Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-27 / 98. szám
1973. április 27. 5701 NOK MEGVET NÉPLAP 9 KAMBODZSA Az események kronológiája Az amerikaiak vietnami hozzátartozóinak százai ostromolják naponta az USA nagy- követsége konzuli részlegét Saigonban, hogy beutazási engedélyt szerezzenek az Egyesült Államokba. Képünkön: rendőrök igyekeznek fenntartani a rendet a konzulátus előtt. Politikai vákuum Saigonban 1949 — A Kambodzsai Királyság csatlakozik a Francia Unióhoz. 1953 — Franciaország elismeri Kambodzsa szuverenitását. 1954 — A genfi megállapodás értelmében Kambodzsából kivonják a francia csapatokat. 1955 — Norodom Szihanuk, aki 1941 óta király, apja Norodom Szu- ramarit javára lemond a királyi címről. 1960 — Szuramarit meghal, Szihanuk ismét felveszi a királyi cimet és államfővé nevezik ki. 1969 — A Nemzetközi ELlenőrző és Felügyelő Bizottság tagjái távoznak Kambodzsából. 1970 — Kambodzsa jobboldali erői amerikai ösztönzésre március 18-án államcsínyt hajtanak végre és megdöntik Szihanuk kormányát. Norodom Szihanuk Pe- kingbe távozik és a kambodzsai nemzeti egységfront vezetőjeként a kínai fővárosban kormányt alakit. A reakciós államcsínyt követően a Lón Nol-féle rendszer ellen országszerte felkelések törnek ki, megalakul a népi felszabadító hadsereg. Áprilisban a Lón Nol-rendszer megsegítésére és a népi felszabadító hadsereg szétzúzására amerikai és saigo- 1 ni csapatok törnek be az országba. Júniusban az amerikai csapatokat kivonják Kambodzsából. 1971 — A Lón Nol-rendszernek nyújtott amerikai katonai és gazdasági segítség 264 millió dollárra növekszik. A felszabadító erők az ország északi területein jelentős sikereket érnek eL 1972 — A Lón Nol-rendszer megsegítésére érkezett saigoni csapatok távoznak Kambodzsából. A népi felszabadító fegyveres erők rakétatámadásokat intéznek Phnotm Penh katonai célpontjai ellen. 1973 — A felszabadító fegyveres erők a Mekong delta-vidékén nagy sikereket érnek el. Céljuk, hogy a fővárost elvágják a százarföldtől és a tengertől. Előrehaladásukat amerikai bombatámadások próbálják lassítani. I.joh Nol feloszlatja a parlamentet és elnöki rendelettel uralkodik. 1974 — A felszabadító erők által elért sikerek nyomán az Egyesült Államok fokozza a Lón Nol-rendszernek nyújtott segítséget. A katonai segély 381 millió dollárra, a gazdasági segély pedig 275 millió dollárra emelkedik. 1975 — január 1-én a felszabadító erők újabb oífenzivát indítanak. A Mekong folyót lezárják és ellenőrzésük alá vonják az ország legfontosabb útvonalait. Január 11: A népi fegyveres erők ostrom alá veszik Neak Luongot, a Lón Nol-rezsim- nek a Mekong folyó partján lévő fontos támaszpontját. Február 12. Az Egyesült Államok légihidat létesít a Phnom Penh-i csapatok utánpótlásának biztosítására. Március: A népi fegyveres erők egyre jobban megközelítik a kambodzsai fővárost. Április 1: Lón Nol elmenekül Kambodzsából. Április 2: Neak Luong, a Phnom Penh-i csapatoknak a Mekong mentén lévő utolsó támaszpontja is elesik. Április 9: A népi fegyveres erők nagyerejű támadást intéznek a főváros katonai célpontjai ellen. Április 11: Phnom Penhben katonai junta alakul amely felszólítja hadseregét, hogy a végsőkig folytassa a harcot. Április 12: A fővárosból eltávoznak az amerikai állampolgárok. Április 13: A felszabadító erők behatolnak Phnom Penh külső körzeteibe. Április 16: A felszabadító erők elérik a belvárost. Szihanuk elutasítja a junta fegyverszüneti kérését és a Phnom Penh-i hadsereget azonnali fegyverletételre szólítja fel. Április 17: A népi fegyveres erők a reggeli órákban elfoglalják Phnom Penht, a junta megadja magát. A főváros lakossága tömegtüntetéssel üdvözli Phnom Penh felszabadítását. Együttműködés a tengereken Az NDK mélytengeri halászflottájának „vadászterülete” csaknem kizárólag az Északatlanti óceánra és a környező vizekre korlátozódik. A szocialista országok mélytengeri halászai szoros kapcsolatban állnak egymással. Nemcsak a tengerészek közötti szokásos barátság, hanem a közös tervek és érdekek is összefűzik őket. A Szovjetunió, az NDK, Lengyelország, Bulgária és Románja kormánya még 1962- ben halászati együttműködési szerződést írt alá. Ennek alapján az öt ország évente két-, vagy többoldalú gazdasági és tudományos-műszaki egyezményt köt, mint például az Észak- atlanti-óceán halállományának felderítéséről, vagy ellenőrzéséről szóló szerződés. A közösen használt vizekből halászható zsákmányról évente előzetes jelentéseket készítenek, és ezek alapján küldik ki a halászflottákat. Az egyeztetett kutatási terv kiterjed a halászat minden területére: az új halászeszközök és módszerek kipróbálásától egészen a hal-feldolgozásig. Az Északi-tengeren közös mélytengeri halászati és heringhalászati kutatásokat folytatnak. A „Szund és a „Mokszun” nevű szovjet hajókon új halász-szerszámokkal kísérleteznek. Az együttműködés természetesen kiterjed a mindennapi munkára is. Az NDK- beli, szovjet, lengyel és bolgár halászállomások közük egymással a napi zsákmány eredményeit, közösen dolgozzák ki, vagy ha kell, módosítják a halászhajók kifutási tervét A magastengeri halászflották parancsnokságai között is szoros a kapcsolat Tájékoztatják egymást a napi halfogásról és a kutatóhajók munkájáról. Így a flottákat min*- dig a legkedvezőbb helyekre irányíthatják. Az NDK halászflottáját egyébként egy korábbi szerződés alapján szovjet tankhajók látják el Diesel-üzemanyaggal a nyílt tengeren. Így az NDK hajók több napot tölthetnek a tengeren. Thieu saigon! diktátor lemondása tényleg a huszonnegyedik órában következett be. Március közepe óta — jelképesen szólva naponta kiesett egy-egy pillér amúgy- is bizonytalan hatalmának építménye alól. A felszabadító erők tavaszi offenzívája gyakorlatilag összeroppantot- ta Thieu hadseregét. Dél- Vietnam négy katonai körzetéből hetek leforgása alatt a DIFK ellenőrzése alá került a két északi. S ezekben a napokban már mind szorosabbra zárul a gyűrű a bábrendszer utolsó menedéke. Saigon, a főváros körüL Thieu tábornok 1967-ben, egy félmilliós amerikai invá- ziós hadsereg támogatásával lett államfő Saigonban. „Megbízóihoz” mindvégig hű maradt: szolgaian hajtotta végre az egymást váltó amerikai elnökök Vietnammal kapcsolatos politikai elképzeléseit. Csaknem egy évtizedes uralmát a fanatikus antikommunizmus, a terror és a korrupció jellemezte. Neve elrettentő jelképévé vált a második világháború utáni időszak leghosszabb, legvéresebb háborújának. Személye és politikája a párizsi egyezmény végrehajtás fának kerékkötője volt. Merev hajthatatlansága, a békés megegyezéstől való irtózása nem hagyott más választást a hazafias erők számára, mint fegyverrel kikényszeríteni távozását. Bukása már jó ideje elkerülhetetlen volt. Tulajdon-: képpen hatalma első napjaitól kezdve talajtalan, tömegbázis nélküli gépezet csúcsán ült. Diktatúrája kizárólag egy szűk rendőri-ka- tonatiszti-hivatalnoki rétegre támaszkodott. S még ez is teljességgel lemorzsolódott az elmúlt hónapok folyamán. Az elszigetelődött diktátor egyedüli támasza az az erő maradt, amelynek kreatúrája volt: a Fehér Házé. Thieu hatalmának borulása már tavaly megindult. Ellenfelei tüntetésekkel, önégetésekkel, nyílt támadásokkal, marényletekkel figyelmeztették. Korábbi hívei pedig azzal, hogy sorra elfordultak a magát egyre jobban lejárató elnöktől. Saigonban azt suttogták: küszöbön áll egy CIA-irányította puccs, olyan, mint amely 1963-ban a gyűlölt diktátort, Diemet távolította el hatalmábóL Nem lett rá szükség. A felszabadító erők offenzívája, a saigoni hadsereg és államgépezet ezt követő összeroppanása még ezt a hatalmához megszállottan ragaszkodó politikust is kénytelen volt kijózanítani. Thieu távozása mérföldkő, de távolról sem oldja meg a bonyolult dél-vietnami válságot. Hisz a diktátor távozott, de az általa kialakított gépezet a helyén maradt. Utóda a jelentéktelen és szürke, minden különösebb politikai befolyást nélkülöző eddigi alelnök, Tran Van Huong lett. A döntés azt hivatott szimbolizálni, hogy fennmarad a politikai folyamatosság. Márpedig nyilvánvalóan: mindenfajta reális megoldás alapfeltétele a „thieuizmus” teljes kiirtása, az egész, a békés kiuttal az utolsó pillanatig is makacsul szembehelyezkedő hátainál csoport felszámolása. S ennek során elkerülhetetlenül felvetődik az a kérdés is, miképp reagál Thieu távozására a mögötte álló erő, az amerikai vezetés. Vajon a gyűlölt diktátor távozása a színről az öt egymást követő amerikai elnök elhibázott Vietnam-politikája feladására készteti-e a Fehér Házat? Ha a Ford kormányzat szembenéz a realitásokkal, akkor a jelenlegi helyzetből ezt a logikus végkövetkeztetést vonja le. A Fehér Ház nyilvánvalóan a döntések órája előtt álL Immár elkerülhetetlen a válaszadás az alapkérdésre: hajlandó-e végre az Egyesült Államok felhagyni a több mint 50 ezer amerikai életébe kerülő, százmilliárd dollárt felemésztő értelmetlen és céltalan indokínai beavatkozásával. Hajlandó-e végre a saigoni rendszert afelé ösztökélni, ' hogy legalább most, a ténylegesen utolsónak nevezhető pillanatban a békés tárgyalások útjára lépjen a felszabadítási mozgalommal. Békét remél egész Dél-Viet- nam népe és ugyanezt várja a háborútól, a pusztítástól, egy elvetélt poütika kudarcaitól megcsömörlött amerikai közvélemény is. w , .7^ “ PHNOM PENH ES KORNYÉKÉ Spanyolország Á Franco-rezsim pusztulásra van ítélve Emlékezetes, h°gy amióta 1973 végén megölték Carrero Blanco miniszterelnököt, a Franco által kidolgozott utódlási rendszer teljesen felbomlott. Carrero Blanco lett volna ugyanis az összekötő kapocs a kijelölt királyi utód, Juan Carlos, a nagytőkés körök, a különböző áramlatokra bomló fasiszta Falange, valamint a hadsereg vezetése között. Meggyilkolása után a teljes bizonytalanság korszaka következett Spanyolországban, annál is inkább, mert Franco súlyqs betegsége 1974 közepén már jelezte, hogy a diktátor uralmi ideje biológiailag is végéhez közeledik. Ebben a helyzetben a rezsim sokáig úgy vélte: a gazdasági konjuktúra, a javuló életkörülmények átsegítik majd a hatalom birtokosait e bizonytalansági időszakon. A konjuktúra azonban megtört, s ezzel a remélt „stabil átmenet” egyik fontos tényezője kihullott. Ez a spanyol belső helyzet egyik igen fontos új vonása 1975 tavaszán. A másik vonás az, hogy a rendszer csúcsain a konzervatív reformpolitikusok még a legszerényebb politikai nyitás kiharcolására is képtelennek bizonyultak. Arias Navarro miniszterelnök és köre abban reménykedett, hogy sikerül elfogadtatni az úgynevezett „politikai szövetségekről” szóló törvénynek olyan változatát, amely legalább polgári liberális, kereszténydemokrata. vagy polgári konzervatív típusú alakulatok megjelenését lehetővé teszi. Úgy vélték: így megteremthetik a különböző árnyalatú polgári pártok csíráit a Franco utáni időszakra és eleve kiszoríthatják a politikai életből a Spanyol Kommunista Pártot, a szocialistákat és az üzemekben rendkívüli befolyást szerzett illegális munkásbizottságok képviselőit. Franco közvetlen környezete, az úgynevezett „családi kamarilla” azonban szövetségre lépett a Falange legreakciósabb szárnyával és sikerült kikényszeríteniök a „politikai szövetségről” szóló törvény ultra változatának elfogadását. Ennek lényege az, hogy csak olyan „politikai szövetségeket” engedélyeznek, amelyek a hivatalosan Nemzeti Mozgalomnak nevezett Falange keretein belül maradnak. Ezzel voltaképpen megsemmisítették a korlátozott polgári nyitás lehetőségét és befagyasztották a po- ütikai fejlődést. Ilyen körülmények között az egymástól egyébként eltérő álláspontot képviselő tényleges ellenzéki erők keresik az együttműködés lehetőségeit. A törekvések középpontjában az úgynevezett Demokratikus Szövetség áll. Ez a kommunista pártot, valamint különböző szocialista csoportokat foglalja magában és kiterjed a polgári jobboldal ama részére is, amely ellenzi Juan Carlos utódlását és modern spanyol polgári demokratikus állam megszervezésére törekszik. Most kezdődött meg a párbeszéd e szövetség, valamint a spanyol szocialista párt és különböző kereszténydemokrata csoportok között. A hivatalosan befagyasztott spanyol politika tényleges eseményei ílymódon az illegalitás és a félillegalitás árnyékában zajlanak. Nemcsak azért nehéz azonban felrajzolni a Spanyolország előtt álló politikai lehetőségeket. E pillanatban még nem lehet felmérni, hogy a szomszédos Portugáliában lezajló rohamos ütemű demokratikus fejlődés milyen taktikára kényszeríti a hatalom birtokosait Spanyolországban és milyen hatással van a tömegek további mozgására. Éppen így: nem lehet megjósolni, hogy milyen lesz a spanyol hadsereg és mindenekelőtt a tisztikar magatartása, ha a válság végleg kiéleződik. II kérdőjeleket azonban mindenkeppen egy felkiáltójel követi. Nevezetesen az, hogy a Franco-rezsim még az utóbbi évtizedekben kozmetikázott formájában is pusztulásra van ítélve’ A diktátor távozását semmiképpen sem élhethi túl. Ez pedig Portugáliában már eddig lezajlott eseményekkel együtt olyan nagyszabású változásokat ígér, amelyeket Nyugat-Európa a második világháború vége óta nem ismert. H—e4
