Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1975-03-26 / 72. szám
1975. március 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Vezetek lesznek Szolnok megyei öttörők Zönkön Az irodalmi szakkörben kezdődött K étszáz Szolnok megyei hatodik osztályos úttörő a zánkai úttörővárosban huszonnyolc napos őrsvezetőképző táborozáson vesz részt, jó tanulmányi eredménye, kiváló úttörőmunkája jutalmául. A tábor munkáját és életét úttörővezetők — az úttörőváros állandó munkatársai és a Szolnok megyéből érkezett pedagógusok — irányítják. A táborozó diákok számára gazdag és színes programot állítottak össze. A tanítási órákat raj- és őrsi összejövetelek váltják, melyeken a leendő őrsvezetők sajátítják el a vezetés „tudományát”. Megismerkednek az épülő úttörőváros létesítményeivel, autóbusz kirándulásokon felfedezik a Balaton-felvidék földrajzi, történelmi, kulturális nevezetességeit, Veszprém megye múltját, és jelenét. A tábori életet versenyek, vetélkedők, filmvetítés, sok-sok dal és játék teszi színesebbé. A programban jelentős helyet kaptak a forradalmi ifjúsági napok rendezvényei. Az úttörők megemlékeztek a nagy történelmi évfordulókról, köszöntötték a „Szabadság lángját”. A majdnem egyhónapos táborozás lassan végéhez közeledik. Az úttörők élményekkel gazdagodva visszatérnek rajukhoz, őrsükhöz, s a megszerzett sok hasznos ismeret majd a gyakorlatban kamatozik. Közös daltanulás a táborban I Hogy hogyan lesz valaki népművelő? A legegyszerűbb ha a jelölt az érettségi után mindjárt főiskolára, vagy egyetemre jelentkezik. Szorgalmasan tanul, aztán az államvizsga előtt megpályázza a legjobbnak ígérkező állást... Van persze bonyolultabb változat is. Emészt Péterné például maga se remélte, hogy egyszer népművelő, a martfűi Tisza Cipőgyár művelődési központjának igaz- gatóhelyéttese lesz. Tizenhat éves volt, amikor átvette a mezőtúri gyors- és gépíróiskola oklevelét. — Az iskolában KISZ-tit- kár voltam, mellette az irodalmi szakkörben és a népi tánccsoportban szerepeltem. Talán ezek voltak az első pályakereső lépések ... Sajnos a két év gyorsan elszállt. Martfűre kerültem, a Tisza Cipőgyárba. Gépírónő, majd titkárnő. „Természetesen” itt is KISZ- titkár, irodalmi szakkörös, a népi tánccsoport tagja. Reggeltől estig a gyárban van. Délelőtt az irodában, délután az ebédlőből átalakított kul- túrházban dolgozik. — Akkor kérdezték tőlem először: nem volna kedvem népművelő lenni? Majdnem etpityeredtem: hiszen nincs érettségim... Leérettségizik — s beruházási előadó lesz. Szerencsére 1968-ban megismétlik a hívást. Ernesztné válasza: igen ... Azóta a Tisza Cipőgyár művelődési központjában dolgozik. Három év tanulás után, 1972-ben népművelő — könyvtáros diplomát szerez. — Szűkebb munkaterületem az ismeretterjesztés, s hozzám tartozik a gyár 190 szocialista brigádja is. Ha róluk kell beszélnem, elfogult vagyok. Valamikor köztük dolgoztam, most velük együtt. Megtudom, hogy milyen kívánságaik vannak, de egyúttal segíthetem, irányíthatom is művelődésüket. Hogy milyen eredménnyel, arról a művelődési központ „kiváló” címe árulkodik. Klubok, szakkörök, művészeti csoportok várják munka után a dolgozókat Martfűn, s olyan komplex rendezvény- sorozatok, mint például „A munka és művelődés hónapja”. — Ez alatt az egy hónap alatt — március 9-től április 12-ig — fokozott figyelem kíséri az otthon munkáját. Nincs olyan nap, hogy ne kínálnánk valamilyen programkülönlegességet. Az Állami Népi Együttes vendégszereplése, író-olvasó találkozó Boldizsár Ivánnal, Skorpió koncert, dr. Kulin György elöadasa a galaktika titkairól, Papi Lajos szobrászművész kiállítása — szóval bőséges a választék. Abban bízunk, hogy egy-egy „szuperműsor’’ olyan emberek érdeklődését is felkelti, akik egyébként közömbösen sétálgatnak plakátjaink előtt. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a munka és a művelődés kölcsönösen feltételezi egymást. Nem csak ebben a hónapban. Nos, e két fogalom Martfűn valóban elválaszthatatlan egymástól. Az itt élők lassan egyformán büszkék a gyáróriásra, s a gyáróriás művelődési központjára. Mindez Ernesztné érdeme is. — Este ha hazamegyek, a lányom felül az ágyban, s megkérdi: anyu sikerült? Mit mondhatok? Olyan szakma ez, ahol csak évek múlva érezhető eredmény. Persze nem mondom, egy-egy „tett ház” mindig jóleső érzés. Ilyenkor elfeledem, hogy napok óta „tizenkét órázok”, hogy vasárnapom hetek óta nem volt, szóval hogy nehéz szakma ez. Nehéz, de szép... b. n. Lakóház az Űttörővárosban. Ebben az épületben kaptak otthont a Szolnok megyei pajtások Á tavaszi szünetben Úttörők szemléi, találkozói, fesztiváljai Barátság Új KISZ-klub Karcagon Két ifjúsági szocialista brigád védnökségével elkészült a karcagi Lenin Tsz lumgu- latos KISZ-klubja. A korábban gumiraktárnak használt pince átalakítása 39 ezer forintba került, de ebből 28 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a Kilián, valamint a KISZ KB dicsérő oklevelével kitüntetett Szamuely brigád és a téesz többi szocialista brigádja. A klub terveit is KISZ-fiatal készítette társadalmi munkában. A szép új helyiségben otthont kapnak a Magyar— Szovjet Baráti Társaság, a nőbizottság, az MHSZ-cso- port rendezvényei is. Az első rendezvény április 2-án lesz, amikor fórumon látják vendégül Kovács Istvánt, az MSZMP városi bizottságának egykori titkárát, aki az elmúlt 30 esztendő eseményeiről beszél a fiataloknak. II magyar nyelv ünnepi hete Pécsett szép hagyomány alakult ki: 1971 óta a tavasz egyik hetét anyanyelvűnk ápolásának, a szép magyar beszéd és írás művelésének szentelik. A magyar nyelv idei ünnepi hete kedden kezdődött meg a tanárképző főiskola, a Magyar Nyelv- tudományi Társaság, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és Pécs Város Tanácsa közös szervezésében. U »alaki kegyetlenül hát^ bavág. Megfordulok: teljesen ismeretlen arc. — Jankó! — kiált rám boldogan az ismeretlen. — Hát te? Még mindig fáj a váltam, így hát csak óvatosan merem mondani: — Nem vagyok Jankó. — Nem baj. Én mindig Jankónak hívtalak. Vagy Markónak? Miért nézel rám ilyen buta képpel? Talán nem ismersz' meg?! Nem ismerem meg, de félek beismerni. — Értem — mondja. — Zavar a bajszom. — Az ujját a bajuszára teszi. — Most már látod? Még mindig nem ismersz meg? Azt csak nem kívánhatod, hogy levágjam a bajszomat! Megpróbálok nyomozni: — Gimnázium? — Na látod — s Platin- csics mellett ültél. — Nem. — Elfelejtetted. Egész szenilis lettél! — Vigyázz — így én —, egyáltalán nem jártam a gimnáziumba, de arra gondoltam, hogy onnan ismerlek. — Ez hogy lehet? Nem jártál abba az iskolába, és tudod, hogy én oda jártam. Mit kerestél te a mi iskolánkban? Csak nem tanfelügyelő voltál? — Én csak a gimnázium előtt jártam el, a kereskedelmibe jártam. — Vicces. Van, akinek egy iskola túl sok, te meg kettőt ts, megjártál: — Mert egy gimnazista lányba voltam szerelmes. Azt hiszem, Dórának hívták. Csak néztük egymást, de sohasem ismerkedtünk meg. Az ifjúság rég elfelejtett élménye. — Ezt nem hiszem! Az arca olyan tragikus kifejezést ölt, hogy azonnal ijedten megkérdem: — Talán csak nem voltál te is szerelmes Dórába! — Aligha. Hozzánk csak fiúk jártak. — Akkor biztos másik gimnáziumról van szó. Ez a szerelem Sziszakban történt. — Akkor világos! —. kiált, fel. — Diák-korunkban nem is találkozhattunk. Akkor a krapinszkai fürdőből ismerlek. — Sohasem jártam Kra~ pmszkában. — Nekem ne mondd! Igaz, hogy most urak lettek az emberek, St. Moritzba vagy Spanyolországba járnak, de egy barátnak bevallhatod, hogy Krapinszkában nyaraltál. — En mindig Sztubicská- ba járok. — Akkor nem onnan ismerjük egymást. Egyébként is furcsa lett volna, ha ott találkozunk. A fürdőkben kúráljuk magunkat, nem kötünk barátságot. Nem így van öregem? Tudom én jól, hogy onnan ismerlek. De Üttörőszemlék, találkozók, fesztiválok követik egymást a tavaszi vakációban. A fel- . szabadulási évforduló rendezvényeinek folytatásaként április 5. és 12. között Zán- kán, a balatoni úttörővárosban tartják az országos tudományos-technikai úttörőszemle szaktárgyi vetélkedőjének országos döntőjét. Békéscsabán április 6-án kezdődik és három napig tart a második országos nemzetiségi úttörőtalálkozó. A zenés bemutatón legjobbnak bizonyult úttörőzemondd, nem buta dolog álldogálni az utca közepén, ahelyett hogy beülnénk valami kocsmába? Bevitt egy kocsmába. Látszott, úgy járt oda, mint haza, mert a pincérlány azonnal megkérdezte: „A szokásost?” Egy kicsit gondolkozott, aztán megszólalt: — Hogy képzeli ezt, Micike. Először a barátomnak hozzon! — ön mit parancsol? — kérdi Micike. — Miért játssza meg magát, Micike. Ügy csinál, mintha először látná ? Lévén, hogy Micike sem ismert fel engem, a „barátom” rendelt. — Hozzon két dupla konyakot. — Bocsánat — szólalok meg —, de én nem iszom. — Ohó! Hogy-hogy? Hát nem ültünk együtt órák hosszat a Balázs vendéglőjében? ' — Szent Balázsnál? — Várj csak, várj, most már kezdek emlékezni. Nekem hozzon konyakot, neki narancslét. Szóval, valaha, egy szobában voltunk albérlők. Te mindig aludtál, míg én az éjszakában jártam, és nappal aludtam. Te mindig antialkoholista voltál, és a háziasszony szidott, mert túl sok vizet fogyasztottál. — A nagynénémnél laktam!, nekarok a váci országos úttörőzenekari fesztiválon mutatják be tudásukat április 7—10. között. Az úttörőtechnikusok országos szemléjére és vetélkedőjére április 8-án Pécsett kerül sor, míg április 9-én a csillebérci úttörőtáborban, valamint a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában 200 úttörő az országos orosz nyelvű vetélkedőn méri össze tudását, és ismerkedik a szovjet kultúrával. Április 12-én Leninváros a legjobb úttörőtávirászok vetélkedőjének a színhelye lesz. — Ja, persze, most már tudom, a nagynénédnél! Es hogy van a jó nénike? Remélem, még él? Hát akkor gyerünk, ha éppen nagyon erőszakolod, fizethetsz is, holnap majd én fizetek, de most el kell tűnnünk, mert minden percben jöhet a feleségem. Már kint vagyunk a tiszta levegőn, de ő újra kérdez: — Még mindig megvan a nénikédnek az a nagy papagája? — Az biztos egy másik néniké volt. — Igen, mindig összezavarom. A tiednek három aranyos macskája volt. Na, íme itt az én kedvesem. Kövér dáma jön velünk szembe, nyilván az ismeretlen ismerős felesége. — Anyuskám, leikecském, latod, micsoda meglepetés! Nézd, kivel találkoztam! Es újra mondja: — Ha tudnád, az én iel- kecském mindig kérdez rólad. Megkérdezi, gondolsz-e még Dórára a gimnáziumból, jársz-e még Sztubicská- ra, és mit csinál a nagynénid azokkal az aranyos macskákkal. — Adja át üdvözletem a nénikének! — mondja az asszony, — Ha lesz egy kis időm, meglátogatom. — Te is jöhetnél hozzánk gyakrabban. Egy ilyen régi barátság nem maradhat abba csak azért, mert öregszünk. Mirko Trisler (Ford.: Gábor Tamás) Színházak vendégségben A közeljövőben két népszerű budapesti színházi együttes utazik külföldi turnéra a hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkálijából sorra kerülő ünnepségekre. A Vígszínház csaknem 80 főnyi társulata április 3-tól a Szovjetunióban vendégszerepei. Hamarosan külföldre utazik a Nemzeti Színház társulata is. A mintegy 80 főnyi együttes április 14-től 22-ig Romániában játszik majd. Harminc év képekben címmel hatvan fotóból álló sorozatot készített hazánk felszabadításáról, munkánk eredményeiről a Magyar Távirati iroda. A kiállításában is szép 24x30 cm nagyságú képeket a szovjet sajtóügynökségek és az MTI archívumából válogatták. Az összeállítás szemléltető módon ismerteti az 1945 utáni évek emlékezetes politikai eseményeit, az ország újjáépítésének sikereit és az ötéves tervek kiemelkedő létesítményeit. A fotósorozat alkalmas arra, hogy az iskolák tanulói, az üzemek, intézmények dolgozói, a könyvtárak, művelődési házak látogatói képet alkossanak népgazdaságunk fejlődéséről, gazdagodó életünkről, — országépítő munkánk három évtizedérőL Helikon ünnepségek Veszprémben, a Dimitrov Művelődési Központban tegnap megkezdődtek az idei helikoni 'ünnepségek megyei bemutatói. Veszprém megye 23 középiskolájának 144 művészeti együttese és szólistája — amelyek, illetve akik sikeresen szerepeltek a körzeti bemutatókon — vesz részt a kétnapos vetélkedőn, kedden 78 kórus, népdalcsoport. diákszínpad, versmondó és hangszerszólista mutatta be tudását. Az idei Helikon ünnepsé geket május 13—16. között rendezik meg Keszthelye»,
