Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-25 / 96. szám

1975. április 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ma befejeződnek a pedagógiai napok tanácsko­zásai. A rendezvénysorozat központi témaköre a szo­cialista hazafiságra, a proletár internacionalizmusra való nevelés volt. A körképünkben megszólaltatott pedagógusok kö­zött van, aki részt vett a tanácskozáson, van, aki nem — közös viszont bennük, hogy valamennyien aktív meg­valósítói annak a fő nevelési célnak, melyet a társada­lom számára így fogalmazott meg pártunk XI. kong­resszusa: „Erősítsük a szocialista hazafiságot, a pro­letár internacionalizmust, azt a meggyőződést, hogy eredményeink forrása, nemzeti felemelkedésünk záloga szocialista társadalmi rendünk, a magyar dolgozó tömegek teremtő munkája és összefogása a Szovjet­unióval, a szocializmus útjára lépett népekkel, a világ haladó erőivel. A mi hazafiságunk a népért, a szocia­lizmusért cselekvő hazafiság." meseszerű magyarázattal. El­sétáltunk a felszabadulási emlékműhöz is — egy-egy szál virággal. — És hogy ünnepük majd május elsejét? — Tapasztalatom szerint a gyerekek nagy része szüleivel együtt részt vesz a felvonulá­son. Ez aztán a nagy élmény! Emberek, zászlók, táblák, léggömbök. Másnap az apró­ságok kifogyhatatlanok a szó­ból. Újra és újra elmesélik, sőt le is rajzolják a felvonu­lást... Mi egy májusfát állí­tunk fel a kertben. A lányom már iskolás, de mindmáig nem felejtette el az óvodai májfát... Kádár Pálné huszonöt év­vel ezelőtt, 1950-ben kezdett tanítani. Egy év Galgahézí- zen telt el, a többi Karca­gon, a Kálvin út 9. szám alatti általános iskolában. Hogy Kádárné hány kisis­kolást tanított e huszonöt év alatt, maga se tudja meg­mondani. Ezret, kétezret ? Talán... — Földrajz — biológia sza­kos tanárnő vagyok, de be­vallom: igazából csak a ■földrajz érdekel. Nincs nagy­szerűbb dolog, mint ^hazánk természeti szépségeiről, vagy a gazdasági élet eredményei­ről, beszélni, s közben látni az érdeklődést, a felcsillanó tekinteteket. A földrajz szin­te tálcán kínálja a lehetősé­geket a szocialista hazafi­ságra, a proletár internacio­Fontos a tanári példamutatás A szolnoki Költői Anna úti Általános Iskolában a folyo­só falait a tanulók április 4-re készített rajzai díszítik. Az ügyesen sikerült, gondo­latokat ébresztő munkák ar­ról beszélnek, hogy mit je­lent alkotóiknak a felszaba­dulás. Az egyiken modern, sokemeletes épületek, a má­sikon boldog gyermekarcok... — Minden nagy társadal­mi ünnepünkre rajzoltatunk a gyerekeinkkel — mondja Ugrin Benő, az iskola igaz­gatóhelyettese —, s a leg­jobbakat elhelyezzük a fo­lyosó falain. No. természete­sen nemcsak így emlékezünk meg, hanem csapatünnepé­lyeket is tartunk. Ez utóbbit rendszerint a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ színháztermében. Minden ünnepre egy-egy osztály ké­szül színvonalas műsorral. — Az ünnepek, a megem­lékezések a hazafias neve­lés fontos alkotórészei. Ho­gyan lehet még a tanórákon kívül hazaszeretetre nevelni? — Az iskolában én va­gyok a honvédelmi felelős. Foglalkozásainkon felkészít­jük a tanulókat a haza vé­delmére. Gyakran meghí­vunk hivatásos katonákat, akik előadást tartanak a gyerekeknek a Varsói Szer­ződésről, a KGST-ről, a ka­tonai rendfokozatokról, s gyakorlati tudnivalókat is bemutatnak. A honvédelmi szakkör lövész csoportjánalc versenyeket rendezünk. Per­sze nemcsak ez az egy szak­kör érinti az említett neve­lési feladatot, hanem az ösz- szes többi; a magyar, a tör­tZnelpm ^ friika,, ^ kémia az orosz. Hiszen minden tan­tárgy kínál lehetőséget a ha­zafias nevelésre. Jelentős mértékben növelik a haza- szeretet érzését a kirándulá­sok, a diáklevelezések, az úttörőmozgalom. Nemrégen készült el társa­dalmi munkában az úttörő­szobánk. A helyiségben egy kis múzeumot rendeztünk be. Ez a múzeum az úttörő- csapatunk 20 éves munkájá­nak az eredménye. — Véleményem szerint melyek a leghatékonyabb tényezők a hazafiságra ne­velésben? — A legnélkülözhetetlenebb alkotórész az érzelmi töltés. Ha a tanár nem meggyőző­désből, hittel, szeretettel be­szél, azt a tanulók észreve­szik. Fontos még a példamu­tatás, amely sokszor többet jelent mindenfajta magya- rázgatásnál, hisz a gyerekek a kimondatlan szavakból is értenek. Nem mellékes a szőkébb haza ismerete Túrkevén, a Petőfi téri Ál­talános Iskola Kossuth ut­cai épületében ottjártunklior a negyedikeseknek éppen nyelvtanórája volt. A tanító­nő, dr. Debreceni Sándorné — aki 1945. április 5-e óta tanít ebben az iskolában — a főnévből képzett mellékne­vek helyesírását gyakoroltat­ta a gyerekekkel. A példá­kat a tanulók maguk válasz­tották a következő sorrend­ben: Túrkeve — túrkevei, Budapest — budapesti, Moszkva — moszkvai... — Nem véletlen, hogy ezeket a főneveket használ­ták fel példaként a negye­dikeseim — mondja Debre- ceniné. — Környezetismereti és olvasásórákon már har­madikos korukban beszél­gettünk városunkról, me­gyénkről, hazánkról, sőt elő­került a térkén is. Most már mindannyian fel tudják so­rolni a szomszédos szocialis­ta országokat, pedig ez nem tartozik a tantervben előírt anyaghoz. — Hogyan ismerkedtek meg a gyerekek Túrkevével, tör­ténelmével, hagyományai­val? — Környezetórákon gyak­ran a városban sétálgattunk, meglátogattuk az üzemeket, s az építkezéseken megcso­dáltuk, ahogyan új, modem házak épülnek a régiek he­lyén. Néprajzi tárgyakat, történeteket gyűjtöttünk ház­ról házra járva, s a gazdag anyagból albumot illetve egy kis helytörténeti kiállítást is rendeztünk. Az összegyűjtött tárgyak, régi fotók az osz­tály előtti folyosórészen lát­hatók. Ez a mi kis múzeu­munk. Túrkeve hagyomá­nyainak egy töredékét mu­tatja be. — A szűkebb pátria „fel­fedezése” után, milyen mó­don tudatosult a tanulók­ban a haza fogalma? — Kitűnő lehetőségként kínálkozott a felszabadulás története. Olvasásórákon a tankönyvi szemelvények mellett foglalkoztunk olyan ma is élő írók, költők mű­veivel, visszaemlékezéseivel, akik átélték azt a kort, s regényeik, elbeszéléseik, ver­seik sok mindent elmonda­nak az 1945 előtti és utáni időkről. Szerencsésen kiegé­szítik ezeket az ismereteket az otthon — szülőktől, nagy­szülőktől — hallott történe­tek is. Az osztályfőnöki óra épp befejeződött. A mezőtúri Dózsa György Mezőgazdasá­gi Gépészeti Szakközépis­kola negyedikesei pillanatok alatt árván hagyták tanáru­kat, dr. Gombás Istvánt. Hiába, rövid á szünet: min­den percért kár. — Most a ballagásról esett szó, csendes óra volt — mondja —, de hány és hány osztályfőnökit ótvitatkoztunk már... A hazafiságra nevelés szerintem nem lehet egyetlen tantárgy feladata — e peda­gógiai alapelvnek az egész is­kolai tantervet át kell hat­nia. Persze a lehetőségek kü­lönbözőek. A földrajz, a tör­ténelem, s a világnézetünk alapjai tantárgyak szerepe például meghatározó. — Dr. Gombás István épp e három tárgy gazdája... — Számomra a legérdeke­sebb, a legfrissebb a világ­nézetünk alapjainak tanítá­sa. Már az első órán meg­egyeztünk az osztállyal, hogy kölcsönösen őszinték leszünk egymáshoz. Ezen az órán minden gondjukat elmond­hatják, s én a legjobb tudá­som szerint segítek. Abból indultam ki, ha a gyerek nem itt veti fel a problé­máit, másutt talán rosszul válaszolnak rá. Az iskolai nevelés önma­gában kevés. — Persze hogy az. A haza­fiságra nevelés a családban kezdődik, s az iskola elvég­zése után is folytatódnia kell. Igaz, egy tizennyolc éves diáktól én már elvárom, hogy önálló véleménye le­gyen. — S van? — De még mennyire! A hazafiság a közösséghez, a társadalomhoz való viszonyt is jelez. Nem lehet valaki io hazafi, ha nem közösségi ember, s persze ha nem dol­gozik rendesen, becsületesen. A mi diákjaink szerencsére nem ilyenek — meggyőződé­sem, hogy igaz hazafiak lesznek. A kisújszállási Móricz Zsig- mond Gimnázium kollégiu­mában dr. Szabó Lajos, a di­ákotthon igazgatója kollégis­táival, tanítványaival beszél­get. Valamikor ő is ennek a gimnáziumnak a tanulója volt, s ennek a kollégiumnak a lakója. Talán éppen erről beszél a fiataloknak ... — 1967 óta a kollégium igazgatója vagyok, de déle­lőttönként történelmet, vi­lágnézetet, pszichológiát és logikát tanítok. Így talán va­lamennyi kartársam közül én ismerem a legjobban a száz­huszonegy kollégistánkat. nemcsak a törökszentmiklósi és a szolnoki múzeumot lát­ták, de a legtöbb budapestit is. A történelemtanítás szín­vonaláról pedig csak annyit — kérem ne vegye szerényte­lenségnek. amit mondok — hogy az Országos Pedagógiai Intézet rendkívül fontos kí­sérletre jelölte az iskolát.. J Amin viszont magam is cso­dálkozom: milyen sokat tud­nak gyerekeink a környező szocialista országokról, min­denekelőtt a Szovjetunióról. Hogy honnan? Leveleznek, könyveket- folyóiratokat ol­vasnak, televíziót néznek, s ma már egyre többen utaz­nak is. ’ Kislaki Gyuláné 1958. óta a tiszaföldvári Bajcsy Zsi­linszky úti Általános Iskola igazgatónője. Az eltelt tizen­hét év alatt száz meg száz tanítvány hagyta el az isko­lát, s majdnem ugyanany- nyian tértek vissza beszá­molni életükről, sikereikről. — Ügy tudom, hosszú ide­je foglalkozik a tanulók ne- veltségi szintjének mérésé­vel. Milyen tapasztalatokat gyűjtött eddig? — 1980-tól két-három éven­ként felmérést végzek a nyolcadikos tanulóknál. Egy­részt kérdőív segítségével, másrészt csoportos beszélge­téssel. Az eredményeket mindig összehasonlítom a már meglévőkkel. Örömmel állapítottam meg. hogy a ha­zaszeretet sok új elemmel gazdagodott a gyerekek tu­datában. Elsősorban közös­ségi vonatkozású elemekkel, s ezen belül is a közösségi munkával. Örvendetes, hogy a sovinizmus és a túlzott nacionalizmus most már tel­jesen eltűnt tudatukból. A kérdőíven volt egy feladat, hogy állítsd nagysági sor­rendbe a történelmi szemé­lyiségeket. A válaszokban egyértelműen Lenin került az első helyre, s utána az 1919-es forradalmárok követ­keztek, s — ami nagyon tet­szett nekem — névtelen hő­söket is felsorol tali, így pél­dául a Horthy rendszer név­telen kommunistáit. Az ün­nepeink sorrendben állításá­nál is nagy változást tapasz­taltam a régiekkel összeha­sonlítva. Az elsők között em­lítették november 7-ét, már­cius 21-ét és természetesen április 4-ét. Ez a változás tükröződik abban is, hogy az ünnepekre a megemlékezés módját, műsorát a tanulók­ból álló úttörőtanács dönti el. Felemelő érzés látni, hogy készülnek rá, s ahogy törek­szenek arra, hogy külsősé­gekben is méltóképpen kife­jeződjék a tisztelet, a hála egy-egy nagy társadalmi ün­nepségünkön. Az oldal anyagait írta: Tál Gizella és Kérész Dezső, totó: T, Katona László Munkásmozgalmi emlékek után kutattunk A kollégiumban bőven nyílik rá alkalom Lenin a történelmi személyiségek élén Nevelés szocialista hazafiságra Késő délután csendes a kengyeli általános iskola. Üresen ásítoznak a tanter­mek, a tanáriban is csak egyetlen asztal foglalt. Molnár Istvánné bizonyára már a másnapi órájára ké­szül. — Csak amíg megjönnek a szakköröseim, az ifjú törté­nészek. Hosszú hónapokon át munkásmozgalmi, paraszt­mozgalmi emlékek után ku­tattunk a községben, most rendszerezzük az anyagot. Van itt cselédkönyv, tucat­nyi régi szerszám, újság, fénykép, kitüntetés, de a gye­rekek beszámolókat is készí­tettek. Hogyan éltek az em­berek régen, — s hogyan él­nek ma — erre keresték ta­nítványaim a választ. Apró irkáikba feljegyezték az el­múlt félévszázad küzdelmét, s a küzdelem eredményét is. Történelemkönyvet írtok — figyelmeztettem őket félig tréfásan, félig komolyan, — Ugyanilyen jól ismerik a kengyeli diákok a megye, az ország életét is? — Nézze, én annakidején városban jártam általános is­kolába, s a nyolc év alatt nem jutottam el a helyi múzeum­l-\f» 4-*-* n í4-iró n vrcsi rva Szinté éjjel-nappal velük va­gyok, a munkában, a pihe­nésben, a szórakozásban egy­aránt. Hogy mennyire így van, ar­ról tanúskodik a féltve őr­zött album, amely a kollégi­um életét mutatja be meg­alakulásától, 1929-től napja­inkig. — A kollégiumi munkában talán még több alkalom nyí­lik a hazafiságra nevelésre, mint másutt. Itt a tanulók eleve szorosabb közösségben élnek mint az iskolában. A közös munka, a közös szóra­kozás közösségi emberré for­málja növendékeinket. Kol­légiumi nevelő munkánkban megbizonyosodhattunk arról, hogy milyen elevenen él ta­nítványainkban a szülőföld szeretete. Egy délutáni be­szélgetésen egyszer elmesél; ‘tem a tiszaroffi gyerekeknek az ottani dohánybeváltó munkásnöinek 1907. évi bér­követelési sztrájkját, s azt, hogy 1899-ben ott ünnepelték meg a megyénkben először május elsejét. Kell-e mon­danom, hogy aznap ők vol­tak a legbüszkébbek az egész kollégiumban? A földrajz tálcán kínálja a lehetőséget nalizmusra való neveléshez. Az előző órán, a hatodiko­soknál épp a Szovjetunió gazdaságíöidrajzát vettük, s a térképen végigkísértük a „Barátság” kőolajvezeték út­ját. Megkérdeztem a gyere­kektől, tudják-e, honnan kapta e kőolajvezeték a ne­vét? Csaknem mindenki je­lentkezett. .. De mondhatok másik példát is. Ötödikben most Jugoszlávia a tananyag. A holnapi órára már előké­szítettem Radnóti Miklós bo­ri noteszát... — Ügy tudjuk, néhány éve olvasáspedagógiai kísérlete­ket végez. — Az ország egyik leggaz­dagabb általános iskolai könyvtára a miénk. Néhány kollégámmal együtt azon dolgozom, hogy a gyerekek­kel megismertessem a könyv­tár használati rendjét. Meg­próbáljuk már az órán fel­hívni a figyelmet egy-egy ké­zikönyvre. lexikonra. Né­hány kísérleti óravázlatot — hol. mikor, milyen könyvet ajánljunk — a „Könyv és nevelés” című folyóiratban publikáltam. — A kísérlet eredménye? — Kukkantson be egy dél­után a könyvtárunkba, vagy hallgasson meg egy-két fele­letet. .. Élményekkel az óvodában is lehet Kis Sándoméval nehezen indult a beszélgetésünk. No nem azért, mert nem fogadott bennünket szívesen! Már ha­marabb elakadtunk... A szol­noki Ady Endre úti óvoda kapujában legalább tíz per­cig bíbelődtünk a zárral, míg végül egy kéknadrágos apró­ság sietett segítségünkre. — Felülről tessék kiakasz­tani a kampót... — majd ma- gyarázólag még hozzátette: — Azért csukják ilyen gondo­san, nehogy kirohanjunk az utácra. Pedig én már két hó­napja minden reggel egyedül jövők! — így igaz — erősiti ké­sőbb az óvónéni, Kiss Sán­dorné is. — Legalább húsz csemeténk már kíséret nélkül jár. Értelmes, fegyelmezett gyerekek, erről győződöm meg nap mint nap. Az ápri­lis 4-i ünnepségünk után va­lóságos élménybeszámolót rendeztek. Mit mesélt otthon anyu. apu, esetleg nagymama, nagyapa, milyen filmet lát­tak a televízióban — én csak ámultam. — Milyen volt a „hivatalos” házi ünnepség? — A gyerekek verssel- énekkel készültek, mi rövid At kell hatnia az iskolai tantervét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom