Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)

1975-02-27 / 49. szám

/ 1975. február 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T A gyors orvosi beavatko­zást nemegyszer hátráltatja, hogy viszonylag sokáig kell várni a laboratóriumi vizsgá­latok eredményeire. A tech­nika fejlődésével újabban egyre gyorsul az analízisek ideje is< amint azt az alábbi példa is tanúsítja. Angol kutatók olyan ^ér­­gázelemző készüléket kon­struáltak, amely 90 másod­perc alatt pontosan meghatá­rozza a befecskendezett vér­minta oxigén- és széndioxid­­tartalmát, az említett két gáz résznyomását, a. vérplazma bikarbonát-tartalmát, a vér vegyhatását (pH-értékét). A mért értékek számokban ol­vashatók le a készülék hom­­lokfclületén levő kijelző-egy­ségről. A világ kutatólabora­tóriumaiban több más auto­matikus elemzőkészülék is kifejlesztés alatt van, í y a következő évtizeden belül nagy előrelépés várható a la­boratóriumi technikában. Mikrohullámon utazik Á hang és a kép A hírközlő berendezések, a telefon, a televízió világszer­te újabb területeken hódíta­nak. Az igények növekedése mind nagyobb feladatok elé állítja az elektronika szak­embereit. • Köztudott, mennyire túl­terheltek a telefonvonalak. Sok százan, sok ezren akar­nak egyszerre beszélni, s eh­hez elvileg ugyanennyi pár vezetékre lenne szükség. Ehelyett hosszabb ideje olyan kábeleket használnak, ame­lyek egyidőben akár több száz beszélgetés továbbításá­ra alkalmasak. Mindez azon­ban helyettesíthető rádióhul­lámokkal. A tv-műsorok nagy távolságokra való eljut­tatása is megoldható mikro­hullámok segítségével. Az utóbbi évtizedekben a 15—50 méteres rövidhullá­mokat mindinkább a centi­­méteres nagyságú mikrohul­lámok váltották fel, mert ezek jól összefoghatók, éles sugárban vetíthetők, kis tel­jesítményű adó is elegendő a továbbításukhoz, s a sugár irányításával egyszerre nagy mennyiségű információt le­het továbbítani. Ma már olvan nagy kapa­citású rádiórelé-berendezé­­sek vannak, amelveknek egy rádiócsatornáia azonos idő­ben 1800 telefonbeszélgetés, vagy ehhez hasonló igénybe­vételt ielentő tv-műsorok to­vábbítására alkalmas. A Távközlési Kutató Inté­zet berendezése mikrohul­lámú rádiórelé-bereridezés, amely mindössze 24 telefon­­csatorna egyidejű átvitelére készült. A díj tehát nem a nagy kapacitásnak, hanem az újszerű konstrukciónak szól. Ez a készülék konténeres, vagyis dobozban helyezték el, amely biztosítja az elek­tronikus berendezések védel­mét a különféle hőmérsékle­ti hatásokkal szemben. Másik újdonsága, hogy a „harma­dik generációhoz” tartozik. Ez azt jelenti, hogy az elek­troncsöveket tranzisztorok váltották fel, s ezt követi manapság az integrált áram­körök széles körű alkalmazá­sa. Ez az első hazai rádiórelé, amely nagy számban tartal­maz integrált áramköröket. A berendezést az Orion Gyár megbízásából fejlesz­tették ki, s itt is fogiák gyár­tani. Felhasználása sokrétű. Segítségével távoleső, kis te­lepüléseket is be lehet kap­csolni az országos telefonhá­lózatba. Legfontosabb alkal­mazási területe az olaj-, gáz-, és energiavezetékek melletti hírközlés, ehhez ugyanis nem kell kábel vagy vezeték. A mindössze 50 kilogramm sú­lyú, hordozható készülék se­gítségével kiépíthető szük­séghálózat is, ha árvíz vagy földrengés következtében va­lahol megbénul a hírközlés. Nemcsak a súlya, fogyasztása is kicsi, szükség esetén akku­mulátorral is üzemeltethető. Ha nem is közvetlenül, de közvetve „beépültek” a be­rendezésekbe azok a tapasz­talatok, amelyeket a TÁKI mérnökei a szovjet szakem­berekkel fennálló szoros mű­szaki-tudományos együttmű­ködés során szereztek. A tudomány területén ma már kevesebb az egyéni fel­fedezés, az egy névhez fű­ződő találmány. A tudósok is, akar a munkások, egv­­egy kisebb részfolyamat, szakterület gazdái. A TÁKÍ nagydíjas berendezésének is több „atyja” van. Az integ­rált áramkörök szakértője Herpy Miklós, a legközvetle­nebb munkatársai pedig Per­­ger László és a fiatal Meng József voltak. Mindannyian azt vallják: nem egyiké vagy másiké, hanem az együttesé a főszerep. Egy-egy berendezés megal­kotásában azonban nemcsak a kutatók, tudósok, hanem a prototípust gyártó, s a géppel dolgozó munkások tudása is benne van. A kutatásnak és fejlesztésnek fontos informá­cióforrása a munkásoknak a gyakorlatban szerzett ta­pasztalata. V. Zs. Az „ördög golfpályája** A „Halálvölgy” — az Egye­sült Államok védett terüle­te — Kalifornia keleti és a Nevadai-sivatag déli részén fekszik (7759 km2). Szűk la­pos völgy, sólerakódásokkal, a külső szegélyén meredek sziklás hegyek. Félelmetes csend honol itt, amelyeket a nagy kánikulában a sóme­zők pattogása szakít csak meg. Az egyik sziklás domb tö­vében áll a Scotty Castle. Est a kastélyt két gazdag cowboy építette magának öreg napjaira. A fürdőszoba olasz márványból készült, a termekben navajo indián emlékek és egy hatalmas orgona áll. Az egyik szobá­ban Bufallo Bili fegyvere látható. Nemcsak a kastély de valahogyan az egész völgy a múlt századot idézi; a vándorló pionírokat, az aranyláz megszállottjait, a végigszáguldó cowboyokat és az elszórt sírok azokat az egyéni tragédiákat, amelyeket nem jegyzett fel a krónikás. A múlt században az arany­láz után a pionírok a föld elérhetőbb kincseit igyekez­tek kiaknázni. Gazdag bo­rax lelőhelyeket találtak ezen a környéken. Nevada állam­ban a századforduló idején a borax termelés és finomí­tás egy Rhyolite nevű város­kában folyt. Ma már csak a romok mesélnek. fiz időjárás szempontjából a Halálvöl­gyet a nagy hőmérsékletin­gadozások jellemzik. A nyár májustól októberig tart a völgyben. A kánikula idő­szakban a hőmérő higany­szála eléri az 58 Celsius-fo­­kot. A századforduló idején a hőségtől több halálesetet jegyeztek fel. Ma már gép­kocsin biztosabb a közleke­dés, de a külföldi turisták­nak azért azt ajánlják, hogy lehetőleg ne a nyári hóna­pokban látogassanak el ide. Tízmillió évvel ezelőtt a Halálvölgyet még izolált sós­tavak borították. 25 ezer év­vel ezelőtt a Lake Manly még 300 km2 területet foglalt el a völgyből. Azután foko­zatosan kiszáradt itt min­den, és 15 ezer évvel ez­előtt gőzölgött el az utolsó sóstó, hátrahagyva maga után azt a sóréteget, amelyet ma „az ördög golfpályájának” neveznek. A Halálvölgy északi ré­szén (jó autóút vezet ide) ta­lálható az Ubehebe-kráter, amelynek 530 méter az át­mérője és 240 méter a mély­sége. Itt valaha erős vulkáni tevékenység folyt. Olyan ember számára, aki először jár itt, félelmetes és egyben lenyűgöző érzés át­haladni a Halálvölgyön. Akik a téli hónapokban többször vettek itt részt lovas túrá­kon, azt állítják, hogy vég­telen kopársága ellenére a sivárságban is szép ez a völgy, mint a természet al­kotása. n rendezők bizonyos filmek forgatásá­hoz ennél jobb kulisszát a világ egy pontján sem ta­lálnak. Antonioni annakide­jén itt forgatta a „Zabris­­kie P(oint”-külső felvételeit. Áramot ad a tenger Az energiaválság kirobba­nása, illetve a kőolajeredetű energiahordozók árának az ugrásszerű felemelkedése óta világszerte azon fáradoznak a kutatók, hogy újabb és főként olcsóbb 'energiához juttassa a fogyasztókat. Új­ra felfedezték a korábban már alig becsült szenet, és újra a rajzasztalra kerültek azok a tervek, amelyek a tenger ritmikus mozgásának, az apály-dagálynak az ener-Az ember már régóta igyekszik munkába fogni ezt a jelentős mozgási energiát. Már a 11. századból ismere­tesek *az ún. dagálymalmok. A lehorgonyzott úszószerke­zetről lapátkerekek merültek a habokba, és az ide-oda mozgó víz hajtotta a hozzá­juk kapcsolt örlők,öveket vagy fűrészeket. Többször újra felmerült az energia­­nyerés ötlete, de a megvaló­sulás mégis századunkra ma­radt. Sajnos, nem lehet minde­nütt építeni árapályerőmű­veket. Létesítésükhöz termé­szetes vagy mesterséges ten­gerparti szorosra van szük­ség, amelyen át az emelkedő víz egy medencébe folyik. Ha az ilyen szorosba zsilipet építenek, az a dagály után visszatartja a felduzzasztott víztömeget, amely apálykor á gát nyílásain visszaengedhe­tő a tengerbe. A víz mozgá-Kis áramfogyasztás idején — például éjjel — még vizet is szivattyúznak a tárolóba, ill. onnan a tengerbe, hogy még tovább növeljék a szint­­különbséget. , így a tenger­járástól függetlenül mindig rendelkezésre áll energiater­melésre alkalmas szintkü­lönbség a tenger és a tároló között. Ily módon az ár­apályerőmű áramot termel­het a legtöbb gondot okozó csúcsfogyasztás idején is, és ezzel az áramtermelő hőerő­művek és atomerőművek Meteorok látogatása A világűrből érkező mete­oritok közül a kisebbek a légkörben a súrlódási hőfej­lődés hatására elpárolognak, a nagyobbak pedig rendsze­rint lezuhannak a Föld fel­színére és belefúródnak a talajba. Kivételesen megtörténik, hogy egy nagy meteorit csak megközelíti a földfelszínt, de nem csapódik be, hanem a légkörön át tovább rohan és az ellenkező oldalon elhagy­ja bolygónk vonzáskörét. Ez akkor következik be, ha a meteorit érintőleges irány­ban közeledik a Földhöz. El­méleti számítások szerint a nagyobb meteoritoknak csak két ezreléke keresztezi így a légkört, a többi 998 ezre­lékük lezuhan a Földre. A gyakorlatban sokkal ritkáb­ban sikerül ténylegesen ki­mutatni, hogy egy meteorit valóban nem ért földet. Ez történt az 1972. augusz­tus 10-én megfigyelt mete­or esetében. Pályáját egy mesterséges holdról figyel­ték meg olymódon, hogy a mesterséges hold felvette a meteor infravörös sugárzá­sát. Kitűnt, hogy a meteor 58 kilométeres földfeletti magasságig Jjatolt be a lég­körbe, ezután pedig eltávo­zott a világűr felé. A becs­lések szerint a meteor töme­ge egy tonna volt, tehát be­csapódás esetén súlyos rom­bolásokra lett volna képes, valószínűleg 200—300 méte­res átmérőjű krátert hozott volna létre. Szerencsére ilyen nagy tömegű meteori­tek aránylag ritkán fordul­nak csak elő. giáját igyekeznek „megcsa­polni”. Aki már járt tengeri ki­kötőben, megfigyelhette ezt a mozgást. Dagálykor óriási víztömegek mozdulnak ki a helyükből, megsokszorozódik a partokat ostromló hullá­mok ereje, a víz benyomul a folyók torkolatába. Apály­kor mindennek az ellenke­zője játszódik le. Minden nap kétszer áll be magas és kétszer mély vízállás. sa úgy használható, hogy a be-, illetve kizúduló víztö­megekkel csőturbinákat haj­tanak jneg. A turbinák te­hát akkor is működnek, ami­kor a víz a tengerből a me­dencébe áramlik, és akkor is, amikor a leapadt tengerbe a vizet visszafolyatják, vagyis mindkét irányú áramlást fel­használják hasznos munka végzésére, tehát az erőmű­vek mindkét irányban mű­ködnek. Ha sok a víz, de viszony­lag kicsi az esési magasság — és ez a helyzet az ár­apály-erőművek esetében — az ún. Kaplan-turbinák kü­lönleges típusát, a reverzi­bilis csőturbinát alkalmaz­zák. E turbinában elfordít­ható lapátok vannak, és a lapátok állásszöge szabályoz­ható, hogy a turbina min­dig a legjobb hatásfokkal működhessen. számára lelíétővé teheti az egyenletes, tehát gazdaságos termelést. Franciaország 1961-ben lá­tott hozzá a rance-i erőmű építéséhez, amelynek 24, egyenként 10 ezer kilowattos aggregátját 1967-ben helyez­ték üzembe. Ez azonban csak előfutára a Mont St. Michel­­öbölbe tervezett 10 millió ki­lowattos árapály-erőműóri­­ásnak. A Szovjetunió a Föld egész — 40 milliárd kilowattra be­csült — árapály-energiájá-Olvasóink méltán vethe­tik fel a kérdést, miért fog­lalkozunk külön cikkben a címbeli nyelvi formával. Több szempontból is érdemes előtérbe helyeznünk a való­di rövidítések között szá­­montartott stb. írásával, ki­ejtésével és használati érté­kével kapcsolatos kérdése­ket. Először az írásáról né­hány szót! A helyesírási sza­bályzat azt tanítja, hogy a különírt szavakból álló szó­­kapcsolat rövidítése általá­ban annyi tagú, ahány kü­lönírt szóból áll a rövidí­tett szókapcsolat. A s a többi szókapcsolat stb. rövidítése tehát nem a szabály szerint történik, s így kivételnek kell tekintenünk. Az írásban való használata kapcsán elég gyakran azt a hibát követik el egyesek, hogy a felsoro­lás végén levő stb. elé is ki­teszik a vesszőt. Nincs erre szükség! De ugyanakkor a stb. előtt a pontosvesszőt ki kell tennünk akkor, ha a felsorolásban az egynemű­­ekből álló egységeket el akarjuk különíteni a más neműekből álló egységektől. A stb. rövidítés mind írás­ban, mind hangalakjában újabban versbeli szóként sa­játos stilisztikai szerepet is vállal magára, s ahogyan Devecseri Gábor írja: „köz­napi pongyoláját elveti”, s új szerepkörében új jelentés­nak egyhatod részével ren­delkezik. A Finnországtól keletre eső öblökben vannak a legjobb lehetőségek ár­apály-erőművek építésére, Az egyik nagy öbölben pél­dául 100 km hosszú és 20 m magas gáttal gigantikus erőművet terveznek: ener­giatermelésre 1500 turbinát kívánnak beépíteni. A szovjet kutatók — akik már a háború előtt elkezd­ték a kérdés tanulmányozá­sát — az északi tundra ne­héz körülményei miatt új építési módszert dolgoztak ki. Az erőmű építményeinek vasbeton elemeit Mur­­manszkban gyártják, és az építkezés színhelyére úsztat­ják. A módszert már ki is próbálták a kiszlogubszki kí­sérleti árapály-erőmű építé­sénél. Mit hoz a jövő ? A kísérleti erőmű építése 1963-ban kezdődött el és 1968. december 28-án adott először áramot a kólái ener­getikai hálózatnak. A követ­kező lépés a humbovkai öbölben készülő 340 mega­wattos árapály-erőmű, ezt követi a Kuloija folyó torko­latában egy 500 megawattos, majd a Zezeny-torkolati 2000 megawattos, és ugyanitt egy 14 ezer megawattos árapály­erőmű. A szovjet úsztatásos mód­szer nagy feltűnést keltett Angliában, Kanadában és Amerikában, és ezek alapján egyre több terv lát napvilá­got. Más földrészeken is szü­letnek hasonló merész ter­vek. A patagóniai partok (Dél-Amerika) különösen al­kalmasak az árapályerőmű építkezésekre. Nehéz megjósolni az ár­apály-erőművek sorsát. Egy azonban biztos: hasonlóan a folyókon épülő vízierőmű­vekhez, építésük nagy költ­ségbe kerül, a termelésük azután hosszú ideig gazda­ságos. i H. J. árnyalatot és használati ér­téket nyer. Erre is utal Zelk Zoltán, amikor ezeket a so­rokat papírra véti: „Satöbbi, nem úgy satöbbi, miként más satöbbi, mert vállára emelhet kétezer sort, ezért nagy S-sei írandó Satöbbi’’ (Zelk: Egy verseskönyv cím­tervei). Somlyó György Me­se a hotelszobáról című köl­teményében a satöbbi szin­tén többet vállal magára megszokott szerepénél: „Sa­többi, satöbbi, satöbbi, mind emberből van, mind veze­ték embertől emberig”. Illyés Gyula költeményé­nek szövegébe szőtt stb. rö­vidítés a versben el nem mondott, s a feleslegesen is­mételt, agyoncsépelt érvek, ellenérvek hiábavalóságát is érzékelteti, s így kulcsszó­ként jut versebeli szerephez: „Míg sorsunk itt..Stb., stb.!... Mind élesebben lá­tom a csontváz-rendezést, s tudom a végszóra s végmo­solyra az ellenszót és mo­solyt, mind a stb., stb.-et eb­ben a... stb., stb., stb.! — Fintorom is unom! (Illyés: A virradat tükre). Az idézett verssorok arra is szép pél­dát nyújtanak, hogy mi min­dent bír el egy nagyon is hétköznapinak tartott szó versbeli szerepében. ír, Bakqs József DagáfymaSmoktól az erőmüvekig Élen a Szovjetunió Satöbbi

Next

/
Oldalképek
Tartalom