Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)

1975-02-09 / 34. (33.) szám

s SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975, február ». Milyenek hát a sportolók? Egy fiatal sportoló nyugati útján jobban meg­tömte szatyrát, mint ahogy azt vámelőírásaink engedik. A kihágás hírére a közvé­lemény haragja az egekig csapott. „Ezeknek mindent szabad!” Egyik labdarúgónk gátlástalan anyagi követe-, lődzésének híre sodró vihart kavart: „Hát ilyenek a spor­tolók!” Amikor Kiss Antal, a tata­bányai gyalogló a mexikói olimpián vérző lábbal, ájul­­tan esett a célba az ezüst­éremért, alig győztük köny­­nyeinket nyelni a . megha­tottságtól. „Nagyszerű, iga­zán nagyszerű sportember!” Münchenben Balczó Bandi pompás futása után csillogó szemmel ölelgették egymást a szurkolók — ugyan­azok Á szurkolók. „Ilyen egy sportoló, egy igazi spor­toló!” Milyenek hát a sportolók? Ördögök? Angyalok? A két véglet között Magyarorszá­gon hatszázezer sporttal fog­lalkozó fiatalt tartanak szá­mon. Erkölcsi szintjüket az OTSH vezetői így értékel­ték: „A sportban résztvevő ifjúság arculata nem mutat az átlagosnál jobb képet.” És bár a gondolatsort így folytathatnánk — rosszabbat sem, a fenti ítélet mégis el­gondolkodtató. Sportolóink emberi, akarati tulajdonsá­gai alig válnának el tehát az átlagétól? Miként lehet akkor átlagos akaraterővel, kitartással, szenvedéllyel, céltudatossággal, fegyelem­mel olyan eredményt elérni,’ amire a sportvilág odafi­gyel? Sehogyan sem — s eb­ből máris kitűnik, hogy a testkultúra szférájában sür­gető nevelési tennivalók vár­nak az edzőkre, sportveze­tőkre. Az égető gond nem mai keletű. A nevelésben a hiá­nyosságok hosszú „átfutási idő” után jelentkeznek. Egy ííktal, tehetséges sportoló 10 esztendőt töltött el szakosz­tályában heti négy-ötszöri tréninggel. Edzői, sportveze­tői többet voltak vele együtt, mint bármelyik szülő, vagy tanár. Tíz év után a spor­toló magatartásában olyan változást tapasztaltak, ami mellett a szakosztály veze­tői nem mehettek el szó nél­kül. (Felelősségre> vonták hát a sportolót, s kis híján ajtót mutattak neki az egyesület­ből És közben meg sfem for­dult a vezetők fejében, hogy körülnézzenek portájukon, vajon nem a szűkebb spor­tolói közösségben látott ne­gatív példák hatására lett-e a fiú olyan, amilyen? Mert a legintenzívebb hatások a sportoló fiatalt az edzőte­remben,- a sportpályán érik. Ezért is foglalt el olyan ál­láspontot a legfelsőbb sport­vezetés, hogy o sportolók ne­veléséért az egyesület fele­lősséggel tartozik! Nevelnie kell tehát az egyesületnek, de miként? A közelmúltban megtartott ne­velési tanácskozáson meg­oszlottak a vélemények e té­mában. A felszólalók közül néhányan úgy vélték, hogy egy-egy klubban nevel a szertáros, a tiszta, higiéni­kus felszereléssel, nevel a pályagondnok a rendben tar­tott játéktérrel, nevel a gyú­ró ... — és természetesen az edző, a szakvezető. Való igaz, a környezeti hatások szerepét kár lenne kicsinyí­teni, ám a nevelés, az em­berformálás — a sportem­ber formálás — ennél jóval több. E céltudatos tevé­kenységért az edző szemé­lyében kell felelőst állítani, akin számon lehet kérni egy-^gy versenyző neveltsé­­gi szintjét. Az első lépésként tehát a sportvezetők népes táborát kell mérlegre tenni: alkal­masak-e maradéktalanul a sportoló fiatálok nevelésére. Dr. Beckl Sándor, az OTSH elnöke három gondolatba sűrítette az edzőkkel, szak­vezetőkkel szemben támasz­tott követelményeket. Legye­nek élő példái a fiatalok­nak, mert erkölcsi feddhe­tetlenségük minden szónál mélyebb nyomot hagy a sportolókban. Teremtsenek egy klubban, szakosztályban, csapatban olyan légkört, ahol szinte felesleges a jóra buz­dító szó, mert a levegőben van az emberi jellem kitel­jesedésének igénye. Legye­nek a sportolókkal foglalko­zó szakemberek jól felké­szültek, a sportvezetés min­den dimenziójában járatos pedagógusok. A követelmények e mér­céje egyelőre túl magas egye­sületeink legtöbbjében. De az is előfordul nem egyszer, hogy az edzői jószándék a vezetőtársak liberalizmusán szenved hajótörést. Ki ne tudna példát mondani arra, — hallomásból, vagy szem-, fültanúként — miként pro­testáltak befolyásos emberek egy-egy megbüntetett spor­toló ügyében. Különöskép­pen, ha az illető kiugró eredményekre képes. Ilyen­kor a sikeres szereplés re­ménye szinte megtorpedóz minden nevelő szándékú fe­gyelmezést. Pedig, ha vala­mivel, hát ezzel felmérhe­tetlenül sokat ártanak a ver­senyző fiataloknak, akik elő­ször talán szégyenkezve fo­gadják a számukra kierő­szakolt bűnbocsánatpt — ám egy idő után már követelik a velük szemben tanúsított mindenáron való megbocsá­tást. így követelődzésükhöz, anyagiasságukhoz, — mert a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve — a mindenáron való ered­­ményhajhászás teremt táp­talajt. Gyakori beszédtéma az egyesületétől megválni ké­szülő, vagy annak hátat for­dító sportoló is. Ilyenkor a volt kedvenc összes vélt vagy valódi rossz tulajdonságai terítékre kerülnek — de egy szó se esik a klubról, amely­ből távozni akar a játékos. Pedig helye lenne ott is az önvizsgálatnak: vajon meg­találta-e a versenyző az igazi közösséget, a kiugró sporteredményekhez erőt adó közeget, a magánéletében a társakat, a pályán a bajtár­sakat, a kiélezett küzdel­mekben a bátorítást adó ve­zetőket — egyáltalán olyan kollektívát hagydtt-e maga mögött, melynek vonzó kö­réből alig lehet szabadulni. • Egy összekovácsolt közösség kohéziójának 'erősebbnek kell lenni minden anyagi kísér­tésnél. A sportolók közösséggé formálásának épp oly kere­tei vannak, mint az ifjúság egészének. Mégis bántóan keveset hallunk sportegyesü­leten/ belüli KlSZ-szervezet­­ről, sportolói pártcsoportról. Az ifjúsági szervezetekben rejlő összetartó erőt pedig nem nélkülözhetik a sport­egyesületek kollektíváinak összeforrasztásánáL A nevelési kongresz­­szus félnapos vitájában any­­nyi hasznos, előremutató ta­nács hangzott el, melyek akár egy tanulmánykötetet is megtöltenének. Az OTSH a készülő nevelési határoza­tához minden bizonnyal fel­használja majd e teremtő gondolatokat, s olyan irány­elvek látnak napvilágot, me­lyek érvényesülése nyomán egyre több lesz sportéletünk­ben a szívet megmelenged­­tető jó példa és mind keve­sebb az elítélendő cselekedet. Mert a válasz a kérdésre; milyenek is a sportolóink? az: Amilyennek neveljük őket Palágyi Béla Mai sportműsor VASAKNAF Asztalitenisz t & Honvéd Kilián FSE ellenőrző versenye a Szé­kesfehérvári Szondi SE, a Ceg­­légi VSE, a Szolnoki Vízügy- Dózsa SE és a Honvéd Kilián FSE felnőtt versenyzőinek rész­vételével, Szolnok, a Kilián György Repülő Műszaki Főisko­la tornaterme, 9. A törökszent­miklósi Városi Sportfelügyelő­ség asztalitenisz szakszövetségé­nek „felszabadulási versenye*'' Türökszeutmiklós, Ifjúsági ház, 9. Birkózás? §> megyei szakszö­vetség rendezésében 17—18 éve­sek kötött- és szabadfogású te­rületi kiválasztó versenye, Haj­­dú-Bihar, Szabolcs-S2atmár, Nógrád, Heves, Borsod és Szol­nok megye versenyzőinek rész­vételével, Szolnok, MAV sport­telep birkózóterme, mérlegelés 8.30/9.30-ig, verseny kezdete 10.30. Kézilabda: a jászberényi járás terem bajnoksága, felnőtt női döntők és ifjúsági leány csapa­tok mérkőzései, Jászberény, Hű­tőgépgyár sportcsarnoka, 8.30. Sakk; megyei csapatbajnok­ság. I. osztály, Szolnoki MTE H. —Karcag VM, Szolnok, József Attila út (ÉPSZER irodaház) 9, Kisú j szállás—Mezőtúr, Kis új szál­lás, Dózsa Tsz klubhelyiség, 9, Tiszaföldvár—Jb„ Lehel SC, Ti­­szaföldvár, belterületi művelődé­si otthon, 9. II. osztály: János­­hida—Cibakháza, Jánoshida, Fő u. 29., 9., Rákóczifaíva—Jászapá­ti, Rákóczifaíva, tsz-központ, Tiszafüred—Kunhegyes, Tiszafü­red, MHSZ-székház, Üj szász— Kenderes, Üj szász, művelődési ház, 9, Jt>. Lehel SC H.—Tószeg, Jászberény, ifjúsági ház, 9, Jász­­ladány—Szolnoki Olajbányász II. Jászladány, községi művelődési ház, 9., Kunmadaras—Túrkeve, Kunmadaras, községi művelődé­si ház, 9. Vívás; Szolnok megye 1975. évi ifjúsági és serdülő egyéni bajnoksága négy fegyverben. Szolnok, MÁV SE, Véső utcai csarnoka, 8. Tömegsport: „Szolnok 900 éves** teremkézilabda-bajnok­­ság, női és férfi csapatok rész­vételével, Szolnok, Gábor Áron laktanya, 8.15. Labdarúgás: megyei NB-s csa­patok „Jubileumi Kupá**-ja: Szolnoki MTE—Jászberényi Le- 14. Szolnoki MÁV I.—Honvéd Kilián FSE, Szolnok, MÁV sport­telep, 10.30, előmérkőzés MÁV ifi—Tisza Cipő Ifi, 0, MÁV EL— Tisza Cipő L 12.30. Mezőtúr vá­rosi „Felszabadulási Kupa*’: Mezőtúri AFC L—Túrkeve,* Me­zőtúr, 9.30. Idegenben szerepeinek s at Honvéd Kilián FSE eselgáncso­­zói az országos vidék felnőtt I. osztályú bajnokságon Kecske­méten; a Szolnoki MÁV párbaj­tőrözői Budapesten az Ü. Dózsa I. osztályú minősítő egyéni ver­senyén, a férfi tőrözők pedig a fővárosban országos tájékoztató versenyen; a Szolnoki Vízügy- Dózsa, Volán, MÁV, Jb. Lehel, Honvéd II. labdarúgói Gyomán. Jászapáti, Karcag asztalitenisze­­zőí a Keleti területi ifjúsági, serdülő, újonc egyéni bajnok­ságon Szegeden; a Mezőtúri HÉTFŐS Sportegyesbe«! közgyűlés? Me­zőtúri AFC beszámoló közgyű­lése, Mezőtúr, sporttelep, klub­helyiség, 17-Bints részvétlenség egy kizgyüésen A Jászberényi Spartacus sportegyesülete a napokban tartotta beszámoló közgyűlé­sét, melyre a sportegyesület vezetői hívták a város veze­tőin kívül a sportfelügyelő­séget, s néhány bázisszerv képviselőjét is Sajnos a Spartacus évi nagy tanácsko­zása szűk körben — néhány sportköri vezető, szülő és jó pár versenyző — jelenlétében zajlott. A részvétlenség nem volt meglepő, hiszen a torná­ra „szakosodott” és jobbára általános iskolásokkal foglal­kozó sportkör az elmúlt év során nem egyszer ütközött az érdektelenség falába. Pedig nemes feladatra vál­lalkoztak/ azok, akik célul tűzték, hogy Jászberényben végül is megvetik a torna­sport alapját, önzetlen sport­emberek, társadalmi munká­sok, megszámlálhatatlanul sok órát töltenek el a pará­nyi aoróságokkal azért, hogy mozgásuk kecsesebb legyen, fizikai kénességeik növeked­jenek. A beszámolóból — melyet Novotny János sportr köri elnök ismertetett a résztvevőkkel — kiderült, hogy egy meleg, családias közösséget teremtettek a gye­rekeknek. Olyat, amilyenre példát ritkán találni, még ott is, ahol jól megfizetett szakemberek dolgoznak. Har­­math Béláné és férje áll a torna szakosztály élén,, s munkájuk eredményét az öt ezüstjelvényes sportoló min­dennél jobban fémjelzi. A házaspár munkáját Sebők Tamáshé testnevelőtanár se­gíti, a kecses mozgást pedig Szőke Csabáné balettmester oktatja a gyerekeknek. A tornaszakosztályon kívül az egyesület keretet biztosít az OKISZ versenyek küzde­lemsorozataira készülő dol­gozóknak, akiknek népes részvétele egy-egy szövetke­zeti kupában példaszerű. A Jászberényi Spartacus egye­sülete nem tartozik a nagyok közé. Igazi mini-klub — mi­ni támogatással és mégis szép eredményekkel. Ideje lenne, hogy vez t 5f nek áldozatkész munkájára felfigyeljenek a városban. — pb =— Hz első hely? Nem elérhetetlen Himer István, a Szolnoki Máv edzője bizakodó Várakozáson felül sikeres őszi idényt zárt a Szolnoki MÁV NB III-as labdarúgó­­csapata. AZ'első helyezett a Vasas Izzó mögött hárompon­tos hátránnyal a második he­lyen vághatnak neki a tavaszi idénynek. Himer Istvántól, az együttes fiatal edzőjétől a közeli tervekről érdeklőd­tünk. — Az egyesület vezetőitől megfelelő segítséget kaptunk a zavartalan felkészüléshez. — Örvendetes, hogy az együttes gerince kezd kiala­kulni. Fehér, Csontos, Repka, Tóth Gy., Földesi, Varga, Géczi, Kalmár, Szabó Gy., Molnár, Papp T., N. Szabó, már az ősz során is bebizo­nyította, hogy helye van a csapatban. De rövidesen szá­mításba kell venni Kovács S.-t, Tóth J.-t, és az ifjúsági László J.-t is. Gondjaink is vannak: Pagonyi Ernő csalár dl okok miatt kivált az együttesből, Szabó Györgyöt pedig december végén meg­operálták, Kollár sérülése sem jött még rendbe. Mind­ezekkel együtt — no és a kedvezőlen sorsolást is szá­mításba véve — nagy-nagy küzdelemre kell felkészülni szinte minden mérkőzésen. Kilencszer játszunk itthon és tízszer megyünk idegenbe. A nyitány: a fővárosban a Vasas Izzó ellen... De a ki­esőjelöltekkel is otthoni pá­lyájukon ftalálkozunk, ahol várhatóan foggal, körömmel küzdenek majd. Természete­sen a jó szereplést sehol sem adják ingyen, s elszántságban nálunk sincs hiány. Ügy ér­zem kezd összekovácsolódni a csapat, s ez jó jel. Tavasz­­szal is kifogástalan küzdő­szellemű együttest látnak majd a pályán a nézők. Csa­lódást okozni nem fogunk — legalábbis, ami az akaraton múlik, — tervünkben a má­sodik hely megtartása szere­pel, de az sem elképzelhetet­len, hogy a hajrában, még a bajnoki címért is harcba szállhatunk majd. —vincze— Bmmrr(¥TiiiiiMiimitiTniii»»iTiTmtiTrrt|yHTf A SZOLNOK MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI i /VÁLLALAT BEISKOLÁZ AZ 1975/78-08 TANÉVBE — ács-állványozó — kőműves — vasbetonszerelő — épületlakatos — kőzpontifűtés-szerelő — víz-gázszerelő — villanyszerelő — műkőkészítő — tetőfedő, bádogos, vízszigetelő —- szobafestő, fapadlózó, üvegező szakmára ipari tanulókat. Üvegező szakmára lányokat Is! JELENTKEZÉS: Szolnok 605-ös és 633, sz. intézetnél. V V 'J4Ü1Í UX1 in mit, i...... .1«. ...... ......... Állandó munkára keresünk férfi dolgozókat BÉREZÉS MEGEGYEZÉS SZERINT. Nyári hónapokban 40 órás munkahét. Munkásszállást, étkezést biztosítunk, JELENTKEZNI LEHET a munkaügyi csoportnál. SZOLNOKI CUKORGYÁR, SZÓLNOH, Vörös Hadsereg n. \ \ í « A VTVB SZOLNOKI ÚTFENNTARTÓ ÜZEME FELVÉTELRE KERES ŰTBURKOLÖ, KŐMŰVES, VlZ-GAZ SZERELŐ, PARKÉPÍTŐ ÉS DÍSZNÖVÉNYTERMESZTŐ SZAKMUNKÁSOKAT, valamint ÚTÉPÍTŐ, PARKÉPÍTŐ, PARKFENNTARTÓ betenított és segédmunkásokat. BÉREZÉS megegyezés szerint. JELENTKEZÉS: Szolnok, Bán cl L szám alatt a munkaügyi és bércsoportnáL A Beton- és Vasbetonipari Művek Szolnoki Gyára (Szolnok, Panel út) az 1975-76. tanévre fiú és lány vasbetonkészítő tanulókat iskoláz be iskolát most végzők Várjuk az általános jelentkezését. A beiskolázottakkal szerződést kötünk, tmmka- és védőruhát, üzemi konyhán napi egyszeri étkezést, tanulmányi eredménytől függően tanulmányi ösztöndíjat, havi 500,—Ft társadalmi ösztöndíjat biztosítunk. Kiképzési idő: 3 év. JELENTKEZÉSEKET a 633. sz. Szakmunkásképző Intézetbe Szolnok Petőfi űt 1. sz. kell beadni. Szóbeli tájékoztatást a gyár személyzeti vezetője ad. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom