Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-18 / 65. szám

1975. március 18, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tanácskozik az MSZMP XI. kongresszusa Kádár János elvtárs előadói beszéde i. Erősödött társadalmunk szocialista Jellege A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi' Bizottságá­nak beszámolóját Kádár Já­nos, a Központi Bizottság első titkára ismertette. A beszámoló rámutat: Pártunk a szervezeti sza­bályzat előírásainak, a párt­élet normáinak megfelelően készült fel a kongresszusra. A Központi Bizottság kidol­gozta, vitára bocsátotta kong­resszusi irányelveit, a szer­vezeti szabályzat módosításá­ra tett javaslatot; elkészítet­te, nyilvánosságra hozta a párt új programnyilatkoza­tának tervezetét. A Központi Bizottság je­lentheti a XI. kongresszus­nak, hogy a párt a beszámolá­si időszakban, a X. kong­resszus határozatainak vég­rehajtásán dolgozva egész tevékenységében híven kö­vette a kongresszuson kije­lölt politikai irányvonalat. A A társadalom alapkérdései­ről szólva a beszámoló alá­húzza: A Magyar Népköztársaság társadalmának szocialista jel­lege az utóbbi négy évben minden tekintetben tovább erősödött. Államunk, amely osztálytartalmát tekintve proletárdiktatúra, s amely­nek legfőbb politikai alapja a munkás—paraszt szövet­ség, a beszámolási időszak­ban rendeltetésének megfe­lelően működött. A munkás- osztály a hatalom gyakorlá­sába bevonta a termelőszö­vetkezeti parasztságnak, az értelmiségnek, a szocializ­mus építésén dolgozó legszé­lesebb tömegeknek a képvi­selőit. Hazánkban ezáltal az egész dolgozó nép hatalma valósul meg. A X. kongresz- szus határozatai végrehajtá­sának eredményeként a be­számolási időszakban az ál­lamélet, az állami munka jelentősen fejlődött. Az országgyűlés, mint a népszuverenitás legfőbb szer­ve, széles körű törvényhozó munkát végzett. A beszámo­lási időszakban megalkotott törvények közül kiemelke­dik az, amely módosította Népköztársaságunk alkotmá­nyát, s népünk eddigi mun­kájának, harcának eredmé­nyeként kimondhatta: a Ma­gyar Népköztársaság szocia­lista állam, a munkásosztály marxista—leninista pártja a társadalom vezető ereje. A szocialista demokrácia fejlesztésének útján nagy lépésnek tekinthetjük, hogy az egységes államszervezet ré­szeként erősödött a tanácsok népképviseleti, önkormány­zati és államigazgatási jel­lege és funkciója. A taná­csok mindinkább területük felelős gazdái, és össztársa­dalmi feladataink megoldá­siban is hatékonyan vesznek részt. Népköztársaságunk kormá­nya, amely központi szere­pet tölt be az állami szervek irányításában, a X. kong­resszust követően részletes munkaprogram alapján se­gítette a kongresszus határo- atainak végrehajtását. Hazánkban népi államun­kat, népünk szocialista vív­mányait, minden állampolgá- r unkát védelmező törvényes end van, érvényesült és az ■ többi négy évben tovább szilárdult a szocialista tör­vényesség. Utalt a beszámoló a prog­ramnyilatkozat elvi állásfog­lalására: a szocialista állam­legutóbbi négy év alatt vég­zett munka eredményeként országunkban lendületesen, és magasabb szinten folyta­tódott a szocialista társada­lom építése, erősebb lett rendszerünk, hazánk, a Ma­gyar Népköztársaság. Megállapíthatjuk, hogy pártunk XI. kongresszusa megfelelő politikai helyzet­ben kezdi meg és végzi mun­káját. A Központi Bizottság abban a mély meggyőződés­ben, hogy a párttagság és a pártonkívüliek millióinak óhajával összhangban teszi, mindenekelőtt azt kéri a kongresszustól, hogy erősít­se meg pártunknak a gya­korlatban bevált, eddig is követett fő irányvonalát mind a bel- és külpolitiká­ban, mind a gazdasági és kulturális építő munkában, mind az életszínvonal-politi­kában. ra, annak erősítésére, mun­kájának tökéletesítésére mindaddig szükség van, amíg az imperialista hatal­mak veszélyeztetik a békét, amíg a külső és belső reak­ciós erők zavartkeltő kísérle­tei akadályozhatják a szo­cializmus építését. Az ország belső viszonyai is mindaddig szükségessé teszik az állam létét, az állami élet fejlesz­tését, amíg a gazdasági és kulturális építés alapvető feladatai csak az állam irá­nyító és szervező tevékeny­ségével oldhatók meg. Társadalmunk további fej­lődése so. un, az osztályok közötti különbségek csökke­nésével, a fejlett szocialista társadalom megteremtésével a proletárdiktatúra állama fokozatosan átalakul az egész nép szocialista államá­vá, amelynek vezető ereje továbbra is a munkásosztály marad. A fejlett szocialista társadalomban létrejönnek és fejlődnek a kommunista tár­sadalmi önkormányzat ele­mei. A szocialista demokrácia fejlesztésében, annak min­den fő területén — az álla­mi élet, a tanácsi, az üzemi és a szövetkezeti demokrá­cia fejlesztésében — egy­aránt, érzékelhető mértékben előbbre jutottunk. Az állam­polgárok, a dolgozók mind nagyobb számban és mérték­ben szólhatnak bele közvet­lenül is az országos politika, a lakóterület, illetve az üzem, a szövetkezet ügyei­nek eldöntésébe. Szocialista törekvéseinknek, rendsze­rünk politikai alapjainak erősítése azt igényli, hogy a párt és minden szervezete a jövőben is nagy figyelmet fordítson a szocialista de­mokrácia további kibonta­koztatására a társadalom életének minden területén. A szocialista demokrácia erősítésén most előtérben ál­ló feladat az üzemi, a mun­kahelyi demokrácia fejlesz­tése. A tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy ha erősödik az üzemi demokrácia, ha a dolgozóknak nagyobb a be­leszólási lehetőségük a válla­lati gazdálkodásba, a helyi és a közügyekbe, ez fokozza aktivitásukat, szélesíti látó­körüket és növeli felelősség- tudatukat. Az üzemi de­mokrácia alapintézményei és letéteményesei a gyárakban, a vállalatokban, az állami gazdaságokban tevékenykedő párt-, szakszervezeti és KISZ-szervezetek, a termelé­si tanácskozások és a dol­gozók más fórumai. Az üzemi demokrácia to­vábbfejlesztése a legközeleb­bi években elsősorban a már meglevő demokratikus fórumok még hatékonyabb munkájától, még jobb mű­ködésétől függ. Segíteni kell mindezeknek a fórumoknak a további fejlődését. Először azzal, hogy növeljük a párt- szervezetek jogkörét az üze­mi, a vállalati szintű fel­adatok összehangolásában, a vállalatok éves és öt­éves terveinek kialakí­tásában és jóváhagyásában. Másodszor azzal, hogy álta­lánossá tesszük a munkások, a fizikai dolgozók bevonását a vezetés fontos szerveinek, az igazgatói tanácsoknak és a vállalati felügyelő bizott­ságoknak a munkájába. Harmadszor az üzemek ál­lami vezetői a gazdasá­gi vezetés színvonalának emelésével, a vállalatok bel­ső szervezetének korszerűsí­tésével, a vállalat ügyeiről, problémáiról a dolgozóknak adott rendszeres és jó tájé­koztatással segíthetik és se­gítsék a demokrácia tényle­ges érvényesülését. Az állami élet, a tanácsok, az üzemek, a szövetkezetek demokratikus intézményei­nek továbbfejlesztésével, a szocialista demokrácia álta­lános kibontakoztatásával közelebb jutunk annak a le­nini követelménynek a meg­valósulásához, hogy az ál­lampolgárok többsége váljék a hatalom gyakorlásának és a közügyek intézésének ré­szesévé. Ez a munkáshata­lom, a szocialista állam erő­sítésének és fejlesztésének elsőrendű követelménye, pár­tunk politikai programjának fontos része. A tulajdonviszonyok ala­kulásáról szólva a beszámoló kiemelte: A Magyar Népköztársaság­ban a szocialista tulajdon­nak, a szocialista termelési viszonyoknak ma uralkodó helyzetük van. Az állami és a szövetkezeti vállalatokban, üzemekben, intézményekben dolgozik a foglalkoztatottak­nak 95 százaléka, itt termelik meg a nemzeti jövedelem­nek több mint 98 százalékát. Állami tulajdonban van a termelési eszközök döntő többsége, s ez a szocialista tervgazdálkodás legfontosabb alapja és biztosítéka. A szö­vetkezeti tulajdon fontos he­lyet foglal el a mezőgazda­ságban. az ipari termelés és a szolgáltatás, a kereskede­lem több ágazatában. A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy társa­dalmunk továbbfejlődése most már nem a tulajdon­viszonyok gyökeres megvál­toztatását, hanem mind az állami, mind a szövetkezeti tulajdon erősítését, tovább­fejlesztését igényli. Jobban kell hasznosítanunk azokat a nagy tartalékokat, amelyek az uralkodóvá vált szocialis­ta tulajdonban és termelési viszonyokban rejlenek. Az állami és szövetkezeti tu­lajdon fejlesztése egyaránt szolgálja a munkásosztály és a termelőszövetkezeti pa­rasztság, végső fokon az egész nép érdekeit. Amikor a tulajdonviszo­nyokról szólunk, pártunk azon elvi álláspontjából in­dulunk ki, hogy az állami és a szövetkezeti tulajdon egy­típusú, szocialista tulajdon. Különbség van azonban kö­zöttük a munka társadalma­sításának fokában, a vezetés, az irányítás és a jövedelem- elosztás módjában; az állami tulajdon társadalmasításának foka magasabb. A mezőgazdasági termelő­szövetkezetek szocialista jel­lege az elmúlt négy évben tovább erősödött. Az általuk használt földterületnek ma már csaknem fele a szövet­kezetek tulajdona. Nagy sike­re rendszerünknek, hogy a szövetkezeti tulajdon alapján termelőszövetkezeteinkben kifejlődött a modern, szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek felzárkóztak az iparhoz, a népgazdaság más -ágaihoz, s ezzel a magyar népgazdaság minden terüle­tén a szocialista termelési viszonyok váltak uralkodók­ká. Az erősödő szövetkezeti tulajdon legyen még szilár­dabb alap a termelőszövet­kezeti gazdálkodás fejleszté­séhez, amelynek fő útja ma már: a hatékonyság, a ho­zamok növelése, a tartalé­kok feltárása és hasznosítása minden gazdaságban; a kö­zepesen gazdálkodó szövet­kezetek felzárkóztatása a jól gazdálkodókhoz; a kedvezőt­len adottságú szövetkezetek termelési feltételeinek javí­tása; a korszerű gazdálko­dást segítő légkülönfélébb együttműködési formák ki­alakítása és kihasználása. Kádár János a földtulaj­don néhány elvi kérdéséről szólva kiemelte: a föld, a tu­lajdonformától függetlenül, nemzeti kincs. Ennek megfe­lelően, eddigi politikánkat folytatva, gondoskodni kell róla, hogy a föld hasznosítá­sa az egész nép, a nemzet érdekeit szolgálja. Ebből a célból először: az állami tulajdonban levő föl­dek eladását fokozatosan csökkenteni kell és néhány év múlva meg kell szüntet­ni. Másodszor: a mezőgazda- sági szövetkezetek használa­tában levő földeket fokoza­tosan szövetkezeti tulajdonná kell változtatni. Harmadszor: a magánkézben levő földek adás-vételét állami ellenőr­zés alá kell vonni. Nem engedhető meg, hogy bárki is üzérkedhessék a földdel, a nép vagyonával. Ugyanakkor biztosítani kell, hogy bérlet formájában, ked­vezményesen azok is ház­helyhez, telekhez juthassa­nak, akik anyagi helyzetük miatt nem vásárolhattak és a jövőben sem lenne módjuk rá. A jövőben Is fennmarad elsősorban a lakosságot ki­szolgáló kisiparosok, kiske­reskedők magántulajdona. Ez főként a saját munkán és a családtagok munkáján ala­pulhat. Államunk törvényeivel is elismeri és védi a munkával szerzett személyi tulajdont. A személyi tulajdon gyara­podása szocialista építőmun­kánk eredménye. A párt po­litikájának alapvető célja a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek mind jobb kielégítése, s éz együtt jár a személyi tulajdonban levő javak körének a bővülésével. A párt szocialista rendsze­rünk sarkalatos elvének te­kinti, hogy a személyi tulaj­don a társadalom számára hasznos munkából származ­zék és jogos igényt elégítsen ki. Ennek érdekében olyan szabályozást tart kívánatos­nak, hogy a személyi tulaj­don gyarapodásának mértéke az egyének és a családok szükségleteinek kielégítése legyen, azt szolgálja, és ne sértse a közérdeket, a szocia­lista elveket. A beszámoló elemezte az osztály viszony ok^lakulását: Szocialista építésünk, veze­tő ereje, a munkásosztály, a beszámolási időszakban is továbbfejlődött. Társadal­munknak számbelileg is leg­nagyobb osztálya: az aktív keresők 58 százaléka munkás. A munkásosztály politikai állásfoglalása, tevékenysége, fegyelme, szemlélete megha­tározó. módon hatott a dol­gozók minden csoportjának, rétegének a felfogására. A Központi Bizottság a beszámolási időszakban fo­lyamatosan foglalkozott a munkásosztállyal kapcsolatos kérdésekkel. Intézkedéseket hozott a munkásosztály élen­járó szerepének megszilárdí­tására, megkülönböztetett mó­don foglalkozott a derékha­dat alkotó nagyüzemi mun­kások helyzetével. A szoci­alista . építés elengedhetetlen követelménye, az egész dol­gozó nép érdeke, hogy a mun­kásosztály vezető szerepe az elmúlt idők eredményeire alapozva a társadalmi élet minden területén tovább erő­södjék, politiakai súlya, sze­repe tovább növekedjék. Fon­tos az is, hogy a párt-, a tár­sadalmi, az állami szervek vezető tisztségeiben és testü­letéiben továbbra is kellő arányban legyenek ott a ter­melésben élenjáró, a társa­dalmi tevékenységben ki­emelkedő és megfelelően fel­készült munkások, fizikai dolgozók. Parasztságunk, amely a szö­vetkezeti mozgalom útján ju­tott el a szocializmushoz, társadalmunk aktív építője. A szövetkezeti parasztság szocialista fejlődését meg­gyorsították az ország általá­nos társadalmi, gazdasági, kulturális előrehaladásában, valamint a szövetkezetek te­vékenységében és feljesztésé- ben elért eredmények. Ä munkásosztály és a paJ raßztsäg együtt vetette meg a szocialista ipar és mezőgaz­daság alapjait, együtt védte meg a népi hatalmat és együtí halad a jövőbe vezető úton. A szocialista építés során ki­vívott nagy, közös győzel­mek szilárddá kovácsolták és tovább erősítették a munkás­paraszt szövetséget. Pártunk nagy fontosságot tulajdonít e szövetség fejlesztésének mun­kásosztályunk, parasztságunk^ egész népünk, nemzetünk ja­vára. Az értelmiség növekvő sze­repéről szólt ezután a referál tűm. Joggal mondhatjuk, hogy szocialista társadalmunk értelmiségének döntő több­sége munkájával és közéleti tevékenységével a nép'et, a szocializmus építését szolgál­ja. A szellemi munkaerőt, * magas fokú szaktudást és fel- készültséget a szocialista ha­ladás, a nemzet felemelkedé­se érdekében minden terüle­ten hozzáértően és szervezet­tebben kell gyümölcsöztetni. Az a célunk, hogy tovább erő­södjék értelmiségünk szoci­alista elkötelezettsége, köz­életi érdeklődése és aktivitá­sa — hangsúlyozta Kádár Já­nos. A nők társadalmi helyzeté­ről szólva kiemelte: tovább kell javítani egyenlő társa­dalmi esélyeik gazdasági, kul­turális, szociális és tudati fel­tételeit. A fiatalok problé­máival összefüggésben arra hívta fel a figyelmet, hogy helyzetük javítása érdekében további központi intézkedé­sekre, és a helyi lehetőségek, erőforrások jobb felhasználá­sára van szükség. A szocializmus híveinek köre nálunk messze túlter­jed a párt keretein —: folytat­ta Kádár János. A szocialista építés kiteljesedésével széle­sedett, szocialista tartalom­mal telítődött a magyar nép minden haladó és alkotó ere­jét, párttagot és pártonkívü- lit, ateistát és hívőt, minden nemzedéket tömörítő társa­dalmi összefogás a közös célo­kért. „j Magyarországon az állam és az egyház viszonya rende­zett. Az egyházak hitelveik feladása nélkül megtalálják helyüket a szocialista társa­dalom viszonyai között. A hi­vő emberek megbecsült ál­lampolgárokként vesznek részt a szocializmus építésé­ben. A nemzeti összefogás fon­tos eleme a hazánkban élő nemzetiségiek állampolgári egyenjogúsága. A hazánkban élő nemzetiségek egyenran­gú állampolgárként vesznek részt az egész népet átfogó építőmunkában. Az állam- igazgatás és a közélet fóru­main szabadon használhat­ják anyanyelvűket, ápolhatják nemzeti kultúrájukat, min­den támogatást meg is kap­nak hozzá. Pártunk azt vall­ja, hogy a lenini nemzetiségi politika érvényesítése nélkü­lözhetetlen feltétele a szoci­alista ország belső szilárdsá­gának ugyanúgy, mint a szo­cialista országok összeforrott- ságának, a népek barátságá­nak. Arra törekszünk, hogy a hazánkban élő német, szlo­vák, délszáv, román és más .nemzetiségek, valamint a szomszédos országok magyar nemzetiségű lakossága hidat alkossanak országaink között. Társadalmi viszonyainkat, belpolitikai helyzetünket át­tekintve elmondhatjuk, hogy az elmúlt több mint négy esz­tendő alatt erősödött a ma­gyar nép erkölcsi, politikai egysége, a szocialista nemzeti összefogás. A fejlődés ered­ményeként eljutunk majd a társadalmi haladásnak arra a szintjére, ahol fokozatosan létrejönnek az osztálykülönb­ségek teljes és végleges meg­szűnésének feltételei. (Folytatás a 4. oldalon) \ i

Next

/
Oldalképek
Tartalom