Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Mint az időjárás,,, Äst mondta a szerkesztő, hogy írhatnék egy olyan habkönnyű micsodát, szóval afféle szilveszteri visszatekintést a hátunk mögött hagyott esztendőről. Nem álltam kötélnek az első szóra, mert mit tudom én, hátha valakinek nem tetszik, hogy visszatekintek, ráadásul habkönnyű micsoda keretében. Ha már visszanéz az ember, akkor ügyeljen arra, hogy közben előre is tekintsen, bár ennek az ajánlott módszernek a technikájával még nem vagyok egészen tisztában, félő, hogy esetleg kitekerik a nyakam. Mindenesetre próbáljuk meg. A legcélszerűbb volna talán arról elmélkedni, hogy milyen volt az időjárás. Igen, ez jó lesz, mert az időjárás ezúttal csakugyan olyan szeszélyes volt, mint az időjárás. Emlékszem, az év elején papíron télnek kellett volna lennie, ám a valóságban szokatlan enyheség uralkodott. Mondták is az Öregek, hogy ez nem jól van Így, ők inkább azt szeretik, ha télen csikorog a hideg, mert különben meglesz ennek a böjtje. Magánszámításaim szerint ekkoriban az Idősebbek közül 960 ezren Jelentették ki, hogy nem eszi meg a kutya a telet. Ez csak látszólag nagy szám, voltaképpen lehetett volna nagyobb is, hiszen ma már a lakosság tizenhat százaléka, egy millió hatszázezer nyugdíjaskorú, így mondhatták volna többen is, hogy nem eszi meg a kutya a telet. Ugyanis tényleg nem ette meg. Pedig újabban rengeteg a kutya és minőségük is örvendetesen javul. Hol vannak már azok az idők, amikor mindenféle korcs, kutyának számított. A fejlődés vonala töretlen: kezdetben az igényesebbek • is megelégedtek keresztezett kuvaszokkal, aztán jött a német juhászok divatja, majd a foxterriereké, az airdeleké, s végül, amikor a boxerek már-már kiszorították a többi ebet, megjelentek az afgán agarak, jöttek, látták őket és aki győzte forinttal, az máris büszkén sétáltathatta a hosszúszőrű elegáns kutyát, pukkadjon akinek csak vacak vizslára futotta a pénzéből. Feltehetően ebből indult ki az ünnepelt táncdalénekes is, aki előbb a régi kocsiját cserélte le, majd a kutyáját, csak az lett a baj, hogy előbbit összetörte, utóbbit pedig elvesztette, ami szerencsére a hangjával már nem történhet meg. De nem is erről akartam beszélni, hanem arról, hogy ezek az úri kutyák már nagyon finnyásak, olyannyira válogatnak, hogy egyebek között a telet sem eszik meg, tőlük ezt nem is várhatjuk el. A nyár különben március végére esett, kiderült az ég, majd az is, hogy ez volt a tavasz tizenhét pillanata. Ragyogóan sütött a nap, zöldbe borultak a fák, mindenki alig várta, hogy megjelenjen a Stírlitz, ám csak ritkán szólalt meg, inkább hallgatott. És az üdülők hiába lesték a hosszú, forró nyarat, mert az idén sehol sem volt. Ezt onnan tudom, hogy a feleségemre megint rájött az utazási láz (érdekes, mindig éppen három évenként jut az eszébe, hogy kellene látni egy kis nyugati világot) és összekuporgatott pénzünkért olasz napfényt kívánt vásárolni. Mondanom se kell, hogy nem kapott, pedig ott viszont mi voltunk a külföldiek. Hazafelé végig szakadt az eső és akkor még azt hittük, hogy majd eláll: Ősszel aztán megkezdődött a tanulás. Egyebek közt megtanultuk, hogy esőből is megárt a sok és a mezőgazdaságban átmenetileg szünetelt az öntözéses gazdálkodás propagandája. Ismét divatos lett a gumicsizma, mint praktikus viselet és a városi lakosság, valamint a diákság körében új erőre kapott a méltatlanul elfelejtett falujárás, amelyet sikerült összekötni a Csináld magad, ha enni akarsz — mozgalommal. A nemzetközi enyhülés következményeként katonáink békésebb foglalkozás után néztek, legtöbben cukorrépa szedéssel ütötték el az időt a hosszú és unalmas őszi napokon. Megtanultunk továbbá olyan új fogalmakat, mint a begyűrűzés. Ma már a gyerekek is tudják, hogy ezen mit kell érteni: ha nyugat felől megnövekszik a felhőzet és beborul az ég, akkor itthon is célszerű készenlétben tartani az esernyőt. Annál is inkább, mert a legfrissebb előrejelzés szerint az új esztendőben szintén lesz időjárás. Arkus József Legenda Kedves Jászkun Kakas VASÁRNAP: Azért Írok önöknek, mert valami „újítást” vettem észre a Szolnok megyei Néplapban. Szorgalmas olvasójuk vagyok és imádok rádiót hallgatni. Az 1974. december 22-i lapban ezeket olvastam 19.151 perc; Közvetítés a Nemzeti Színházból. Jól van. Tévedni emberi dolog. Hogy ezt minek nézzem? 15 percnek, vagy 51 percnek? Am jön a kővetkező- 8 óra 481 perc! Hát kérem! Nem azért mondom, de matek —fizika szakra készülök, számolni tudok, de ez nekem magas. Vagy újítás? Valószínűleg, mert Íme: 15 óra 031 perc. Ami majdnem három perc. vagy mit tudom én mennyi. Arra kérném önöket, hogy ehhez mellékeljenek „órarendet”, vagy az óragyárat értesítsék az újfajta órák gyártásáról, őszinte hívük: Juhász Róza 8. oszt. tan. Tlszaroff Kedvei Juhász Kriza Észrevétele jogos és helytálló, s még az sem csökkenti értékét. hogy ugyanebben a számban, ugyanezen az oldalon még lett volna mit észlelnie, mint például az alábbit is. »M: Szünidei matin*. K' "film őbst-AMiA^. . m-. . ’2-*IT As. -itteni* •" ísrmes) John 3*íut!r it«. ®tUcra. - j. . J-"aéé \ ' s Tudomá nvoahfr^í 4f ^ ..rt*. Ehhez csak azt szeretnénk hozzátenni, hogy Az én csatornám nem film, nem angol, Komlót pedig nem angol filmsztár, a többi stimmel. ígérjük, hogy az új esztendőben hasonló elírások nem fordulnak el. Pardon, nem írodlunak.,, nem lesznek. • f t FE JLODES Karácsony után Szilveszteri történet.
