Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-17 / 114. szám
\ 1978. május 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Bemutatjuk Pálfy Gusztáv szobrászművészt 1975—76-os tanévtől kezdve Egységesítik a szakmunkásképzést Pálfy Gusztáv Kecskeméten élő fiatal szobrászművész munkájára néhány éve figyeltünk fel a Damjanich Múzeum egyik Tavaszi Tárlatán, mikor egyik szobrát, a Sárkányölőt a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya megvásárolta, és besorolta a múzeum gyűjteményébe. 1971- ben rendezte meg a Kulturális Kapcsolatok Intézetében több kecskeméti, kalocsai, dunapataji önálló kiállítás után első fővárosi bemutatkozását, öt évvel ezelőtt látott alkotásait bizony már maga mögött hagyta. A Képzőművészeti Főiskolát 1969-ben végezte, mégis beszélhetünk már művészetében második korszakról. Az emberiség nagy kérdéseit feszegető harminc reliefet készített. Ezt az egységes anyagot — az 1969-ben indított „Mozi tárlatok” egyikeként — a városi filmszínházban 1972- ben mutatták be. Pálfy Gusztáv sorozatát a reliefek-előtt és után formázott plasztikáival a technikai és formai lehetőségek hagyományos határainak tágítása kapcsolja össze. A hagyományos dombormű ellen való lázadás ez a magas relief határainak végletekig feszítése olyan formázásáig, amikor a figura elemei „körplasztikaként” emelkednek ki a kétdimenziós síkból. S hogy a szinte egy lélegzetre formába kívánkozó széria szobrászatilag milyen eredményekben összegződött, azt az 1974-ben felállított lakiteleki mártír emlékmű bronz reliefje mutatja. Az 1919-ben kivégzett forradalmárok emlékére épített domb mészkő oszlopában (építés: Kerényi József) helyezkedik el az 59x45,5 centiméteres bronz relief, amelynek persnektívi- kus térbe helyezett, stilizált koponyákon álló főalakja szintúgy hátának keskeny részével illeszkedik csak a síkba, egyébként körbe mintázott plasztika. Pálfy Gusztáv nagyjából 1971/72-ig tartó első korszakának is egyik erős oldala a groteszk iránti hajlam volt. Több olyan munkáját ismerjük ebből az időszakból, amely az emberi gyarlóságokat, esendő tulajdonságokat, hiúságot, önteltséget gúnyolja. (A megvesztegethetetlen, A király, Az ember). A kedvelt grotszk formáknak kedvez a színházi, a cirkuszi téma., Így ebben az időszakban is több maszkot készített. Az utóbbi három esztendőben ez a groteszk vonás nemcsak erősödik Pálfy művészetében, de sokszor szimbolikus-szürreális elemekkel is keveredik. „Ha elég erős az ember egyénisége, saját világa ahhoz, hogy ne kelljen' félteni, akkor nyugodtan fel lehet használni a különböző izmusok részeredményeit” — mondja a művész. Ennek a felfogásnak legkifejezőbb művészi megvalósítása a „Robinson”. Ember, állat, s a föléjük csápos karmokként boruló növénykonstrukció — védelmet, de bezártságot, korlátokat egyaránt érzékeltetve. Hasonlóan víziószerű érzésekkel, álombéli viaskodásokkal rokon hatású a „Minisztérium” karomlábú, lekopasztott szárnykarú figurája. Az artista téma új formákkal jelentkezik a „Produkció” kettősén. Erősebbek a groteszk mozdulatok, hangsúlyozottabb a két könnyed figura testmozgásának abszurditása. Ugyanebbe a sorba tartozik az „Arlekin” hólyagszerű gömbökből, a figura sapkájának, kezeinek, térdeinek és lábfejeinek merőlegesen kifelé álló háromszög-éleiből, valamint a lábak-karok közé zárt hólyagokból, s a testhajlatok között kialakított áttörésekből komponált groteszk. Ez utóbbiak 1975-ben készült munkák, valamint a szatirikus, morbid elemek további szerepeltetésével formált „A három intrikus” is. Ennél a csoportnál az előszeretettel alkalmazott ember-állat analógia alapján » három összebújó alak fejét három hosszú, tátott csőr helyettesíti. Ugyancsak ide kapcsolódik a „Pár” disznó- pofájú urának és tyúkfeiű hölgyének büszkén sétáló egymásba karoló vasárnap délutáni korzózó alakja. Ezeknél a legutóbbi munkáknál a fényezett, tükörsima bronz fénytörései, játéka izgatják. Ugyanúgy, mint ahogy az eddigieknél, még az 1973/74-es munkáinál is a bronz expresszív kezelésének esetlegességeit, formavariációit faggatta. 1974-ben készült amorf formákból épített bronzcsipke „Nagy kaDu” és a „Rekviem” című munkája. De ennek az expresszív felületkezelésnek, az átlyuggatott formák variációinak köszönheti létét az ugyancsak ez időben készített „A ház” című szobra is, ahol az emeletszerűen helyezkedő ablaklyukak, a bennük álló figura jelzésekkel idézik meg a címben megnevezett épületet. Említhetnénk még kitűnő alkotásokat az elmúlt évekből, kitérhetnénk Pálfy Gusztáv kiállításaira, közéleti tevékenységére, a számára igen nagy jelentőségű japán utazásra, előadásaira, közönségével folytatott vitáira. Ami még ide tartozik, az Pálfy Gusztáv életében Kecskemét városának szerepe. A város által rendelt első érmet még főiskolás korában készítette. Miután édesanyja testvérei Kecskeméten éltek, tanulmányai után ő is szívesen választotta letelepedése helyéül a várost. 1974-ben mütermes lakásba költözhetett, ahol végre megtalálta a nyugodt alkotó munka lehetőségét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy 1974/75-ben 50 kisplasztikát készített. Részben azokat is, amelyeket fentebb bemutattunk. Anyagából holnap nyílik kiállítás a kecskeméti Tudomány és Technika Házában. dr. Egri Mária Főszereplő - iskolaköpenyben — Kuna Károly, a székes- fehérvári Teleki Blanka Gimnázium negyedikes, matematika tagozatos tanulója, a Déry Tibor Felelet című regényéből készült televíziós filmsorozat főszereplője. Pontos a bemutatás? — kérdezem. Rábólint. Ezer(cétszáz kiválasztott jelölt közül nyerte el a főszerepet. Pár hete magunk is véleményt alkothatunk Kuna Károly játékáról, Köpe Bálint alakításáról, s nem túlzás leírni a szót: tehetségéről. — Mikor olvastad először a Feleletet? — Az első próbafelvételen. Azaz, akkor csak egy részletet kellett felolvasnom. Utána persze otthon, azonnal végigolvastam az egészet. — Tetszett? — Nagyon. Igaz, mindent úgy olvastam, hogy ha rám esik a választás, akkor hogyan csinálnám. — Rád esett a választás. — Igen. De ebben a szerencse is közrejátszott, — Hogyan? — A rendező munkatársai itt Fehérváron a Corvina irodalmi színpad tagjait hallgatták meg. Én a meghallgatás előtt három héttel jelentkeztem először a Corvinánál. Ha nem jelntkezem, vagy később jelentkezem — ' nem én vagyok K.öpe Bálint. — Persze, nemcsak szerencse kellett. — Hát... nemcsak ar.. Nyolcadikos korom óta színész akarok lenni, s akkor egy ilyen lehetőség ... meg, én még soha nem láttam addig igazi forgatást. — A felvételek tavaly áprilisban kezdődtek, s idén márciusban fejeződtek be. Hogyan egyeztetted össze az iskolát és a filmet? — Nehezen. Másodikban négyesnél jobb volt az átlagom, harmadikban, akkor volt a forgatás, rontottam, most megint jobbak a jegyeim. — Hova jelentkeztél? A szemében kis csodálkozás, kis szemrehányás. — A főiskolára! Egy vizsgán már átmentem. Júniusban lesz a következő. Jól sikerült főszereppel a „tarsolyában” jelentkezett. — Segít-e a felvételin Köpe Bálint? — Nem tudom. Az azt hiszem, mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az én szerepem először az íróé, a dramaturgé, a rendezőé, a nagy színészeké és utána az enyém. — Mi volt a legnehezebb a szerepben? — A kocsma... — amikor van a „hücski” ... tudod, én nem voltam még soha részeg. —•- És mi volt a legkedvesebb, vagy legjobban tetsző?. — Amikor a szoborral beszélgetek. Ja, és itt volt az, hogy úgy éreztem, nem jól csináltam, szólni persze nem mertem, csak magamban mondogattam, hogy de jó lenne, ha valami zűr lenne a nyersanyaggal. Aztán jöttek, hogy újra kell felvenni azt a részt... — Mennyire változtatta meg az életedet, téged ez a főszerep? — Most már nem látszik, mert nőtt a hajam, de a forgatáskor lenyírták, rövidre, meg vörösre festették. Külsőleg ennyi. Amúgy? Élek úgy, rViint azelőtt itt a suliban, a barátaimmal, otthon meg a szüleimmel. — Hol laksz? — Gyúrón. Onnan járok be minden nap. — Szüleid? — Édesapám a tsz-nél gépkezelő, édesanyám meg az irodán takarítónő. — Mit szóltak a főszerephez? — örültek. — És a honorárium? — Húszezer forintot kaptam. Odaadtam a szüleimnek. Ha felvesznek, akkor úgy is kell majd a pénz... Az igazgatói irodába is behallatszik az iskolacsengő. Búcsúzunk. A főszereplő visszaül az iskolapadba. S. Boda András A szakmunkásképzés egészére kiterjedő, 1970-ben kezdődött és egyre inkább kiteljesedő korszerűsítés jegyében ez év őszétől megszűnik a tagozatos és kezdetét veszi az egységes szakmunkásképzés a tanintézetekben. Az tette szükségessé és időszerűvé az ezzel kapcsolatos intézkedéseket, hogy a különböző szakmákkal járó munkatevékenységek természetszerűleg különböznek ugyan egymástól, korántsem indokolt azonban, hogy a szakmunkások általános műveltségének szintje, tartalma attól függjön, hogy milyen szakmát választott életpályául. A korábbi években egy sor szakmai és oktatáspolitikai meggondolásból a túlnyomó- részt manuális készségeket, gyakorlati jártasságot igénylő, így például a mezőgazda- sági kovács, a kőműves szakmát tanulóknak kisébb terjedelmű általános műveltségi törzsanyagot oktattak. Ezt akkor az indokolta, hogy a gyakorlati ismeretek elsajátításához sok idő kellett, és hogy e szakmák tanulói közül viszonylag kevesen akartak továbbtanulni a szakmunkás bizonyítvány megszerzése után. — A jelenlegi helyzet és a jövő igényeinek elemzése alapján azonban ma mái alapvető követelménynek tekintendő, hogy valamennyi szakmunkástanuló viszonylag magasszintű, egységes általános műveltséggel kerüljön ki az iskolából. Ennek megfelelően jogos annak az igénynek a teljesítése is, hogy necsak az úgynevezett elit szakmák tanulói számára legyen biztosított a szervezett továbbtanulás lehetősége, hanem valameny- nyiük számára. Ezek azok a körülmények amelyek a tagozat megszüntetéséhez, a szakmunkásképzés egységesítéséhez vezettek: az 1975— 76-os tanévtől kezdve ennek figyelembevételével szervezték meg az oktatást a szakmunkásképző iskolákban. — Rövidesen napvilágot lát a munkaügyi miniszter ezzel Felnőttoktatás, munkásművelődés Eredmények csak együttes erővel érhetők el A MEGYEI pedagógiai napok rendezvényein sok szó esett a társadalom és az iskola kapcsolatáról. Így volt ez azon a szekcióülésen is, amelyen a felnőttoktatásról és a munkásművelődésről tanácskoztak a résztvevők. Az ott elhangzottakból mindenekelőtt a felnőttoktatás támogatása érdemel figyelmet. Az oktatáspolitikai párthatározat megjelenése óta a vállalatok gazdasági vezetői és az üzemi párt- szervezetek egyaránt naéy figyelmet fordítanak a dolgozók képzésére. Nemcsak ösztönzik őket a tanulásra, hanem minden lehetséges segítséget is, megadnak hozzá. Ennek eredménye például, hogy Szolnokon a korábbi évek 3—400 hallgatójával szemben most mintegy nyolcszázan vesznek részt a felnőttoktatásban. A munkaidő-kedvezménynek, az ingyenes tankönyv- és tanszerellátásnak, a vizsga utáni jutalomnak, a fizetésemelésnek és az egyéb módon megnyilvánuló figyelemnek és segítőkészségnek köszönhető, hogy az utóbbi tíz évben megyénkben 25 százalékkal nőtt az általános iskolát végzettek aránya. Elégedettségre még sincs okunk, hiszen megyénk is „hozzájárul” ahhoz, hogy országosan a lakosság 48 százaléka nem végezte el az általános iskola nyolcadik osztályát. A tankötelezettségi korhatár végéig a fiataloknak csak 90 százaléka fejezi be általános iskolai tanulmányait, — így évről évre mintegy 15 ezerrel növekszik a teljes alsófokú képzettséggel nem rendelkezők száma. Szükséges növelni a képzés hatásfokát is. Hathatósabban kell elősegíteni, hogy a hallgatók korszerű általános műveltséget szerezzenek, kialakuljon bennük a személyiségüket átható világnézet és a szocialista emberhez méltó magatartás. A dolgozók iskoláiban növelni kell a társadalmi életben való közvetlen eligazodást szolgáló ismeretek arányát. Megszívlelendő tanácsként többször elhangzott az említett tanácskozáson: a felnőtteknek csak a legfontosabbakat kell tanítani, a mindent bemagoltatni akarás helyett gondolkodásukat fejleszteni, s felkelteni bennük az állandó önművelés igényét. S mindezt annak tudatában végezni, hogy a felnőttek nem „túlkoros gyerekek”. A felnőttoktatás hagyományos formái mellett népszerűek lettek az új, kötetlenebb formák, — főleg a szakmai képzéssel összekötött, rövidített idejű általános iskolai tanfolyamok és a szakmunkások középiskolája. Mindez hatékonyan segítette a munkásművelődés ügyét. A maguk sajátos eszközeivel eredményesen törekedtek erre a közművelődési in- témények is. Hasznosan egészítették ki a felnőttoktatási intézmények tevékenységét. Megyénkben például 22 ezer munkás könyvtári tag. A könyvtárak hasznos kapcsolatokat tartanak szocialista brigádokkal, klubjaikba sok szakmunkástanuló jár. Az említett szekcióülésen részletesen elemezte ezt Szurmay Ernő, a megyei könyvtár igazgatója. Cseppentő Miklós, a megyei művelődési központ igazgatója pedig arról adott számot, hogy a'gya- korlatban jól bevált módszerekkel — munkásakadémiákkal, szakkörökkel, klubokkal, szocialista brigádvezetők tanfolyamával, „kihelyezett” rendezvényekkel (például munkásszállási körműsoralt- kal) segítik a munkásművelődést. SZOLNOKON, a dolgozók általános iskolájában végzett felmérés tapasztalatai azt mutatják, hogy a hallgatók nagy többsége nem továbbtanulási szándékkal vesz részt a képzésben. Ezért szükséges, hogy a különböző szervek összefogva ösztönözzék a hallgatók a továbbtanulásra is, a szakmaszerzésre. A pedagógia napokon több gazdasági vezető is megjelent a pedagógusok és a közművelődési szakemberek mellett, s társelnökként aktívan részt vett a szekcióülések munkájában. Ez az összefogás szükséges a hétköznapok sodrában is, hiszen a munkásművelődés közügy, a szó szoros értelmében. & a foglalkozó utasítása. Ez meghatározza a tanítandó tantárgyak kötelező óraszámát és hamarosan eljutnak az iskolákhoz az Oktatási Minisztérium által kidolgozott közismereti tantárgyi tantervek is, amelyek részletes útmutatást adnak a tananyag egységesítésére. — Ennek megfelelően például a három éves képzési idejű szakmákban 33 tanítási hétre kell tervezni a tanévet, és hetenként a közismereti tantárgyak az I. és II. évfolyamon 10—10. a III. évfolyamon pedig 8 tanórán kell tanítani. — Mint ismeretes, vannak olyan szakmák is (például hegesztő, tetőfedő, műszövő stb.), amelyek képzési ideje nem 3, hanem 2 esztendő. A már említett cél elérésére a rövidebb képzési idő alatt hetenként több időt kell fordítani a közismereti tantárgyak oktatására, ezért e szakmákban mindkét évfolyamon 12—12 óra áll rendelkezésre. t Vesztett játszma? Nem biztos Művelődéstörténeti játék az éterben A Kossuth Rádió csütörtökön este közveítette a népszerű „Hangtárlat” játék 5. elődöntőjét a törökszentmiklósi művelődési házból, illetve Békésből és Szentesről, — gyakorlatilag Szolnok, Békés és Csongrád megye csapatainak részvételével. A szellemes játék lényegé- a Magyar Rádió hangarchívumából „bejátszanak” egy- egy valamilyen politikai, kultúrtörténeti eseményhez, jelentős személyiséghez fűződő hanganyagot. Suta, ügyetlen lenne a játék, és nem válna a kitűnő Rapcsányi László dicséretére, ha csak az lenne a kérdés: ki beszélt most, mikor született, mit csinált stb ... Ha a szerkesztők ugyanis ezt a lexikális megoldást választották volna, akkor a játék nem volna más, mint „Ki tudjp, gyorsabban lapozni a kézikönyveket?” című műsor. (A helyi rádiós vetélkedőknek éppen ez volt az egyik hibája.) A „Hangtár- lat” szerkesztői gondolkodtatnak, mégpedig felelősség- teljesen. A kérdésekre ugyanis csak gondolati asszociációk, tényleges tudás alapján lehet megfelelő vá- Ipszt adni. Nehéz játék, de nagyon élvezetes. Megyénk csapata tisztesen veszített. — A versenyzők körében ilyen megjegyzéseket is hallhattunk: nem mindig egyformán mért az „igazság karja”, vagyis a zsűri. Lehet, hiszen az ilyen jellegű döntések nem mérhetőek kilogrammokban, méterekben — egy kicsit a szubjektivitás is „hat”. Mindezzel együtt igen jó játék volt, a megye csapata csak egy ponttal maradt el a 2. helyen végzett Szentes, és négy ponttal az előkelő első helyet kiharcoló Békés csapata mögött. Ennek ellenére „semmi sincs veszve”, ott lehetünk a középdöntőben, hiszen egy versenyszám még hátra van. A 2. és 3. helyen végzett csapatnak ugyanis kultúrtörténeti értékű hang- felvételt kellett készítenie, amelynek pontszáma döntő lehet. Ezt'még nem értékelte a zsűri. Bárhogyan is alakul a végeredmény, ebből, az olykor nagyon is silány, vetélkedő áradatból — amelyben bőven van részünk — ez a játék toronymagasan kiemelkedik.- fi - 1 i
