Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1975-02-27 / 49. szám
1S/5. február 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A n/jp tulajdonában (a.) Ez aztán az ünnep! Cukorrépa alá szántanak a szolnoki Lenin Tsz-ben. Képünkön Pintér József traktoros 800 millió forint a szénbányászat gépesítésére Enyhülő feszültség | 1948. március 25-én a Minisztertanács elhatározta a 100-nál több munkást foglalkoztató üzemek államosítását. „Miénk a gyár” — közölte a Szabad Nép óriási címbetűje és így folytatta: „Csütörtök délután (március 25-én) sűrű tömeg állja el a Vasas-székház lépcsőjét. Kétkezi és szellemi dolgozókat hívtak értekezletre, de a meghívottak maguk sem tudták, miért hívták éket össze' Négy órakor érkeznek meg a feldíszített tanácsterembe a kormány tagjai és a koalíciós pártok vezetői. Amikor elhangzik a bejelentés a Minisztertanács határozatáról, a száz munkásnál többet foglalkoztató üzemek államosításáról, egy pillanatra néma csend üli meg a termet, aztán a meglepetéstől felocsúdott emberek felugranak helyeikről, kalapjukat, aktatáskájukat lengetik, éltetik a kormányt. Hirtelen csend lesz, mindenki az Intemacionálét énekli,...” n lökések gyászos napja Miénk lett a gyár! És hogy milyen gyárak? Rég letűnt világ sejlik fel egy pillanatra azok előtt, akik beleolvasnak az ekkor államosított vasipari üzemek névjegyzékébe: Agrolux, Alfa Separator, Astra kábel- és gumigyár, Csonka János Gépgyár, Siemens Művek, Hutter és Schrantz, Kolerich Pál Rt., Laub elektromos gyár, Schuler József Rt., Szalai István Rt., Ulrich B. J. gyártelep stb. Hol vannak már ezek a gyámevek és hol vannak a nevek gazdái, a volt tőkések? „Pénteken (március 26-án) reggel — írja a Szabadság — a Dreher—Haggenmacher sörgyár kőbányai telepén hiába keressük a két iparbáró családot képviselő vezérigazgatót: Dreher Jenőt és Dreher-Hardy Bélát — nincsenek bent a hivatalukban. Haggenmacher Oszkár és Haggenmacher Henrik tőkés igazgató urak is távol vannak. — Valamennyien reformátusok — hangzik az enyhén ironikus válasz. — Ügy látszik nagypénteken nem akarnak dolgozni...” A tőkések gyászos napja a munkásosztály és a dolgozó nép örömünnepe lett. Az államosítás tényét valamennyi magyar lap az esemény történelmi jelentőségének megfelelően kommentálja. „Ma már az ipar területén is megtörtént az új A mongol—magyar államközi egyezmény keretében magyar szakemberek dolgoznak a távoli szocialista államban, ahol többek közt a mongol mezőgazdaság fejlesztésében vízügyi dolgozók működnek közre. Ennek eredményeként újabb területeken térnek át az öntözéses gazdálkodásra. Most a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságtól Tóta Ferenc csoportvezető és Miskolczi Lajos gépésztechnikus utazik Mongóliába. — Figyelem, figyelem repülőgép indul Moszkva—Ii - kutszk— Ulánbátorba, kérjük utasainkat kezdjék meg a beszállást — Lehet, hogy így halljak holnap reggel a Ferihegyi hangosbemondót. Ügy tudom csak ebben a két városban szállunk le. Egy azonban biztos, Ulánbátor a végállomásTM — Azazhogy mégsem, hanem Dzsargalant, a főváros-. honfoglalás. Az ipar is a nép kezébe került és hozzátehetjük: azé is marad. A nép politikai hatalmát ezzel megingathatatlan gazdasági alapokra helyeztük” — írja a Népszava. S a Szabad Nép már idézett „Honfoglalás” című cikke így méltatja az államosítások jelentőségét: „A vörös és a nemzetiszínű Robogók tegnap ismét felkerültek a gyárak ormára. A tőkések ismét búcsút mondtak gazdaságuk és hatalmuk forrásának. Ismét: Örökre!... A munka Icöwetkezeftt A lelkesedés, a méltatás és a helyeslés után a munka következett. A Népszava fel is teszi a kérdést nyíltan: „Megy-e majd tőkés nélkül?” — és így felel: „Megy!” De az állítást tényekkel kellett bizonyítani. Kik és hogyan válogatták ki az államosított üzemek élére került igazgatókat? Erről kérdezzük a nagypénteki események tanúit, mindenekelőtt Földes László elvtársat, aki annak idején a Magyar Kommunista Párt káderosztályának a helyettes vezetője volt, ma pedig a HUNGEXPO vezérigazgatója. — A párt káderosztályának feladata volt az emberek kiválasztása — mondja Földes László elvtárs —. Fő szempontként tekintettük, hogy az új munkásigazgatók politikailag szilárdak és rátermettek legyenek. Komplikálta a helyzetet, hogy az új megbízatásokat nem beszélhettük meg előre az emberekkel. Rövid idő alatt hatnyolcszáz embert kellett kiválasztanunk. Ezek többsége munkás volt, de voltak közöttük műszakiak és tisztviselők is. — Külön izgalom volt számunkra, hogyan reagálnak majd a jelöltek. Egyetlen ember sem hátrált meg. Egyesek kételkedtek ugyan, vajon képesek lesznek-e ellátni a felelősségteljes funkciót; az ilyen elvtársakat biztattuk, hogy a párt és a szakszervezet mellettük van. Ezt megígértük és ígéretünket meg is tartottuk. — Amikor elkezdtük a munkát, bizony nem sok tapasztalatunk volt. Nagy segítséget nyújtott, hogy már 1948-ban megindult az első vállalatvezetői tanfolyam, majd később létrejött a Vörös Akadémia, s mind többen vállalták a gyárvezetés mellett a középiskola, majd a főiskola, az egyetem elvégzését Is. Mindez hozzájárult tői keletre kétszáz kilométerre levő kisváros — Ott leszünk két hónapig, gépkezelői tanfolyam-vezetők. A tanfolyamon a magyar gyártmányú MA—200-as szivattyúagregát kezelését, karbantartását, üzemeltetését oktatjuk a mongol gazdaságokból „összevont” leendő szakembereknek. — Ez a tanfolyam lényegében az 1975. évi öntözéses gazdálkodás előkészítése. Egyetlen célunk, hogy a „kiképzés” után munkába álló dolgozók biztos kezű gazd.i legyenek az új gépeknek. Már elkészült a tankönyv, oroszra fordítva, és a fontosabb műszaki ábrákat kinagyítva, sokszor ■> i.rva még külön is szétosztjuk a hallgatók között. Az egyébként külön érdekesség lesz, hogy az anyagot kétszeres átfordítással oktatjuk. Miskolczi Lajos kollégám, aki gépésztechnikus elmondja magyarul, én oroszra fordítom, s egy tolmács tovább mongolra. ahhoz, hogy az akkor kinevezett gyárigazgatók nagy többsége bevált. Legtöbbjükkel most is ott találkozunk gazdasági életünk vezető posztjain, vagy ilyen beosztásukból mentek nyugdíjba. Beeren a mag Tháli Sándor elvtárs ilyen beosztásból ment nyugdíjba 1972 őszén. Mint mondja: 1948 március 24-én távirati értesítést kapott, hogy másnap délután jelenjen meg a Vasas Székházban. Fogalma sem volt, miért hívták. Sok régi barátjával találkozott össze a teremben, egyikük sem sejtette, hogy a leendő gyárigazgatók találkozója ez a délután. — Engem — folytatja az emlékezést Tháli elvtárs. aki 1972 őszéig a Papíripari Egyesülés műszaki igazgatói posztját töltötte be — a volt Neményi, a mai Csepeli Papírgyárba neveztek ki igazgatónak, egyenesen a munkapad mellől kerültem az egykori tulajdonos székébe. A pártszervezet és az üzemi bizottság képviselőivel együtt nyomban elrendeltük a gyári őrség felállítását. Másnap bejött a tulajdonos, Neményi József. Rövid úton tudomására hoztam, hogy a gyárat államosítottuk, én vagyok az igazgató. Neményi lógó orral hagyta el a gyárat. — Ugyancsak másnap öszszehívtuk a munkásokat, hogy miénk a gyár, magunknak terrpelünk. Az emberek felismerték: élni se tudnak, ha nem dolgoznak. A jó forintot megteremtő stabilizáció óta a pénzünkért tudtunk már mit vásárolni. Mindez együttesen közrejátszott abban, hogy a Csepeli Papírgyárban az államosítást követő pár hét alatt a termelés 11 vagonnal emelkedett Külön büszkék voltunk arra, hogy a cellulózgyártást saját erőből, külföldi segítség nélkül sikerült elindítani. , Az államosítások ellenfeleinek fontos érvük volt, hogy a munkások nem értenek a vezetéshez, a tőkésigazgatók eltávolítása szétzülleszti a termelést. Tháli Sándor megannyi társával rácáfolt az ellenfelek baljóslataira. (Tháli Sándor érdemeit többek között egy Kossuthdíj is fémjelzi.) ök rakták le a mai szocialista nagyipar alapjait Vagy ahogyan Tháli elvtárs mondja: „Az 1948 tavaszán elvetett mag beérett” Kőszegi Frigyes VÉGE — S gondolva arra, hogy minél jobban megtanítsuk a gépek kezelését, az elmélet mellett gyakorlati bemutatókat is tartunk — márcsak azért is, nehogy a dupla fordítás miatt féreértések adódjanak. — Egyébként nem vagyunk úttörők. Már a mi vállalatunktól is többen voltak kint, és mi sem az utolsók leszünk. Ha visszajövünk, újabb szakemberek váltanak bennünket, akik pedig a mi „tanítványainkat” segítik — munka közben. — Hogy nekem ez az út mit jelent? Azon túl, 1 agy az ittíioni munkám elismerését érzem benne, kalandot. Mongóliába nemigen jut ki az ember. Nekem persze könnyű, nőtlen vagyok. Tóta ho’légának viszont... — Nekem is. Csak a fiamat sajnálom — szegény úgy jönne velem. Szombaton reggel már Mongóliában lesznek. A hazai szénbányászatban az idén mintegy 800 millió forintot fordítanak gépesítésre. Elsősorban a régi, már elavult, elhasznált gépeket pótolják. A beszerzéseknél már az idén érvényesül a magyar szénbányászati trösztnek az a nagyszabású tipizálási programja, ame-A KISZ Központi Bizottsága 1974. április 17-i határozata alapján 1975 tavaszától évente sor kerül a KISZ- alapszervezetek vezetőségválasztó taggyűléseire, majd az akcióprogramokat tárgyaló taggyűlésekre. Értékelni kell a KISZ-tagok évi munkáját, dönteni, hogy ki vállalhat a továbbiakban is részt a KISZ-munkában és ki az, aki nem méltó arra, hogy továbbra is tagja legyen a párt ifjúsági szervezetének. Az áprilisi határozat megjelenése előtt az eredmények ellenére a tagság összetételében, fegyelmi helyzetében, az aktivitásban és a jó szocialista munkastílus kialakításában voltak elmaradások. A határozat célja, hogy hatékonyabbá tegye a KISZ eszmei-politikai arculatát; a tagság aktivitását; fegyelmét, világnézeti elkötelezettségét. E cél elérése érdekében új módszer az egyéni vállalások és beszámoltatások rendszere az évenkénti vezetőségválasztások és a tagkönyvcsere. Az egyéni vállalások rendszerének „gyakorlására” az alapszervexetek a Köznonti Bizottság felhívása alapján a felszabadulási évforduló jegyében már 1974 évi akcióprogramjukat úgy állították össze, hogy abban helyet kaptak . az egyéni megbízatások. Megyénk KISZ-esei jó arányban 89—90 százalékban tették meg vállalásaikat. Hogy a megbízatásoknak, alapszervi és egyéni vállalásoknak mennyiben tettek eleget az a napokban a vezetőségválasztó taggyűlések során derül ki. Húsz tagú alapszervezetet alkotnak a Héki Állami Gazdaság mezőhéki kerületének KISZ-esei. Csák Rozália, az alapszervezet titkára ismertette a vezetőség beszámolóját az eltelt mozgalmi évről, az 1974 évi akcióprogram végrehajtásáról. Foglalkozott a társadalmi munkákkal, a lyet a következő ötéves terv végére nagyjából be is akarnak fejezni. A példamutató kezdeményezés célja az, hogy a legjobban bevált, kevesebb féle berendezés alkalmazásával, országszerte gyorsabbá, olcsóbbá, egyszerűbbé tegyék a bányák alkatrész-ellátását. szabad idő hasznos eltöltésével és az ifjúságpolitikai irányelvek megvalósításával. A politikai oktatássorozat előadásain a tagság 80 százaléka rendszeresen jelen volt. Jó szervező munkájuknak köszönhető, hogy az előadásokat 4—5 KISZ-en kívüli fiatal is szívesen látogatta. Az ifjúsági előadássorozat szintén sokakat érintett. Két KISZ-tag bizonyult alkalmasnak arra, hogy a párt soraiba léphessen. Az alapszervezet tagjai a társadalmi munkából * is tevékenyen részt vállaltak. Meg kell említeni a sportpálya rendbehozását, a röplabdapálya építését, a kerület parkjának ápolását, az őszi betakarításban tanúsított példás helytállásukat. A hétfői ..üzemi négyszög” üléseken a KISZ-esek képviselik a kerület fiataljainak érdekeit. Kezdeményezésük nyomán öt fiatal házaspár kapott lakást. Az eredmények mellett a vezetőségi beszámoló önkritikusan felfedte a hibákat is. Az alapszervezet kulturális élete lehetne jobb. Ezt elsősorban a technikai eszközök hiánya akadályozza. (A tv mellett a recsegő vén rádió és egy kiöregedett magnetofon a „készlet”!) A munkamegosztás terén is tapasztalhatók még egyenlőtlenségek: egyes tagokra aránytalanul több feladat hárul — míg mások „pihennek”. A következő akcióprogram összeállítása, és az 1975. évi feladatvállalások megtétele során ezt igyekeznek megszüntetni. Ezek után az egyenkénti értékelésre és a fiatalok folyamatos KISZ-tagságának megszavazására került sor. Év közben tanúsított magatartása, elégtelen mozgalmi tevékenysége miatt egy fiatal KISZ-tagságának megszüntetéséről határozott a taggyűlés. T. K. L. A negyedik ötéves terv utolsó évéoen vagyunk, s ez minden éves tervnek különös jelentőséget ad. A mezőtúri tanács tegnapi ülésén is viszszatérő gondolat volt, hogy az idei terv vajon hogyan illeszkedik a középtávú terv egészébe. Egyszerűbben: teljesülnek-e Mezőtúron az Idái program megvalósítási /ni a negyedik ót. es terv előirányzatai? Mezőtúron a je'enlegi középtávú terv nár Jóváhagyásakor magában hordozott oizonyos feszültséget. Ezt az 1971. év végén történt felülvizsgálat részben feloldotta, de egyes beruházások elhúzódása, az ellátás javítása érdekében „menet közben” vállalt feladatok újrateremtették a feszültséget, amely 1914- ben tetőzött, s az év végén okozott bizonyos pénzügyi nehézséget. A fejlesztés az ötéves terv eddigi négy évében lényegesen gyorsabb volt a korábban tervezettnél. Ez különösen a szennyvízcsatorna építésében mutatkozik meg. Az építés II. ütemét 1975-ben befejezik, holott az eredeti terv szerint csak az idén kezdték volna, s ezzel lényegesen kevesebb összeggel terhelik meg az ötödik óteves terv költségvetését. De a szennyvízcsatorna csak egyetlen példa, hiszen lehetne említeni óvodát, kutat, vízmüvet is. Nem volt problémátlan az elmúlt négy évben a fejlesztési alap felhasználása, de a kockázatok szükségesek voltak, hiszen jelentősen meggyorsították a város fejlődését. Ismét bebizonyosodott, hogy az ésszerű keretek között tartott feszültség (éppen mert újabb anyagi források felkutatására és a meglevők jobb kihasználására ösztönöz nem hazárdírozás nem káros a fejlesztési tervek megvalósíásában.) A tegnap elfogadott fejlesztési tervjavaslatot úgy állították össze, hogy a pénzügyi feszültség az ötéves terv végére feloldódjék. Idén tudatosan csökkentették a kockázatot, hogy a tervezett bevételek maradékalanul befolyjanak s a kitűzött feladatokat kivétel nélkül végre lehessen hajtani. a a. Szolnoki szakemberek utaznak Mongóliába Egyéni értékeléssel Alapszervi KISZ-vezetőségválasztás Mezőhéken
