Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-29 / 99. szám

1975. április 29. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 3 MIÉNK A VÁROS! _ \y Kepek a karcagi ifjúsági köztársaságról Kitüntették a jászberényi Hűtőgépgyárat Ipartörténeti kiállítás nyílt — Szeretettel köszöntjük «z első karcagi ifjúsági köz­társaságra érkező kedves vendégeinket. Kívánjuk, érezzék jól magukat váro­sunkban! — harsogott a kar­cagi vasútállomás hangszó­rója minden érkező vonatnál. És a köszöntés után felzen - dűlt a „Fel kommunista ifjú sereg...” kezdetű mozgalmi daL Dalos készülődés Czinege István, a karcagi Szakmunkásképző Intézet diákdirektora kedves vendé­get kísért a fellépése előtt próbát tartó ifjúmunkás kó­rushoz. A vendég Váss La­jos volt, a Röpülj páva mű­sorvezetője, a közönség kar­mestere. — Két éve jártam Karca­gon, amikor ez a kórus még csak alakulgatott. Ma már az ország egyik legjobb ifjú­munkás kórusa, és most azért jöttem, hogy meghívjalak benneteket a nyáron rende­zendő Vasas énekkari szem­lére. — Hurrá! — harsan a kórus. JÜtadják a vörös kulcsát Pol-beat énekesek hangja tölti be a Kossuth teret, fák­lyák világítanak, a körülbe­lül 6 ezer ember ütemesen tapsol, együtt énekel Múzsái Andrásékkal. „Övjuk a bé­két. ..” harsog a tömeg. Utá­na kezdődik az ünnepség, a város vezetői átadják a vá­ros kulcsát a fiataloknak, óriási az ováció, díszlövések, petárdák ropognak, forró a hangulat. Megválasztják a „Népbiztosok tanácsát”, akik három napon át szép fehér uniformisban irányítják az ifjúsági köztársaság életét. Csepegni kezd az eső, de senki sem törődik vele, éne­kel, tapsol a fiatalság, meg­lódulnak, a szolgáltatóház elé menetelnek, tiltakozó gyűlés, zúg a dal, „El pueblo uni- do..És tovább! A három nap egyetlen hatalmas ka- valkáddá olvad, esemény esemény sarkába hág. A József Attila utcán több száz néző előtt heves iramú futballmeccsek peregnek. Négy pályán váltja egymást 19 férfi és 6 női csapat. — Egyetelen ablak sem tört be! — újságolja egy if­júgárdista lány. — Több százan dolgoznak az ifjúsági parkban — jelen­ti egy ifjúgárdista Bóka Pé­ternek, az ifjúsági köztár­saság egyik fő szervezőjé­nek. Az utcákon, a városköz­pontban ifjú könyvárusok adják a könyveket hatalmas embergyűrű közepén. Lép- ten-nyomon könyvsátrak, böngésző fiatalok. A Képzőművészeti Főisko­la hallgatói rajzolnak az ut­cákon, tereken, a kis gyere­kek között különösen sikerük van, kapkodják kezükből a rajzokat, rohannak a zsák­mánnyal. Kis csapat menetel az úton melegítőkben, csapzottan, de harsányan adják a város tudtára, hogy megnyerték a Nagykun sportviadal vala­melyik mérkőzését. — Rá, rá, rá, rá, hajrá, hajrá, Kisúúúj!.;. Két tanár mosolyogva né­zi őket. A szociális otthonban az úttörők és a KISZ fiatalok ajándékokat adnak át az idős embereknek, akiket Karcag veteránjai is köszön­tének. Motorkerékpárral érkezik egy népbiztos a Déryné Mű­velődési Központhoz, rohan a „távrecsegőhöz”, kurblizza a régi telefont. — Halló, KISZ-bizottság? Hova kell még beton virág­tartó?. .. Értettem, vége. Be­rúgja a motort, elszáguld. Milyen náp van? Nem ér­dekes: Úttörők vetekednek, húz­zák a kötelet, amikor vége egy „menetnek”, újabb csa­pat gyerek rohanja meg, csúsznak a kis cipők a macs- kakövön. feszülnek az izmok. — Több mint 400-an ver­senyeztek 8 „sportágban” a tömegsport olimpiákon — összegez Hetényi Gábor, sportügyi népbiztos. A fiúkollégium udvarán heves röplabdamérkőzést vívnak a lányok, és hang­párbajt a közönség. Ügy tű­nik, a kisújszállási gimna­zisták a szurkolásban felül­múlhatatlanok. Hajszolja a lányokat dobbal is támoga­tott szavalókórus, hogy „apa­it, anyait, apait, anyait!.. majd átváltanak, „mindent bele, mindent bele...” A város szélén úttörők számháborúznak, a város- központban a lassúsági mo­torversenyen derül a közön­ség. — Hova menjünk? — ta- máskodik két lány. Végül a Szivárvány presszóban köt­nek ki, amely most átala­kult irodalmi kávéházzá. G. Szabó Judit és Vámos Mik­lós beszél, dedikál, jeles szí­nészek olvasnak föl az írók műveiből. És már megint mindenki a főtéren van, pol-beat énekes­nek tapsolnak, azután meg­szólalnak a fanfárok, a nép­biztosok jelentést tesznek a „Népbiztosok tanácsa” elnö­kének, aki értékeli a három nap alatt végzett munkát. — Jaj, már vége van? — csodálkozunk. A jelentéseket hallgatva so­kan végiggondolják az el­múlt három nap eseményeit, „tényleg, még ezt is, ezt is, megcsináltuk. ..” — méláz­nak magukban miközben Karcag vezetőinek visszaad­ják a város kulcsát a fiata­lok. Gratuláld« a fíatssloknak! Helyszín: Dózsa György út 3, a Déryné és a Kunsági étterem közötti romos ház. Reggel hat óra van. péntek. A tanácsháza és a KISZ bi­zottság között különvonalat szereltek fel, s erre csatlako­zik a romeltakarító brigád kurblis telefonja is. — Jelentem a direktórium­nak, hogy az épület tetőszer­kezetét leszedtük —telefonál Szeivolt István, az itteni munka irányítója. — Helyes minden menet­rend szerint megy — érkezik a válasz. — I-Iányan vagytok? — Most hatvanon, de nem­sokára jön a váltás. Délután fél három. A Volvo rakodógép neki a falnak, re- cseg-ropog a 45 centiméter széies téglafal, végül leomlik. NSZK rendszámú autócso­da áll meg az utón, a bontás előtt. — Mi van itt? — szól ki egy férfi magyarul. — Ifjúsági köztársaság! — mondja egy kopott kalapos bácsi. Az idegen értetlenül néz, hümmög, azután gázt ad, mert egy hatalmas IFA nem tud tőle kikanyarodni. — Na, komám, volt ház, nincs ház, — csóválja a fejét elismerően az előbbi öreg a mellette álló társának. — Az biztos, hogy ezek a legények hamarabb eltakarít­ják ezt a nagy házat, mint annakidején a népfürdőt a felnőttek. Mert az fél eszten­deig tartott... Pedig ez is tár­sadalmi munka... Fél négy. Még süt a nap, de északkelet felől sötét fel­hők rohannak a város felé. A Volvo egy pillanatra sem áll meg, felmarkolja a téglát, rá a teherautóra, felmarkolja... — Jelentem, befejeztük a romeltakarítást. Holnap már gyerekjáték lesz összehozni a parkot! — kiabál a külön vo­nalba a munka vezetője. — Megyek haza, Kunhegye­sen lakom — mondja. — El­készülhettünk volna hama­rabb is, de szűk itt a hely, út­ban voltak a fák. Búcsúzóul bemutatkozik. — Szabó Sándor vagyok, a Volánnál dolgozom. Fórum a Jöuöröl Az ifjúsági klubban Kar­cag párt- és állami vezetői ültek a fiatalokkal szemközt, hogy a kérdéseikre választ adjanak. Terítékre került itt minden, az útaktól, vízháló­zattól, szennyvízcsatornáktól, közlekedéstől kezdve a lakás­kérdésen, olcsó építési tel­ken, kereskedelem, kocogó­pálya építésen, fásításon át a külpolitikáig sok-sok aktuális téma. — Tettek-e valami intézke­dést a város vezetői az ifjú­ság érdekében a három nap alatt? — hangzott az egyik kérdés. — Nem! — válaszolt rá Zagyi János, az MSZMP vá­rosi bizottságának első titká­ra. — Nem tettünk, mert nem volt hozzá jogunk. Hiszen a hatalmat ezen a három napon a fiatalok gyakorolták. De amit ők tettek, az mind az ifjúság érdekét szolgálta... Már vége? — hitetlenkedik az ember a záróünnepségen mialatt Zagyi János elismerő szavait hallgatja. — Feltették nekem a fóru­mon a kérdést — mondta a pártbizottság első titkára —, hogy hagyománnyá válik-e az ifjúsági köztársaság? Meg­ismétlem, amit akkor mond­tam: rajtunk nem múlik. Re­méljük, hogy hagyomány lesz. Az elmúlt napokban, áp­rilis 25—26—27-én Karcagon az ifjúság megmutatta, hogy nyugodtan rá lehet bízni a jövőt. Nem csak azt tudták, hogy „miénk a város”, de azt is, hogy „miénk a felelősség” — ahogyan azt 12 pontjukban rögzítették is.. És a fiatalok ilyenek, amilyeneknek most látta őket a város. Ilyenek, a hétköznapokon is, csak oda kell rájuk figyelni. Körmendi Lajos Eseményekben gazdag napjuk volt tegnap a jász­berényi Hűtőgépgyár dolgo­zóinak. Délelőtt Monáth Fe­renc kereskedelmi igazgató nyitotta meg a vállalat ipar- történeti állandó kiállítását az üzem klímatechnikai gyáregységében, Jászárok- szálláson. A gazdag anyag bemutatja, hogyan lett az 1952-ben alapított Fémnyo­mó- és Lemezárugyárból napjainkra a magyar hűtő­ipar központja, amely 36 or­szággal áll kereskedelmi kapcsolatban; hogyan jutot­tak el az első gyártmányok­tól — a szögletes és henge­res katlanoktól — a legmo­dernebb háztartási hűtő- szekrényekig, a Tyler licenc alapján gyártott áruházi be­rendezésekig. A Hűtőgépgyár 800 ezer forintot költött az állandó kiállítás elkészítésé­re, amely a Központi Mú­zeumi Igazgatóság kiállítás­rendező csoportjának nagy­szerű munkáját is dicséri. A következő esemény az ebéd utáni órákban zajlott Jászberényben, közvetlenül a nagy gyár szomszédságá­ban: az üzem a Csemegeke­reskedelmi Vállalattal közö­sen modern üzletet nyitott. Egy régi kantinépületet ala­kítottak át 2,8 millió forint költséggel — ebből 800 ezer forintot az üzem adott — amely 1,5 milliós árukészlet­tel várja vásárlóit, elsősor­ban a gyár dolgozóit. A nap legngyobb esemé­nyére a kora délutáni órák­ban került sor, amikor az üzemi sportcsarnokban meg­tartott munkásgyűlésen Asz­talos Lajos, a kohó- és gép­ipari miniszter helyettese az 1974. évi jó munka jutalma­ként átadta a vállalat dol­gozóinak a Kiváló Vállalat kitüntetést, amelyet immár Az elmúlt héten a Tiszán­túli Gázszolgáltató és Sze­relő Vállalat megkapta a a Nehézipari Minisztérium és a Vegyipari Dolgozók Szak- szervezetének dicsérő okle­velét. Ezért volt tehát külö­nös jelentősége a vállalat szolnoki üzemegységében a tegnap megrendezett ünnep­ségnek, amelyen Kusztos Fe- rénc igazgató átnyújtotta a dolgozóknak a szocialista üzemegység elismerő okleve­lét. Az elismerés főként az el­múlt esztendei munkájuknak szól, de nem szabad említés nélkül hagyni az ezt meg­előző éveket sem. Ahogy változott az energia felhasz­nálásának szerkezete, úgy kapott egy-egy vállalat és a lakosság életében egyre na­gyobb szerepet a TIGÁZ, s így ez az üzemegység is. 1963-ban 1,5 millió, 1970­ben már 61 millió, 1974-ben pedig 145 millió köbméter földgázt értékesítettek. Ezek a számok jelzik azt is. hogy az üzemegység fokozatosan Tegnap délután adta át a „Kiváló szövetkezet” címet a karcagi Május 1. Tsz-nek Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A karcagi mezőgazdasági nagyüzem már másodszor nyerte el a kitüntető címet. Tavalyi terveit a szövetkezet túlteljesítette, sőt, a búza és a rizs kivételével még az igen jó 1973-as termésátla­gokat is meghaladták. Ma már szinte mindent iparszs- rűen termelnek, aminek eredménye, hogy a tervezett 83 és fél millió árbevétellel szemben 92 és fél milliót ér­sorrendben tizennegyedszer érdemeltek ki. A megjelen­teket, az elnökségben helyet foglalókat — köztük Asz­talos Lajos miniszterhelyet­test, Majoros Károlyt,, a me- | gyei pártbizottság titkárát, Szívós Antalt, a KISZ me­gyei bizottságának első tit­kárát, Téklesz Jánost, a Va­sas Szakszervezet osztályve­zetőjét, Mihail Mihajlovics Koszicskint, a Szovjetunió Híradástechnikai-eszköz Ipa­ri Minisztériuma kollégiu­mának tagját, a hazánkban tartózkodó szovjet delegáció vezetőjét, a delegáció tag­jait, a megye, a jászberé­nyi járás és Jászberény vá­ros párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeti vezetőit — Nagy János az üzemi pártbizottság titkára köszön­tötte. Gorjanc Ignác állami dí­jas vezérigazgató ünnepi be­szédében többek között ki­fejtette, hogy a gyár kollek­tívája együtt nőtt, fejlődött szocialista társadalmunkkal. Az üzem lendületes fejlődé­se nemcsak az évenkénti ár­bevétel nagyságának növe­kedésében fejeződik ki. ha­nem a műszaki, a gazdasági mutatók folyamatos, állandó javulásában is. Hangsúlyozta, hogy a gyár eddigi fejlődési ütemét, a termelés műszaki színvonal­át és gazdasági hatékonysá­gát tavaly is fokozni tudta, köszönhető a szocialista munkaversenyben résztve­vőknek, a szocialista brigá­doknak. A gyárban 285 bri­gád közül 260 szocialista cí­met nyert, taglétszámuk több mint négyezer. A mun­kaverseny és a hasznosított újítások eredményeképpen a vállalat több mint 50 millió forint megtakarítást ért el. átalakult, kibővült. Az ala­pító munkásgárda mellé fel­nőtt egy új nemzedék — szervezetté vált a munka, és javultak a termelési feltéte­lek. A tavalyi árbevételük már 214 mlilió forint volt, az 1973-as 173 millió forint­tal szemben. Az évek során különös hangsúlyt kapott az üzem­egységben a dolgozók szak­mai és politikai képzése. Biz­tonságtechnikai és szakmai továbbképző tanfolyamot, po­litikai előadásokat szerveztek — így lehet az, hogy az itt dolgozók 80 százaléka vett részt tavaly valamilyen kép­zésben. Ez kapcsolatban van a szocialista brigádmozga­lommal is. A hatvanas évek három szocialista brigádjá­hoz képest 1974-ben huszon­kilenc szocialista brigád vett részt a munkaverseny-moz- galomban. A 8 ezer 340 óra társadalmi munkából bőven futotta a jubileumi óvodák és a sportkombinát építé­sére. tek el 1974-ben. Tiszta nye­reségük elérte a 17 millió forintot. Kiváló eredményeket ér­tek el a szocialista munka­versenyben. Az idei vállalá­sok is figyelemre méltóak: a növénytermesztők például 5 millió forintos többletterme­lésre vállalkoztak, de hason­ló vállalásokra készülnek a többi ágazat dolgozói is. Karcag jobb zöldségellátása érdekében a szocialista bri­gádok 2 millió 700 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát vállaltak a Május 1. Tsz kertészetében. Asztalos Lajos miniszter- helyettes a KGM és a-Vasas Szakszervezet nevében kö­szöntötte a gyár munkás­kollektíváját. Elmondta töb­bek között: a minisztérium véleménye szerint a Hűtő­gépgyár lendületesen fejlő­dő, gazdaságosan, növekvő hatékonysággal dolgozó nagyüzem. Elismeréssel szólt a gyár tavalyi 2,5 milliárd forintnyi termelési értékéről, a gyártott háztartási gépek­ről, a lakásprogram megva­lósítását segítő radiátorgyár- társról, a Heller-féle hűtő- berendezésekről. Hangsú­lyozta, hogy a Hűtőgépgyár fel tudott nőni a népgazda­sági feladatokhoz, megértette a "párt politikáját és annak szellemében dolgozik. Be­széde végén a jelenlevők nagy tapsa közepette átadta a gyár vezérigazgatójának a Kiváló Vállalat kitüntetést, a zászlót és az oklevelet. Az üzem három dolgozója a KGM Kiváló Dolgozója ki­tüntetést, kettő miniszteri dicsérő oklevelet kapott, az üzem gazdasági, párt- és tö­megszervezeti vezetői Kiváló Dogozó kitüntetésben része­sültek. Ugyancsak átadta a tmk-műhely Vályi Péter szocialista brigádjának a méltán kiérdemelt kongresz- szusi oklevelet, valamint a Szakma-ágazat kiváló bri­gádja kitüntetést. ■ Köszöntötte a kitüntetés alkalmából a gyár munkás­kollektíváját a megyei, a já­rási és a városi pártbizott­ság nevében Majoros Károly, a megyei bizottság titkára. Az ünnepség befejező ak­tusaként különböző kitünte­tések, elismerések átadására került sor. V. V. Kétpón befejezték Kétpón, a Szabadság Ter­melőszövetkezet vasárnap befejezte a tavaszi vetést és növényápolást, összesen 1720 hektáron került földbe a mag. A Dózsa György szo­cialista brigád — amely a BKR termesztési rendszer egyik komplex brigádja — a hejőkeresztúri termelőszö­vetkezetben veti a kukori­cát, az univerzális gépeket pedig a Mezőtúri Állami Gazdaságnak kölcsönözte oda a kétpói tsz. Ezek a be­rendezések a rizs vetésénél nyújtanak segítséget az álla­mi gazdaságnak. Kereskedeiini kooperációk A HUNGAROPLAST’75 nem­zetközi műanyagipari szakki­állítás bezárta kapuit a bu­dapesti nemzetközi vásár- központban, ahol több mint százezren — főként szakem­berek — tekintették meg 22 ország mintegy 200 vállala­tának legkorszerűbb termé­keit. Nagy sikert aratott a kiállítás központjában be­rendezett szakmai fórum, ahol műszaki előadásokon ismertették újdonságaikat a vállalatok, s széles körű konzultáció alapján jelentős kereskedelmi és kooperációs tárgyalások kezdődtek. Az angol Long cég képviselőjé­vel aláírt megállaoodás sze­rint a CHEMOLIMPEX és a Hungária Műanyagfeldol­gozó Vállalat bitumenes PVC-fóliát szállít Angliába, s a magyar termék ellentéte­leként az olaj- és gázveze­tékekhez szükséges szigete­lőanyagot kapunk. A Poli­mer ktsz kibővítette ko­rábbi kooperációs megálla­podását a francia Johns Manville céggel, s így már nemcsak hazai ellátásra ké­szítenek színes PVC-ragasz- tószalagokat, hanem export-, ra is. Több mint száz fiatal dolgozott az ifjúsági park építésén a karcagi ifjúsági köztársaság napjaiban. Képünkön a sétányt alakítják ki Szocialista üzemegység Ünnepség a TIGÁZ-nál Kiváló szövetkezet lett a karcagi Május 1. Tsz

Next

/
Oldalképek
Tartalom