Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-19 / 91. szám
1975. áprffla 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Paprikaszüret az iivegházbai A nagyiván-tl- szaőrsi Petőfi Termelőszövetkezet primőrtelepén beérett a paprika, már mintegy 8— 10 ezer darabot 4 értékesítettek be- | tőle. JO IITJIT lUIIIUDEIUKiniEBC Érdekek ellentéte, érdekek összhangja Sárga mellényei munkások, piros-fehér csíkos jelzőlécek, fürge markolók, billenős kocsik, mozgó aszfaltgyárak, tanksúlyú hengerek. „Vigyázat, útépítés!” Az utasnak esetleg átmeneti kellemetlenség, — de mégis öröm. Szerencsére több helyen látjuk az útépítők figyelmeztető tábláit. Azért öröm, mert néhány hét, vagy hónap múlva már jó úton, biztonságosan gurulhat a gépkocsink, motorkerékpárunk. n múlt... Az 1930-as évek végén még a mezítlábos gyerekek rikóltözása . kísérte a Szolnok—Rákóczifalva között naponta kétszer közlekedő autóbuszt. Szenzáció volt a személygépkocsi is... Az 1950-es évek közepén a szolnoki Tisza-hídon naponta 191 személygépkocsi haladt át. 1973-ban naponta már 6401 személygépkocsi ment át a hídon. Azóta ez a szám lényegesen növekedett. Utak kellettek és kellenek, jó utak. ft gazda A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Szolnok megyei Közúti Igazgatósága ebben az évben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Ezerháromszáznegyven kilométer út gazdája, ebből 440 kilométer számozott főút. Jó tíz évvel ezelőtt a fő feladat még az akkori álla-t potok fenntartása, a keskeny elhanyagolt utak portalanítása volt. 1967-ben indult meg nagy ütemben a korszerűsítés, majd 1970-ben még nagyobb lendületet vett. A megyébe települt két aszfaltkeverő telep is. Két at Mit mond a laikus az útról. Azt, hogy jó út, vagy rossz út. Dicséri, vagy szidja. A szakember másképpen „méri” az utat Milyen a nyomtáva (keskeny, széles) milyen a vonalvezetése (egyenes, kanyarog), milyen a teherbíró képessége. A jelenlegi úthálózatunk 50—60 százaléka nem éri el a hat méter szélességet, vagy rossz a vonalvezetése, gyenge a teherbírása. 1972-ben vezették be az olcsóbb és jobb korszerűsítési módszert; a 3—4 méteres utakat hat méteresre szélesítik és megfelelővé teszik a tíztonnás tengelyterhelésre. A vonalvezetéshez — ahol nem okvetlenül szükséges — nem nyúlnak. Ha az útjaink vonalvezetését is korszerűsítenék, akkor külterületen 7—10 millió forintba, belterületen pedig 15—20 'millió forintba kerülne egy kilométer út. A most alkalmazott módszer — tehát szélesítés, és a teherbírás növelése — alapján „csak” 2 millió forintba kerül egy kilométer út. Az egyszámjegyű utakat persze a maximális korszerűsítési program alapján építik, illetve javítják. Az ötéves tervben a Szolnok megyei Közúti Igazgatóság egy milliárd 350 millió forintot fordít a megye úthálózatának korszerűsítésére, a közlekedésbiztonságra. Tengelytörés nélkül A Szolnok—tiszasülyi út nemrégen még az autósok rossz álma volt. A kiszélesít tett útalapra az okos, „fi- nihser” nevű gép rakja az aszfaltszőnyeget. Kunhegyes—Kunmadaras között sem fért el egymás mellett két gépkocsi. Az „út” két oldalán pocsolyával, törmelékkel teli jókora gödrök. De a „sárga mellényes” emberek, a sárga gépek már itt dolgoznak. Hat méter széles lesz az az út is. Nem kis munka! Harmincnyolcezer négyzetméterre kell lerakni a kőtörmeléket, 5 ezer 200 köbméter földet kell megmozgatni, hogy út legyen az út. Kenderesen keskeny, töredezett makadám-féleségen pattog végig a kocsi. A közművek már elkészültek, „megjavul” itt is a 4-es. Szélesítik a Szolnok—Kiskunfélegyháza út tiszajenői szakaszát, új, aszfaltszőnyeget kap a 46-os út szükséges szakasza is. 1973-ban a közúti igazgatósg még csak 40 ezer négyzetméter útszélesítést végzett, tavaly pedig már 140 ezer négyzetméternek megfelelő területen szélesítették az utakat. Ez az ugrásszerű változás egyben az igazgatóság gépparkjának örvendetes növekedését is jelzi. Két év alatt „újjászületik” a 44-es műút — Kecskemét—Békéscsaba — amelynek 36 kilométeres szakasza megy át a megyén. A jő Ü« nem minden A biztonságos közlekedésnek csak egyik feltétele a jó út. Mi történne, ha az utak nem lennének ellátva megfelelő jelzésekkel? Rágondolni is rossz: tömegkatasztrófa szinte minden percben. Milyen megnyugtató tudni: kanyar következik, hova kell besorolnom, ha erre, vagy arra akarok menni, ez, ,vagy az a város, falu hány kilométer, s hogy egyáltalán hogvan ér^m* el. stb... Aki csak nem behunyott szemmel jár — mároedig. ígv közlekedni sem lehet! — láthatia, hogy a T’smtáj útjain is mennyi minden történt biztonságos közlekedésünk érdekében. A pontosság kedvéért idézzünk az igazgatóság beszámoló jelentéséből: „Az elsőrendű fűutak üzemeltetését biztosító állandó, „naprakész” karbantartó szervezetünket továbbfejlesztettük... A karbantartó brigádok biztosítják a szélességjelzők, közúti jelzőlámpák, optikai vezető sávok előírás szerinti állapotban tartását... Műanyag vezetőoszlopokat helyeztünk el a 4. számú főút teljes megyei szakaszán... Kicseréltük az összes útjelző, irányító táblákat... A főútvonalakon fényvisszaverő táblákat helyeztünk és helyezünk el... A plastirou- te — fényvisszaverő útburkolatok — festési programot a 4-es és a 33-as számú főutakon kívül kiterjesztettük a 31, 32, 44 és 46. számú főútvonalra is... Az ívekben tovább növeltük — az akadályok eltávolításával — a látástávolságot...” Felsorolni is sok lenne... Kik azok a sárga ruhások ? A művezető körberajzolta, hogy hol' csákányozzuk fel az aszfaltot. Felcskányoztuk, ellapátoltuk — odahúztuk a porfúvót, kifújtuk a port, piszkot. Szállt persze ránk is. Aztán, ha ez is megvolt, beleengedtük a kátyúba a meleg aszfaltot, elsimítottuk. Hát, így volt mesélte a hajdani útkaparó. Az útépítés még most is az egyik legnehezebb fizikai munka. Pedig már szinte mindent gép csinál: árkot mélyít, markol, rakodik, hevít, kever, elsimít, — sőt még a korlátokat, táblákat is a gép mossa. Négy ilyen masinája van az igazgatóságnak, — másfél millióba került darabja. A gépek segítségével az igazgatóság dolgozói az egy főre jutó termelési értéket megduplázták. Most 60 milliót „termel” ugyanaz a létszám, amely 1965-ben még csak 28 milliót... Igen szép eredményeket értek el a kongresszusi munkaversenyben is. Az 1974 év végére tervezett útszélesítési munkákat augusztus 30-ig elvégezték, egy forint energia felhasználásával 1973- ban 66,22 forint termelési értékét állítottak elő, míg tavaly ugyanebből 74,38 forintot. A 4-es műút szolnoki átkelő szakaszának történetét már megírtuk. A 32, sz. főút aszfaltszőnyegének építési munkái — 36 kilométer hosszban — a megrendeléstől számított hat hónapon belül elkészültek. Ez az átfutási idő a korábbi években 12—14 hónap volt... „A vállalásunkat teljesítettük” — ígv végződik az igazgatóság dolgozói kongresszusi felajánlásait rögzítő dokumentum... Tehát ők is jó úton járnak.- A jövedelmük — ennek megfelelően — az elmúlt tíz évben megduplázódott. Tiszai Lajos flzl mondhatjuk, hogy közösségi érdek mindaz, ami társadalmunk zökkenőmentes tevékenységét, ami az állampolgárok folyamatos, „normális” életvitelét biztosítja. Ilyenek azok a tevékenységek, amelyek a társadalmi együttműködés és érintkezés feltételeinek, kereteinek állandósítását, megóvását és fejlesztését célozzák. Közösségi érdek — minden egyes ember érdeke — például, hogy szilárd legyen a közbiztonság. Közösségi érdek, hogy ha valaki visszaéléseket tapasztal és jogosan panaszt tesz, ne kerüljön hátrányos helyzetbe, csak azért, mert bírál. Közösségi érdek környezetünk szeny- nyeződésének megakadályozása — s a felsorolás még hosszan folytatható. . A közösségi érdekek biztosításával, feltételeik megteremtésével különféle társadalmi intézmények foglalkoznak. Ezek az érdekek jól érzékelhetők az egyén, az egyes ember által is. És ez a legdöntőbb. Csorbulásukat, megsértésüket a saját bőrünkön tapasztalhatjuk. Ezért a közösségi érdekek jó részéről elmondható, hogy azok — éppen, mert „bevonódnak” az egyéni életvitel szervezésébe — indítékává, mozgatórugójává is válnak az egyéni cselekvésnek. Gondoljunk pl. arra, hogy a lakosság milyen nagy , arányban hajlandó segíteni a rendőri bűnüldöző szervek működését, amikor azok kéréseikkel hozzá fordulnak. S az is nyilvánvaló, hogy a közösségi érdek éllen vétőket, azokat tehát, akik a társadalmi együttműködés alapvető feltételeinek nem tesznek eleget, a társadalom — különböző szankciók, szabályozórendszerék útján — kiveti, illetve kitessékeli sorai közül; (vagy börtönbe kerülnek, vagy elmegyógyintézetbe). Létezik tehát a közösség! érdeknek egy olyan tartománya, amely az egyénnek hétköznapi tevékenységében mozgatóként, belső hajtóerőként működik. Érdekesebb mármost, ha ott tesszük fel a kérdést, ahol hasonlóképpen közösségi érdekek fogalmazódnak meg — csakhogy az említettektől eltérő formában. A növekvő népesség- szaporulat például közösségi érdek, társadalmi érdek. Azt azonban már nehéz állítani, avagy elvárni, hogy a „demográfiai apály elhárítása” vezérelje az egyes embert társas kapcsolataiban. Magyarul: az emberek nem azért házasodnak és nemzenek gyermekeket, hogy felerősítsék a népességszaporulat növekedési rátáját, hanem azért, mert szerelmesek, vagy mert erre más, talán kevésbé romantikus, de nem kevésbé személyes okuk van. Karcagon a ruhaipari szövetkezet jelenlegi üzemházában száznyolcvanán dolgoznak. Gyermek-, női- és férfinadrágok készülnek itt, köztük á népszerű farmer is. Termékeik felét a belkereskedelemnek, felét exportra készítik. Az idén 250 ezer darab nadrágot szállítanak Svájcba. Készül már a szövetkezet új textil konfekció üzeme A kétszintes üzem 13 millió forintba kerül, kivitelezője a Nagykunsági Építőipari Szövetkezet. Július 1-től már szalagszerűen termelnek az új üzemben, ahol kétszázötven karcagi asszonynak biztosítanak majd A demográfiai hullámvölgy elkerülése tehát közösségi érdek, óm ebben az elvont, tézisszerű formájában nem lesz az egyéni cselekvés motívumává. Tapasztalat, hogy ebből a szempontból keveset ér a felvilágosító-felhívó szó: ‘olyan társadalompolitikai (szociálpolitikai, elosztás-politikai) eszközökre van szükség, amelyek, valóságosan képesek az egyes ember mozgósítására, arra, hogy a kívánt cél irányába 'mutató tevékenységindítékokat építsenek ki. Ez a kiragadott példa is mutatja; meg kell tanulnunk, hogy a társadalmi céljaink és értékeink síkján jelentkező közösségi érdekeket hogyan lehet közvetíteni az egyes erhber felé, hogyan lehet az egyes ember igényeit, tapasztalatát, élményvilágát — mondhatnánk1 egyéni érdekét — rákapcsolni a közösségi érdekek áramkörére. Bonyolódik a helyzet, ha átlépünk az össztársadalmi érdekek világába. Ezek az érdekek is nevezhetők közösséginek, ám felépítésük, működési mechanizmusuk az említettektől jórészt eltérő sajátosságokat mutat. Vegyünk megint egy példát. Az életszínvonal emelése — társadalmunk egészének érdeke. 'Kivitelezése azonban alapvetően más képletet mutat, mint mondjuk a köz- biztonságban megtestesülő közösségi érdek megvalósítása. Az életszínvonal emelése például azt is jelenti, hogy fehérjedúsan táplálkozzunk. Ehhez húsra van szükség, viszont a húst elő kell állítani, tehát ösztönözni kell az állattenyésztőket, emelni kell a felvásárlási árakat. Ehhez persze valahonnan el ' kell vonni a pénzt. Mármost mindazok, akik a társadalmi munkamegosztás olyan ágazataiban tevékenykednek, ahol nem állattenyésztéssel foglalkoznak, megkérdezik: miért az én zsbemből fedezik a húsprogramot? Miért a nekem szánt támogatások megvonásával juttatják magasabb keresethez a mező- gazdaságban dolgozókat, vagy azok egy részét? Példánknál maradva látható tehát, hogy az össztársadalmi érdek kivitelezése a beruházásnak és az elosztásnak, a ráfordításnak és a támogatásnak olyan rendszereit jelenti, ahol egy bizonyos társadalmi csoport szükségképpen előnyben részesül, míg mások ezeket a preferenciákat — legalábbis az adott időszakban — nem élvezik. Más út azonban nincs: a társadalom munka- megosztásának valamennyi ágazatában helyet foglalók elvárásait egyszerre és egyforma mértékben soha nem lehet figyelembe venni. munkalehetőséget. Korszerű gyors és speciál varrógépeken, olasz vasalógápsoron fognak dolgozni. A szintek közötti teherszállítást lifttel oldják meg. Neoncsöves világítás, központi fűtés, gáztüzelésű kazánok lesznek. A modern, hatmillió forint értékű ruhaipari gépek már a helyszínen vannak. beszerelésükre az elkövetkező hetekben kerül sor. Jelenleg a víz gáztalanítá- sát megoldó berendezést építik, amely ugyan nem szerepelt a tervekben, a termelés biztonsága azonban megköveteli építését. A víz gáz- talanításának új típusú, kétmillióba kerülő berendezését Másszóval: léteznek olyan össztársadalminak nevezhető érdekeink, amelyek érvényesítés 5 bizonyos csoportok érdekeinek a megkülönböztetett figyelembe vétele útján történhet. Így természetszerűen feszültség, esetleg ellentmondás keletkezik a társadalom egyes részei, területei között. S e ponton lépünk a politika porondjára. A politika- feladata, hogy a rendelkezésre álló munkaerőt, s az anyagi és szellemi erőforrásokat a termelési szektor egyes ágazataiba összpontosítsa,, hogy az ágazatokat átrendezze, hogy támogasson és elvonjon. Politikánk, — éppen az össztársadalmi érdek figyelembevételével — olyan döntéseket jelent, amely az egész társadalom érdekét a létező csoportok meghatározott arányainak, érvényesülésük feltételeinek állandó változtatásával biztosítja. De ebből következik az is, hogy az össztársadalmi érdeknek éppen ilyen, bizonyos különös érdekek kiemelésén keresztül történő megvalósítása, a döntések indokoltságának széles körű és meggyőző társadalmi jóváhagyatását igényli, a társadalmi demokratizmus növelését előfelté-. telezi. El kell fogadnunk tehát, hogy az össztársadalmi érdek — adott esetben — nem egynemű, itt és most mindenkire nézve előnyös: éppen ezért egyéni elsajátítása és követelése iránt nem lehet mindig azokat a követelményeket támasztani, mint mondjuk a közösségi érdekek — fentebbi — tartományában. Ahogy el lehet és el is kell várni, hogy a környezet szennyezésének elhárítását — a közösségi érdeket — társadalmunk csoportjai és egyénei köznapi tevékenységükben is elősegítsék, úgy kevesebb joggal lehet megfogalmazni azt a követelményt, hogy az egyes ember a munkapad mögött a „népgazdaság egyensúlyára” függesztve szemét termeljen. Utóbbinak a biztosítása elsősorban önálló döntési jogkörrel rendelkező politikai és szakigazgatási szerr vek feladata, amelyhez a széles társadalmi tömegek támogatását kell kivívni. Egyetértésük az össztársadalmi érdek elfogadását jelenti — ami nem zárja ki, hogy egyes társadalmi csoportoknál ugyanaz az össztársadalmi érdek eltérő keretfeltételeket biztosít az egyéni tevékenység indítékainak kialakításában. Papp Zsolt az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének munkatársa próbálják itt ki. Készül a textil konfekció üzem környékének parkosítása is, nagy probléma azonban, hogy a szennyvíz elvezetése még megoldatlan. Az új ruhaipari üzemben sportruházati termékek, a fiatalok körében kedvelt zekék, farmerok .készülnek. 1975. második felére már 24 ezer darab zeke gyártására kötöttek szerződést. Az új dogozók felvétele folyamatban van. Hamaro-an elkezdődik a szakmunkásképzés, később pedig megszervezik az ipari tanulók képzését is, K. L. Hamarosan termel Karcagon az új ruhaipari üzem
