Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1975-02-16 / 40. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. február 18. Jó üzlet a Phantom 4 fiz OSfi a világ legnagyobb íegyverexportőre — Irán pedig legnagyobb vásárlója TÖM fogyasztottak, mint termettek A britek tavaly 6 százalékkal több terméket fogyasztottak, mint amennyit előállítottak — áll a kormány legfrissebb kimutatásában. A szakemberek takarékosságra intik a gazdaságot, különösen azokat az ágakat, amelyek nem a kőolajra alapozzák a termelést Nagy-Britannia reméli, hogy 1980-ra, amikor már majd teljes ütemben folyik az északi-tengeri kőolajmezők kiaknázása, véglegesen sikerül leküzdenie az energiaválságot. A kormány kimutatása szerint a következő négy évben a nemzeti össztermék értéke csak évi 2,5—3 százalékkal fog növekedni, tehát a fogyasztást az ennek megfelelő szintre kell szorítani. Az elmúlt év adatainak tanúsága szerint az Egyesült Államok a világ legnagyobb fegyver-exportőre. A szállítások értéke egyetlen esztendő alatt megduplázódott, több mint 8 milliárd dollárt ért el. A vásárlók zöme a Közel-Keletről ős a Perzsaöböl térségéből kerül ki: ide irányul mintegy 7 milliárd dollár értékű fegyver. A legnagyobb fegyvervásárló Irán, 3,8 milliárd dollárral. Az iráni fegyvervásárlási lista legnagyobb tétele az F14 Tomcat típusú vadászgép. A sah amerikai látogatása során személyesen próbálta ki ezt a gépet, és nyolcvanat rendelt a haditengerészet számára. Az ügylet értékvolumene 1,9 milliárd dollár. A második legnagyobb fegyvervásárló Izrael, 2,1 milliárd dollárral. Tel Aviv főként F4 Phantom felderítő vadászgépeket és A4 Skyhawk vadászbombázókat, valamint Cl 30 Hercules típusú teherszállító repülőiket vesz a helikopterek, tankok és más tüzérségi fegyverek mellett. A tíz „legjobb ügyfél” listája ezután így alakul az U. S. News and World Report című hetilap által közölt adatok szerint: Szaud-Arábia (588 millió dollár értékben vásárolt fegyvereket), Görögország (435 millió dollár), NSZK (219 millió dollár), Spanyolország (148 millió), Kanad (94 millió), Dél-Korea (81 millió), Tajvan (68 millió) és Chile (68 millió). Az U. S. News and World Report közli a legnagyobb hasznot hajtó fegyverek listáját is: az első helyen az F4 Phantom áll (a gépből 848-at adtak el, 2,1 milliárd dollár értékben), ezután következik az „iráni” F14 Tomcat, majd a különböző tankok, és a Polaris tengeralattjáró rakétája (1—1 milliárd dolláros eladással). Ezek a „népszerű” fegyverek természetesen nemcsak adásvétel útján jutnak ei a felhasználókhoz. így az elmúlt évben félmilliárd dollárnyit ingyen kaptak Washington „barátai és szövetségesei”, súlyos (közelebbről meghatározatlan) értékű használt fegyverzettel együtt. A Pentagon szakértői szerint a segélyezettek a legjobb potenciális vásárlók a következő években. Példaként Japánt említik, amely 1966-tól nyár nem segélyként kapja a fegyverzetet, hanem vásárolja — évi átlagban 50 millió dollárért. A fegyverszállítás fokozása mellett Washingtonban a legkülönfélébb érveket sorakoztatják fel. Ezek egy része gazdasági, mások politikaiak. A fegyvergyárak képviselőinek véleménye szerint minden egymilliárd dollárnyi külföldi fegyverüzlet által 31 ezerrel növelhetik a foglalkoztatottak számát, és ez más iparágak üzemeiben 60 ezer új munkahely létesítését is eredményezi. A Long Island-i Grumman vállalatot (ez gyártja az F14 Tomcatot) lényegében az iráni fegyverüzlet mentette meg attól, hogy bezárja kapuit. A Northrop cég az F5E Tiger vadászgépet kizárólag exportra készíti Az amerikai gyárak éles versenyben állnak minden külföldi üzletért. A NATO egyes nyugat-európai tagállamainak 8 milliárd dolláros vadászgép-megrendeléséért például a Northrop és a General Dynamics együttes küzd a francia és svéd társaságok ellen. A költségvetési „jótétemények” mellett azonban a fegyverszállításnak érthető politikai és diplomáciai szerepe is van; jóllehet Washingtonban külön vitára ad okot az, hogy ennek a funkciónak a konkrét meghatározása a kongresszus kezéből fokozatosan átcsúszik a Pentagonéba. A törvények szerint ugyanis a kongresszus csak a fegyverszállítási hiteleket szabályozza (hitelbe a fegyvereknek 15 százalékát adják). A Pentagon részéről természetesen nem hiányoznak a gondosan csiszolgatott érvek. A közel-keleti fegyverszállítást Schlesinger hadügyminiszter például így indokolja: „Fokozzuk az elrettentést és elősegítjük a béketárgyalásokat azáltal, hogy lehetővé tesszük barátaink és szövetségeseink számára a megfelelő védelmi erő fenntartását.” Természetesen arról nem beszél az amerikai hadügyminiszter, hogy Izrael miféle agresszív, expanzionista célokra használja fel az amerikai fegyvereket. Hasonlóan mély csönd övezi a chilei fegyverszállítást A New York Times azonban nem hagyhatta szó nélkül, amikor a Pentagon a fegyverszállítások növelése mellett kardoskodva, egyebek között arra hivatkozott, hogy „fejleszteni kell az együttműködés és partneri viszony új szellemét”. Lehetséges-e — tette fel a kérdést némi iróniával a New York-i lap —•, hogy ezt a célt szolgálja az is, hogy szuperszonikus repülőgépeket szállítanak a santiagói juntának? (Imp nndewä ©Böttt A Szojuz—Apollo szovjetamerikai űrrepülés előkészületének fontos állomása az összekapcsoló berendezések ellenőrzése. A szerkezet bonyolult, sok fontos mechanizmust tartalmazó konstrukció. Ahhoz, hogy az űrhajókat egységes űrállomássá kapcsolják öszxze, számos művelet szigorú rendben meghatározott elvégzésére van szükség. Előbb össze kell kapcsolni a két űrobjektumot, összehangolni egymáshoz viszonyított mozgásukat, azután közelíteni kell őket, és meg kell valósítani hermetikus összekapcsolásukat. Biztosítani kell az alagutat képező bordák pontos csatlakozását és hermetikus elzáródását, mivel ezen keresztül közlekedik az űrhajó legénysége az egyik űrobjektumból a másikba. A közös repülési program befejezése után megbízhatóan szét kell választani a két űrhajót. Az összekapcsoló berendezés minden elemét gondosan megvizsgálják a földön. Mindkét ország mérnökei és technikusai ellenőrzik a szerkezet mechanikai és elektromos elemeit, és a vizsgálati eredményeket különleges leíróberendezések-Rey Larson, a Rockwell International cég űrhajózási részlegének alelnöke (jobbról), Vlagyimir Sziromjatnyikov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja, a kísérlet vezetője (középen), és Oltón Law, a NASA minőségi ellenőre, az Apolló űrhajó összekapcsoló berendezésének működését vitatja meg. Ü >í, I . «<*3 A Szojuz és Apolló űrhajók összekapcsolását biztosító berendezés laboratóriumi próbái kel rögzítik. Ellenőrzik a két űrhajó közötti telefonkábeleket és televíziós közvetítő csatornákat. Különösen gondosan vizsgálják az összekapcsolás légmentességét. Ennek érdekében túlnyomást alkalmaznak. Az újtípusú konstrukció lehetővé teszi, hogy az öszszakapcsolást mind a Szojuz, mind pedig az Apollo űrhajó szerkezetével elvégezhetik. A kísérleti próbák során ezért a kapcsolást kétszer is elvégzik. Ellenőrzik az összekapcsoló berendezés munkáját mind aktív (összekapcsolás—szétkapcsolás), mind passzív működés esetén. Belh arcok Etiópiában fordult az Va/sogosra utóbbi hetekben az eritreai belpolitikai helyzet. Súlyos harcok színhelye Etiópia északi tartománya: a 2. hadosztályt, amely a katonai szakértők szerint mindig is kitűnt rendkívül nagy tűzerejével és elit egységeivel a négy etióp hadosztály közül, újabb páncélosokkal és ezerötszáz ejtőernyőssel erősítették meg. A? eritreai felszabadítási szervezet, az iszlám-nacionalista törekvésekkel áthatott, radikális túlzásokra hajlamos ELF (1962-ben bontott . zászlót) és az öt éve tevékenykedő, a politikai róe^oldás iránt nagyobb készséget mutató EPLF gerillái január végén , összehangolt támadásba lendültek. Az összetűzések Aszmarára, a tartomány székhelyére, valamint a Vörös-tenger partján épült két fontos ipari és kikötővárosa, Asszabra és Masszawára is kitex-jedtek. Jelentések szerint eddig már 1500-nál több , halálos áldozatot követelt a szeparatisták által kirobbantott ellenségeskedés. Eritrea históriája némileg eltér Etiópia háromezer éves történelmétől. A múlt században gyarmatosították az olaszok, ök építették fel Aszmarát is, amely 1894 óta Eritrea székhelye. Utak és kisebb üzemek, korszerű kikötők, a tenger partján öntözéses gazdaságok utaltak arra, hogy Itália otthonosan berendezkedett északkelet-afrikai gyarmatán. Brit és etióp csapatok 1941-ben űzték ki a fasisztákat Eritreából. Előbb angol, majd ENSZ-fennhatóság alá került. A világszervezet határozata értelmében 1952-ben Etiópiára ruházták Eritrea igazgatását, éspedig föderatív alapon. A döntés megnyugvást keltett a függetlenségre áhító eritreai közvéleményben: önálló zászló és alkatmány, autonóm kormányzat és parlament illeti meg őket. Azaz csak illetné, mert a szövetségi unió tulajdonképpen soha nem valósult meg, az önállóság Addisz Abeba késleltető politikája révén fokozatosan zsugorodott. Végül már az is sikernek számított, hogy Eritrea mint autonóm terület kapcsolódott Juda Győzelmes Oroszlánjának birodalmához. 1962-ben ez a státusza is megszűnt, s a császár Taklay Ghirat Eritrea néven 14. tartományként bekebelezte. Azóta váltakozó hevességgel dúl Eritreában a függetlenségért folytatott gerillaháború. Becslések szerint a szeparatisták 12— 15 000 jól felfegyverzett emberrel rendelkeznek. Emlékezetes akciójukra a császári hatalom brutális megtorlással válaszolt: a partizánok 1970-ben foglyul ejtették és megölték a 2. hadosztály parancsnokát. Válaszul az etióp légierő valóságos tömegmészárlást hajtott végre, néhány gerillagyanús települést földig rombolt. Amikor a múlt év februárjában nyugtalanság robbant ki Addisz Abebában a taxisofőrök és a közlekedés dolgozói körében, valamint a Hailé Szelasszié Egyetemen, elsőnek az aszmarai 2. hadosztály néhány elitalakulata lázadt fel, magasabb zsoldot követelve. A hadseregen belüli reformista mozgalom, ámely végül is a császár szeptemberi trónfosztásához vezetett, Eritreából indult ki. Megfigyelők arra számítottak, hogy az eritreai függetlensági harc alábbhagy, s a szeparatisták haladó szellemű követelései találkoznak az új etiópiai rendszer törekvéseivel. Nem így történt! Annak ellenére, hogy az ideiglenes katoriai kormányzat megértést tanúsított a tartomány függetlenségi harca, a korrupt császári rezsimmel szemben folytatott ellenállás iránt, a felszabadítási frontok változatlanul a teljes elszakadást szorr galmazták. A jelekből ítélve az új addiszi katonai rezsim elszánta magát, hogy katonai eszközökkel egyszer, s mindenkorra véget vet az eritreai szakadárok mozgalmának. A megoldás persze nem könnyű. A látszólag politikai jellegű eritreai mozgalorri nem mentes a vallási ellentétek elemeitől. Etnikailag is1 motivált az ellentét: a tartományt tigrék lakják, kkik sohasem fogadták el az uralkodó amhara törzs fennsőbbségét. Bizonyos iszlám-nacionalista körök — elsősorban Líbiában és Szaúd Arábiában — szívesen vennék, ha Eritrea elnyerné függetlenségét. Ezt a többi között' kifejezésre juttatják a felezabadítási frontok katonai és anyagi támogatásában is, ami tovább bonyolítja a helyzetet. Figyelemreméltó ezzel összefüggésben az a vélemény is, amely szerint, egyes arab vezetők nem nézik jó szemmel, hogy az addiszi ideiglenes katonai kormányzat mindinkább a szocializmus programja mellett kötelezi el magát, s az utóbbi időben fontos határozatokat hozott pénzintézetek és vállalatok államosítására, a szociális igazságtalanságok gyökeres megszüntetésére. Valamennyidéi közül, amelyet a megdöntött császári rendszer hátrahagyott, egy sem olyan súlyos, mint az eritreai írta nemrég az Addisz Abebában megjelenő Ethiopian Herald. Kétségtelen, hogy a véres harcok arra utalnak: a belső és külső reakció aknamunkájával • igyekszik megakadályozni a politikai rendezést Eritreában, s ezzel közvetve — hátráltatni a halgdó reformok megvalósítását, megnehezíteni az új etióp rendszer merész és rokonszenves útkeresését. Gyapay Dénes Észt költségvetés: 70 százalék szociális célokra Észtország nemzeti összjövedelmének több mint 70 százalékát a népművelési és egészségügyi szolgáltatásokra, a dolgozók társadalombiztosítására, lakóház-építkezésekre és egyéb szociáliskulturális célokra fordítják. 1940 előtt, amíg Észtország nem csatlakozott a Szovjetunióhoz, a nemzeti jövedelem egy főre eső hányada a legalacsonyabbak között volt Európában. Ma a köztársaság e tekintetben megelőzte az olyan Iparilag fejlett államokat, mint Norvégia, Dánia, Belgium és Hollandia. Az utóbbi tíz évbén az Észt SZSZK lakosságának jövedelme több mint kétszeresére, a kolhozparasztságé több mint háromszorosára növekedett. A háború befejezése óta a lakosság több mint 70 százalékának lényegesen igvultak 'a lakáskörülményei. A lakbér és a kommunális szolgáltatások Észtországban, mint mindenütt a Szovjetunióban, nem haladják meg a családi költségvetés 4—5 százalékát.
