Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-10 / 8. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. január 10, JEGYZETEK AZ NSZK-BOL Mit eszik a német polgár? I, Micsoda kérdés? Hát mit enne? Húst, tejet, vajat, zöldségét, tojást, gyümölcsöt. — Mit eszik a német pol­gár? — tettem fel a kérdést Höbermánn úrnak, Bad Go­­desbergben, a Koblenzer strassze 148. alatt. Höber­­mann úrnak ezt tudnia kell, lévén, hogy az egyik vezető­je a Mezőgazdasági Piacku­tató Intézetnek, amely eszé­­pen hangzó és tudományos­nak ható néven itt telepe­dett meg egy modern több­­emeletes épületben. Herr Höbermann egyáltalán nem lepődött meg a kérdésen, mert nagyonis jól tudja, hogy a német polgár nem mindig azt eszi, amit enni akar, hanem igen gyakran azt akar enni, amit ez a piackutató széleskörű és re­mek propaganda munkájával belésulykol. A zengzetes ne­vet viselő és a mezőgazdasági termelők által államilag elő­irt nem jelentős, de összes­ségében mégis számottevő pénzből funkcionáló intéz­mény a termelőt szolgálva, a fogyasztót manipulálja. Igaz, huszonegynéhány munkatársával — propagan­da szakemberek, piszicholó­­gusok, jogászok elsősorban — azt is vizsgálják, hogy mit eszik holnap, pontosabban mit enne holnap a német polgár. Ám miután a terme­lést befolyásolni csak kevés­bé tudják, marad a jól jár­ható út: hatni a vevőre. Mit vegyen és mit egyen. Ehhez aztán teljes erőbedobással lát ez az intézmény. Ha vajhe­gyek halmozódnak fel, ak­kor megindul a koncentrált és sok színű propaganda, hogy mindenki vajat vegyen, vajat egyen, mert a vaj élet, erő, egészség, ellentétben a margarinnal, amely... Füg­getlenül attól, hogy néhány éve a színes plakátok, az in­gyen margarinhoz jogosult­ságot biztosító sorsjegyek, a szakfolyóiratok, és az újsá­gok oldalas hirdetései, a rá­dió, a televízió súlykolta a vaj ártalmasságát és a mar­garinnak, mint növényi zsi­radéknak az előnyeit a fo­gyasztó agyába és a — gyom­rába.' Herr Höbermann nem mondja, szerénysége tiltja-e, vagy nem is gondolja, hogy úgyis lenne, miszerint a né­met polgár azt eszik, amit ez a gépezet belésúlykol. Min­den valószínűség szerint nem is így igaz ez egészen, hi­szen az egyébként nagyszerű propagandaeszközökkel, a reklám pszichológia mód­szereivel dolgzó intézmény egymaga mégsem képes meg­váltani nemhogy a világot, de az NSZK-t sem. A német polgár általában azt eszi, amit a hirdetések belésúly­­kolnak, de legalább annyira általában azt is, amit kon­zervativizmusa diktál: a há­ziasszonyt nehéz meggyőzni újfajta, vagy korszerű ételek elkészítésének szükségessé­géről. — A termelés oldaláról kellene megfogni a dolgot — Ismeri el beszélgetésünk so­rán — dehát ez lehetetlen. Mégha azt mondanánk a né­met parasztnak, hogy most termeljen kevesebb baromfit vagy sertéshúst, mert a Kö­zös Piacon belül azt a hol­landok termelik, hát fütyül­ne rá. Miért ő termelje a kevesebbet? És igaza is van — teszi hozzá egyetértőleg, hogy ismét a fogyasztóra va­ló hatás eszközeiről, s az in­tézmény ezt szolgáló munká­járól szóljon. — .. .és nem lebecsülendő az a tevékenységünk sem, amely az új piacok felkuta­tását szolgálja... Nem új or­szágok piacáról, a felhasz­nálás piacáról van szó. Kül­földön, belföldön egyaránt — magyarázza és rögtön példá­val is szolgál. Arra gondo­lok itt, hogy egy már ismert közélelmezési cikknek egy új felhasználási módját találjuk ki, és azt propagáljuk a fo­gyasztóknak. Tudja például, hogy a tej milyen jól hasz­nálható a kozmetikában? Tőlünk megtudhatja. Koz­metikus, orvos, biológus, rek­lámszakember összefog és elkészül a plakát, a prospek­tus és fogy a tej az arc, — és a testápoláshoz. Az intézet egyébként rend­szeres felméréseket végez, milyen a propagandája haté­konysága, s előfelméréseket, hogy érdemes-e egyáltalán valamilyen irányban befolyá­solni a fogyasztót. Visszatér­ve a konzervativizmusra, fontos feladat — mint Hö­bermann úr hangoztatta — a háziasszonyokra hatni, új utat keresni az egészséges és korszerű táplálkozáshoz. Fel­mérték például, hogy mi a véleményük erről a nyugat­német háziasszonyoknak. Az asszonyok háromnegyede sze­rint valóban másfajta táp­lálkozásra van szükség, de csak egyötöde hajlandó, hogy korszerűen is főzzön otthon... — Van tehát terep és le­hetőség, hogy új meg új ter­méket vigyünk be a háztar­tásba — lelkesedik Herr Hö­bermann és egy hatalmas mappában lapozgatva mu­tatja azokat a plakátterveket, amelyeket már kivitelezve, a hozzájuk való egyéb propa­gandaanyagokkal együtt két márkáért szállítják a válla­latoknak. „Minden drágább lesz, csak a sertés hús nem” — így az egyik plakát... „Egy szelet hús, életerő” — így a másik, hogy vegyék és egyék a húst az emberek. Mert a húsfogyasztás vissza­esett az NSZK-ban, s mind nagyobb mennyiségű hús halmozódik lel a hütöházak­­ban. — Rögtön a hússal kezdik. Azt csökkentik először. Az a legkönnyebb — fejtegeti a húspropaganda gazdaságpoli­tikai szükségszerűségét Hö­bermann úr. És akik a hús­sal kezdik, ázok a munka­­nélküliek. Jelenleg 800 ezer van az NSZK-ban, s még vagy félmillió, az aki csök­kentett munkaidőben dolgo­zik. Ez az ára a 6—7 száza­léknak. Hogy csak ennyit emelkedett az év elejétől az árindex az NSZK-ban. Ez a 800 ezer és az a félmillió ember, — aki teljes, vagy részlegesen munkanélküli. És ezek rögtön a hússal kezdik. Azt csökkentik. A legösszpontosítottabb propa­ganda ellenére is. „Brot-Party”-ra szól egy másik plakát meghívása. Ke­nyér partira. Hiszen a „Ke­nyér a megsütött természet” — így a harmadik plakát, A kenyér sem fogy? A német ember nem különösebben ke­nyérevő, de a húshoz azért ő maga is el-elvesz egy karéj­jal. A kevés hús kihat a ke­nyérfogyasztásra is. Nézem az igazán kitűnő ízléssel és Ínycsiklandó módon berende­zett kirakatot a rózsaszínű húsokkal, a nyers és főtt és .füstölt sonkák avarsárga, mélybarna színeivel és olva­som a plakátot is „Egy sze­let hús, életerő”. így igaz. Az NSZK mezőgazdasága úgy futott fel az elmúlt né­hány esztendő alatt — hogy milyen körülmények között, arról még lesz szó —, hogy ma már az ország szükségle­tének 75 százalékát látja el saját erejéből, de sertéshús­ból és a tojásból például a szükségleteknek több, mint a 75 százalékát biztosítja. De mi van, ha csökken a szükséglet? — Igen, a termelést lenne jó befolyásolni, de hát ez le­hetetlen. .. A Közös Piacon belül ez ugye lehetetlen... Marad a fogyasztó — mondja továbblapozva a plakát al­bumban Herr Höbermann és miközben az árupropagandá­­nak ezt a szervezett, kultu­rált és céltudatos voltát irigylem, arra gondolok, mit jósolnak a nyugatnémet la­pok 1975-re. Egymillió munkanélkülit. Egyenlőre inkább a ven­dégmunkások között és a könnyűiparban. Egy milliót! „Egy7 szelet hús, életerő...” Gyurkó Géza (Folytatjuk.) A Pravdában Szovjet—arab egy üttmű ködés Vitalij Morozov, a külgaz­dasági kapcsolatok szovjet állami bizottságának elnök­­helyettese a Pravda tegnapi számában nagy cikkben fog­lalkozik a Szovjetunió és az arab országok gazdasági együttműködésével. Cikké­ben megállapítja, hogy ez az együttműködés az arab országok függetlenségének megszilárdítását, az imperia­lizmus ellen, a gazdasági és társadalmi haladásért foly­tatott küzdelmük támogatá­sát szolgálja. A szovjet gazdasági veze­tő adatokat sorol fel a szov­jet közreműködés hatékony­ságáról. A szovjet—egyipto­mi együttműködés kereté­ben épült objektumok ta­valy az országban termelt villamos energia felét, a nyersvas 70 százalékát, az olajfeldoígozó ipar termé­keinek 35 százalékát, a vegy­ipari termelés 20 százalé­kát adták. Egyiptomban az utóbbi évek folyamán 43 oktatási intézmény épült szovjet segítséggel, és ezek máris 85 ezer szakembert ad­tak a népgazdaságnak. Köz­ismert a szovjet közreműkö­déssel épült asszuáni vízi­­erőmű-központ és a heluani kohászati üzemek jelentősé­ge az egyiptomi gazdaság számára. Ébben az évben ké­szül el egy új alumínium­kombinát, amely évi százezer tonna alumíniumot állít majd elő. — A Szovjetunióval való együttműködés nagy szere­pet játszik Szíria népgazda­ságának fejlődésében is — állapítja meg Morozov. Szov­jet közreműködéssel folyik az ország és az egész Közel- Kelet legnagyobb építkezése, az eufra teszi vízi erőmű épí­tése. A két ország gazdasági és műszaki együttműködé­sének további szélesítéséről Morozov szerint tárgyalások folynak ezekben a napok­ban is. A külgazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnök­­helyettese a szovjet—arab gazdasági együttműködésről adott áttekintés végén meg­jegyzi, hogy 1960 és 1973 kö­zött az árucsereforgalom a Szovjetunió és Egyiptom kö­zött háromszorosára, a Szov­jetunió és Szíria között hét­szeresére, a Szovjetunió és Irak között pedig tizenötszö­rösére nőtt. Ölvén éves a magyar keresztrejtvény ÖTVEN ESZTENDŐVEL, ezelőtt, 1925-ben új és szel­lemes elmejátékkal találkoz­hatott először kora magyar újságolvasója. Világot hódító útja során hozzánk is elér­kezett a kor nagy szenzációt kiváltó ötletessége, a ke­resztrejtvény. Ilyen még nem volt eddig a rejtvénytörté­netben: üres kockás táblá­nak vízszintes és az azokat keresztező függőleges sorai­ba kellett a megadott meg­határozás alapján kitalált szavakat beírni. Az ábrák eleinte állatokat, virágokat, házakat stb. ábrázoltak, az­után kialakult a ma is rend­kívül népszerű négyzet ala­kú keresztrejtvény. Köztudomású, hogy a rejt­vény szellemes játéka épp­oly nagy múlttal rendelke­zik, mint maga az emberi­ség. őseit már az ókori vi­lágban is megtaláljuk. Rejt­vénnyel az Oidipusz-mondá­­ban is találkozunk, s a vi­lág legismertebb, legszebb népmeséinek csodálatos bi­rodalmában egyik találós kérdést követi a másik. Az oka egyszerű: a gondolkodó ember, a homo sapiens, év­ezredek óta izgalmat és örömet talált a rejtvény bo­nyolultságában. a könnyeb­­ben-nehezebben megfejtett talányok szellemes megoldá­sában. Mint a fentiekből kitűnik, a keresztrejtvény modern ko­runk egyik ötletes szülötte. Világszerte milliókra tehető azoknak a száma, akik hét­ről hétre izgatottan játsszák az igényes intelligenciát, éles elmét, elmélyült gondolko­dást megkövetelő játékot. KI GONDOLNA, ki talál­ná el megszületésének he­lyét? Ugyanis a keresztrejt­vény egy sötét cellában szü­letett meg. Ha szabad így fogalmaznunk, „feltalálója” Victor Oreville, éppen öt év­re szabott büntetését töltöt­te egy dél-afrikai börtön­ben. A vád az volt ellene, hogy gépkocsiját ittasan ve­zette, súlyos közlekedési bal­esetet okozott, melynek so­rán felesége is életét vesz­tette. , A hosszú és keserves, bör­tönben töltött éjszakák és nappalok idegfeszítő, két­ségbeejtő légkörében született meg a nagy ötlet Victor Oreville agyában. Miután papírja nem volt, zárkájá­nak falára meghatározott négyszögeket rajzolt, és a betűket olyan sorrendben kísérelte meg elhelvezm hogy azok függőleges és víz­szintes irányban is értelmes szavakat, fogalmakat alkos­­sar ak. ' Érdekes megemlítenünk azt a tényt is, hogy külö­nös bogaraszásával kapcso­latban őrültnek tartották Victor Oreville-t a börtön őrei. A derék feltaláló ugyan­is hosszú éveken át éjjel­nappal telerajzolta cellájá­nak falát a börtönőrök ál­tal értelmetlennek vélt kü­lönös négyszögekkel. Végül elszállították a bör­tönorvos rendelőjébe, aki alaposan megvizsgálta az el­ítéltet, s rrliután semmiféle kóros elváltozást nem talált Oreville-n, végül leült vele beszélgetni. Nem egyszer sem kétszer! Hetekig tartó, éjszakákba nyúló beszélgeté­sek után a börtönorvos fel­fedezte, hogy nem őrülttel, hanem egy zseni áus ötletű emberrel áll szemben. Az újdonságról tudósította a nagyvilágot, a sajtó rövi­desen szárnyra kapta a szenzációs újítás hírét, s Oreville kiszabadulásakor már messze földön híres em­ber volt. Hadd ,írjam ide a legfon­tosabbat: mindez, a kereszt­­rejtvény megjelenése a vi­lágsajtóban, 1924-ben tör­tént, s a keresztrejtvény egv esztendővel később. 1925-ben már a magvar újságokban is napvilágot látott. OREVILLE nagvszerű öt­lete, a keresztrejtvény, az­óta is sok millió ember ked­venc időtöltése és játéka a világ minden táján. Révész Tibor ÍMRMBH13 Tűz-gyüjtemény Az emberiség történetének legutóbbi 3 ezer évében be­következett nagy tűzesetek leírását, a fellelhető képe­ket, metszeteket, fényképe­ket gyűjtötte 30 vaskos kö­tetbe P. Cserkezov, az Azer­bajdzsán Műszaki Egyetem oktatója. A kötetekből megismer­hetjük a jelentős olaj-, ha­jó-, szálloda-, színház- stb. tüzek tanulságait. Cserke­zov gyűjteményét a hallga­tók munkavédelmi oktatá­sánál hasznosítja, de tűz­oltók is gyakran fordulnak hozzá tanácsért. Római pénzek Szovjet-Észtországban, Loks falu közelében útépítés közben az exkavátor mar­kolókanala régi római pén­zeket fordított ki a földből. Ez újabb adalék a jelenlegi Észtország területén élt ős­lakók kereskedelmi kapcso­lataihoz. A köztársaság te­rületén az utóbbi időben több helyen találtak régen elrejtett pénzeket. Vannak köztük érmék csaknem va­lamennyi középkori német városból, Lengyelországból, Dániából, Svédországból, Angliából és más országok­ból. A szakemberek körében különös érdeklődést keltet­tek az Indiai-óceán szigetei­ről való kuarirákhéjak, amelyeket sok európai, ázsiai és afrikai országban a fém pénzérmékkel egyen­értékű fizetőeszközként hasz­náltak. Az ostábla új életre kel Az ősi ostábla játék új életre kel. A játék való­színűleg' Ázsiában született, s adatok vannak arról, hogy Mezopotámiában már idő­számításunk előtt 5000 év­vel is játszották. Ostáblát találtak Tutenkámen fá­raó sírjában, s azt is tud­juk, hogy Néró császár is szerette a „tabula”-t, ahogy a rómaiak ezt a játékot ne­vezték. Az ostábláról már Homérosz és Platon is meg­emlékeznek, megemlítik és ábrázolják különböző régi európai | kéziratokban. Az ostábla a középkor fo­lyamán egész Európában el­térj edt: Franciaországban „trictrac”, Németországban pedig „puff” volt a neve. Az ostáblát ma „back­gammon” néven ismerik vi­lágszerte. Már megalakult a nemzetközi backgammon kulb is, és Monte-Carlóban minden évben nemzetközi találkozót rendez. Vannak világbajnokok, mint például az angol Philip Martin, sőt professzionista játékosok is... Az utóbbi időben az ostábla bevonult a hazárdjátékok sorába, a különböző játék­­kaszinókban rövid idő alatt hatalmas összegeket lehet nyerni vagy veszteni vele. A mosópor halóla? A mosópor napjai meg vannak számlálva. Egy nagy düsseldorfi vállalat labora­tóriumaiban új eljáráson dolgoznak, amely a mosás egész folyamatát forradal­masítja. A háziasszonyok talán már néhány éven be­lül nem egy doboz mosó­port öntenek a gépbe, ha­nem csupán egy néhány négyzetcentiméter nagyságú „mosógyapjut”. Ez a szinte­tikus szálakból készülő „rongy” minden olyan anyaggal impregnálva van, amely az ágynemű és fehér­nemű. az ingek és pulóve­rek alapos megtisztításához szükséges. A rongy mintegy fél óráig rázódik a gépben a piszkos ruhával. Ennyi idő alatt magához vonzza a szennye­ződést. A ruha tisztává, a rongy szürkévé válik. A háziasszony még rövid ideig csempe- vagy bútortisztítás­ra használhatja, azután be­dobja a szemétbe. A ruha mosó- és öblítővize teljesen tiszta marad, alig tartalmaz vegyi anyagot, s így csak nagyon kévéssé terheli meg a lefolyó vizet. Idejében abbahagyta A neve M. Agajev, élet­kora 140 év, és mindössze egy évvel ezelőtt ment nyug­díjba. Legutóbb 70 évvel ezelőtt volt beteg. A tiszte­letreméltó korú azerbajd­zsán öregúr (fiainak, uno­káinak és dédunokáinak száma összesen 160) a Prav­da két újságírójának kije­lentette: tavaly abbahagyta a dohányzást, mivel felesé­gének véleménye szerint árt az egészségének. Ismertette étrendjét: hús, sajt. zöldség és aludtej. Itala csupán a tea és a tej. A szórakozott professzor Albert Einstein Nobel-dí­­jas fizikus, tizennégyszeres díszdoktor a magánéletében rendkívül szórakozott, ugyan­akkor nagyon jókedélyű tu­dós volt. Egy alkalommal tanúként idézték a bíróság­ra, mert egy zsebtolvaj ki akarta emelni tömött pénz­tárcáját. A bíró megkérdez­te a hírneves tanút. — Professzor úr, nem vet­te észre, amikor a tolvaj belenyúlt a zsebébe? — Dehogynem — bólin­tott őszintén Einstein, — észrevettem, de sziklaszi­­lárdan még voltam győződ­ve arról, hogy az a saját kezem. FELVESZÜNK VÁLLALATUNK BUDAPESTI TELEPHELYÉRE NŐI BETANÍTOTT MÜNKÄSOKAT. KORSZERŰ MUNKÁSSZÁLLÁST — minimális térítés ellenében — (3—4 ágyas szobák) 44 ORAS MUNKABEOSZTÁST. jó kereseti lehetőséget, útiköltség hozzájárulást biztosítunk. JELENTKEZÉS Kalapgyár munkaSgyi osztály Budapest, XIV. Gizella út 12—44.

Next

/
Oldalképek
Tartalom