Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-23 / 94. szám

1975. április 23. SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 5 Sokasodtak a tapasztalatok Negyedév végén az fllnminiamarogyar tiszafüredi gyáregységében Ha a számok „tényleg” be­szelnek, akkor az Alumíni- umárugyár tiszafüredi gyár­egységéről elmondhatják, hogy jól teljesítette az elmúlt évi, s ugyanígy idei, negyed­évi tervét. Termelés! értéke tavaly 134 millió, míg a, terv 130 millió forint volt. 1975-ben szeretnék elérni a 160 millió forintot. Most pe­dig következzenek a ne­gyedéves mutatók: az elmúlt esztendőben az első három hónap termelési értéke 31 millió 900 ezer forint volt, az idén több mint 36 millió. A gyáregység eletének öt esztendejére jellemző, hogy átlagosan 11,6 százalékkal minden évben túlteljesítet­ték a tervüket. A tavalyi évnek volt egy külön érde­kessége: a gyáregység de­cember elsejére tervezte, hogy teljesíti az exportter­vét, és ezt sikerült a kitű­zött időpont előtt 5 nappal megvalósítania. Mindezekhez jelentősen hozzájárult a bri­gádok kongresszusi vállalá­sa, amelynek értéke 14 mil­lió forint volt. A gyáregységben különös hangsúlyt kapott ez a szó: szocialista brigád. A dolgo­zók nagy része ugyanis a mezőgazdaságból került az ipari üzembe, s gyakran ott­hagyták a gyárat az idény­munkák miatt. A feladat te­hát az volt: megszervezni a brigádokat, hogy a kialakult közösségek segítsék az ipari munkássá válás meggyorsí­tását. Ismét beszéljenek a számok: az üzem dolgozóinak 63 százaléka brigádtag. Tavaly a másodrendű termé­kek mennyiségét — ezek olyan gyártmányok, amelyek készítésük során megsérül­tek — csökkentették, a ha­szon 90 ezer forint volt. Ugyanígy csökkent a selejt, az eredmény: negyedmillió forint megtakarítas. S ha már a megtakarításoknál tartunk, föltétien szólni kell arról, hogy a brigádok ke­vesebb „rezsianyagot” hasz­náltak fel, ami újabb 350 ezer forint megtakarítást je­lentett. Ebben az évben már 15 brigád dolgozik a gyár­ban, közülük 9 elérte a szo­cialista címet. Fiatal gyár, fiatal műszaki gárda. Ahogy fejlődött az üzem, úgy sokasodtak a ta­pasztalatok, s úgy lett be­lőlük újítás, hasznos intéz­kedés, amelyek közreját­szottak a tavalyi és az idei negyedéves terv teljesítésé­ben. Ilyen volt a szellőző­csövek gyártásánál az a konstrukciós átalakítás, amellyel 13 százalékos idő és 1.5 százalékos anyagmegtakarítást ér­tek el. Nehéz fizikai munkától kí­mélték meg a dolgozókat azzal, hogy a kiselejtezett hidraulikus sajtóból félauto­mata célgépet készítettek. A példákon kívül még számos apróbb intézkedés, módosítás dicséri a fiatal szakemberek találékonyságát. Az alakulás, a változás még nem fejeződött be a gyáregységben. Ebben az év­ben például már dolgozik az új TMK üzem, felépül a készáru raktár, s elkészül az iparvágány is, A gyártmány- struktúra lényegében nem változik, csupán egy-két al­katrész, amelyet eddig nem itt gyártottak, készül el „há­zilag” ezután. H. J. Hungaroplast 75 r Újdonság a vasalható ragasztó Tegnap megnyílt Budapes­ten és 27-ig tekinthető meg a hetedik HUNGAROPLAST nemzetközi műanyagkiállí­tás. A 30 ezer négyzetméter­nyi területen 22 ország, több mint 200 vállalata állítja ki termékeit. A szocialista or­szágok közül az NDK. a len­gyel, a jugoszláv, a csehszlo­vák és a bolgár műanyag­ipar mutatkozik be. A 150 külföldi cég között olyan amerikai, spanyol, dán. finn és svéd vállalatok is vannak, amelyek első ízben mutat­koznak be a fővárosban. Szinte valamennyi na­gyobb nyugat-európai vegy­ipari vállalat és világcég képviselteti magát a HUN­GAROPLAST ’75 kiállításán. A különféle vegyipari, mű- anyagipari alapanyagok, fél­késztermékek mellett mű­anyag bútor- és játékbemu­tatót is megtekinthetnek a látogatók. Újdonság a szög­letes lépcsős műanyag für­dőkád, a vasalható ragasztó, a fémeket helyettesítő mű­anyag. A hazai műanyagipari és műanyagfeldolgozó üzemek közül említést érdemel a székesfehérvári Bútoripari Vállalat, amely már termé­keinek több mint 90 száza­lékát műanyagból készíti. Nagy jelentőségű a dunaúj­városi 26. számú Állami Épí­tőipari Vállalat új eljárása: olyan anyagokat kevernek a házgyári panelekbe, ame­lyekkel tetszetős, színesfalú és változatos külső burkolatú házgyári lakóépületek ké­szíthetők. Nagy teret kapnak a ki­állításod a nyugati cégekkel kooperáló, együttműködő ha­zai vállalatok is. Hiszen olyan technológiákat vesznek át, amelyek jelentős deviza­megtakarítást eredményez­nek. Ilyen céllal működik együtt külföldi cégekkel a Polimer Szövetkezet, a Fő­városi Műanyagipari Válla­lat, a Dombóvári Vegyesipa­ri Szövetkezet, a Pest megyei Műanyag Játékárú és Tö­megcikkipari Vállalat —, hogy csak néhányat említ­sünk. Az idei feladatok 17 száza­lékkal meghaladják a tava­lyit, így csaknem 30.5 millió forint az 1975-ös terve a kis­újszállási Vas- és Faipari Szövetkezetnek. A belkeres­kedelemnek 13 százalékkal több terméket szállítanak, s a lakosság javára a javító­szolgáltató tevékenységet is növelik 11 százalékkal. A szövetkezet ebben az eszten­dőben új termékkel: a HB 175-ös betonkeverővel ruk­kol ki. Az építőipar számára oly fontos gépek kisebb mé­retű családját szeretnék ez­zel az új, sokat ígérő típus­sal bővíteni. A betonkeverő gépet a szövetkezet szakemberei ter­vezték, s ebben az évben már 60-at — egymillió fo­rint értékű terméket — gyár­tanak e típusból. A már ed­dig is gyártott, s a mostani­nál kisebb két betonkeverő típusból 500-at készítenek az idén. A vas- és faipari szö­vetkezet a legjelentősebb szolgáltatást éppen a beton­keverő gépek kölcsönzésével tudja a lakosságnak nyújta­ni; a családi házak építőinek igen olcsón kölcsönzik a kis­gépeket. Jelenleg négy be­tonkeverő áll a lakosság ren­delkezésére, de az idén kettővel bővítik a kölcsö­nözhető gépparkot. A szövetkezet az NDK-ban 5.5 millió forint értékű bér­munkát végez, különböző gé­pekhez gyártanak alkatré­szeket. Faipari termékeik közül az ülőbútorok mellett jelentős a fatalpak készítése: tavaíy 65 ezer, az idén már 100 ezer párat gyártanak. Évek óta kooperációs szerző­désük van a Győri Vagon- és Gépgyárral, így ebben az esztendőben is ötmillió fo­rint értékű munkát végeznek számukra: az Európa-hírű Rába-Man motorokhoz 20 ezer tartozékládát csinál­nak. A szövetkezet , szézhatvan dolgozójának, elsősorban a négy szocialista brigádnak 1975-ben a takarékosságra kell nagyon ügyelni. Anyag­takarékosságból 146 ezer fo­rint, technológiai változások­ból, ésszerűbb üzemszerve­zésből pedig 264 ézer forint megtakarítást szeretnének el­érni. Hat évtized egy szakmában Kihalófélben, levő szakma a kötélgyártás. Körmenden, a Vida utcban régi, kopott cégtáblán azonban olvasható még e felirat A hetvenhá- rom éves Dáme Antal, a já­rási székhely utolsó kötél­gyártója. Hatvan esztendeje dolgozik szakmájában. Két éve nyugdíjas, s azóta már csak működési engedéllyel tesz eleget megrendelői kí­vánságainak. Körmenden ta­nulta a kötélgyártást apja műhelyében. Dédapja, nagy­apja is mestere volt ennek a szakmának. Az idős mes­terhez zömmel a háztáji gaz­daságokból jönnek a vásár­lók, megrendelők, főleg ist­rángokért, kötőfékért, borjú­kötélért. Ha abbahagyja a munkát Körmenden is meg­szűnik a kötélgyártás. Dáme Antal már nem gondoskodott utánpótlásról; leánya ugyan­is tanár, fia pedig az állator­vosi egyetemre jár. Tíz éve lehetett, ami- * kor Siklósi András, a szolnoki Nyomda Vállalat karcagi telepének vezetője epe-műtéten esett át. Elől a teste végig volt vágva és ő — a sebészet idősebb dolgo­zói még emlékeznek rá — dolgozott. A nyomda admi­nisztrátora naponta hordta Bandi bácsinak a kalkulációs könyveket és másnap már vihette is, hozhatta az úja­kat. — No ez az üzem akkor is megy, ha én nem vagyok itt — mondja a 6-4 esztendős nyomdász. — Nem erről van szó. Meg tudja ezt a munkát más is csinálni, csakhát élet- szükségletem. Szerintem így gyorsabb volt a gyógyulá­som is. Sziámi ikrem nekem ez a hivatás, mindenhová magammal cipelem, nem tu­dok, nem is akarok tőlesza­A GYŐRI MAGYAR VAGON- ÉS GÉPGYÁR fél évvel ezelőtt határozta el a nagv teljesítményű mezőgazdasági erőgépek gyártását.1 A nullsorozat elkészülte után még az első félév elején megkezdték a kétszáznegyvenöt lóerős Rába-Stelger erőgépek sorozatgyártását. A Rába—MAN-motorral és Rába-futómúvel felszerelt traktorokat állítható ülés, a levegőfütő- es hűtőberendezés teszi kényelmessé. Képünkön: Né­meth László és Hcrcsel József szerelik a traktorba épített Rába—MAN-motort Bútorszövet-prognózis a Gyöngyös patakból Az Ausztriában eredő, • több Vas megyei városon és falun átfolyó Gyöngyös pa­tak immár több mint fél év­százada szinte pontos előre­jelzője a hazai lakástextil divatszíneknek. Nem valami rendkívüli prognosztikai tu­lajdonságról van szó, csak arról, hogy belekerült a há­rom kőszegi lakástextil üzem — a Nemezgyár, a Posztógyár és a Bútorszövet­gyár — festődéi szennyvize. E három üzem a magyar lakástextil-gyártás jelentős bázisa, az ilyen termékek zömét adják. A Kőszegen megszfnezett víz még a 17 kilométerre le­vő Szombathelyre is ponto­san „elviszi” a színeket, s így az ott lakók értesülhet­nek, hogy éppen milyen szí­nű bútorszövetek, takarók, falvédők stb. készülnek, és kerülnek rövidesen a boltok­ba. Van, amikor napokig pi­ros, majd kék, sárga, zöld, barna Gyöngyös „fut be” a városba. A festődet szennyvíz sze­rencsére nem tartalmaz bi­ológiai mérget. Azonban mé­gis ártalmas a víz biológiai életére, mert gátolja a nap besugárzását és lelassítja az életfolyamatokat A vízminő- ségvédelmi vizsgálatok sze­rint kisebb mértékben táp­anyag is kerül a mederbe a festődéi szennyvízzel. Ettől függetlenül régóta „harcol­nak” a vizek őrei a szenny­víz bejutása ellen. A Lakás­textil Vállalat megértő és anyagi helyzetéhez mérten óvintézkedéseket tesz. A Ne­mezgyár és a Posztógyár már alig szennyezi a Gyön­gyöst; színes szennyvize a városi közművekbe kerül. Így gyakorlatilag már csak a Bú­torszövetgyár okoz gondot Most készül a tanulmányter­ve egy olyan, úgynevezett előtisztító berendezésnek, amely a Posztógyár és a Bú­torszövetgyár szennyvízét kö­zösen tisztítja, s majd ezután engedik azt a városi csator­narendszerbe. Ez előrelátha­tólag a következő ötéves tervben megvalósul. Ettől az időtől végre természetes szí­nű, tiszta lesz a Gyöngyös; Kőszeg, Szombathely, Sárvár és több más nyugat-magyar­országi település kedves pa­takja. Szépen gyarapodott a város JŐ! gazdálkodtak tavaly a tanácsi költségvetési és fej­lesztési alapból Karcagon — hangzott el a tegnapi tanács­ülésen. Sok új létesíménnyel gyarapodott a város. Többek között 1974-ben készült el az új ABC áruház és presszó, sok-sok új lakás, a 60 kis­gyermeket befogadó Varró utcai bölcsőde, az iskolai sportudvar, hét kilométer vízvezeték, három kutat fúr­tak a jobb vízellátás érdeké­ben, megépült több mint 1300 méter járda. Megkezdő­dött az új mentőállomás, a 156 ágyas elmeosztály, szoci­ális otthon és sok más fon­tos létesítmény építése. Ja­vult a meglévő intézmények — kórház, iskolák — felsze­reltsége is. És mindezt 45 millió forintos fejlesztési alapból tudták megvalósíta­ni, igaz, a lakosság is érté­kes segítséget nyújtott, hi­szen a tervezett 6 milliós társadalmi munkával szem­ben csaknem 11 milliót tel­jesítettek. A tanácsülésen a „Társadalmi munkáért” jel­vények és plakettek adomá­nyozásával ismerték el 39 karcagi lakos, 23 üzem és szocialista brigád közössé­gért végzett kimagasló munkáját. A közélet sodrában Ólombetűk között badulni. Néha magam is el­csodálkozom, milyen sokat tudok még dolgozni. Napon­ta 12—14 órát is a nyomdá­ban vagyok. Nem kötelező, de amikor beleszabadulok a munkába, csinálom. Mit mondjak?™ Naponta futok annyit az üzemben, hogy a fiatal dolgozók szerint eljut­nék ennyivel még Kunma­darasra Is. — Nagyon sok ilyen em­ber van, nem kell ezt kiszí­nezni. A szerény tények ele­gendők, nem nagy dolgok ezek. Az tény, hogy a város érdekében bármikor szíve­sen dolgozom, és szívesen csinálok mindent. Ha meg­tisztelnek egy feladattal, azt emberi kötelességemnek ér­zem becsülettel elvégezni. Próbálok segíteni a mun­kám által is: meghívókat, plakátokat készítünk társa­dalmi munkában, soron kí­vül, és így tovább. De ez az üzem dolgozóinak is legalább annyira érdéme. mint az enyém. Igen, mitagadás a közéletben is igyekszem. A városi választási elnökség­nek például a tagja vagyok: előkészítjük, lebonyolítjuk, a tanácstagi — és országgyű­lési képviselőválasztásokat. Legalább tíz esztendeje tag­ja vagyok a Hazafias Nép­front városi elnökségének. Ugyancsak tíz évig a Déry­né művelődési központ tár­sadalmi vezetőségének vol­tam az elnöke, de ma is tag­ja vagyok ennek a testület­nek. Soroljam még? Sokféle hasznosnak gondolt munkát csinálok és mindezt olyan szenvedéllyel, mint a nyom­dászatot. Fogalmazhatnék úgy is, hogy hivatásom a nyomdászat és a közélet. — Nyilván e kétféle hiva­tás jo művelését ismertékel többször is, hiszen Siklósi András volt élmunkás, két­szer a Könnyűipar kiváló dolgozója, s legutóbb — né­hány hete — megkapta a Munkaérdemrend bronzfoko­zatát is. — Boldog vagyok, hogy hasznosnak ítélik munká­mat. Nyomdász már 47 esz­tendeje vagyok egy helyen, jól megtanultam ezt a szak­mát. Jónevű nyomda volt ez régen is, dolgoztunk a Ma­gyar Tudományos Akadémi­ának, a Néprajzi Múzeum­nak.... Nyolc nyelven tudunk szedni, többek között cirill betűs, görög, török, héber szöveget is. 1949-ben — az államosításkor — ilyen mun­kásokra bízták a nyomdákat, a karcagit éppen énrám. El- mondák, hogy elvtársak, ezt meg ezt kell csinálni, fog ez menni. És ment? Ment. Már négy esztendeje elmehettem volna nyugdíjba, de nem tu­dok... Az olyan ember, mint én, aki életét az ólombetűk között töltötte _ Hm, egy­s zer muszáj lesz abbahagyni, de mikor tudom rászánni magam?... Pedig nem köny- nyű itt: ügyviteli és keres­kedelmi nyomtatványokat csinálunk, bár gépeink el­avultak. Még ilyen körülmé­nyek között is 150 százalék körül teljesítünk hónapról- hónapra. — Bandi bácsi örök ifjú — ezt vallják a KISZ fiatalok. — És azt, hogy kevés ilyen jó segítőtársuk akad. — öreg ifjú, én inkább ' így mondanám. Nagyon sze­retem ezeket a mozgékony, nagyon aktív, ötletekkel teli gyerekeket. Most együtt tör­jük a fejünket, hogyan le­hetne minél jobban megcsi­nálni az „Ifjúsági köztársa­ságot”. Ki akarnak adni két újságot, itt készítjük eL A szocialista brigádunk majd segít. Nagyszerű kezdemé­nyezés ez a „köztársaság”. Három napra „átveszik a hatalmat” Karcagon a fia­talok még e hónap végén, 9 ők irányítják a várost, a közügyeket. Legalább meg­tudják, milyen nehéz dolog az. De meg fogják oldani. A mi generációnk is megcsinál­ta, ami őrá várt. Körmendi Lajos Betons lse vereiset kölcsönöznek Ü| « érmék a kísujsaallasi Vas- és Faipari Szövetkezetben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom