Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1975-02-22 / 45. szám
1975. feljár 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az ÁFOít szajoli bázisteiepén literes műanyag palackokba töltik az olajat. Egy személy naponta 1059—1980 palackot tölt meg. Az öt asszonyból álló aranykoszorús Március 21 brigád általában 115—120 százalék között teljesíti a tervet Á közművelődési törvénytervezet vitája Szolnokon Tovább szélesednek kereskedelmi kapcsolataink a Szovjetunióval és a szocialista országokkal Korábbi gyakorlat jó folytatásaként a .Hazafias Népfront Országos Elnöksége széles körű vitára bocsájtja a közművelődésről szóló törvénytervezetet. Az első ilyen jellegű megbeszélésre Szolnokon, került sor tegnap délelőtt, a HNF városi bizottságánál. A felszólalók hangsúlyozták, hogy nagyon időszerű egy ilyen törvény hozása. — Hatásaként remélhető, — mondotta Simon Ferenc szobrászművész — hogy a közművelődés még inkább országot emelő erővé válik. A törvénytervezet 33. pontjához, mely kimondja, hogy „a vállalatok és a szövetkezetek közművelődési feladataik megvalósításának anyagi feltételeit saját pénzeszközeikből biztosítják, továbbá anyagi eszközeikkel támogatják a közművelődési intézményeket — javasolta Simon Ferenc, hogy legyen valami szankció is. Nagy Vilmos, a rákóczifalvi ifjúsági klub vezetője arról szólt, hogy zsákolással 4—5 ezer forintot megkeresnek egyesek^ s viszont nincs igényük s nem is érdekeltek művelt-, ségük emelésében. Bíró Boldizsár, a városi tanács elnökhelyettese arról beszélt, hogy a közművelődési törvény végrehajtásához most még nincsenek meg a kellő feltételek, de mindenféleképpen segítséget nyújt a további fejlődéshez. Szóvá tette, hogy az irányító szervek hatáskörét nem tisztázza kellően a tervezet. Pontosabban kellene megfogalmazni, hogy melyik intézményt milyen céllal szervezik. Cseppentő Miklós, a megyei művelődési központ vezetője azt kifogásolta, hogy általánosan fogalmaz a törvénytervezet, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy kerettörvény. A parttalanságot érzi benne. Szerinte pontosan megfogalmazott munkamegosztással kell a feladatokat meghatározni, hiszen a közművelődés dolgozói egymagukban nem boldogulnak. A törvénytervezet kimondja: „Az állam elvárja, hogy az értelmiség — szakmai felkészültségének megfelelően — hasznosan tevékenykedjék a közptúvelódés érdekében. Ehhez a közművelődési intézmények segítséget nyújtanak”. Cseppentő Miklós szerint a segítség eddig is meg volt, most már inkább az értelmiséggel szemben a társadalmi elvárást kell jobban hangsúlyozni. Szántó László, az alföldi olajipar képviselője szerint a törvénytervezet hangsúlyozza a termelési és a, munkakultúra emelését, de a vállalati vezetők részére inkább követelményként azt kellene szabni, ami nem áll közvetlen anyagi érdekükben. Szurmai Ernő, a megyei könyvtár vezetője- arról szólt, hogy jó lenne a végrehajtási rendelet megalkotásakor is ilyen demokratikus vitafórumot találni. Több javaslatot tett a tervezetben előforduló ismétlések elkerülésére. Páldy János, a Varga Katalin Gimnázium igazgatója többek között arról szólt, hogy az iskolák részére is pontosabban meg kellene fogalmazni a művelődési feladatokat, Andrási Béla, a jászberényi Tanítóképző Intézet igazgatója a szocialista szellemiségű művészetek jobb terjesztését hangsúlyozta. Sándor László, a Szolnok városi pártbizottság első titkára kifogásolta, hogy a párthatározat és a témába vágó törvény megjelenése között túlságosan nagy idő telik el. Gazdasági jellegű állásfoglalásoknál más a gyakorlat. Szerinte a minisztériumokban az illető szakterület speciális szakemberei mellett közművelődéshez értő embereknek is helyet kellene foglalniok, akik kellő instrukciókkal láthatják el a hozzájuk tartozó üzemeket, vállalatokat. Meg kellene találni az ilyen értelmű számonkérő módszereket is, hiszen a közművelődés a párt politikájának szerves része. Oláh János, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára szerint a törvénytervezet bevezetőjébe be kellene venni, hogy kultúránk a szocialista termelési viszonyok alapján fejlődik, az biztosítja továbblépésünk lehetőségét. Az említettek mellett a vitában még többen kértek szót és fejtették ki véleményüket, _ __ _ (Folytatás az 1. oldalról) szültséget okozott, hogy az import a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakult annak ellenére, hogy az export is figyelemreméltó növekedési ütemet ért el. A tőkés kivitelünk 1973- hoz képest — változatlan árakon — 6 százalékkal, a behozatal 21 százalékkal nőtt. A kivitelen belül ebben a gépexport növekedési üteme volt a legnagyobb. Az importban emelkedett az energiahordozók és nyersanyagok részaránya. Az áruforgalom alakulását döntő mértékben befolyásolták a tőkés Világ válságjelenségei, továbbá az energiahordozók és alap-' anyagok beszerzési nehézségei. Az erőteljes inflációs tendenciák, az áremelkedés és az árarányok alakulása miatt a cserearányok hátrányunkra megváltoztak. A kereskedelmi mérlegünk passzívumának mintegy 80 százaléka a cserearányromlás következménye. Exportunk növelését fékezte a Közös Piac korlátozó intézkedése. Mivel a fejlett tőkés országokkal bonyolódó árucsereforgalom külkereskedelmünknek közel egyharmadát teszi ki, nem közömbös számunkra a forgalom alakulása. Az eddig elért színvonal különösen az eltelt másfél évtizedben végbement fejlődés eredménye. Országaink közötti kereskedelmet eddig som csupán a berendezések, gépipari és vegyipari termékek, valamint anyagok beszerzésére, cseréjére alapoztuk. Az ipari kooperációk különböző formáinak kialakítására is törekedtünk és arra, hogy fokozzuk a magyar ipari és mezőgazdasági termékek szállítását is. Ügy ítéljük meg, a tőkés üzleti körök felismerték, hogy a gazdasági kapcsolatok számukra is előnyösek és saját exportjuk szorgalmazása mellett keresik a korszerű együttműködési fórnak kialakításának lehetőségeit a szocialista országokkal, közöttük hazánkkal. E józan felismerés mellett azonban szükséges a megkülönböztetéstől mentes kereskedelempolitika. Ellenezzük a nemzetközi kereskedelem mindenfajta korlátozását, megtorló intézkedések alkalmazását. Különösen pedig az Európai Gazdasági Közösség megkülönböztető politikáját, amely élesen ellentétben áll a nemzetközi kereskedelem akadályainak lebontására irányuló általános törekvésekkel, a GATT alapelvével. A közösség agrár-rendtartására hivatkozva elrendelték a vágómarha és a marhahús beviteli tilalmát. Az ebből eredő nehézségeinket a Szovjetunió segítségével sikerült megoldani.. A szovjet kormány világpiaci áron, konvertábilis valutáért vásárolta meg a kivitelre szánt vágómarhát és marhahúst. Ez lehetővé tette a vágómarha felvásárlás átmeneti zavarainak megszüntetését és a biztonságos értékesítést. Hogyan értékelhetők a szocialista országokkal kötött ez évi megállapodások? A közelmúltban megkötöttük az ez évre szóló kereskedelmi megállapodást a szocialista országok többségével. A megállapodások biztosítékot nyújtanak arra, hogy kereskedelmünk ebben az évben is a tervnek, a népgazdaság céljainak megfelelően fejlődik. Betartjuk a hosszúlejáratú megállapodások előirányzatait, reális számítások alapján jelentős túlteljesítésre is van kilátás. Tovább' erősödnek a kapcsolatok perspektivikus elemei. A szocialista országokkal bonyolított forgalomnak több mint egyötödét teszik ki az olyan áruszállítások, amelyek szerződéses együttműködés, szakosítás vagy kooperáció eredményei. A megállapodások biztosítják legfontosabb importszükségleteinket. Jelentősen nő a gépek behozatala, ami nemcsak strukturális szem-, pontból fontos, hanem nagyberuházásaink gépimport igényeinek kielégítése miatt is. Bővül a fogyasztási cikkek behozatala. A lakosság ellátása szempontjából jelentős, hogy a kiskereskedelmi forgalom 18 százalékos import arányát tovább növeljük. 27 százalékkal több fogyasztási cikk behozatalával számolunk, többek között 100 ezer darab széntüzelésű kályhát és 80 millió forintért bútort, 180 millió forintért villamos közfogyasztási cikket, gépkocsikat hozunk be. Külön kiemelem iparunk nyersanyag-ellátását, amely adottságaink mellett biztonságosan csak a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való együttműködés keretében oldható meg. A világpiacon nagymértékben emelkedtek a nyers- és alapanyagárak. Hallhatnánk-e valamit arról, hogy milyen hatással van ez a szocialista országok/ egymás közötti kereskedelmére? Ismeretes, hogy az elmúlt években a tőkés világpiacon jelentős mértékű és tartósnak mutatkozó áremelkedés történt. Az energiahordozók, a könnyű- és nehézipari nyersanyagék nagy . ' részének, valamint egyes mezőgazdasági termékek árszintje jelentősen megváltozott és új árarányok alakultak ki. Ezt a körülményt figyelembe kell venni a KGST-országok közötti áruforgalom áraiban is. Érdekünk fűződik ahhoz, hogy kereskedelmünk reális árakon folyjék. Így tudjuk biztosítani az egymás közötti kereskedelemben' a kölcsönösen előnyös kedvező feltételeket és a helyes orientációt a termelők és felhasználók számára. Azt, hogy a szocialista országok egymás közötti kereskedelmi forgalma dinamikusan növekedjék tovább. Az árak reálisabb megállapítása országunkban is Ösztönöz: az energiahordozók és nyersanyagok fokozottabb feltárására, az energia- és anyagtakarékosságra, a termelési szerkezet adottságainak jobban megfelelő gyorsabb átalakítására. A KGST-országok között több mint másfél évtizede olyan megállapodás van érvényben, amely szerint az egymással folytatott kereskedelemben az árak bázisa a világpiaci ár. A világpiaci árakat azonban mindig meg kell tisztítani a konjunkturális spekulatív tényezőktől, amelyek a tőkés világpiaci árak alakulásában jelentős szerepet játszanak. A KGST végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén megállapodtunk abban, hogy a jövőben évenként hozzáigazítjuk árainkat a világpiacon az előző öt évben kialakult átlagárakhoz. A Szovjetunióban most befejeződött kétoldalú tárgyalásainkon a megállapodások során rögzítettük azt is, hogy 1975-ben a világpiacon végbemenő folyamatok hatására, a kölcsönös érdekek figyelembevételével — mind az exportban, mind az importban — egyes cikkeknél árkorrekciókat hajtunk végre. Kölcsönösen figyelembe vettük az indokolt árváltozásokat. Emelkedik a magyar importban az energiahordozók és nyersanyagok árszintje. Az új nyers- és alapanyag árak lényegesen kedvezőbbek a tőkés világpiac árainál. Például az új nyersolajár kevesebb, mint fele a tőkés országokból való beszerzés költségeinek. Hasonló a helyzet más alapvető nyersanyagok esetében. Ez: a tőkés országokból való beszerzéshez képest nemcsak az előző, hanem a mostani árakon is tetemes megtakarítást jelent. Széles körben emelkedik a magyar exportban döntő szerepet játszó késztermékek árszintje is. Munkánkat javítva, kapcsolatainkat a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval tovább erősítve, a jövőben is biztosítani fogjuk népgazdaságunk tervszerű fejlődését, népünk életszínvonalának rendszeres emelését. Legnagyobb kereskedelmi partnerünk a 1 Szovjetunió. Miben fejeződik ez ki? Magát a tényt a három évtized igen sok adata, kapcsolataink jellege és sokrétűsége bizonyítja. A kérdésre most elsősorban az 1975. évi kereskedelmi szerződésünk néhány jellemző mennyiségi mutatójának ismeretében kívánok válaszolni. A szerződés alapján ez évi forgalmunk meg fogja haladni a két és félmilliárd rubelt. Ezzel több mint egymilliárd rubellel túlteljesítjük az 1971—75. évekre előirányzott külkereskedelmi forgalmat. A magyar behozatal ebben az évben is rendkívül változatos és gazdag. A Barátságvezetéken 6 millió tonna kőolaj érkezik és az idén megindul a 690 millió köbméter loldgáz szállítása is. Üzemeink 750 ezer tonna kohókokszra és 300 ezer tonna kőszénre, továbbá 400 ezer tonna gáz- és fűtőolajra számíthatnak. 4,2 milliárd kilowattóra elektromos áramot veszünk ebben az esztendőben. A Szovjetunió szállításai fedezik a magyar vasércszükségletnek több mint 90 százalékát, tqyábbá 250 ezer tonna nyersvasat, és 44 ezer tonna különböző ferroötvözetet importálunk az idén. Több, mint félmillió tonna hengereltáru is érkezik a Szovjetunióból, továbbá más, feldolgozásra alkalmas kohászati termékek, így ónozott és horganyzott lemezek. Mezőgazdaságunk számá-' ra 1350 darab kombájnt, 5220 darab traktort, — ebből 200 darab K 700-as nagyteljesítményű traktort — továbbá 233 ezer tonna kálisót, 250 ezer tonna foszfátot, és 35 ezer tonna nitrogénműtrágyát hozunk be. Félmillió tonna cementet, valamint kétmillió négyzetméter táblaüveget és 1,1 millió köbméter ipari fát és 885 ezer köbméter fenyőfűrészárut vásárolunk ebben az esztendőben. Gazdag a magyar szállítások listája is. Ez évi kivitelünknek . mintegy fele gép és berendezés. 14 millió pár cipő, 37 millió méter szövet eladását tervezzük. Húsz százalékkal emelkedik majd a kötöttáru exportja. Számottevően bővül az élelmiszer-, ipar kivitele. Exportunknak közel 7 százaléka a gyógyszeriparunk termékeiből áll. Néhány vállalat gépipari termelésének . nagyobb részét a Szovjetunióba exportálja. Így például az Ikarus össztermelésének 53, a Magyar Hajó- és Darugyár' 57, a Ganz-MÁVAG termelésének 14 százalékát exportálja a Szovjetunióba. A Szovjetunióvál kötött 1975. évi megállapodásban jelentős súllyal szerepelnek a termelési együttműködés, vagy kooperáció alapján történő kölcsönös áruszállítások. Ismeretesek a korábban kötött egyezmények,, különösen a timföld-alumíniumegyezmény, az autóbusz és a Zsiguli-kooperáció, a számítástechnikai , gyártásmegosztási együttműködés, a „Barátság” II. kőolajvezeték. Ami azonban az idei megállapodásokat illeti, ez az esztendő e téren is kiemelkedik. Átadásra kerül a közösen épülő „Testvériség” gázvezeték, amelyen májustól megkezdődnek a földgázszállítások a Szovjetunióból. A megvalósulás stádiumába lépett az olefinprogram. Ennek lényege, hogy Leninváros térségében megépült gazdaságos, nagykapacitású clefin-műben etilént és propilént állítunk elő. E termékek egy részét, az etilént csővezetéken, a propilént vasúton kiszállítjuk a Szovjetunióba és műanyagokat, petrolkémiai termékeket, polietilént, polistirolt, akrilnitrilt kapunk cserébe. Az együttműködés előnyei számunkra abban vannak, hogy az etilén és propilén további feldolgozásához szükséges beruházásokat megtakarítjuk, és hogy hosszai távra, 10—15 évre biztosítjuk a termékek külcsönös elhelyezését. Energiaellátásunk szempontjából döntő jelentőségű, az orenburgi gázvezeték megépítésében és a 750 kilovoltos elektromos gerinctávvezeték építésében való együttműködésünk. Ezek teszik majd lehetővé, hogy egyre növekvő mennyiségben hosszú távra biztosíthatjuk a földgáz és villamosenergia behozatalt. A Szovjetunióval kötött ez évi megállapodás iparunk, mezőgazdaságunk fejlődése és a belső ellátás szempontjából elsődleges jelentőségű. Milyen feladatok állnak a külkereskedelem előtt 1975- bsn? Feladatainkat a Központi Bizottság rtnúlt év december 5-i határozata, az 1975. évi terv külkereskedelmi előirányzatai szabják meg. A nemzetközi gazdasági együttműködést a népgazdaság szükségleteivel 1 összhangban úgy kell fejlesztenünk, hogy maximálisan biztosítsuk és kihasználjuk a külkereskedelmi lehetőségeinket. Az a feladatunk, hogy a népgazcasági tervet következetesen végrehajtsuk. Biztosítani kell a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, a fejlődő országokkal erre az évre előirányzott külkereskedelmi tervünk teljesítését és ezzel egyidejűleg jelentősen emelni kell a tőkés exportot. Ezt a termékek versenyképességének javításával, jobb- és szervezettebb piaci munkával kell megalapozni. 1975-ben növelni kell a feldolgozóipari termékek exportját célzó kapacitásokat. Elsősorban a gyorsan befejezhető vállalati beruházások útján. A külkereskedelmi vállalatok feladata, hogy kezdeményezzék és támogassák az ilyen jellegű fejlesztéseket. Biztosítani kell a fejlesztési politika összhangját a külgazdasági követelményekkel. Indokolt a gazdaságossági számítások továbbfejlesztése, annak érdé»' kében, hogy a világpicai feltételek alapján megítélhető legyen a beruházások gazdaságossága. Foglalkozni kell olyan nagyobb fejlesztési koncepciókkal, amelyek megvalósítása termelési együttműködéssel lehetséges. A gazdaságos és külkereskedelmet segítő fejlesztések megvalósítását, kezdeményezését szorgalmazni kívánjuk és változatlanul fontos feladatként kezeljük a külkereskedelmi tevékenységben a piackutató és piacfeltáró munkát. A minisztérium irányelve alapján a vállalatok vezetőinek ki kell dolgozniuk a távlati intézkedési terveiket a hatékonyság javítására, a tartalékok feltárására, az ésszerű takarékosság fokozott érvényesítésére, az ellenőrzés javítására, a munkamódszerek racionalizálására. Végül hangsúlyozni kívánom, hogy a külkereskedelmi feladatokat — munkánk állandó javítása mellett — csak úgy tudjuk megoldani, ha belső erőforrásainkat — különösen a termelés területén — a célkitűzéseknek megfelelően összpontosítjuk és kihasználjuk. Ehhez hozzásegít bennünket a szocialista országokkal való sokoldalú kereskedelmi és gazdasági együttműködés, az internacionalista segítség, amely a szocialista országok együttműködésében megvalósul. Ez meghatározó tényező külkereskedelmi terveink teljesítésében s ezt messze meghaladóan azért is, mert csakis ez biztosítja az összes céljaink elérését, a szocialista társadalom sikeres építését hazánkban,. ....... --*•»
