Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1975-02-27 / 49. szám
1975. február 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A jászkiséri könyvtárnak ezerháromszáz beiratkozott olvasója van, többségük gyerek, fiatalember. Pillanatképünk ezt „hitelesíti” Orvosi rendelő épül a munkáskerületben A cukorgyártás egyik fázisában mésztejet használnak fel. Ennek az alapanyagát az égetett meszet és a mészkövet vasúton szállítják a gyárba, s a mészkövet a KÖRNYEZETVÉDELEM Tiszta vizet a Tiszába Tervszerű munka, jelentős beruházások a Szolnoki Cukorgyárban A Szolnoki Cukorgyárat a város legnagyobb vízfogyasztói között tartják számon a szakemberek. Ez természetes is, hiszen a kampányban a vagonokban érkező nyersanyag kirakásától kezdve egészen a cukorfinomításig, minden művelethez vizet használnak, amely a cukorgyártás során egyre jobban szennyeződik. A végtermék hasznos a népgazdaságnak, a „melléktermék” szennyezi a Hevesei víz, kevesebb energia Minél kevesebb vizet kell • kiemelni a Tiszából, annál kevesebbet kell üzemeltetni a nagy teljesítményű átemelő szivattyúkat, annál kevesebb energiát használnak fel. Mindehhez tegyük hozzá: kevesebb víz, kevesebb szennyvíz. Ezt az elvet hirdették meg a gyár vezetői, amelynek köszönhetően több, a víztakarékosságot segítő műszaki, technológiai megoldás született. A tavalyi kampányban mért egy mázsa répára számított vízmennyiségnek az idén csupán kétharmadát használták fel a cukorgyártáshoz. A számok meggyőzőek, s most nézzük, mi van mögöttük. . Többek között az, hogy a vagonokból a beérkező répát Por, Tíist - légszennyezés Tiszát. A cukorgyár évről évre jelentős szennyvízbírságot fizet: az 1973-as kampány után egymillió 100 ezer forintot róttak ki rá — de a gyári kollektíva erőfeszítései azt mutatják: már nem sokáig ... Jelenleg „kétfrontos harcot” folytatnak, amelynek célja egyrészt a vízfelhasználás csökkentése, másrészt á szennyvíz tisztítása — a Tisza védelme. vízágyúval „mossák le”, s a korábbi gyakorlattól eltérően, a szennyeződött vizet nem a Tiszába, hanem házi ülepítőbe vezetik. Itt megtisztulva nagy része visszajuttatható a vízágyúkhoz, s csak a maradékot engedik el. Az augusztusig tartó gyártási szünetben tovább tökéletesítik az ülepítő berendezést: a nagy méretű szenynyező anyagok kifogására újabb a mechanikus tisztítást szolgáló szűrőket, homokkotrókat építenek be. A nemrég kiírt üzemi újítási pályázatban például azt tűzték ki célul, hogy az ülepítőből távozó szennyvíznek az oxigénfogyasztását (mivel a legtöbb kárt okozza a Tiszában) kémiai eljárással kíséreljék meg csökkenteni. helyszínen égetik ki. Mind a szállítás, mind a feldolgozás szennyezi a levegőt, de ugyanígy tonnaszám juttat a levegőbe port, füstöt a cu-Szolnokon, a déli ipartelephez tartozó lakónegyed egészségügyi ellátásának javítására a Temető úton megkezdődött egy új körzeti orvosi rendelő építése. A mintegy 130 ezer forint értékű tervet a Szolnok megyei Tanács Tervező Vállalatának dolgozói társadalmi munkában készítették. A rendelőt a temetőből leválasztott területen építik, kivitelezője az Építő, Javító és Szolgáltató Vállalat. Az új épületben körzeti orvosi rendelő, gyermekgyó-A karcagi párt- és KISZ- bizottság valamint a városi tanács rendezésében, a KISZ Szolnok megyei Bizottsága a Szolnok megyei Tanács művelődésügyi osztálya közreműködésével az elmúlt vasárnap került sor a szakmunkástanulók területi kórusfesztiváljára. Tizenkét kórust és két fűvózenekart hallhatott a karcagi közönség Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyéből. A négyórás műsorban több kiemelkedő produkciónak lehetettünk tanúi. Arany éremmel járó oklevelet kapott a zsűritől a karcagi 629. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet (Kórusvezető: Mészáros Ferenc) továbbá a szolnoki 633 sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet vegyeskara, (Balogh Istvánná), a martfűi 641 sz. Cipőipari Szakmunkásképző Intézet (Bozorádi János), valamint a kisújszállási 625. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet leánykara (Sipos Antal). Ezüst éremmel, illetve oklevéllel díjazták a jászberényi 606-os sz. Klapka György Ipari Szakmunkásképző Intézet vegyeskarát (Bakki Katalin) és a szolnoki 605. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet fiúkórusát (Halász István). A többi együttes bemutató műsorral vett részt a jelentős kulturális és közösségi megmozdulásnak számító hangversenyen, gyászati szakrendelő, elkülönítő, fogászat és több kiszolgáló helyiség lesz. Az orvosi rendelő mintegy ötmillió forintba kerül. Az épület alapozási munkáit és az előregyártott vasbeton univáz szerkezeti elemek összeszerelését az Építő, Javító és Szolgáltató Vállalat a VEGYÉPSZER Vállalattal kooperálva, alvállalkozásban végezteti el. Szerződés szerint az új körzeti orvosi rendelő építését az idén befejezik, a műszaki átadást decemberben megkezdhetik. Végül szólnom kell az elismerést nem érdemtelenül kivívó, figyelmes, mindenre kiterjedő jó szervezésről, mely elősegítette, hogy a Vándor Sándor szemle mintegy 450—500 szakmunkástanulónak jelentsen közvetlen zenei élményt, valamennyi résztvevőnek pedig nagyon szép, hangulatos zenei programot. Az Országos Filharmónia rendezésében a Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus E. Berényi Bogáta vezetésével két ifjúsági hangversenyen is szerepelt hétfőn a Ságvári Endre megyei Művelődési Központban. A szívonalas műsorban közreműködött Gyulai Edit énekesnő, valamint Szelecsényi Norbert fiatal zongoraművész. A kórus mindkét hangversenyén nagyszerűen kihasználta a művekben rejlő technikai lehetőségeket, s ezáltal a zenei mondanivaló szinte mindig töretlenül érvényesült. Elsősorban Bartók és Kodály, továbbá Bárdos Lajos, Hajdú, Mihály és Balassa Sándor egy-egy darabjával bizonyították pódiumra termettségüket. A koncert sikeréhez hasonlóképpen hozzájárult az igen muzikális, szuggesztív előadó, Gyulai Edit és a nagyon tehetséges zongorakísérő, Szelecsényi Norbert közreműködése. E, E, Antifasiszta újság, József Attila kézirata A Petőn Irodalmi Múzeum új szerzeményei Megkerült a Petőfi társaság 1876—1899 közötti üléseiről szóló — eddig elveszettnek hitt — jegyzőkönyv. Az értékes dokumentumot egy fiatalember adta át a Petőfi Irodalmi Múzeumnak az elmúlt évben. Véletlenül jutott a múzeumba József Attila egyik ismert versének, az Édesanyám-nak autograf kézirata is. Gellért Oszkárnak a Nyugat szerkesztőjének a múzeumra hagyott íróasztalából került elő, amikor szétszedték azt, hogy rendbehozzák. Tervszerű gyűjtés és ajándékozás révén is jelentősen gyarapodott tavaly a múzeum mintegy 100 000 kéziratot, levelet stb. tartalmazó kézirattára, a többi között József Attila, Juhász Gyula, Móra Ferenc eredeti, köztük publikálatlan műveivel, leveleivel, s Kossuth Lajos egy levelével. Az 50 000 kötetes könyvtár megszerezte Kassák Lajos 1912-ben megjelent Élethivatás című művét, a Független Szemle című folyóirat 1921— 23-as köteteit, a Toll című, 1929—38 között kiadott folyóirat teljes»sorozatát és a magyar antifasiszta sajtó egy értékes termékét. 4 kesztyű fekete volt. Főbb jellemzői: kettő darab, azaz egy pár volt. Fekete volt. És volt. Ma reggel keresem a kesztyűimet, csak a kesztyűm találom. Az egyes és a többes szám viszonya itt tragédiát takar. Volt egy pár kesztyűm és marad egy darab balkezes kesztyű. — Már megint elvesztetted? t — Mi az, hogy megint? Kikérem magamnak ezeket az otromba célzásokat a szenilitásomra. Tavaly vesztettem el utoljára egy pár kesztyűt, de az már annyira rongyos volt — méltatlankodom, hogy feleségem kandi szemmel és alig leplezett örömmel, hogy ni, megint ostobának bizonyult a férje, s az ilyesmi a nőket néhány évi házasság után igen boldoggá tesz, szóval, hogy a feleségem kandi-boldog szemmel lesi, mint kutatok a kesztyű után. — Hol vesztetted el? — Egyáltalán miből gondolod, hogy elvesztettem? Egyelőre még keresem. Aki keres az talál. A fene egye meg itt sincs.»« — Nem is hiszem, hogy a kesztyűd fele a farzsebedben lenne. , — Hát vedd tudomásul, hogy nem is vesztettem el. Meguntam. A jobbkezemre való kesztyűmet egyszerűen meguntam. A kesztyű Állandóan lehúzni a kézfogásnál, aztán vissza, megint lehúzni és megint viszsza. Fogtam és eldobtam. Most, ha jön valaki és kezet nyújt, egyszerűen odaadom az erre készenlétben tartott kezem, míg a másikon ott a kesztyű... Hát így és ezért — mondtam lelkesen. — Zseniális, ugye? — Te nem vagy normális — jegyezte meg nejem döbbenten, mert soha nem volt érzéke a finom és megkapó ötletek, az ep jniság sajátos varázsa, s a találékonyság iránt, ha azok bennem voltak. — Mész te is utána! — mormogtam dühösen, amikor végre magamra maradtam a fél kesztyűvel és szó nélkül kivágtam az ablakon az átkozottat, mert az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogyan és miként veszthettem el a másik kesztyűmet. Más rendes ember elveszti az egész párat. És csak a felet. .. — Jónapot uram — mondta a küszöbön álló férfi, amikor a csengetésre ajtót nyitottam... Tessék! — — nyomta a markomba a fél pár kesztyűt, amit az imént dobtam ki az ablakon. .. — Tessék. Tegnap a kocsimban tetszett hagyni. Visszahoztam — mondta mosolyogva és távozott. Mint az őrült rohantam le az utcára. Az ablakon imént kidobott másik fél pár után. — Már nem volt meg. Elvitte valaki. Lehet, hogy egy balkezes ember, aki jobbon hordja a kesztyűt, s> ballal fog kezet? Más is lehet zseni, nemcsak én. Gyttrkó Géza korgyár más „csatornákon” is. A gyár kérésére a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet felmérte a légszennyezési forrásokat. Az adatok szerint a mészégetőből 6,7 tonna, a répaszeletszárítóból 744 tonna, s a két gyárkéményből összesen 1588 tonna por, korom száll a levegőbe egy év alatt, összegyűjtve, vagonra rakva egy teljes vasúti szerelvényt töltene meg. De hiszen ezt nem tudják összegyűjteni, még felfogni sem! Szépen eloszlik a környéken, egy részét meg széthordják az emberek — a tüdejükben. Rossz a mészkő, sok a por Ez persze nemcsak a cukorgyárban van így. Sok még a „poroló” üzem. Hát igen — mondhatnánk — ahol munka van, ott piszok is, por is. Csak az nem mindegy, hogy mennyi. A cukorgyárban például — azon túl, hogy megállapították, valóban nagy a kömyezetszenynyezés — szüntelenül kutatják, hogyan szüntethetnék meg mielőbb. Ennek első állomása a szennyezés okainak kivizsgálása. így például megállapították, hogy ha a nehezen kiégethető, az Északi Középhegységből hozott mészkő helyett a Dunántúlról kapnák a szállítmányt, akkor (annak magasabb mésztartalma miatt) elegendő menynyiségű mésztejet termelhetnének —■ helyben — s nem kellene a poroló, szennyező égetett meszet vagonokban ideszállítani. A jövőben a gyár átáll a jobb nyersanyag feldolgozására. Mindezek mellett a szakemberek számára kiírt, már említett újítási pályázaton fő téma a közvetlen környezet megóvása. Annál inkább szükség van a helyi kezdeményezésekre, mert egyelőre , csak saját műszaki megoldású tisztító, szűrő védőberendezésekre számíthatnak. Fizetnénk, de nincs mire Körülbelül ez a lényege annak, amit Soós István főmérnök, a cukorgyár környezetvédelmi berendezések tervezéséről, vásárlásáról mondott. Másként fogalmazva: a gyárban az ügy nem pénzkérdés. Éppen a már említett levegőszennyezések megszüntetésére tett lépések vezettek zsákutcába. A kutatóintézet felmérte milyen mértékben szennyez a gyár, viszont arra már nincs vállalkozó, aki meg is tervezné a megfelelő védőberendezéseket. Élelmiszeripari Tervező Vállalatot fel is keresték, de ettől egyelőre még szállhat a por, a füst — a • kész tervekre várni kell. Az ÉLTERV mindezideig még nem adott választ a gyárnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ország legnagyobb cukorgyárának környezetvédelmi törekvéseit figyelmen kívül hagyják. Egyszerűen: eddig nem volt ilyen feladatok ellátására szervezett tervező csoport. Most alakul, s talán ez is jelzi, hogy a környezetvédelem ügye már időben foglalkoztatja az érdekelteket — nem várják ölbe tett kézzel a törvény megszületését. l Zenei élet Vándor Sándor szemle Á Bartók kórus hangversenye Horony, derítő telep A gyári ivóvíztárolók „túlfolyását” automatikus szabályzók beépítésével akadályozzák meg, de sok vizet takarítanak meg azzal is, hogy a ' cukorgyártási folyamatba többször visszajuttatják az egyes részműveletekben elhasználódott vizet. Így péjdául a répaszelet préseléséből származó, nagy szervesanyag tartalmú levet ismét a „diffúzióba” vezetik. Mindezek mellett a néhány éve épített hűtőtorony is segít a takarékosságban. A toronyban lehűtött gőzből nyert vizet újra felhasználják a kondenzációhoz és így több mint hatezer köbméterrel kevesebbet emelnek ki a Tiszából. Az átalakítások, s a gyár laborotóriuma által az idén folyamatosan végzett vízminőség-ellenőrzések mennyire segítettek a tiszta vízért szomjazó Tiszán, még ezután derül ki Középtiszavidéki Vízügyi, Igazgatóság vizsgálataiból. Egy azonban máris biztos: bármilyen lesz az eredmény, a cukorgyár még az idén is fizet szennyvízbírságot. Igaz, már nem sokáig, mert a jelenlegi korszerűtlen, kis kapacitású szennyvízderítő helyett közel 45 millió forintos befektetéssel 1,2 millió köbméteres szennyvíztáróló-derítő telep épül. A tervek szerint 1976-ban már üzembe lép — s a cukorgyár nem szennyezi többé a Tiszát...
