Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1975-02-25 / 47. szám
1975. február 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 m m fjjUll&tnr 4 noMZáttKS§ 168 óra A rádió politikai magazinja, immár túl a 200. adáson, változatlanul az egyik legnépszerűbb, legtöbbek által hallgatott műsor: Mindaz, ami egy-egy összeállításban szerepel, annyira szerteágazó, oly sokféle, hogy szinte felsorolni is nehéz. Mégis mi az, ami egységessé ötvözi e riportokat, jegyzeteket, tudósításokat? Elsősorban az, hogy mindig fontos, mindig aktuális gondokról szól valamennyi. De túl ezen, túl a mindig határozott véleményt mondó, nézetet formáló hangvételen, a műsorvezetés az, amely — jobb jelző híján — jellegzetesen „százhatvannyolcórás”. Hogy lehet 30 év előtti dolgainkra minden szólamtól mentesen érdeklődést keltve emlékezni, azt az immár sorozatként jelentkező műsorrész bizonyítja, amelyben 1945 újságjaiból hallhattunk részleteket. Ivanov vezérezredes — Bereczki Gyula interjújában — nemcsak a felszabadító harsokról, nemcsak a hon védelmének jelentőségéről beszél, elmond történeteket is, s a beszélgetés ettől válik plasztikusan érdekessé. Országos gond, hogy épülő városrészeink helyén szanálni kell a régi házakat, s ez megannyi huzavona forrása. Az ezzel foglalkozó riport néhány fontos kérdésre ad egyértelmű választ, többek. között megmagyarázza, hog/ a szanálás nem azonos a lakásigény kielégítésével, nem jelentheti azt, hogy az ilyen lakásból újba költözők valamiféle előjogokat élvezhetnek. S itt van alkalom arra, hogy példaként, szóljunk a műsorvezető — Mester Ákos — szerepéről, ö az, aki végül is kommentárjában a dolgokat, ahogy szoktuk mondani „helyre teszi”. Sőt, amikor az egyik hallgató telefonon az övétől eltérő véleményét közli, Mester Ákos ezt is elmondja nekünk, miközben fenntartja $uát véleményét. Ez a szinte fórumszérű közvetlenség, ai, hogy a rádióhallgató szinte aktív résztvevője lehet a műsornak a politikái magazin már megszokott jellegzetessége. Mert nem arról van szó, hogy egyetlen műsor idejére „megengedik” a rádióhallgatónak, hogy kérdezzen, véleményt mondjon — itt ez az aktív részvétel állandó lehetőség. Érdekes, bár némely részletében technikailag alig hallható az a riportösszeállítás, amely A négy muskétás, négy jegyüzér címmel a könnyen pénzhez jutók egy csoportját leplezi le. Sárközi Erika,, a hallgatók leveleire válaszolt, a téma immár harmadszor az, vajon nem mozgunk-e keveset, vajon miért egyre gyen-' gébb izomzatú a felnövő ifjúság. Vértes Éva Ney Yorkból jelentkezett, a ciprusi válság legújabb fejleményeiről, amerikai visszhangjáról tudósított. Hallhattunk egy figyelemreméltó nyilatkozatot az egészségügyi államtitkártól a csökkent munkaképességűek rehabilitációjáról — ez szintén viszszatérő témája a magazinnak. Az adás szinte legdöbbenetesebb interjúja volt az, amelyben ,a chilei kommunista ifjúsági szövetség központi bizottságának a junta börtönéből most szabadult egyik tagja kapott szót. A 24 éves fiatalember egy évet töltött koncentrációs táborban, a szemtanú» hitelesítette mindazt, melyet a chilei junta rémtetteit vizsgáló bizottság úgy fogalmazott meg, hogy ennyi bűntényt és gyilkosságot nem tapasztalhattunk a második világháború óta. — tromböczky — Sárospatakra készülnek a jászberényi fafaragók „Értesítjük, hogy Sárospatakon az idén is megrendezzük — április 3—12 között — a fafaragó művészek találkozóját. Az alkotó táborba ezúton tisztelettel meghívjuk.” A meghívót Jászberénybe Varga Józsefnek és Muhari Lászlónak kézbesítette a napokban a postás. A két fafaragó már járt Sárospatakon. Mit hoztak magukkal az országos találkozóról,/ és mit várnak most tőle? Varga József, aki az idén vesz részt negyedszer a sárospataki találkozón, eddigi tapasztalatairól a következőket mondta: — Az ország mondén részéről érkeznek Patakra fafaragók. Tavaly negyvenen voltunk. Emberi kapcsolatok, barátságok szenednek a táborozás ideje alatt. Azonos érdeklődésű emberek ismerik meg egymást. Természetesen szakmai szempontból is jelentősek ezek a találkozók. Kóstolót kapunk más tájak szokásaiból, négművé___________________V szetéből, egymás munka-módszeréből. Ez igen hasznos, mert sok olyan fortélya van ennek a mesterségnek, amit otthon ülve nem lehet tökéletesen elsajátítani. Muhari László tavaly kapott először meghívást. Akkor 10, az idén 15 fafaragást visz magával, a pataki várban megrendezésre kerülő kiállításra. Az alkotótáborból tavaly gazdag élményekkel, neves fafaragóktól kapott értékes tanácsokkal s a fafaragásnak számára eddig ismeretlen fogásaival tért haza. — Számomra ez a meghívás, akárcsak az elmúlt évi, megtiszteltetés, és nagy felelősségvállalást jelent. Tíz napon át együtt lehetek és dolgozhatok olyan fafaragókkal, akik sok szépet alkottak már. Elmélyültebb ismeretséget köthetek a somogyi, a zempléni virágos mintákkal, v_gv a rám mindig nagy hatást gyakorló pásztormotívumokkal. Tanácstagi beszámolókon Félezer hasznos javaslat Az elmúlt év végén — november 4—27. között — megtartott tanácstagi beszámolók tapasztalatairól az elhangzottakkal kapcsolatos intézkedésekről készítettek számvetést Jászárokszálláson. A nagyközség hatvan választókörzetében megtartott beszámolókon két.ezerkétszázan vettek részt. Több mint félezer választópolgár kért szót, tett hasznos javaslatokat, és ajánlotta fel segítségét. Ez utóbbi bizonyította, ' hogy a lakosság a nagyközség gondjait már nem tekintette kizárólagosan tanácsi feladatnak. Amikor bírált vagy javasolt, egyben a megoldás lehetőségeit.. is kereste. A korábbi tanácstagi beszámolókon szokásosnál jóvftl kevesebben — harminckétten — szólaltak fel kereskedelmi vonatkozású kérdésekben, bizonyítékául annak, hogy a nagyközségben jelentősen javult az ellátás. Jogos elégedetlenség volt tapasztalható viszont a vízhálózat fejlesztése, a bel- és szennyvízelvezetés kérdésében. A korábbi évekhez hasonlóan sokan kérték a szilárd burkolatú utak, járdák építését, az elhanyagolt utcák feltöltését, átjárók és átereszek javítását, a közvilágítás korszerűsítését, a palackos gázellátás megoldását. A beszámolókon elhangzott észrevételek alapján megállapítható: a vízhálózat bővítésével kapcsolatos igények mintegy 6 ezer méter vízvezeték építését teszi szükségessé. Vagyis az 1973- ban bejelentett‘igényeket még nem sikerült kielégíteni. A megfelelő tervezés hiányában történt fejlesztés során elmulasztották a gerincvezeték teljes kiépítését. Ennek következménye, hogy a szükséges víznyomás évről évre csökken, szaporodnak a „vak” vezetékek, romlik a víz minősége. Elkerülhetetlen tehát a település egészét átfogó körkörös gerincvezeték kiépítése. A járdaépítési és felújítási igényeket — bár azok meghaladják az öt kilométert — továbbá az átjárók, átereszek javításával, az utcák feltöltésével kapcsolatos kéréseket a lakosság segítségét kérve, a tanács teljesíti. Jogosak, ezért kiemelten szerepelnek a nagyközségi tanács idei fejlesztési tervében, a közvilágítás korszerűsítésével, a gázcseretelep építésével kapcsolatos észrevételek. A belvízelvezető mintegy tíz kilométer hoszszúságú nyíltszíni árokrendszer építése viszont meghaladja a tanács ez évi lehetőségeit. \ liiiimunkásük kórusfesztiváija Jól szerepeltek a megye énekkarai Ismét Maloskedvű ifjúmunkásokat látott vendégül Karcag. A tavaly nyáron nagy sikerrel megrendezett ifjúmunkás kórusfesztiválra emlékeztető hangulatban vasárnap délelőtt Czigle János, a KISZ karcagi Városi Bizottságának titkára nyitotta meg a Vándor Sándor szemle területi döntőjét. A városi tanács nagytermében Hajdú-Bahar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megye ifjúmunkásai léptek a szépszámú közönség elé. A püspökladányi, martfűi, fehérgyarmati, kisújszállási, szolnoki, nyíregyházi, jászberényi, mezőtúri és debreceni szakmunkásképző intézetek versenyében remekül helyt álltak megyénk fiataljai. Április 4-én, felszabadulásunk 30. évfordulóján, Szolnok fennállásának 900 éves évfordulóján a megyeszékhely közönsége elé léphet a karcagi, a kisújszállási és a mezőtúri ifjúmunkás kórus. Rajtuk kívül arany diplomát kapott a martfűi cipőipari szakmunkásképző intézet, ezüst diplomát pedig a szolnoki 605-ös sz. és a jászberényi 606-os sz. Szakmunkásképző intézet. Környezetuedelem a Szoivfeturfiiölsciii Kiállítás a Szolnoki Galériában Érdeklődök a kiállításon Vasárnap délelőtt a Szolnoki Galéria földszinti kiállító csarnokában Kaposvári Gyula múzeumigazgató bevezetője után dr. Bereczki Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg a Környezetvédelem a Szovjetunióban című kiállítást, melyet a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza bocsájtott a rendező szervek, a Damjanich múzeum, a MTESZ, a HNF-környezetvédelmi bizottság és a megyei tanács építési- közlekedési és vízügyi osztálya rendelkezésére. A Dunaújváros után Szolnokon bemutatott gazdag fotóanyaggal, meggyőző képekkel mutatja be a világ első szocialista államának a természeti értékek megóvása és az emberi környezet védelme érdekében tett erőfeszítéseit. Már 1918 májusában megszületett a természet védelméről szóló rendelet, amelynek fontosságára Lenin hívta fel a figyelmet. Azóta a számos védett érték, természetvédelmi terület kezelésével, hivatalos, hivatásos védelmével nyolc országos szerv foglalkozik összehangolt munkával, s százezrek tevékenykednek aktívan a természetvédelmi társaságokban, erdei szolgálatokban és a különböző társadalmi természetvédő egyesületekben. Időközben a Szovjetunióban is az egyre nagyobb méreteket öltő urbanizáció, a nagyipari termelés újabb, sürgető feladatokat rótt a megbontott természet egyen-Ráadás „Minden jegy elkelt” — figyelmeztet vasárnap délelőtt a Szigligeti Színház pénztárába^ egy aprócska tábla, ám a nézőtér szinte üres. Elhangzik a harmadik csengetés is, kezdődik a játék. „Óz, a csodák csodába” — csodák csodájára gyerekek, játszótársak nélkül. Kerek egf órát késett az endrődi, s a gyomai kisiskolások „színházi vonata”, s Dorkát bizony már rég meseországba röpítette a hurrikán, mire betoppant a mesére, játékra, színházra éhes gyereksereg. Mit lehet itt tenni? Függöny, a színpadon rövid tanácskozás. „Elölről kezdjük. Háromszáz gyereknek nem okozhatunk csalódást.. .* Ez az önként vállalt ráadás még a vastaps követelte ismétlésnél is szebb, értékesebb volt. hé — súlyáért felelős szervekre, s 1972-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülése foglalkozott a természetvédelem további javításával és a környezetvédelemmel. Az évi 1 millió 300 ezer hektár védőerdő telepítése, a 40 millió hektár védett mezőgazdasági terület, a vízvédelemre köl->. tött évi 700 millió rubel mind a hatékony környezetvédelmi munkát jelzik. * A szovjet szakemberek időben felhívták a figyelmet a Mint erről lapunkban már beszámoltunk a Kulturális Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Magyar Rádió „Hangtárlat” címmel művelődéstörténeti vetélkedősorozatot rendez, melynek során húszonegy művelődési otthon csapata szerepel a rádió mikrofonja előtt. A tizenkét fordulóból álló játék hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját és az idén ötvenéves rádiót köszönti. A 70 perces elő adásokban három helyszínről, három művelődési otthonból — legutóbb Egerből, Mátészalkáról és Győrből — jelentkeznek a tizenkét főnyi csapatok, a kérdéseket pedig a rádió stúdiójából teszi fel Rapcsányi László játékvezető. Megyénk színeit a jászfelsőszentgyörgyi „József Attila” Művelődési Ház képviseli, bioszféra nemzetközi összefogással megvalósuló védelmére, és ennek első lépéseként kötötték meg az USA-val a környezetvédelmi együttműködési megállapodást — amelyről ugyancsak beszámol a szolnoki kiállítás. A megnyitón, — amelyen megjelentek a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának képviselői is — több mint százötvenen tekintették meg a kiállítási — Szereplésünkre május 15-én kerül sor, a két ját- ' szótárs pedig a békési és a szentesi művelődési központ csapata lesz — tájékoztat Nagy Judit, a művelődési ház igazgatónője. —. A csapatot már összeállítottuk, most a segítőtársakat, a „súgókat” keressük. Igen, itt lehet súg^ni, sőt kell is: a feladványok ugyanis nagyon nehezek. Egy gombnyomásra Edison mesél GL B. Shaw anekdotázik, Lev Tolsztoj mesél — a zsűri pedig tucatnyi kérdésre kíváncsi: kinek a hangját őrzi a szalag, mikor készült a felvétel miről esik szó stb. S hogy az egész még bonyolultabb legyen, nekünk is kell hangfelvételt készíteni Hogy miről? Ez május 15-ig maradjon titok. 9« ' Hangtárlat lászfelsőszentgyőrgy készül m kinyitottam as JK ajtót. A lép** csőhdzbán egy kopott alak állt, és jókora papagájt tartott a kezében; a madár valami megfoghatatlan módon Carmenre emlékeztetett. Mindketten úgy festettek, mintha tegnap alaposan beszívtak volna — az ember és a papagáj is. — Érdekli önt egy beszélő madár? — kérdezte szigorúan a férfi, a papagáj pedig leplezetlen megvetéssel nézett rám. — Nem — feleltem. — Egyelőre, tudja... valahogy megvoltam nélküle... — Vegye meg ezt a madarat! — mondta még szigorúbban az árus. — Nem bánja meg. No igen... csakhogy ezek mindig káromkodnak. — Ez a madár nem káromkodik. Csupa Cselkas: okos dolgot mond. Ugye, Totó? —i Igenis! — rikoltotta a papgáj olyan meggyőző hangon, hogy szégyenkeztem a gyanakvásom miatt. — Látja? Ráadásul Totónak remek irodalmi ízlése van. Vegye meg ezt a madarat, amíg meg nem gondolom. Hiszen szinte ingyen adom. Csakis önnek. Tiszte- 1 létből, hogy úgy mondjam... — No és ez a hölgyecske, illetve , uracska... illetve izé.. Mit szokott mondani? — kérdeztem. — A színtiszta igazságot — felelte az árus, és megnyalta cserepes ajkát. — Totócskám — simogatta rpeg a papagáj porlepte fejét —, ki nálunk Bulgáriában a legjobb szépíró? — Kokicskov — rikoltotta a papagáj szenvedélye» meggyőződéssel. — És ki nálunk s legjobb drámaíró? — folytatta ügyészi hangon az árus. — Kokicskov! —• sivította harsányan m papagáj. — És ki a legjobb gyermekíró? — Kokicskov — kiáltotta sietve a madár, mintha sürgősen az elnökségbe akarna javasolni valakit. — Nos — jegyezte meg mosolyogva —, Toto valóban rendkívüli madár. Talán meg is veszem. — No látja, Kokicskov elvtárs — dünynyögte az árus. — Mondtam én, hogy nem bánja meg... Fordította: Gellért György A beszélő madár*
