Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-08 / 6. szám

1975. Január 8. SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 3 Kisújszállási hétkSznapok (1.) Az ellentmondások városa Csatornától emeletes házakig A sáros kis Fiat csikorog­va fékezett az országúton. — Hová? — kérdezte a volánnál ülő fiatal férfi. — Kisújszállásra. — Üljön be, én is odame­gyek. Üt közben elmondta, hogy nyolc éve Kisújszállá­son él, mérnök, a városi ta­nács műszaki osztályának vezetője. — Maga milyennek látja a várost? — kérdeztem. — Nincs nálunk semmi különös, amely magára von­ná az átutazó idegen figyel­mét. Vagy ha mégis, az csak a szép gondozott parkunk lehet, közepén a tanácsháza neobarokk épülete. Egy ide­gennek ennyi a mi városunk. De én itt dolgozom és élek a családommal, nekem más. Szeretem ezt a falusias vá­rost, mely olyan mint egy szorgalmas, erős akaratú, hátrányos helyzetű gyerek. Mély katlanban fekszik. Nyáron poros, máskor meg néhány csepp esőtől sárten­gerré válik. De a sipákás földet is termővé tették az emberek..., — mondta bú­csúzóul mikor lefékezett a művelődési ház előtt. „STem igazi város’5 A véletlen hozta, hogy a művelődési házba a KISZ fiatalok vetélkedőjének leg­izgalmasabb pillanatára — a döntőre érkeztem meg. Ez­úttal az „Ismerd meg váro­sodat” jelmondat jegyében rendezték a vetélkedőt, 7 KISZ-szervezet 9 csapatának részvételével. A benevezés feltétele egy dolgozat volt. Témája: Kisújszállás törté­nete a felszabadulástól nap­jainkig. Hogyan írnak, mit monda­nak városukról a fiatalok? — erről beszélgetünk a ve­télkedő után. — Még nem igazi város, — kezdte az egyik fiú. — Nincs önálló színházter­münk, a moziban télen meg­fagyunk, — replikázott a másik. — Van a vendéglő és egy presszó, drága és inkább kocsma mindkettő. Ha .nem lennének klubok, éjjel-nap­pal a tévé előtt ülhetnénk. De mindenki klubtag sem pehet, mindössze négy van a y árosban és csak egy, a Del­ta íéüig-meddig mindenkié. -A többi zártkörű. —~ A miénk még kész sincs, — szólalt-meg halkan 'a Nagykun Tsz KlSZ-titka­­ra. — A Dózsa Tsz volt szék­házát kaptuk meg. Sokat Dolgoztunk, hogy csuda szép legyen. Tv-terem, fotó­laboratórium és játékterem, zenesarok, társasjáték, ping­pongasztal is lesz. . — Majd ott -is órákat kell yárni, míg asztalhoz jutsz! — Mit akarsz? — plsz­­szentette le a szomszédja —­­mikor még valamirevaló tornaterem sincs a városban. — Jó lenne, ha egyszer egy héten, vagy legalább egy hónapban miénk lenne a presszó, irodalmi pódiumot rendeznénk, mint Szolnokon, — terelték másra a szót. — Volt itt egy ifjúsági ház, de már régen eladták, azóta semmi, — mondta csende­sen a sarokban az egyik fia­talember. — A dolgozatokban — ol­vastam őket — oldalakat ír­tak arról a vállalkozásról, ami Kisújszálláson felszaba­dulás óta történt. Arról, hogy hány üzem, települt le, mennyi lakás és üzlet épült 30 esztendő, alatt. Nem kis büszkeséggel írta le valaki — hogy a kisújszállási Ti­sza II. Tsz a FAO modell­­gazdasága, és nem sok ilyen van az országban — jegyez­tem meg. — De Kisújszállás nem 30, hanem több mint 155 éve város. 1820-ban kapta a városi rangot, — érveltek. — És tegyük hozzá, hogy mezővárosit, — mondtáls szinte kórusban. Az alap nem látszik — Mi azt is leírtuk, hogy az a számottevő fejlődés csak az utóbbi néhány év­ben volt, és ha a jövőben nemcsak az emeletes házak épülnek majd ilyen tempó­ban, hanem, minden más, amikre szüksége van az em­bernek, akkor nem türel­metlenkedünk. Nemcsak lak­ni, hanem élni is szeretnénk ebben a városban, s szívesen dolgozunk érte. De mi arra a biztosíték, hogy ilyen lesz a város jövője? A kérdést Oláh Lajosnak, a városi tanács elnökhelyet­tesének továbbítottam. — Egy háznál is az alap megépítése a legnagyobb munka, és végül semmi sem látszik belőle. Kisújszálláson 1970-ig alapozni kellett, hogy leradírozhassuk városunk neve elől a „falusias” jelzőt. — A Szolnok megyei me­zővárosokról írt tanulmányá­ban pedig ezt a jelzőt hasz­nálta. — Igen, mert valamennyi­nek közös jellemzője, hogy nagyon kevés a magas, több­szintes épülete. Kisújszállá­son 1945-től 1968-ig egyet­len emeletes lakóház épült. És nemcsak azért mert az emberek kezdetben idegen­kedtek a bérházaktól. Előbb szennyvízcsatorna, gáz- és vízvezetékháiózat kellett, hogy emeletes házak is épülhessenek, hogy iparosí­tani lehessen, hogy munkát kapjanak, itt maradjanak az emberek. Kisújszálláson 1941-ben még 14.460-an él­tek. 1963-ban már csak 12.930-an. Ma már újból a 14.000 felé haladunk, és ez .elsősorban az ipartelepítés­nek köszönhető. Az új üzemeknek nemcsak munkaerő, hanem víz és gáz is kellett. Sok 10 millió fo­rintot ástak a föld alá az utóbbi öt esztendőben. Több mint 9 millióba került a csatornázás, amelynek költ­ségét javarészt a tsz-ek, a vállalatok fedezték. Ha a téglagyár nem saját költsé­gén, és nem a városon át vezeti új telephelyére a gázt, 13 millió forintba került vol­na Kisújszállásnak a gázve­zeték kiépítése. Eary szerződés 12 aláírás — Mindez csupán a fun­damentum volt, ezután kel­lett eldönteni, — folytatta az elnökhelyettes — mi épüljön rá. Az első helyre került & lakás. Hat év alatt 200 épült ide a város szívébe, az eme­letes lakótömbökbe. A fel­­szabadulás után bölcsődénk sem volt, az óvoda pedig le­égett. Ma 5 óvodába és 2 bölcsődébe vihetik az anyák kisgyermekeiket. De a kaszi­nókból, magánházakból kia­lakított gyermekintézménye­ket állandóan toldozni tol­dozni kell. Zsúfoltak. — Látja. — egy dossziét tett elém. — Szocialista szer­ződés 42 üzem, vállalat, szö­vetkezet, intézmény névsorá­val. Az ő segítségükkel és pénzükből lesz új, 75 szemé­lyes óvoda és a napközi ott­honnak modern ebédlője. Közös erővel és nagyon sok társadalmi munkával épült fel 1967-ben a város strand­ja is, aztán később a mentő­­állomás, majd a szolgáltató­ház, 1973-ban az ABC-áru­­ház, így készült el a vízve­zetékhálózat és az új fedett vásárcsarnok. Kisújszállás a városok közötti társadalmi munka versenyben az utóbbi 8 év alatt hétszer a győztesek között volt. Ez az egyik ga­rancia 'árra, hogy Kisújszál­lásból „igazi” város lesz. Ez volt hát az a lendület, amiről a tenniakaróan türel­metlen fiatalok beszéltek. Milyen lesz a folytatás — kérdésemmel Ponyokai Bá­lintot kerestem fel. akit szep­tember 9-én választott meg tanácselnöknek a városi par­lament Park m bődAk helyón * — Jöjjön velem! — invi­tált A hideg, párás levegő csapta meg arcunkat, mikor kiléptünk az utcára. — Itt álljunk meg a park előtt. Látja — mutatott a főút­vonalra, — A régi emeletes házak a gimnázium, az ál­talános iskola- az egykori bí­róság és a vendéglő az út mentén épült. Az új lakó­tömbök is itt vannak. Szaná­lás és rekonstrukció a vá­rosközpontban, ez a fejlesz­tési elképzelés. Az idén el­készül egy újabb, 48 lakásos OTP-ház és itt szemben a parkkal elkezdjük a kétszer 19 lakásos OTP-ház alapozá­sát; a földszinten modern üzletsor lesz. Hozzá kapcso­lódik majd a város legma­gasabb épülete, egy kilenc szintes lakóház. S hogy ne „szomjazzanak” az emeleti vízcsapok még nyáron sem, szeretnénk a középtávú terv­be beszorítani egy víztároló építését. — Az újabb milliók már nem a földbe kerülnek? —■ A víztoronyhoz körül­belül 9 millió forint kellene. De mutatok valamit, ami szép lesz és nem kerül mil­liókba. Szeretnénk méltó kör­nyezetet teremteni a város egyetlen műemlékének, a templomnak és a szomszéd­ságában épült két új épület­nek a szolgáltatóháznak és az ABC-nek. A bódés piac hamarosan az új vásárcsar­nokba költözik, parkot és gépkocsiparkolót építünk a helyén. Nem vilá emegváltó tervek. Űjabb lépés, amit a közös erőből a városunkért tehetünk. Kovács Katalin Következik: Üzemek a semmiből. Hat és fél millió nyereség fí in llioraoJi’í fonna olaj A Barátság II. kőolajveze­ték fényeslitkei fogadóállo­másán tegnap házi ünnepség keretében emlékeztek meg arról, hogy a szivattyúállo­másra megérkezett, illetve azon áthaladt a tízmilliomo­­dik tonna olaj. Az első ton­nányit 1972. szeptember 29- én továbbították Az azóta ’ltelt időszak legfőbb érde­­sége éppen az volt. hogy fogadóállomás- és vezeték- Mdszer zava ‘a’^nul. meg­­-kítás nélkül működöt Napról napra fogadta és to­vábbította a programban meghatározott mennyiségű olajat, A vártnál jobb eredmé­nyekkel zárták az elmúlt évet a jászberényi Városi Tanács gazdálkodási vállala­tai. A Vegyesipari Szolgál­tató Vállalat már november végére teljesítette éves ter­vét. így árbevétele az évvé­gére meghaladta a tervezett 33 millió forintot. Nyeresége 6 és fél millió forint volt. Legnagyobb részlege a kesz­­tyűüzem több mint 370 ezer pár bőrkesztyűt készített munkavédelmi célra. Új ter­mékeiből a bőrkötényekből és lábszárvédőkből is hiány­talanul kielégítették a sieg­rendelők igényeit. Jól dol­goztak a többi részlegek is. A textilüzem dolgozói ipari hulladékok hasznosításával 20 ezer polírozó korongot. 800 ezer hordhevedert és 130 ezer pár molinó kesztyűt ké­szítettek A bútoripari rész­leg kisbútorok gyártásával járult hozzá a vállalat ered­ményeihez. Keresett cikk volt az üzemben gyártott bútorgarnitűrákat kiegészítő egyajtós szekrény. garzon ágyneműtartó, a cserélhető fiókrendszerű íróasztal, és a három különböző típusú do­hányzóasztal. Szerelik a szovjet N—12 jelű linotype sorszedőgépeket — ezeken a gépeken sze­dik majd a Néplapot is — az új szolnoki nyomdában. A decemberben érkezett 4 szedőgépet szovjet szakember irányításával állítják össze a nyomda szerelői. A gépek szerelését előreláthatóan január végén, február elején fejezik be Üdültetés egycníősdi nélkül Takarékossági intézkedési tervek a téesze tben (Tudósítónktól) Szolnok megye mezőgazda­­sági téeszeiben az éves ter­melési tervek kimunkálásá­val párhuzamosan, önálló ta­karékossági intézkedési ter­vet is készítenek. Március 31-lg 84 nagy­üzem veti papírra vala­mennyi üzemág gazdasá­gos működésének felté­teleit, a takarékossági teendőket. Mint ismeretes a mezőgaz­daság az egyik legnagyobb energiafogyasztó, az erő- és munkagépek, szállító jármű­vek ezreinek üzemeltetése az üzemanyagok tíz és százezer tonnáit igénylik A téeszek­­ben ezért szükség szerint energetikusi képesítéssel rendelkező szakembereket is alkalmaznak. Kezdeménye­zik a célszerű és takarékos üzemanyag-felhasználást az­zal is, hogy korszerűsítik a talajmű­velést, egy vontatással több munkaműveletet végeznek el, A szántásban szűkítik az üresjáratokat. Nagy lehetőségek rejlenek a takarékosságra a műtrá­gya és növényvédő szer fel­­használásának területén is, az értékes kémiai anyagok célszerű és időbeli adagolá­sával, a gondos szállítással és tárolással, A beruházásban Is mil­liók megtakarítására kí­nálkozik lehetőség, A megyében az igen drága új állattenyésztési épületek helyett a jövőben elsősorban a rekonstrukcióra fektetik a főhangsúlyt. A régi épülete­ket felújítják, és jóval ki­sebb összegből is megfelelő gazdasági épületeket emel­nek. A tervek elkészítésébe* a MÉM rövidesen irány­elveket bocsájt kJ, amelynek alapján a megyei tanács végrehaj­tó bizottsága is megtár­gyalja a megyei teendő­ket. Az elkészített üzemi taka­rékossági terveket a járási hivatalok vizsgálják maid felül, hogy megfelelnek-e a jogszabályokban előírt köve­telményeknek. A z emberek többsé­gének nincs telke, hétvégi háza, nem futja rendszeres külföldi utazásokra. Még a vállalati és a SZOT-üdülők­­be sem kaphat mindenki be­utalót, mert kevesebb a hely, mint ahányan igényt tarta­nak rá. A szükségesnél ke­vesebbel legfeljebb okosan lehet gazdálkodni, de a ke­resletet nem lehet kielégíte­ni. Gyakran ások sem jut­nak beutalóhoz, akik legjob­ban megérdemelnék a tár­sadalom támogatását: a nagy családok, a gyermeküket egyedül nevelők. Űj üdülők sokasága épült az elmúlt évtizedekben, a hely mégis kevés maradt. Jo­gos a kérdés: miért? Elég összehasonlítani a nemrég megnyitott, első osztályú szállodának is beillő üdülő­ket a régi, többnyire csalá­di házakból átalakított épü­letekkel. hogy magunk is válaszolhassunk. Egyszerűen — igényesebbek lettünk. A városiak leszoktak a fa­lusi rokonokról, beutalót kér­nek, mint a vidékiek közül is egyre többen, akik szintén üdülőben szeretnék eltölteni a szabadságukat. Kényelem­ben, teljes ellátással, s nem is akárhol. Vízpartra, kor­szerű üdülőbe.! mindenki szí­vesebben megy, mint kevés­bé kényelmes körülmények közé. A SZOT éppen ezért az el­múlt években kénytelen volt több régi üdülőt korszerűt­lennek nyilvánítani. Ezek nem feleltek meg a legele­mibb követelményeknek sem, ne—> volt folyóvíz, csato-ná­­zás, főzési lehetőség. Az új létesítmények egyrésze így csupán a bezárt nyaralókat pótolta. A magasabb színvonal ter­mészetesen több pénzbe is került. Egyetlen üdülő férő­hely létesítése az elmúlt év­ben megközelítette a 300 ezer forintot: Könnyű felfe­dezni. mekkora az arányta­lanság a kéthetes beutalók 252 forintja, és az építési költségek között. Még az ön­költséges beutalók valamivel magasabb összege is csepp a tengerben, ha összehason­lítjuk az üdülők építésére, fenntartására „közpénzből” fordított összeget egy-egy be­utaló árával. A számokból tulajdonkép­pen az is kiderül, hogy ilven körülmények között szinte lehetetlen az üdülési rend­szer további fejlesztése. Ha viszont maradnak a régi ál­lapotok. sokan ezután is hiá­ba várnak évről évre a be­utalókra. i A SZOT ezért döntött a közelmúltban az üdülési költ­ségek megváltoztatása mel­lett. Az új térítési rendszer alaptétele helyes és igazsá­gos : aki többet kap. fizes­sen többet, tehát mindenki, aki másoknál kellemesebb körülmények között akarja tölteni szabadságát. Az üdülőket ennek az elv­nek megfelelően, akár a szál­lodákat. „osztályba” sorol­ták. Első. másod- és harmad­­osztályú minősítést kaptak, az árak a két első kategó­riában emelkedtek, a harma­dikban változatlanok ma­radtak. A besorolás azonban kizárólag az üdülők állapo­tát. helyét, felszereltségét vet­te figyelembe, a különböző összegek az épületek által nyújtott adottságokat fejezik ki. Az étkezésért ezután sem kell se1 többet, se keveseb­bet fizetni, mint régen. Bár­melyik osztályba sorolták az üdülőt, egyforma pénzből főznek továbbra is. a szak­­szervezet mindenütt a meg­szokott hozzájárulást fizeti. Naívság lenne azt hinni, hogy a január elsejétől érvé­nyes magasabb térítések egy­­csaoásra új üdülők építését, a mostaniak korszerűsítését teszik lehetővé. Még a fel­emelt költségek is csupán töredékét adják a szükséges fedezetnek. Az első kategó­ria díja a kéthetes turnusra 504 forint, a második 336 fo­rintra emelkedett. Az üdül­tetés fejlesztésének, fenntar­tásának gondja jórészt to­vábbra is az államháztartás­ra hárul. Mégis az a helyes út, hogy az üdülésben is megszűnjön az egyenlősdi. A realitás el-, vének az üdülésben is ér­vényre kell jutnia — a jövő érdekében. A szolgáltatások színvonalát kifejező térítés az adott helvzettel számol. A realitáshoz az is hozzátarto­zik. hogy adott se eseti ha­táron alul a felemelt költ­ségeket kötelezően a szak­­szervezet fizeti. A megváltozóit kélt­ségekben is a szociálr úti­­kai elvek érvényesülnek. A kiskeresetűek, a nagy csalá­dot eltartók, a gyermeküket egyedül nevelők továbbra sem fizetnek tél bet egy-egy beutalóért, mint eddig. Á régi és az új ár közötti kü­lönbség azokra hárul, akik eddig az üdülésben velük egyenlő módon élvezi. a kedvezményeket, holott ná­luk jóval kedvezőbbek a kö­rülményeik. " T:, % BJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom