Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-23 / 70. szám

u SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. március 23. Befejeződött a párt XI. kongresszusa Hz MSZMP XI. kongresszusának határozata A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszu- sónak határozata hét fejezetben ismerteti a kong­resszus állásfoglalását a párt munkájáról és a további feladatokról. A határozat fejezetei: L A nemzetközi helyzet, külpolitikánk fö iránya és feladatai fi. A társadalmi viszonyok továbbfejlesztése III. A gazdasági épitőmunka feladatai IV. Életszínvonal* és szociálpolitikai feladatok V Ideológiai és művelődési feladatok VI. A párt- és tömegszervezetek feladatai VII. A párt nemzetközi tevékenységének, kapcsolatainak fejlesztése. Bevezetőben a határozat leszögezi, hogy a kongresz- Ezus jóváhagyja a Központi Bizottság beszámolóját a pártnak a legutóbbi kong­resszus óta végzett munkájá­ról, valamint a KEB jelenté­sét a két kongresszus közöt­ti tevékenységről, elfogadja a párt programnyilatkozatát és a szervezeti szabályzat módosítására tett előterjesz­tést. Megállapítja, hogy a párt az elmúlt négy eszten­dőben következetesen érvé­nyesítette fő politikai irány­vonalát, végrehajtotta a X. kongresszus határozatait Harminc éve annak, hogy a Szovjetunió hadserege, amely a harc fő terhét vállalta — a szövetséges hatalmak csa­pataival együtt — szétzúzta a világ népeit fenyegető és Európa nagy részét rabság­ban tartó hitleri fasizmust A magyar nép sohasem fe­lejti el azt az áldozatot, ame­lyet a szovjet nép hozott a hitleri fasizmussal vívott élethalálharcban, amelynek során hazánk is felszabadult. A XI. kongresszus nagyra értékeli, hogy a magyar dol­gozók a szocializmusba ve­tett hittel, új munkasikerek­kel köszöntik felszabadulá­sunk 30. évfordulóját. A kongresszus helyesli és meg­erősíti a Magyar Szocialista Munkáspárt eddigi politiká­ját. Szükségesnek tartja, hogy a párt vigye tovább fő politikai irányvonalát és következetesen érvényesítse mindenütt és mindenkor. Egyetért a Központi Bizott­ság beszámolójában kifejtett marxista—leninista irányvo­nallal és gyakorlati tenni­valókkal. i. A nemzetközi helyzetet elemezve a határozat meg­állapítja, hogy az elmúlt években kedvező változás következett be a szocializ­mus, a haladás javára. Ha­zánk, pártunk aktív, kezde­ményező külpolitikát folytat. A nemzetközi küzdőtéren egyre erőteljesebben tevé­kenykedik korunk három nagy forradalmi ereje: a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító moz­galom. Együttműködésük mind eredményesebb. A szocialista országok ve­zetői politikai súlyukkal és vonzásukkal, gazdasági és katonai hatalmukkal új táv­latokat nyitnak a szocializ­mus, a nemzeti felszabadu­lás és a béke világméretű győzelme előtt. Egyre szá­mottevőbb a tőkés országok kommunista és munkáspárt­jainak, a mögöttük felsora­kozó tömegeknek a befolyá­sa, s egyre inkább újjáfor­málja Ázsia, Afrika és La­tin-Amerika politikai térké­pét az imperialistaellenes po­litikát folytató fejlődő or­szágok népeinek erősödő harca. A kapitalista rendszer ál­talános válsága mélyül. A tőkés hatalmak uralmi szfé­rája összeszűkült. Fokozó­dik, s egyre szövevényeseb­bé válik a piacokért folyó harc, a tőkés országok, a nemzetközi monopóliumok versenye; mélyülnek az im­perialista hatalmak és más tőkés országok egymás kö­zötti ellentétei. Az imperia­lizmus —, fokozódó nehézsé­geinek ellensúlyozására — újabb feszültségi gócokat te­remt, ezért a szocializmus és a béke erőinek további erőfeszítéseket kell tenniök, hogy az enyhülés folyamatát ne lehessen feltartóztatni. A szocialista országoknak a világbéke védelmével. A békés alkotó munka biztosí­tásával kapcsolatos felada­taira utalva a határozat megállapítja, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak fegyveres ereje megbízható­an őrködik a szocialista kö­zösség biztonságán. Hazánk osztozik az egyesített védel­mi erőfeszítésekben, teljesíti szövetségi kötelezettségeit. Aláhúzza a határozat as európai biztonság megterem­tésének alapvető jelentősé­gét, majd hangsúlyozza, hogy támogatjuk az indokínai né­pek függetlenségi küzdel­mét, a vietnami hazafiak erőfeszítéseit a párizsi meg­állapodás végrehajtásáért, támogatjuk az arab népek igazságos ügyét, segitjük a chilei nép harcát, tiltako­zunk a chilei fasiszta rend­szer terrorja ellen, követel­jük a törvénytelenül fogva tartott hazafiak, közöttük Corvalán elvtárs szabadon- bocsátását. Nemzetközi ösz- szefogást sürgetünk Ciprus szuverenitásának tiszteletben tartásáért, elismeréssel adó­zunk Portugália haladó erői­nek, üdvözöljük a görög de­mokratikus erők harcának eredményeit, szolidárisak va­gyunk a Spanyolországban és másutt a fasiszta rend­szer felszámolásáért, a társa­dalmi haladásért harcoló kommunistákkal és demok­ratákkal. A magyar,párt és kormány nagy jelentőséget tulajdonít a népek közeledé­sét szolgáló nemzetközi szer- vezteknek, hazánk aktívan közreműködik az Egyesült Nemzetek Szervezetének és intézményeinek munkájában. Szorosan együttműködve a szocialista közösség országai­val, hazánk a jövőben is elő­segíti a béke megszilárdítá­sát és a társadalmi haladás térhódítását a világban. !!. Társadalmi ' viszonyainkat elemezve szocialista fejlődé­sünk döntő fontosságú bizto­sítékaként hangsúlyozza a kongresszus a termelőeszkö­zök társadalmi tulajdonának erősödését és fejlődését. Rá­mutat: előrehaladásunk üte­me és eredményessége nagy mértékben függ attól, hogy jobban kihasználjuk a szo­cialista állami és szövetke­zeti tulajdonban lévő lehe­tőségeket. Hangsúlyozza, hogy az állami tulajdonnak a népgazdaságban betöltött helyzeténél és nagyságrend­jénél fogva meghatározó sze­repe van a szocialista terv- gazdálkodásban, az össztár­sadalmi érdek érvényesítésé­ben. A szövetkezeti tulaj­don fontos helyet foglal el a mezőgazdaságban,' az ipari termelés és a szolgáltatás több ágazatában, a kereske­delemben, egész népgazda­ságunkban. A szocialista ala­pokra helyezett mezőgaz­daság, valamint a szocialista szövetkezeti mozgalom to­vábbi fejlődésének útját a határozat mindenekelőtt ab­ban jelöli meg, hogy a ter­melőszövetkezetek váljanak korszerű nagyüzemekké, gaz­dálkodásukban erősödjenek a szocialista nagyüzemekre jellemző, a tagok érdekeit az össztársadalmi érdekkel helyesen egyezetető vonások. Változatlanul szükség van — elsősorban a szolgáltatás területén — a főként saját munkán és a családtagok te­vékenységén alapuló kis- árutermelésre. A határozat megállapítja, hogy az életszínvonal rend­szeres emelkedésével társa­dalmunkban bővül a szemé­lyi tulajdonban lévő javak köre. Államunk törvényeivel elismeri, támogatja a mun­kával szerzett személyi tu­lajdont. E törvényeknek to­vábbra is érvényt szerez, s úgy fejleszti őket tovább, hogy gátat vessen a nem munkából származó, a szo­cialista elveket sértő jöve­delmek keletkezésének. Meg kell akadályozni a családi szükségleteket meghaladó, különösen a spekulációs cé­lú ingatlanszerzést. A kongresszus a szocialis­ta fejlődés fontos vonásá­nak tartja, hogy a X. kong­resszus óta is tovább erősö­dött a munkásosztály vezető szerepe. A szocialista építés alapvető követelménye, hogy ez a vezető szerep a társa­dalmi élet egészében érvé­nyesüljön. Megállapítja, hogy a munkásosztály politikai ál­lásfoglalása, tevékenysége, fegyelme, szemlélete egyre meghatározóbban befolyá­solja a dolgozók minden cso­portjának, rétegének felfo­gását. Elvi fontosságú kö­vetelmény, hogy a párt-, társadalmi, állami szervek vezető tisztségeibe és testü­letéibe növekvő számban, kellő arányban kerüljenek a termelésben élenjáró, a tár­sadalmi tevékenységben ki­emelkedő és megfelelően fel­készült munkások, fizikai dolgozók. A határozat kiemeli, hogy államunk legfőbb politikai alapja a munkás—paraszt szövetség, amelyet a szocia­lista építés során kivívott közös győzelmek szilárdra kovácsoltak és tovább gaz­dagítottak. A párt e szövet­ségre támaszkodva bonta­koztatja ki politikáját, irá­nyítja és szervezi a szocia­lista építést. A szövetkezeti parasztság munka- és életkörülményei­ben, szemléletében közeledik a munkásokhoz, a szocializ­mus építésének aktív része­se. Tovább erősödött érzés- és gondolatvilágában a kö­zös tulajdonosi és gazdálko­dói felfogás. Értelmiségünk céljaiban azonosul a munkásosztállyal, többsége magáévá tette a a marxizmus—leninizmus el­veit és eszmeileg is szocia­lista irányban fejlődik. Emelkedik az alkalmazotti retegek szakmai és politikai képzettsége, erősödik a szo­cialista célok iránt érzett elkötelezettsége. A határozat megállapítja, hogy szélesedik, szocialista tartalommal telítődik a ma­gyar nép minden haladó és alkotó erejét, párttagot és pártonkívülit, a különböző nemzetiségeket, minden nemzedéket, ateistát és hí­vőt tömörítő társadalmi ösz- szefogás. A szocialista épí­tőmunka folyamatában egy­re szilárdabbá kell ötvözni a szocialista nemzeti egységet. Hazánkban a dolgozó osztá­lyok, rétegek alapvető érdekei egybeesnek a szocialista ha­za építésében, az életkörül­mények javításában és a bé­ke megőrzésében. Az osztá­lyok közti különbségek to­vább csökkentek. Társadalmunkban jelen van és szerepet kap a tár­sadalmi, a csoport- és az egyéni érdek. A társadalmi érdek a meghatározó, végső soron ennek kell alárendel­ni a csoport- és az egyéni érdeket is. A helyesen fel­fogott csoport- és egyéni ér­dek egy irányba hat a szo­cialista törekvésekkel, segí­ti a szocializmus építését. A határozat megállapítja, hogy államunk a szocialista építés fő eszköze. A két kongresszus között a párt kezdeményezésére tett intéz­kedések előmozdították az áilami élet, a szocialista de­mokrácia fejlődését. Nő szo­cialista államunk szerepe, elsősorban a gazdasági építő- és a kulturális nevelőmunka irányításában. A fokozódó követelmények miatt a köz­ponti irányítást hatékonyao- be kell tenni. Erősíteni kell a központi és helyi állam- igazgatási szervek összehan­golt irányító munkáját. A határozat rámutat, hogy a munkahelyi, üzemi demok­rácia a szocialista demokrá­cia alapvető része. Jelenlegi hatékonysága azonban nem felel meg a követelmények­nek, ezért mind tartalmá­ban, mind módszereiben to­vább kell fejleszteni. Általá­nossá kell tenni a fizikai dolgozók bevonását az igaz­gatói tanácsok, a vállalati felügyelő bizottságok mun­kájába. A gazdasági vezetők kötelessége, hogy egyre jobb feltételeket teremtsenek az üzemi demokrácia további kibontakoztatásához. Az a legfontosabb, hogy jobban építsünk az üzemi demokrá­cia meglévő fórumaira. Min­denütt határozottan fel kell lépni azok ellen, akik a bí­rálatot megpróbálják elfoj­tani, megtorolni. Az ilyen eseteket kövesse felelősség- revonás, és arról tájékoz­tassák a közvéleményt is. Az üzemi demokrácia közvetlen fórumainak munkáját is ki l;ell bontakoztatni. A szak- szervezetek a műhelyekben, az üzemegységekben és vál­lalati méretekben fokozato­san szervezzék meg a mun­kásgyűléseknek — nagyobb egységekben a munkáskül­döttek gyűléseinek — illetve a bizalmiak tanácskozásai­nak rendszerét. A határozat a továbbiak­ban a szocialista törvényes­ség feltétlen érvényesítésé­nek jelentőségét hangsúlyoz­za, majd a fegyveres erőket és a fegyveres testületeket hívja fel, hogy a jövőben is szilárd politikai elkötelezett­séggel, magas fokú hivatás- tudattal és felkészültséggel tegyenek eleget megtisztelő feladataiknak. lil. A határozat megállapítja, hogy a népgazdaság a X. kongresszuson jóváhagyott gazdaságpolitikai elveknek megfelelően, a IV. ötéves tervben meghatározott fel­adatok végrehajtásával, to­vább fejlődött. Közelebb ju­tottunk a kitűzött célhoz, hogy gazdaságilag fejlett or­szággá váljunk. Bővültek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai, gyarapodott a nem­zeti vagyon, emelkedett né­pünk életszínvonala. A további feladatokat meg­szabva a határozat kimond­ja, hogy gazdaságpolitikánk az V. ötéves terv időszaká­ban a távlati célokkal össz­hangban biztosítsa gazdasá­gunk tervszerű és arányos fejlődését. A következő idő­szakban egész gazdasági te­vékenységünk fő feladata a társadalmi termelés haté­konyságának az eddiginél erőteljesebb növelése. A kongresszus helyesli, hogy az V. ötéves terv idején, 1976 és 1980 között a nemzeti jö­vedelem 30 százalékkal, az ipar termelése 30—35, az építőiparé 35—37, a mező- gazdaságé 16—18 százalék­kal növekedjék. A nemzeti jövedelem növekedése túl­nyomó részében a munka termelékenységének emelé­séből származzon. A világpiaci folyamatok­ról szólva a kongresszus megállapítja, hogy a szá­munkra kedvezőtlen válto­zások nem átmenetiek, mér­tékük változhat, de hosszú távon számolni kell velük. Szocialista tervgazdaságunk, miközben bizonyos fokig ki­védi ezek hatását, nagyobb figyelmet fordít a világgaz­daságban lejátszódó folya­matokra. Az iparfejlesztés feladatait hazánk lehetőségeivel és a nemzetközi együttműködés­sel egyaránt számolva kell meghatározni. Differenciál­tabban kell fejleszteni az ipar egyes ágait, javítani a gyártmányszerkezetet. A fel­dolgozóiparban, valamint a kohászatban elsősorban re­konstrukciók útján bővül a termelés. Folytatódik a vegy­ipar, ezenbelül a petrolké­miai bázis kiépítése, tovább korszerűsítjük az energia­szerkezetet. A határozat felhívja a fi­gyelmet arra, hogy fokozott gondot kell fordítani a ta­karékosságra, a hazai ter­mészeti források — köztük a szénvagyon — teljesebb, jobb, gazdaságosabb kiakná­zására. Átfogó intézkedése­ket kíván az ország termé­szeti kincseinek, valamint nyersanyagainak hasznosí­tása. A mezőgazdaságban to­vább erősítjük a termelőszö­vetkezetek szocialista jelle­gét, a nagyüzemi, iparszerű termelés elterjesztését. Az állami gazdaságok, amelyek­nek szerepe egyre növekszik, ennek hozzáértő kezdemé­nyezői. Az állami gazdasá­gok és a termelőszövetkeze­tek általános fejlesztése mel­lett továbbra is támogatjuk a háztáji és kisegítő gazda­ságok termelését. A határozat kimondja, hogy a beruházási igényeket népgazdasági, társadalmi fontosságuk szerint kell rangsorolni. Csökkenteni kell az eszközök szétaprózott felhasználását, meg kell akadályozni a túlzott beru­házási igények érvényesíté­sét. A kongresszus azt is szükségesnek tartja, hogy a határidő- és költségtúllépé­seket — mulasztás esetén — kövesse felelősségrevonás. A kongresszus hangsúlyoz­za a szocialista tervszerű­ség érvényesítésének alapve­tő fontosságát, a központi irányítás hatékonysága nö­velésének, a népgazdasági és a vállalati tervezés színvonala emelésének, az érték- és mennyiségi mutatók, vala­mint a tervcélok és — esz­közök teljesebb összhangjá­nak jelentőségét. Rámutat, hogy minden szinten haté­konyabbá kell tenni a ter­vek végrehajtásának és a gazdasági fegyelem megtar­tásának ellenőrzését. Gazda­ságirányításunknak változat­lan feladata, hogy tovább erősítse szocialista rendsze­rünket, fejlessze a szocialis­ta tulajdonviszonyokat és a termelőerőket, fokozza gazdálkodásunk tervszerű­ségét. Építsen a vállalati ön­állóságra, közérdekű kezde­ményezésekre, növelje a munka hatékonyságát. A be­vált alapelveket érvényesít­ve, gazdaságirányításunkat mint a szocialista tervgaz­dálkodás eszközét jobban mai és holnapi céljaink, fel­adataink szolgálatába kell állítani, és működését ja­vítani szükséges. A világpiaci árak tartós változásait a gazdaságilag szükséges mértékig a hazái termelői árakban érvényesiteni kell, hogy jóban orientáljanak a hatékony gazdálkodásra. E változások szükségszerűen kihatnak bizonyos fogyasztá­si cikkek áraira is. Szocia­lista tervgazdálkodásunk a termelés bővülésével, haté­konyságának növekedésével összhangban gondoskodjék az életszínvonal további rend­szeres fejlődéséről. Az ár­színvonal tervszerű alakítá­sa érdekében javítani kell, szigorúbbá és folyamatosab­bá kell tenni a hatósági és társadalmi árellenőrzést. A KGST keretében segít­jük a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatását, a komplex program valóra váltását. Mindenekelőtt a Szovjetunióval és a KGST többi tagállamával szélesít­jük a termelési együttműkö­dést és kooperációt, a keres­kedelmi kapcsolatokat, a szakosodást, a tudományos­technikai együttműködést és a tapasztalatcserét. Részt veszünk nyers- és alapanya­gok együttes kitermelésében, közös gazdasági szervezetek, vállalatok létesítésében. A tőkés országokkal a köl­csönös előnyök Étlapján bő­vítjük gazdasági, kereskedel­mi kapcsolatainkat; fellé­pünk mindenfajta megkü­lönböztetés ellen. Gyümöl­csöző gazdasági együttműkö­dést építünk ki a gyarmati sorból felszabadult, a nem­zeti függetlenség útjára lé­pett országokkal. A továbbiakban a hatá­rozat rámutat: egyik legfon­tosabb feladatunk a népgaz­daság belső tartEilékainak feltárása és jobb kihasználá­sa, a munka termelékenysé­gének növelése, az önköltség csökkentése, a minőség javí­tása. Az anyagi lehetőségek arányában — különösen a népgazdaság fő területein — folytatni kell a termelő fo­lyamatok korszerűsítését és gépesítéssel csökkenteni a {Folytatás az 5. oldalon )

Next

/
Oldalképek
Tartalom