Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1975-02-14 / 38. szám
1975. február 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Csak he kei! Jogsegélyszolgálat a BVM szolnoki gyárában Fehér tábla a gyár főbejáratánál, az udvaron, az irodaház ajtaján: „Jogsegélyszolgálat XI. emelet 12. szoba. Fogadóóra kedden és' pénteken 13—15 óráig.” Ami a ■ szűkszavú tájékoztatóból kimaradt: mindez ingyenes, és a BVM szolnoki gyárának valamennyi dolgozója igénybe veheti. Bárki bekopoghat a jogtanácsos irodájába __én is' ezt tettem, de nem jogi tanácsot kértem, hanem hogy szakítson időt egy rövid beszélgetésre. — Tehát egy héten kétszer bárki beléphet a kis hivatali szobába, elmondhatja, válni szeretne ... házat akar építeni, de az engedély, a jóváhagyás, a pecsét, az aláírás, a hitel..., vagy közlekedési balesetet okozott és eljárás indult ellene... — Itt álljunk meg egy szóra — szakított félbe dr. Gerendássy István jogtanácsos, a háromtagú jogsegélyszolgálat vezetője. Közlekedési vétség: gondatlan bűncselekmény, ilyen ügyekben csak kivételesen, az üzemi bizottság hozzájárulásával vállalhatjuk a jogi képviseletet. Szándékos bűncselekmény elkövetése esetén pedig egyenesen kizárt a jogsegélyszolgálat közreműködése. Ezenkívül még egy eset van, amikor nem adhatunk jogi tanácsot, még felvilágosítást sem: ha a jogsegély kérő dolgozónk és a vállalat között érdekösszeütközés van. — Ilyenkor egyszerűen elutasítják? — Nem egészen. Azt megmondhatjuk, kihez forduljon, olyan érdektelen jogászt ajánlunk, aki tagja a szakszervezeti jogsegélyszolgálatnak. Ez lehet ügyvéd, jogtanácsos, nyugdíjas bíró stb. Sőt, a dolgozó kérésére ügyét még. továbbítjuk is. A jogi képviseletről — ha mi nem ' is vállalhatjuk — gondöskodunk., T- Az országban mlndösz. sze 51 vállalatnál engedélyezték a szakszervezeti jogsegélyszolgálat bevezetését. A „kiváltságosok" közé a megyében a Tisza Cipő és a BVM szolnoki gyára került. Hallatlan előny a két gyár dolgozóinak. A munkahelyükön műszakkezdés előtt vagy után intézhetik el ügyes-bajos jogi dolgukat. — Az 1975-ös év a kísérlet esztendeje. Ha bebizonyosodik, hogy életképes az új intézmény, mind több és több vállalatnál bevezetik majd. Mi tehát most afféle kísérleti alanyok vagyunk, amit meg kell mondanunk, örömmel vállaltunk. — A megyében január 3- án itt volt a jogsegélyszolgálat első fogadóórája. Mi a véleménye az első hónap után. — Ügy érzem, bizalommal fordulnak hozzánk az emberek, és egyre többen. A heti négy órára néha már egy kis ráadást is kell adni. Nemcsak a dolgozóinknak jó, hogy nem kell hivatalból hivatalba rohangálniok, kilincselniök, a vállalatnak is felbecsülhetetlen hasznot jelent. Megcsappant az igazolt, de bosszantóan sok munkaidőkiesés a hivatalos ügyek intézése a bírósági tárgyalások miatt. Most már csak a jogsegélyszolgálat tudtával és beleegyezésével mehetnek el. De a gyakorlat inkább az, hogy mi képviseljük őket, vagy amikor csak lehet, írásos anyaggal helyettesítjük a személyes jelenlétet. Magától értetődő kivétel, ha bárkit is tanúként idéznek. — A dolgozóknak ingyenes a tanácsadás, a jogi képviselet. A jogsegélyszolgálat tagjaitól azonban nem kívánják, hogy köszönömért vállalják a pluszmunkát. — Tiszteletdijat kapunk. A jogsegélyszolgálat vezetőjéé maximum havi 2000 forint lehet. — Bírják majd idővel, energiával? Nem megy a Vállalati munka rovására? Hiszen . bírósági tárgyalásra, földhivatalba, OTP-be, a tanácshoz kell járniuk. — Amit csak lehet, írásban elintézünk. A jogsegélyszolgálat körbályegzőjével ellátott levelek bizonyos fokú-------------I------------------előnyt élveznek. Legalább annyit, hogy a 30 napos határidőn belül érdemi választ kell kapnunk. Egyébként ha hárman nem bírjuk, a jogsegélyszolgálat tagjainak számát hétre növelhetjük. De nem hiszem, hogy a közeljövőben sor kerülne bővítésre. Két munkatársammal — a munkajogi szakértővel és az adminisztrátorral — lépést tudunk tartani. Naprakészen állunk „ügyfeleink” nem kis megelégedésére. Legalábbis eddig még senki sem fordult panasszal az üzemi szakszervezeti bizottsághoz. De kérdezze meg a dolgozóinkat. Valamennyi jogsegélyt kérő nevét és ügyét tartalmazó nyilvántartásból találomra választottam ki beszélgető partnereimet. Volt közöttük üzemi balesetet szenvedett raktáros, csoportvezető, aki családi ház építésére szánta el magát, betanított munkás, aki a 25 éves folyamatos munkaviszonyát szeretné bizonyítani, de hiányosak a bizonyító erejű papírjai, négygyermekes cementfejtő, aki egyszobakonyhás földes kis házának megtoidásához korszerűsítéséhez kért hitelt. Valamenynyiük véleményét híven tolmácsolják a házépítő csoportvezető szavai: — Hónapok óta futkostam már az építéshez szükséges okiratok után. Elpocsékoltam a szabadságomat. Mégis, nem egyszer munkaidő alatt kellett „ügyintéznem”. Egymásután jöttek a levelek, hogy ily^ji és ilyen irat hiányzik, szerezzem be. Semmire se mentem. Decemberben kaptuk íneg a körlevelet, amelyben a vállalat vezetősége tájékoztatott bennünket a jogsegélyszolgálat bevezetéséről. Elsők között fordultam hozzájuk. Azóta egy lépést sem kellett tennem, és megy mindén., mint a karikacsapás. Néhány nap, és a kezemben lesz az építési engedély. Hálás vagyok érte. K. K. Ái önkéntes ezred tagja volt Mert az ember,,. ülünk, beszélgetünk. Közben azon töprenkedem, vajhmiért, hogy ilyen egyszerűek a szavak. ízes, keménykerek szavak, ahogy errefelé a kevi emberek beszélnek, keresetlenek,’ cicomátlanok-Tényeket, pontos, napraórára meg jegyzett dátumokat hallök harminc év emlékei"ből idézve, s bár a történetek maguk is említésre méltók, még inkább, mi megfog, a nagy, mellreverő szavak hiánya. Mert az ember ne avassa hőssé önmagát. És Seres Sándor mesél. Elmondja, hogyan verekedte végig a háborút, hogyan, hol mikor hajtották az első vonalba. Vall félelmeiről, szívet -lelket szorító görcseiről, halmozódó gyűlöletekről, keserűségről. Végül arról, hogyan határozták el, Budán, nyolc hete körülkerítve, hogy átszöknek a -szovjet csapatokhoz. Választhattak: vagy a nem irigyelni való, de mégiscsak a biztos életbemaradást jelentő fogság — vagy a németek ellen fordított fegyver. Sokan, köztük, 6 is az utóbbit, a harcot választották. Nem valamiféle hirtelen pálfordulásból, nem is alapos, meggondolt meggyőződésből, hiába mondaná — így beszél — nem lenne igaz. Ösztönösen, megérzésből inkább. S még aznap éjjel bevetésre indultak. Akkor, azonban a hetekben a budai önkéntes ezred soraiból kideríthetően ötszáznyolcvanan estek el a fasiszták elleni harcban. Seres Sándor is épp az utolsó napon, február 13-án kapott majd’ halálos sebet. Nem részletezi — csupán közli: így történt. Számára fontosabb, s erről mesél inkább, hogy a szovjet kórházban — tolmács segítségével — sok emberrel beszélgetett. A háborúról, harcról, azokkal is akik otthona vidékén, Túrkevén sebesültek meg — de politikáról, a jövőről is, mert arról mi is lesz utána, aligha volt elképzelése akkor a fiatal kevi parasztembernek. Két hét múltán, alig hegedt sebbel visszatért az ezredhez. ■Bécsújhelyen érte a háború vége, amint lehetett hazasíetett, mert hírlett, otthon már osztják a földet. De neki már nem jutott a földből, s ezt ma már nem is bánja Seres Sándor, a túrkevei AFIT szakszervezeti titkára. ízes-őszinte, egyszerű szavaival hosszan beszél harminc év, hol ösztönös, hol tudatos, hol csupán kötelességteljesítő harcairól, beszolgáltatásról, tsz-szervézésről vágj’ épp a fiatalok új lakásszövetkezetéről, gondokról, örömökről, melyeket a közösségért végzett munkában élt meg, s él ma is___ * * * Tegnap Budapesten találkoztak az egykori budai önkéntes ezred, a partizánszövetség tagjai — köztük Seres Sándor is — hogy harminc év előtti emlékeiket közösen idézzék, szót ejtsenek bajtársaikról, arról a hareról, melyet — Seres Sándor fogalmazta így — akkor ösztönösen vállaltak, s melyet azóta a történelem igazolt. — trömböczky — „Fakarosz" helyett új autóbusz Még ebben az évben megszűnik a „fakaruszos” járat a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A munkásokat kényelmes, uj autóbuszok szállítják rnajd a munkahelyekre. Többek között ez is szóba került a 7-es számú Volán és az ÁÉV vezetőinek néhány nappal ezelőtt megtartott megbeszélésén. é Ennek a találkozónak előzménye volt az a szerződés, amelyet az elmúlt esztendőben kötöttek. A vállalatok vezetői akkor elhatározták azt is, hogy félévenként megbeszélést tartanak, ahol értékelik az eredményeket, s néhány — az aktualitásnak megfelelő — témával kibővítik a megállapodást. így például a 7-es számú Volán az idei év első megbeszélésen felajánlotta, hogy az ÁÉV gépkocsivezetői is részt vehetnek a szakmunkás-továbbképző tanfolyamukon. Az új vállalások között szerepel az is, hogy a 7-es számú Volán a tavalyihoz képest 30 ezer tonnával több kavicsot, sódert, úgynevezett szóródó anyagot szállít az ÁÉV-nek, aminek az a jelentősége, hogy az építőknek nem kell más szállítási vállalatokkal szerződést kötniük. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói ugyanakkor júniusra befejezik a Volán mintegy 50 ezer forintos új festőműhelyének építését. Ezenfelül elvállalták még a negyvenlakásos „volán-ház” kivitelezési munkálatait is. A szolnoki MEZŐGÉP Vállalat TDO—60-as típusú dohányszárííó berendezéséhez elkészült az első két kazán a tószegi gyáregységben. Túrószi István, Juhász József, Zs. Szabó László és Pólyák József az utolsó szereléseket végzik Az értgliiséi téraiahmUaa Mint társadalmi csoport az értelmiség történelmi kategória. Kialakulása összefüggött a szellemi és fizikai munka közötti társadalmi munkamegosztással. Mindemellett modern értelemben vett értelmiség csak a polgári társadalomban jött létre: a modern burzsoá állam igényelte a viszonylag nagy szaktudású és létszámú hivatalnoki apparátust; az ipar, az általánossá váló iskolai képzés oktatói, pedagógusi gárdát tett szükségessé; a technika fejlesztéséhez, a termelés, a gazdaság irányításához'létrejött a műszaki és közgazdasági képzettségű értelmiségiek csoportja; a gvógyítás, az egészségügy fejlődése is megteremtette a maga tömeges szellemi foglalkozásait; a napjainkban egyre hatalmasabbá váló tömegkommunikációs eszközök értelmiségi kiszolgálói is figyelembe jönnek, nem beszélve a tudósok, művészek egyre gyarapodó számáról. A szellemi dolgozók, benne az értelmiség létszámának, lakosságon belüli arányának növekedése a gazdasági-társadalmi fejlődéshez kapcsolódó objektív folyamat. Bizonyos határokon belül az értelmiség száma és aránya egy ország társadalmi-gazdasági fejlettségének is mutatója. A társadalmi fejlődés eredményeként a szellemi dolgozók körében jelentős differenciálódás ment végbe. Többségüket ma már nem lehet hagyoVnányos módon az értelmiséghez sorolni: állami, vagy gazdasági területen egyszerű beosztott munkát végeznek — gyakran a szakmunkásokénál egyszerűbbet. Ennek megfelelően a munkásokéval egyenlő, vagy néha alacsonyabb a munkabérük. Az ipari termelés, a közlekedés, a szolgáltató ágazat rohamos technikai fejlődése, a mezőgazdasági termelésben az ipari rendszerű -termelési I módszerek alkalmazása, az agrártudományok fejlődése az értelmiség egyik legjelentősebb csoportjává tették a műszaki és agrárértelmiséget. Köztük kezdettől különleges csoport volt a műszaki értelmiség. A mérnök, a technikus bérmunkás a kapitalista társadalomban, kizsákmányolt és termelőm’.inkát végző do1 gozó. Mint ilyen a prolstáriátushoz tartozik, annak egv magasan kvalifikált rétege. A termelésben elfoglalt irányító szeren® folytán azonban a tőkefunkció (vagyis a tőkés) megszemélyesítőié is. A kaoitalista gazdasági fejlődés egv alacsonyabb fokán szakértelmét különösen magasan díjazták, így a lenini osz+ályjegvek egvik fontos ismérve, a jövedelem mértéke szerint is jelentősen különbözött a munkásosztálytól. Ez a magas jövedelem tőkésíthető volt, és a mérnök nem egyszer maga Is tőkéssé vált. A technikai fejlődés jelenlegi szintjén az értelmiségnek a fizikai dolgozókhoz viszonyított aránya jelentősen megnövekedett, tekintélyes részük ma már tulajdonképpen a szó szoros értelmében is magasan kvalifikált szakmunkás, amennyiben pl. valamilyen magas szakképzettséget követelő gép kiszolgálója. Ezért a nyugati fejlett tőkósországok kommunista pártjai a kérdésről folytatott viták során jelentős részüket joggal sorolták a munkásosztályhoz. Nálunk bizonyos fokig más a helyzet. Népgazdaságunk jelenlegi technikai színvonalán a mérnök, a technikus még nem tartozik a munkásosztályhoz, kivéve, hogyha beosztása valamilyen közvetlen irányító tevékenység (művezető, csoportvezető, stb.) Jelenleg hazánkban a foglalkoztatottak 24 százaléka alkalmazotti-értelmiségi, szellemi dolgozó. (A foglalkoztatottak 15 százaléka szövetkezeti paraszt, 58 százaléka munkás.) Ez a magas arány egyrészt gazdaságitársadalmi fejlődésünk eredménye, másrészt azonban a bürokrácia, s az ügyvitel alacsony színvonalú gépesítésének a következménye. Az értelmiség egyes rétegei között nemcsak a társadalmi munkamegosztás, hanem életmód, ízlés tekintetében is nagy különbség van. Egy beosztott mérnök, technikus pl. közelebb áll e tekintetben a képzett, kulturált szakmunkáshoz, mint egy élvonalbeli zeneszerzőhöz, színészhez, vagy íróhoz. Mégis helyes az értelmiségnek, mint önálló rétegnek a megkülönböztetésé. Nem lehet állítani ugyanis, hogy akár a kultúra és a tudomány területén, akár a gazdasági téren tevékenykedő értelmiségiek szerepe a szocialista társadalomban teljesen azonos a munkásokéval, parasztokéval. Ez a különbség nemcsak a diploma és a jövedelem különbsége: a termelés irányításában, a technika fejlesztésében, a társadalom adminisztratív-technikai (szakigazgatási) vezetésében, a. kultúra terjesztésében és a társadalmi tudat alakításában játszott szerepe ezt a réteget a szocializmusban is megkülönbözteti az alapvető osztályoktól. Az értelmiségnek sajátos szerepéről gyakran helytelen következtetéseket vonnak le a nyugati kapitalista országok egyes ideológusai. Az értelmiség — amióta beszélhetünk értelmiségről — mindig megkülönböztetett szerepet játszott a társadalomban, de nem volt soha sem uralkodó, sem vezető réteg. Minden társadalomban a termelési eszközöket és a hatalmat birtokló osztály érdekeit szolgálta, érvényesítette munkájában. Nem szabad tehát összekeverni a vezetést, mint technikai tevékenységet. egy meghatározott ősz-, tály politikai értelemben vett vezető szerepével. Két dologról van szó, bár természetesen nem közömbös, hogy az uralkodó osztály képviselői milyen számban és arányban szerepelnek a vezető értelmiségi dolgozók között. A munkásosztálynak, amikor átvette a hatalmat, egyik legfontosabb feladata az volt, hogy a szocialista építés szükségleteinek megfelelő mértékben és ütemben kinevelje a saját értelmiségét. Az így kialakult értelmiség öszszetételében is egyre inkább szocialistává vált. Az értelmiség nálunk a munkásosztály vezető szerepét képviseli és valósítja meg azokon a posztokon, ahová őt a szocialista rendszer állította. A munkásosztály vezető szerepe nem mond ellent az alkalmazotti, értelmiségi rétegek szerepe növekedésének. A munkásosztály mellett mindenekelőtt az értelmiség száma és aránya növekedett a szocialista építés során. (A felszabadulás előtt, az 1941- es népszámlálás adatai szerint a szellemi dolgozók aránya mintegy 9—10 százalék volt.) A tudományos- és technikai forradalom eredményeinek alkalmazása, a társadalmi szervezettség növelésével. kapcsolatos erősödő igények, a szocialista nevelés, az egészségvédelem növekvő követelményei, a társadalomtudományokkal szemben jelentkező nagyobb igények, nem utolsó sorban pedig az ideológiai harc növekvő követelményei tovább emelik e rétég jelentőségét. Az értelmiség szerepe azonban csak úgy növekedhet, ha híven szolgálja társadalmunk szó cialista céljainak megvalósítását. Az érteire?! nem egyszerűen csak a két nagy dolgozó osztály szövetségese, vagy ahogy egyidőben mondták „úti társa”, hanem — mint az MSZMP XI. kongresszusára készült irányelvek hangsúlyozzák — „a nép részeként alkotó tevékenységben eggyé forr, céljaiban azonosul a munkásosztállyal. Értelmiségünk támogatja a párt politikáját, többsége eszmeileg is szocialista irányban fejlődik”. Blaskovifs János
