Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-01 / 1. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1P75. Január í. Vaik6 Mihály Etiópia ébren Egy félbemaradt interjú Eke és puska a vállon — felföldi parasztok hazafelé indulnak Az Információs Mi­t nisztériumba hovato­vább úgy járok, mintha a saját szerkesztősé­gembe mennék. Mister Sa­­halu, aki franciául is kitű­nően beszél, mindenben se­gít, egyengeti útjaimat. Ta­lálkozókat szervez, felvilá­gosításokkal szolgál. Ezúttal abban a járatban vagyok nála. hogy előkészítsük a földreformügyi miniszterrel készítendő Interjúmat. Te­kintettel arra, hogy az új katonai vezetés beharangoz­ta a várva várt agrárrefor­­mot. 1 Egy-két telefon, s máris minden rendben, a minisz­ter írásban követeli a kér­déseket, s a válaszokért ke­ressük meg majd két nap múlva. Ez a kérése. Közben támaszom és segítőm odate­szi elém az aznapi újságot, ez Ethiopian Herald-ot. A címoldalon hatalmas betűk­kel : Megmagyarázzuk az Etiópia tekdemet! Éppen ideje — gondolom magam? ban, mert a jelszót ugyan a fővárosban mindenki isme­ri, de nem egyszer kiderült, hogy amikor tartalma után érdeklődtem, vajon mit is takar a szépen hangzó jel­mondat, bizony többnyire hallgatás volt a válasz. Nos, az Etiópia tekdem, hangsúlyozza a magyarázó cikk, a készülő új rend, a változások filozófiája. Olyan gondolatrendszer, amelyre rá lehet építeni egy új tár­sadalmi rend alapjait, majd később falait is. Legalábbis a katonák így gondolják. A jelszó tellát végre megtelik kézzel fogható tartalommal. A jelszó, amelytől hemzseg minden ünnepi szónoklat, amely a televízió esti mű­sorában nyitja és zárja a programot, a jelszó, amelyet még olykor pecsétként is használnak, sőt népszerűsé­gére mi sem jellemzőbb, egyesek már így is köszön­nek: Etiópia, tekdem! Előre, Etiópia! Együtt olvassuk a több mint négyhasábos magyará­zatot. A szöveg elegáns meg­fogalmazása arra vall, hogy nem pusztán katonai munka. Raffináltabb elme gondos szüleménye. Olyanféle el­vontság jellemzi, amellyel bravúrosan meg lehet kerül­ni bizonyos konkrét felada­tok megnevezését. De né­hány gondolata is távlatnyi­­togató. Kimondja mindenek­előtt, hogy az ember társa­dalmi lény. és hogy igazán az teszi emberré, ha törvé­nyes tagja a társadalomnak. Majd egy másik kitétel, ta­lán az egyik legfontosabb, amelyben akár a mi Csoko­­naink Estvéjének néhány so­rára is ismerhetünk. mert ugyanis így szó;- Az én fo­galmát fel kell •’serélnünk a mi fogalmával. S a kevesek érdekét meg kell hogy előz­ze a többség érdeke. Még a szocializmus esz­méinek hatása is felfedezhe­tő e valójában eléggé elek­­tikus, innen-onnan merített filozófiában. Mert amikor arról beszél, hogy a kormány köteles minden egészséges etiópiainak jövedelmező fog­lalkozást biztosítani, s hogy törekednie kell, hogy ki-ki aszerint jutalmaztassák, amennyi hasznos értéket hoz létre a társadalom számára, a munka szerinti elosztás el­vét fedezhetjük fel benne. A magyarázat láthatóan kerüli a marxista kategóriákat. Mis­ter Sahalu, mikor erről szó esik, igyekszik megieieioen kommentálni a szöveget. „Mi nem vagyunk a mar­xizmus ellen — mondja —•, de azt gondoljuk, hogy mi­előtt bármilyen doktrínát át­vennénk, alaposan meg kell ismernünk azokat a körül­ményeket, amelyekben al­kalmazni kívánjuk őket. Nem akarunk másokat utá­nozni. Hisz ez még valami­féle gyengeségnek, a képze­let hiányának lenne jele, kulturális szegénységünk bi­zonyítéka. Meg kell keres­nünk magunkban problémá­ink sajátos megoldásának legjobb módját.” A jelszó sok mindent le­szögez még. Hogy minden népcsoporthoz tartozó etió­piainak részesülnie kell az általános oktatás gyümöl­cseiből, hogy Etiópia vala­mennyi polgárát megkülön­böztetés nélkül megilleti az orvosi gyógykezelés. Hogy száműzni kell a közéletből a beteges morált, s helyébe egészséges, erkölcsi elveket kell állítani. Hogy a tör­vény előtt legyen mindenki egyenlő, és így tovább. Egy dolog azonban hiányzik be­lőle. Egy fogalom konkrétan megnevezve nem található a sorokban: a földreform fo­galma. Helyette kissé dodo­­nainak tűnő jóslat áll a föld tulajdonviszonyok rendezé­séről. Igen, a földreform. A meg­beszélt időpontban Sahaluval együtt megyünk a miniszté­riumba, a kérdésekre adan­dó válaszért. A titkárnő most is, akárcsak régebben szívélyesen fogad, bár ez­úttal az arcán az aggodalom jelei. Rövid eszmecsere köz­te és kísérőm között, halkan és főleg amharául. (Ha va­lamit titokban akarnak az etiópok tartani az idegen előtt, általában amharára fordítják a beszédet.) Any­­nyit azonban megértek, hogy a kérdéseimről lehet szó. Majd a titkárnő arra kér, és j Sahalut is, hogy menjünk vele. A folyosó végén levő miniszteri szobába nyitunk be. de a szoba üres. És úgy látszik az asztalon is „elta­karítottak”. Gyanússá kezd válni a dolog. És a minisz­ter? Sajnos — mondja le­hangoltan a titkárnő — teg­nap letartóztatták. A kérdé­seimet már nem keresem, bizonyára ott nyugszanak a miniszteri fiókban. Elzárva. * Búcsú Sába királynő föld­jétől: az Etióp Légitársaság „oroszlános” gépe fényárban úszik lassan előre, s az uta­sok — olaszok, hazaiak, an­golok, s köztük egy magyar, én is — együtt gyönyörköd­hetünk a látványban, ame­lyet változatos képével az alattunk elvonuló táj nyújt Hegyek váltogatják egymást merész esésű völgyekkel, pompás krátermedencékben kékesen csillogó tavak ül­nek. S ott az út is, fede­zem fel, amely a-bővizű Ta­­na-tóhoz vezet, s amelyből a Kék-Nílus is ered, s mely­nek partjainál lustán sütké­reznek a krokodilusok. Majd Kambolcsa, aztán hegyek közé szorulva magasan Des­­sié — barangolásaim szín­helye — és hegyek oldalá­ban, völgyek mélyében, fo­lyók mentén és magas dom­bokon, zöld, barna és sárga mezők tengerében szürke, bánatos foltok, tukul-gom­­bák; falu, város alig. S ekkor ismét felvillan emlékezetemben Zenebe, a dessiéi zabanya. Éjjeliőr a szomszédomban, ahol lak­tam volt a „szomorú” város­ban. (Nálunk idehaza az efféle feladatra kutyát tar­tanak, Etiópiában azonban jut rá ember is bőven.) Ze­nebe este 6-től reggel 6-ig vigyázott szomszédaim ál­mára. Ez volt a dolga. Havi 10 dollárért (100 Ft) tette, és boldogan. Mert zabanyának lenni is karrier! Olcsó, ki­­szuperált katonai köpenybe burkolózva — de sokan járnak ebben a ruhadarab­ban! — esténként ott üldö­gélt a kapu előtti lámpa alatt, s ami szinte hihetet­len, olvasott. Fennhangon, akadozva bár, dé olvasott. Éjjel, amikor már áfában voltam, az ablakomon át is odahallatszott Zenebe kicsit rikácsoló hangja. A könyvét gazdája fiától kapta, önszor­galomból földrajzot, törté­nelmet tanult belőle. A vi­lágot szeretném megismerni — felelte, mikor egyik al­kalommal esti szórakozásá­nak értelméről faggattam. Nos, én Zenebe, a fürge pillantású zabanya emléké­vel búcsúzom „Afrika Sváj­cától”. Mert bennem az ő képe a jövő kellemes bor­zongását kelti, az öntudatra ébredő etióp nép boldogabb, emberibb jövőjének jelképe ő: a jövőé amely most ké­szülődik, most kovácsolódik: bárha nehezen is. Vége. (Folytatás a 3. oldalról.) lakosságáért érzett köteles­ség megnyilvánulása. Az sem kétséges, hogy a következő esztendőben to­vább kell szigorítani a mun­kafegyelmet, a pontosságot, s megkövetelni mindenütt az ésszerű, takarékos, kevesebb hibával járó, a tudomány és a műszaki haladás vívmá­nyait hasznosító gazdasági építőmunkát. Ez teremthet csak lehetőséget az életszín­vonal növelésére, az állan­dóan növekvő igények ki­elégítésére. Az ideológiai, művelődési munkában — amelynek fel­tételeit is gyarapítani fog­juk — továbbra is a szocia­lista tudattal, magatartással, ízlés- és érzelemvilóggal ren­delkező, szocialista módon élő és dolgozó emberek ki­formálása az alapvető fel­adat. A szocializmus eszméi­nek erejével, a forradalmi munkásmozgalom tanításait, ^tapasztalatait felhasználva, a tudományok, művészetek vívmányainak terjesztésével kell elősegíteni, hogy min­denkiben kialakuljon a szo­cialista gondolkodás és ma­gatartás, amely ellenáll a burzsoá múlt maradványai­nak éppen úgy, mint az im­perializmus újnak nevezett eszméi áramlatainak. — Végül, ugyancsak a ha­tendőben a legnagyobb örS- met okozta? — Az első titkár is egy az emberek között. Felelős­ségből azonban úgy gondo­lom több jut számára az át­lagosnál. Feladata szerte­ágazó, bonyolultabb. Ezért a legnagyobb örömöt, örömö­ket számomra is azok okoz­ták, amelyek százezreknek, a megye egész lakosságának, örültem annak, hogy sike­rült úrrá lennünk gondjaink nagy részén. Tervszerűen és eredményesen folyt a munka a gyárakban, a földeken, az iskolák, hivatalok nagy több­ségében. Kevesebb volt a fel­adatok elől kitérő, tehetet­lenségről, lustaságról. ké­nyelmességről árulkodó ma­gatartás. Nagy öröm tudni. hogy na"”múltú üzemeink 1974- ben is hűek voltak önma­gukhoz, s az újak is elin­dultak felzárkózni a jobbak közé. Az eltelt esztendő az ün­nep és az ünnepekre felké­szülés éve volt. Ipari üze­meink, termelőszövetkezete­ink igen jelentős számban ünnepelték negyedszázados jubileumukat. Jó dolog, hogv e szép eseményeken a fő mondatok többsége a „sike­rült” szóval kezdődött, s a „megoldjuk”, „végrehajtjuk” szavakkal folytatódott. Nem kevés örömet jelent az sem, hogy városaink, köz­ségeink sok-sok gond és baj közepette a gyorsabb fejlődés útját járják. A kilencszáza­dik születésnapjára készülő Szolnokon jó útja van az útonjárónak, s több, kényel­mesebb szállodája az érke­zőnek, több bölcsőde, óvo­da a kisgyermekeknek. Szé­pül, gyarapszik Jászberény, Karcag, Mezőtúr. Nem ma­rad el a fejlődésben Török­­szentmiklós. Kisújszállás, Túrkeve sem. Községeink igen jelentős részében is egy­re több az, ami új és kor­szerű. Sok emberrel együtt ne­kem is gond, hogy több kor­szerű lakás, iskola kellene, s hogy egyes termékek ára indokolatlanul is „változik”. A szorgos munka megve­tette az alapját az eljövendő éveknek is. Reményteljes esztendő előtt állunk, amely többet kíván minden műn? kástól, termelőszövetkezeti tagtól, értelmiségitől, az al­kalmazottaktól éppen úgy, mint tőlem pártmunkástól, mérnök feleségemtől, kato­na fiamtól, vagy gimnazista lányomtól. Aki hisz abban, amit csinál, az növekvő am­bícióval képes jobban és eredményesebben dolgozni, s másokat is szorgosabb mun­kára serkenteni. Ügy gondo­lom, hogy mindannyunknak szüksége van erre is, arra is. gyományoknak megfelelően engedjen meg egy személyes jellegű kérdést. Mi volt az, ami önnek az elmúlt esz­— Köszönöm a hozzám intézett kérdéseket, s befejezésül megköszönöm a megye kommunistáinak, egész lakosságának 1974-ben tanúsított tettrekészségét, alkotó munkáját. Megyei pártbizottságunk és a magam nevében is kívánom, hogy az 1975. esztendő legyen gazdag munkasikerekben. Teljék el mindenki számára jó erőben, egészségben és boldogságban. Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter­­tanács tegnap ülést tartott. A külügyminiszter jelen­tést tett Peter Mladenovnak, a Bolgár Népköztársaság külügyminiszterének decem­ber 17—20 között hazánkban tett hivatalos, baráti látoga­tásáról. A szívélyes légkör­ben lezajlott tárgyalások so­rán a külügyminiszterek megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország kö­zött teljes a nézetazonosság az összes érintett nemzetközi kérdésben. Hangsúlyozták, hogy tovább kívánják fej­leszteni a két ország együtt­működését és hozzájárulnak a szocialista közösség egysé­gének erősítéséhez. A kor­mány a jelentést jóváhagyó­lag tudomásul vette. A Minisztertanács megtár­gyalta és jóváhagyólag tu­domásul vette Adam Malik­nak, az Indonéz Köztársaság külügyminiszterének decem­ber 13—17. között hazánk­ban tett hivatalos látogatá­sáról szóló jelentést. A kormány megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a Laoszi Ideiglenes Nemzeti Egységkormány kül­döttségének december 15—18. között hazánkban tett hiva­talos látogatásáról szóló je­lentést. A kormány megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a magyar—indiai gaz­dasági tudományos és mű­szaki együttműködési ve­gyesbizottság október 28. és november 2. között New Del­hiben tartott üléséről szóló jelentést. A tárgyalásokon megállapították, hogy szá­mos lehetőség van az együtt­működés további szélesítésé­re. Különösen a kohászat, a gép- és vegyipar, az elekt­ronika és távközlés, vala­mint a mezőgazdaság terü­letén. Az egészségügyi és mun­kaügyi miniszter, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa javaslatot tett a gyógyító-megelőző ellátás ál­lampolgári jogon történő igénybevételére. Az alkot­mány 1972. évi módosításá­val, valamint az egészségügyi törvénnyel összhangban a kormány úgy határozott, hogy a készülő társadalombiztosí­tási törvény hatályba lépésé­vel egyidejűleg a jövőben minden magyar állampolgári jogként igénybe veheti az egészségügyi szolgáltatáso­kat. A kormány megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette az oktatási és a mun­kaügyi miniszter jelentéséta szakmunkás képesítésű fizi­kai dolgozók felsőfokú ta­nulmányokra való felkészí­tésének tapasztalatairól. Megállapította, hogy a fel­­készítési rendszer sikeresnek bizonyult. Ennek alapján úgy határozott, hogy a kö­vetkező tanévben a műsza­kin kívül egyéb különböző szakokra készülő fizikai dol­gozóknak is indítanak előké­szítő tanfolyamokat., A részt­vevők 70—80 százalékát a nagyüzemek munkásaiból vá­logatják ki. A Minisztertanács Titkár­sága vezetőjének előterjesz­tése alapján a kormány fel­hívta a miniszterek és az or­szágos hatáskörű szervek ve­zetőinek figyelmét, hogy vizsgálják meg az ország­­gyűlés decemberi ülésszakán elhangzott képviselői észre­vételek és javaslatok meg­valósításának lehetőségeit, és tájékoztassák arról az or­szággyűlés elnökét, valamint az indítványozó képviselőket. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Brigádok az iskolákért Évek óta tart az iskolák kapcsolata a Hűtőgépgyár, az Aprítógépgyár, a Jászsági Építőipari Szövetkezet. a Vegyesipari Szolgáltató Vál­lalat, a* Cipő- és Háziipari Vállalat, a BUBIV szocialis­ta brigádjaival. Ott szerepel az általános iskolák fejlesz­tési, felújítási, tatarozási ter­vében az a segítség, amit a város mezőgazdasági terme­lőszövetkezettől, a műszer­ipari. a Lehel ruházati, a Jászsági Cipőipari Szövet­kezet. a Jászsági Állami Gazdaság, t vagy a MEZŐ­GÉP brigádjaitól kapnak. A brigádok önzetlen segítsége, embersége nyomán alakult újjá az Árpád úti kisegítő iskola, bővültek a Bercsénvi úti iskola tantermei, korsze­rűbb lett a Kossuth úti ál­talános iskola villanyháló­zata. Nagy forgalmat bonyolít le a szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz száj öli telepe. A dolgozók most nem ha­lakkal foglalatoskodnak, azok a teleltető medencékben vár­ják a tavaszt, a halastavak­ba való kihelyezést. A sürgés-forgás oka a va­dászati szezon, a megyei va­dásztársaságok vadászatain terítékre kerülő gazdag zsák­mányt gyűjtik össze a HTSZ szajoli telepén, ahol osztá­lyozzák és mínusz húsz fok­ra hűtve tárolják. A két va­gon befogadóképességű tároló zsúfolt, őzek. nyulak. fácá­nok sorakoznak szép rend­ben, várva a kecskeméti vad-Rekord forgalom a vadászoknál feldolgozóba való szállítá­sukat. Az elmúlt vadászati idény­ben — amely augusztustól— augusztusig tart — 58 ezer szárnyas vadat (ennek 90 százaléka fácán volt), 1900 nyulat és 2900 őzet tároltak, a jelenlegi vadászati szezon azonban ennél sokkal na­­gvobb forgalmat ígér. Nem tudni, hogy a vadászok keze é1, szeme lett biztosabb, vagy a nyulak szaporodtak el na­gyon. de eddig 5100 tapsi­fülest vettek át, ami re­kordnak számít. Szárnyas vadból 15 ezret vittek a be­gyűjtőbe. és a leadott őzek száma is meghaladja az ez­ret. Pedig az igazi szezon még ezután kezdődik. Dr, Gergely István újévi nyilathosata

Next

/
Oldalképek
Tartalom