Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-22 / 69. szám

1975. március 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T Jön a Steiger-Cügár Növekvő kínálat az AGROKER-nél Szükség van rájuk Az AGROKER tájékozta­tása szerint ebben az évben továbbjavulj a gépellátás a megyében, amit bizonyít, hogy eddig már közel 120 millió forintért vásároltak gépeket az üzemek a múlt évi 99 millióval szemben. Traktorból például mintegy hatszázat értékesítenek. Leg­többet a jól bevált MTZ—■ 50-esből vásárolhatnak a gazdaságok, ugyanakkor a román szállítókkal is tár­gyalnak a szintén kedvelt Ű—650-es traktorok behoza­taláról. A kertészeteknek a kiskert-tulajdonosoknak a T—4K—14 cseh kerti-trak­tort ajánlják. A nehéz trak­tortípusokból is javul a kí­nálat. Az előzetes értesülés szerint a Szovjetunióból mintegy 200 darab K—700- as traktor érkezik hazánk­ba, ebből negyvenötöt a Szolnok megyei gazdaságok kapnak. A szántásban és egyéb talajmunkákban be­vált DT—75-ös lánctalpas erőgépből 65-öt értékesíte­nek az idén. A zárt rendsze­rekben termelő gazdaságok pedig valószínű, hogy még ebben az évben 35 Steiger- Cougár II. nagytraktort vá­sárolhatnak. Ugyanakkor még néhány Dutra is kap­ható lesz. Gabonakombájnból ki tud­ják elégíteni a keresletet. Kaphatók a lánctalpas rizs- kombájnok, az SZK—5, SZK—6-os és az E—512-es gabonakombájnok, valamint az ezekhez szükséges adap­terek. A múlt évben hiány­cikknek számító E—301-es és az E—280-as lucemabeta­karító gépekből az idén több mint százat értékesít az AG­ROKER. A megnövelt cukorrépa- termőterületnek megfelelően a korábbinál több gépet hoz forgalomba a vállalat. A gazdaságok az önjáró Her- riau, a szekszárdi három­menetes, hatsoros, valamint az ugyancsak szekszárdi egy­soros és a KC—6-os szovjet cukorrépa-betakarító gépso­rokból vásárolhatnak. A jól bevált Rau cukorrépa vető­gépekből pedig, nemcsak a megyét, hanem az egész or­szágot ellátja a szolnoki AG­ROKER. Ezenkívül még kö­zel 120, különböző típusú ve­tőgépből vásárolhatnak a megye gazdaságai. Az idén tovább javul az öntözőgépellátás is. A RAIN-ROLL csörlős öntöző- berendezés mellett kapható a CK—100-as és a hagyomá­nyos MA—200, MA—350-es szivattyú. Gyorskapcsolású öntözőcsőből 147 ezer mé­tert értékesítenek. Továbbra is gond az al­katrész, amelyből csak egy százalékkal nőtt a forgalom, a múlt év hasonló időszaká­hoz viszonyítva. Ennek oka, hogy egyes .alkatrészekre a külföldi partnerek nem haj­landók szerződést kötni, ugyanakkor a nyersanyag­hiány is hátráltatja az ellá­tást. Hogy az igényeket még­is a lehető legjobban ki tud­ják elégíteni, az AGROKER és a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat megállapodott ab­ban, hogy a termelő üzem megkezdi a profiljának meg­felelő alkatrészek gyártását. B. Z. Néhány gazdaságban még most is legyintenek ha meg­hallják azt a szót, hogy mező- gazdasági szakmunkás. Sze­rencsére azonban az ilyen gondokodásmód „kiveszőiéi­ben” van. Hogy kell-e igazan a me­zőgazdasági szakmunkás? A jászapáti Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben idén végző több mint hat­van diák 99 százalékának már megvan a munkahelye. A gazdaságok vezetői egyre többször keresik fel az isko­lát. Felismerték, hogy a me­zőgazdaság sem nélkülözheti a felkészült szakembereket. A modern gépek irányításá­hoz a korszerű technológi­ák alkalmazásához is jól képzett ' szakemberekre van szükség. A tanulóknak is kedvező, ha még tanulmányaik meg­kezdése előtt kötnek szerző­dést. A termelési gyakorlat ideje alatt megismerhetik leendő munkahelyüket, tá­jékozódhatnak a helyi vi­szonyokról. Például a kőte­lek—nagykörűi Ady Terme­lőszövetkezet két ösztöndíja­sát várja a tehenészetbe, akik már a féléves tantár­gyi gyakorlat alatt megke­resték az 1700—3500 forin­tot. A munkakörülmények is megfelelőek, van öltöző, mosdó. Az idősebbek is tá­mogatják őket szakmai fej­lődésükben. A cibakházi Vö­rös Csillag Termelőszövet­kezet kertészetébe kerülő lányokat még továbbtanu­lásukban is segíti a gazda­ság. Munkájukhoz minden támogatást megkapnak. Mindez azt bizonyítja, hogy kapós lett a mezőgazdasági szakmunkás. Munkaritmis — Boríték És amit nem lehet zsebre tenni nyereségrészesedés a szolnoki Bútorgyárban Gyár a tsz-ben Egész évben dolgozhatnak a nők Ä tószegi Petőfi Termelő- szövetkezet, mint sok más gazdaság a megyében, kor­szerű nagyüzemmé vált, ahol a gép és a kemizálás egyre könnyebbé teszi a fizikai munkát. Ezért a növényter­mesztésben dolgozó több mint száz nő folyamatos fog­lalkoztatása gondot jelen­tett. A gazdaság vezetői el­határozták, hogy építenek egy csévélő üzemet. Az el­képzelés helyesnek bizonyult, mert amíg a termelőszövet­kezetben munkaerőfelesleg volt, addig a budapesti Pa­mutnyomóipari Vállalatnál létszámhiány miatt álltak a gépek. !' A múlt év nyarán hozzá­kezdett a szövetkezet az üzem építéséhez. A beruhá­zás mintegy 3 millió forint­ba került, amelynek 50 szá­zalékát a pamutnyomóipari vállalat hitelezte a gazdaság­nak. A szerződésben az is benne van, hogy a munká­hoz szükséges gépeket a vál­lalat szállítja, és azok to­vábbra is tulajdonában ma­radnak. így a gazdaságnak a gépekért nem kell fizetnie. A megállapodás óta majd­nem egy év telt el. Március végére átadják az új üzemet. Az eddigi beszerelt nyolc gépen (összesen 12 lesz) már a tsz asszonyai gyakorolják az új szakma fogásait Ta­nítómesterük a szövetkezet huszonkét tagja, akik részt vettek a pamutnyomóipari vállalat szegedi gyáregysé­gében tartott egyhónapos tanfolyamon. A tanulás ide­je alatt nyolcforintos óra­bért kapnak a nők, de ha az üzem beindul, teljesít­ményben fognak dolgozni. Az új üzem mintegy 120— 130 embernek biztosít mun­kaalkalmat, két műszakban. Ezzel a tószegi Petőfi Ter­melőszövetkezetben is meg­oldódik a nők egész évi rendszeres foglalkoztatásának gondja. fe. tu — Halló, Néplap szer­kesztősége? Most már pon­tos számot is tudunk mon­dani, 29 napi bérnek meg­felelő nyereségrészesedést kapnak a gyár dolgozói.. Ugye? Mi is örültünk neki Amikor a Tisza Bútor­ipari Vállalat 4-es számú gyáregységében — vagy ahogy a szolnokiak isme­rik, a bútorgyárban — jár­tam, még nem tudták pon­tosan megmondani, meny­nyi lesz az elmúlt évi munka után járó nyereség, hiszen az az egész vállalat mifhkájának. eredményétől is függ. Akkor szerényen úgy becsülték a gyár dol­gozói, hogy a tavalyi 21 napnál talán több lesz. Mi adott okot erre a bi­zakodásra? Mielőtt az in­dokláshoz elengedhetetle­nül szükséges számokat so­rolnám, hadd szóljak egy, talán a számoknál is fon­tosabb dologról. A szolno­ki bútorgyár dolgozói érez­ték, hogy ez az év nem le­het rosszabb, mint az elő­ző, hiszen nem kellett anyaghiánnyal bajlódniuk — ami ma nem lebecsü­lendő — nem kellett feles­legesen állni, s már ré­gen megszűntek a kam­pányszerű r óhajtások is. Ahogy egyik ott dolgozó ismerősöm megfogalmazta: érzi azt az ember, a mun­ka ritmusából, hogy ez jó nap, jó hét, vagy jó év volt. És most lássuk a szá­mokat. Tavaly a gyár 180 milliós árbevételt tervezett, 193-at teljesített. Az ebből származó vállalati nyereség a tervek szerint 26 millió, ténylegesen 32,8 millió fo­rint volt. összehasonlítva az 1973. évi számokkal: az árbevétel 12 százalékkal, a nyereség 24 százalékkal volt több tavaly. Ez arra utal, hogy nem csak a ter­melés, de a munka gazda­ságossága is fokozódott: a többlettermelés 83,5 száza­lékát a termelékenység emelkedéséből fedezték, a munka hatékonysága is növekedett Természetesen a gyár eredményeinek őrülő mun­kás a borítékban is észre szeretné venni a fejlődést Nos, a 29 napi munkabér­nek megfelelő nyereségré­szesedésen túl tavaly a munkások 7,5 százalékkal, az alkalmazottak 3,9 száza­lékkal kaptak több bért mint az előző évben. A nyereségrészesedésből nem maradtak ki a gyermek- gondozási segélyen lévő kismamák sem. És végűi szólnunk kell arról is, amit ugyan nem lehet zsebre tenni, de köz­vetve mégis a gyár dolgo­zói kapják meg: feltöltöt­tek a nyereségből a szo­ciális, kulturális és jutal­mazási alapot Emeletrá­építéssel készül az új, kor­szerű öltöző, s néhányan a fejlesztési illetve részese­dési alapból tavaly és az idén is lakásépítési köl­csönt kaptak. Egy olyan gyárban, ahol a 600 dolgo­zó több mint fele nő, az sem közömbös, hogy nincs gond óvodára, bölcsődére. Erre a gyár évente 100 ezer forintot áldoz, de leg­alább ilyen értékű a gyer­mekintézményeket. segítő társadalmi munka is. T, P. Pnrtß'Plf Tanyaközpont I Ili ibíbn. Jászberénytől tizennégy-tizenöt kilométer­re. A Március 15. Tsz föld­jei nyújtóznak errefelé. Ilyenkor a márciusi napsü­tésben a zsengén zöldellő ve­tések, a tél fosztotta fák ágai, mind az újabb tavasz köze­ledtét köszöntik. Házak — vagy ötvan a központban, az­tán amerre a szél nyargal, széjjel a határban, mint a vi- harhordta levelek még leg­alább kétszáz. Ahány ház, annyi család, és kétszer, há­romszor annyi gyerek. Picik, kicsik, nagyobbacskák, sző­kék, barnák, huncutok, mo­solygósak, könnyen sírók. Mi él ezekben az ember­kékben? Hogyan rezdül lel­kűk a világ dolgaira? „A nép szavát nehéz megérteni... Az eleven embernek csak testét látjuk, lelkét nem. A hatalmas óriásoknak, a nem­zeteknek viszont csak lelki alakja áll tisztán és ponto­san, de némán előttünk; ami­vel a lélek pillanatonként, vagy akárcsak évenként ki­fejezhetné magát, a test az megfoghatatlan. Nyelvét nem mozdítja akárkinek...” — ír­ta Illyés Gyula naplójegyze­teiben harmincegy néhány évvel ezelőtt. Akkoriban pe­dagógusok, lélekbúvárok he­tekig faggatták a falvak né­pét „így próbáltak átlátni a népen, vagy legalább bele­látni egy pillanatra”. A lélek megismerésére akkor a gye­rekek kaptak kérdést: Mi akarsz lenni? Miért? Gondo­lod-e, hogy az leszel? Ho­gyan? Nem tudom, hogy amikor a pórteleki tanyai iskola pe­dagógusai elhatározták: val- latóra fogják a gyerekek lel­két — úgy, mint azt a falu­kutatók tették harmincégy- néhány évvel ezelőtt — gon­doltak-e arra, hogy tulajdon­képpen szembesítik a népet akkori önmagával? Mit képzeltek jövőjflknek a hajdani kis mezítlábasok, a hajnalban kelők, a füstös lámpavilág mellett munkától nehézkes kézzel betűket ro­vok? A könyörtelen élet, a bátorság, a kitartás, a gyen­gédség tükröződik szavaik­ban: megérti, átérzi e vallo­másokat, aki az egyszerű szavakban olvasni tud. „Én olyan akarok lenni, akinek pénze van. Mert nem kell sokat dolgozni. Nem le­szek az. Mert nem lehet” „Én amikor nagy leszek akor elmegyek vilásnak és amikor meg kaptam akor veszek bútort” „Az akarok leni magyar akarok leni és asszony aka­rok leni és akkor mindent szép tisztára ki takarítok és az ágyat bevetem” „Szogáló csak” „Én ha meg növök osztán nagy lány leszek varóné le­szek” „Én elmegyek szolgálni és sok pénzt keresek hogy ve­gyek rajta kis házat” „Én csendőr azír hogy min­den elsején kapok száz húsz pengőt és sok vagyont mutat az” „Gazda leszek akor veszek lovat veszek tehenet veszek dinót cirkét veszek veszek ruhát veszek” „Én gépész szeretnék leni mert viném a gépet csípelni” „Én gazda ember akarok leni én csak azér vágynék gazdának leni és én gondo­lom hogy ha a jó isten meg segít ako az is leszek” „Én hentes szeretnék leni mert a hentesnek van sok mindene van neki minden fé­le húsa van neki kolbász ol­dalas szalonna” „Én muzsikus leszek mert egy bár fiiért keresek” Szigorú pontossággal is­merték sorsuk határát a pa­rasztgyerekek. Ezek a „lélek- vizsgálatok” gyermeki kézzel papírra rótt kúsza sorok sú­lyos üzenetet tartalmaztak. Hogyan látják, miben vélik fellelni sorsuk határát a pór­telki gyerekek? A párhuzam- nadrágosok, a jó kényelmes cipőben járók, a televíziós órán tanulók, az írásvetítőt használók, az osztály könyv­tárpolcaira biztos kézzel nyú­lok, a szünetekben iskolate­jet, kiflit majszolok, a nyári táborozok? „Tíz év múlva én 21 éves leszek. A tanári pályán tanu­lok. A férjem a mérnöki pá­lyán dolgozik. Egy személy- kocsink van. A férjem mun­ka előtt elvisz az iskolába a kocsinkkal, és utána megy a munkahelyére dolgozni.. „Tíz év múlva valamelyik üzemi óvodában mint szak­képzett óvónő fogok dolgozni. Lehet, hogy valamelyik óvo­dának vezetője leszek. Fér­jem egy akumlátoros meg­hajtású gépkocsival jön ér­tem munkahelyemre, hogy hazavigyen összkomfortos családi házunkba mejet ifjú­sági lakáskiutalás képpen ka­punk jó munkánk eredmé­nye végzéséért. Elképzelem, hogy a napi munkánk után kellemesen fogjuk tölteni szabadidőnket, tévé nézéssel, mozi és színház látogatássaL” „Egy termelőszövetkezet állatorvosa vagyok... Meg­tettem a szükséges intészke- désekeL Utána indulok a háztályi állatok gyógyítására. Kicsi szusszanás után ismét visszatértem a Tsz istálójá- hoz. Hazatérve rendbe te­szem magam és kocsiba ülök. Elmentem a menyasszonyo­mért Színházba mentünk”. „Szolnokon lakom. Lesz egy Zsigulim. Reggel 6 óra­kor kelek, este nyolckor fek- szek. Én 7 órára megyek a tv-szervizhöz. Itt jól fizetnek igaz egy nap sokat kell dol­gozni”. „4 szobás lakás. Reggel a bölcsődébe viszem el a kislá­nyomat. Mind a kettőnknek van kocsija. Moszkvics. Álta­lában 6 órakor otthon az egész család”. „Tíz év múlva ötödéves mérnök tanuló leszek. Pes­ten tanulok. 6-kor kelek a feleségemmeL ö a János kórház főorvosa. Mikor meg­reggeliztünk a feleségemet elviszem a kocsimmal a kór­házba. Sietve hajtok az egye­temre. ..” „Egy zenés presszóban dolgozom. Eladó a szak­mám. ..” „A férjem a Csemege önki­szolgálóbolt vezetője. Én a Jászsági Áruházban az eme­leten eladóként dolgozom...” „Én orvosnak tanulok...” „Én adminisztrátorként dolgozom a jászberényi Ta­nácsházán, a férjem Róbert mérnök...” „Én a zenész pályát válasz­tottam. Most Budapesten a Deák kávéház zenekarában trombitálok...” Üzenet ez is: a többre, a jobbra vágyás, és a magától értetődőség, hogy mindez megvalósul. Vajon mi az oka, hogy a gyerekek közül ma egyik sem akar kétkezi mun­kás lenni a termelőszövetke­zetben, az üzemben? Ez is üzenet! Meg kell érteni és válaszolni rá. Harmincegynéhány évvel ezelőtt: taposták a kis ván­dorok az út porát, sarát hosz- szú kilométereken át. A na­gyobbak nyakukba vitték a kicsiket, mert ők hamar fá­radtak. Hat gyerek egy agyonkoptatott iskolapadban és egy osztályban hetven. Mert a pórteleki tanyai isko­lában két pedagógus volt és egyszerre száznegyven gye­rek járt oda a tudományért. • iskolabusz indult 6 • óra 40 perckor, vi­szi a kis utasokat. Nyolc tan­teremben százötvenhat gye­rek, tizennyolc pedagógus. És a tantermek tiszta szép pad­jaihoz „oda megy a világ” a televízió, a diavetítő, a könyvtár közreműködéséveL .. .és közben nem telt el fél évszázad sem, csak ép­pen a nép — amelyről úgy hitték, hogy szavát nehéz megérteni — kezébe vette a saját sorsa irányítását Varga Viktória 4 házi disznótor alkonya? Végéhez közeledik a disz­nóölések szezonja. A falusi háziasszonyok nem is olyan régen, ilyenkor a szappanfő­zéshez láttak. A vágás után gondosan összegyűjtött zsi­radékot lúgkő hozzáadásá­val egész nap főzték, kavar­ták, s a fáradságos munka után megjelent a fortyogó üst tetején a háziszappan. A masszát még melegében, fe­hér vászonnal bélelt formába öntötték, majd lehűlés után kockára vagdosták. Egész évben ezt használták a nagy­mosásnál. A legfárasztóbb háziasz- szonyi teendők közé számí­tó munka még nehezebbé vált a háború éveiben, ami­kor még lúgkövet sem lehe­tett kapni. Ekkor visszatér­tek a legősibb módszerhez, a hamu használatához. (Az idősebb Plinius feljegyzései­ből tudjuk, hogy egykor kecskezsírból és hamuból főzték a háziszappanhoz ha­sonló tisztítószert) Az utóbbi egy-két évtized­ben több változáson ment át ez a falusi szokás, mint Pompej pusztulása óta. (Ál­lítólag az ottani ásatásoknál találták az emberiség törté­netében az első szappan ma­radványait.) A változások fő oka: a falusi asszonyok is több szabadidőre vágytak. Ezért először abbahagyták a házikemencés kenyérsütést. Inkább lisztet vittek a pék­hez, s cserébe fehér kenye­ret kaptak. Ezen felbuzdul­va, bevezették a „csereszap­pan” divatját: eladták a zsi­radékot, s helyette kész mo­sószappant kaptak. A szege­di Univerzál Ipari Szövetke­zet az egész országot behá­lózta cseretelepekkel. Volt olyan téli időszak, amikor száz vagon zsiradékot is be­cseréltek, s központi üze­mükben kifőzték szappannak. A vállalkozás eredményesnek bizonyult egészen a „mosó­gép-korszakig". Ma már fa­lun is divatjamúlt az egész­napos fateknős nagymosás, vele együtt a mosószappan is. A szövetkezet új csereesz­közt honosított meg: a mo­sóport. (A zsiradékra tudni­illik továbbra is szükség van, egyéb ipari célokra.) Az idén ennek ellenére minden eddiginél kevesebb zsiradé­kot tudtak begyűjteni, bár a legkorszerűbb csere-mosópo­rokat adják a háziasszonyok­nak. Az cár — állapították meg némi maliciával a szö­vetkezet vezetői —, hogy kezd kimenni a divatból a házi disznóölés is. A nehéz, zsíros, füstölt, disznótoros ételek helyett falun is mind többen vásárolnak friss árut az üzletekben. A meghizlalt sertéseket pedig leadják — pénzért. Dobó Balázs

Next

/
Oldalképek
Tartalom