Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1975-03-04 / 53. szám
1975. március 4.SZOINOK MEGYEI NÉPLAP 5 m^SZáft Jó reggelt, Európa! Búcsúzik egy sorozat. Sedi- ánszky János, a Jó reggelt vasárnap! adásaiban hat éven keresztül szórakoztatott bennünket, kedveltetett meg velünk tájakat, embereket. Most utolsó adásához érkezett a mindig hangulatos, érdekes Összeállítás, négy hét múlva új, tartalmában is változó sorozatot indít helyette a rádió. A záróadás önálló montázsműsor formájában, szinte csapongó képzettársítások láncolatával idézte fel a legérdekesebb utakat, találkozásokat, emlékképeket. Ha azt akarta Sediánszky János, hogy szívesen emlékezzünk erre a vasárnap reggeli komótos téblábolásaink, készülődéseink közepette, borotválkozás, vagy éppen ágyazás közben hallgatott műsorra, nos, ha ezt akarta, a most hallott összeállítással >1 is érte a célját. Nem csak azért, mert bátran él a rádió ama lehetőségével, varázsával, hogy röpke másfél óra alatt Hollandiából, Csehország hegyei közé, onnan Iz- landra, majd Jugoszlávia festői tájaira, Jerevánba, Párizsba tud röpíteni bennünket, hanem azzal is, hogy szinte láttatni képes mindazt amiről szól. A szöveg, a zene egységes hangulata szinte utazási lázba hozza hallgatóját. Távoli tájak leírása mellett jut idő, — ha a szokásosnál talán kevesebb is, — hogy az emberekről is halljunk. De, mert Sediánszky János műsora leginkább egy öntörvényű elbeszélő költeményhez hasonlítható, nem szemrehányás, hiszen épp az összeállítás szubjektív töltése, sajátos, szinte ismételhe- tetlen.hangulata teszi igazán figyelemreméltóvá, lebilin- cselővé ezt a műsorformát Reméljük, hogy a Jó reggelt vasárnap! adásait folytató új sorozatról is ilyen szívesen emlékezhetünk majd öt—hat év múltán. Profán trió Sosem volt kísérletre adta a fejét a Rádiószínház, amikor Kopányi György Profán trió című hangjátékát három változatban mutatta be egymás után. A darab egy ember belső énjeinek monológja — s a többesszám nem tévedés: A tisztességesebb, a képmutatóbb, a reálisabb „ének” vitája, véleményeik keveredése egyetlen emberen belük Míg e furcsa monológot halljuk mindössze annyi történik, hogy a főszereplő férfi kedvesének temetésén felfedezi a másik nőt, az „igazit”, — vagyis inkább a következőt. Az első változatot Bozső László rendezte, és Mensá- ros László játszotta, visszafogottan, intellektuális öniróniával, finom, apró eszkö- közökkel. A második változatban maga a szerző Kopányi György vállalkozott rendelésre, a főszerep Kállai Ferencé, aki már harsányabb talán kissé lendületesebb is. Mégsem lehet a két alakítást, legfeljebb nagyon szubjektív ítélettel összemérni — egyszerűen mindkettő más volt Mint ahogy Básti Lajos is a harmadik változatban melyet Török Tamás rendezett — más színekkel, más gesztusokkal játszik. Végül is ez tette érdekessé a kísérletet, ettől nem unalmas harmadszor hallva sem a rövid hangjáték, — trömböczky —r A 70 éves zsámbéki romtemplomot igen sokan meglátogatják S,z ország minden részéből érkező kirándulók FILM JEGYZET /?!! 'űh dü A nagy sikerű Chaplín- sorozat most bemutatott darabját, a Rivaldafényt hazánkban még nem játszották. Huszonhárom esztendővel ezelőtt, 1952-ben készült, s hogy keletkezési körülményeiről a szokásosnál bővebben szólunk, annak egyetlen oka, hogy a történet — kivételesen — semmi olyanról nem szól, ami számunkra fontos lenne. A Modern idők, a Diktátor, az Aranyláz Chaplinjét a Rivaldafényben szinte lehetetlen felfedezni. Hogy miért? Az ötvenes évek eleje a nagy művész életének talán legválságosabb korszaka. Rövid időn belül kétszer áll bíróság előt,t, a sajtóban rágalmak célpontja, s mivel előző, „Monsieur Verdoux” című filmje hazug manipulációk áldozata lesz, így anyagi csőd is fenyegeti. „Akármilyen modern mázt vesz fel világ, mindig szeretni fogja a szerelmes históriákat. Ház- litt szavaival, az érzelem döntőbb erejű, mint az érte-t lem, és fontosabb szerepei játszik a műalkotás létrejöttében. Ezúttal szerelmes történet járt a fejemben, ellentéte a Monsiuer Verdoux cinikus pesszimizmusának. Mindennél fontosabb volt azonban, hogy az ötlet munkára serkentett” — írja Chaplin visszaemlékezéseiben. így született tehat a megbénult lábú fiatal balerina, Therese és a közönség kegyeit elvesztő öreg clown, Calvero románca. Calveróé, akinek alakjában az akkor hatvanharmadik évét taposó Chaplin, minden bizonynyal .saját félelmét és szorongását fogalmazta meg. Hogyan tovább? — kérdezi önmagától, s erre az útkeresésre utal, hogy levette megszokott maszkját ég öltözékét is. A bukástól, a balsikertől rettegett Chaplin, attól félt, hogy régi kelléktára már megszokott, unalmas — hogy úgy jár, mint Calvero ... Szerencsére a rezignáció korai volt. Chaplin él, s ezt nemcsak az bizonyítja, hogy éppen a napokban ütötték lorddá, hanem az is, hogy szerte a világon zsúfolt nézőtér előtt vetítik filmjeit. Valószínű persze, hogy nagyságát nem a Rivaldafény alapján fogjuk lemérni, ám sajátos humora most is felejthetetlen perceket szerez. Mint említettük, a Rivaldafény magyarországi premierjére csak 1975-ben került sor, egy-egy poén, vagy jelenetsor azonban megelőzte a film egészét H. A Országos ifjúgárda szemle, városi építőtábor, Tisza túra A KISZ szolnoki bizottságának jubileumi akcióprogramja (Tudósítónktól) Színes akcióprogramot készített 1975-re, a város 900. születésnapjára a KISZ szolnoki bizottsága. A XI. párt- kongresszust és felszabadulásunk 30. évfordulóját is kiemelten köszöntő program nagy tettekre, közös cselekvésre, a szocialista építőmunka gazdagítására ösztönzi a fejlődő megyeszékhely fiataljait. A program az ifjúság valamennyi rétegét érintő feladatként határozza meg a politikai képzést. A megyei és a városi KlSZ-bizott- ság együttesen 18 vezetőképző tanfolyamokat szervez, szorgalmazza a KlSZ-akti- visták köreit és az alapszervezetek ifjúsági vitaköreit. Az ifjú kommunisták jelentős szerepet vállalnak az úttörőmozgalom segítésében, szervezik, gazdagítják a „Születésnapi ajándék” akciót. Társadalmi munkával támogatják a 300 személyes ti- szaligeti úttörőtábor építését, valamint a balatonszepezdi úttörőtábor fejlesztését és karbantartását. Kiemelt szerepet szán az akcióprogram a kongresszusi és felszabadulási munka versenyek és tánul- mányi vetélkedőknek, valamint a társadalmi munkaakcióknak. Kezdeményezi, hogy a KISZ-szervezetek az idén is szervezzenek kommunista műszakokat és az így szerzett pénzből segítsék az ezer személyes „Magyar—Vietnami Barátság” elnevezésű szakmunkásképző intézet felépítését. A város fiataljai 600 ezer forint befizetését vállalták és ennek felét már teljesítették. Az „Alkotó ifjúság” pályázatra készült munkadarabokból városi kiállítást rendeznek. A művelt ifjúságért jelszóval az ünnepi könyvhét idején meghirdetik a KISZ- szervezetek könyvterjesztő versenyét, előmozdítják a művészi ízlésfejlesztést, az önképzést és önművelést. Az olajipari KISZ-bizottság szervezésében megrendezik a városi amatőr képzőművészeti kiállítást. Ápolják a munkásmozgalmi hagyományokat, a közösségi élet gazdagítása érdekében szorgalmazzák az új klubok nyitását. Szolnok város jubileuma tiszteletére augusztus 13 és 20 között rendezik meg az országos ifjúgárda szemlét. Az esemény tiszteletére a tanintézeti és nagyüzemi KISZ-szervezetekben is ifjúgárda szakosztályokat, rajokat alakítanak. Az idén is megszervezik a „Ki minek mestere” vetélkedőt, ezúttal a faipari szakmákban, illetve a mezőgazdaságban. A város fiataljai továbbra is részt vesznek a védnökségi mozgalmakban, előmozdítják a kiskörei vízlépcső öntözőrendszerének építését, a hús és környezet- védelmi program, a komplex könnyűszerkezetes építési feladat végrehajtását. A fiatalok szociális körülményeinek javítását segítik azzal, hogy a városi KISZ bizottság a ME- SZÖV-vel együttműködve szorgalmazza a fiatalok szövetkezeti lakásépítési akcióját. A KISZ-szervezetek felkészülnek a jubileumi ünnepségre a Szolnokra érkező testvérvárosok, Salgótarján, Szekszásd, valamint a budapesti XIV. kerület fiataljainak fogadására. Közreműködnek a tanyai ifjúsági napok és a Tisza-menti fiatalok találkozójának előkészítésében. Minden eddiginél színesebben rendezik meg a XVIII. tiszai vízikarnevált és a jubileumi Tisza túrát. A túra résztvevői Tiszafüredről indulnak és augusztus 19-én érkeznek Szolnokra. Kiemelkedően segíti a KISZ az építőtáborok munkáját. Szolnokon jubileumi építőtábor nyílik 500 fiatal részvételével. Az akcióprogram körvona-' lazza azokat a feladatokat is* amelyekkel a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek továbbtanulását, a szakmunkásképzés fejlesztését segítik. Követendő példa a szolnoki gépipari szakközépiskola kollégistáinak és a 605-ös számú szakmunkásképző Intézet diákotthoni lakóinak együttműködése a tanulásban és a szabad idő hasznos eltöltésében. Javasolja a program, hogy a gyakorlatban jól bevált együttműködési módszert terjesszék el. Kezdeményezi a KISZ-bizottság a bejáró tanulók helyzetének javítását is. Életre való javaslatuk, hogy az új vasútállomáson ez év szeptemberétől létesítsenek külön termet a tanulók részére, ahol könyvtár is szolgálná az ismeretek gyarapítását. Javasolják továbbá, hogy Szajol- ban, Tószegen, Tiszavár- konyban és Rákóczifalvan alakítsák meg a Szolnokra járó diákok klubját E. S. Az élmény megmarad Ifjú irodalomlparátok klubja Abádszalókon — Az én kedvenc költőm Petőfi — mondja Gregor Mária, az abádszalóki általános iskola hetedikes tanulója. Nagy Edit Juhász Gyulát Szabó Lőrincet szereti^ mindenek fölött Szabó Imre pedig Fekete Istvánt és Radnótit A mit eddig hihetetlennek tartottam: bekövetkezett. Emberek betegedtek meg — szódavíztől. Olyan víztől, amelyben kerek kis buborékok vannak, s amelyet eleddig, mint kísérőt szolgáltak fel az olyan italokhoz — rum, konyak, vodka esté bé —, amelyeknek töménytelenlen fogyasztása betegséget okoz. Olyan víztől, amelyet eleddig borral való vegyítéshez használtak, s attól a pillanattól kezdve fröccs volt frissiben egyesült bor és víz neve. Ilyen víztől betegedtek meg emberek, pedig málnaszörphöz, citromléhez sem keverték. Csak úgy magában itták. Mondtam is az újságot Gift Eleknek, aki nevétől eltérően csak pálinkát ivott: — Képzeld, Elek... Emberek... szódavíztől. „ Tömegesen. Gin Elek rémszesz úgy. Nem mondom, van benne valami, a szesz az tényleg veszélyes. De a pálinka? Ki hallott még tömegSs pá- UnkamérgezésA szédapálinka nézett, aztán be- lerévedt a semmibe, majd miután végre megértette, hogy miről van szó, kissé rekedtes hangján tűnődve válaszolt: — Hát tgen.~. Megint a víz. Azzal mindig baj van. A vízzel. Árvíz. Szódavíz. Szedi az áldozatát. De beszélhetek én. Ki hallgat rám? Az átkozott antialkoholista propaganda. Hogy a szesz igy, meg a rőt? Árvíz az pusztít, de ki hallott olyat, hogy árpálinka? Vagy szódapálinka? Na ugye, hogy ugye — csuklóit egy nagyot és sürgősen kért egy féldecit. :— Kísérőt adjak? — igy a csapos. — Köszönöm — motyogta Gin Elek —, egyedül is meg tudom irp- ni... — Nem úgy ér-• tem — udvariaskodott a csapos, aki új fiú volt a gebinben... — hanem hogy szódavizet kísérőnek... — Mit? Hallod? — ez nekem szólt — Szódavizet? Meg akar maga ölni? Gyilkos! Segítség! — kiáltozta rémülten magából kikelve Gin Elek, s csak akkor nyugodott meg, amikor a csapos végül is zavartan közölte, hogy ebben a csehóban csak a borban van víz, még a mosogatáshoz sincs. — Az más — 'rí hajtott megelégedetten, aztán rámnézett és fed- dő tekintettel mondta: — Máskor azért ilyen rettenetes hírekkel ne izgasd fel az embert... Gynrkó Géza J Három tanuló,— különböző költőkért, írókért lelkesednek. Egy valamiben, azonban mégis azonosak: mindhárman „imádják” az irodalmat. Ezért is választották tanórán kívüli elfoglaltságként az irodalombarát klubot A lelkes csoport vezetője, Fenyves Györgyné az iskola magyar—történelem szakos tanárnője: — Három éve alakult meg iskolánkban az irodalombarátok klubja, amelyben szívesen látott vendég minden felsőtagozatos tanulónk. Szeptembertől én vagyok a klubvezető. Havonta három alkalommal tartunk összejövetelt, itt a művelődési házban. Előre elkészített munkaterv szerint haladunk, amelyet úgy állítottam össze, hogy az előírt iskolai tantervi anyagon kívül kapjanak valamivel többet azok a tanulók, akik eljárnak ide. A klub fő célja: új irodalmi ismeretek nyújtása, továbbá előkészítés a középiskolára. Ezen kívül rendszeresen fellépünk társadalmi ünnepeken irodalmi műsorral. Most éppen az április 4-i műsorunkat próbáljuk. — Miért szeretnek járni ebbe a klubba? — Itt irodalomról, zenéről, művészeti alkotásokról beszélgetünk, — mondja Gregor Mária — Egy-egy verset lemezről is meghallgatunk. Ezt különösen szeretem, mert magam is szívesen mondok verset. — Beszámolhatunk olvasmányélményeinkről ' — szól közbe Szabó Imre. — Ha többen is elolvastunk egy könyvet, vitát rendezünk belőle. Én eljárok irodalmi estekre is. Legutóbb Jancsó Adrienn előadói estjén vettem részt. A műsor után volt egy vetélkedő, ahol nyertem egy könyvet. Erről is beszámoltam a kklubban. — Én azért járok ide, — folytatja Nagy Edit — mert megismertetnek olyan írókkal, költőkkel is, akikről iskolában nem tanulunk. Itt kedveltem meg például Szabói Lőrícet. A tankönyvünkben jóformán semmi sincs a mai magyar irodalomból. A klubban viszont mai költőkről: Simon Istvánról, Illyés Gyuláról, Garai Gáborról is hallunk, megismerjük a verseiket. Gondolom, a középiskolában majd felhasználhatjuk, amit itt megtanulunk. Nagy Edit és Szabó Imre most nyolcadikosok: — Hogyan tovább? — Még nem tudom, hogy mi leszek. Egyelőre a törökszentmiklósi gimnáziumban tanulok tovább, — válaszol Szabó Imre. Nagy Edit egészségügyi szakközépiskolába akar menni. A felvétel valószínűleg sikerül majd mindkettőjüknek. Egy azonban biztos: legyen belőlük ápolónő, orvos vagy mérnök, az irodalomszeretet csak előnyükre válik, s az az irodalmi élmény, ami itt éri őket megmarad, sőt további ismeretszerzésre ösztönöz. T. G.
