Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-29 / 75. szám

1975. március 29Í SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 AtrinesztiarendeDet, kitüntetések, előléptetések Ölest tartott az Elnöki Tanöcs A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tegnap ülést tartott. Az Elnöki Tanács megvi­tatta az alkotmány egyes rendelkezéseit módosító tör­vényjavaslatot, amely az országgyűlés, valamint egyes általa választott tisztségvise­lők és a tanácstagok válasz­tási időtartamánák módosí­tását indítványozza. A tör­vényjavaslatot az Elnöki Ta­nács, az országgyűlés legkö­zelebbi ülése elé terjeszti. Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából az Elnöki Tanács — törvényerejű rendeletet hozott közkegyelem gyakor­lásáról; — a Honvédelmi Minisz­térium és a Belügyminiszté­rium állományából 14 ezre­dest vezérőrnaggyá nevezett ki; — egyes személyeknek és kollektíváknak kitüntetése­ket adományozott. Az Elnöki Tanács végül bí­rákat és legfelsőbb bírósági bírákat mentett fel és vá­lasztott meg. A közkegyelemről szóló tör­vényerejű rendelet fő ren­delkezései a következők: A közkegyelem a jogerő­sen elítéltek közül elsősor­ban azokra vonatkozik, akik­nél ezt a szocialista humá­num indokolja; az időskorú - akra, a súlyos betegekre, a teherben levő nőkre, a tíz éven aluli gyermeküket ne­velő anyákra, ha a megha­tározott kizáró okok nem áll­nak fenn. Ezekben az ese­tekben a törvényerejű ren- delet az öt évet meg nem haladó szabadságvesztést el­engedi, a súlyosabb bünte­tést pedig felére csökkenti. A folyamatban levő büntető eljárást is meg kell szüntet­ni hasonló körülmények ese­tén, ha nem súlyos bűncse­lekményről van szó. Az Elnöki Tanács elengedi azoknak a büntetését is, aki­ket gondatlanságból elköve­tett bűncselekmény miatt három évi szabadságvesztés­nél nem súlyosabb büntetés­re ítéltek, míg a három év­nél hosszabb büntetés a felé­re csökken. Ha az eljárás még folyik, de a kiszabható büntetés előreláthatóan nem haladja meg a három évet, az eljárást meg kell szün­tetni. Kegyelemben részesülnek azok a jogellenesen külföl­dön tartózkodó magyar ál­lampolgárok, akik a haza el­hagyása mellett más bűn- cselekményt nem követtek el, és 1976 december 31-ig hazatérnek. Mentesülnek a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól azok, akiket csak egyízben ítéltek el szán­dékos bűncselekmény elkö­vetése miatt egy évet meg nem haladó szabadság- vesztésre, és azt már letöl- tötték. Az Elnöki Tanács kizárja a kegyelemből azokat, akik állam elleni, népellenes, to­vábbá akik a közrendre és a közbiztonságra veszélyes erőszakos jellegű bűncselek­ményt követtek el, vagy visszaesők. A közkegyelemről szóló törvényerejű rendelet a Ma­gyar Közlöny március 29-i számában jelenik meg. Téma: 1974 eredményei lavult az üzen­te munkaszervezés a megye ipart szövetkezeteiben KlSZÖV-küldöttközgyülés Szolnokon Az ipari szövetkezetek me­gyei szervezete tegnap kül­dött-közgyűlést tartott Szol­nokon, a MÉSZÖV székházá­ban. Részt vett rajta Rév La­jos, a Központi Bizottság tag­ja, az OKXSZ elnöke, Barta László, a megyei pártbizott­ság tikára és Bálint Ferenc, a megyei tanács ipari osztályá­nak vezetője. A közgyűlésen megtárgyal­ták a tagszövetkezetek 1974. évi munkáját, elfogadták a felügyelő és a küldött-köz­gyűlési bizottságok jelentését. Döntöttek személyi ügyekben is. Érdemeinek elismerése mellett felmentették KISZÖV elnöki tisztségétől a nyugdíj­ba vonuló Bordás Lászlót. XJj elnöknek egyhangúlag meg­választották Molnár Jánost, a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat volt igazgatóját. Döntöttek arról is. hogy ezentúl a KI- SZÖV-elnökség nem kilenc, hanem tizenegy tagú lesz. A KISZÖV-nek a megyé­ben 54 tagszövetkezete dolgo­zik. A tavalyi jó munka ered­ményeként a termelésük 190 millió forinttal — 16 száza­lékkal — volt több, mint 1973-ban. Külön figyelmet ér­demelnek az építőipari szö­vetkezetek, ahol 24 és a szolgáltató szövetkeze­tek, ahol 20 százalé­kos volt a termelés, növeke­dése. A textilruházati ipar a belkereskedelem részére 70 millió forinttal több árut szál­lított tavaly, mint egy évvel korábban. A saját termelésből történő értékesítés 20.4 százalékkal emelkedett az 1973-as _vhez viszonyítva. A belkereskedel­mi értékesít 31.4 százalék­ig -.1 növekedett. A togszövet- kezetek 1973-ban 103 millió forint értékű árut adtak el külföldön, tavaly 115 milliót. A lakossági szolgáltatás 6.3 millió forintról 71 millióra növekedett. Az elmúlt évben 204 millió forint nyereséget értek el, ez 39 millióval több mint 73-ban. A szövetkezetek elkészítet­ték az idei gazdasági tervei­ket. A tavalyinál 16 százalék­kal nagyobb termelési érté­ket akarnak elérni. Ha ez si­kerül akkor a tagszövetkeze­tek 150—160 millió forinttal teljesítik túl a negyedik öt­éves tervben vállalt felada­taikat. A szövetkezetek beru­házásra az idén 80 millió fo­rintot szánnak. A küldöttgyűlésen felszó­lalt Barta László is. Tolmá­csolta a szövetkezetek kép­viselőinek a megyei pártbi­zottság üdvözletét. — Az ipari szövetkezetek munkáját az elmúlt négy esz­tendőben, s különösen 1974- ben jónak értékeljük — mondta. A megyei területfej­lesztési céloknak megfelelően dolgoztak. Egyre nagyobb ja­vulás tapasztalható a szövet­kezetek ; munkájában, mert korszerűsödött a termékösz- szetétel, az üzletpolitika, ja­vult az üzem- és munkaszer­vezés, az irányítás, a gazdál­kodás. Abban, hogy ilyen jó eredményeket értek el, szá­mottevő szerepe volt a szocia­lista munkaverseny-mozga- lomnak is. A szövetkezeti dol­gozók megértették azt a ké­rést, hogy a lakossági igé­nyeket magas színvonalon kell kielégíteni. Barta Lászó elmondta, hogy a szövetkezetek idei terveiben tükröződik a me­gyei pártbizottság által de­cemberben kialakított gazda­ságpolitikai irányelv. Dicsé­rettel szólt arról is, hogy a tisztségviselők, a vezetők megértették és hozzáfogtak a Központi Bizottság 1974. de­cember 5-i határozatának végrehajtásához. A közgyűlés a küldöttek hozzászólásaival, vitájával fejeződött be. Harminc éve egy/ helyen — Hárman ültek a terem­ben. Megálltam Gönczöl bá­csi előtt. Ilyennek képzel­tem a munkásembert, nála iratkoztam fel munkára. Ké­sőbb megtudtam, hogy ez a Gönczöl bácsi vágta el a gyújtózsinórt. Nem robbant fel a német bomba, sértet­len maradt a cukorgyári erő­mű. így már termelhettünk a felszabadulás első évében. Kellett a cukor az ország­nak ... Csollák József, a Szolnoki Cukorgyár lakatosa. A mun­kavállalói lapján a keltezés: 1945. — Segédmunkás voltam olyan „ezt csináld, azt csi­náld”. Nagyon elmaradott viszonyok voltak itt. A va­gonokat villával ürítettük. Ide kellett a legtöbb em­ber, ide jöttem én is. 1947- ben, amikor államosították az üzemet a „nyersgyárba” kerültem —, ahol a cukros lé Készül. Sokat küszköd­tünk az iszapprésekkel, emel­gettük a mázsás kereteket, cserélgettük a ruhát ami ki­szűri a cukorléből az isza­pot. Ma mór mindez a múlté. Hat dobszűrő van a tizenhat iszapprés helyett, a régi „Robert-diífúziőt” fel­váltotta az automatika. Nincs „milliópiszkáló” elő- munkás „mancsolós”, meg mérőedényes. Két munkás ügyel és hadd dolgozzon a gép. — Az emberek is megvál­toztak. Érthető, hogy miért. Ezek a gépek nagyobb tu­dást igényelnek. Tanulnunk kellett. Ha valaki tanul, a tananyagon kívül — nyilván — másra is figyel. Miénk a gyár — tehát a velejáró fe­lelősség is. A Cukorgyárban annak a szónak, hogy de­mokrácia, tartalma van. A munkások elmondhatják a véleményüket, javasolhat­nak, kezdeményezhetnek. Hogy csak a legutóbbit em­lítsem, a „prést”. A kam­pány után a javításoknál nagynyomású vízzel ellen­őrizzük a csöveket. Ehhez kell a prés. A kis „kézivel” — ha nagyon iparkodva — naponta ellenőriztünk há­romszázat. Mondtuk is a ve­zetőknek, hogy ilyen tem­póban haladni képtelenség és fárasztó. Megértették. A gépi présünkkel naponként 800—900 csövet vizsgálunk át. Ugye most már érti mi­ért mondtam — ha 18 éves fejjel dolgozni mennék, csak ide jönnék? Cikta volt a neve: Cídő- ipari Korlátolt Fe'elősségű Társaság. Mennyivel szeb­ben hangzik ma: Tisza Ci­pőgyár. Mancza Jánosné „gyerekfeijel” került a gyár­ba, tizenöt évesen. — Tűzőgépen dolgoztam. Dolgoztam — ezt túlzás íey mondani, mert alíg-alig volt munka... A háború bor­zasztó károkat okozott, tel­jesen újra kellett kezdeni mindent. Amikor áramkima­radás volt, mi tűzőnők is mentünk téglát rakosgatni. Később, ahogy nőtt a gyár, úgy sokasodott a munkánk is. Többségében mind anyák, fiatal lányok dolgoztak, s dolgoznak itt. Bizony ele­inte nehéz volt összeegyez­tetni a munkát, és a gyerek­nevelést. Nevelést?!... örül­tünk, ha lefekvés előtt lát­hattuk a gyereket. — A Tisza Cipőgyárban első helyen szerepel a női egyenjogúság kérdése. Leg­jobb példa erre a szabász­csoport, ahol most dolgozom. A férfiak és nők aránya kö­rülbelül megegyezik, és a fizetést mindenki a teljesít­mény után kapja. Nem titok, hogy van olyan nő, aki töb­bet keres, mint a férfiak. Sokat törődünk a kismamák­kal, a gyerekes anyákkal is. A felszabadulás óta több, nagyon szép gyári óvoda épült, „kismama üzemet” hoztunk létre. így természe­tes, hogy szeretnek az asz- szonyok itt dolgozni. Én is a gyárral együtt nőttem fel. Kaptam lakást, a férjem itt művezető. Ideköt minden, a gyár a második otthonom. BrLB't.JUlUV.L A' Tizenhét piros doboz, ben­nük emlékérmek, plakettek. Aki kapta őket: Balogh Lász­ló, a Szolnoki Papírgyár dol­gozója. ■— Felszabadulás . . . Em­lékszem a papírgépek még nem működtek, de a papír­gyári erőmű mar áramot adott a kórháznak. Még alig lendültek meg a hengerek, amikor óriási csapás érte a gyárat — kigyulladt a laka­tosműhely. A „hollandi”, — ahol a papírt péppé őröltük — szintén leégett. Már úgy volt, hogy leáll az üzem. de a lelkesedés kisegített ben­nünket. Jöttek ide úttörők, munkások, mindenhonnan. Pár hét és a régi meder­ben folyt minden. Kitanul­tam a szakmát, vizsgát tet­tem. most már végleg az 1-es papírgépnél maradtam. Bri­gádot alakítottunk. Ragyogó­an ment a munka, amikor jött a másik törés, örültünk is, meg nem is.. . A gyár ugyanis közben kibővült a hármas és a négyes papír­géppel. Elvittek négy embe­rünket, akik igazán értettek a szakmához. Ügy volt, hogy feloszlik a brigád. De az újak — a mostaniak — meg­álltáig a helyüket. 1945-ben naponként 10 tonnát termelt ez a papírgép, most meg el­értük a 20 tonnát is. Ha­sonlítsa össze ... — Megszerettem a gyárat. Lakást kaptam, külföldön üdülhettem, érzem megbe­csülnek. Hajnal József Autójavítás, magánkereskedelem, reprezentáció, öntözés Négy téma a KNEB-ülés napirendjén A népi ellenőrzés ez évi vizsgálatai közül négyet fe­jezett be a közelmúltban, és az erről szóló összefoglaló jelentéseket a KNEB pénte­ki ülésén tárgyalták meg, illetve hagyták jóvá. Mester Károly a KNEB munkabizottságának vezető­je, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője terjesztette elő a személygépkocsi javí­tás helyzetéről készült jelen-' tést. Ennek alapvető meg­állapítása, hogy a kormány jelentős anyagi támogatása mel­lett létrejött az autója­vító ipar törzshálózata. A jelenlegi ötéves tervidő­szakban a tervszerűen gyor­sított fejlesztés eredménye­ként a javítási kapacitás megháromszorozódik. A sze­mélygépkocsik száma ez alatt 240 százalékkal növekszik, így fokozatosan csökken a korábbi feszültség. A KNEB a jelentés megállapításai alapján konkrét javaslatok­kal fordul az illetékes főha­tóságokhoz a szakmai irá­nyítás javítására, a fejlesz­tések összehangolására, a javító kapacitás jobb ki­használására, az alkatrész- ellátás javítására; s felhívja a felügyeleti szerveket: te­gyenek hatékony intézkedé­seket, hogy a megrendelők meggyőződhessenek a javí­tás minőségéről és a számlá­zás helyességéről. A KNEB megtárgyalta és elfogadta a kiskereskedők tevékenységének és a magán kisiparosok közvetlen érté­kesítési tevékenységének vizsgálatáról készült jelen­tést. Dr. Villányi Miklós, a KNEB tagja, pénzügyminisz­ter-helyettes jelentést ter­jesztett elő az öntözéses gaz­dálkodás helyzetének és fejlesztése főbb kérdéseinek vizsgálatáról. Hét megyében, 121 mezőgazdasági üzemre 102 ezer hektár öntözhető te­rületre terjedt ki a vizsgálat, amelynek megállapításairól bizottság határozata alapján a KNEB elnöke tájékoztatja a kormányt. A KNEB megtárgyalta és tudomásul vette a reprezen­tációs költségekről szóló ren­delkezések megtartásáról ké­szült jelentést, amely szerint csökkentek a reprezentációs célra felhasznált költségek. A helyenként tapsztalt indo­kolatlan költekezésekre a népi ellenőrzés felhívta a felügyeleti szervek figyelmét. METSZIK A FÁKAT a tiszaborai Lenin Termelőszövetkezetben Veteránok Veteránok. Harminc éve, vagy még régebben tagjai a kommunista pártnak. Küz­delmes idők tanúi és harco­sai. Formálói a magyar tör­ténelemnek. Sokuk feje őszbe hajlik már, az évek, a gondok mély barázdákat szántottak az ar­cokon. Néhányan — a leg­idősebbek — bottal kopog­tatják végig az ünnepi dísz­be öltözött termet. A szónok a múltat idézi... A tisztelet, az elismerés hangján szól, fiatalon távol­ba látó kommunistákról, akik vállalták a jobb élet­hez vezető göröngyös út ki­kövezését. A mostani vete­ránokról, akik végig élték a harcot, a nélkülözést, az élet­veszélyt. Kemény asszonykezek si­mogatják zavartan az asztal­terítőt. A férfiak maguk elé nézve hallgatják a szónokot. Pereg az emlékezés filmje... Megelevenednek a háború borzalmai. A harcok, az el­esett elvtársak emléke, a megkínzottak jajszava har­minc év távlatából is köny- nyet csal a szemekbe. Ki­lencvennégy szovjet katona halála hozta Törökszentmik- lósra a szabadság löporos le­vegőjét. De vannak derűs képek is. Papp István, Dögéi Imre és társai szervezésében na­pok alatt négyszázra nőtt a törökszentmiklósi kommunis­ták száma. Az egyszerű em­berek a város élére álltak. Az uraság elásott búzáját juttatták a város lakossá­ginak. Földosztás. Cs. Szabó László vezetésével kezdődött. Aztán a tanács megalakulá­sa, az iparosodás, a gépgyár, a szövetkezetek, építés, építés... Pisszenés nincs a terem­ben. A harcokban, a munká­ban elöljárók zavarukkal küszködnek amikor a dicsé­rő szavak elhangzanak. Élénkülnek a szemek, a feladatolcról esik szó. Idős ember beszél fiatalos lelke­sedéssel az új tennivalókról. Mert „a fa, melyet elültet­tünk, ma már szépen gyü­mölcsözik”, de gondozni, ápolni kell. A redők alatt pezsdül a vér, s munkáért nyúlnak a kezek. Ügy tűnik, fáradhatatla­nok. T. K. L. ÜjdoMság a PEVA A házgyári paneles tech­nológiák alkalmazása mel­lett hazánkban is egyre fon­tosabb szerepet tölt be az alagútzsalus öntött techno­lógia. Ezért van különösen nagy jelentősége a PEVA elneve­zésű alagútzsalus technoló­giának, amelyet Pella József és Varga László találmánya alapján fejlesztett ki Eger­ben a Heves megyei Beruhá­zási Vállalat. A PEVA rend­szer különleges előnye, hogy hazánkban eddjg ismert és alkalmazott zsaluzási rend­szerek közül a legkevesebb ráfordítási időt igényli. Al­kalmazásával egy lakás mindössze 1,5 nap alatt ké­szíthető el. Népgazdasági je­lentőségét növeli, hogy a hagyományosan alkalmazott öntött technológiával szem­ben 30 százalékkal kevesebb betonacélt igényel. Alkalma­zásával csökkenthető vagy teljesen megszüntethető az ilyen jellegű import. A PEVA alagútzsalu 1989- ben kapott szabadalmat. Az­óta külföldön is nagy érdek­lődést váltott ki. Eddig 24 országban — köztük a Szov­jetunióban, az USA-ban az NSZK-ban és Japánban — kapott védettséget. Kollégiumok, irodaházak szállodák is épültek PEVA technológiával. Egerben a most épülő északi városrész valóságos kiállítás a PEVA alagútzsalus rendszer bemu­tatására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom