Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-08 / 6. szám

1975. január 8.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

r

A tiszat'öldvári Hajnóczy József Gimnázium és Szakközépiskola óvónő szakos diákjainak egyik legfontosabb tantárgya az ének-zene. Képünkön az egyik alkalmi együttes próbál Fotó: N. Zs.

Folklór-színpad

f l LMJEGYZET

A dunai hajós

JuLes Verne igazi nemzetközi író. Műveit megszámlálhatatlanul sok nyelvre fordították le, s nincs olyan év, hogy innen-onnan ne kapnánk hírt egy-egy újabb Verne-sztori megfilmesítéséről. Mi magyarok különös szeretettel ragaszkodunk hozzá. (Nevét például Jules Verne helyett legtöbbször magyarosítva: Verne Gyulaként említjük.) A ragaszkodás egyik oka minden bizonnyal az, hogy számos regénye Magyarországon játszódik, illetve a főszereplők egész sora magyar. Tulajdonképpen ilyen „magyar” könyv a Dunai hajós is, melynek filmrevitelét már évek óta tervezzük.

Az ötlet és a megvalósítás egyaránt Markos Miklós érdeme. (Ö írta a forgatókönyvet is.) A film elkészülésében talán csak egymaga bízott, annyi gond, probléma adódott menetközben. Szerencsére, mindezek ellenére látványos, érdekes, fordulatokban gazdag filmet alkotott — a tíz-tízenhat éveseknek. Az idősebbek boszszankodás, de sajnos izgalom és lelkesedés nélkül nézhetik a produkciót, melynek oka a film helyenkénti naívsága, túlzott egyszerűsége,

sőt szellemtelensége. Kárpótlást az operatőr Lakatos Iván nyújt. Olyan nagyszerűen fényképezi az öreg Dunát (és persze a monarchiabeli Duna-partot), hogy egyszerre kedvünk támad Borús Demeter vakmerő példáját követni : lecsónakázni Singmaringenből a Fekete-tengerig. A vágyódáshoz hozzásegít Hidas Frigyes szép, gazdagon áradó zenéje is.

A siker érdekében Markos kiváló színészeket mozgósít. Koncz Gábor Borús Demeterként kellően elszánt és férfias; partnere, a detektív Agárdy Gábor Maigret-t megszégyenítően emberi. Bujtor István és Madarász József kettőse számos derűs pillanatot szerez, az epizódszerepekben pedig olyan egyéniségek szólalnak meg, mint Kovács Károly, Latinovits Zoltán és Kállai Ferenc.

„Ilyen filmre is szükség van” — összegezhetnénk a hazai kritika véleményét. Valóban, a hibák ellenére Markos Miklós filmje biztató kísérletnek számít. Jobb folytatását reménykedve várjuk.

Színvonalas program készült az új évre a népművészek kalocsai színpadán. Minden hónap utolsó szombatján egy-egy bemutató lesz a folklór-színpadon, a kalocsai Városi Tanács és a Népművelési Intézet rendezésében. Elsőként január 25- én a hartai német nemzetiségi együttes, valamint Szerelnie, Dunaszekcső, Szakmár népművészeti csoportjai mutatkoznak be. Februárban Drágszél és Homokmégy folklór-együttesei az eleki román népművészeké és a szebényi népi együttesé lesz a pódium. Azután a romániai magyar népművészet mesterei lépnek fel a kalocsai ének-zenei általános iskola gyermekegyüttesével.

Meghívják a galgamácsai népi együttest, s a maglódi szlovák együttest is.

Klub könyvtár a várban

Felújították, kívül-belül újjávarázsolták a simontornyai várat. A 700 éves épületben klubkönyvtárat rendeznek be, földszintjén fegyverkiállítás fogadja a látogatókat, a pincében pedig reprezentatív vendéglátóipari létesítményben szórakozhatnak 'majd a környékre látogatók. A XIII. század második felében épített várra — Simon országbíró egykori lakhelyének felújítására — több, mint nyolcmillió forintot költöttek. /

Budcry György és GáboriániSzabó Kálmán

fametszetei Jászberényben

A két világháború között újjászülető magyar grafika és fametszetű könyvillusztráció két kiemelkedő alakjának kisgraíikáiból rendezett kiállítást a jászberényi városi könyvtár. A két alkotót nemcsak művészetük, hanem a haladó társadalmi mozgalmakban való aktív részvételük is összekapcsolja.

Buday György az 1930-as években tevékenykedő Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégirmának vezetője volt. A baloldali programot megvalósító társadalmi és művészeti csoportosulás — amelynek többek között tagja volt Erdei Ferenc, Ortutay Gyula, Radnóti Miklós, Tolnai Gábor — kapcsolatot alakított ki az illegális kommunista párttal, s jelentős könyvkiadói programot valósított meg. A kiadott művek közül jónéhányat — többek körött Radnóti Miklós kötetét is — Buday György drámai erejű fametszetei illusztrálták. Több sikeres hazai és külföldi kiállítás után Buday Györgyöt 1941-ben antifasiszta tevékenysége miatt megfosztották magyair állampolgárságától. A Londonban élő művészt hatvanadik születésnapján az egykori pályatársak mellett Szeged és Budapest közönsége köszöntötte gyűjteményes kiállításon.

A bemutatott könyvillusztrációk és ex librisek jellegzetessége, hogy Buday György a fametszet feketefehér játékában a sötét tónusok érvényesítésével ér el mély érzelmi és gondolati reflexiókat. A Radnóti Miklós részére készített könyvjegy találóan fejezi ki a költő egyéniségét, költészetét: a szívalakú mellkasból melankolikusan félrebillenő bohócsapkás fej, s a fej mozgását követő virág egyértelműen ábrázolja az embertelen világ ellen szeretetet kínáló személyiség tisztaságát. A gazdag szimbólikájú metszetek tanulmányozásakor érdemes figyelemmel kísérnünk a könyvet, virágot, sakkfigurát stb.-í tartó kezek ábrázolását, amelyek minden lapon egyéni, sajátos értelmet nyernek. Külön világot jelentenek azok a fametszetek, amelyek többnyire távolról ábrázolt jelenetekből, képekből, épülnek. Falusi’ tájak, a messzeségben eltűnő utak és a folyók emberi csoportok, sötét felhők, hegyek, fák jelennek meg előttünk a felkelő nap vagy hold kísérteties megvilágításában, s állnak össze méreteiben kicsi, de mondanivalójában nagyerejű, táblaképekre emlékeztető kompozíciókká.

Gáborjáni Szabó Kálmán legjobb fametszetei is a valóság sokféle képeit tükrözik

egy-egy kisméretű lapon. Különösen érdekesek azok a kompozíciói, amelyek egy szobabelsőt ábrázolnak, majd a kitárt ablakon keresztül a táj is megjelenik a fametszeten, a két tér különböző megvilágításának bravúros megoldásával egyetemben.

Gáborjáni Szabó Kálmán munkássága szintén a két világháború között indult. Haladó szellemű művészekbő] ^ megalakította a Debrcceni Ady Társaság képzőművészeti osztályát, rövidesen az Ajtósi Dürer Céh tisztségviselője, majd a felszabadulás után haláláig a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Kisgrafikáiról Lyka Károly a következőket íi ta. „A kis lapokon egy-egy ötlet, gondolat szerencsés, tömör megoldása olykor miniatűrszerű finomságokkal találkozik.” A művész párhuzamos vonalnyalábok segítségével egyaránt képes akár a tenger hullámainak vagy a kórházi kórterem padlójának ragyogását felidézni. Könnyed lágysággal metszi kl Gáborjáni nő alakjait és a különböző népies öltözékben megjelenő figuráit is. Ezek az alakos kompozíciók gyakran valamilyen életképpel, munka-ábrázolással egészülnek ki, amelyek meghitt derűt, kiegyensúlyozottságot kölcsönöznek fametszeteinek.

A. A.

Uj sorozatok

A győzelem felé,

„Azé a íöld, aki megműveli”

A felszabadulás évfordulója a rádióban

Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója előtt a rádió új műsor-sorozatokkal vetélkedőkkel, hangjátékokkal tiszteleg. Az ismeretterjesztő rovat gondozásában A győzelem felé című sorozat arra keres választ, milyen társadalmi, gazdasági erőviszonyok jellemezték a második világháborúban részt vevő Magyarországot. A továbbiakban levéltári anyagok alapján elemzik a Kommunisták Magyarországi Pártja háború alatti tevékenységét, majd a harmadik részben a felszabadult országokról szóló nemzetközi dokumentumok tükrében — Jaltától— Potsdamig vizsgálják a műsor készítői a felszabadult országok jövőjével kapcsolatos állásfoglalásokat, szándékokat.

Az évforduló jegyében jelentkezik A népművelők albuma című adás, amely három egymást követő műsorban olyan könyvtárosokat, klubvezetőket mutat be, akik 20—25 éve nehéz körülmények között vidéken dolgoznak, eredményesen. 1945. február 13-án Vésztőn országos kongresszust tartottak a földmunkások. A jubileum évfordulóján a mezőgazdasági rovat munkatársai megszólaltatják az egykori résztvevőket.

Az „Azé a föld, aki megműveli” műsorban pedig egykori újgazdák, mai szövetkezeti tagok vallanak a gazdálkodás kezdeti nehézségeiről, örömeiről.

Az irodalmi osztály a művelődési otthonok közreműködésével tízfordulós vetélkedőt indít. Ennek adásai kéthetenként jelentkeznek

majd 70 perces műsoridőben. A versenyhez felhasználják a rádió gazdag hangarchívumát. A kérdések felölelik az elmúlt évtizedek kulturális életének minden területét. Hat adásból álló sorozatot indít Trombita harsog, dob pereg címmel. A sorozat a Vörös Hadsereg nyomában című mozgalomhoz kíván csatlakozni. A felszabadulás útvonala Battunyától Nemesmedvesig lehetőséget teremt arra, hogy a történelmi vonatkozások mellett a gyermekek megismerhessék hazánk fegyveres testületéit, s hogy a különböző úttörő honvédelmi egységek (úttörő-határőr, úttörőmunkásőr, honvédelmi-úttörő) „kiskatonái” elméleti és gyakorlati erőpróbákon is részt vegyenek.

Kolozsvári Grandpierre Emik

ANYAGISMERET

Az előzményekből annyit, hogy ezelőtt néhány esztendővel a bútorgyár vezetője egyik napról a másikra elbocsátotta egyik munkatársát. A munkatárs tiltakozott, a pártszervezethez, a szakszervezethez fordult, végül egyeztető bizottsághoz. Hiába. Mennie kellett.

Bodogult, de a tüske bent maradt a szivében. Szerette a szakmáját, szerette a bútorgyárat, s fájt, hogy másutt kell dolgoznia. Most, hogy a Dunaparton sétált, megpillantotta a vezetőt. Az is sétált.

— Áh, áh, Kovács szaki, hát magát is lehet látni?

— Ha olyan fontos lett volna, hogy lásson, Takács kartás, akkor nem rúgott volna ki, — felelte Kovács.

— Még mindig ezen rágódik?

— Az igazságtalanság miatt.

Takács kartárs az állát dörzsölte, úgy kérdezte:

— Maga szerint tehát igazságtalanság történt, Kovács szaki ?

Amaz bólintott, hogy úgy van, az történt.

— És a részletekre emlékszik?

— Kérem, igazgató kartárs, én sohasem tagadtam, hogy hibát követtem el.

— Átvett egy nagy tétel műbőrt, pedig bőrt rendeltünk, s a kereskedelem is bőrhuzatos garnitúrákat várt tőlünk. Ebből rengeteg kár és kellemetlenség származott. Mindenki reklamált, nem győztünk mosakodni.

— Sajnos, az a színtiszta igazság, a hibás én vagyok.

— Nohát, — tárta szét a karját a vállalatvezető.

— Csakhogy nem minden esetben könynyű felismerni a műanyagot. Különösen manapság, amikor több a műanyag, mint az igazi.

Takács körülhordozta tekintetét, majd a szeme megállapodott a Margit-hídon.

— Ha van egy kevés ideje, mindjárt bebizonyítom magának, Kovács szaki, hogy a műanyagot felismerni gyerek dolog. Emberi értelem sem szükséges hozzá.

— Bebizonyítja? — állott meg Kovács harciasán. — Hát arra igazán kíváncsi volnék.

— Akkor jöjjön velem.

— Bocsánat, — mondta Takács, felmarkolt a földről néhány kavicsot, majd betért egy boltba, aztán két másikba. Még néhány perc s a hídon állottak. A víz fölött, a főpillér körül sirályok röpködtek.

— Ide nézzen, Kovács kartárs, — mondta a bútorgyár vezetője, zsebéből zsemlét vett elő, a letört darabkákat a levegőbe dobta, a karcsú, hamvastollú madarak vijjogva vetették magukat a zsákmány után. Volt aki elhibázta, behúzott szárnnyal zuhant lefelé, s az utolsó pillanatban kapta el a zsemle darabot, még mielőtt a vízbe csobbant volna.

— Micsoda remek akrobaták! — jegyezte meg Kovács szaki.

— Azok, — bólogatott Takács. — de nemcsak azok, hanem az anyagismeretük is kitűnő. Mindjárt meglátja.

Néhány kavicsdarabot vett elő, s a zsemledarabkákkal együtt a levegőbe dobta. A sirályok odarepültek, a zsemlét elkapták, a kavicsot hagyták a vízbe hullani.

— Jő vicc, — vonta meg a vállát Kovács, — épp elég kavicsot láttak. Megtanulták, hogy a kavics nem ennivaló.

— Igaza van, Kovács kartárs. Próbáljunk mást.

Ezzel dugótörmeléket kevert a zsemledarabok közé. A sirályok ezúttal sem tévedtek.

— Dugót is láthattak, — vélte Kovács.

— Ha máshol nem, hát azokon a palackokon, melyekben utolsó üzenetét zárta egy süllyedő hajó kapitánya vagy szakácsa.

— Ahogy mondja.

— És radlrgumit?

— Ahogy így röpdösnek a Duna mentén, s bepillantanak a hivatalok ablakán, dögivei láthatnak radírt.

— Jó, —r nyugodott bele a bútorgyári vezető, — akkor radírral nem is próbálkozom Rátérek a műanyagra. Tessék, most darabokra töröm ezt a bakelit hamutartót. Hadd lám, felismerik-e a sirályok, vagy átejtem őket, mint ahogy magát is átejtették a bőrutánzattal. Kovács szaki. Hadd lám.

Azzal a levegőbe szórta a hamutartó maradványait. Minden darabhoz odarepült egy sirály, rápillantott, s unottan elfordult.

— Látja, — mondta Takács, — ezek nem tanultak anyagismeretet, mégsem tévednek.

— Ezzel azt akarja mondani...?

— Azt, hogy magával nem történt igazságtalanság, Kovács kartárs. Mert mit csinál egy sirály, ha ismeretlen anyaggal találkozik, ránéz, s a másodperc egy ezreléke alatt megállapítja, hogy használhatatlan. A kutya vagy a macska hasonló esetben nézegeti, szagulgatja, de a végén eldönti, hogy megfelel-e céljainak a kérdéses anyag, vagy sem. Egyedül maga nem képes erre, Kovács kartárs. Ez nem szégyen, de nagyon nyomatékos figyelmeztetés arra, hogy változtasson pályát. Amihez én hozzásegítettem. No, Isten vele, remélem, most már megnyugszik, hogy nem bántunk magával igazságtalanul.

— Ha nem nagyon siet, az igazgató kartárs, megkérném, maradjon még egy percig. Hadd tegyek én is próbát ezekkel a mindentudó sirályokkal.

— Kérem... — mondta, s szokásához híven az állát dörzsölgette, közben bólogatott, mintha valakinek igazat adna.

— Pillanat, — mondta a hajdani alkalmazott, a zsebébe nyúlt, s a vállalatvezetőnek hátat fordítva matatott. Aztán kinyújtott tenyerét a másik orra elé tartotta. A tenyerén barna bőrdarabkák, Takács a derékszíja végét áldozta föl a próba kedvéért.

— Ide nézzen igazgató kartárs!

Azzal széles mozdulattal a levegőbe szórta a bőrdarabkákat. A sirályok szinte undorral fordultak el a zsákmánytól. Kis híján tiltakoztak, hogy tovább szórakozzanak velük.

— Na? — kérdezte várakozóan.

•— Hát igen, — kezdte a vállalatvezető a maga lassú módján, — azt bebizonyította, hogy a sirályok éppúgy nem tudnak különbséget tenni műbőr és igazi bőr között, mint maga, szakikám. És tudja, milyen következetetést szűrök le én ebből a kísérletből? Azt, hogy protezsálhatja bárki, sirályt nem szerződtetek anyagbeszerzőnek.