Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-09 / 58. szám

1975. március 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Tanácskozik a megyei párfértekezlet Kőrizs István, a túrkevei Közlekedésgépészeti Szakközépiskola igazgatója A felszólaló mindenekelőtt az emberi kapcsolatok ala­kulását boncolgatta. Mint mondta: úgy tűnik, hogy eb­ben a dinamikusan fejlődő gazdasági életben szem elől ttévesztjük az emberi, sze­mélyes kapcsolatok kialakí­tását, fejlesztését, új tarta­lommal való megtöltését. Kezdünk hajlamossá válni arra, hogy számokban, mű­szaki paraméterekben gon­dolkodjunk, és a távlatok keresése közben elfelejtünk beszélgetni munkatársaink­kal, a gondjainkra bízott em­berekkel. Pedig a mi orszá­gunkban minden az embe­rért történik, mindent az emberért teszünk. Pártunk sohasem nélkülözhette és ma sem nélkülözheti az emberi, személyi kapcsolatokban rej­lő agitatív érzelmi erőt, amely szoros kötelékkel fű­zi eszméinkhez az emberek százezreit, millióit. A továbbiakban beszélt ar­ról, hogy Túrkevén az el­múlt negyedszázad alatt nemcsak a település válto­zott, hanem az ott élő em­berek gondolkodása, élet­módja is. Erősödött bennük a párt politikájához való kö­tődés, nőtt a tenniakarás, a cselekvési egység, a közös célok megvalósítására. Pél­dának említette, hogy két éven keresztül a város dol­gozói hárbmnapi keresetüket ajánlották fel a gyermekin­tézmények támogatására, a legszükségesebbek pótlására. Azt is kifejtette, milyen jó lenne, ha minden lakossági forinthoz ugyanannyi me­gyei támogatást is kaphatna a város. Nagy politikai je­lentősége lenne ennek és nagy segítséget adna a to­vábbi munkához, mert mint Dr. Soós István, a megyei fanóes elnökhelyettese mondta, terveik, szándékaik, törekvéseik, a szocialista kö­zösség iránt érzett felelős­ségből fakadnak és koránt­sem indokolatlan nagyravá- gyásból. Túrkeve első volt a termelőszövetkezeti mozga­lom indításában, történelmi érdemei vitathatatlanok és éppen ezért hat ma anakro­nizmusnak, hogy az első ter­melőszövetkezeti város nap­jainkban a várossá válás legelemibb problémáival küzd. Az iskolaigazgató felszóla­lása további részében Túrke­ve közoktatásában az elmúlt négy évben bekövetkezett változásokról szólt. Nagy jelentőségű volt ugyanis, hogy létrejött a közlekedés- gépészeti szakközépiskola, amely nemcsak a városnak, hanem az egész megyének ad gépjárműtechnikai szak­embereket. A bázisüzem, a Túrkevei AFIT Vállalat nem­csak anyagiakkal segíti az is­kolát, hanem olyan lehetősé­gek megteremtésével is, amely egy iskola részére szinte elérhetetlenek. így pél­dául szakmai tanfolyamokat szerveznek a szocialista or­szágok gépkocsigyártó üze­meinek közreműködésével, rendeznek szakmunkás-tan­folyamokat, technikus minő­sítőképzést, levelező okta­tást az üzem segítségével, ősztől pedig megrendezik a szakmunkások továbbképző oktatását. Mindez azt jelen­ti, hogy a túrkevei szakkö­zépiskola egyre inkább a bázisüzem művelődési tá­maszpontja lesz. De segít az üzem abban is az iskolának, hogy folyamatos termelő munkát biztosít és ez óriási jelentőségű a fiatalok mun­káséletre való nevelésében. dött megyénk párttagságának fegyelme, javult a pártfe­gyelmi munka színvonala, jobban előtérbe került a fe­gyelmi vétségek megelőzését szolgáló nevelő munka is. Hangsúlyozta: megyénkben a pártfegyelem szilárd, biztosí­tott a párttagság egységes cselekvése. A továbbiakban hangsú­lyozta: a pártbizottság fela­dattervéből is adódnak a kö­vetkező tennivalók: fokozni kell a felelősséget a pártha­tározatok végrehajtásában, hatékonyabbá kell tenni az alapszervezetekben és a fel­sőbb pártszervek munkájá­ban is a határozatok végre­hajtásának ellenőrzését. A pártfegyelmi munka eszkö­zeivel is elő kell segíteni — az eddigieknél méginkább —, hogy minden területen az össztársadalmi érdek legyen az elsődleges, és hogy min­denütt fellépjenek az ezt sér­tő magatartással, kispolgári szemlélettel, megnyilvánu­lással szemben. Majd a párt­építésről szólva hangsúlyozta: úgy építsük, szilárdítsuk pártunkat, olyan elvtársakat vegyünk fel a pártba a jövő­ben is. akik magatartásukkal, munkájukkal, dolgozó né­pünk szolgálatát, hatalmát erősítik. terjesztések javuló színvona­la, a testületi határozatok végrehajtásának növekvő kö­vetkezetessége mutatja a tes­tületek meghatározó szere­pének érvényesülését. A munka hatékonyságának nö­velése érdekében tovább szé­lesítjük kapcsolatainkat a lakossággal, a munkások élenjáró szocialista brigádjai­val. Arra törekszünk, hogy mielőtt egy-egy kérdésben döntés születnék, a testületi anyagokat előzetesen több ol­dalról is véleményezzék. A legutóbbi megyei tanácsülés sen tárgyalt „A tanácsok te­vékenysége és feladatai a munkásság helyzetének tor vábbi javítására” témakörben készített anyagunkat a tár­gyalás előtt 38 szocialista bri­gádnak küldtük ki, amelyek észrevételeiket, javaslataikat eljuttatták hozzánk. A ta­nácsülés említett napirend­jén különben húsz szocialista brigádvezető személyesen vett részt, véleményüket töb­ben fejtették ki. A továbbiakban a tanácsi bizottságok munkájáról be­szélt dr. Soós István. Elmon­dotta, hogy a bizottságok vé­leményező és ellenőrző sze­repe mellett mind jobban ér­vényesül előkészítő és össze­hangoló tevékenységük is. Jól szolgálják a testületek tevé­kenységét, megfelelő társa­dalompolitikai hátteret bizto­sítanak a döntések kialakítá­sához. Jelentős lépések történtek a helyi államigazgatás egy­ségesítése érdekében is, mon­dotta a felszólaló. Mintegy ötven hatáskört vettek át a tanácsok más szervektől és több szervezet és intézmény került a tanácsok irányítása alá. A helyi államigazgatás egységesítését szükséges foly­tatni, mert a hatóságok szá­mának csökkentése színvona­lasabb irányítást, egysége­sebb szemlélet kialakítását teszi lehetővé, és olcsóbb is, továbbá lehetővé teszi a fo­kozatosabb tanácsi ellenőr­zést is. A tanácsi munkában kö­vetkezetesen érvényesítjük a szocialista törvényességet — hangsúlyozta a megyei tanács elnökhelyettese. A törvényes­ség azonban nemcsak az ál­lampolgárokra kötelező. Nem engedhető meg, hogy törvé­nyeinket bárki is megszegje, legyen az gazdálkodó szerv, hatóság, intézményvezető, — vagy bárki. Nem adhat fel­mentés a jogszabályok meg­tartása alól semmiféle válla­lati vagy szövetkezeti érde­kekre való hivatkozás sem —• mondotta- többek között dr. Soós István. Csáki István nyugdíjas Bonyolult, nehéz, egyben sikerekben bővelkedő idő­szak az, amelynek eredmé­nyét összegezzük, amiből kö­vetkeztetéseket vonunk ma le, hogy jól felkészüljünk a XI. kongresszus határozatai­nak végrehajtására — kezd­te felszólalását Emlékezzünk csak elvtár- feak! Egy ciklussal előbb a X. kongresszus előkészüle­teinek időszakában a nem­zetközi politikai életben még nem volt uralkodó áramlat az enyhülés, noha a szocia­lista országok sok mindent megtettek érte. Hazai és megyei életünk­ben is sok minden másként volt, — folytatta Csáki Ist­ván. — Megyénkben elindult ugyan az iparosításnak egy erőteljesebb üteme, de sok minden kezdeti volt, vagy félig kész. Azóta az iparo­sítás extenzív útja lényegé­ben lezárult, új helyzet állt elő, új problémák tolódtak előtérbe, olyanok is, amelye­ket 1970 októberében még nem voltunk képesek átte­kinteni. Az extenzív ipar- fejlesztést az intenzív sza­kasz váltotta fel. A beszá­molási időszak előtt mező- gazdaságunkban a szövetke­zeti gazdaságok éppenhogy megszilárdultak, a terme­lékenységnek mérsékelten emelkedő fokát tudták csak produkálni. A komplex ál­lattenyésztő telepek építése akkor kezdődött. A növény- termelési ágazatokban a -zárt rendszerű — iparszerű — termelés pedig alig jutott el a kezdetig. Mindezekben a több mint négy esztendő alatt hatalmas előrelépés tör­tént. Szívből örülök azok­nak a kimagasló sikereknek, amelyek az iparban, a mező- gazdaságban születtek, s mindenekelőtt annak, hogy a megye mezőgazdasága a ked­vezőtlen időjárássorozat el­lenére rendszeresen fejlődött. Birtokában vagyunk Köz­ponti Bizottságunk kong­resszusi irányelveinek és a módosított szervezeti sza­bályzat-tervezetnek — mon­dotta a továbbiakban. — Az irányelvekkel egész ha­zánkban teljes az egyetértés, munkás, paraszt, értelmiségi, alkalmazott megtalálja ben­ne saját életének további kedvező alakulását. Bizo­nyosnak látszik, hogy jó hangulatú és kedvező vissz- hangú pártkongresszusnak leszünk tanúi, részesei. Meg­győződésem, hogy az emlí­tett okmányokon túl a kong­resszuson tárgyalásra és el­fogadásra kerülő program- nyilatkozat különösen jó visszhangú lesz, hiszen egész dolgozó népünknek hosszú lélegzetre, több kö­zéptávú terv idejére útmu­tatást ad. Vincze Katalin tsz-tag, a kisújszállási Nagykun Tsz gépi könyveié}® Egy mondatot emelek ki a beszámolóból — kezdte fel­szólalását Vincze Katalin, és ez így hangzik: „Párttagsá­gunk döntő többsége fegyel­mezetten hajtja végre a párt­szervek határozatait, teljesíti párttagságából eredő köteles­ségeit és megfelelően él jo­gaival”. Ugyanakkor világo­san rámutat a beszámoló a témával kapcsolatos negatív jelenségekre, hiányosságokra, amelyekről szólni kell. Be­szélnünk kell azokról a döntő többségen kívüli kevesekről is, akik nem a szervezeti sza­bályzat szerint élnek, dolgoz­nak, akik elfogadják ugyan a párt politikáját, de közöm­bös magatartást tanúsítanak, keveset tesznek azért, hogy a helyes politika megvalósul­jon. Nem szabad megenged­nünk, hogy a pártban olyan legyen a munkamegosztás, hogy bárkik is csak a jogaik­kal éljenek, de kötelességük­ről megfeledkezzenek, és másoktól várják el pártunk politikájának gyakorlati vég­rehajtását. El kell érnünk, hogy ne le­gyen olyan párttag, aki ha dolgozni kell, kényszernek veszi a. párttagságot; aki ér­vényesülni akarásból a pár­tot ugródeszkának használja fel; aki szeret rangra, beosz­tásra hivatkozni, és látszatra a „közösség érdekében” önké­nyesen cselekedni, sértve a demokratizmust; aki ember­társait nem becsüli annyira, mint önmagát. A mi viszonyaink között az emberség légkörének kialakí­tása, az emberekkel való tö­rődés az ember problémái­nak megértése, segítése, a kommunisták példamutató helytállása a mindennapos munka szerves részévé kell hogy váljék, mert csak így lesz érzékelhető, hogy nálunk minden az emberért történik, — mondotta Vincze Katalin. Nem a rang teszi az embert, a - cselekedetek döntik el, hogy ki mennyire értékes. Csak együtt, egységesen cse­lekedve, egymást megértve és megbecsülve tudunk még humánusabb légkört kialakí­tani ; úgy dolgozni, hogy azoknak a száma sokasodjék, akik nem tétlen szemlélői a körülöttük zajló események­nek, hanem cselekvő részesei. Azok az igazán értékes embe­rek, akik vállalják is igazu­kat, s akik felelősséget érez­nek egymás iránt. Mindezt nem csupán az emberi humá­num követeli meg, hanem a párt ügye, a mi közös érde­künk. A szünetben: Szívós Antal, Ponyokai Bálint és Posta Mihály ___ F elszólalásában elsősorban a nők helyzetével, a nőpoli­tikái határozat megvalósulá­sával foglalkozott. Elmondta, hogy Törökszentmiklós terü­letén a hetvenes évek elején befejeződött az ipartelepítés, s ezzel különösen a nők fog­lalkoztatása növekedett. Ma már a városban dolgozók 38 százaléka nő. Ezután hozzá­szólását így folytatta: Közelebb jutottunk ahhoz is, hogy megszűnjék a nők hátrányos megkülönbözteté­se. Részvételük növekedett a vezetésben és a választott testületekben. Több vállalat­nál kihelyezett hetedik, nyol­cadik osztály és szakmun­kásképző tanfolyam meg­szervezésére került sor, ame­lyeken szintén sok nő vesz részt. Szükséges a szakkép­zettség növelése azért is, hogy megszűnjék a bérezés­ben még tapasztalható le­maradás. Bár a központi és helyi intézkedések eredmé­nyeként a feszültség csök­ken, van még mit tennünk. Általános tapasztalat, hogy egyre rendszeresebb, tudato­sabb a nők erkölcsi megbe­csülése. A kitüntetettek, ju- talmazottak között is meg­növekedett a nődolgozók szá­ma. Ezt követően Boros Sán­dorné arról beszélt, hogy városukban a vállalatok, üze­mek sokat tettek azért, hogy javuljon a nők szociális hely­zete, munkakörülménye. Pél­daként említette, hogy száz­ötvennel bővítették az óvo­dai férőhelyeket. Így példá­ul náluk, a városban a leg­több nőt foglalkoztató Ba­romfifeldolgozó Vállalatnál minden dolgozó óvodáskorú gyermekét el tudták he­lyezni. Ezzel azonban csak a gon­dok egy részét szüntették meg — hangsúlyozta —, mert nem fejlődött az igények­nek megfelelően a város egészségügyi ellátása és a lakossági szolgáltatás. Bár ma már valamivel több or­vos dolgozik a Városban, mint régebben, a rendelők azonban túlzsúfoltak, a szak­rendelő felépítéséig a je­lenlegi helyzet csak szükség­állapotnak tekinthető. El­mondta azt is, hogy az em­lített gondok enyhítésére a városi pártbizottság és ta­nács megfelelő intézkedése­ket tett, és biztató tervekkel rendelkezik. Felszólalását az­zal fejezte be, hogy a gon­dok ellenére Törökszentmik- lóson a nőpolitikái határo­zat végrehajtása eredményes s ez egyaránt gyümölcsöző a családot nevelő s a gaz­dasági munkából is részt vállaló nők számára. Nagy Sándor, a karcagi hántolómalom munkaügyi előadója Á város ipari fejlődéséről, az ipari munkások helyze­téről, a munkássá válás fo­lyamatáról, az üzemi demok­rácia fejlesztéséről és a gabonaipar helyzetéről be­szélt. Nagyon sok vállalatnál, üzemnél nem jutottak még el odáig — és ez így van a mi üzemünkben is — mon­dotta az üzemi demokrácia kérdéseiről szólva, hogy az egyes döntések előtt kikér­nék a kollektívák, a szocia­lista brigádok és a társadal­mi szervek véleményét. Saj­nos, még nem értük el, hogy a vezetői megbeszéléseken a fizikai dolgozók is részt ve­hessenek. De az is igazság, hogy a szocialista brigádok sem jutottak még el addig, hogy megfelelő igényt tá­masszanak a brigádtagokkal szemben, hogy a brigádtagok értékeljék egymás munkáját. Nem használjuk még ki a kollektíva nevelő hatását azokkal szemben, akik nem jól dolgoznak. Sajnos, elő­fordul olyan eset is, ami­kor mi, párttagok nem ál­lunk oda az emberek elé, és nem magyarázzuk meg, hogy elvtárs, te ezt, meg ezt a munkát nem jól végezted, vagyis megsértjük a Szerve­zeti Szabályzat azon pontját, hogy „a párttag kötelessége következetesen szolgálni a szocializmus ügyét, minden körülmények között álljon ki a szocialista társadalom érdekeiért, a pártszervezet határozatait maradéktalanul hajtsa végre”. A továbbiakban a gabona- ipar helyzetével, fejlesztésé­nek kérdéseivel foglalkozott a felszólaló. Nagyon örülök annak, mondotta, hogy a megyei pártvezetés fontos­nak tartja a gabonatárolók további építését, de szeret­ném megemlíteni, hogy na­gyon fontos lenne a megye malmainak tervszerű felújí­tása, rekonstrukciója is. Az ország rizsszükségleté­nek 62 százalékát termeszt­jük meg. A rizshántoló mal­munk is elavult, ezért java­soltuk felettes szerveinknek, hogy a következő ötéves tervben találják meg a mó­dot a hántolómalom felújí­tására. Nagyon fontos lenne — hangsúlyozta Nagy Sán­dor —, hogy a jelenleg hasz­nálaton kívüli rizstelepeket is felújítsák, mert ezekkel nagy mértékben lehetne csökkenteni a rizsbehozatalt, ami évenként eléri a 6—800 vagont. A beszámoló vitájában a fentieken túl Bódi Imre, dr. Patkós István, Szívós Antal, dr. Pápay Dénes, Rózsa Imre és Sándor László vett részt Hozzászólásukat lapzárta miatt keddi számunkban kö­zöljük, a megyei pártérte­kezlet második napjáról szó­ló tudósításban. Egyébként szót hatvanegyen kértek és közülük huszonnégyen mond­hatták el véleményüket Harminchétén írásban nyúj­tották be hozzászólásukat. A megyei pártértekezlet ma folytatja munkáját Szentesi László, a megyei fegyelmi bizottság elnöke Pártunk X. kongresszusa világosan és igényesen fogal­mazta meg azokat a normá­kat, amelyeknek betartásával a kommunisták a legtöbbet tehetik azért, hogy előbbre jussunk társadalmi fejlődé­sünk jelenlegi szakaszán — mondta hozzászólása beveze­tőjében Szentesi László, a me­gyei pártbizottság fegyelmi bizottságának elnöke, majd kifejtette: — A Politikai Bi­zottság 1972-ben született le­vele, a Központi Ellenőrző Bizottság állásfoglalása, a pártfegyelem helyzetének vizsgálatára és szilárdítására irányította a figyelmet. Gon­dos előkészítő és szervező munkával a megye minden pártszervezetében feldolgoz­ták az állásfoglalást. A KEB állásfoglalásával párttagsá­gunk teljes mértékben egyet­értett és azt magáénak vall­ja. A megyei pártbizottság összegezte a tapasztalatokat, aktíván, titkári értekezleten kerültek meghatározásra a feladatok és azok végre­hajtását a megyei pártbizott­ság többször számonkérte. A Politikai Bizottság levele, a KEB állásfoglalása, a ta­pasztalatok hasznosítása, a tett intézkedések közvetlen eredményeként tovább erősö­Á XI. kongresszus doku­mentumaiból tudjuk — kezd­te felszólalását dr. Soós Ist­ván —, hogy tovább növek­szik az állami irányítás sze­repe a gazdasági építésben és a kulturális életben. Eb­ből következik, hogy nekünk tanácsi vezetőknek, a taná­csokban dolgozó valamennyi kommunistának legfontosabb feladata a tanácsok szerepé­nek állandó erősítése, a taná­csi munka színvonalának emelése. Nagy figyelmet for­dítunk a testületi munkára. A testületek elé kerülő elő­Boros Sándorné, a törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat művezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom