Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-11 / 84. szám

I 1975. április 11. SZOLNOK (HEGYEI NÉPLAP Saját újság, szakkörök, kirándulások Mozgalmas élet a karcagi úttörőházban A- tiszta, nagy teremben hímzett faliszőnyegek, a szekrényen bábuk, könyvek, újságok sorakoznak. A kar­cagi Fodor József ifjúsági és úttörőházban fogadja ez a látvány a látogatót. A sok kedves holmi készítői a kar­cagi úttörők a tavaszi szü­netet élvezik. Dr. Séllei Im- réné?, az úttörőház igazgató­nőjének segítségével tekin­tettünk be újságukba, meg­csodáltuk a szakkörökön ké­szített munkáikat. — Milyen program várja az úttörőket és kisdoboso­kat a tavaszi szünetben? — A kisdobosoknak mese­filmeket vetítünk, az úttö­rőknek pedig a Hangverseny Bangladesért című filmet. Kirándulásokat szerveztünk, meghívtuk Vitai Ildikó gitár­művészt, Karsai János pan­tomimművészt, akik előadó­estet tartanak a gyerekek­nek — sorolja dr. Séllei Im- réné, aki szeptember óta az úttörőhaz igazgatója. — Ügy állítottuk össze a programot, hogy minden napra jusson valamilyen esemény. — Tanév közben milyen műsoi>okat, szakköröket kí­nálnak a város kétezer út­törőjének, illetve kisdo­bosának? — Tízféle szakkör közül választhatnak, érdeklődésük­nek megfelelően. Dolgozhat­nak a gépjárműbarát, a mo­dellező, a kézimunka, a népi tánc, a matematika, a báb, s a "különböző sportszakkö­reinkben. Van egy klubunk is a nyolcadikosok számára. Itt az őket érdeklő kérdések­ről rendezünk vitákat, felké­szítjük őket a KISZ-életre. Rendszeresen szervezünk to­vábbképzéseket az őrsveze­tőknek, őrsi tisztségviselők­nek,'sőt még a raj vezető ta­nároknak is. Februárban jel­mezes farsangibált, szilvesz­terkor vidám óévbúcsúztatót tartottunk. Gyakran rende­zünk vetélkedőket, kirándu­lásokra járunk év közben is. Legutóbb Debrecenben vol­tunk, ahol meglátogattuk az ottani úttörőházat. Gyermek- műsorokkal vendégszerepeit nálunk a szolnoki Szigligeti Színház társulata is. Valóban! vonzó és esemé­nyekben gazdag élet várja itt az általános iskolásokat. Hogy ők mennyire szeretnek idejárni, azt bizonyítják két- havonként megjelenő újsá­guk^ az „Expedíciós Híradó” cikkei, amit az úttörők írnak életükről. — Hogyan lehet megvaló­sítani ennyi mindent ilyen kicsi helyen? — Az egész épületben, ahol az ifjúsgi útazási iroda, a könyvtár, s a KISZ is he­lyet kapott, tulajdonképpen csak egy helyiség teljesen a miénk. Itt dolgozik a mo­dellező szakkörünk. Még két szobában tevékenykedhe­tünk, de „társbérletben”, ugyanis azokat csak délután 5-ig használhatjuk. Utána a KISZ-é, illetve az utazási irodáé. Hogy miért sikerül mégis mindezt megcsinál­nunk? Talán azért, ‘ mert mindenki nagy lelkesedéssel dolgozik, vidám, pezsgő út­törőéletet akarunk teremteni. T. G. Ünnepi illés Tegnap Szolnokon, az SZMT székházában hazánk felszabadulásának 30. évfor­dulója alkalmából a Pedagó­gusok Szakszervezete Szol­nok megyei Bizottsága ün­nepi ülést tartott, amelyen részt vett dr. Boros Ottóné, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának osztályvezető­je és Tóth Tibor, a Szolnok megyei Tanács V. B. műve­lődésügyi osztályának veze­tője. Az ünnepségen Szurgyi István, a Pedagógusok Szak- szervezete Szolnok megyei Bizottsága titkára ünnepi megemlékezést tartott, majd emléklapokat adtak át a szakszervezet újjászervezésé­ben aktívan közreműködő pedagógusoknak. Országos egészségügyi értekezlet a Tiszaligetbee Országos egészségügyi ér­tekezlet volt tegnap a tisza- ligeti KISZ-táborban, »ahol dr. Bérezi Gyula, az Orszá­gos Vezetőképző Központ fő­igazgatója tartott előadást „Vezetési színvonal, vezetési követelmények, vezetőkép­zés, továbbképzés” címmel. Az egésznapos értekezleten közel százan vettek részt — az ország különböző egész­ségügyi intézményeinek fő­orvosai, intézetvezetői, kór­házigazgatói. Hétfőn kezdődik a magyar nyelv hete Tegnap délelőtt a Kossuth klubban a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat ren­dezésében sajtótájékoztatót tartottak, amelyen az immár hagyományos magyar nyelv hete idei országos és megyei rendezvényeiről tájékoztat­ták az újságírókat. Az idén nemcsak a budapesti Kos­suth klubban kerül sor elő­adásokra, ismertetőkre, ha­nem a Csepel Művek mun­kásotthonában és műszaki klubjában is. Az ünnepi megnyitó április 14-én hét­főn Csepelen lesz. Új hutacsarnok A karcagi Üveggyár ter­melési értéke az elmúlt esz­tendőben 46 millió forint volt Az idei terv több mint 48 millió forint. Tavaly kez­dődött el az üzem rekonst- •s rukciója. Üj feldolgozó és mechanikai műhelyt adtak át. A továbbiakban automa­ta csiszoló és polírozó gépek beállítását tervezik, s még ebben az esztendőben elkez­dődik az új hutacsarnok építése. Ezekkel a beruházá­sokkal jelentősen javulnak majd a munkakörülmények, s valószínűleg még jobban emelkedik a nyereség is. Bár nem panaszkodhatnak a kar­cagi „üveggyáriak”, ugyanis az Üvegipari Müveken belül ez a gyár érte el 1974-ben a legnagyobb nyereséget. A dolgozóknak 34,5 munkanap­nap megfelelő nyereségré­szesedést fizettek. Okuláré és vízipipa Megroggyant, fehérre / me­szelt házak csodálkoznak a frissen rakott családi fész­kekre a jászapáti Tüzér ut­cában. Az egyik széles ala­pú, kopott épület magányos­ságát sötét deszkakerítés őr­zi. A tekintet magas, eresz alá bújó tornácba ütközik. A házba lépőről az ajtó fe­lett lógó csengő értesíti a házigazdát Haja, bajusza szürke, a szemüveg mögött sokat látott, de most is kí­váncsi szemek csillognak. Betessékel a sötét előszó^ bába. A falakton pipák, do­hányzacskók, a mennyezeten ósdi csillárok. Ez hát Laci bácsi birodalma. (Saját kéré­sére nevezem csak így, nem akarja, hogy kíváncsiak, ügyeskedők, „gyűjtők” zak­lassák). A nagy szoba 69 év összegyűlt „kincseit” rejti, a világ valamennyi * kontinen­séről. — Sokat leveleztem ma­gyarokkal, külföldiekkel, akik gyűjtenek valamit. Ezt a pipát például Báli szigeté­ről kaptam — mutat egy ébenfából faragott pipára —, de ott az a másik, az török eredetű vízipipa. Az egyik kis asztalon in­donéz faragványok, pipák, szobrok és ládikák. A sötét tónusú bútorok mindegyike tartogat valami meglepetést. Kartondobozban megvan a felszabadulás óta gyártott háromszáz féle magyar ci­garetta. A gyufagyűjtemény­ben van francia gyufakölte­mény 1900-ból, hosszúkás an­gol gyufásdoboz, címkéjén az angol királyi párral, — VII. Edward király koronázása­kor adták ki. A gyufagyár­tás hőskorából származnak az olasz, négycentis hosszú­ságú, nagyfejű gyufaszálak, amelyek dobozán külön nyí­lás van az eloltásra. A vi­harálló lengyel gyufa mellett háború előtti kecskeméti gyufa fekszik. Bárhol meg­gyújtható. — A gyűjtemény zöme 80—100 éves. Apránként szedtem össze mindent. Pad­lásokról, öreg házakból. Jónéhány — a Jászságból származó — népi eredetű tárgyat is. őriz. Agyagedé­nyeket, tányérokat, fokoso­kat — az egyiken 1891-es dátum. Szintén eltűnt korok emlékéit idézik a régi oku­lárék. Előkerül *1895. március 6-i dátummal a Neptun bu­dapesti egyesület báli meg­hívója és táncrendje. Gomb­lyukban hordták a kis füze­tet, miniatűr ceruzávaL Ha­sonló korú, sőt jóval ré­gebbi könyvek alatt roska­dozik az ablak melletti könyvesszekrény. Az irodal­mi munkák java része be sem fér, ott halmozódik a nyitott ajtajú szekrényen. A gyűjtemény egy részét a jászberényi múzeumnak ajándékozta. De így is ká­bító ez a sokszínűség, ez a rakoncátlan összevisszaság. A rengeteg kuriózum szá­momra már-már fárasztó. Laci bácsi jól érzi magát köztük. Gyöngéden, óvato­san simít végig a tárgya­kon — életre ’ kelti őket. Friss szelleme fáradhatatlan energiája nemcsak a ház­ban tükröződik, hanem ‘ a szabadban, a kertben is. Nut­riákat tenyészt, a kerítés inellett fatönkökön gombát termeL — Eleinek itt maguktól — míg a fatönk lei nem szárad. Mindent fel lehet használni a természetben és minden­nek megvan a maga érté­ke. Ügy, mint az emberéle­teben. Constantin Lajos JÁSZBERÉNYBEN a Pelyhesparton áj bölcsődét épít a Jászsági Építőipari Sző vet ke-­jet > Takarékoskodni annyi, mint gazdálkodni (folytaiig «2 L otdalrő9 Az építőipari és közlekedé­si szakemberek elsősorban az okszerű takarékosságot állí­tották a vita előterébe, hang­súlyozva, hogy a káros anyagmegtakarítás helyett a célszerű gazdálkodás érvé­nyesítésére kell törekedni az építőiparban és a közleke­désben egyaránt. Számos példa igazolja, hogy az ész­szerű munka anyag-, idő- és energiamegtakarítással jár. Jellemző erre az építőipar­ban végrehajtott korszerűsí­tés, az előregyártott elemek, a házgyári termékek mind szélesebb körű alkalmazása, Az élelmiszergazdasági szekcióülésen megállapítot­ták, hogy az elmúlt 15 év alatt gyors ütemben fejlődött a mezőgazdaság, az extenzív helyébe az intenzív termelés korszaka lépett A termelés 60 százalékát az anyagköltség teszi ki, amely országos szin­ten mintegy 50 milliárd fo­rint l A háromnapos tanácsko­zás összegezéseként az SZVT, a XI. pártkongresszus hatá­rozataiból is adódóan 11. pontból álló ajánlást dolgo­zott ki. A konferenciát azzal a gondolattal zárták, hogy a rendező SZVT és Szolnok vá­rosa kezdeményezésével nagy szolgálatot tett a nép- gazdaságilag fontos felada­tok megoldására.' Vélemények a konferenciáról A háromnapos tanácskozás befejeztével Gorjanc Ignác- néval, a jászberényi Apritó­gépgyár gazdasági igazgató­helyetteséivel és Madarász Tiborral, a TITÁSZ szolnoki Üzemigazgatóságának veze­tőjével beszélgettünk. ' — Milyen új szempontokat adott a konferencia a gazda­sági szakembernek — kér­deztük Gorjanc IgnácnétóL I tartalékok feltárása — Sok olyan kérdésről hallottunk, amely tulajdon­képpen nem volt új, ugyan­akkor a tanácskozás ráirá­nyította figyemünkel néhány^ olyan problémára, amelyről a mindennapos rohanás köze­pette talán kissé elfeledkez­tünk. Ide tartoznak például az elfekvő készletek, ame­lyeknek feltárásához, minő- •sitéséhez kaptunk szempon­tokat. A gazdasági mechaniz­mus reformja óta a vállala­tok nagyobb szabadságot kaptak, s ez részben azt is magával hozta, hogy a kelle­ténél tálán kevesebbet fog­lalkoztunk . ezeknek a tarta­lékoknak a feltárásával. A konferencia legnagyobb eredményének azt érzem, hogy mindannyiunk — nem­csak a szakemberek — fi­gyelmét ráirányította ezekre a fontos kérdésekre. Minden­képpen tiszteletre méltó, hogy társadalmi kezdemé­nyezés is segíti gondjaink megoldását. -Mindemellett az a véleményem, hogy közpon­ti utasítás, koordináció min­denképpen szükséges. Sok szó esett például az alkat­részgyártásról, a szakosodás­ról. Ez sem olyan kérdés, 'amelynek a társadalmi ol­. dalról való közelítése fezei eredményre. — Ez jól időzített konfe­rencia voll* közvetlenül a kongersszus után, ahol az ér­dek- érdekeltségi viszonyok a korábbinál erőteljesebbe» kerültek reflektorfénybe. — A tanácskozás több elő­adása hangsúlyozta, hogy az anyag- és készletgazdálko­dás nem csupán közgazdasá­gi féladat, hanem a tervezölc, a műszakiak is sokat tehet­nek jobbá tételéért. Milyen új gondolatokat adott a kon­ferencia a műszaki szakem­bereknek — kérdeztük Ma­darász Tibortól. I műszakiak is — Az eddigi nézetek meg­erősítését, s néhány új szerri- pontot. Régen vallom, hogy a műszakiak és a közgaz­dászok munkáját nem le­het mechanikusan kettévá­lasztani. A termelést elősegítő anyag- és készletgazdálkodás jó megszervezése most még inkább előtérbe kerül. Hiszen — ezt a tanácskozáson több­ször hangsúlyozták — taka­rékoskodni annyi, mint gaz­dálkodni. Mint felhasználó, annak örültem, hogy az új elképzelések megvalósításá­tól az anyagellátás javulását várhatjuk. Azon túl, hogy az ember egy ilyen tanácskozá­son látja, hogy mi az amit a külső szervek tehetnek, arra is rámutatott a konferencia, hogy egy-egy vállalat, üzem, saját belső tartalékainak fel­tárásában mennyi mindent tehet Címeres meghívó érkezett Az udvarban mérges puli szaggatja a láncot. Ugrál, csahol — hangosabb a csen­gőnél. Szelíd arcú asszony nyit ajtót. A szobába tessé­kel. A fajon családi képek, a vitrinben oklevelek, kitünte­tések sorakoznak. Nagy Andrásné, a török­szentmiklósi Baromfiipari Vállalat művezetője. — Huszonnégy éve dol­gozom a vállalatnál. Az ak­kor alakult üzemben csak álmodoztunk modem gépek­ről. Kézi erővel végeztük a munka javarészét. Vezetői, szervezői képessé­gére hamar felfigyeltek az üzem vezetői. Tanfolyamra küldték, ahol elsajátította a nagyüzemi baromfifeldolgo­zás és a ni unkaszervezés alapjait. 1957-et írtak, ami­kor művezető lett. — Akkor már régen tagja voltam a pártnak. 1945-ben, a felszabadulás után napok alatt négyszázra nőtt a tö­rökszentmiklósi kommunis- ' ták száma. Egész családunk közöttük volt. Édesapám, s édesanyám példáját én és Károly öcsém is követtük. Tizenhét éves voltam akkor. Az öccse kerül szóba, ettől könnyes lesz a szeme. Köny­vet eAel le a polcról. „Tet­teikben tovább élnek.” — olvasom a címet. Az első lapon ez áll: ,,A hajdú-biha­ri forradalmi munkásmozga­lom elhunyt harcosai”. A könyv magától kinyílik annál a fejezetnél, amely a debre­ceni járás volt párttitkárá­ról, Nagy Károlyról szól. — Férjemmel a mozga­lomban kerültem össze. Őr­séget álltam az RG egyen­ruhájában, tagja voltam a MADISZ, a SZÍT és a DISZ szervezetének — itt már há­zastársakként dolgoztunk fér­jemmel. Ha egyikünk többet végzett, a másik másnap már jobban igyekezett, hogy le ne maradjon. Plakátra­gasztás, választások előkészí­tése, népnevelő munka — mindegyikből kivettem a ré­szem. Több mint tíz éve a vállalati párt alapszerve­zet gazdasági vezetője. Váltott műszakban dolgo- ' zik. Ha délutános, két hétig csak vasárnap találkozik a férjével, és hajnalban, mi­kor 4 órás alvás után felkel, hogy reggelit készítsen mun­kába induló társának. A vállalat kétszeres kivá­ló dolgozója, az Élelmiszer- ipar ^iiváló Dolgozója. Sze­rényen beszél munkájáról, munkatársaival való kapcso­latáról. — Fontos, hogy számítha­tok rájuk. Ez nagyon jóér­zés. Munkája elismerésének ko­ronáját a nőnap alkalmából kapta meg. Meghívó a Ma­gyar Népköztársaság címeré­vel: „Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa Önt ki­tüntetésben részesíti.”. Nagy Andrásné, a török­szentmiklósi Baromfiipari Vállalat művezetője március 8-a óta a „Munka Érdem­rend” ezüst fokozatának tu­lajdonosa. T. K. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom