Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-12 / 10. szám
* SZOLNOK MFGTFl NÉPLAP 1973. Január 12. JEGYZETEK AZ NSZK BÓL Akik belátják, és akik nem 3. Mit mond például erről Josef Kothkopf Kasselben, ahol a nyugatnémet mezögazdasagi munkások szakszervezetének központja székel. Miről ? Nos, arról, hogy érdemes-e manapság a mezőgazdaságban dolgozni, hogy a földműves munka mennyire hasonlít még a romantika szépre formálta, de annak idején sem igaz képéhez? Nem lehetne állítani, hogy a mezőgazdasági munkások Szakszervezete forradalmi szervezet lenne. Meglehetősen távol állnak minden olyan eszmétől, amely akár csak rózsaszínű zászlót is lobogtatna, de azt letagadni, hogy szaguk, súlyuk van Nyugat- Nemet ország ban, hogy nem kevés és egyáltalán nem lebecsülendő mind az a vívmány, melynek nyomán a mezőgazdasági munkások jogai megközelítik, néhány területen azonosak az iparban foglalkoztatottak jogaival. Igaz, hogy csak néhány esztendeje van ez így, elsősorban amióta az SDP és az FDP koalíciója kormányozza a szövetségi köztársaság életét. De jogok, ha fiatalok is, akkor is jogoknak számítanak. Tehát Kassel. Közei az NDK határaihoz. Tipikus mezőgazdasági terület székhelye ez a város, itt találkozott egyébként legutóbb a két német állam dolgát intézendőn az akkor még kancellár Willi Brandt és Willi Stoph miniszterelnök. Az új, egyemeletes, kínosan tiszta s '.ékház egyik termében üljük körül az asztalt, az aszt dión, az erdei munkásból lett szakszervezeti vezető, most is vadászzubbonyban, körülötte munkatársai. Miután a szokásos bevezető végére érünk, s bekerülnek a jegyzetfüzetbe a szervezetnői tudnivaló legfontosabb adatok, az például, hogy 40 ezer tagja van... — ...mert miért lépjen be a többi majd 200 ezer, ha a jogaikat már kivívtuk? ...Tagdíjat fizetni? — mondja gúnyos kesernyésen Josep Rothkopf.— Rájuk is vonatkoznak az általunk megszerzett jogok... ...és, hogy a tagok fele az erdészeiben dolgozik, és hogy a 16 német szakszervezet egyik vezetőjével állunk illetőleg ülünk szemben, nos, mindezek után felteszem az immáron szokványosnak tűnő, de most némiképpen mégis átalakított kérdést. — Hogy érdemes-e? Ha arra gondolok, hogy a mezőgazdasági munkás és az ipari munkás biztosítási rendszere között alig van különbség, hát akkor érdemes... Feltétlenül. Aztán, ha még azt is hozzávesszük, hogy bár az elmúlt öt évben a mezőgazdasági munkások bére kevesebb volt, mint az iparban dolgozóké, de most már január 1-től, az életbelépő új és általános családjogi törvény szerint lesz és több lesz a gyereksegély... Azért, ezek nagy dolgok ám — mondja büszkén a szakszervezti vezető és el kell ismerni, hogy valóban azok. — És mi van. ha a munkaadó valamiért megúnja a munkását és el akarja bocsátani ? — Holló, olyan már nincs, öt évi munka után például hathét felmondási idő jár a mezőgazdasági munkásnak... Az a világ elmúlt, hogy akár az erdei munkást, akár valamilyen a birtokon dolgozót csak úgy ei lehetne bocsátani... Nem beszélve arról, hogy tíz esztendő alatt száz százalékkal emelkedett a mezőgazdaságban dolgozó munkások bére... Ez nagy, nagyon nagy vívmányunk — büszkélkedik, s derűsen koccintunk is az illatos konyakkal erre a kétségkívül elismerésre méltó bérnövekedésre, s arra, amilyen szerepe volt ebben a mezőgazdasági munkások szakszervezetének... A konyak ízlik, miért ne beszélgetnénk tovább, amikor beszélgető partnerem is oly örömmel és oly megelégedetten beszél arról, amit oly tisztességgel és szívvel csinál? — Ügy tudom, hogy az elmúlt évek alatt a nyugatnémet mezőgazdaság áttért a szinte iparszerű termelésre... — Igen, ez jobbára így van és nagyon jó, hogy így van. Cak így lehetünk versenyképesek. — A racionalizálás nem járt elbocsájtásokkal? — Hát igen ez az, ami ugye már egészen más dolog. Ha a paraszt gazda bejelenti. hogy emberét azért akarja elbocsátani, me-t racionalizálni akarja gazdálkodását. hát akkor mi sajnos semmit sem tehetünk... — tárja szét a karját Josef Rothkopf, maid gvorsan hozzáteszi. — Dehát be kell látnia mindenkinek, hogy csakis úgy lehelünk versenyképesek, ha valamiféle áldozatokat is hozunk ... Azt nem kérdem, nem is mondom, mert tudom, hogy a tíz esztendő alatt valóban száz százalékkal emelkedett a mezőgazdaságban dolgozó munkások bére. De csodák csodája a bértömeg egyetlen pfeniggel sem. A nyugat-német földtulajdonos egy pfeniggel sem ad ki több pénzt bérre, mint teszem azt. tíz Esztendővel ezelőtt. A bér tömege maradt, a munkásoké nem ... Az a felére csökkent, ÉpDen! — ... Átképző iskolákat szervezünk, meg ilyesmiket. Mert kell. Valóban kell. Ugye ezek az emberek néha egy fél életet töltöttek el mezőgazdasági, vagy erdőgazdálkodási munkán, és semmi máshoz nem is értenek... Mert traktort is más vezetni a földeken, dűlőutakon, mint teherautót a városokban. Nem igaz? — fűzi tovább saját gondolataimra ráérezve szíves informátorom, aki nem volt rest felhívni külön is a figyelmemet, búcsúzáskor, hogy feltétlenül iefívezzem fel: jelentősen emelkedik a családi pótlék a mezőgazdasági munkások számára. Nem mulasztottam el. Mert ez éppen annyira az igazsághoz tartozik, mint az a fájdalmas társadalmi műtét, melynek nyomán 40—50 éves emberek kényszerülnek el- és otthagyni mindazt, amihez egyedül értettek. Dehát be kell látnia mindenkinek, hogy csakis úgy lehetnek versenvkéoesek, ha valamiféle áldozatokat hoznak. A gazdák belátják. A szakszervezeti vezetők is. Nem tartottam szükségesnek, hngy megkérdezzem efelől a volt munkahelyéi otthagyni kényszerülő volt mezőgazdasági munkást. Gyurkó Géza (Folytatjuk.) Szabó Mihály, az ö!ös Még tavaly nyáron volt. A TisZaligetben vidám társasig hangoskodott az egyik vállalati üdülőben. Az udvaron hintázók, tollaslabdázók, a teraszon többen túl voltak a kőbányai világosi fegyverletételen, énekszó, házimuzsika Recsegő Kiss Zsiga és zenekara szakszofonparódiákat adott elő levegő hiányában. Csakhamar kiderült, hogy vonatvezetök, mozdonyvezetők — o miskolc—szegedi gyorsvonat személyzete, miskolci és szolnoki vasutasok találkoztak egymással. Jókedv, meghitt baráti >umgulat. Öröm volt nézni. Megírni is. Hangulatos címet adott a cikknek az olvasószerkesztő: Egy vonaton, egy asztalnál. Valaki szakmaszeretettől fűtötten arról kezdett mesélni, micsoda hatalom van egy mozdonyvezető kezében, milyen jó érzés egy karmozdulattal ezer tonnákat megindítani és. hogy milyen tiszta; kényelmes, csendes egy villanymozdony — az ő mozdonya. .. Ezek a szavak csengtek a fülemben, mikor megtudtam, hogy az első villanyvonat halad végig a Szolnok—Lökösháza vonalon. Hurrá, micsoda esemény!... Egy „igazi” villanyvonat villanymozdonnyal, villanymozdonyvezetővel — villanyozódtam fel. Egy karmozdulat, ezer tonnák és én ebbe szállók be (szétnézrmegállapítani, élményt szerezni, leírni), oda a pilóta mellé (kicsoda, micsoda, mióta, miért, mennyit és ebből mire futja, melyik a kedvenc blokkbélyege meg ilyenek.) Találkozás. Mozdony közeledik: zzzzz (halkan persze, merthogy villany) én állok: vac vac vac (merthogy hideg rolt és a mozdony sokára bükk: föl. A vagy pill.: fel a mozdonyra jó napot kívánok, (sokan vannak) bemutatkozás kölcsönösen, nem értem, kölcsönkenyér visszajár, ők sem értik. Mozdonyvez. bemutatk. jő Hangosan érthetően, többször. Keze akár a satu. (Többször.) Szabó Mihály, ötös — mondja, én is mondom a magamét, majd: Szabó Mihály, ötös! Ebben maradunk. Hallottam én ezt először is, mert ugye halk a mozdony. Beszélgetés szépen, fokozatosan, ügyesen: hányadszor, mióta, ez mi, az mi, hogyan, minek, miegymás és egyá'talán. Nincs szerencsém. Szabó Mihály, az ötös komoran a síneket figyeli. Inkább! Hozzá képest a Szűkszavú Joe egy locsifecsi. Baj van. A jegyzetfüzet üres. pedig még van tintám is! Újabb, türelmes támadás, hátha megenyhül (csak tudnám, mi baja?) szóval: eeez miii?... szünet, aaaz miii? hát az ezer tonnák, meg a karmozdulat? (Tessék már mondani nekem ide a Parkerembe azt a mozdonyos ars poeticát mert én is a piacról élek! Mi lesz már?) — Hát idefigyeljen elvtársam, engem már reggel óta annyi újságíró nyaggatott, hogy tán’ még a Kék Fényben is benne leszek — mondta és szembefordult velem. Ismerősnek tűnt. — Nem találkoztunk mi már valahol? — Nem a jóist... (itt nem értettem egészen mert a villanymozdony néha hangos) én vagyok az á Szabó Mihály. akit maga tavaly Miklósnak írt. Egy vonaton — egy asztalnál, mi? Emlékszem még. Jó kis cikk volt az, csak kegyed el... (ejnye ez a villanymozdony!) a nevet, szóval jól jegyezze meg! Megjegyeztem. Büntetésből le is írom: Szabó Mihály, Szabó Mihály, nem jó Szabó Mihály — az ötös! griczi Zsigmond FEBRUÁR FI SŐ FELÉBEN tartják meg a karcagi Lenin Tsz-ben a zárszámadó közgyűlési. Ar. eddigi kiszámított adatok szerint a tervezettnek megfelelő eredményt értek el. a bruttó jövedelem 34 millió forint, az árbevétel meghaiadja a tavalyi 86 millió forintot. Képűnkön a tsz könyvelői az ASCOTA könyvelőgépek segítségével végzik cl a szükséges számításokat Merészebben gondolkodva Információk e sókézből Tej:asztalotok a jövő mérlegén — Az ember állandóan mérlegel — mondja Lovász Dániel. — Érdekes kettősség ez. Hallgatom az előadást. közben mindig a gazdaságunkra gondolok. Újra eszembe jut egy-egy intézkedés, terv, elképzelés, önkéntelenül is felülvizsgálom, mérem mindahhoz, amit az előadó, a hozzászóló kollégák elmondanak. Figyelek az ő szavukra, de közben a mi otthoni gondjaink is eszembe jutnak. Fárasztó agytorna ez. nem szégyellem bevallani, el is fáradtam, de megérte. Egy ilyen tanfolyam rendkívül jó befektetés. A termelőszövetkezetek elnökeinek múlt heti megyei továbbképzéséről van szó, Szolnokon a Közép-Tiszavidék és a Jászság, Mezőtúron a Nagykunság közös gazdaságainak vezetői gyarapították politikai és gazdasági ismereteiket. He] v ben feldolgozni Lovász Dániellel, az újszász.i Szabadság, Barta Mihállyal, a nagyrévi Tiszazug és Bor bús Jánossal, a jászapáti Vetemi Endre Termelőszövetkezetek elnökével, valamint Sári Mihállyal, a Középtiszavidéki és Jászsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkárával arról beszélgetünk, mi volt a célja a továbbképzésnek és egy-egy gazdaság vezetője mit vitt haza erről a tanfolyamról. — Hagyományos már ez a továbbképzés — mondta Sári Mihály. — Évek óta zárszámadás előtt összehívjuk a gazdaságok vezetőit néhány napra, hogy a legfontosabb, legaktuálisabb politikai és gazdasági kérdésekben megkapják a legfrlsebb információkat. hogy megvitassuk, megbeszéljük az ezekből következő legfontosabb feladatokat. — Ilyen jó tanfolyam még sohasem volt. ennyi újat sohasem kaptunk — tette hozzá Lovász Dániel. — Hogy csak példákat mondjak: nemcsak jóleső érzés, hogy Szabó István, a TOT elnöke idejön éá közvetlenül informál bennünket fontos szövetkezetpolitikai kérdésekben, de ennek konkrét haszna is van. Az idei gazdasági elképzeléseinket már októberben tárgyalta a vezetőség. Most rájöttem, alapvetően jók ezek, de ecry-két ponton módosítani kell a tervet. Felmerült itt például a vertikális tevékenység fejlesztésének szükségessége. Hogy nem elég csak megtermelni a javakat, fel is kell dolgozni helyben, ha lehet. Ennyire merészen erre mi még nem' mertünk gondolni. Mit jelent ez nálunk? Ami gazdaságunk vetőmag termelő. Nos, a hallottakat én úgy értelmezem, hogy ha az ötszáz vagonos mellé még egy 250 vagonos magtárt is felépítünk, akkor nem kényszerülünk a vetőmagot beadni a tárházba. Mi magunk tároljuk, előkészítjük, kalibráljuk, és ha kedvezőek a körülmények, értékesítjük. A borsó-vetőmag keresett cikk. jó ára van. Ha van hol tárolni, érdemes vetésterületét az eddigi kétszázról négyszáz hektárra növelni. Nem kampány — Nem közömbös az sem — veszi át a szót Borbás János —. hogy tágul az ember látóköre, összefoglalóan hallottunk például arról, mit jelent a tőkés gazdaság jelenlegi válsága, milyen tanulságai vannak. Hogy az anyag- és enegiatakarékosság most sem kampány, arról Váncsa Jenő. a MÉM miniszterhelyettese beszélt. Most már tisztábban látiuk azt is. mit jelent hogy nem a termelés mindenáron való növelése a cél. hanem a hatékonyabb. gazdaságosabb munka. — Tudtuk eddig is — mondja Barta Mihály —, hogy a fejlesztési alap növelésére kell törekedni, ezt a tanácskozás még jobban megerősítette. Dr. Villányi Miklós, a pénzügyminiszter helyettese, amikor a mezőgazdaság 1975. évi közgazdasági szabályzó rendszeréről beszélt, egyben külkereskedelmi gondjainkról is szólt. Az átfogó, elsőkézből kapott információk segítik az embert, hogy a tapasztalatait a jövő mérlegén értékelje. Mi például gyorsabban akartuk a szarvasmarha-tenvésztésben a húsiránvú szakosodást. Az itt hallottak megerősítették. hogy gazdálkodási elképzeléseink alapvetően helyesek, de jobban kell alkalmazkodnunk az ország igényeihez, lehetőségeihez. Tisztábban látjuk például azt. hogy a népgazdaság hogvan kívánja az ágazatok stabil kialakítását. E»vsé"es elvek pzerbit — Nemcsak gazdaságpolitikai kérdésekről esett szó — folytatja Sári Mthálv. — Beszélgettünk az önkormányzati munka. fejlesztésének fontosságáról, a szövetkezet morális helvzetéről. a vezetés javításának lehetőségeiről és ígv tovább. Sok szó esett a szövetkezetek mesvei feladatairól is. Dr. C erg ly István, a megvei pártbizottság első titkára épp erről tartott nagv érdeklődéssel kísért előadást és konzultációt. A termelőszövetkezeti vezetők ’idei továbbképzése úgy érzem, segítséget adott ahhoz, hogy a megye gazdaságai egységes elvek szerint tervezzenek, dolgozzanak a jövőben is. \ ill a ni os kocsik ,„n> urduban” Szombathelyen az elmúlt év szeptemberében megszűnt a hetvenhét éve működő villamosvasút vállalat, amelynek egyik részlege ipari és lakossági szolgáltató tevékenységgel — villanymotorok. kereskedelmi és háztartási gépek javításával — is foglalkozott. A „nyugdíjba” küldött ezer milliméteres nyomtávú villamoskocsik közül az ikerkocsikat szétszerelték, s elszállították a MÉH-nek. Öt egyes motoros kocsi viszont még a garázsban áll. Ezek várhatóan múzeumba kerülnek. A szolnoki MEZŐGÉP Vállalat tószegi gyáregysége tavaly az árbevételi tervét 136 százalékra teljesítette. A negvedik ötéves terv végére előiránvzott árbevételi tervüket 1974 végére teljesítették. A jelentősebb munkák közé tartozott kétezer tonna könnyűszerkezetes épülettartozék gyártása a mezőgazdasági üzemeknek, 25 millió forint értékben. Határidőre befejeződött a dohányszárítók készítése és szerelése, ezekből több mint tízmillió forint értékben szállítottak. A gyáregység dolgozói kivették részüket a társadalmi munkából is. Tószegen az ötvenszemélyes óvoda és a kétszáz adagos konyha épületgépészeti szerelésében 150, az ifiúsági parkban 30, a községi sportoálván 10, ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Szolnokon, a fedett piac építésében 120, a Kolozsvári úti bölcsőde kerítésének felállításában pedig 35 ezer forint a társadalmi munkájuk értéke. Egy év előny