Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)

1975-02-01 / 26. szám

1975. február 1. SZOLNCK MEGYEI NÉPLAP 5 Észt művészek bemutatkozása Szolnokon A restaurátorok A Néprajzi Múzeum restaurátorai finn­ugor kiállításra készítik elő a különféle tárgyakat, axnellett számos értékes szob­rot, kerámiát „újítanak” fel, illetve óv­nak meg az idő rongálásától, Képünkön: Mesterházi Erika mexikói szobrot res­taurál De k hogy vége a napnak — Ügy adta tsz élet, hegy ett taníthattam, ahol szület­tem. Gróf Szapáry Gyula birtokán lettem néptanító. Hat osztály nyolcvanhét ’ gyerekét oktatta egyedül Pusztataskonyban Szalai Jó­zsef, az uradalmi gépész fia. — Ott tanultam meg, ho­gyan kell bánni az idővel és a tudásszomjas gyerekekkel. Előtte egy évig nem volt állása — Nagy örömmel, óriási ambícióval kezdtem, de köz­beszólt a háború. Legszebb korából hét és fél évet rabolt eL Hadifog­ságból hazatérve azzal fo­gadták: „Ott taníthatsz a megyében, ahol akarsz.” Pusztataskonyban akkor szerveztek egy nevelőott­hont Annak a vezetését vál­lalta eL — Kastélyt kaptunk, bú­tort nem. Kivágattuk a ki­száradt fákat, azokból lett bútor. Makarenkói iskola volt abban a feszült légkörben, amit az iskolák államosítása miatt teremtett a reakció. — Gyakran megtörtént, hogy tízkilométeres gyalog­lás után éjszaka kopogtak be a szülők: „Megvan-e még a fiunk, vagy elvitték Szi­bériába?” Mire rendbe jötték volna, megszüntették a diákott­hont. Fájó szívvel nézett a'z általuk készített bútorok után. Akkor, 1949-ben került mostani helyére, kollégiumi nevelőnek. — A hely ugyanaz, csak a név változott. Akkor az ipa­ri gimnázium, most meg a gépipari szakközépiskola kollégiumaként tartják szá­mon. A gépipari technikumok létrehozásának időszaka volt az. Olyan gyerekek tömege került műszaki pályára, akiknek a kollégium nélkül nem lett volna erre lehető­ségük. — Csalogattuk a gyereke­ket a kollégiumba. A szülők jórésze nem érezte a tanulás szükségét. Közben Szalai József is kereste önmagát, meditált, miként tudná az ötvenes évek elejének nem egyértel­mű politikai vonalvezetése mellett a fiatalok pszichiku­mának megfelelően megta­lálni a megfelelő hangot. Akkor szerezte második ok­levelét, a szégedi főiskolán. — Egy közös vonás köny­­nyítette munkámat: én is a Kunságból kérültem ki, ab­ból a környezetből, ahonnan növendékeim. Ezt megérez­ték ők is, szüleik is. A kollégiumi nevelő mun­ka mellett tanított is. — Tudtam, és vallottam, hogy olyan töltettel kell fel­vértezni növendékeinket, amivel kellő versenytársak lesznek az élet bármelyik területén a kedvezőbb sor­ból ’ kikerülő társaikkal szemben. Ezért szerezte harmadik diplomáját, — ezúttal a sze­gedi tudományegyetemen. — A szocialista emberré formálás lett közben tevé­kenységemben mindinkább a céL A kollégium felszereltsége is javult. 1960-ban az akkori diákotthont az elsők között avatták szocialista kollégi­umként. — Akkor már éreztem, hogy semmivel nem tudná­nak máshová csábítani. Az­óta mindig úgy fekszem le, hogy de kár, hogy vége a napnak. Pedig estére elfára­dok. hiszen nem nyolcórás a műszak. Itt lakom a kol­légiumban. .. A nevelőtanárok körében nagy volt a fluktuáció. Ért­hető a nagy lekötöttség, az esti ügyelet, a követélmé­nyek miatt. — Nálunk az az elv érvé­nyesül, hogy egy mindenki­ért, mindenki egyért, min­denki mindenkiért. Elsősor­ban nem az egyént, hanem a kollektívákat értékeljük. Ezáltal olyan feladatokra sarkalljuk fiataljainkat, amik a külső szemlélő szá­mára hihetetlenek. Persze ehhez a nevelőnek kell egy kicsit a szülőt is pótolni, jogtanácsosnak, barátnak, legalább lélekben örök fia­talnak, s az ifjúságban min­dig bízó embernek lenni. 1949 októberében a jtollé­­gium folyosóján gyülekeztek a növendékek. Megtudták, hogy Szalai József 20 éve nevelő náluk, virággal kö­szöntötték. — Nem bírtam ki könnye­­zés nélkül. Bementem a la­kásomba, s azon gondolkod­tam, hogy mindaz, amit két évtizeden át tettem, kamato­zott-e szellemiekben. Ezért kerestem fel levélben nyolc­száz volt növendékünket. Jöttek a válaszok tömegé­­veL örömmel reagált dr. Kaifás Ferenc egyetemi ad­junktus, Kovács Sándor ku­tatómérnök és a többiek. Szabó Kálmán külügymi­­nisztériumi előadó azt írta, hogy „az akkori légkör, az a határozott nevelési vonal nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az elet bukta­tóin becsületesen és tisztán túljussunk, s mind szakmai­lag, mind emberileg megáll­juk helyünket.” Az öregdiákok első talál­kozója is nagyszerűen sike­rült. Jenei István Szófiából, Kunsai Péter Moszkvából táviratozott: „Ott leszek”. —1 Ezek után éreztem, hogy érdemes volt. Ügy lát­szik, a sikerélmény nemcsak a fiataloknak ad ösztönző erőt, hanem az idősebbeknek is. Derűsebben, magabizto­sabban dolgoztam. Négyszer érdemelték ki a középiskolai kollégiumok versenyében az első helyet, s a KISZ KB zászlaját. Sza­lai József az „Oktatásügy kiváló dolgozója” kitünte­tés mellé megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, a NIM kiváló dolgozója ki­tüntetést és az Ifjúsági Ér­demrendet. — Növendékeink abban a korban vannak, amikor szin­te véglegesen kialakul világ­nézetük. Nagy Öröm szá­momra. hogy úgy távoznak el tőlünk, hogy egész lé­nyükből sugárzóan maguké­nak vallják a szocialista esz­méket Tavaly négy növendékük került moszkvai főiskolára. Szombaton itthon voltak, az­zal kopogtattak be a kollé­giumba: De jó itt lenni me­gint — Ezek a példák arról győznek meg, a kollégium nemcsak fedél és kenyér, hanem jóval több annál: otthon. Sín»®» Béla, Már az elmúlt esztendő­ben jeleztük olvasóinknak, hogy Tallinnból lsét vendég­­művész érkezett városunk­ba, akik nemcsak szórakozni vágyó turistaként gyönyör­ködtek megyénk és hazánk szépségeiben, hanem mun­káikkal művészetüket is el­hozták Magyarországra. Jüri ARRAK grafikáiból, ex lib­riseiből és Urve ARRAK bőrmunkáiból a Damjanich Múzeum kiállítást állított össze, amelyet a tavalyi esz­tendőben bemutattunk Bu­dapesten, a Mini Galériában és az ÉVIG Művelődési Ott­honban. valamint a hódme­zővásárhelyi Tornyai Múze­umban. Most került sor arra, hogy az eddig nagy sikerrel sze­replő műveket végre szol­noki közönségünknek is pre­zentáljuk. Talán ejtsünk szót előbb Urve Arrak bőrmun­káiról. A rendezés technikák szerint válogatta szét a be­mutatott darabokat; külön a domborított, a festett és met­széssel díszített műveket. Mindhárom technika való­jában hagyományos az észt iparművészetben. A Művé­szeti Intézetben önálló fa­kultáson oktatják, s a Mű­vészeti Kombinátban jelen­tős részleg foglalkozik a mű­vészek által tervezett köny­vek, borítók, dobozok, tár­cák kivitelezésével és sok­szorosításé vaL A Damja­nich Múzeum kiállításán lát­ható bőrtárgyak legtöbbje egyedi munka. Urve Arrak tárlatra szánt, egyetlen pél­dányban készült alkotása. Láthatunk többrészes met­szett díszítésű színes ékszer­tartó dobozt, különböző mé­retű, mintázatú vendégköny­veket Ez utóbbi különösen jelentős észt barátainknál, Budapesti napok Varsóban A lengyel fővárosban feb­ruár 10—16. között budapesti napokat rendeznek. A varsói Történeti Múze­umban nagyszabású kiállítás nyílik „Budapesti utcák, te­rek, emberek 1700—1975” címmel. Festményeket, ipar­­művészeti tárgyakat kis­plasztikákat sorakoztatnak majd fel a látogatók előtt, eredeti műveket olyanokat, amelyek valamilyen kap­csolatban vannak a főváros­sal. A kulturális rendezvény­sorozaton a Fővárosi Tanács delegációval képviselteti ma­gát Vándorsólyom A KisWnság madarai A vándorsólyom, a hon­foglaló magyarok kedvelt idomított vadászó madara, ma már egész Európában ki­veszőiéiben van. A szak­emberek mindössze 50 párra becsülik állományát az egész kontinensen. Ezért szenzá­cióként hatott hogy a Han­ság déli részén — Földsziget határában — vándorsólyom pár tűnt feL Ezen a vidéken tíz éve nem láttak vándor­­sólymot, bár korábban hoz­zátartozott ez a madárfaj is a Hanság élővilágához. Ornitológusok járják akis­­kunsági nemzeti park terü­letét. hogy számba vegyék a madárvilágot Örömmel ta­pasztalják a megduzzadt szi­kes tavak, tocsogók példát­lanul élénk téli modárfor­­galmát. Az átvonulók és az itthon telelők ezres seregeit vehetik számba. Eddig 33 otthonos és vendég madár­fajt írtak össze. A téli szem­le után. a költés idején, is­mét „leltárba” veszik a kis­kunsági nemzeti park ma­darait az ornitológusok. hiszen majdnem minden csa­lád rendelkezik egy vendé­gek, kedves látogatók szá­mára kikészített díszes könyvvel, amelyben néhány közvetlen „humoros” mon­dattal illik megköszönni a vendéglátást. A bemutatott alkotások kö­zött láthatunk jónéhány speciális festett mintázatú könyvecskét. Ezek techniká­ja Urve Arrak saját „talál­mánya”. Valójában egy fes­tési eljárást, festék-folyatá­­si technikát alkalmaz a ki­készített bőrfelületen, ahogy a dekoratív formákat a szí­nek automatikus keveredésé­ből kapja. Olyan ez, mint a gyermekkorunkban ját­szott „felhő játék”, azaz ki mit lát bele a különböző formájú, gomoly gó pama­csokba. S amikor az össze­simuló, gomolygó festékfol­tok, folyócskák képe számá­ra a legtetszetősebb, akkor egy sajátos eljárással a bőr­re viszi az ily ihódon létre­jött szín- és formakompozí­­ciótr Legutóbbi munkáinál ezt a technikát már vegyíti a domborítással. A kiállított darabok korántsem mutatják be teljeséggel Urve Arrak sokszínű tevékenységét. így nem tudtuk nagy méretei miatt prezentálni színes bőr ülőpárnáit, lakásdíszként, fekvőalkalmatosságként egy­aránt használható, bőrből varrott kompozícióit. Művé­szetéből azonban így is ka­punk ízelítőt, s egyben is­mét meggyőződhetünk az észt iparművészet nemrégi­ben a balti képző- és ipar­­művészeti kiállításon élvezett kiváló kvalitásairól. Ugyancsak ismert előttünk már az észt sokszorosított grafika magas színvonala. Jüri Arrak személyében mos* A debreceni Kossuth La­jos .Tudományegyetem két nyelvésze, Jékel Pál és Paop Ferenc, többhónapos mun­kával egy ODRA 1204-es szá­mítógépbe táplálták be Ady Endre életművét. Ennek eredményeként, a már meg­lévő betű- és hangstatiszti­kai vizsgálatok után, elké­szült az első „fonéma-sta­tisztika” is. A gép „bonckés” alá vette a költő valamennyi versét, vizsgálta mély és magas hangzóit, kielemezte hangzó­illeszkedésüket és ezekről tel­jes statisztikát készített. .Ki­mutatta többek között, hogy az Ady költői oeuvrejét ké­pező 992 vers több mint 115 ezer szóból áll. Kiderült, hogy az „üj versek” tartalmazza arány­lag a legtöbb magánhangzót, míg a megelőző s az azt kö­vető kötetekben lényegesen gyakoribbak a mássalhang­zók. A magas és mély ma­gánhangzók tekintetében az életmű meglehetős állandó­ságot mutat. A szóhossz Ma délután a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázi­umban az iskola természet­­tudományi gyűjteménye új szerzeményeinek bemutatásá­val nyílik a III. biológus hónap, amelyet a szaktudo­mány mélyebb megismerése céljából hagyományosan megrendeznek a diákok szá­mára. A hónap végén befejeződő rendezvénysorozatban neves szakemberek tartanak elő­adást kutatásaikról, és a biológia időszerű kérdései­ről. Dr. Kaszab Zoltán aka­démikus. a Természettudo­mányi Múzeum főigazgatója szovjetunióbelí és mongóliai gyűjtőútjáről számol be. Dr. egy olyan művésszel ismer­kedhetünk meg, aki nem­csak grafikus, festő, plakát- és díszlettervező, sőt könyv­illusztrátor, de ötvösként is igen nagyra tartott tallinni művész. Szolnokon először különös világú festett élt­szereivel találkoztunk az 1969-es észt ötvösművészeti kiállításon — ugyanebből a kollekcióból láthatunk most a balti ékszeranyagban há­rom festett melldíszt. De a Tallinnba látogató hivatalos vendégek is ötvösként is­merhetik meg Jüri Arrakot, hiszen ő készítette a régi főváros képével, valamint az 1154-es évszámmal díszített jubileumi emlékplakettet, amelyet a vendégek aján­dékként kapnak. Kiállításunkon grafikái mellett láthatjuk azt a két Szolnokon festett képet, amelyet egyéb munkái mel­lett a Damjanich Múzeum­nak ajándékozott. Ezenkívül még három rajzát is bemu­tatjuk, melyek közül kettő szintén itt Magyarországon, egy balatoni kirándulás al­kalmával készült. A rajzok! biztos vonalvezetése, hatá­rozott kompozíciója bizonyít­ja Jüri Arrak biztos rajz­­tudását, formálókészségét. Nehány plakátját is sikerűit a tárlatra biztosítanunk, amelyet a tallinni Filmstú­dió rendelt a művésztől. Reméljük, a közeljövőben festészeti és illusztrátort te­vékenységét is be tudjuk mutatni, s egy teljesebb anyaggal tudjuk reprezentál­ni közönségünknek a tallin­ni Arrak művészházaspár színes, vonzó alkotó * tevé­kenységét. Dr, Egri Mária szempontjából is kiemelke­dik az „Üj versek”: a legrö­videbb szavakból áll. Ehhea a rövidséghez csak pályája végén, utolsó két kötetében közelít ismét a költő. A két debreceni nyelvész egy sajátos matematikai módszert is kidolgozott, amelynek segítségével az. egyes kötetek nyelvezetének hangzása vethető egybe. Eszerint Ady „Versek” cí­mű kötete akár más költőtől is származhatna: hangzásbe­­lileg annyira elüt a többi kötettől. Ugyanakkor az is kiderül a számításokból, hogy az „Üj verseket” meg­előző 1903-as nagyváradi kör tét már „Adys” hangú. A vizsgálódások — aligha­nem újszerűségüknél fogva ■— sokak szemében még ide­geneknek és öncél úaknak tűnnek. Irodalmáraink sze­rint azonban tökéletesedé­sükkel feltétlenül utat nyit­nak a költői alkotóműhelyek eddiginél behatóbb és sokol-, dalúbb megismeréséhez. Sterbeez István, a Magyar Madártani Intézet igazgató­­helyettese a magyar puszta természetvédelmi értékeiről, míg dr. Juhász Nagy Pál kandidátus a bioszféra ku-, tatásáról beszél. Érdekesnek ígérkezik két tanuló nyilvános vizsgája az iskola alapította „Jermy Gusztáv” biológusdíjért, il­letve a biológiai-egészség­ügyi csapatvetélkedők. A hónap záróeseményeként Mesél a Tisza címmel az irodalmi és biológiai szak­kör rendez közös műsort, amely a természet és a mű­vészet kapcsolatának bemuJ tatását szolgálja. Költő a számítógépben Előadások, vetélkedőig nyilvános vizsga Biológus hónap Kisújszálláson

Next

/
Oldalképek
Tartalom