Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1975-03-30 / 76. szám
1975. március 39. SZOLNOK MEGYEI NEPLAE 3 II30. évforduló jegyeién Nagyszabású magyar kiállítás nyílil Moszkvában Ifjú felei ötté váltak Gyorsabb fejlődés, eredményesebb gazdálkodás A Kohó- és Gépipari Minisztérium mintegy húsz vállalata mutatja be áprilisban legújabb gyártmányait a magyar népgazdaság moszkvai jubileumi kiállításán. A háromhetes seregszemlén elsősorban az életszínvonal alakulásával közvetlenül kapcsolatos gyártmányokat láthat a közönség, de egyúttal megismerkedhetnek gépiparunk 30 éves eredményeivel, fejlődésével is. A „szocialista integráció” bemutatón a magyar—szovjet gépjárműgyártási együttműködésben részvevő vállalatok állítják ki azokat a részegységeket, amelyeket a népszerű Zsiguli kocsikba építenek. A Videoton más termékei mellett számítástechnikai berendezéseit, elsősorban a szakosításban gyártott R 10-es számítógépet és a hozzá tartozó perifériákat állítja ki. Nagy érdeklődésre tarthat számot a magyar tömegközlekedés fejlődését reprezentáló nagyszabású kiállítás is. Ünnepélyes külsőségek között avatták ifjú felnőtté tegnap a Verseghy Ferenc Gimnázium 18 éves diákjait. Százharminc tanuló lett hazánk választó és választható polgára. A Ságvári megyei Művelődési Központ nagytermében rendezett ünnepély vendége volt Majoros Károly, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára. Molnár Sándor, a gimnázium igazgatója megnyitója után Majoros Károly szólt a fiatalokhoz. Beszélt a felnőtté válás felelősségéről, a felnőtté ért fiatalok jogairól, társadalmi kötelességeiről. Űtravalóul a következőket mondotta: — Hamarosan elhagyják az iskolapadokat, munkások, tanárok, mérnökök, orvosok lesznek. Bárhová is kerülnek a jövőben, ne feledjék: olyan közösségi emberekké kell válniuk, akik vállalják, s teljesítik amit szocialista társadalmunk megkövetel. Aki tud adni embertársainak, s a társadalomnak, tehetségét, munkaerejét szocialista hazánk építésének szenteli. Az ünnepség befejező részében a harmadikos gimnazisták kedveskedtek műsorukkal idősébb társaiknak. Kacsalábon forgó Palotás Hazánkban a pecsenyekacsa-tenyésztés még rövid múltra tekint vissza. A nagyüzemek korábban nem foglalkoztak vele, mivel a piacon nem volt keresett cikk. A bővülő exportlehetőség, a jó jövedelmi kilátások megnövelték a termelési kedvet a gazdaságokban. A kacsa gyorsan fejlődik, így rövid idő alatt nagytömegű hús állatható elő, másrészt tartása is kevés beruházással jár, ami gazdaságilag igen előnyös. Ezt vették figyelembe a Palotási Állami Gazdaságban is, amikor 1961-ben elhatározták, hogy kacsafarmot létesítenek. Erre szükség is volt, mert a rossz talaj adottságok miatt az üzem veszteségesen gazdálkodott és a deficit 1962-ben már meghaladta a 9 millió forintot. A kacsatenyésztés meghonosításának kedvezett, hogy a gazdaság nagy kiterjedésű halastóval és öntözőcsatornával rendelkezett, így kétszeresen tudták hasznosítani a tavakat. Halastavakon kezdték 1903-ra felépítettek egy tíz géppel felszerelt keltetőt, három törzs-kacsaólat, két tízezer férőhelyes előnevelőt és három hatezer férőhelyes utónevelőt. A beruházás közel ötmillió forintba került, de az első évben már negyven vagon pecsenyekacsát értékesítettek. A vállalkozás helyességét mi sem bizonyítja jobban, hogy a palotásiak már az első években „kigaz- dálkodták” a mérleghiányt, sőt egyre nagyobb nyereségre tettek szert. A kedvező eredmények láttán elhatározlak a telep további fejlesztését is. Műutat, vízszolgáltató művet, szennyvízde- ritőt és újabb két, tízezer 'erőhelyes előnevelőt építettek a meglevők mellé. így évente már 70 vagon baromfihúst tudtak előállítani, ebből 50 vagon volt a kacsa, 20 pedig a csirke. Rájöttek ugyanis, hogy a téli időszakban, amikor a kacsanevelés már nem gazdaságos, a csirkét még jövedelmezően lehet tenyészteni. Nagyrészt exportra A termelés ezen a színvonalon maradt 1968-ig. Kialakultak a tartástechnológiák, 18 napi előnevelés után 56 nap alatt hizlalták meg 2 kiló 40 dekásra az akkori fajtát, a pekingi kacsát. A jó munkára az illetékes szervek is felfigyeltek és azt javasolták az üzemnek, hogy a kacsatenyésztés továbbfejlesztésére az állami gazdaságokkal és termelőszövetkezetekkel társuljon. Így nőtt 1968-ban 4 ezer 500-ról 13 ezerre a törzsállomány és a napos, valamint az előnevelt kiskacsák többségét már a társult gazdaságok hizlalták tovább. Ekkor a partnerekkel együtt 635 ezer kacsát neveltek fel, s az állatlétszámot minden évben növelték. Ugyanakkor évenként növekedett a tötzska- csa-állomúny is. 1970-ben már megközelítette a 24 ezret. Ezzel az állománnyal a múlt évben már 1 millió 700 ezer naposkacsát keltettek ki. A kacsatenyésztés eredményességét mi sem bizonyítja jobban, hogy az állatok 80 százalékát exportálták. Erre az időszakra a korábban veszteséges gazgda- gágből jövedelmezően gazdálkodó nagyüzem lett. A kacsatenyésztést 1961- ben a pekingi kacsával kezdték, de ahogy az idő haladt, úgy nőttek a követelmények is, es ezek a fajták már egyre kevésbé feleltek meg. Ezért több fajtával kísérleteztek. Céljuk az volt, hogy az állatok minél gyorsabban érjék el a kívánt vágósúlyt, a lehető legkevesebb takarmány felhasználásával. A kísérletek során jutottak el az angol Charry-Valley típushoz, 1970 óta Angliából importálják a tenyészkacsá- kat. A fajtaválasztás jól sikerült. Egy tojó nyolc hónap alatt 143 tojást ad, ebből 105 naposkacsát tudnak keltetni. Az előnevelt kisállatok 49— 50 napos korukra elérik a 2,60—2,80 kilogrammos átlagsúlyt és egy kilogramm hús előállításához 3,2 kilogrammnál kevesebb takarmányt fogyasztanak el. A pekingi kacsák termelőképessége ennél 20 százalékkal volt gyengébb. Zárt rendszerben Hogy a társult gazdaságok is jó eredményeket érjenek el a tenyésztésben, a Palotási Állami Gazdaság szaktanácsadói hálózatot épített ki. Így rendszeresen ellenőrzik a partnergazdaságok tenyésztői munkáját és szeretnék elérni, hogy a jó együttműködés ipari rendszerré fejlődjön. Ezért az idén tovább korszerűsítik a kacsafarmot. A kiskacsákat az úgynevezett dfóthálós padozaton nevelik, ezzel a hagyományos technológiához viszonyítva ötven százalékkal javult a helykihasználás és egy dolgozó a korábbi 12 ezer helyett 24 ezer kacsát tud gondozni. Tovább korszerűsítik a törzsállomány tartását is, a korábbi félzárt rendszerről áttérnek a teljesen zártra. Az intenzív kacsanevelés így teljesen kiszorul a halastavakról. A távlati tervek szerint 1930-ra már 2.5 millió naposkacsát „termel” a Palotási Állami Gazdaság. 11. í. A JÖVŐ ÚTJÁN A termelőszövetkezetek egyesülésének tapasztalatai A mezőgazdasági termelés a IV. ötéves terv időszakában igen dinamikusan — a tervezettet meghaladó mértékben — növekedett. Ez összefügg a tudományos technikai forradalom vívmányainak gyorsabb ütemű fel- használásával, a javuló anyagi, műszaki ellátottsággal és a mezőgazdasági dolgozók szaktudásának növekedésével. Az utóbbi négy évben a termelés szakosodásának, az ágazati és üzemi méretek jelentős növekedésének lehettünk tanúi. Az üzemi koncentráció alapvetően a mező- gazdasági szövetkezetekben következett be, mivel az állami gazdaságokban ez a folyamat már korábban lejátszódott. A termelőszövetkezetek egyesülésével az átlagos üzemnagyság Szolnok megyében az alábbiak szerint alakult: dett. Az 1 üzemre jutó felsőfokú végzettségű szakemberek száma hatról tizenkettőre, a középfokú végzettségűeké pedig hétről tizenegy főre növekedett. Keni cél, hanem eszköz A szellemi és anyagi erők koncentrálása nemcsak mezőgazdaságra jellemző tendencia és nemcsak Magyar- országon, hanem világszerte megfigyelhető folyamat. A megyében lezajlott tsz-egye- sülések összességében kedvező változást hoztak mind az árutermelés és lakossági ellátás illetve az export, mind a mezőgazdaságban dolgozók szociális, kulturális fejlődése tekintetében. Ennek ellenére néhány kedvezőtlen jelenségre fel kell hívni a figyelmet, mert csak így tudjuk megelőzni, hogy azok negatív tendenciákká váljanak. Mindenekelőtt nem szabad szem elől téveszteni, hogy az egyesülés nem cél, hanem eszköz a gazdálkodás hatékonyságának javításához, melynek nem is kizárólagos módszere. A XI. kongresszus ezt konkrétan megfogalmazta. A nagyobb méretű gazdaságok létrejötte nem teszi feleslegessé az üzemek észszerű kooperációját mindazokon a területeken, ahol a fejlesztés csak összefogással valósítható meg. Vitatott az optimális üzemnagyság kérdése is. E tekintetben sem lehet sablont alkalmazni. Mindig a termelőerők adott színvonala és a termelési viszonyok fejlettségi szintje határozza meg a koncentráció fokát. Alapvetően figyelembe kell venni a termelés struktúráját, a szakosodást, az álló- és forgó eszköz ellátottságot, a tagok számát, a dolgozók szociális, kulturális helyzetét. Nagyobb követelmények Az egyesüléseknél a köz- igazgatási határok problémát okozhatnak, de meghatározók nem lehetnek, elsősorban a gazdaságpolitikai, gazdaságföldrajzi és szövetkezetpolitikai elvek a mérvadók. Az üzemszervezésben indokolt erősíteni az ágazati vezetési rendszerek kialakítását, az ágazati önelszámolás fokozatos bevezetését. Az ágazatok vezetését a szakiránynak megfelelő végzettségű specialistákkal szükséges megerősíteni. tsz-ek száma átlagos földterület (ha) Index 1971=100 % 1971 118 3081 100.0 1972 116 3170 102,9 1973 114 3237 105,1 1974 101 3701 120.1 1975 83 4504 146,2 Az újjáalakult szövetkezetek többnyire két gazdaság egyesüléséből jöttek létre, de öt esetben három szövetkezet egyesült. Ez utóbbiaknál a szomszédos községekben gazdálkodó szövetkezetek is egyesültek és egy esetben „átlépték” a járáshatárt is. Az egyesülések indítékai — a helyenként eltérő vonások ellenére — általában a következők voltak: — A mezőgazdasági termelésfejlesztés nagy tőkeigénye következtében az erőforrások egyesítése. — A nagyteljesítményű gépek, géprendszerek s a szakosított állattenyésztő teTöbb pénz beruházásokra Az egyesülési folyamat különösen az utóbbi két évben volt jelentős. Míg 1971— 73-ig évente 4—6 tsz, 1974- ben már 24, 1975-ben pedig 33 gazdaság egyesült. Az egyesülések előtt az előkészítő bizottságok köz- gazdasági értékelése, ajánlásai alapján a tsz-ek tagságának módjában állt mérlegelni a helyzetet. A tagok nagy többsége megfelelő politikai és közgazdasági érzékkel és érettséggel döntött az egyesülés mellett. Az egyesülések elősegítették az olyan beruházások megvalósítását, illetve megkezdését, amelyek üzemi és népgazdasági szempontból egyaránt előnyösek és amelyeket külön-külön egyáltalán nem, vagy csak nagyon hosszú idő múlva lehetett volna megvalósítani. Jellemző, hogy amíg 1971-ben a 118 tsz 294 millió forint fejlepek jobb kihasználását célzó ágazati és üzemi méretek kialakítása. — A kiskapacitású és párhuzamos beruházások elkerülése. — A termelési kockázat, a természeti csapások következményeinek csökkentése. — A munkaerő foglalkoztatás ésszerűbb megszervezése. — A gazdálkodás színvonalában, a gazdaságvezetésben, az üzem- és njunka- szervezésben és a tagjövedelemben meglévő, de közgazdaságilag nem indokolt jelentős különbségek csökkentése. lesztési alappal rendelkezett, addig 1974-ben a lül gazdaság már 557 millió forint alapot képezett, és a fejlesztés pénzügyi forrásai az egyesült tsz-eknél az átlagosnál lényegesen nagyobbak. Az egyesülések meggyorsították a tudomány és technika vívmányainak alkalmazását. Szolnok megyében a növénytermesztés iparszerű rendszerei 1972-ben alakultak meg, akkor még csak a kukorica ágazatban, mintegy 7000 hektáron. 1974-ben a szántóterületnek már 20,8 százalékát művelték meg zárt rendszerben (országosan 10,5 százalék). Ezen belül a kukorica 78,7, a cukorrépa 90,8 százalékát iparszerű rendszerben termesztették. A gazdálkodás színvonalbeli különbségét — az egyesült tsz-ek javára — a következők szemléltetik: 1974-ben 1 ha-ra jutó A megye összes tsz-elnek átlaga Ft Az egyesült tsz-ek átlaga Ft Index egyesült tsz-ek átlaga összes tsz-ek átlaga Halmozott termelési A gazdasági méretek növekedése nem eredményezheti azt, hogy a választott vezetők eltávolodjanak a tagságtól. A szövetkezeti demokrácia fórumrendszerében valószínűleg megnő a részközgyűlések és munkahelyi értekezletek szerepe. Indokoltnak látszik feérték 20 813 23 096 110.9 lülvizsgálni a közgyűlési és Halmozatlan term. vezetőségi hatáskörök kiérték 15 528 16 897 . 108.8 alakult rendszerét is. A veÁrbevétel 16 976 17 915 105.5 zetők kiválasztására az edBeruházott vagyon 12 665 14 100 111,3 diginél is nagyobb gondot Forgóvagyon 11454 12 451 108,7 kell fordítani. A hármas köFejlesztési alap 1 558 1 775 113,9 vetelmény egységében, az új 1 dolgozó tagra jutó helyzetnek, a nagyobb feljövedelem 28 128 31 982 1X3,7 adatoknak megfelelően kell 1 üzemre jutó érvényesíteni. Az egyesülészakember (fő) 19 31,5 165,7 sek nem eredményezhetik a 1 üzemre jutó felsőfokú társadalmi érdekek figyelvégzettségű men kívül hagyását. A jogszakember (fő) 10 16 160,0 utód tsz-eknek vállalniuk kell a jogelődük által kötött szerződések teljesítését, küAmennyiben pl. a halmozott termelési érték a megye valamennyi tsz-ében elérné az egyesült tsz-ek színvonalát, ez önmagában mintegy 750 millió forint értékű többlettermést eredményezne. Az egyesüléseknek nem kis szerepe volt abban, hogy az utóbbi két évben nem kellett egyetlen termelőszövetkezetet sem szanálni a gazdálkodás eredménytelensége miatt, sőt 1974-ben már csak nyolc termelőszövetkezet részesült ár- vagy jövedelemkiegészítésben az 1971. évi 15 gazdasággal szemben. Az egyesülések nemcsak az anyagi, hanem a szellemi tőke koncentrálását is magukkal hozták. Az elmúlt négy év alatt a termelőszövetkezetek szakemberellátottsága tovább javult. Az egyetemet, főiskolát végzettek száma 795-ről 991-re emeikelönösen azokból a termékekből, amelyekből a népgazdasági szükségletek kielégítése hiányos (pl. ipari növények, zöldségfélék, stb.). Sőt az egyesült tsz-ektől jogosan el lehet várni, hogv a koncentráció és a szakosodás elősegítse a szükségletek maradéktalan kielégítését. Csorna János a megyei tanács vb mez6- gazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetdjs
