Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)

1975-02-02 / 27. szám

1975. február 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 A pelt iiigi & •§ •• ®@ •• A A tnggony mögött Már a módszerek is sok mindent elárultak a kínai politika természetéről. Minden előzetes bejelentés nélkül, titok­ban ülésezett január 8-a és 10-e között Kínában a maoista párt központi bizott­sága. Nyilvánvalóan ezen az ülésen szü­lettek meg azután azok a döntések, ame­lyeket a január 13-án ugyancsak titokban összehívott és titokban ülésező IV. orszá­gos népi gyűlés szentesített. Az egész fo­lyamatról a külvilágot — beleértve ter­mészetesen a kínai „külvilágot” is — csak akkor értesítették, amikor a folyamat már lezajlott. Mindenesetre az eseményt így is jelen­tősnek kell ítélni. Végső soron a földke­rekség legnagyobb lélekszámú országáról van szó, amelynek magatartása és politi­kai vonalvezetése nem lehet közömbös a nemzetközi politika szempontjából sem. Az a tény, hogy az országos népi gyűlést (tehát a parlamentét) végül is összehív­ták, feltételezte: viszonylagos és ideigle­nes kompromisszum jött létre a kínai ve­zetés csúcsain folyó hatalmi harcban. Hi­szen a kínai parlament tíz éve nem ülé­sezett, noha e tíz esztendő alatt felelős kínai vezetők nem egyszer „küszöbön­­állónak” jelezték a parlament összehí­vását. Mindannyiszor elsöpörték azonban még e formális gyülekezet összehívását is azok a viharok, amelyeket már évekkel ezelőtt Liu Sao-csi államelnök, majd a Mao utód­jának kikiáltott Lin Piao bukását és az úgynevezett „kulturális forradalom” ide­jén kibontakozott frakcióharcokat kö­vették. A most hozott határozatok utalnak bi­zonyos személyi kompromisszumokra és a hatalmi harc „viharszünetére”, de ez a megegyezés nyilvánvalóan viszonylagos. A múlt években általában két nagy cso­portot különböztettek meg a kínai veze­tésben: a Csou En-laj által vezetett „pragmatikusokat. vagy mérsékelteket” és a korukat tekintve fiatalabb, a „kulturális forradalom” idején feltűnt „radikálisok” csoportját. Ez utóbbit „sangháji frakció­nak’^ is nevezték és a kombinációk ehhez sorolták Csiang Csing-et, Mao feleségét is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a felosztás mindenekelőtt a személyi hatal­mi harcra vonatkozott, amely legfeljebb a gazdaságvezetés és a belpolitikai élet stílusának különböző felfogásában nyilvá­nult meg. Semmilyen jele sem mutatko­zott annak, hogy a két csoport tagjait va­lamilyen különbség választaná el egymás­tól a nemzetközileg leglényegesebb kér­désben, az ádáz szovjetellenességben. Ezt előrebocsátva: a parlamenti dönté­sek azt mutatják, hogy a 81 éves — és az ülésen nyilvánvalóan előrehaladott kora miatt részt nem vevő — Mao kü­lönleges helyzete nemcsak konzer­válódott, hanem meg is . erősödött. Ehatározták és az* ülésen elfogadott új alkotmányba be is iktatták, hogy el­törlik az államfői tisztséget. Ezt Liu Sao-csi bukása óta egyébként sem töl­tötték be. Ráadásul a fegyveres erők fő­parancsnoki tisztét a Kínai KP elnöke, tehát Mao veszi át. A másik, személyileg figyelemre méltó határozat, hogy a hóna­pok óta betegeskedő, de az ülésen — leg­alább is a hivatalos közlés szerint — részt vett 76 éves Csou En-lajt megerősítették miniszterelnöki tisztségében. A jelek szerint az ország harmadik em­berévé, első miniszterelnök-helyettessé (egyébként tizenkettő van) Teng Hsziai­­ping lépett elő. Teng, aki maga is jóval túl van a hetvenen, egyike volt a „kultu­rális forradalom” idején a „radikálisok” által leghevesebben támadott funkcioná­riusoknak. de már körülbelül másfél esz­tendeje fokozatosan visszatért a hatalom­ba. Mégpedig Csou En-laj támogatásával, akinek legfőbb funkcióját Teng látja el a miniszterelnök kórházbavonulásának időszakában. Hasonlóképpen Csou bizal­masának számít a 76 esztendős Csien Jing marsall, akinek személyében Kínának Lin Piao bukása óta ismét van hadügymi­nisztere. Mindamellett le kell szögezni, hogy az úgynevezett „radikálisok” a párt vezető testületéiben megtartották eddigi pozí­cióikat és az új alkotmánytervezetet is ennek* a csoportnak egyik tagja terjesz­tette be Mindez — bármilyen jelentősége legyen is1 később a kínai politikai magatartás ala­kulása szempontjából — végső soron má­sodrendű. A politikailag leglényegesebb kérdésben á központi bizottság és a népi gyűlés ülése megerősítette azt a kárté­kony, negatív vonalat, amely Kína maga­tartását eddig jellemezte. Sőt, ezúttal ez az irányzat az új alkotmányban formai kifejezést is kapott. A még 1954-ben szer­kesztett régi alkotmány bevezetője a Szovjetunió és a népi demokratikus or­szágokhoz fűződő megbonthatatlan barát­ságról beszélt. Ezt a szakaszt törölték az új alkotmányból. Helyét olyan bevezető foglalta el, amely az imperialistaellenes harc mellett különös élességgel szólít fel az úgynevezett „szociálimperializmus” el­leni küzdelemre. Ezen a kínai vezetők különleges szóhasználata a Szovjetuniót és a szocialista közösséget érti. A titoktartás fátylával burkolt és csak utólag, sommás hivatalos jelentésekben ismertetett pekingi események ilymódon a belső „hatalmi sakktáblán” esetlgg lét­rehozhattak változásokat. — de a kínai politika szovjetellenes fővonala a régi maradt, —i —e I EJLŐDÖ AFRIKA Gátépítés a Sokoio partján Hogyan harcol Nigéria az éhség és a munkanélküliség ellen Taláfa Mafara szerény kis­város Nigéria északi vidé­kén, a szomszédos Nigér Köztársaság határának köze­lében, a Sokotónak, a Niger mellékfolyójának partján. Itt rakták le a közelmúltban egy duzzasztógát alapkövét, és ezzel megkezdődött az or­szág legnagyobb öntozőgaz­­dálkodási programjának a megvalósítása. A mesterséges ló mintegy 80 négyzetkilo­méter területű lesz, és lehe­tővé teszi, hogy 30 ezer hektá­­i‘un termesszenek gabonát, rizst, cukornádat, paradicso­mot és más növényi kultú­rák Biztató ígéret ez az ország bakosai számára, mert a fo­lyó mentén élők — a ha­­ussza és kanuri törzs — tagjai — sokat szenvedtek a szárazságtól és az árvíztől egyaránt. A kormány az idén kezdődő fejlesztési terv idő­szakában 110 millió nairát fordít az öntözőrendszer építésére. A kormány a jelek szerint nagy felelősségtudattal igyekszik felszámolni az el­maradottságot, és ez nem könnyű feladat, hiszen a brit gyarmatosítókat csak az ország olajkincse érdekelte, s egy fillért sem áldoztak Nigéria fejlesztésére. A duzzasztógát. a tervek Szerint 1978-ig elkészül, de gddig még sok bonyolult I feladatot keli teljesíteni. Mindenekelőtt az érintett területen élő sok száz csalá­dot kell áttelepíteni. További probléma az építőanyagok szállítása,' mivel a vasúti sí­nek a felvonulási területtől 60 kilométernyi távolságban, Kaura Narnodában végződ­nek. „Az éhség, a szomjúság és az áradások” vidékén élő lakosság azonban a boldo­gabb, gondtalanabb jövő re­ményében minden erejével támogatja a hatóságokat. És ha majd elkészül a gát, ak­kor üzembe helyezik az ugyancsak újonnan épülő rizs- és gabonamalmokat, cukorgyárakat, húsfeldolgozó üzemeket, amelyekben 10 ezer ember számára lesz munkalehetőség. Az ivóvíz vezetéket 100 kilométerrel, egészen az ugyancsak Sokoto nevű városig hosszabbítják meg és a pakolorói-gát kö­zelében épülő vízierőmű lát­ja majd el árammal a kör­nyező városokat és falvakat. A kormány az utóbbi két év alatt 5 millió nairával sie­tett a szárazság súlytotta északi lakosság segítésére, az 1980-ig kidolgozott fejleszté­si terv megvalósítása pedig összesen 560 ezer hektár ki­terjedésű termőterülettel gazdagítja az országot. S akkor az eddigi éhség­zónák korszerű mezőgazda­­sági vidékké alakulnak át Jugoszláv vállaltok negyvenezer lakást építenek Iránban Iráni gazdasági körökben nagy figyelmet keltett a megállapodás, amelynek ér­telmében jugoszláv üzemek 40 000 lakást építenek Irán­ban. A szerződés megkötése előtt a jugoszláv szakémbe­­rek tanulmányozták az iráni terveket és szükségleteket, az építés feltételeit és az összes műszaki és más kö­rülményeket. Az egész prog­ram nyolc évre szól,, ami azt jelenti, hogy évente ötezer lakás készül el. A jugos^áv tő vállalatok számára ez nem jelent túl nagy megerőltetést, de szá­mos helyi probléma van, amit még meg kell oldani, hogy teljesíthessék a nagy­szabású tervet. Teheránban egészen új lakónegyedek épülnek, ezért a tervekbe be kell iktatni az utak és más létesítmények építését is. A vállalkozás azért is je­lentős, mert a jelek szerint a jugoszláv építőkre még sok munka vár Iránban. Már az is sok mindent elárul, hogy az iráni kormány évente 300 000 lakást szándékozik építeni. Laoszban a fegyverszüneti egyezmény és az azt követő politikai megállapodás ér­telmében lehetővé vált, hogy a súlyos harcok idején az otthonából elmenekült pol­gári lakosság visszaköltözzék. Képünkön: a kormánycsapatok által egyjfor mene­külésre kényszerítelt laosziak visszatérnek a hazafias erők által ellenőrzött Kő­edény-síksági otthonukba Minden három percben egy lopás Bűnözési hullám Olaszai szágb an Amikor Antonio Marini milánói kereskedő meghalt, özvegye gyászjelentést tett közzé az újságokban, beje­lentve, hogy a temetés de­cember 4-én délután 5 óra­kor lesz, A betörőknek ez az adat elegendő volt: mialatt az öz­vegy a nyílt sír fölött sirat­ta férjét, a villáját kirabol­ták. Laura Cittone római "házi­asszony át akart menni a Corso Vittorión. amikor két. kamasz egy rendszámtábla nélküli mopeden elrobogott A turistákat A Der Spiegel című nyu­gatnémet hetilap római tu­dósítójának gépkocsiját de­cemberben egyetlen hét alatt kétszer feltörték. Az olasz bűnözők: a betö­rők, a tolvajok, az utcai rab­lók egyre durvábban lépnek fel, A politikai merényletek­től, a puccsokról szóló hí­resztelésektől és a gazdasági válságtól megrettent olaszok kínjait még fokozzák a min­dennapossá vált bűnözések. Rómában például a bűnözés évente 8—10 százalékkal nö­vekszik. Az áldozatok kö­zött a külföldi turisták ezrei is megtalálhatók. A majd hárommilliós vá­rosban nap mint nap 200 üzletet vagy lakást rabolnak ki, ötven gépkocsit és száz autórádiót lopnak el. Ehhez hozzá kell még adni az utcai rablások tucatjait. A rendőr­ség adatai szerint Rómában minden három percben tör­ténik egy betörés vagy lo­pás, ami gyászos nemzeti re­kord. Rómában négyszer annyi lopás történik, mint Ham-Szakosított A legnagyobb profitot azonban az emberrablók hajtják be. A viszonylag nem túl nagy kockázat miatt az emberrablás egyre gyako­ribb: 1970-ben 14 ilyen bűn­tény történt, 1974-ben pedig már 38. A bűnügyi szakér­tők magyarázata szerint az olasz bankok elég jól védve vannak, és ezért azok a bű­nözők, akik nagy zsákmányt akarnak, az emberrablásra „szakosították” magukat. A bűnözési hullámot a szociológusok azzal magya­rázzák, hogy tovább tart a mellette és lekapta a vállá­ról táskáját. A motorizált rablók pillanatok alatt el­tűntek az utca forgatagában. Másnap a kirabolt asz­­szonyt felhívták telefonon: — Visszaadjuk önnek kul­csait és okmányait, jöjjön este kilenckor az Europa ká­véházba. Az asszony egy rendőr tár­saságában a megjelölt idő­pontban beállított a kávézó­ba, de a rablóknak ott nyo­ma sem volt. Ez idő alatt ugyanis kirámolták a Citto­ne család lakását, sem „kímélik” burgban, háromszor annyi, mint Madridban- és kétszer annyi, mint Párizsban. Az olaszok számára Róma a tol­vajok fővárosa — a megál­lapítás az II Messaggero cí­mű újságtól származik. Az emberrablók viszont inkább Piemontban és Lombardiá­ban, a gazdag gyárosok ha­zájában működnek. Az autóutakon motorizált rablók garázdálkodnak. Egy viesbadeni fiatalasszony le­parkolt az autóút mellett ki­térőn. s rtemsokára két ba­rátságoson mosolygó fiatal­ember lépett kocsijához. Azt hitte, hogy kérdezni akarnak tőle valamit, és ki nyitotta a kocsi ajtatját. A két férfi szó nélkül elvette a kézitás­káját, felpattant motorkerék­párjára és elrobogott. Tolvajok működnek a leg­előkelőbb szállodákban , is. Égy nyugatnémet vendégnek kellemetlen meglepetésben volt része, amikor hazaérve a római Grand Hotelból ki­nyitotta bőröndjeit. Holmija helyett az előkelő szállodá­ban régi újságokat tettek a bőröndbe. emberrablás nagyvárosokba való beván­dorlás, és egyre gyarapszik a nyomornegyedek lakóinak száma, különösen Rómában. S a nincstelenek ki akarják venni részüket a jólétből, méghozzá azonnal Az utcai rablók gyakran a legkíméletlenebbül bánnak el áldozataikkal. Sok nőt, aki nem hajlandó átadni táskáját, nyakláncát vagy szőrmebundáját, s esetleg védekezni próbál, annyira összevernek, hogy utána kór­házba kell szállítani. Nem­rég Rómában két fiatalem­ber megtáinadott egy nőt, és mikor egy járókelő a segít­ségére akart sietni, így riasz­tották el; — Ez egy közön­séges szajha, s különben is a húgunk, ne avatkozzon a dolgunkba. A római Primavalle ne­gyedben, ahol a 350 000 la­kos közül 20 000 már volt büntetve, különösen sok lo­pás történik. A rendőrök tel­jesén tehetetlenek a bűnö­zőkkel szemben. Ezért a ne­gyed nyolcvan üzlettulajdo­nosa maga szervezte meg a boltok védelmét: éjjelenként kettesben őrt állnak az ut­cán. Fegyverzetük: pisztoly es baseball-ütő. Nem kevesebb mint 50 000 olasz, közülük 30 000 nő és fiatal jár dzsudo- és karate­tanfolyamra. Virágzik a ri­asztóberendezésekkel és a házőrző kutyákkal folytatott üzlet. Luigi Gui olasz belügymi­niszter kemény harcot hir­detett a bűnözés ellen, ezzel azonban nem rettentette meg a római utca rablókat. 1975 jó szezon lesz számukra, mert ezt az évet VI. Pál pá­pa szerit évnek nyilvánította, s ezért ötmillió zarándokot várnak Romába. — Tolvajaink számára — jósolja a római rendőrfőnök — a zarándokok lesznek a legjobb áldozatok. (Bér Spiegel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom