Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1975-02-20 / 43. szám
, t I 975. február 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Jelentős előrelépés Vad Virág két élete Szolnok megyei zeneiskolák zenekari találkozója angos, kiemelkedően szép ei eseménye volt az el.t hét kulturális progíjának Szolnokon. Szómon, a Kassai úti Zenei dános Iskolában került (rendezésre a Szolnok syei és városi tanács .lkozó ja. Az, évenkénti senyszerű bemutatkozás :dig igen hasznos tapasz- i (cserére ad alkalmat, és í kevésbé hozzájárul a alok és tanáraik szakmai ásának, baráti kapcsolatait elmélyítéséhez. A jgyei és városi tanács velődésügyi osztálya, a örőszövetség megyei el:sége, a szolnoki Bartók a Zeneiskola, és nem Isósorban a rendezvény: helyet adó Kassai úti lei Általános, mint renő szervek mindent megák a találkozó sikeréért. . zsűri szigorúan, de ezd mindenki megelégedét az gdott lehetőségeket dósán felmérve, reálisan ílta, értékelte a zenekateljesítményét, az egyes dukciókat. Ez ' alkalom' a zsűri elnöke, Péter dós, a Művelődésügyi Mi:térium osztályvezetője ;. Vonós, fúvós és szimíkus zenekarnak megfelesategóriákban szerepeltek együttesek. Tárgyilagosan (állapítható, hogy ugrásai, sőt példamutató a ja! festeti kazettás eiHipzetu templomra bukkantak- magyar népi építő- és »művészet országoshíemlékei az Ormánságban dháfö kézi festésű, faka:ás mennyezetű reformátemplomok, amelyek a ti. század utóján és a XIX. zad elején készültek. Bes falusi műemlékeink számost eggyel gyarapodott: bb festett kazettás menyizetű templomra bukkan- Baranyában, mégpedig Ormánság területén kívül , községben. l felfedezés művészettöreti szenzációnak számít, [zen a néprajzkutatók és a vészettörténészek eddig n tudtak róla, még a nbor Ilona által. Magyarzág festett templomairól ,zül monográfia sem emlíáaré nevét. Az esemény zménye az volt, hogy a ranya megyei Tanács műléki albizottsága javasla; tett az illetékes szervekc a festett református iplomok felújítására és Garéból elszármazott s ember levélben kifogáta, hogy a restaurálandó iplomok között nem szelei a garéi, holott annak is tett famennyezete van. A' elentés nyomán Mándoki szló, a pécsi Janus Panno!S múzeum néprajzi oszyának vezetője felkereste »aranyai dombok közt fekfalucskát és meglepetéssel lezte fel templomának ed: ismeretlen értékét, szépiát. V helybeli eklézsia anyanyvének tanúsága szerint lemplom 1325-ben épült — idén tehát éppen másfélíz éves — festett kazettás innyezete pedig 1833-ban szült. A templom egész innyezetét fakazetták íec, ebből azonban csak he- i díszítenek festmények, a obit kék festék borítja. Elpzelhető, hogy a kék fessréteg további kompoziciat rejt, amint arra az orinsági Kémesen volt példa, ándoki László muzeológus írasugaras fényképezőgép- 1 „megröntgenezi” a kék izettákat, hátha újabb íestényekre bukkan. fejlődés az elmúlt évhez viszonyítva. Mind a hangszércsoportok összeállításánál, mind a műsorválasztás terén nagyarányú; előrelépés tapasztalható. Elismerésre méltó az a nagyszerű zenepedagógiai munka, melynek eredményeként kifejezetten gyenge produkció egyetlen egy sem hangzott el. Valamennyi együttesnek voltak kiemelkedő műsorszámai, valamennyien elfogadható, jó színvonalat nyújtottak, A továbbfejlődés, a távolabbi célok megvalósításának, érdekében általános érvényű problémaként foglalkozott a zsűri az intonáció, a vibrátó, a vezényléstechnika és mindenekfelett a dinamikai érzékenység * kérdésével, melyre még több gondot, még nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben. Talán nem hiábavaló, ha mindezek után egy látszólag lényegtelen, bár a zenével szorosan összefüggő problémát megemlítek. Egy sikeres verseny, avagy hangverseny egyik soha nem 'mellőzhető alapfeltétele a céltudatos, választékos műsorszerkesztés. A darabok harmonikus öszszeállítása. Nos, ezen a téren is Van még több-kevesebb tennivaló. Közismert, hogy a tematikusán felépített, meredeken ívelő meg* A tatai Fényes-források a város legnagyobb természeti kincsei közé tartóztak. A télen is 23 fokos víz, Európában egyedülálló tórendszerével nemcsak a fürdőzők kedvelt helye, de a könnyűbúvárok paradicsoma is volt. A források azonban 1973 tavaszán „eltűntek”. A Közép-dunántúli hegység általános vízszint-süllyedését a tatabányai szénbányák vízmentesítési rxfttnkái „meggyorsították”. A forrásvíz pótlására és a fürdőtelep megmentésére nagyszabású beruházáshoz kezdett — komponált programok mar szinte önmagukban is sikert ígérnek. A szó legszorosabb értelmében nagyon nehéz dolga volt a zsűrinek a bemutatón részt vevő együttesek közül, így a jászberényi fúvós (Bakki Katalin), vonós (Papp László), a kisújszállási fúvós (Sípos Antal, Szalóczi Miklós), szimfonikus (Rengej Miklós), a mezőtúri fúvós (Egyed József), a szolnoki fúvós (Kelemen József, Puskas Dezső), vonós (Serényi Já^sefné) és a törökszentmiklósi vonós zenekar (Meleg Károly) közül egyet-egyet kiválasztania. Végül is — a teljesítmények, a különböző zenei szempontok fgyelembevételével megszületett az eredmény. A zsűri a jászberényi vonószenekart javasolta a váci országos zenekari fesztiválra, illetve a szolnoki fúvószenekart a zánkai táborba. Örömmel elmondhatjuk, hogy a közművelődésben a közösségi nevelésben oly fontos szerepet betöltő ifjúsági zenekaraink ez évi megyei találkozója a fiatal kis muzsikusok nemes vetélkedője maradandó élményt hagyva, szép eredménnyel zárult. Egyed Ferenc a Tatabányai Szénbányák anyagi támogatásával — a Komárom megyei vízmű Vállalat. Kútfúrással az eddigivel azonos minőségű, hőfokú és olyan mennyiségű vizet hoznak most búvárszivattyúkkal a felszínre, hogy nemcsak a tórendszert tudják feltölteni és megfelelő szinten tartani, de. az új medencéket Is. A legnagyobb tómedret, a Katona-forrást agyagpaplannal bélelték ki, hogy ne szökhessen meg a víz. Májusig befejezik a telep parkosítását,1 az új szociális épületek építését. Levél a szerkesztőséghez: „Nem bírom tovább, segítsenek. Se apám, , se anyám. Kicsi voltam, amikor édesanyám meghalt, apám intézetbe adott mind a hatunkat. Én voltam a legkisebb, engem a mostoha nagyanyám kihozott, Ekkor kezdődött számomra a szörnyű élet. Kutyák lettek a hálótársaim, mert a lakásban tenyészti őket, rongyok között. Volt úgy, hogy négy kutya hált velem. Enni is csak akkor kaptam, amikor elestem az éhségtől. Így nőttem fel... Aztán, néhány éve már dolgozom, elég jól keresek, de hiába, elszedi, gyűjti a takarékban én meg... Ha szóltam, agyonra vert. Volt- úgy, hogy megmelegítette a tűzpiszkáló vasat, azzal ütött. Hosszú lenne leírni, min mentem keresztül, — de vége. Otthagytam, nem akarok állatmódra élni. Otthagytam... nem adta ide a ruháimat, a kis motyómat is elvette. Szeretném tudni, kihez forduljak? Segítsenek, én dolgozni, élni akarok, ahogy a többi fiatal, a társaim, akik fölött az eg is kékebb. Segítsenek, de a nevem ne adják ki senki isten fiának, mert akkor nekem még nagyobb bajt csinálnak...” Kunperes, télutó. Minden elszállt perc hagyott itt valamit. A sziken átver a nád. A falu határában pléhkrisztus. A homokháton a majorság, tornácos kúria. Öfőméltósága sógoráé volt. Oldalt a kripta. „Feltámadunk,”. Nyugodjatok békében. — mormogja egy gallyazó öreg. Virág nevelő anyja a volt ispán házában lakik. Pontosabban : a ház parányi kamrájában. A szobában kiscsirkék csipognak.-— Az... Az, hozta magát a nyakamra, az a... „k”... mert az egy nagy „k”... — Hol aludt Virág, néni? — Hol, hát hói. ahol én. , Itt e! A kamra másfélszer kétméteres. Vaságy, kecskelábú tűzhely. — Elfér itt két ágy.,,? — Behozta a trózsákját... Nagy, lompos kutya ül egy rossz trózsákon az eresz alatt. — Most hol van, a „lánya”, néni. — Hentereg valahun, valami nadrágossal. Óh, áldassék a tiszta szűz anya... Ai üvegházeskban gyű faszálnyi, apró életek, pap\rika, paradicsom palánták. Selymes földet gyúrnak tápkockákba az asszonyok. Mágocsi Fereiic, a főkertész közéjük szól: — Virág, kislányom, mosd meg a kezed! Sohse láttam, de már tudom, ki Vad Virág. Parányi palánta remeg a kezében. A sár alól vastag karikagyűrű csillog elő. — Nem arany, csak, csak... felhúztam. Értem; tartozni valakihez! Igaza van, hinni kell... — A levele miatt jöttem... — Melyen levél miatt? — Amit írt. Kemény, mongoloid arc, nagy, fekete, ‘ beszédes sze.Díjnyerfes kelmék A papai Textilgyárban megkezdték az elmúlt évben díjnyertes kelmék gyártását. Közülük igen nagy érdeklődésre tarthat számot a Majna elnevezésű, amely a lipcsei őszi vásáron arany diplomát szerzett.szegedi vásárról hozta el a nagy.díjat a Mirette, amely a legújabb divatnak megfelelően, nagyléptékű kockás, ekrü vagy nyers színű alapon. A két újdonságból egymás után rendelnek a hazai vállalatok és a külföldi cégek. mekkel. De a palánták vézna erdejét lesi. — Én nem írtam. Mit írtam volna? — Olvassa el, itt a másolata. Remeg kezében a papír, de á hangja vág. — Minden szó igy igaz. Így volt. Csak éppen nem én írtam. Én nem! Máglyára vihetnék, akkor is nemet mondana. Az üvegházak dűlöúlját nagyorrú Dutra simítózza. Szép szelíd a föld, aranyló, kövér. —■ Mi less Virággal, Mágócsi elvtárs? — Mi lenne?! Egyenesben van. „Kijött” onnan, dolgozik, szépen keres, boldogul. Majd meglesz annak a gyűrűnek a párja is, aranyból. A puszta túlsó szélén ezüst var. Nagyüzem. Csillog az alumínium csarnok. Toyább keresem Virág leendő életét. A szövetkezet elnöke is megnyugtat. — Bejött a -lány a faluba. Jó helyen van. Felvettük mar a tsz-be, a kertészetben dolgozik. Most kapott vagy háromezer forintot. Jó kislány az! Dolgozik rendesen. Márpedig minálunk, aki dolgozik, az nem vész el. Ha az az asszony, ott... Szegény kislány! Gyermekkorában elkaptuk egy párszor, hol ezt vitt a közösből, hol azt.., Mondtuk neki: nem szégyened magad. Ügy lesett ránk, mintha anyját, apját megöltük volna. Megszidtuk, elengedtük. Hanem, csak mostanában tudjuk: parancsa volt rá! Az öregasszony zavarta bele. De ez a Virág az a fajta, hogy a saját vérit meg nem tagadja, ki nem adja, ha karóba húzzák se! Egy szót se szólt a kálváriájáról senkinek. De amikor betelt a pohár, döntött. Visszamentem a volt ispánlakásba. Megetettük a csirkéket. — Húsvétra piacra viszem! Meglesz az ára. — Mindennek ára van, néni! Nem sajnálja, hogy Virág itthagyta? Sírdogálni kezd. A lompos, fekete kutya a trózsákot kaparja. — Szereti Virágot, azt mondja? Elhiszem, néni — de miért, küldte „szerezni”. Gyerekkorában. Nem. is egyszer. .. — Hát... Onnan kell elvenni, ahol van. Az uraságtól lehetett! Tőlem akkor sem. Mondtam neki, hogy hozzon. .. az Igaz... hát hozta. Nem sokat. Egy kis takarmányt, ilyesmit... Ezért nem kellett volna álmenni... elszökni... Régen volt ez. Az isten is megbocsájt az éhezőknek. — Az OTP fizeti rendesen a kamatot? A pénze után. ~ Hess, hogy..., nézze már, felfelnák ezek az anyaszentegyházat... Hess* csibéim... Az ezüstvórtól nem messzi, a kripta körül temető. Kivénhedt gyászkocsi a ligetben. Nagysapkás ember szalonnázik a bakon. Valaki odakiabál: — Van-e kuntsaft, hékás? Kit temetünk? — Ah... csak a tegnapi napot. A Balaton kutatói — laboratóriumi vizsgálatokkal és modell kísérletekkel kiegészítve, — összegezték a legutóbbi esztendők nyílt vízi vizsgálatainak tapasztalatait. A tavalyi vizsgálatok megerősítették a korábbi két év ismeretanyagát. A Balaton hidrológiai vizsgálatai az elmúlt három esztendőben, különösen a keszthelyi öbölben, aggasztó jelenségekre hívják fel a figyelmet. A kék és zöld algák időnkénti tömeges el-Azt lehet. A. szokásait, — legalábbis, bólogat vissza emberem. 4 faluban csinos ház. Egy traktorosé. Itt lakik Virág. Szobája van, egy korabeli lánnyal. — Jó, hagyjuk, Iá írta, a levelet mindegy, sajnos, igazat írt. De mi lesz a ruháival? — Segítettek benne az aszszonyok... az emberek... az itteniek. Elhoztam, ami fontosabb volt. Nem akarók .erről többé beszélni. Ami volt, meghalt.? . Az apát sem említi. Nem kérdezem, most is hol van... — Így már jó lesz? — Szeretek mosdani, jó a tiszta fehérnemű, a szép ruha, a fehér ágy. A kutyát az udvaron szeretem. — Miért titkolta el a régi életét. Hamarabb is segítettek volna az emberek. — Gyerek voltam, egyedül. . . — Most sincs több rokona. — De igen! Sokan mellém álltak. A főkertész végigviss a telepen, magyarázza, hová, mi jön. Egy jó hektárra teszik rá nemsokára a fóliát. — Jövőre már igencsak meglesz ez az új kertészeti telepünk. Ott már lesz villany is, könnyebben megy majd minden. Oda már jöhet a tápkockakészítő gép is. Ami Virágot illeti:, az aszszonyok mellé tettem, akiktől szépet, meg jót tanul. .Hiába, no, anya, meg apa nélkül nevelkedett, sok mindent nem kapott meg. De rendes, dolgos lány. Volt már, hogy összecsaptunk, dehát, megesik az. Majd az asszonyok: azoknak mondani se kell, tudják, merre formálják Virágot. Mert formálható, -f- mondom. Dehogy „olyan”, milyennek a v cnasszony mondja. Vékonyka gyerekhang kiabál a kertésznek: — Feri bácsi, hogy keverjük a műtrágyát, három az egyhez... — Megyek már, megyek... Virág a műanyagcsövek íve alatt áll, a traktorossal nevetgél, majd utánam szalad: — A mamám nevét se írja ki! Ami volt,' elmúlt. Ami meg most van, az jó. Vége a télnek is, most1 már jobb lesz. A falu is befogadott, a szövetkezet is. Keresek, felstafirungolom magam. Élek a munkámnak, meg... meg majd annak, alá megérdemli. De ez meg odább van. Addig még sok palántát a helyére kell tenni. , —r Arról szokott-e álmodni, milyen lesz ez a sokpalántájú föld? — Hát... másmilyen.,. — Mert én úgy képzelem, hogy csupa üveg, csupa zöld lesz, frissvizű... El tudná itt képzelni magát... mondjuk fehér köpenyben, ahogy a műszereket nézi... — El, el... de tanulnom kell, mert abbahagytam. Folytatnom - kell... Tanulnom kell... Többen így gondolják ezt, Virág, akik a sorsával törődni akarnak... Tiszai Lajos burjánzása gyakran vízviragzáshoz vezet, s ez veszélyezteti a víz fürdőjellegét. A természetes élővizek pusztulásának gyorsuló jelei tapasztalhatók a keszthelyi és a fűzfői öbölben. Ezek a jelek felhívják a figyelmet a káros elváltozásokra, vagyis arra, hogy olyan anyagok kerülnek a tóba, amelyek erőteljesebben serkentik az algák tömeges elszaporodását, a növényvilág elburjánzását 4 lí jf umz iims „Gebines üzlet,, / (?!) Egy olvasónk arra kér választ, miért használják egyesek a címben idézett idegen eredetű gebines szóalakot, szükség van-e egyáltalában erre a megnevezésre. Valóban idegen szerezmény: a nyereség, a haszon, a jövedelem, a részesedés jelentésváltozatokat megnevező német Gewinn adoyt alapot a magyar jövevényszó kialakulásához. A gebin szó önmagában is alkalmas ugyanazoknak a jelentésárnyalatoknak kifejezésére, amelyeket a német megfelelő hordoz. Nálunk mind a gebin, mind a gebines neveknek elsősorban a kereskedelmi, a vendéglátóipari nyelvben szakszói használati értéke vált általánossá, ismertté. A gebines üzlet, ' a gebines vendéglő, a gebines cukrászda, a gebines vállalkozás jelzöß szerkezetekben a gebines szóalak-azt á vállalkozót minősíti, aki meghatározott összeg megfizetését vállalva, elszámolási kötelezettség nélkül gazdálkodik. Ha a gebin és a gebines szóalakok életútját végigkísérjük, kitűnik, hogy eleinte csalt nagyon ritkán és bizalmas 1 beszédhelyzetekben jutottak nyelvi szerephez. Később szákszóként egyre általánosabbá és gyakoribbá vált a használatuk. Hogy miért vertek gyökeret mind a köztudatban, mind a mindennapi élet nyelvhasználatában, annak ez a magyarázata: a valóságban is megvan az, amit megneveznek, s így hitelesítik azt a valósághátteret, amely újabb jelenség kereskedelmi életünkben, s aminek a megnevezésére nem volt megfelelő magyar szavunk. Bár ma is még a „tünékeny” szavak között számoljuk el őket, mindaddig szükség van rájuk, ameddig meg nem szűnik az a valóságháttér. amely miatt nyelvi szerephez jutottak. De az is jellemző. hogy mindkét szóalakhoz humoros, gunyoros, sőt szarkasztikus hangulati érték is társult. Ezt bizonyítják azok a versrészletek is, amelyekben versbeli szerepet vállaltak. A költők szándékának és morális indítékainak megfelelően a két szóalak hitelesíti azt a társadalmi hátteret, amelyben életre keltek, és megnevező szerepei kaptak. Soós Zoltán nem véletlenül alkotta meg a gebinpecér nyelvi formát (Soós: Péter-Pál). Maró gúny és elgondolkodtató kritika bújik meg Ladányi Mihály Mielőtt című versének e mondatában is: „Mielőtt a Jómód nevű gebines mulatóban hűvös intellektuelként lenézném a világöt.” Csanádi Imre versében is nagyon jellemző közlő értéket jelenít meg a gebines áfeóalak: „Friss süllő, telt pohár — couleur local, dombvállú gebines” (Csanádi: Idegenforgalmi szonett). Mi lesz a sorsa a két szóalaknak? Ha eltűnik az, amit megneveznek, nem jutnak többé nyelvi szerephez. Dr* Bakos József Elkészült a Baialsa vízmérlege "-) t \ »
