Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
1975. április 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Á tudás csatornái — Nem tanulok, nem és nem. Ezt a traktort négy elemivel is elvezetem, akkor meg minek? — Gondolja meg, érdemes ... — Nem! Húsz éve, vagy talán már több is, hogy a Tiszasülyi Állami Gazdaságban elhangzott e beszélgetés. A makacs „iskolakerülő” azóta elvégezte az általános iskolát, szakmunkásbizonyítványt szerzett, s most „öreg fejjel* a/.on gondolkodik, hogy jövőre beiratkozik a gimnáziumba is. — így van ez rendjén — nevet a beszélgetés másik résztvevője: Németh Gellert, az állami .gazdaság párttitkára. — Az utóbbi másfélkét évtizedben nagyot változott nálunk is a világ ... t f V A gazdaság huszonhat éve, 1949-ben alakult, 8 ezer 500 hektáron gazdálkodik, az állandó dolgozók száma valamivel több mint hatszáz. Korszerű szarvasmarha-, juh-, sertés- és baromfitelep, a növénytermesztésben modem gépsorok. (1974-ben az univerzális gépek hetven százalékát kicserélték ...) A rizs birodalma. Ha jó a termés, jó az év. A tavalyit három és fél milliós nyereséggel zárták, a dolgozók éves átlagkeresete harmincezer forint. — Az állami gazdaságok képzeletbeli lexikonában a „Tiszasüly” címszó körülbelül ennyit tartalmaz. És még valamit... Harmincán végeztek egyetemet, illetve főiskolát — az általános iskolai bizonyítványa több mint kétszáz dolgozónak hiányzik. 2 Kovács Miklós negyvenegy éves — és hetedik osztályos tanuló. — ősztől már nyolcadikos — helyesbít. — Túl vagyok a vizsgákon, jöhet az utolsó év. — És utána? — Szakmunkásbizonyít- ványt szerzek... Gépkezelő vagyok a görbemajori kerület magtárában, s ha leteszem a vizsgát, a fizetés is több lesz. — Most mennyi? — Az alap kétezerháromszáz forint. — Mire futja ebből? — Nézze, 1951. óta vagyok az állami gazdaság dolgozója, azóta felépítettem és berendeztem egy házat. Most televízióra gyűjtök. 3 A harminc diplomás egyike Tokaji István. Mint mondja, ő a harmincadik, a legfrissebb. Alig pár hónapja, egyenesen az egyetemről érkezett. — Debreceni vagyok, s a debreceni Agrártudományi Egyetemen végeztem. Itt töltöttem a szakmai gyakorlatot, s megtetszett a gazdaság. A sertéstelep vezetője vagyok. — Elégedett? Az egyetemen ilyen munkahelyre vágyott? — Jól keresek, lakást kaptam, szeretem a munkám — kívánhatnék ennél többel? Nem, én igazán nem választottam rosszul. Tiszasülyt igazán megszerettem. — Szabad idő? — Hajnalban kelek, délután végzek — estére bit zony elfáradok. Televízió, könyv... — A művelődési házba nem jár? — Nem, most riasztóan rosszak a körülmények. „MEDOSZ területi művelődési ház”. Alighanem a község legcsúnyább, legelhanyagoltabb épülete. A látogató kicsit félve, bizonytalanul lép be. — A nagyterem tavaly három hónapig életveszélyes volt. Ügy — ahogy rendbehozták, remélem kibírja az új művelődési ház felépüléséig — mondja Varga Lajos igazgató. — Az állami gazdaság, mint a környék egyik legjelentősebb üzeme, évi húszezer forinttal segíti munkánkat. Cserébe a speciális kívánságaikat is teljesítjük. így szerveztük meg a szocialista brigádvezetők továbbképzését és a vetélkedősorozatot is. Most azt kérték, hozzunk létre egy brigádklubot. Ügy tűnik, ez a művelődési forma különösen népszerű a gazdaságban, bizonyítja ezt a többi klub és a három szakkör látogatottsága. 5 A gazdaság huszonnégy szocialista brigádjában kétszázhatvanán dolgoznak. A kulturális vállalások között ma ilyeneket lehet olvasni: „elvégzem az általános iskolát, szakmunkásbí- zonyítványt szerzek, megtanulok fotózni, színházba járok, olvasok...” — Szinte valamennyien tanulunk — mondja a gazdaság párttitkára. — A gépesítés, a modem technika alkalmazása mind nagyobb tudást igényel. Ami tegnap elég volt, az ma már kevés ... Bevallom, én elsősorban mégis annak örülök, hogy a tanulás mellett az önművelés más formáit is megtalálni. Ki járt itt húsz éve színházba, ki kopogtatott könyvért? Manapság már ez is természetes. 6 Az állami gazdaság zöld mikrobusza a könyvtár előtt parkol. A kényelmes bőrüléseken kisebb-nagyobb könyvcsomagok, folyóiratkö- tegek sorakoznak. Felkapaszkodik a könyvtáros is, becsukódik az ajtó. A pilóta indít: irány Görbemajor! Hérész Dezső ünnepi tanácsülés Jászberényben Megemlékezések Karcagon Új létesítményeket adtak át Kisújszálláson Jászberényben tegnap a városi tanács ünnepi ülésén emlékeztek meg hazánk és a város felszabadulásának 30. évfordulójáról, majd díszpolgárokat avattak és kiosztották a Pro Űrbe díjakat. Az ünnepségen Tóth János a Jász-Múzeum igazgatója tartott ünnepi megemlékezést, majd Kárgáti József a városi tanács elnöke ismertette a tanács vb határozatát. A végrehajtó bizottság március 26. ülésén arról döntött, hogy hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére Pro Űrbe díjakat adományoz, és javaslatot tesz a tanácsnak díszpolgári cím odaítélésére. A város díszpolgára címet Holló Andrásnak a fasizmus ellen vívott fegyveres harc mártírjának, Vasas Márton, fémmunkásnak, Bojtos Gyula rendőr alezredesnek, a jászberényi Városi-Járási Rendőrkapitányság vezetőjének és László Károlynak, a Hűtőgépgyár műszaki igazgatójának adományozta a vá- / rosi tanács. Pro Űrbe díjat az idén Papp Lajos a Jászsági Építőipari Szövetkezet elnöke, Velkei Béla az Aprítógépgyár művezetője és Tóth János a Jász-Múzeum igazgatója kapta. Ugyancsak tegnap avatták fel Jászberényben Holló András emléktábláját, a Bercsényi úton, majd a volt Leltei utcában = amely Me ▼ette a mártír nevét — ünnepséget tartottak. Tegnap délelőtt együttes ülést tartott az MSZMP karcagi városi bizottsága, a városi tanács, a Hazafias Népfront és a KISZ városi bizottsága. A karcagi Városi Tanács nagytermében felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából Zagyi János, a városi párt- bizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Ezt követően díszpolgári címet adományoztak Czinege Lajos honvédelmi miniszternek, Lakatos Istvánnak és Csanádi Istvánnak, akik a város politikai, társadalmi és gazdasági életének fejlődése érdekében önzetlen, kiemelkedő munkát végeztek. A jubileumi ülés után ko- szorúzási ünnepség volt a Kossuth téri szovjet emlékműnél és a déli temetőben levő szovjet emlékműnél. Az esti órákban „Száguldj szabadság” címmel jubileumi díszelőadást rendeztek a Déryné művelődési központban. Kisújszálláson azzal is ünnepelték felszabadulásunk évfordulóját, hogy több új létesítményt avattak, adtak át a lakosságnak. A kulturált vásárlási lehetőségek megteremtése érdekében építették az új vásárcsarnokot. Ugyancsak tegnap adták át a százötven diákot kiszolgáló napközi' otthoni éttermet, és elkészült a szociális otthon háromszázadagos konyhája Ä Kitüntetés A volt törökszentmiklósi járási pártbizottság három politikai munkatársát, nyugdíjba vonulásuk alkalmából, ünnepélyesen elbúcsúztatták. 'Kovács Sándor és Szabó Bálint a Munka Érdemrend ezüst, Nagy Endréné a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapta. A kitüntetéseket Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára adta át. IMásraozgalmi kiállítás Martfűn Munkásmozgalmi és ipar- történeti állandó kiállítást nyitott meg tegnap a martfűi Tisza Cipőgyár művelődési házában Övári Géza, az üzemi pártbizottság tagja. A 31 éves nagyüzem eddig nem rendelkezett hasonló tárlattal, noha a településen 1939- től találtak a munkásmozgalmi hagyományokra utaló értékes dokumentumokat és ipartörténeti emlékeket. Baráti eszmecsere Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából az SZMBT észt tagozata tagcsoportjainak küldöttsége több napot tojt megyénkben. Tiju Tali elvtársnőt, a har- jui kerületi pártbizottság titkárát, a küldöttség vezetőjét tegnap fogadta Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára és baráti ezsmecserét JoiytatüU veto, Ünnepség a rendőrségen Tegnap a megyei rendőrfökapitányság épületében ünnepi megemlékezésen adták át a rendőrségi dolgozóknak a belügyminiszter kitüntetéseit. Tóth Miklós rendőr alezredes, a megyei rendőr-főkapitnyság párt-, alapszervezetének titkára üdvözlő szavai után M. Szabó István rendőr vezérőrnagy, megyei rendőr főkapitány tartott ünnepi beszédei^ majd átadta a belügyminiszter kitüntetéseit. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta Bu- si Lajos rendőr őrnagy, Kiss Árpád rendőr őrnagy, Forgács József rendőr százados, Bencsik Gergely rendőr főhadnagy és Négyesi Albert rendőr főtörzsőrmester. Áz érdemérem ezüst és bronz fokozatát három-három dolgozó vette át. A Közbiztonsági Erem arany fokozata kitüntetésben heten részesültek, az ezüst fokozatot négy, bronz fokozatot egy belügyi dolgozó kapott- Harmincéves szolgálati idő után tizenheten tették át a szolgálati érdemérmet, hét rendőrtisztet soron kívül előléptettek. A Jászkiséri könyvtár esti látogatót A pelikán fiai Szolnok régi és új címerében egyaránt ott látható a fiait saját vérével tápláló pelikán. Szép és igaz szimbólum. A város tizennégyszer! elpusztulása után is újra és újra életet teremtett, megélhetést biztosított lakóinak. S mit tettek érte a „pelikán fiai”? Növelték-e hírét, emelték-e rangját, anyagi és szellemi javait gazdagították-e? A válasz egyértelmű, hiszen évszázadok adósságát törlesztjük napjainkban. S nemcsak Szolnokét, hanem az egész Jászkunságét. Elsősorban azok törlesztik, akik erejük, életük javát adva, inkább hitelezői, semmint adósai voltak a szülőföldnek, akiknek emberi sorsot csak 1945 hozott, s akik ezért vették be a város címerébe a vörös csillagot is a pelikán mellé: kifejezve ezzel a szocialista- haza, a proletár internacionalizmus iránti elkötelezettségüket. Most három évtized távlatából, utunkra visszanézve jogos a kérdés: mit tettünk, mire jutottunk? Ha korszerű gyárainkra, fejlődő mezőgazdaságunkra, szépülő, gazdagodó városainkra és községeinkre gondolunk, egyértelmű az a válasz: harminc évi építőmunka tükröződik bennük. S mi van szellemi értékeinkkel? Honnan, hová 'jutottunk a felszabadulásunk óta? Tudunk-e számottevő eredményeket fejmutatni a közoktatásban és a közművelődésben ? Igaz örömünkre szolgál az, hogy tudunk, hiszen a fel- szabadulás megyénkben is alapvetően megváltoztatta az iskoláztatást, a közművelődést befolyásoló társadalmi körülményeket. Lehetővé vált a tantermek, tanulócsoportok, a pedagógusok számának arányos növelése. Lényegében felszámoltuk az analfabétizmust, aminek értékét akkor becsülhetjük igazán, ha figyelembe vesz- szük, hogy a harmincas években megyénkben a lakosság egyötöde írástudatlan volt. A kis létszámú és részben osztott iskolák körzetesítésének korábban felvetődött gondolatát a hatvanas évek közepén valóra váltottuk. A diákotthonok hálózatának kiépítésével és egyéb módon — például az iskolabuszok közlekedtetésével — Szolnok megye országosan első lett ebben. Céltudatos és határozott munka bontakozott ki tehát már régen azért, hogy a fiatalok továbbtanulásának megfelelő alapját biztosítsák. A gondozás mellett lényegében ezt a célt szolgálja a felszabadulás után épült két csecsemőotthon és a három nevelőotthon. Megyénk óvodai helyzetében is jelentős változások következtek t*o> A felszabadulás előtt alig volt például napköziotthonos óvoda, most viszont ez az általános. Köszönhető ez a társadalmi,? összefogásnak is, amely lehetővé tette például azt, hogy csupán 1973—74- ben 11 új óvoda épüljön megyénkben. Megyénk középiskolai hálózata is gazdagodott az utóbbi 30 évben. Felépült például a Tiszaparti Gimnázium, a jászberényi Erősáramú Szakközépiskola, a ti- szaföldvári, a kunhegyesi és a tiszafüredi gimnázium, a szolnoki Vegyipari, Finom- mechanikai és Műszeripari Szakközépiskola, az újszászi és a túrkevei szakközépiskola. Űj középiskolai kollégiumokat adtak át, s régi épületeket is alakítottak át diákotthonokká. Mindez a korábbinál sokkal kedvezőbb tárgyi feltételeket teremt ahhoz, hogy a középiskolai végzettség mindinkább általánossá válhasson. Ezt más módon is elősegítik az oktatást irányító megyei szervek. Példaként említve: az 1973 T4- es tanévben a fizikai dolgozók középiskolás gyermekeinek 169 ezer forint ösztöndíjat utaltak ki megyénk középiskoláiban. Ugyanakkor több mint ötezer fizikai munkás gyermeke vehetett részt a továbbtanulásra előkészítő tanfolyamokon. Oktatási hálózatunk dinamikus fejlődésére egyéb tények is utalnak. így például az, hogy a megye 14 önálló szakmunkásképző intézete közül tizenkettő új épületben működik. Az oktató-nevelő munka színvonalának emelése, és az ifjúsági szervezetek tevékenysége a szocialista ember formálásának igazi műhelyeivé tette az oktatási intézményeket. Az utat kilométerekkel, a fejlődést tényekkel mérjük. Hol vagyunk már attól az időtől, amikor a nyolcosztályos általános iskolát kellett megteremtenünk, amikor társadalmi munkában — jórészt falujáró munkásokkal — 670 tantermet kellett legalább ideiglenesen rendbehozni a megyében. Úrrá lettünk tegnapi gondjainkon, s úrrá leszünk mai nehézségeinken, a tanteremhiányon, és minden máson, ami most még gátolja az oktatónevelő munka tökéletesítését, korszerűsítését. A közművelődésben mélypontról indultunk el, hiszen az a felszabadulás előtt még a közoktatásnál is elhanya- goltabb volt. Bizonyságul erre: 1943-ban a jelenlegi könyvállománynak csak 3 százaléka volt meg megyénk könyvtáraiban. Mivel községeink 40 százalékában hiányzott a villany, nagy tömegek filmet sem nézhettek. A kulturális intézményekben csupán 76 rádió volt, A BU gyeszékhelyen évente egy* szer rendeztek hangversenyt, s a színházban csak esetenként lépett fel egy-egy társulat. Szegényes örökség volt, ezért szinte mindent elölről kellett kezdenünk, de olyan megváltozott társadalmi és politikai körülmények között, amelyek a megújhodást kínálták, lehetővé tették, hogy műveltebbé váljon megyénk lakossága. Az általános és szakmai műveltség gyarapodásával együtt járt a dolgozók marxista—leninista képr zettségének növekedése. A párt- és állami szervekj vállalatok, termelőszövetkezetek rendszeresen gondoskodtak, s gondoskodnak a közművelődés tárgyi feltételeinek javításáról. Falvaink villamosításával ugrásszerűen nőtt a mozilátogatók, rádióhallgatók^ tv-nézők száma. Benépesült a szolnoki művésztelep, helyet biztosítottak a. Damjanich Múzeumnak, nem kis anyagi áldozattal megnyitották a Szolnoki Galériát, új épületet kapott a túrkevei Finta Múzeum, átalakították a jászberényi és a karcagi múzeum épületét, új művelődési házakat adtak át, önálló társulata lett a Szigligeti Színháznak. Megyénk 378 könyvtárában megközelítőleg másfél millió kötet található. Reneszánszát éli a kórus- mozgalom és gyarapodik a komolyzenét kedvelők tábora. Tavaly például 196 énekkar volt a megyében. Az évenként átlag negyven hangversenyt adó szolnoki Szimfonikus Zenekar pedig az idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. A múlthoz viszonyítva s fejlődés a közművelődésben is óriási. A megye vezető testületéi azonban a mércét nemcsak a tegnaphoz, hanem a megye lehetőségeihez és a lakosság mai és holnapi szükségleteihez mérik. Ennek alapján hangzott el a megyei pártbizottság 1974. szeptember 20-i ülésén, hogy „a gyors politikai fejlődés és az intenzív gazdasági fellendülés mögött a tömegek szellemi fejlődése, kulturális élete, szocialista emberi magatartása bizonyos mértékig elmaradt.” Ennek az elmaradásnak a felszámolása jelenti most a legfontosabb tennivalót Szolnok megye közművelődésében. S nemcsak a legfontosabb tennivalót, hanem az egyik legszebb feladatot is: művelt, hivatásukat szerető, a szocialista haza mellett elkötelezett, tettrekész, alkotó emberek nevelését. Olyanokat, akik elősegítik, hogy lakhelyük a termelő munkát serkentő szellemi központ is legyen, akik a szocialista életmódból, szocialista magatartásból példát adnak mindenkinek.
