Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-16 / 113. szám

1975. május 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 . Pénfek, szombat, vasárnap Jubileumi országos néptánc fesztivál Szolnokon írók, festők portréi fametszeten Fery Antal kiállítása A jubileumi szolnoki kul­turális hetek keretében ma megkezdődik az amatőr nép­tánc csoportok háromnapos nemes vetélkedése, a jubile­umi országos néptánc. feszti­vál a szolnoki Szigligeti Színházban. A fesztivál fővédnöke dr. Gergely István, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke. A fesztivál védnökei: dr. Majoros Ká­roly, az MSZMP megyei bi­zottságának titkára, Sípos Károly, a Szolnok megyei Tanács elnökhelyettese. Sán­dor László, az MSZMP vá­rosi bizottságának első titká­ra, Vitányi Iván, a Népmű­velési Intézet főigazgatója, dr. Körtvélyes Géza, a Ma­gyar Táncművészek Szövet­ségének főtitkára és Kukri Béla, Szolnok Város Taná­csának elnöke. A fesztiválon a következő együttesek vesznek részt: Avas Táncegyüttes, Miskolc; Balassi Táncegyüttes, Bé­késcsaba; VDSZ „Bartók Bé­la” Táncegyüttes, Budapest; HVDSZ Bihari János Tánc- együttes, Budapest; Debre­ceni Népi Együttes, Debre­cen; ELTE Egyetemi Tánc- együttes, Budapest; Ipari Szövetkezetek „Erkel Fe­Veszprém és Somogy me­gye tanácsának művelődési osztályai, együttműködve számos fővárosi kulturális Intézménnyel, összeállították a Balaton véigleges nyári programját. Az esemény- naptár igen gazdag: mint­egy háromszázra tehető a nagyobb kulturális és szóra­koztató rendezvények száma. Rendkívül gazdag a zenei eseménynaptár. Az idén is kiemelkedő programot ígér fi keszthelyi zenei hetek 12 hangversenye. A veszprémi várban három nagy koncer­tet tartanak a nyáron. A ti­hanyi templomban 15, a kö­röshegyi templomban pedig 10 orgonahangversenyre ke­rül sor. A legkiválóbb hazai művészeken kívül finn, len­gyel, NDK-beli, olasz és szovjet vendégművészek is adnak hangversenyt. Jobbára a külföldi ven­dégsereg érdeklődése kész­tette a műsor tervezőit ar­ra, hogy gazdagítsák a renc” Művészegyüttese, Bu­dapest ; Mecsek Táncegyüt­tes, Pécs; Magyarországi Nemzetiségek Központi Tánc- együttese, Budapest; Építők Központi Művészegyüttes „Vadrózsák” Tánckar, Bu­dapest; Vasas Központi Mű­vészegyüttes, Budapest; Vid- róczki Táncegyüttes, Gyön­gyös ; Zalai Táncegyüttes, Zalaegerszeg; Tisza tánc­együttes, Szolnok, valamint versenyen kívül fellép a bolgár testvérmegye, Kjusz- tendil táncegyüttese is. A fesztivál ünnepélyes megnyitására délután fél ötkor kerül sor, a Marx té­ri Lenin-szObomál. Ezt kö­vetően 18 órakor a Sziglige­ti Színházban megkezdőd­nek a bemutatók. A zsűri elnöke dr. Körtvé- lyes Géza, a Magyar Tánc­művészek Szövetségének, fő­titkára. Este 10 órától a Ság- vári művelődési központban „nyit” a népszerű táncház, a fesztiválon részt vevő zene­karok közreműködésével. Holnap délelőtt szakmai tanácskozással folytatódik a fesztivál rendezvénysoroza­ta, majd 16 órától a bemu­tatók második része követke­zik. Húsz órától kerül sor a gálaműsor első részére. A gálaműsor második részét vasárnap 10 órától rendezik. folklórműsorok programját, az Állami Népi együttes 6 alkalommal szerepel, míg a Budapest táncegyüttes ,28- szor lép fel á balatoni kö­zönség előtt. Ezenkívül to-' vábbi 35 folklór műsor sze­repel a tervben. A szórakoztató programról főleg az Országos Rendező Iroda gondoskodik, amely a legnépszerűbb hazai éneke­sek és zenekarok szerepelte­tésével 59 műsort tervez a nyárra. Az Állami Bábszínház a főidényben 29 alkalommal' szerepel a gyermekközönség előtt. A múzeumokban és a kiállító termekben 40 bemu­tatóra kerül sor Kiemelkedő eseménynek ígérkezik május I8-án a ba­latonfüredi vitorlabontó ün­nepség, a nagyvázsonyi lo­vasjátékok, a 150. balatonfü­redi Anna bál, a siófoki Kálmán Imre hangverseny és a szocialista országok kem- pingtalálkozója Balatoníüre- den. Elkapott tekintetek A falragasz a pillanat mű­vészete. Igaz, a múzeumok, levéltárak évszázadokra ké­pesek megőrizni az arra ér­demes falragaszokat, — még­is a pillanat művészete. Me­gyünk az utcán, s egyszer­esük valami odavonzza tekin­tetünket a ház, a hirdetőosz­lop falára, valamit elkap a pillantásunk. Ez a jó falragasz! Zsarnok! Nem engedi anélkül tovább­menni az embert, hogy ne kényszerítse ki a pillantását. Mindent elmond egy másod­perc tört része alatt, belénk táplálja mondanivalóját, — meg sem álltunk, de a jó fal­ragasz már betöltötte hiva­tását. Ilyen „zsarnoki”, művé­szien szép falragasszal van­nak teli néhány napja a szolnoki utcák. Nagy méretű, kék alaptó­nusú, a város 900 évét hirde­tő falragaszok egyike; arany vonalakkal szívja vérét a vá­rost jelképező pelikán, a ré­gi és az új Szolnok házaiból összeállított fotómontázs fe­lett. Zöld drapéria közepén sti­lizált virágkorong hívogat a jubileumi kulturális hetekre. A Földet, a szépséget körül­táncoló párok hirdetik — egy másik falragaszon — a jubi­leumi néptáncfelsztivált. Egy korabeli metszet fel- használásával, szellemes, so­katmondó „maiság” variá­ciókkal állít meg egy másik plakát, figyelmeztet, a régi város helyén új épült. Jobbnál jobb, szebbnél szebb plakátok — Katona László grafikus művei — ré­gen láttunk ennyi jól sikerült munkát az utca, a pillanat művészetéből. Ünnepélyességében, egysze­rűségében megkapó Donáth Gyula falragasza: szintén a 900 éves várost köszönti. A forma és a tartalom egy­ségét érezzük: szép, sokat­mondó, céltudatos hívogatok, rangos, értékes; szivet, lelket gyönyörködtető rendezvé­nyekre csalogatnak. — ti — Észt grafikák Xarcagon Intenzív „kulturális kapcso­lat kezd kialakulni Szolnok testvérvárosa, Tallinn és Karcag között. Tegnap a tájegység népművészeti da­rabjainak helyét észt grafi­kák foglalták el egy hónap­ra a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeumban. Ez­úttal Paul Luhtein, az Észt SZSZK Állami Művészeti In­tézet grafikai tanszékvezető­jének ólommetszeteit mutat­ják be A talán legtermékenyebb, leggyakrabban kiállító hazai ex libris alkotónk sokszínű munkásságából a jászberényi városi-járási könyvtár kiál­lítása a művész ex libris­portréit, emléklapjait mu­tatja be. A Szerencsi . Cukorgyár egykori bádogossegédjének tehetségére az 1920-as évek közepén figyeltek fel. A gyár ösztöndíjasaként rövidesen a budapesti Iparművészeti Fő­iskolára került. A főiskolán a többi grafikai műfaj mel­lett megismerkedett a famet­széssel is, amelynek anyag­szerűsége, munkás kézmű­vességhez tartozó kapcsola­ta különösen közel került hozzá. Első ex libriseit 1935- ben alkotta, 1939-től kizáró­lag csak fametszetben dol­gozik. Ex libriseinek, alkal­mi grafikáinak száma meg­haladja az 1000-et, ebből mintegy kilencven jeles sze­mélyiségek portréit ábrá­zolja. A nehezen munkálható fa nem jelent könnyű feladatot az arcképábrázolásban. Álta­lában régi képek alapján kell a művésznek újrafogal­mazni egyénien a portrét, hogy az sajátos jellemrajza, az ismert képnél többet — újat mondó művészi alkotás­sá váljék. A magyar művé­szetben a reneszánsz a port­ré bölcsője, különösen a sírkőplasztikában volt általá­nos a portrészerű ábrázolás. Fery Antal forrásként is bát­NDK vendégek Tiszaföldváron A Hazafias Népfront szol­noki járási Bizottsága vendé­geként az NDK Kulturális és Tájékoztatási Központ képviseletében tegnap Tisza- földvárra érkezett Dieter Schröder attasé és Hannelore Schröder vezető óvónő. A vendégek délután tájékozta­tást kaptak a Hajnóczy Jó­zsef Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola munkájáról. Utána a vendégek az NDK középiskoláiban folyó oktató, nevelőmunkáról tartottak tá­jékoztatót. ran nyúl ezekhez a legré­gebbi hagyományokhoz: Do­bó István sírkövének klasz- szikus tisztaságú fametszetű ábrázolásával sikerül új ha­tásokat elérnie. A művész mondanivalójának s az ábrá­zolt személyiségeknek meg­felelően metszetein egyéb­ként különféle technikai megoldásokat alkalmaz. Ál­talában a tiszta vonalas tech­nika felé hajlik, de gyakran alkalmazza a festői tónuso­kat keltő szemcséző megol­dást. A történelmi személyi­ségeket ábrázoló portréi kö­zül kitűnnek Gutenberg, Má­tyás király, Bocskai István, Körösi Csorna Sándor, Szé­chenyi István, Kossuth Lajos arcképei. Változatos képet nyújtanak a nagy számban bemutatott művész- és íróportrék is. A Van Goghot ábrázoló ex lib­rist a róla elnevezett mú­zeum rendelte meg: a lapot Hazánk 54 felsőoktatási in­tézményének vezetői — rek­torai, főigazgatói, párt- és KISZ-szervezetének titkárai — több mint 200-an kezdték meg tanácskozásukat tegnap a Kertészeti Egyetemen. Az országos eszmecsere részt­vevőit Váncsa Jenő mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes köszöntöt­te, majd dr. Garamvölgyi Ká­roly oktatási miniszterhelyet­tes tartott előadást a felső- oktatás helyzetéről és az idő­szerű feladatokról a XI. a múzeum könyvtárának kö­teteibe ragasztják. A metszet Van Gogh drámai önportréit alkotja újra, sikerültén ül­tetve át a fametszetbe Van Gogh festészetének sítlusje- gyeit, expresszionista lobo- gását. Hazai íróink szinte teljes létszámmal jelennek meg előttünk a kiállításon: Tinó­di Lantos Sebestyéntől Ba­tsányiig, Csokonaiig, Petőfi­től József Attiláig, Váci Mi- hályig. Berda József — a la­katosból lett Baumgarten — majd József Attila-díjas köl­tő — képmását többször metszette fába. A költő Fery Antal baráti köréhez tarto­zott: rokon vonások, ember- és természetszeretet, a terí­tett asztal örömeinek értéke­lése hozták létre ezt a ba­rátságot, melynek dokumen­tumai a Berda-ex libris és -emléklap. A sikerült portrék kap­csán végezetül Fery Antal még egy jellemzőjéről kell szólnunk. Az arcképek köré elhelyezett feliratok, orna­mentikák művészi megoldá­sáról. Fery Antal négy évtizedes grafikusi múlttal ma is fia­talos lendülettel dolgozik. Mint ahogy egyik önarcképé­nek mottója mondja: „60 éves lettem én, ifjúságom kezdetén!” Immár harmadik éve ő készíti a szolnoki könyvudvar ex librisét is. Arató Antal pártkongresszus irányelvei alapján. A miniszterhelyettes egye­bek között szólt a szakmai képzés és a világnézeti ne­velés egységének fontosságá­ról, aláhúzva, hogy ennek erősítését a XI. kongresszus is előtérbe helyezte. Olyan légkört kell teremtenünk in­tézményeinkben, amelyben a világnézeti, a politikai, a ne­velési feladatok elhanyagolá­sa a közvélemény előtt is hi­vatásbeli mulasztásnak mi­nősül. Ki játszik ilyet ? Pillanatkép egy amatőrszínpadról Nyár a Balatonon Háromszáz különböző rendezvény Felsőoktatási intézmények vezetőinek országos tanácskozása A hirdetés A hirdetés a tévében megy: az ara a kép­ernyőn jön. Mit, jön? Szökell. Lebeg. Libeg. Ez egy olyan ara amely arról erre libeg. Hófehér florentin kalap a fején és hófehér ruha a nyúlánk ara testén. Ez egy modern ara, hirdetésbéli ara, tehát nem mirtuszkoszorút hord liliomból a homlokán, nem fátyol lepi be szende szűzi barna arcát, hanem mind ehelyett nagyszélű flo­rentin kalap borít lágy, puha árnyékot az arcára. A bar­nára. Arra az ara arca, amely a hosszú, fehér ruha felett úgy mosolyog rám, mintha én te­hetnék arról, hogy ő ara. Hirdetésben menyasszony. A hirdetés tehát megy és ez a karcsú hófehérség, fe­jén az elegáns ívű kalappal jön. Felém. Onnan hátulról, a bokrok és fák közül jön. — Mit csinálhatott ott? Biz­tosan ott öltözött át arának! — oly magas íveket szökell- ve, hogyha levenné ara me­zét és felvenné az atlétákét, biztosan magyar bajnok len­ne a távolmagasugrásban. S amíg szökell, hallom a hir­detés szövegét is, valami ilyesfélét, hogy miszerint menyasszonyi ruha kölcsön­zés ... ne tékozolja pénzét... egyszeri alkalom, az ország számos nagy városában... Budapesten : ’.'. Székesfehér­váron ... Egerben ... meg még vagy öt helyen. Minde­nütt. Arra figyeljen minden ara, hogy hol lehet kölcsö­nözni menyasszonyi ruhát, arra az egyszeri alkalomra. Amikor a bimbóból rózsa lesz. Nem rossz a nő. Kimon­dottan jó a nő. Nem sikolta- nék fel, hogy micsoda bo­szorkányság, ha kilibegne a képernyőről, belibegne az ölembe és a fülembe libeg­né, illetőleg lihegné: „Vedd le a florentin kala­pom és csókolj meg.” Nem kellene kétszer mon­dania. Levenném én. Le bi­zony! Lelkesedem. Álmodozom. A nőcske libeg. Mint egy fehér álom. Libeg Budapesten és Bu­dapestnek. Libeg Székesfe­hérváron és Székesfehérvár­nak. Libeg Egerben és Eger­nek, meg a többi olyan hely­nek és helyben, ahol meny­asszonyi ruha kölcsönzés van. Mindnek oda libeg ez a nő, ez a gyanús nőszemély, mindnek oda a fák közül. Lehet, hogy a székesfehér­váriak miatt jött ki a fák kpzül, velük volt az imént még a szégyentelen, és most libeg nekem, ide Egerbe. De én nem megyek vele a fák közé, hogy onnan aztán a pestieknek, vagy mit tudom én milyen városbélinek li­begjen elő nekem. Azazhogy: nekik. Mert ez az ara még arra sem érdemesít, hogy más ru­hát más ara ruhát öltsön fel nekem, mint volt rajta te­szem fel a budapestieknek. Ez az ara ugyanabban a fák­tól és bokroktól minden bi­zonnyal már foltos és testhez simuló ruhában, ugyanabban a florentin kalapban libeg oda és elő mindenkinek. Vagy az is lehet, hogy nem is ő az oka, nem is ő a fe­lelős? Csak éppen a ruha­kölcsönző vállalatnak szerte az országban ez az egy oda­kölcsönözni való ruhája és ez az egy kalapja van? Menyasszonyok sorba áll­ni! Ha kölcsönözni akartok e hirdetés alapján. Gyurkó Géza A karcagi ifjúsági klub színpadán tíz fiatal játszik, énekel. Kitűnő hangulatban folyik az irodalmi színpad próbája. — Ki játszik ilyet? — Milyet? — Ilyet... ... és önfeledten, harsá­nyan játszanak, s amikor vége van a műsornak, a gya­nútlan néző gondolkodni kezd, hogy itt alaposan cső­be húzták, mert a vidám csomagolással komoly gon­dolatokat álcáztak Görbe tü­kör — síktükör című szatiri­kus műsorukban. Pihenő. Kis csoportokban beszélgetnek. Oláh Erzsébet mesél a körülötte állóknak: — Mérges voltam vala­miért a gyerekekre, mon­dom, nem értitek ti a szép szót? Azután elfelejtettem az egészet. Fél óra múlva megint felmérgeitek, s ezt észrevette az egyik kisgyerek. „Látja óvónéni — mondta. — Nem értik ezek a szép szót”. Nevetnek a színpadta­gok, közben már az „ővóné- nit” faggatom. — Szeretek játszani — mondja. — Sok költő nevét itt hallottam először. Egy éve csinálom. A színpadve­zető, dr. Somogyi Jánosné a munkatársam volt, ő csábí­tott ide. Sajnos ők elköltöz­tek. Nagyon szerettük. Ott volt az egész színpad, énekeltek, táncoltak az üres lakásban, részleteket játszot­tak el műsoraikból. Búcsúz­kod tak. — Nekem sohasem volt komolyabb társaságom — mondja Posztós Gábor, azaz Pufi. — Ez az első, és imá­dok itt lenni. Bejártam az ifjúsági klubba, láttam né­hány próbájukat, azután va­lahogy közéjük keveredtem, már egy éve. Én sohasem foglalkoztam irodalommal, most pedig már könyveket veszek, olvasok. Azelőtt Rej­tő volt a plafon. Fizikai munkát végzek a HTV-ben, utána jól esik a játék, most ez érdekel legjobban a vilá­gon... Sajnos, gazdátlanok vagyunk, nincs vezetőnk. — Én Is munkás vagyok — szólal meg Barna Sándor. — A FÜSZÉRT-nél vagyok rak­tári munkás, reggel 6-tól árut veszek át, kiadom a tú­rakocsiknak, üzleteknek, ösz- szeállítom a portékát amit a boltok kapnak. Előfordul, hogy egy nap 200 mázsát is meg kell mozgatni. Szeren­csére bírom, nyolc évig bir­kóztam. Tanulok is. A mező- gazdasági szakközépiskolába járok. Kevés, ha az ember csak az édességcsomagokkal birkózik. Fellépünk üzemek­ben, iskolákban, a szélma­lomnál, a megyei kemping­találkozón, a déli külvárosi cigányklubban... — Művész úrnak neveztek az üzemben, némi iróniával a hangjukban — mondja egyikük, s többen hasonló példákat sorolnak. Azután jött a „Hazánkról szóljatok szép szavak” Vá­cott rendezett országos terü­leti versenye, ahol a harma­dikok lettek a karcagiak, olyan híres együttes mögött, amilyen például a tatabányai Bányász színpad. — Ezután már komolyan vettek minket — mondják többen. — Mitől ilyen jó a közös­ség? — kérdezem. Felpattanak a színpadra, egyik műsoruk részletével, Örkény István egyperces no­vellájával válaszolnak. — Ha sok cseresznyepapri­kát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanany- nyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégsem koszorú. Csak a madzag tenné?... Állnak a színpadon egymás kezét fogva: Barna Sanyi, Novák Julianna, Vincze Mi­hály, Toplek Erzsébet, Pap István, Posztós Gábor, Hulin Ilona, Dobák Feri, Kovács Juli, Oláh Erzsi. Tényleg, csak a „madzag” tenné? Körmendi Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom