Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-18 / 115. szám
lí SZOLNOK IWEGTPI NÉPLAP t9TS. májú* T8. Has Hl DK-ban Jdrlam Csak nőknek és gyerekeknek Ma délelőtt Gálaműsor a néptánc fesztiválon Nagy sikerrel lépett fel a Kjusztendil együttes műsorából; „Szolnoki regrutabál” IY/ A szép tágas uzem■ y csarnokban nyolcvan 1 ' " különféle modell készül. A burgi Vörös Csillag Cipőgyárban évente 3 millió pár cipőt gyártanak, főként divatos és nagyon kényelmes cipőket, hollandi papucsokat, csizmákat nőknek és gyermekeknek. Kétezer munkás, föt«g leány és asszony dolgozik a burgi gyárban. Termékeiket saját hazájukban értékesítik csak keveset exportálnak Magyar- országra. Miért éppen hozzánk? Mert kooperációs szerződésük van két gyárral — a budapestivel és a szombathelyivei — ahová elküldik a felsőrész anyagokat és kész cipőfelsőrészként kapják vissza. Dr. Hanz Ebert igazgató elégedetten nyilatkozik a magyar partnerekről: „Önöknek kiváló szakmunkásaik vannak, jóminő- ségú árut kapunk tőlük!” Sok kedvezmény Milyenek a cipőgyár dolgozóinak élet- és munkakörülményei? Milyen az anyagi és erkölcsi megbecsülésük? A tűzőterembe hatalmas ablakon árad -a napsütés: a tiszta, hangulatos műhelyben odalépek az egyik tűzőnőhöz. Hányszor kell ezt — Az üzemi étkezésen kívül, amiért 70 pfenniget fizetünk, van üzemi büfé, ahol reggelizni lehet. Van a gyárban varroda, tehát nem kell varrónőt keresni, ha új ruhát akarunk csináltatni, sőt van egy cipészműhelyünk is. Aztán azokat a cipőket, amelyekben a meós hibát talál, jutányos áron megvásárolhatjuk. Ez nagyon sok kedvezmény, higgye el. Anyagi ösztönzéssel A gyár igazgatójától tudom: tavaly 300 ezer párral nőtt a termelés, csupán a termelékenység növeléséből. Hogyan csinálták? — Azzal kezdem, hogy igyekszünk tisztességes béreket fizetni. Az átlagbér a gyárban 550 márka, de nem egy munkásunk megkeresi az 1000—1100 márkát. Az alapbérhez jön a 'teljesítménybér, több műszakos munkahelyeken az éjszakai pótlék, ez műszakonként 7 márka. A szocialista munkaversenyben részt vevő egyének és kollektívák szintén kapnak anyagi elismerést, ha első, második, vagy harmadik helyezettek lesznek, csakhogy ezt a pénzt egy összegben év végén vehetik fel. Van még az év végi prémium, ami egyhavi fizetés. A \ szabászoknak külön prémiumot fizetünk az anyagmegtakarítás után. Mindez a fizetésen felül nem kis anyagi elismerés. Azután, szerintem az is ösztönző, hogy évente 1 millió márkát fordítunk szociális ellátásra. Most épül az üzemi orvosi rendelőnk. Vannak saját üdülőink, évente hatszáz embert tudunk pihentetni, és százat gyógyüdülőbe küldeni. Most a tengerparton épül egy bungaló rendszerű családos üdülőnk, egyszerre negyvenen nyaralhatnak majd benne. Három hétre személyenként 12 márkát kell fizetni, de akinek háromnál több gyereke van, az nem fizet egy pfenniget sem. Nálunk 70 pfennigbe kerül az üzemi étkezés — háromféle menüből lehet választani — de egyMegjelent a Kincskereső Az Irodalmi séták rovatba is a nyár örömeiről, a természet, a hazai táj szépségeiről szóló írások kerültek ez alkalommal. Olyan irodalmi képeslapok ezek, melyeket kitűnő írók műveiből válogatott a szerkesztőség. A „Jöjj el, szabadság!...” sorozatban ezúttal Zelk Zoltán verseit közli a Kincskereső. Veress Miklós. Tandori Dezső új versei mellett Kányád! Sándor vidám, elbeszélő séges az óvoda, a bölcsőde igénybevétele is: gyerekenként naponta 62 pfennig. Ipari tanulók a gyárban Heidi Ander, az üzemi szakszervezeti bizottság vezetője. Láttam, tapasztaltam, hogy nagy tekintélye van a gyárban a nagyon csinos, fiatal nőnek. — Sok fiatalt látok itt az üzemben. Foglalkoznak ipari tanuló-képzéssel ? — kérdezem tőle. — Természetesen. Évente Átlagban 80—100 tanulónk van: szabász, tűzőnő, vagy talpszerelő. Annak a gyereknek, amelyik 10 iskolai osztályt végzett — bizonyára tudja, hogy nálunk 10 osztályos az általános iskola — másfél év a tanulmányi idő, aki csak nyolcat, annak két és fél év. Ha jól tanul, szorgalmas, akkoriéi évvel előbb szerezheti meg a szakmunkás-bizonyítványt, Közülük nagyon sokan tovább tanulnak, leérettségiznek és mi felsőbb iskolába küldjük őket. Kell a szakember, a felkészült munkás. Bizonyára arról is tud, hogy nálunk az NDK-ban meglehetősen nagy a munkaerőhiány. Érdekünk, hogy ide kössük a fiatalokat, de nem elvtelenül. — Az ipari tanulóknak mennyi munkabért, vagy ösztöndíjat fizetnek? — Az első félévben havonta 90 márkát, ez félévenként 5 márkával emelkedik és az ötödik félévben már eléri 120 márkát. De ha a gyakorlati képzésen szorgalmas, jól dolgozik a gyerek, akkor prémiumot is kaphat, az évi kereset 25 százalékát. Kapnak a tanulók kollektív prémiumot is, amit közösen használhatnak fel kirándulásra, vagy a nyári üdülésre. Az ő szabadságuk ugyanis évente 24 nap. — Nehéz utánpótlást ta- lálniok? Hogyan toborozzák ipari tanulóikat? — Patronáljuk a burgi 10 osztályos iskolát, ahová hat— hétszáz gyerek jár. Rendszeresen ellátogatnak áz üzemünkbe, munkásaink pedig az iskolába. Mindennek az a célja, hogy a gyerekek megismerjék gyárunkat, azokat a lehetőségeket, amelyeket mi nyújthatunk számukra, de azokat a problémákat is, amelyekkel találkoznak, ha hozzánk Jönnek dolgozni. Csitrik — tizenhat évesek. Agnes szőke, szeplős, nevetős szájú. Brigi barna, komoly- kás, csak a szemében bujkál huncutság. Az üzem folyosóján találkozom velük. Tízórai szünet van, a büfébe mennek. — Mióta tanulnak a gyárban? — Most kezdtük a második félévet — válaszolja Brigi elpirulva, mert nem kellemes. ha vadidegen ember faggatja az embert. — Ss jól érzik itt magukat? A két lány egymásra néz — hogyan lehet ilyet kérdezni — aztán Ágnes válaszol: — Jól. Megvan itt mindenünk, biztosítva van a jövőnk. Ez a lényeg. Nem? Varga Viktória (Folytatjuk.) költeményét találhatjuk, A júniusi szám sok prózai anyagot is kínál a gyerekeknek. Kántor Zsuzsa: Nagypapa „lekörözi” Cimbit című elbeszélése derűs, mai történet. Kamarambó, a senki fia címmel Horváth Péter érdekes mesét irt. Kiss Anna is ízes, szép meséket mond. Tóth Béla Kutyák, birkák, szamarak címmel egy hajdani juhász szavaival a régi pásztoréletből ad kóstolót a mai gyerekeknek. Vidám népdalokból, történetekből több oldalnyi olvasnivalót ad a júniusi szám. Részlet a Tisza Táncegyüttes Pénteken este az ünnepélyes megnyitó után a Jubileumi Országos Néptánc Fesztivál első versenyszakaszát bonyolították le. Csaknem húsz táncszámot láthatott a közönség. Az első versenyszakasz után máris megállapítható, hogy a fesztivál igen színvonalas, a résztvevő együttesek többsége igen sokat fejlődött a két évvel ezelőtti szolnoki találkozó óta. Az első versenyprogramban a Tisza Táncegyüttes Sajti Sándor koreográfiájában a „Szolnoki regrutabál” című kompozíciót mutatta be, — szép közönségsikerrel. A péntek esti forró hangulatú bemutató — a nyári kánikula csak ráadás volt — kedves epizódjaként a résztvevő együttesek nagy tapssal fogadták a bejelentést:. Szabó István szobrászművész újra díjat alapított, — alkotását a legszebben, legstílusosabban táncoló együttes nyerheti el. A közönség ugyancsak hálásan fogadta a zalai táncosok kedvességét: a Jászkunsági képek című műsorukkal a 900 éves Szolnokot köszöntötték. Tegnap délelőtt a város vezetői fogadták a bolgár testvérmegye, Kjusztendil együttesét. A fogadáson megjelent dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára. Turóczi Ferencné, a városi pártbizottság titkára, Jakatics Árpád, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese is. Bíró Boldizsár, a városi tanács elnökhelyettese köszöntötte a vendégeket, a bolgár delegáció vezetőit, Emil Mit- reffet, a Bolgár Kommunista Párt Kjusztendil kerületi bizottsága kulturális osztályának vezetőjét, Peter Kirilov Peseffet, a kjusztendili megyei önálló művészeti központ igazgatóját, Nikola Vucskoffot, a Kjusztendil megyei néptánc- és ének- együttes művészeti vezetőjét és az együttes tagjait, a meghívott vendégeket, — tájékoztatót tartva a vendéglátó városról. A fogadás alkalmával módunkban volt beszélgetni az együttes művészeti vezetőjével, Nikola Vucskoffal. — Együttesünk 1960-ban alakult, azzal a céllal és feladattal, hogy híven ápolja szűkebb hazánk folklór hagyományait, módszertanilag is segítse a megyében működő 180, kisebb-nagyobb tánccsoportot, s nem utolsósorban az is megtisztelő feladatunk, hogy a rádióban, televízióban méltóképpen képviseljük megyénket. — Csak hallomásból tudom: igen sűrűn fellépnek külföldön is. — Nagy súlyt helyezünk a hazai szereplésekre is. Négy alkalommal nyertük meg a bolgár néptánc fesztivált,1 nyolc kitüntető aranyérem és a megtisztelő „Érdemes Együttes” cím tulajdonosai vagyunk. A környező szocia-j lista országokban is igen sű-j rűn turnézunk. A kulturális delegáció ve-> zetője. Emil Mitreff a következőkkel egészítette ki az el-j mondottakat. — Nikola Vucskoff barátunk szerényen elhallgatta, hogy az együttest ő alapította, — igen sokra tartjuk munkásságát. — Látta a péntek esti be-* mutatót? Mit szól hozzá? — Csak felsőfokú jelzőket tudnék használni... Inkább a következtetést mondom: csak helyes kultúrpolitika keretei között fejlődhetnek ilyen magas színvonalra a művészetek. Délután a versenyprogrami második szakaszával folytatódott a fesztivál. A résztvevő együttesek a második versenyszámukat mutatták be. A „Tisza” ebben a játékrészben Tímár Sándor—Sípos Mihály Jászkun táncok című műsorával lépett fel, — az első bemutatónál is nagyobb közönségsikerrel szerepelt. Az este 8 órakor kezdődött gálaműsort a fesztiválon vendégként résztvevő Kjusztendil anc- és énekegyüttes nyitotta meg. A közönség lelkesen ünnepelte a Trák táncok című összeállítást bemutató bolgár fiatalokat. Dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára, a megyei pártbizottság nevében virágcsokrot nyújtott át az együttesnek. Ma délelőtt 10 órától láthatja a közönség a zsűri gálaműsorát. Azt, hogy ebben, a Jubileumi Országos Néptánc Fesztivált reprezentáló műsorban melyik együttesek lépnek majd a közönség elé, még nem tudjuk, mert a bíráló bizottság a meghívásokról csak a késő éjjeli órákban döntött. _ Az eredményhirdetésre előreláthatóan ma 14 óra tájt kerül sor, — ugyancsak a Szigligeti Színházban. , - ti Férjhez ment a gyár egyik fiatal mnnkásnője. A szokásoknak megfelelően ifjú férjével együtt el kell fűrészelnie egy darab fát... mutatva, hogy felkészült a házasélet kellemetlenségeire is a munkaműveletet elvégeznie egy óra alatt? — Tizenötször húsz darabnál — válaszolja. — Es mennyit kap ezért? — Nyolc márka 45 pfennig az órabérem. — Elégedett a keresetével? — Igen, és azt hiszem, • többiek Is. — Nagy az igénybevételük? , — Hogy szoros-e ez a norma? Kicsit, de meg lehet csinálni. Jó, hogy bevezették az üzemi tornát, olyankor az ember megmozgatja az izmait, és mindjárt könnyebb tovább dolgozni. — Férjes asszony? — Igen, a kislányom is ide jár a gyári óvodába. — Hogyan segít az üzem egy munkásnö-háziasszoni) napi gondjain? A közelgő Iskolai szünet miatt már most megjelent a Kincskereső júniusi száma. Ez a szám a nyár jegyében született. Mindjárt az első oldalán Vándor móka címmel találunk verset Tamkó Sirató Károlytól; benne a sok, tréfásan rímelő, vidáman csengő-bongó helységnév mintha arra szólítaná az úttörő-olvasókat: kerekedj föl te is! Ismerd meg szülőföldedet! A Kjusztendil együttes tagjai a fesztivál táncosaival fotó: Nagy Zsolt j
