Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1975-03-22 / 69. szám
1975. március 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T Jön a Steiger-Cügár Növekvő kínálat az AGROKER-nél Szükség van rájuk Az AGROKER tájékoztatása szerint ebben az évben továbbjavulj a gépellátás a megyében, amit bizonyít, hogy eddig már közel 120 millió forintért vásároltak gépeket az üzemek a múlt évi 99 millióval szemben. Traktorból például mintegy hatszázat értékesítenek. Legtöbbet a jól bevált MTZ—■ 50-esből vásárolhatnak a gazdaságok, ugyanakkor a román szállítókkal is tárgyalnak a szintén kedvelt Ű—650-es traktorok behozataláról. A kertészeteknek a kiskert-tulajdonosoknak a T—4K—14 cseh kerti-traktort ajánlják. A nehéz traktortípusokból is javul a kínálat. Az előzetes értesülés szerint a Szovjetunióból mintegy 200 darab K—700- as traktor érkezik hazánkba, ebből negyvenötöt a Szolnok megyei gazdaságok kapnak. A szántásban és egyéb talajmunkákban bevált DT—75-ös lánctalpas erőgépből 65-öt értékesítenek az idén. A zárt rendszerekben termelő gazdaságok pedig valószínű, hogy még ebben az évben 35 Steiger- Cougár II. nagytraktort vásárolhatnak. Ugyanakkor még néhány Dutra is kapható lesz. Gabonakombájnból ki tudják elégíteni a keresletet. Kaphatók a lánctalpas rizs- kombájnok, az SZK—5, SZK—6-os és az E—512-es gabonakombájnok, valamint az ezekhez szükséges adapterek. A múlt évben hiánycikknek számító E—301-es és az E—280-as lucemabetakarító gépekből az idén több mint százat értékesít az AGROKER. A megnövelt cukorrépa- termőterületnek megfelelően a korábbinál több gépet hoz forgalomba a vállalat. A gazdaságok az önjáró Her- riau, a szekszárdi hárommenetes, hatsoros, valamint az ugyancsak szekszárdi egysoros és a KC—6-os szovjet cukorrépa-betakarító gépsorokból vásárolhatnak. A jól bevált Rau cukorrépa vetőgépekből pedig, nemcsak a megyét, hanem az egész országot ellátja a szolnoki AGROKER. Ezenkívül még közel 120, különböző típusú vetőgépből vásárolhatnak a megye gazdaságai. Az idén tovább javul az öntözőgépellátás is. A RAIN-ROLL csörlős öntöző- berendezés mellett kapható a CK—100-as és a hagyományos MA—200, MA—350-es szivattyú. Gyorskapcsolású öntözőcsőből 147 ezer métert értékesítenek. Továbbra is gond az alkatrész, amelyből csak egy százalékkal nőtt a forgalom, a múlt év hasonló időszakához viszonyítva. Ennek oka, hogy egyes .alkatrészekre a külföldi partnerek nem hajlandók szerződést kötni, ugyanakkor a nyersanyaghiány is hátráltatja az ellátást. Hogy az igényeket mégis a lehető legjobban ki tudják elégíteni, az AGROKER és a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat megállapodott abban, hogy a termelő üzem megkezdi a profiljának megfelelő alkatrészek gyártását. B. Z. Néhány gazdaságban még most is legyintenek ha meghallják azt a szót, hogy mező- gazdasági szakmunkás. Szerencsére azonban az ilyen gondokodásmód „kiveszőiéiben” van. Hogy kell-e igazan a mezőgazdasági szakmunkás? A jászapáti Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben idén végző több mint hatvan diák 99 százalékának már megvan a munkahelye. A gazdaságok vezetői egyre többször keresik fel az iskolát. Felismerték, hogy a mezőgazdaság sem nélkülözheti a felkészült szakembereket. A modern gépek irányításához a korszerű technológiák alkalmazásához is jól képzett ' szakemberekre van szükség. A tanulóknak is kedvező, ha még tanulmányaik megkezdése előtt kötnek szerződést. A termelési gyakorlat ideje alatt megismerhetik leendő munkahelyüket, tájékozódhatnak a helyi viszonyokról. Például a kőtelek—nagykörűi Ady Termelőszövetkezet két ösztöndíjasát várja a tehenészetbe, akik már a féléves tantárgyi gyakorlat alatt megkeresték az 1700—3500 forintot. A munkakörülmények is megfelelőek, van öltöző, mosdó. Az idősebbek is támogatják őket szakmai fejlődésükben. A cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet kertészetébe kerülő lányokat még továbbtanulásukban is segíti a gazdaság. Munkájukhoz minden támogatást megkapnak. Mindez azt bizonyítja, hogy kapós lett a mezőgazdasági szakmunkás. Munkaritmis — Boríték És amit nem lehet zsebre tenni nyereségrészesedés a szolnoki Bútorgyárban Gyár a tsz-ben Egész évben dolgozhatnak a nők Ä tószegi Petőfi Termelő- szövetkezet, mint sok más gazdaság a megyében, korszerű nagyüzemmé vált, ahol a gép és a kemizálás egyre könnyebbé teszi a fizikai munkát. Ezért a növénytermesztésben dolgozó több mint száz nő folyamatos foglalkoztatása gondot jelentett. A gazdaság vezetői elhatározták, hogy építenek egy csévélő üzemet. Az elképzelés helyesnek bizonyult, mert amíg a termelőszövetkezetben munkaerőfelesleg volt, addig a budapesti Pamutnyomóipari Vállalatnál létszámhiány miatt álltak a gépek. !' A múlt év nyarán hozzákezdett a szövetkezet az üzem építéséhez. A beruházás mintegy 3 millió forintba került, amelynek 50 százalékát a pamutnyomóipari vállalat hitelezte a gazdaságnak. A szerződésben az is benne van, hogy a munkához szükséges gépeket a vállalat szállítja, és azok továbbra is tulajdonában maradnak. így a gazdaságnak a gépekért nem kell fizetnie. A megállapodás óta majdnem egy év telt el. Március végére átadják az új üzemet. Az eddigi beszerelt nyolc gépen (összesen 12 lesz) már a tsz asszonyai gyakorolják az új szakma fogásait Tanítómesterük a szövetkezet huszonkét tagja, akik részt vettek a pamutnyomóipari vállalat szegedi gyáregységében tartott egyhónapos tanfolyamon. A tanulás ideje alatt nyolcforintos órabért kapnak a nők, de ha az üzem beindul, teljesítményben fognak dolgozni. Az új üzem mintegy 120— 130 embernek biztosít munkaalkalmat, két műszakban. Ezzel a tószegi Petőfi Termelőszövetkezetben is megoldódik a nők egész évi rendszeres foglalkoztatásának gondja. fe. tu — Halló, Néplap szerkesztősége? Most már pontos számot is tudunk mondani, 29 napi bérnek megfelelő nyereségrészesedést kapnak a gyár dolgozói.. Ugye? Mi is örültünk neki Amikor a Tisza Bútoripari Vállalat 4-es számú gyáregységében — vagy ahogy a szolnokiak ismerik, a bútorgyárban — jártam, még nem tudták pontosan megmondani, menynyi lesz az elmúlt évi munka után járó nyereség, hiszen az az egész vállalat mifhkájának. eredményétől is függ. Akkor szerényen úgy becsülték a gyár dolgozói, hogy a tavalyi 21 napnál talán több lesz. Mi adott okot erre a bizakodásra? Mielőtt az indokláshoz elengedhetetlenül szükséges számokat sorolnám, hadd szóljak egy, talán a számoknál is fontosabb dologról. A szolnoki bútorgyár dolgozói érezték, hogy ez az év nem lehet rosszabb, mint az előző, hiszen nem kellett anyaghiánnyal bajlódniuk — ami ma nem lebecsülendő — nem kellett feleslegesen állni, s már régen megszűntek a kampányszerű r óhajtások is. Ahogy egyik ott dolgozó ismerősöm megfogalmazta: érzi azt az ember, a munka ritmusából, hogy ez jó nap, jó hét, vagy jó év volt. És most lássuk a számokat. Tavaly a gyár 180 milliós árbevételt tervezett, 193-at teljesített. Az ebből származó vállalati nyereség a tervek szerint 26 millió, ténylegesen 32,8 millió forint volt. összehasonlítva az 1973. évi számokkal: az árbevétel 12 százalékkal, a nyereség 24 százalékkal volt több tavaly. Ez arra utal, hogy nem csak a termelés, de a munka gazdaságossága is fokozódott: a többlettermelés 83,5 százalékát a termelékenység emelkedéséből fedezték, a munka hatékonysága is növekedett Természetesen a gyár eredményeinek őrülő munkás a borítékban is észre szeretné venni a fejlődést Nos, a 29 napi munkabérnek megfelelő nyereségrészesedésen túl tavaly a munkások 7,5 százalékkal, az alkalmazottak 3,9 százalékkal kaptak több bért mint az előző évben. A nyereségrészesedésből nem maradtak ki a gyermek- gondozási segélyen lévő kismamák sem. És végűi szólnunk kell arról is, amit ugyan nem lehet zsebre tenni, de közvetve mégis a gyár dolgozói kapják meg: feltöltöttek a nyereségből a szociális, kulturális és jutalmazási alapot Emeletráépítéssel készül az új, korszerű öltöző, s néhányan a fejlesztési illetve részesedési alapból tavaly és az idén is lakásépítési kölcsönt kaptak. Egy olyan gyárban, ahol a 600 dolgozó több mint fele nő, az sem közömbös, hogy nincs gond óvodára, bölcsődére. Erre a gyár évente 100 ezer forintot áldoz, de legalább ilyen értékű a gyermekintézményeket. segítő társadalmi munka is. T, P. Pnrtß'Plf Tanyaközpont I Ili ibíbn. Jászberénytől tizennégy-tizenöt kilométerre. A Március 15. Tsz földjei nyújtóznak errefelé. Ilyenkor a márciusi napsütésben a zsengén zöldellő vetések, a tél fosztotta fák ágai, mind az újabb tavasz közeledtét köszöntik. Házak — vagy ötvan a központban, aztán amerre a szél nyargal, széjjel a határban, mint a vi- harhordta levelek még legalább kétszáz. Ahány ház, annyi család, és kétszer, háromszor annyi gyerek. Picik, kicsik, nagyobbacskák, szőkék, barnák, huncutok, mosolygósak, könnyen sírók. Mi él ezekben az emberkékben? Hogyan rezdül lelkűk a világ dolgaira? „A nép szavát nehéz megérteni... Az eleven embernek csak testét látjuk, lelkét nem. A hatalmas óriásoknak, a nemzeteknek viszont csak lelki alakja áll tisztán és pontosan, de némán előttünk; amivel a lélek pillanatonként, vagy akárcsak évenként kifejezhetné magát, a test az megfoghatatlan. Nyelvét nem mozdítja akárkinek...” — írta Illyés Gyula naplójegyzeteiben harmincegy néhány évvel ezelőtt. Akkoriban pedagógusok, lélekbúvárok hetekig faggatták a falvak népét „így próbáltak átlátni a népen, vagy legalább belelátni egy pillanatra”. A lélek megismerésére akkor a gyerekek kaptak kérdést: Mi akarsz lenni? Miért? Gondolod-e, hogy az leszel? Hogyan? Nem tudom, hogy amikor a pórteleki tanyai iskola pedagógusai elhatározták: val- latóra fogják a gyerekek lelkét — úgy, mint azt a falukutatók tették harmincégy- néhány évvel ezelőtt — gondoltak-e arra, hogy tulajdonképpen szembesítik a népet akkori önmagával? Mit képzeltek jövőjflknek a hajdani kis mezítlábasok, a hajnalban kelők, a füstös lámpavilág mellett munkától nehézkes kézzel betűket rovok? A könyörtelen élet, a bátorság, a kitartás, a gyengédség tükröződik szavaikban: megérti, átérzi e vallomásokat, aki az egyszerű szavakban olvasni tud. „Én olyan akarok lenni, akinek pénze van. Mert nem kell sokat dolgozni. Nem leszek az. Mert nem lehet” „Én amikor nagy leszek akor elmegyek vilásnak és amikor meg kaptam akor veszek bútort” „Az akarok leni magyar akarok leni és asszony akarok leni és akkor mindent szép tisztára ki takarítok és az ágyat bevetem” „Szogáló csak” „Én ha meg növök osztán nagy lány leszek varóné leszek” „Én elmegyek szolgálni és sok pénzt keresek hogy vegyek rajta kis házat” „Én csendőr azír hogy minden elsején kapok száz húsz pengőt és sok vagyont mutat az” „Gazda leszek akor veszek lovat veszek tehenet veszek dinót cirkét veszek veszek ruhát veszek” „Én gépész szeretnék leni mert viném a gépet csípelni” „Én gazda ember akarok leni én csak azér vágynék gazdának leni és én gondolom hogy ha a jó isten meg segít ako az is leszek” „Én hentes szeretnék leni mert a hentesnek van sok mindene van neki minden féle húsa van neki kolbász oldalas szalonna” „Én muzsikus leszek mert egy bár fiiért keresek” Szigorú pontossággal ismerték sorsuk határát a parasztgyerekek. Ezek a „lélek- vizsgálatok” gyermeki kézzel papírra rótt kúsza sorok súlyos üzenetet tartalmaztak. Hogyan látják, miben vélik fellelni sorsuk határát a pórtelki gyerekek? A párhuzam- nadrágosok, a jó kényelmes cipőben járók, a televíziós órán tanulók, az írásvetítőt használók, az osztály könyvtárpolcaira biztos kézzel nyúlok, a szünetekben iskolatejet, kiflit majszolok, a nyári táborozok? „Tíz év múlva én 21 éves leszek. A tanári pályán tanulok. A férjem a mérnöki pályán dolgozik. Egy személy- kocsink van. A férjem munka előtt elvisz az iskolába a kocsinkkal, és utána megy a munkahelyére dolgozni.. „Tíz év múlva valamelyik üzemi óvodában mint szakképzett óvónő fogok dolgozni. Lehet, hogy valamelyik óvodának vezetője leszek. Férjem egy akumlátoros meghajtású gépkocsival jön értem munkahelyemre, hogy hazavigyen összkomfortos családi házunkba mejet ifjúsági lakáskiutalás képpen kapunk jó munkánk eredménye végzéséért. Elképzelem, hogy a napi munkánk után kellemesen fogjuk tölteni szabadidőnket, tévé nézéssel, mozi és színház látogatássaL” „Egy termelőszövetkezet állatorvosa vagyok... Megtettem a szükséges intészke- désekeL Utána indulok a háztályi állatok gyógyítására. Kicsi szusszanás után ismét visszatértem a Tsz istálójá- hoz. Hazatérve rendbe teszem magam és kocsiba ülök. Elmentem a menyasszonyomért Színházba mentünk”. „Szolnokon lakom. Lesz egy Zsigulim. Reggel 6 órakor kelek, este nyolckor fek- szek. Én 7 órára megyek a tv-szervizhöz. Itt jól fizetnek igaz egy nap sokat kell dolgozni”. „4 szobás lakás. Reggel a bölcsődébe viszem el a kislányomat. Mind a kettőnknek van kocsija. Moszkvics. Általában 6 órakor otthon az egész család”. „Tíz év múlva ötödéves mérnök tanuló leszek. Pesten tanulok. 6-kor kelek a feleségemmeL ö a János kórház főorvosa. Mikor megreggeliztünk a feleségemet elviszem a kocsimmal a kórházba. Sietve hajtok az egyetemre. ..” „Egy zenés presszóban dolgozom. Eladó a szakmám. ..” „A férjem a Csemege önkiszolgálóbolt vezetője. Én a Jászsági Áruházban az emeleten eladóként dolgozom...” „Én orvosnak tanulok...” „Én adminisztrátorként dolgozom a jászberényi Tanácsházán, a férjem Róbert mérnök...” „Én a zenész pályát választottam. Most Budapesten a Deák kávéház zenekarában trombitálok...” Üzenet ez is: a többre, a jobbra vágyás, és a magától értetődőség, hogy mindez megvalósul. Vajon mi az oka, hogy a gyerekek közül ma egyik sem akar kétkezi munkás lenni a termelőszövetkezetben, az üzemben? Ez is üzenet! Meg kell érteni és válaszolni rá. Harmincegynéhány évvel ezelőtt: taposták a kis vándorok az út porát, sarát hosz- szú kilométereken át. A nagyobbak nyakukba vitték a kicsiket, mert ők hamar fáradtak. Hat gyerek egy agyonkoptatott iskolapadban és egy osztályban hetven. Mert a pórteleki tanyai iskolában két pedagógus volt és egyszerre száznegyven gyerek járt oda a tudományért. • iskolabusz indult 6 • óra 40 perckor, viszi a kis utasokat. Nyolc tanteremben százötvenhat gyerek, tizennyolc pedagógus. És a tantermek tiszta szép padjaihoz „oda megy a világ” a televízió, a diavetítő, a könyvtár közreműködéséveL .. .és közben nem telt el fél évszázad sem, csak éppen a nép — amelyről úgy hitték, hogy szavát nehéz megérteni — kezébe vette a saját sorsa irányítását Varga Viktória 4 házi disznótor alkonya? Végéhez közeledik a disznóölések szezonja. A falusi háziasszonyok nem is olyan régen, ilyenkor a szappanfőzéshez láttak. A vágás után gondosan összegyűjtött zsiradékot lúgkő hozzáadásával egész nap főzték, kavarták, s a fáradságos munka után megjelent a fortyogó üst tetején a háziszappan. A masszát még melegében, fehér vászonnal bélelt formába öntötték, majd lehűlés után kockára vagdosták. Egész évben ezt használták a nagymosásnál. A legfárasztóbb háziasz- szonyi teendők közé számító munka még nehezebbé vált a háború éveiben, amikor még lúgkövet sem lehetett kapni. Ekkor visszatértek a legősibb módszerhez, a hamu használatához. (Az idősebb Plinius feljegyzéseiből tudjuk, hogy egykor kecskezsírból és hamuból főzték a háziszappanhoz hasonló tisztítószert) Az utóbbi egy-két évtizedben több változáson ment át ez a falusi szokás, mint Pompej pusztulása óta. (Állítólag az ottani ásatásoknál találták az emberiség történetében az első szappan maradványait.) A változások fő oka: a falusi asszonyok is több szabadidőre vágytak. Ezért először abbahagyták a házikemencés kenyérsütést. Inkább lisztet vittek a pékhez, s cserébe fehér kenyeret kaptak. Ezen felbuzdulva, bevezették a „csereszappan” divatját: eladták a zsiradékot, s helyette kész mosószappant kaptak. A szegedi Univerzál Ipari Szövetkezet az egész országot behálózta cseretelepekkel. Volt olyan téli időszak, amikor száz vagon zsiradékot is becseréltek, s központi üzemükben kifőzték szappannak. A vállalkozás eredményesnek bizonyult egészen a „mosógép-korszakig". Ma már falun is divatjamúlt az egésznapos fateknős nagymosás, vele együtt a mosószappan is. A szövetkezet új csereeszközt honosított meg: a mosóport. (A zsiradékra tudniillik továbbra is szükség van, egyéb ipari célokra.) Az idén ennek ellenére minden eddiginél kevesebb zsiradékot tudtak begyűjteni, bár a legkorszerűbb csere-mosóporokat adják a háziasszonyoknak. Az cár — állapították meg némi maliciával a szövetkezet vezetői —, hogy kezd kimenni a divatból a házi disznóölés is. A nehéz, zsíros, füstölt, disznótoros ételek helyett falun is mind többen vásárolnak friss árut az üzletekben. A meghizlalt sertéseket pedig leadják — pénzért. Dobó Balázs
