Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1975-02-02 / 27. szám
1975. február 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 A pelt iiigi & •§ •• ®@ •• A A tnggony mögött Már a módszerek is sok mindent elárultak a kínai politika természetéről. Minden előzetes bejelentés nélkül, titokban ülésezett január 8-a és 10-e között Kínában a maoista párt központi bizottsága. Nyilvánvalóan ezen az ülésen születtek meg azután azok a döntések, amelyeket a január 13-án ugyancsak titokban összehívott és titokban ülésező IV. országos népi gyűlés szentesített. Az egész folyamatról a külvilágot — beleértve természetesen a kínai „külvilágot” is — csak akkor értesítették, amikor a folyamat már lezajlott. Mindenesetre az eseményt így is jelentősnek kell ítélni. Végső soron a földkerekség legnagyobb lélekszámú országáról van szó, amelynek magatartása és politikai vonalvezetése nem lehet közömbös a nemzetközi politika szempontjából sem. Az a tény, hogy az országos népi gyűlést (tehát a parlamentét) végül is összehívták, feltételezte: viszonylagos és ideiglenes kompromisszum jött létre a kínai vezetés csúcsain folyó hatalmi harcban. Hiszen a kínai parlament tíz éve nem ülésezett, noha e tíz esztendő alatt felelős kínai vezetők nem egyszer „küszöbönállónak” jelezték a parlament összehívását. Mindannyiszor elsöpörték azonban még e formális gyülekezet összehívását is azok a viharok, amelyeket már évekkel ezelőtt Liu Sao-csi államelnök, majd a Mao utódjának kikiáltott Lin Piao bukását és az úgynevezett „kulturális forradalom” idején kibontakozott frakcióharcokat követték. A most hozott határozatok utalnak bizonyos személyi kompromisszumokra és a hatalmi harc „viharszünetére”, de ez a megegyezés nyilvánvalóan viszonylagos. A múlt években általában két nagy csoportot különböztettek meg a kínai vezetésben: a Csou En-laj által vezetett „pragmatikusokat. vagy mérsékelteket” és a korukat tekintve fiatalabb, a „kulturális forradalom” idején feltűnt „radikálisok” csoportját. Ez utóbbit „sangháji frakciónak’^ is nevezték és a kombinációk ehhez sorolták Csiang Csing-et, Mao feleségét is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a felosztás mindenekelőtt a személyi hatalmi harcra vonatkozott, amely legfeljebb a gazdaságvezetés és a belpolitikai élet stílusának különböző felfogásában nyilvánult meg. Semmilyen jele sem mutatkozott annak, hogy a két csoport tagjait valamilyen különbség választaná el egymástól a nemzetközileg leglényegesebb kérdésben, az ádáz szovjetellenességben. Ezt előrebocsátva: a parlamenti döntések azt mutatják, hogy a 81 éves — és az ülésen nyilvánvalóan előrehaladott kora miatt részt nem vevő — Mao különleges helyzete nemcsak konzerválódott, hanem meg is . erősödött. Ehatározták és az* ülésen elfogadott új alkotmányba be is iktatták, hogy eltörlik az államfői tisztséget. Ezt Liu Sao-csi bukása óta egyébként sem töltötték be. Ráadásul a fegyveres erők főparancsnoki tisztét a Kínai KP elnöke, tehát Mao veszi át. A másik, személyileg figyelemre méltó határozat, hogy a hónapok óta betegeskedő, de az ülésen — legalább is a hivatalos közlés szerint — részt vett 76 éves Csou En-lajt megerősítették miniszterelnöki tisztségében. A jelek szerint az ország harmadik emberévé, első miniszterelnök-helyettessé (egyébként tizenkettő van) Teng Hsziaiping lépett elő. Teng, aki maga is jóval túl van a hetvenen, egyike volt a „kulturális forradalom” idején a „radikálisok” által leghevesebben támadott funkcionáriusoknak. de már körülbelül másfél esztendeje fokozatosan visszatért a hatalomba. Mégpedig Csou En-laj támogatásával, akinek legfőbb funkcióját Teng látja el a miniszterelnök kórházbavonulásának időszakában. Hasonlóképpen Csou bizalmasának számít a 76 esztendős Csien Jing marsall, akinek személyében Kínának Lin Piao bukása óta ismét van hadügyminisztere. Mindamellett le kell szögezni, hogy az úgynevezett „radikálisok” a párt vezető testületéiben megtartották eddigi pozícióikat és az új alkotmánytervezetet is ennek* a csoportnak egyik tagja terjesztette be Mindez — bármilyen jelentősége legyen is1 később a kínai politikai magatartás alakulása szempontjából — végső soron másodrendű. A politikailag leglényegesebb kérdésben á központi bizottság és a népi gyűlés ülése megerősítette azt a kártékony, negatív vonalat, amely Kína magatartását eddig jellemezte. Sőt, ezúttal ez az irányzat az új alkotmányban formai kifejezést is kapott. A még 1954-ben szerkesztett régi alkotmány bevezetője a Szovjetunió és a népi demokratikus országokhoz fűződő megbonthatatlan barátságról beszélt. Ezt a szakaszt törölték az új alkotmányból. Helyét olyan bevezető foglalta el, amely az imperialistaellenes harc mellett különös élességgel szólít fel az úgynevezett „szociálimperializmus” elleni küzdelemre. Ezen a kínai vezetők különleges szóhasználata a Szovjetuniót és a szocialista közösséget érti. A titoktartás fátylával burkolt és csak utólag, sommás hivatalos jelentésekben ismertetett pekingi események ilymódon a belső „hatalmi sakktáblán” esetlgg létrehozhattak változásokat. — de a kínai politika szovjetellenes fővonala a régi maradt, —i —e I EJLŐDÖ AFRIKA Gátépítés a Sokoio partján Hogyan harcol Nigéria az éhség és a munkanélküliség ellen Taláfa Mafara szerény kisváros Nigéria északi vidékén, a szomszédos Nigér Köztársaság határának közelében, a Sokotónak, a Niger mellékfolyójának partján. Itt rakták le a közelmúltban egy duzzasztógát alapkövét, és ezzel megkezdődött az ország legnagyobb öntozőgazdálkodási programjának a megvalósítása. A mesterséges ló mintegy 80 négyzetkilométer területű lesz, és lehetővé teszi, hogy 30 ezer hektái‘un termesszenek gabonát, rizst, cukornádat, paradicsomot és más növényi kultúrák Biztató ígéret ez az ország bakosai számára, mert a folyó mentén élők — a haussza és kanuri törzs — tagjai — sokat szenvedtek a szárazságtól és az árvíztől egyaránt. A kormány az idén kezdődő fejlesztési terv időszakában 110 millió nairát fordít az öntözőrendszer építésére. A kormány a jelek szerint nagy felelősségtudattal igyekszik felszámolni az elmaradottságot, és ez nem könnyű feladat, hiszen a brit gyarmatosítókat csak az ország olajkincse érdekelte, s egy fillért sem áldoztak Nigéria fejlesztésére. A duzzasztógát. a tervek Szerint 1978-ig elkészül, de gddig még sok bonyolult I feladatot keli teljesíteni. Mindenekelőtt az érintett területen élő sok száz családot kell áttelepíteni. További probléma az építőanyagok szállítása,' mivel a vasúti sínek a felvonulási területtől 60 kilométernyi távolságban, Kaura Narnodában végződnek. „Az éhség, a szomjúság és az áradások” vidékén élő lakosság azonban a boldogabb, gondtalanabb jövő reményében minden erejével támogatja a hatóságokat. És ha majd elkészül a gát, akkor üzembe helyezik az ugyancsak újonnan épülő rizs- és gabonamalmokat, cukorgyárakat, húsfeldolgozó üzemeket, amelyekben 10 ezer ember számára lesz munkalehetőség. Az ivóvíz vezetéket 100 kilométerrel, egészen az ugyancsak Sokoto nevű városig hosszabbítják meg és a pakolorói-gát közelében épülő vízierőmű látja majd el árammal a környező városokat és falvakat. A kormány az utóbbi két év alatt 5 millió nairával sietett a szárazság súlytotta északi lakosság segítésére, az 1980-ig kidolgozott fejlesztési terv megvalósítása pedig összesen 560 ezer hektár kiterjedésű termőterülettel gazdagítja az országot. S akkor az eddigi éhségzónák korszerű mezőgazdasági vidékké alakulnak át Jugoszláv vállaltok negyvenezer lakást építenek Iránban Iráni gazdasági körökben nagy figyelmet keltett a megállapodás, amelynek értelmében jugoszláv üzemek 40 000 lakást építenek Iránban. A szerződés megkötése előtt a jugoszláv szakémberek tanulmányozták az iráni terveket és szükségleteket, az építés feltételeit és az összes műszaki és más körülményeket. Az egész program nyolc évre szól,, ami azt jelenti, hogy évente ötezer lakás készül el. A jugos^áv tő vállalatok számára ez nem jelent túl nagy megerőltetést, de számos helyi probléma van, amit még meg kell oldani, hogy teljesíthessék a nagyszabású tervet. Teheránban egészen új lakónegyedek épülnek, ezért a tervekbe be kell iktatni az utak és más létesítmények építését is. A vállalkozás azért is jelentős, mert a jelek szerint a jugoszláv építőkre még sok munka vár Iránban. Már az is sok mindent elárul, hogy az iráni kormány évente 300 000 lakást szándékozik építeni. Laoszban a fegyverszüneti egyezmény és az azt követő politikai megállapodás értelmében lehetővé vált, hogy a súlyos harcok idején az otthonából elmenekült polgári lakosság visszaköltözzék. Képünkön: a kormánycsapatok által egyjfor menekülésre kényszerítelt laosziak visszatérnek a hazafias erők által ellenőrzött Kőedény-síksági otthonukba Minden három percben egy lopás Bűnözési hullám Olaszai szágb an Amikor Antonio Marini milánói kereskedő meghalt, özvegye gyászjelentést tett közzé az újságokban, bejelentve, hogy a temetés december 4-én délután 5 órakor lesz, A betörőknek ez az adat elegendő volt: mialatt az özvegy a nyílt sír fölött siratta férjét, a villáját kirabolták. Laura Cittone római "háziasszony át akart menni a Corso Vittorión. amikor két. kamasz egy rendszámtábla nélküli mopeden elrobogott A turistákat A Der Spiegel című nyugatnémet hetilap római tudósítójának gépkocsiját decemberben egyetlen hét alatt kétszer feltörték. Az olasz bűnözők: a betörők, a tolvajok, az utcai rablók egyre durvábban lépnek fel, A politikai merényletektől, a puccsokról szóló híresztelésektől és a gazdasági válságtól megrettent olaszok kínjait még fokozzák a mindennapossá vált bűnözések. Rómában például a bűnözés évente 8—10 százalékkal növekszik. Az áldozatok között a külföldi turisták ezrei is megtalálhatók. A majd hárommilliós városban nap mint nap 200 üzletet vagy lakást rabolnak ki, ötven gépkocsit és száz autórádiót lopnak el. Ehhez hozzá kell még adni az utcai rablások tucatjait. A rendőrség adatai szerint Rómában minden három percben történik egy betörés vagy lopás, ami gyászos nemzeti rekord. Rómában négyszer annyi lopás történik, mint Ham-Szakosított A legnagyobb profitot azonban az emberrablók hajtják be. A viszonylag nem túl nagy kockázat miatt az emberrablás egyre gyakoribb: 1970-ben 14 ilyen bűntény történt, 1974-ben pedig már 38. A bűnügyi szakértők magyarázata szerint az olasz bankok elég jól védve vannak, és ezért azok a bűnözők, akik nagy zsákmányt akarnak, az emberrablásra „szakosították” magukat. A bűnözési hullámot a szociológusok azzal magyarázzák, hogy tovább tart a mellette és lekapta a válláról táskáját. A motorizált rablók pillanatok alatt eltűntek az utca forgatagában. Másnap a kirabolt aszszonyt felhívták telefonon: — Visszaadjuk önnek kulcsait és okmányait, jöjjön este kilenckor az Europa kávéházba. Az asszony egy rendőr társaságában a megjelölt időpontban beállított a kávézóba, de a rablóknak ott nyoma sem volt. Ez idő alatt ugyanis kirámolták a Cittone család lakását, sem „kímélik” burgban, háromszor annyi, mint Madridban- és kétszer annyi, mint Párizsban. Az olaszok számára Róma a tolvajok fővárosa — a megállapítás az II Messaggero című újságtól származik. Az emberrablók viszont inkább Piemontban és Lombardiában, a gazdag gyárosok hazájában működnek. Az autóutakon motorizált rablók garázdálkodnak. Egy viesbadeni fiatalasszony leparkolt az autóút mellett kitérőn. s rtemsokára két barátságoson mosolygó fiatalember lépett kocsijához. Azt hitte, hogy kérdezni akarnak tőle valamit, és ki nyitotta a kocsi ajtatját. A két férfi szó nélkül elvette a kézitáskáját, felpattant motorkerékpárjára és elrobogott. Tolvajok működnek a legelőkelőbb szállodákban , is. Égy nyugatnémet vendégnek kellemetlen meglepetésben volt része, amikor hazaérve a római Grand Hotelból kinyitotta bőröndjeit. Holmija helyett az előkelő szállodában régi újságokat tettek a bőröndbe. emberrablás nagyvárosokba való bevándorlás, és egyre gyarapszik a nyomornegyedek lakóinak száma, különösen Rómában. S a nincstelenek ki akarják venni részüket a jólétből, méghozzá azonnal Az utcai rablók gyakran a legkíméletlenebbül bánnak el áldozataikkal. Sok nőt, aki nem hajlandó átadni táskáját, nyakláncát vagy szőrmebundáját, s esetleg védekezni próbál, annyira összevernek, hogy utána kórházba kell szállítani. Nemrég Rómában két fiatalember megtáinadott egy nőt, és mikor egy járókelő a segítségére akart sietni, így riasztották el; — Ez egy közönséges szajha, s különben is a húgunk, ne avatkozzon a dolgunkba. A római Primavalle negyedben, ahol a 350 000 lakos közül 20 000 már volt büntetve, különösen sok lopás történik. A rendőrök teljesén tehetetlenek a bűnözőkkel szemben. Ezért a negyed nyolcvan üzlettulajdonosa maga szervezte meg a boltok védelmét: éjjelenként kettesben őrt állnak az utcán. Fegyverzetük: pisztoly es baseball-ütő. Nem kevesebb mint 50 000 olasz, közülük 30 000 nő és fiatal jár dzsudo- és karatetanfolyamra. Virágzik a riasztóberendezésekkel és a házőrző kutyákkal folytatott üzlet. Luigi Gui olasz belügyminiszter kemény harcot hirdetett a bűnözés ellen, ezzel azonban nem rettentette meg a római utca rablókat. 1975 jó szezon lesz számukra, mert ezt az évet VI. Pál pápa szerit évnek nyilvánította, s ezért ötmillió zarándokot várnak Romába. — Tolvajaink számára — jósolja a római rendőrfőnök — a zarándokok lesznek a legjobb áldozatok. (Bér Spiegel)
