Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1975-03-06 / 55. szám
1975. március 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Bartók a Szigligeti Színházban A budapesti MÁV-szimíúnikusok hangversenye Szolnokon Szakad időken - mások hasznára Társadalmi munkások Törökszentmikióson Törökszentmiklóson a tanyai gyerekek diákotthonában néhány hónappal ezelőtt ünnepséget tartottak. Felépült a két tanterem, egy napközis teremmel és egy összekötő folyosóval együtt, hogy a kollégium épületéből zárt folyosón mehessenek tanulni a gyerekek. 'Addig minden reggel útnak indult az alsótagozatos kisdiákcsapat a kollégiumból, arcukat pirosra csípte a szél, amíg az otthontól a 3 kilométerre levő, Rózsa téri általános iskolába értek. Az avatáson nagy volt az öröm, felnőttek, gyerekek a saját munkájuk befejezését is ünnepelték, hiszen az épülethez csatlakozó új iskolaszárny az ő két kezük munkájával épült fel, négy hónap alatt. Hogyan is történt? Jöit a segítség — Jött az igazgató elvtárs, áztán azt mondta, na bővítjük a kollégiümot. Hogyan? Mi magunk nem bírunk vele. Jönnek a társadalmi munkások is. Lebontjuk a Ballai tanyai iskola épületét, és abból az anyagból építkezünk. Mondani könnyű, de megcsinálni annál nehezebb. Az épület tetejéről a cserepeket mi dobáltuk le az igazgató elvtárssal. Jöttek a műszaki egyetemről a diákok, jöttek a katonák, a szülők, az iskolások, az üzemek, a tsz- ek, az állami gazdaság, az építőipar, a szövetkezetek dolgozói. Bontottuk a régi epületet, megtisztítottunk 80 ezer téglát, és felépítettük az új tantermeket. Nem tudja elképzelni, milyen nagy volt itt az Öröm avatáskor. Az építkezésnél én voltam a mindenes, mint ahogy mindenes vagyok a kollégiumban is. Nem kaptam én ezért a plusz munkáért egy filléiT se, de nem is azért csinálta az ember. Hanem a gyerekek miatt. Az én apám, cseléd volt, én is tanyán nőttem fel, tudom, milyen nehéz a tanyasi gyerek sorsa. Hogy itt dolgozom a kollégiumban, látom, itt milyen jó helyük van a gyerekeknek. Hát legyen akkor még jobb. Ezért dolgoztam — mondta Szilágyi László. Soltész József, a BMG törökszentmiklósi gyárában villanyszerelő művezető. Kánya István pedig az üzem Kandó Kálmánról elnevezett szocialista villanyszerelő brigádjának vezetője. Megkérdeztem őket: mi készteti arra az embert, hogy szabad idejében mások hasznára dolgozzon? Városlakók mindketten, nem volt „személyes érdekeltségük” a kollégium bővítésében. A gyéretek is dolgoztak — A gyerekek hasznára, de a magunk örömére is dolgoztunk. Én huszonöt éve dolgozom a vállalatnál. Amikor ide kerültem, a mi üzemünk volt a legnagyobb gyár a városban. Nem volt olyan hét, hogy valahonnan ne kértek volna tőlünk segítséget. Megszoktuk, és ma már örülünk, ha segíthetünk. Valahogyan mások lettünk, mi magunk is, nemcsak a gyár, ahol dolgozunk. — A mi brigádunk, meg egy másik kollektíva vezette be a villanyt. A nagy többség fiatalember. Szabad szombaton, meg munka után dolgoztunk. Nekem két kislányom van, a nagyobbik hatéves, a kicsi két és fél. Láttam, hogy azok a kollégista gyerekek, hogy örülnek a munkánknak, hogy igyekeznek segíteni amiben csak' tudnak. Talán jobban örültek apnak az építkezésnek, mint az én gyerekeim, ha valamilyen szép ajándékot kapnak. Néhány esztendeje települt Törökszentmiklósra az Alföldi Szilikátipari Vállalat üzeme. Fadgyas Lajos, az üzeméllátásí osztály vezetője. Laci bácsi — mert mindenki így ismeri őt — fazekas mester volt, ma is van ipar- engedélye, hogy szabad idejében főként használati tárgyakat gyártson, áruljon. OK voit Laci bácsi is •— A mi üzemünk óvodaépítésnél segített tavaly. Nem mondon, a feleségem néha veszekedett, hogy már megint később jöttél haza, vagy már megint mégy, pedig itthon maradhatnál. Én egy szabad szombatomon meg tudok csinálni 50—60 virágcserepet is. Miért mentem mégis társadalmi munkára? Értse meg, az üzemben, ahol dolgozom, nagyon sok a női munkás, főként fiatalasszonyok. Aztán mindig jöttek hozzám: Laci bácsi, nem tudom hova tenni a gyereket. Laci bácsi, hogy áll az óvodaépítés? ' Nekem szívügyem volt, hogy a Hunyadi úti óvoda bővítése időben elkészüljön. Mi az Alatkai úti tanyai iskola épületét bontottuk le, abból bővítettük az óvodát. És tud- ja-e, hogy az én unokám is társadalmi úton épített óvodába jár? Az ember örülni tud annak, ha alkot valamit, és örül, ha azt mondhatja: ebben az épületben az én két kezem munkája is benne van. Nem minden a pénz! Önzetlenül, be!sö igényből Nagy Kálmán, a diákotthon igazgatóhelyettese. Ö mondta magáról: nyugtalan természetű ember. — Nekem soha nem volt elég csak a hivatalos munkám, mindig kerestem magamnak más elfoglaltságot is. A mi nemzedékünk — a harmincévesekhez tartozom ■— ebben nőtt fel. Nem köny- nyű megmondani, miért vállal az ember társadalmi munkát. Feltétlenül kell hozzá belső igény is, hogy az ember maga érezze szükségét annak, hogy segítsen másoknak. Ma már más az emberek gondolkodásmódja. Mi, fiatalok, azt hiszem, úgy vagyunk, hogy mi különösen sokat kaptunk az államtól, és ha jó volt kapnunk, nagyon jó adni is. Mit jelent Törökszentmik- lós lakóinak, a városi tanácsnak a társadalmi munkások önzetlenségei? Kórodi Antalhé válaszolt, a tanács elnökhelyettese: — Két számot mondok, és abból már lehet következtetni a válaszomra: 1974-re 4 millió 300 ezer forint társadalmi munkát terveztünk, és a megépített létesítmények, az összefogás, összértéke 7 millió 220 ezer forint. Ha azt válaszolom, nagyon sokat 'jelent a társacíalmi munkások segítsége, még keveset mondtam. Mert nekik köszönhetjük, hogy tavaly ősszel már nem volt óvodai gondunk. Minden olyan gyereket fel tudtunk venni óvodába, akinek mindkét sz' J 5- je, dolgozik. Hét új autóbusz- váró épült fel, és még készül öt. Bővítették a bölcsődét, bár itt még mindig vannak elhelyezési gondjaink. És sok olyan társadalmi munka történt, amelynek haszna csak ebben az évben érződik. Vagyis társadalmi munka, a város lakóinak aktivitása nélkül ma már elkéozelhetetlen a további fejlődés. Yaarga, fürt«r** Az Országos Filharmónia legutóbbi bérleti hangversenyén a XX. század egyik legnagyobb magyar zeneszerzőjének, Bartók Bélának két igen jelentős alkotását, a Hegedűversenyt és a Concertot mutatta be a Budapesti MÁV-szimfónikus zenekar Erdélyi Miklós vezényletével. Közreműködött a művészi pályán nagy ígéretként induló rendkívül tehetséges Szenthelyi Miklós, fiatal hegedű- művész. A Hegedűverseny Bartók utolsó összefoglaló korszakát nyitja meg, melynek kimagasló alkotásai közé tartozik többek között a Divertimento, a 6. Vonósnégyes és a szünet után hallott Concerto is. Szenthelyi Miklós játékát fiatal kora ellenére feltűnő érettség, fölényes technikai biztonság, tiszta intonáció, érzékeny muzikalitás, dinamikai felépítés jellemzi. Éppen ezért a nagyszerű produkció megérdemelten vívta ki a közönség elismerő tetszésnyilvánítását A koncert második felében — mint azt már fentebb említettem — Bartók Concertoját mutatta be a zenekar. A szerző ezt a remekművét két esztendővel halála előtt, alig két hónap alatt írta. Először a Bostoni szimfonikusok mutatták be 1944 decemberében. Erdélyi Miklós igen figyelemreméltó karmesteri biztonsággal, partitúra nélkül vezényelte a monumentális alkotást. Meggyőző irányításával a zenekar többnyire kiegyenlített, egységes, dinamikus hangzást produkált, mely egyben alapfeltétele is a technikailag nagyon nehéz mű megszólaltatásának. Talán az Intermezzo és a Finale tétel megoldása volt mindenféle szempontból a legmeggyőzőbb. Bartók a XX. század emberi sorsának konfliktusait, megkapó, szuggesztív, kifejező erővel drámai módon érzékelte! a hallgatóval. Nos, úgy érzem, ezen a hangversenyen mindez jól sikerült a zenekarnak, a szólistának es a karmesternek egyaránt, Egyed Fereae Épült I két kongresszus között Jászberényben tavaly ősszel 120 pelyhespartí gyerek költő" zőtt át a Bercsényi üti iskolából a lakótelepi iskolába. A négy és fél millió forintos költséggel épült négy tanterme» iskola világos és tágas termeivel, kényelmes folyosóival, központi fűtésével és modern berendezésével a város legkorszerűbb iskolája. Ezzel Jászberényben 88-ra emelkedett az általános iskolai tantermek száma 1973. október 4-én nyílt meg Karcagon a Györffy István Nagykun Múzeum. Képünk, a kiállítás anyagából, a Kunság állattartásának eszközeit rendszerező vitrinről készült *9 Of gond Sietve érkezik. Gyors mozdulatokkal lerakja a holmiját és kényelmesen elhelyezkedik az egyik öblös fotelban. — Már egy hete csak rohanok. Jólesik egy kis pihenés. Tudja, a legidősebb fiam nősül. Főzök, sütök, rendezgetek. .. Ebből állnak a napjaim. Nagyon szép esemény ez, de jó lenne már újra az üzemben... Tizenöt éve minden nap a régi, öreg gépe mellett kezd, a megszokott zajban, a jóié ismert munkatársak között. A szolnoki Papírgyár zacskóüzemének munkásnője özvegy Csató Józsefné. Harmincéves volt, amikor először átlépte a gyár küszöbét, — Régen volt, de jólesik visszaemlékezni arra, hogy itt kezdtem a munkáséletet A férjem az üzemben dolgozott, a 4-es papírgépen. Az öt gyerek közül kettő már megszületett, házat is építettünk. Kellett nagyon a pénz. Ügy döntöttünk, hogy eljövök dolgozni, 1960 április 5-én a zacskóüzemben kezdtem. Nagyon izgultam, hogy milyen lesz az első nap. Előtte soha életemben nem voltam a gyárban. Mindig állami gazdaságban dolgoztam. Féltem, hogy nem tudok majd helytállni. Amikor beléptem az üzembe, körbefogtak az émberek, mindenfélét kérdezgettek. Megmutatták, mit kell csinálnom. Először csomagoló voltam, majd kiszedő. Az én dolgom, hogy a kész zacskókat leszedjem a gépről, ha valami elromlik, szólok a szerelőnek. Az öreg masinámnak már a legkisebb csavarját is ismerem. Egy hónap alatt belejöttem a munkába, most már álmomban is tudom, melyik mozdulat után mi következik. Egyedül a zaj volt szokatlan. Még mindig rossz, estére már „hatalmasnak” érzem a fejem. Otthon a gyerekekre is kiabálok, ha zajonganak. Öten vannak és bizony nagy a hangjuk. — Teltek a* esztendők, egyre jobban megszoktam a gyári életet. Különböző megbízatásokat vállaltam: szak- szervezeti bizalmi lettem, az üzemi nőbizottságban is tevékenykedtem. 1968-ban szerveztem egy szocialista brigádot. Akkor már mindenki brigádban dolgozott és úgy gondoltam, hogy a zacskóüzem se maradjon el a többiektől. Együtt voltunk, könnyebb lett a munka is, közösen mentünk társadalmi munkára, moziba, színházba. Megértettük egymást. Amikor megszületett a kislányom, néhány hónapig nem dolgoztam, Fel ss bomlott üt brigád. Amikor visszajöttem újból létrehoztuk, engem választottak meg vezetőjüknek. Szomorú lesz a hangja, amikor a férjéről beszél, akit súlyos betegség vitt el közülük, öt éve neveli egyedül gyermekeit. — Amikor megesküdtünk, úgy terveztük a párommal, hogy két gyermekünk lesz. De amikor már a harmadik fiunk is megszületett, elhatároztuk, kell még egy kislány. A negyedik valóban lány lett. Kétéves sem volt, amikor a férjem 1970-ben meghalt. Ittmaradtam öt gyerekkel. A legkisebb fiú öthónapos volt. Sok gond szakadt a nyakamba. Egyedül nehéz lett volna, ezért az édesanyám hozzánk költözött, ő vigyáz a gyerekekre, meg a könnyebb házimunkákat is elvégzi. Jól be kell osztani az időmet, hiszen három műszakba járok. A legjobb az éjszakai, mert akkor reggel én adok a gyerekeknek enni, én engedem el őket az iskolába. Amíg nincsenek otthon, kimosok, megfőzök, s nyugodtan pihenhetek. Este a lefekvéskor s**ég együtt vagyunk. Persze egész éjszaka náluk járnak a gondolataim, hogy vajon melyik takarődzik ki, melyik ébred fel, nincs-e valami baj velük. — Öt gyerek — öt gond. Ügy kell intéznem a dolgokat, hogy mindannyiunknak jó legyen. Manapság nagyok az igények, mondják a gyerekeim, ■ hogy ez is kellene, meg az is jó lenne. Fizetéskor ügyeskedek, hogy mindenre jusson. Egy hónapra a családi pótlékkal' együtt ötezer forintból gazdálkodom. Az üzemben is segítenek, mert karácsonykor és szeptemberben kapok pénzt ruha és tanszervásárlásra. Tavaly voltam először üdülni. Szóltak, hogy adnak beutalót Ba- latonboglárra, a vállalati üdülőbe. Megijedtem, mert még soha nem voltam ilyen helyen. Nem is akartam elfogadni, de aztán úgy voltam vele, ha nem megyek el, máskor ha kérek, majd nem adnak. A három kicsi volt velem. Két hétig üdültünk, még most is ázt emlegetik. Megfogadtam, amikor csak lehet, elmegyek „világot látni”. Sokan mondják, öt gyerekkel hogy bírok. Nemszeretem, ha sajnálkoznak rajtam. Igyekszem vidámnak lenni, hogy a gyerekek ne érezzék annyira az apjuk hiányát, Ami gond velük van, azt minden anya szívesen viseli, én is. Szó esik a lakásról. Örömmel újságolja, hogy a Mátyás király úton nagyon szép, háromszobás lakásban élnek. A Hold utcai kis házuk helyén már emeletes épület magasodik. Ök tavaly költöztek az új lakásba. — Soha nem szégyelltem, hogy csak hét osztályom van. Addig amíg a gyerekek picik voltak, nem tudtam tanulni, most már nagyobbak lettek, de felettem elhaladt az idő. Azért csak elhatároztam, hogy a nyolcadik osztályt elvégzem, aztán majd meglátjuk... Szeretek rendezvényekre, előadásokra eljárni, mert abból jnindig sokat tanulok. A gyerektől is hallok ezt-azt. Olvasok könyvet, újságot, megnézem a tévét, meghallgatom a rádiót is. Megszerette a gyárat, és a gyár is őt. A legidősebb fia itt dolgozik, a másikat is szeretné az üzembe hozni. Megbecsülik a munkáját Kétszer volt már a Könnyűipar Kiváló Dolgozója. Április 5-én lesz tizenöt éve, hogy először lépte át a papírgyár kapuját Szekeres EdB
