Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-07 / 5. szám
1975. január 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5JU Megkezdődött a második félcF az általános és középiskolákban — Eredményes vizsgák az egyetemeken, frisko'ákon idei újdonság: újra osztályoznak az érettségin A karcagi Déryné Művelődési Ház képzőművészeti szakkörének tagjai a Győrffy István Nagy-Kun Múzeumban kiállító Gy. Vad Erzsébet képeit közösen tekintették meg. A kiállítás január végéig tart nyitva. Mezítlábos díszmenet Szilveszteti kabaré Egyetlen, nevetésingerlő poén is lehetne, amit Kömlós János, a műsor szóvivője mondott bevezető konferanszában a Rádió Kabarészínháza humorfesztiváljának szilveszteri gálaestjén. Azt állította ugyanis, hogy ezt a műsort inkább az ismétléskor, vízkereszt környékén hallgatja a magyar. Józan fejjel, ami ugye nagy különbség. S mintha valóban tudatosan erre gondoltak, erre számítottak volna a műsor szerkesztői. Ez a kabaré ugyanis józan fejjel józan fejeknek szólt. No, ettől meg nagyon sokat, s nagyon jót nevettünk, így hát előbbi kitételeimet, legalábbis a műsor gerincét tekintve tessék nyugodtan dicséretszámba venni. Leszámítva ugyanis egykét fülbántóan jópofáskodó jelenetet, a műsorszámok többsége igényes, szellemes humorú, s ami a legfőbb — jobb híján így szoktuk nevezni — közéleti töltésű, sőt azt is mondhatnám politizáló volt. Már Komlós János bevezető konferansza több volt mint olcsó poénvadászat, példaként gondoljunk csak az országgyűlési tudósításokat fricskázó eszmefuttatására. Azán a két krahácsi „barátunk” — Agárdi Gábor és Csákányi László jókedvű tolmácsolásában, Peterdi Pál tollából —, nos ők is mintha a megszokottnál többet utalnának nem éppen kedvező jelenségekre. (S végül is baj az, ha nevetés közben esetleg el is gondolkodunk?) Sándor György „humoralitásai” meg éppen igénylik, hogy a hallgató önmagában kiegészítse, amit ő elmond, hiszen sajátos, groteszkbe hajló, intellektuális humorára épp az jellemző, hogy sokszor látszólag elmarad a poén — a feladványt, ha nevetni akarunk, nekünk kell megoldani. Radványi Ervin kissé hosszúra nyúlt jelenete, amelyben „baj van a kréta körül”, szellemes bírálata a sok beszéd mögött meglazuló szervezetlenségnek. S ezzel a szilveszteri gálaest első, valóban józan fejre apelláló része szinte véget is ért. Ami ezután következett, már inkább a spiccesekre számít, a vicc eluralkodik a humor felett. Kis György Mihály és Kapási Miklós Irodalmi hírei inkább az ötlet miatt érdemelnek említést, ez a forma, hiszen alapját a napi hírek adják, többet is adhatott volna. A Mikes—Somogyi duó a rádió Kettesben című műsorát parodizálta kevés sikerreL Jelenetükben a heccelődés már teljesen eluralkodott, s mi több néhány unásig ismert régi vicc is visszaköszönt. Nem sokkal volt igényesebb Szilágyi György Tanácstalan asszony című jelenete sem. Még szerencse, hogy ezt Peterdi Pál Iszunk szeszt című — az emlékezetes, alkoholizmus elleni tévésorozatot parodizáló — jelenete követte, amely friss és szellemes volt. A sok-sok prózát végül Sas József zenés betétje oldotta, majd éjfél felé az est csemegéjeként a Hofi—Komlós páros nevettetett, — bár Hofi szerepe szerint kissé mólésan — most már ismét a „józan magyarodhoz” szólva. — trömböczky — Mintegy másfél millió diák számára szólalt meg hétfőn újra az.,iskolacsengő, az általános és a középiskolákban véget ért a téli vakáció, hozzáfogtak a második félév munkájához. Az ország mintegy 5000 általános iskolájában és 530 középiskolájában az első tanítási napon — az ellenőrzőkönyv útján — hozták a tanulók és a szülők tudomására az első félévben elért eredményeket. (A téli szünetben mindenütt megtartották az osztályozó értekezleteket, a december 21-i helyzetnek megfelelően „lezárták” a diákok érdemjegyeit.) Az érvényben levő rendelkezések értelmében az általános iskolák első és ötödik osztályaiban félévkor továbbra sem osztályozzák a tanulókat. Az első osztályokban a tanév folyamán és a tanév végén is tantervi követelmények alapján kell elbírálni a tanulókat, azonban a továbbhaladás szempontjából a környezetismeret, a gyakorlati foglalkozás, az ének-zene, a testnevelés esetleges elégtelen osztályzatát figyelmen kívül kell hagyni. A januári további munkarendhez tartozik, hogy az ötödik osztályos diákok szüleit országszerte mindenütt tájékoztatják gyermekeik első félévi munkájáról. A most végző nyolcadikosok és szüleik számára pedig hozzáfognak a pályaválasztási tájékoztatás, tanácsadás szokásos évi feladataihoz. Meghirdetik ennek a hónapnak a végéig az ösztöndíjakat is a nyolcadik osztályos diákok számára. A középiskolások januári újdonsága: az érettségi vizsgaszabályzatok megjelenése lesz. Mint ismeretes, némely vonatkozásban a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban egyaránt módosítják az érettségi vizsgák néhány részletét. Ezek közé tartozik egyebek között, hogy — a régebbi eljáráshoz hasonlóan — az egyes vizsgatárgyakban elért teljesítményt ismét öt fokozattal kell minősíteni: jelessel, jóval, közepessel, elégségessel illetve elégtelennel. Egyúttal a szakemberek aláhúzzák: a vizsgálódások során meggyőződtek arról, hogy az iskolák jól fogadták az érettségi vizsgán bevezetett egyéb, korábbi módosításokat. Az észrevételek alapján a szakközépiskolákban — a szakiránynak megfelelően — a mostani újabb módosítás során kötelezően Egyik délután a budapesti köztemető 27. parcellájának 14. sírhelyén nagy robajjal feldőlt a közel hárommázsás gránitobeliszk. Rögtön utána kettényílt a sír, és föltámadt az ott nyugvó halott, név szerint Hajduska Mihályné, született Nobel Stefánia. (1827—1848.) Az obeliszkre idő koptatta betűkkel rá volt vésve a férje neve is; ő azonban, nem tudni miért, nem támadt föl. A borongós időjárás miatt csak kevesen tartózkodtak a temetőben, de akik meghallották a robajlást, odagyűltek. Addigra a fiatalasszony már leverte magáról a göröngyöket, fésűt kért kölcsön, megfésülködött. Egy gyászfátyolos nénike megkérdezte, hogy érzi magát. Köszöni jól, mondta Hajduskáné. Nem szomj as-e. érdeklődött egy taxisoffőr. Most nem vágyik inni, válaszolta a volt halott. Amilyen pocsék ez a pesti víz, jegyezte meg a sofőr, írják elő a matematikát; mindkét iskolatípusban négy órára emelik a magyar írásbeli vizsga időtartamát, s a külföldi ösztöndíjra pályázók sikeres vizsgáját a „közös” tantárgyból elfogadják. A második félév további munkarendjében a tavalyi tanévhez képest nem lesz lényeges változás: az iskolai év eredményes lezárásához az általános iskolákban változatlanul 198 tanítási nap teljesítése szükséges. A gimnáziumokban a kötelező tanítási napok száma az első—harmadik osztályban 192, a negyedikben pedig 174. A tanévet mindkét iskolatípusban június 12—17 között, az igazgatók által kijelölt napon fejezik be, a tanévzáró ünnepségekkel. A középiskolák negyedikben pedig 174. A tansó tanítási nap május 10-e lesz. Az írásbeli érettségi, képesítő vizsgák időpontját az érvényben lévő szabályzatok alapján külön rendelke- | zésben, később jelölik ki. Legközelebb március 15-én, majd március 21-én, továbbá április 4-én, húsvéthétfőn és május 1-én lesz tanítási szünet az általános és a középiskolákban. A tavaszi szünet időpontja: április 5—13. Ugyancsak „félidőhöz” érkeztek az egyetemisták, főiskolások, mégpedig a vizsgaidőszak félidejéhez. „Papírforma” szerint ugyanis február 10-ig tart a vizsgaidőszak a felsőoktatási intézmények különböző fakultásain. Minden tagozatot számításba véve mintegy 100 ezren adnak számot jelenleg felkészültségükről a leendő diplomások. Az oktatási szakemberek véleménye szerint a jelenlegi vizsgaidőszakra általában kielégítően készültek fel a diákok, észrevehetően javult a tanulmányi fegyelem is. Különösképpen jelentős, hogy most adnak számot először a műszaki egyetemeken, illetve főiskolákon azok a munkásfiatalok, akik érettségi nélkül, speciális felkészítéssel és felkészüléssel jutottak a felsőoktatási intézményekbe. Az eddigiek szerint felkészülésük jónak ítélhető és a várakozásnak feltétlenül megfelelő. A második félév küszöbén az egészségügyi és az oktatási szakemberek egyaránt felhívják a szülők figyelmét, hogy az influenza-járvány miatt figyeljenek arra, lázas, beteg gyereket ne engedjenek az iskolába, ezzel ugyanis a járványveszélyt csak fokoznák. neki se volna kedve inni. Hogy mi baja a pesti víznek, kérdezte Hajduskáné. Klórozzák. Klórozni, klórozzák, helyeselt Apostol Barannikov bulgár vidágkertész, aki a temetőkapuban virágokat árult. Ezért ő esővízzel kénytelen locsolni kényesebb palántáit. Valaki azt mondta, hogy ma már az egész világon klórozzák a Vizet. Itt a beszélgetés elakadt. Hát mi újság még. érdeklődött a fiatalasszony. Nincs semmi különös, mondták neki. Megint csönd lett. Ekkor eleredt az eső. — Nem fog maga megázni? — kérdezte a föltámadottat Deutsch Dezső horgászbot-készítő kisiparos. Nem számít, mondta Hajduskáné. Ö direkt szereti az esőt, ___ Most került a nyomdába egy visszaemlékezés gyűjtemény. „Harcainkra emlékezünk” címmel, Győri Tibor szerkesztésében jelenik majd meg. A megye munkásmozgalmának veteránjai ismertetik benne életútjuk főbb állomásait, nevezetes sorsfordulóit. A készülő kötet anyagából ismertetünk most egy olyan részletet, amely azt bizonyítja, hogy megyénk fiai és lányai készek voltak harcolni a fasiszták ellen, s ha úgy adódott, fegyvert is fogtak. Juhász Imréné, a megyei tanács nyugdíjas elnöke így ír erről visszaemlékezésének abban a részében, mely azt ismerteti' milyen hatása volt annak, hogy az Ideiglenes Kormány önkéntes jelentkezőket várt a németek elleni harcra: — Mezőtúron kilencvenhatan jelentkeztek, közöttük harmincöt nő. Azt nem tudom, hogy az önkéntesek közül országosan mennyi volt a nők aránya. Nálunk 16—17 éves lányok is jelentkeztek, s mivel én voltam a legidősebb az akkori 33 évemmel, szakaszparancsnok lettem. Február végén bevonultunk. A férfiak Hajdúhadházára, mi nők pedig a Debrecen melletti Pallagpusztára, egy grófi kastélyba. Itt állították fel a hatodik női kiképzőtábort. — Bevonulásunkat nagy ünnepség előzte meg. Vagy kétezer ember jött össze Mezőtúron, a Fő téren, ahol zenekar is játszott. Még a mai napig sem tudom pontosan, honnan vették. Mi, bevonulok ott álltunk sorban, külön a férfiak és külön a nők. Az attól függ, milyen az az eső, jegyezte meg a néniké. ' Ö erről a langyos nyári esőről beszél, közölte Hajduskáné. Hogy neki viszont semmilyen eső se kell, mondta Apostol Barannikov, mert elriasztja a látogatókat a temetőből. Hogy ezt ő nagyon meg tudja érteni helyeselt a horgászbot-készítő kisiparos. Most hosszabb szünet állt be a társalgásban. — Hát meséljenek már valamit! — nézett rájuk a föltámadott. — Mit meséljünk? — mondta az öreg nénike. — Nincs nekünk annyi mesélnivalónk. — Nem történt a szabadságharc óta semmi?. Csatári volt a parancsnokunk. egy régi, baloldali érzelmű katonatiszt. (Nem emlékszem Csatári keresztnevére.) Hivatalosan búcsúztattak bennünket. Volt szónok a kommunista párt részéről, majd több százan kísértek az állomásra. — Egy vonatszerelvényen lefoglaltak nekünk egy üres tehervagont oda szálltunk fel miközben az állomáson már rengeteg ember várakozott a beérkező szerelvénvre. — Megérkezve szálláshelyünkre, Pallagpusztára, megkezdődött számunkra a katonai kiképzés. Először a fegyverekkel való bánásmóddal ismerkedtünk meg. Közben valami elfogadható szálláshelyről és felszerelésről is gondoskodni kellett. — A volt grófi kastélyból nem sok maradt, illetve csak az istállók maradtak úgy — ahogy épségben. Először az egyik istálló padlásán kaptunk helyet, amelyiknek belőtték az egyik oldalát, s a szél behordta rajta a havat. Hideg volt hitvány télikabátunk nem melegített. Ketten kaptunk egy pokrócot, hatan egy csajkát és sorba álltunk az ennivalóért. Szóval nem valami jól indulta dolog, mert legalább egy-egy pokrócot adhattak volna mindenkinek, vagy egy-egy lábast, ha ennivalóért megyünk. — Jó sokára hazamentünk utánpótlásért hogy vigyünk magunkkal edényt, meg ruhaneműt. Parancsnokságunk már jó előre megbeszélte a mezőtúri pártszervezettel, hogy értesítsék a hozzátartozókat hogy amit küldeni akarnak, azt vigyék a párt—• Mindig történik valami —■ legyintett a kisiparos. — De ahogy a német mondja: Selten kommt etwas Besseres nach. — Ez van! — tette hozzá a taxisofőr, és minthogy csak fuvart szeretett volna fogni, csalódottan visszasétált az autójához. Hallgattak. A föltámadott lenézett a gödörbe, mely fölött nem zárult össze a föld. Várt még egy kicsit, le látva. hogy mindenki kifogyott a szóból, elköszönt a körülállóktól. Viszontlátásra — mondta és leereszkedett a gödörbe. A horgászbot-készítő kisiparos, hogy el ne csússzon a sáros agyagon, előzékenyen a kezét nyújtotta neki. — Minden jót! — szólt le a fiatalasszonynak. , — Mi történt? — kérdezte tőlük a bejáratnál a taxisofőr. — Csak nem mászott vissza a sírba? — De visszamászott — csóválta a fejét a nénike. — Pedig milyen jól eldiskuráltunk. helyiségbe. Egy fiatal lánv^ nyal hazaindultam az öszszegyűjtött holmikért. Fegvvernektől gyalog mentünk Mezőtúrig, ami kb. jó 50 kilométer. Éhesek voltunk, és be-bementünk az útmenti házakba valami ennivalót kérni, de sehol nem adtak. Katonai felszerelésünk még nem volt, mert felvették ugyan a méretet a ruhára, de csak sapkát és karszalagot kaptunk, ez jelezte, hogy katonák vagyunk. Mikor a falusiak meglátták a katonai karszalagot, nem adtak ennivalót. azt mondták, nekik sincs mit enni. Mondtuk, hogy van pénzünk, kifizetjük, adjanak tejet. Azt mondták; nincs, pedig mi láttuk, hogy van. Féltek tőlünk. Az egyszerű emberekben nagy volt a bizonytalanság, nem tudták, hová tegyenek bennünket. Ilyet még sohasem láttak. Két magyar nő civilben, katona sapkában, karszalagosan. Mezőtúron összehordtak mindenféle dolgot a mi számunkra. Még lovaskocsit is adtak, azzal vittük magunkkal a holmikat. — Van még egy dolog, ami számomra mindig nagyon emlékezetes marad — főleg május 1-én. vagy ha Debrecen felé járok. Az első szabad május elseje, amit Pallagpusztán tölötttünk. A mi női szakaszunk kapta azt a kitüntetést, hogy részt vegyen Debrecenben a díszfelvonuláson. Igen ám. de hogyan? Még nem volt meg a felszerelésünk, szedett-vedelt holmikban voltunk. Az egyiknek magassarkú cipője, a másiknak olyan bakancsa volt. hogy kikandikált belőle a lába. Volt olyan is, aki mezítláb járt. — Amikor a fő téren már közel voltunk a tribünhöz, és a díszlépésre került a sor, azt mondtam a nőknek: Gyerekek, hogy egységesek In—ünk, mindnyájan menjünk mezítláb, vessük le a cipőnket. A parancsnokunk is egyetértett ezzel és az első szabad május 1-én, a debreceni főtéren mezítláb vertük a díszlépést. — Május 16-án leszereltünk, és visszamentünk Mezőtúrra ... A krónikás még hozzáteheti: Vissza Mezőtúrra, viszsza az életbe, megkezdeni azt a politikai harcot, mely a fegyveres küzdelemmel is felér, és akkor már aktuálisabb is volt annál. Eredményei pedig kézenfekvő, szembetűnik még a közömböseknek is. A májusi díszszemléken pedig a lánet*>loas rakétalövo^ek dübörgése idézi annak a haidan v- ’t mezítlábos díszmenetnek fegyelmezett, lelkes ritmusát. S. B ......................... ■ —--------------■■ Örkény István Nincs semmi újság f
