Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1975-02-26 / 48. szám
1975. február 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 v. v V*"-’■» gg < /•■" *$ '"■/{-V,WgHfRgQjQQgH•.pgtft• ~w+r--'<■/, ■ rgg v < ■• / Az Építő- Javító és Szolgáltató Vállalat dolgozói a város 900. évfordulójára mintegy 15 millió forint költséggel „varázsolták” újjá a szolnoki Ságvári körút épületeit, megszüntetve ezzel az eddigi rideg külsejüket Mit kell tudni? Ismeretterjesztés a könyvkiadásban Sorozatok a művelődésért Az ismeretterjesztés az elmúlt években könyvkiadásunk egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata volt. A könyvműhelyek hasonló munkássága a párt közművelődési határozata nyomán az idén tovább gazdagodik. A politikai ismereterjesztő kiadványok közül ebben az évben mindenek előtt a Kossuth Kiadó Mit kell tudni...? sorozatának hét új kötetét kell kiemelni, amelyek többségükben a közvéleményt leginkább érdeklő problémakörökről, illetve a világpolitikában gyakran szereplő térségekről adnak tartalmas összefoglalást. A filozófiai ismeretterjesztést elsősorban a Gondolat Kiadó egyes kiadványai szolgálják. Egyebek között: Hall A rejtett dimenzió című műve jelenik meg. Számos jelentős kiadványra számíthatnak a szociográfiai ismeretterjesztés iránt érdeklődők is. Itt elsőül a Gondolat Kiadó társadalomtudományi könyvtár sorozatában megjelenő Magyar marxista gondolkodás a két világháború között * című munkát, valamint ugyanennek a kiadónak Korunk értelmisége és a magyar/falu című, illetve Hoggarth Életforma és szokások című kiadványát kell említeni A korábbinál gazdagabb választékot ígér a különböző szintű pedagógiai és pszichológiai ismeretterjesztés. A Gondolat Kiadó adja közre Hebb A pszichológia kézikönyve, Drbal—Re j dák A telepátia távlatai, Skemp A matematikatanulás pszichológiája című munkákat. A Gondolat Kiadó nagy sikert aratott Miért szép? sorozatának két új kötetét (Csokonaitól Petőfiig, a XX. századi novella) szükséges kiemelni, valamint a /világirodalom A-tól Z-ig című két kötetes lexikális kiadványt, illetve az „Izmusok” sorozat „A manierizmus” című kötetét, ■+ A történelmi ismeretterjesztésben is sok új művel találkozhatnak majd az olvasók A Kossuth Kiadó népszerű történelmi sorozatának kötetei a világtörténelem jelentős mozzanatait dolgozzák feL Például Hollósi A hosszú kések éjszakája, Falaschi A fasizmus utolsó napjai, Berezskov Így született az ENSZ. A művészeti ismeretterjesztés folytatódó új vállalkozása a Gondolat Szemtől szemben sorozata, amely jórészt saját írásaik, önvallomásaik alapján mutat be vvilághíres képzőművészeket, filmrendezőket és másokat. Érdeklődésre tárthat számot a Kossuth Kiadó Magyarország megyéi és városai, valamint az európai szocialista országok gazdasága 1945—1973 című kiadványa is. Több jelentős kötettel képviselteti magát a föld/ rajzi ismeretterjesztés. Koncert tizenkét helyen A Szolnoki szimfonikus zenekar befejezte megyei ifjúsági hangversenysorozatát, melyet a megye 12 városában, illetve községében adott. Műsorukon elhangzott Dávid Színházi zene, Erkel Ünnepi nyitány, Bartók Magyar képek, Hajdú Mihály Magyar capriccio és Brahms Két magyar tánca. Közreműködött Horváth László klarinétművész, az Állami Hangversenyzenekar tagja, a hangversenyeket Báli József vezényelte. Az utolsó hangversenyüket Törökszentmiklóson adták, ahol Hajdú Mihály zeneszerző is meghallgatta a hangversenyt, és mind a saját művének előadásáról, mind a többi mű megszólaltatásáról nagy elismeréssel nyilatkozott. A Magyar capriccio egyébként elnyerte a Magyar Rádióidéi évi közönségdíját. Horváth László 1970-ben a budapesti nemzetközi fúvósversenyen első helyezett volt, és ennek a műnek az előadásáért elnyerte még a zsűri különdíját is. A zeneszerzőt és az előadókat az ifjúság nagy ünneplésben részesítette. Az úfkor dokumentumai A szentendrei Ferenczi Károly múzeumban tervszerűen gyűjtik az újkortörténeti, iparművészeti, történeti tárgyi anyagok leltározását. Történeti dokumentációs gyűjteményük 700-zal gyarapodott. Elkészült 13 magnetofon felvétel is, amelyeken idős szentendrei lakosok számolnak be az elmúlt évtizedek jelentős eseményeiről. Kubai katedrák Görög József, a kunszentmártoni József Attila Gimnázium igazgatója egy pedagógus küldöttséggel Kubában járt. — Milyen élményekkel és tapasztalatokkal tért haza! — Több intézetbe látogattunk el. Az egyik esti is-' kólában megkérdeztük a hallgatókat; miért tanulnak? Egy néger fiatalasszony azt válaszolta: „Azért, mert így jobban tudom szolgálni a forradalmat.” Egy rendőr így felelt: „A forradalom szolgálatát így jobban el tudom látni, meg különben is ez a parancs”. — Szóval ön csak parancsot teljesít? — kérdeztük. Az egyik civil gondolkodás nélkül válaszolt a rendőr helyett: „Bizonyos értelemben mindannyian katonák vagyunk, a forradalom parancsol mindannyiónknak.” — Beszélgetéseink során a sofőrtől a miniszterig a forradalom őszinte szolgálata csendült ki a kubaiak szavaiból. Ez a legnagyobb élményem a velük való ismeretségből. Lehet, hogy azért is, mert párhuzamot véltem felfedezni a kubai hétköznapok és a mi „fényes "szelek” időszakunk között, ami nekem fiatalságomat, a munkásmozgalommal való találkozást jelentette. II diákok is tanítanak — Milyen egyéb tények. idézték a „fényes szeleket”? — Helyzetükből adódóan náluk sok minden természetes, ami nálunk ma egy kicsit vakmerőségnek tűnik. Ellátogattunk például egy 4437 hallgató ismeretét gyarapító tanítóképzőbe. Igazgatója harminc éven aluli tanárnő. Feladatát 345 olyan pedagógussal látja el, akik között tanítók, s hallgatók egyaránt megtalálhatók. Más iskolatípusokban is gyakori, hogy a felsőbb osztályosok tanítják az alsósokat. A helyzet megértépéhez tudni kell, hogy a forradalom előtt közel egymillió analfabéta volt Kubában. Az akkori 22 ezer nevelőből tízezer munkanélküli volt. Most viszont több mint kétmillió fiatal és felnőtt tanuL — Az, hogy diák tanít diákot, nem szül fegyelmezetlenséget? — Részt vettem én is egy ilyen órán. Fegyelmezetlenség helyett a közös munkavégzést tapasztaltam. A diákok között igen népszerű a „Gerillák az oktatásban” mozgalom. Tagjai segítik egymást, a tanárokat, s ha , kell, órákat tartanak. Közülük válogatják ki a tanárképző főiskolák hallgatóit. — Nos, ezek szerint « tanár—diák viszonnyal, illetve a fiatal nevelők hivatástudatával nincs sok gond. S tudomásom szerint a munkára neveléssel sem. — A tanulás és a munka kombinációja jellemző az egész kubai oktatásügyre. Gerillák az oktatásban Ilyen irányú munkájukat nagyon jól végzik, — de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a mienktől merőben eltérő körülmények között. Ezért nem szabad a mi hétköznapjainkhoz hasonlítani az ottani életet. Mások ott a pillanatnyi feladatok, s bizonyos értelemben azokhoz igazodik az oktatásügy is. — Például? Az iskolát a földekre jelszó jegyében például egy sajátos kubai iskolatípus született. Részben a gazdasági szükségszerűség is indokolta létrehozását. Nagy hangsúlyt helyeznek ugyanis a mezőgazdaságra, a munkaerő ugyanakkor kevés. Termékeik viszont — a cukornád, a citrusfélék, a kertészeti termékek — meglehetősen munkaigényesek. Ezért a városoktól távol általában ötszáz személyes, kollégiummal egybeépített iskolákat hoztak létre. Ezek gomba módra nőnek ki a földből, van már belőlük vagy kétszáz. — Voltunk egy citrus ültetvényen. Nyolcvanezer hektárosra tervezik. Tizenötezer hektáron már narancsot, mandarint, citromot, s egyéb gyümölcsfélét termesztenek. A kiépítés után a gazdaság termelése kétmillió _ tonna gyümölcs lesz. Olyan területről van szó, amely azelőtt műveletlen volt. Egy négyzetkilométerre mindössze hét lakos jutott. Most 120 iskolát telepítenék oda. A csemeték nevelése, az ültetés, az öntözés, a gyümölcsszedés a diákok dolga lesz. A felnőttek csak a gépeket kezelik, s szakfelügyeletet látnak el. A felnőttek egyébként teljesen berendezett lakást kapnak ezeken az ültetvényeken. ötnapos tanulási és munkahét — S hogy élnek ott a diákok? i — A hatéves általános iskola után kerülnek oda a városokból, — önkéntes alapon. Ötnapos tanulási és munkahetük van. Mindegyik iskola saját autóbuszparkkal rendelkezik. Busszal viszik haza és a munkába diákokat. A tanulás mellett naponta három órát dolgoznak előírt norma szerint. 'A gazdasági szükségszerűség mellett s munkára nevelés a döntő céL s S az eredmény? — A gyerekek szívesen végzik munkájukat, efelől nem maradt kétségem. Meglátogattunk egy ilyen intézetet. Felnőttekkel alig volt dolgunk. A diákok kalauzoltak bennünket, élmény volt beszámolójukat hallgatni. Büszkék voltak arra, hogy normájukat rendszeresen túlteljesítik. A norma egyébként nem megerőltető, de túlságosan lazsálni sem lehet. Egy gyereknek például naponta 350 kiló narancsot kell leszedni. Össze lehet vetni a mi diákjaink őszi almaszedésével. 1200 új iskola — Hogyan fogadták a szülők ezt az iskolatípust, ami a családi környezetből kiragadva, a várostól 70—80 kilométerre levő, lényegében lakatlan területekre szólítja a növendékeket? — Először meglehetősen idegenkedve. Most már azonban jóval több a jelentkező, mint amennyit fel tudnak venni. A kubaiak ezt tartják a jövő iskolájának, s ezért 1980-ig 1200 ilyen jellegű intézetet építenek, — közöttük ipari jellegűeket. Voltunk olyan iskolában is, ahol a munkára nevelést ipari termelőmunka szolgálta. Sportruhákat varrtak — szintén norma -sszerint —, sporteszközöket készítettek, tranzisztoros rádiókat, — és ami engem különösen meglepett — számítógépeket szereltek össze. —■ A munkára nevelés tudatos nemzeti politika Kubában. Nincs olyan iskolatípus, amelyik ne ezt szolgálná. Az orvostanhallgatók például ápolói munkában segédkeznek, a bölcsészhallgatók tanítanak, a műszaki egyetemre járók terraszos művelésre tesznek alkalmassá hegyoldalakat, vagy egyéb — szakmájukba vágó munkát végeznek. Tudatosan törekednek tehát arra, hogy mindenki hasznos munkát is végezzen tanulmányai közben. Ennek hatása azért is kedvező, mert inspirálja a dolgozók tanulását is. — Milyen a kubai diákok szerepe az iskolai életben? — Minden megbeszélésünkön ott volt az úttörő, vagy a diákszövetségi vezető. Számukra természetes, hogy a diákok ott vannak mindenhol, ahol, a felnőttek. Nekem nagy élményt jelentett azt tapasztalni, hogy milyen nagy szerepet szánnak a fiataloknak. Nálunk még nagy idegenkedés vau ilyen vonatkozásban... — Hogyan summázná pasztalatait? — Pedagógus számár* megkapó, hogy milyen helyet foglal el Kubában az oktatás. Jó lett volna, ha néhány pénzügyminisztériumi vezető is látta volna mindezt. „„ s. n. Mind egy szálig A gyengébbek kedvéért elmondom, hogy miért beteg az egész vállalat. Mert olyan csoda történt, hogy az egész vállalat mind egy szálig, az utolsó emberig megbetegedett. Fejfájásra panaszkodik a takarítónő, tüsszög az igazgató, Mucuska, a titkárnő, lágy hangon köhécsel. Smid bácsi, a kazánok öreg fűtője, aki pedig esküdt ellensége mindenféle szeszesitalnak, és évtizedekkel ezelőtt az antialkoholista liga elnöke volt, olyan rezes orral jár, hogy meggyanúsították: rákapott a borra. Az általam közölt tünetekből azonnal kitalálhatják, hogy a betegség azért nem valami komoly. Egyszerű nátha, amely ilyenkor úgy száll szájról szájra, apárói fiúra, fiúról meg lányra, akár a népdal. Ugyan ki szabadította a .vállalatra az istentelen nyavalyát? Mert hogy nem magától keletkezett, az olyan biztos mint az a tény, hogy Smid bácsi orra nem a bortól rezes. Kétségtelen, hogy valaki behurcolta a vállalat meleg irbdakuckóiba a bacilusokat. De ki lehetett az a valaki? Többszáz ember közül lehetetlen kiválasztani a .tettest. Azaz, lehetetlen , lenne kiválasztani, ha én nem ismerném a titkot. A tettest hivatalosan Csepregi Máriának nevezik, de ő már szinte el is felejtette ezt a becsületes nevet, hiszen otthon is, a hivatalban is mindenki csak Mucuskának szólítja. Nos, ez a Mucuska derék, szorgalmas titkárnő, magánéletében pedig van neki egy Kertész Péter nevű udvarlója, aki amúgy anyagbeszerző, tehát ráér Mucuskával foglalkozni. Rendszerint napközben is elugrik egy percre, hogy virággal, sütivel, vagy csak röpke puszival kedveskedjék az ő Mucuskájának. Hanem a múltkor nagyon bágyadtan érkezett a jó fiú, az orra pedig olyan vörös volt, miként most a Smid bácsié. Csak a kezét nyújtotta Mucuska felé, miközben szokatlan magatartását így magyarázta: — Most deb adok puszit, berd elkabod a dáthát. Az esti találkozáskor azonban mégsem tudott ellenállni a derék fiú, s nátha ide, nátha oda, csak megpuszilta Mucuskát, Mucuska pedig úgy elkapta a dáthát, mint a pinty. , Hát így kezdődött, s majdnem azonos módon folytatódott. Másnap az igazgatót ünnepelte a kollektíva, mégpedig abból az alkalomból, hogy aznap lépett át az ötvenedik esztendőn. Az cjsszegyűjtött pénzből gyöhyörű ezüst cigarettatárcát meg ugyancsak gyönyörű virágcsokrot vásároltak az igazgatónak. De ki adja át az aj ándékot ? Természetesen . Mucuska! Ő a legaranyosabb, az ünnepség úgy lesz csak igazán kedves. Mucuska aranyosan mosolyogva állt a meghatott igazgató elé, gyönyörű beszédet kerekítve adta át az ajándékot, majd csak a kezét nyújtotta, miközben szokatlan magatartását így magyarázta: — Deb adok puszit az igazgató kartársnak, berd elkapja a dáthát Am az igazgató unszolására ott a kollektíva színe előtt, a sokaság vastapsa kíséretében Mucuska mégis csak adott egy röpke puszit amitől másnap tüsszögni kezdett az igazgató. A takarítónéni következett a sorban. A takarító néni pedig annak köszönhette a betegséget hogy az igazgató kedveli a népszerűséget. Mert kedvesnek kell lenni az egyszerű dolgozókhoz, hát így szólt az igazgató a takarító nénihez azon a napon, amikor már tüsszőgött: — Maga egyre fiatalabb, Szellő mama. A takarító néni elpirult — Ne tessék már velem viccelni, igazgató elvtárs. Az igazgató erre azt mondta: — De bizony olyan fiatal maga Szellő mama, hogy azonnal kap tőlem egy puszit És Szellő mama csakugyan kapott egy puszit amitől másnap már fejfájásra panaszkodott. Hát a derék Smid bácsi honnan szerezte az orrára a rezet? Mucuskától. Mucuska a tettes. Mucuska eltanulta a főnökétől, hogy kedvesnek kell lenni az egyszerű dolgozóhoz, ezért Smid bácsit megkínálta teával, de véletlenül ugyanabba a csészébe töltötte a forró ijjalt, amiből az • imént ő kortyolgatott Smid bácsi orra tehát ettől lett olyan, akár egy szépen tisztított rézkilincs. így történhetett meg az a csúfság, hogy az alkoholos italok esküdt ellensége reggel elkésett a munkából, mert kalapkúrát vett, amitől nem gyógyult meg, csupán részeg lett, mint a csap. Simon Lajtos
