Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1975-02-12 / 36. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. február ML' NyikoTáJ ZabelkTn, a Szovjetunió Hősei Magyarországért harcoltunk A sorozat szerzi je, Nyikolaj Zabelkin, a Szovjetunió Hőse. Jobb oldalt: harminc esztendővel ezelőtt, Bicske halárában 1944 márciusának veil] gén ezredünk Puszta- Szabolcs határában állomásozott. E napon kaptuk meg kitüntetéseinket a Magyarország területén folytatott harcokért és ugyanez a uap a búcsú pillanatát is jelentette az országtól. Ezredünk parancsot kapott, hogy vonuljon az osztrák határ, majd Becs felé. Ezredünk felsorakozott a falu szélén. A tábornokot vártuk a fronttörzstől. Amikor megérkezett, kíséretével együtt kiszállt a gépkocsiból, és megkezdődött a kitüntetések ünnepélyes átadása. A lista váratlanul az én nevemmel kezdődik, jóllehet az ábécében nem éppen az első helyen áll. Valószínűleg azért van így, mert én vagyok az ezrednél az egyetlen,, aki a Szovjetunió Hősé. Üt'ánam Viktor Bokov kerül sori ra. Ő már az ábécé szerint küvetké2tk. Egymás után lépnek az ezred elé előbb a tisztek majd az altisztek, tisztesek és harcosok. Csak annyit mondanak: „A Szovjetuniót szolgálom!”. hátraarcot csinálnak, és már újra a sorban állnak. Ha most Vologya Anyiszi-. mov szavai szerint filozofikusan nézzük az előttünk lejátszódó eseményt, akkor képzeletünkben nagy és hosszú utat látunk, falvakat, városokat, ^gész országokat, amelyeken harcolva végigmentünk mindazokkal, akik ma a tábornok kezéből átveszik a kitüntetéseket. Sok bajtársunk nem ért el ennek az ti oak a végére. S azokat, akik életben maradtak, még erősebb barátság fűzi egymáshoz. Néhány tisztet leszámítva, jóformán alig akadt köztünk hivatásos katona. A háború bonyolult tudományát a fronton, gyakorlatban szereztük meg. Megtanultuk ütni-verni a fasisztákat még akkor, amikor visszavonulóban voltunk. S amikor támadásba lendültünk,, már úgy mértük rájuk a csapásokat, hogy ismertük a harc tudományát. Mégis, lélekben mindenki az maradt, aki a háború előtt volt, a legteljesebb civil. Nézzenek csak Koskinra! Kilép a sorból és komótos léptekkel halad, mint egy jól képzett szakmunkás. Jól tudja, mit ér. S amikor a tábornok átnyújtja az őrmesternek a Vörös Csillag-érdemrendet, s kezet szorít vele, becsület szavamra mondom, az az érzésem' támad, hogy nem a tábornok gratulál Koskinnak, hanem Koskin gratulál a tábornoknak ahhoz, hogy ilyen nagy megtiszteltetés érte: átnyújthatja neki, az őrmesternek az érdemrendet. Vologya Anyiszimov, az egykori egyetemi hallgató kiváló, derék katonának akar látszani. Kihúzza magát, mellét kidomborítja, köpenye még feljebb szalad. Vologya legszívesebben letépné magáról. De most nem csinálhat ilyesmit. Szégyell! magát a szófogadatlan köpeny miatt, szégyellj egész külsejét, s vagy emiatt, vagy attól a feszültségtől, amely lelkében tombol, elvörösödik s mint mindig ilyenkor, sűrűn pislogni kezd. De kár izgulnia. Köröskörül csupa jóindulatú- arc. Megértik lelkiállapotát, s a tábornok oly vidáman és szívélyesen mosolyog Vologyára, hogy az nyomban úgy érzi magát, mintha régi ismerősével "találkozóit volna. Kissé himbálódzó járással közeledik Duskin, a favágók fia, a született szibériai. Én tudom róla, hogy nem szereti a katonai szolgálatot. Nem rejti véka alá. De Viktor az embereknek ahhoz a ritka kategóriájához tartozik, akik még azt is alaposan és lelkiismeretesen végzik el, amit nem szeretnek. Lassan a végéhez közeledünk ennek a rövidke filmnek. S amíg Noszov kapitány összeszedi » az okmányokat, amíg elviszik az asztalt és leszedik a vörös térítőt s elteszik az újabb ünnepségig, addig nézzünk be egy másik helyre. Oda, ahol most másmilyen asztalokat terítenek meg, de nem vörös, hanem egyszerű fehér abrosszal. Az asztalon feltűnnek a vizeskancsók, sörösüvegek és még konyak is kerül valahonnan. A régi jó fronthagyomány szerint az érdemrendet le kell öblíteni. Ezt a hagyományt mindenki tiszteli — a közkatonától a tábornokig. S ha az embernek nem sikerült maga köré gyűjtenie baj társait, hogy leöblítse kitüntetését, akkor később, ákáf egy év múlva is, de meg kell tennie. Annak aztán nincs semmi jelentősége, hogy milyen kitüntetést kapott. Lehet az a legegyszerűbb Harci Érdemekért Érem vagy a legmagasabb kormánykitüntetés — a Szovjetunió Hőse Arany Csillaga — barátok közt a legnagyobb tiszteletttel ünneplik meg. (Vége) Korszerűsítik az üzemi rendelőket Űj feladatokkal bővül az Országos Munkaegészségügyi Intézet tevékenysége: a jövőben Országos Munka- és Územegészségügyi Intézet néven ez a szakintézet látja el az üzemegészségügyi központi koordinációs és szakmai tanácsadó-ellenőrző feladatait is. Az elmúlt évtized alatt széles körű üzemi orvosi — üzemegészségügyi hálózat jött létre hazánkban. A nagy ipari üzemekben több mint 430 főfoglalkozású, a kisebb üzemekben pedig több mint ezer részfoglalkozású üzemi orvos összesen másfél (millió munkás és alkalmazott ellátásáról gondoskodik. Az üzemegészségügyi pálya ma még nem eléggé vonzó az orvosok körében. A vállalatok vezetői számos esetben nem tekintik partnerüknek az üzemi orvost, nem vonják be a dolgozók munkakörülményeit, egészségvédelmét közvetlenül érintő döntések meghozatalába. Az üzemi orvosok sokrétű, nehéz munkájuk során nem egyszer egyedül maradtak, munkájuk anyagi megbecsülése sem érte el a kívánt mértéket; s eddig nem gondoskodtak kellően helyettesítésükről, kénzésükről, továbbképzésükről sem. Ezért a tervek szerint — új állások létesítésével — elsősorban a főfoglalkozású üzemorvosok számát növelik a következő években. Fontos követelmény azonban — hangsúlyozzák az ágazat vezetői — hogy az üzsmegészségügyi szolgálat megfelelő súlyt és rangot kapjon a tanácsi felügyelet alá tartozó gyógyító-megelőző ellátás keretein belül is. Ennek érdekében a területi vezető üzemi főorvosokat is be kívánják vonni a megyék gyógyító-megelőző intézményhálózatának vezetésébe. Az üzemorvosok munkájának fokozottabb erkölcsi — anyagi megbecsülése érdekében — 1975. július 1-től átlagosan 1000 forinttal emelik a főfoglalkozású üzemorvosok bérét, s ezzel párhuzamosan biztosítani kívánják számukra a szakképesítés, továbbképzés és a tudományos munka lehetőségeit is. Az egységesen magas színvonalú irányítás érdekében az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet gondoskodik majd a korszerű szakmai módszerek kidolgozásáról. Az országos szakintézet és az Egészségügyi Minisztérium szoros munkakapcsolatot kíván kialakítani néhány megye jól működő nagyüzemi egészségügyi szolgálatával. Képeskönyv a Dunakanyarról A Dunakanyar intéző bizottság munkaterve szerint az idén az eddiginél erőteljesebben és szélesebb körűen járul hozzá a kedvelt üdülő és kiránduló táj fejlesztéséhez. A bizottság egyik !egíontosabb feladatának jeilte meg a Dunakanyarban létesülő üdülőtelepek és parcellázásra kerülő területek szervezettebb, gazdaságosabb kialakítását. Ennek érdekében — egyebek között — lanácsadószolgálatot szerveznek a magánépítkezők részére, ahpl tájékoztatást adnak a területen engedélyezett építési lehetőségekről, formákról. A Dunakanyar intéző bizottság idei munkatervében központi helyet kapott hazánk felszabadulása 30. évfordulójának méltó megünneplése. A gazdag program egyik jelentős eseménye lesz a visegrádi Salamon-toronyban megnyíló kiállítás, amelyen bemutatják a Dunakanyar fejlődésének 30 éves történetét. Az évfordulóra jelentetik meg a Dunakanyar képeskönyvet is. Március közepére elkészül a magyar repüléstörténet egyik legeredményesebb kisrepülőgépe, a Lampich L2—Romi, amely 1928-ben épült. A mindössze 18 lóerős gép 8 éves pályafutása alatt kategóriájában három világbajnokságot nyert. 1033 km-es távolsági rekordja még ma is érvényes. A gép 1944-ben, egy bombatalálat következtében erősen megsérült, a Közlekedési Múzeum felkérésére, mintegy 1200 óra ráfordítással a gép volt pilótája, Bánhidi Antal útmutatásai alapján újjáépül KÉPERNYŐJE ELŐTT A lap hasábjain már frissiben, melegében reagáltunk a péntek esti „katasztrófára”, amikor — sajnos — az ország szeme láttára bukott meg a szolnokiak műsora; s ha nem is részletezve, de egyértelműen fejeztük ki elégedetlenségünket, mondván a Hazai esték Szolnok számára az elszalasztott lehetőségek estéje volt. KtfSésg esgyszer ama esSőrSI Éppen ezért csupán néhány. kiegészítő megjegyzésre szorítkozom ezúttal, s lemondok a műsor tartalmi szegénységének, a valóságról adott szűk keresztmetszetének tüzetesebb boncolgatásáról. Másrészt nehéz is lenne ezúttal a tárgyilagosság — pedig a kritikus számára elengedhetetlen követelmény — mert magam is ezen az estén „leeresztett tollal” csak szurkoltam a Szolnokot bemutató csapatnak, s ha visszagondolok rá, mármint a versenyre, még most is ú'"r tűnik, mint valami rossz álom lett volna. Szinte ma sem akarom még elhinni, hogy a képernyőn Szolnok csak statisztált Esztergom bemutatásához. Lehetne nyomozni, mi okozta a kiábrándító bukást, dehát a jegyzetírónak megint nem az a dolga, hogy a nyomok után kutasson, neki az létezik és azt kell megítélnie, amit látott a képernyőn. Egy dolgot, ha úgy tetszik okot mégis megkockáztatom, hogy megnevezzek. Elsősorban a szerkesztés elképzeléseiben élvényesültek olyan szempontok — úgy érzem —, amelyek alaposan megnehezítették a Szolnokot bemutató nyíregyházi diákok feladatát, Feltehetően a műsor készítőit az a szempont vezette, hogy a múzeumi értékeiről, műemlékeiről híres Esztergom mellé sajátos ellentétként a mozgalmas, nyugtalan, forgalmas életű város villanásait illessze. A nyugalmas, már-már ünnepélyes emelkedettségű képek mellé a mozgás dinamizmusát párosítsa. Csakhogy, bekapcsolódni egy adás keretében egy-egy folyamatba, adott pillanatban például igazodni az expressz járásához, pardon bejárásához, vagy egy színi előadás mer netéhez és ritmusához olyan próbát jelent még a mikrofon hivatásos művelőinek is, hogy csak a /legjobbak állják meg sikerrel, nemhogy a Hazai esték „csinálta” alkalmi kérdező diákok. Talán vannak, akik emlékeznek még a múlt évi szolnoki világesemény, az ejtőernyős versenyek közvetítésére, amelyen a riporterben éppúgy benn ragadt a szó, mint most az alagútban szerencsét próbáló Szikra Évában. A szolnoki bemutatkozásban érezhetően túlságosan nagy teret szenteltek a természetes rögtönzésnek, az úgynevezett oldottságnak, ami végül is a diákokban feloldhatatlan görcsöt idézett elő. Így aztán a réginek és az újnak elképzelt összejátszó dialektikus egysége nem valósult meg a műsor egészében, az adás maga is torzó lett, s úgy festett, mint egy csonka, félbemaradt alkotás. Felbomlottak belső, arányai, sőt itt-ott — több jel mutatott rá — ritmusa is megzavarodott. A jobb kivitelű esztergomi bemutatkozásnak is nem egy részlete terjengőssé, néha mármár unalmassá vált, az ő műsorukban is kiütköztek az egyoldalúság jelei. Elszalasztott lehetőség, mondtuk néhány nappal ezelőtt, s hadd tegyem hozzá, a kárba veszett energiák estje is. Csak egyetlen momentumot a bizonyításra: hetek alatt készült el szorgalmas munkával az a terméktábla, amelyen egymás mellett parádéztak a fejlett ipari város jeles termékei. Formás süvegekben a cukor, csinos dobozokban a Tomi stb. Várták, hogy „megszólalhassanak”. De a műsor több mint százhúsz percéből nem futotta, hogy rájuk is fény essék. ^Pedig, ha jól tudom, még rigmus is volt előkészületben. De nem folytatom, mert véletlenül sem szeretném a „magyarázom a diákok bizonyítványát” zsákutcába keveredni, mentegetni a főiskolások fogyatékosságait. Közülük mindenesetre legjobban Boros Mária állt helyt és Béler Ibolya igyekezete dicséretes. Az Esztergomban „dolgozó” diákok szerencsésebb körülmények között, kellemesebben tudtak bemutatkozni. Egykét iskolásízű riport azonban "az ő teljesítményüket sem túlságosan emeli. Tanulunk látni A látás hatalom — ezt kívánja bizonyítani egy új televíziós sorozat, amelyet húsz adásra terveztek. Balogh Jenő professzor, a Képzőművészeti Főiskola tanára vállalta azt a feladatot, hogy játékosan, gyakorlati példák kézzel fogható tanulságain át vezetve győzze meg nézőit: aki nézni tud, még nem biztos, hogy feltétlenül lát is. Még csak két részletét ismerhettük meg az adássorozatnak, de ötletes példáival, nyelvi közérthetőségével már is magához ragadott. Már az indításkor jól kiraj■ zolódtak az egész körvonalai, hogy tudniillik egy folyamat bemutatásáról van szó, amely a látás érzéki formájától visz a meglátásokon át a művészi látomásig. Végtelenül rokonszenves, ahogyan Balogh Jenő hátat fordítva mindenféle szakbarbári ködösítésnek, demokratikus módon juttat hozzá elvont ismerétekhez. Együtt gondolkodva vezet el a felismeréshez. A látás: képesség. Ha pedig az, akkor csiszolható, alakítható, fejleszthető. Ügy hiszem, aki tisztán akar látni, vagy épp messzire, de akár előre is, annak ez a sorozat segítségére lesz. Ifiuülö nők, asszonyok A televízió aligha gyanúsítható azzal, hogy nagy egyéniségek propagandájában férfipárti volna; az értékek pártját fogja. Tapasztalhatjuk, hogy kiváló személyiségek sorában gyakorta ismerkedhetünk meg a „gyengébb nem” képviselőivel. Most, hogy az 1975-ös esztendő a nők évévé nyilváníttatott. a televízió külön is adózik a nőtársadalom kiemelkedő képviselőinek. Elsőként dr. Dienes Valériát szólaltatta meg, aki meghazudtolva 97 esztendejét, olyan szellemi frisseséggel elevenítette fel a hé évtizede történt eseménykét, hogy egyszerűen lény göző volt. A matematika d tora, a filozófia kitűnő i merője nemcsak azzal f gott meg, amit mondott, h nem azzal is, ahogyan gon dolatait formába öntötte: a szóbeli kifejezés pontos geometriájával. De jó hallani a képernyőről azt, aki ilyen szépen, plasztikusan beszel magyarul, akinek miközben hallgatjuk, szavaiban ott érezzük a sajátos ízt, a zamatot, élvezhetjük, hogy a gondolat milyen pontosan ássa meg a neki megfelelő szómedret. Persze a kor, amelyről szemtanúként beszélt és még beszél majd a második részben, szellemi megújhodásunk színes eseményekben bővelkedő kora. Kíváncsian várom a folytatást. V. M.
