Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-30 / 25. szám

1975. Január 30.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Mesevilág, humor szobrokban

Nagy István kiállítása lúrkevén

A megyei állami építőipari vállalat munkásai es vezetői tegnap délután vendégül látták Székely Gábor igazgatóval az élen a szolnoki Sziligeti Színház harminc tagját.

A találkozó Jakus Vendel igazgató köszöntő szavaival kezdődött, amit meleg hangú baráti beszélgetés követett. így többek között szó esett arról is, hogy a Hazai esték című tv-müsorban a vállalat színházszerető dolgozói is részt vesznek. A beszélgetés után a vendégek megtekintették az épülő III. sz. irodahazat és a Pelikan Szállót — ahol Varró Sándor építésvezető beszélt munkájukról, az építkezés jelenlegi helyzetéről. A találkozó végén a vállalat igazgatója a Pelikán Szállót ábrázoló kerámia plaketteket adott át a színészeknek.

Február végétől

Különleges fogászati szakrendelés Szolnokon

Arany lett volna, de rés nem

— A népbetegségnek számító fogszúnál is gyakoribb a fogágybetegség, aminek következtében élőbb-útöbb ép fogak is kihullnak, — mondotta beszélgetésünk alkalmával dr. Csordás József, a Szolnok városi körzeti fogászati csoport vezető főorvosa, •— E betegseg gyógyítására, illetve megelőzésére alakult két évvel ezelőtt Budapesten a paradontológiai szakcsoport. A távlati tervek szerint teét-faárom éven belül minden megyeszékhelyen, később pedig más városokban is lesz ilyenszakrendelés.

— Szolnokon milyen lehegyógyvizünk van. A hidroterápiát ezért rendeztük be a Tisza Szálló fürdőjében. Ilyen kedvező párosítás, hogy a szakrendelő mellett legyen a szájzuhany, nincs sehol máshol az országban.

—- Mi tette ezt lehetővé?

Mindenekelőtt a nagymérvű társadalmi segítség. A' Víz- és Csatornaművek például két helyiséget biztosított, s az egyiket be is rendezte. Mindössze 30 forintért tíz szájzuhanyt biztosít a betegeknek. A .fűtésért, világításért a helyiségek használatáért nem kér pénzt intézményünktől.

a tanácsi költségvetésből erre nem jutott fedezet. Tudtuk, hogy a fogágybetegség elég gyakori a Tiszamenti Vegyiművekben, s ezért fordultunk annak igazgatójához. Dolgozói számára egy évig biztosított ingyenes szájzuhany kezelés ellenében ötvenezer forintot juttatott a száj rózsák elkészítéséhez. Amikor meglett a pénz, nem volt- kellő átmérőjű rézcső. Mondhatni arany lett volna, de réz nem. A város harminc anyagbeszerzője kereste szerte az országban. A végén szerencsére minden rendeződött.

— Mikor kezdődik a pa-A tűrkevei Finta Múzeum figyelemre méltó művészeti rendezvényei sorában most Nagy István szobrászművész alkotásaiból rendezett kiállítást. A művész jelentős számú művét mutatta be a közönségnek, amellyel szinte az első munkáitól kezdődően az utóbbi évek alkotásáig követhetjük tevékenységét.

Láthatjuk így az ötvenes évek második felében készült kisbronzokat; köztük a már több ízben emlegetett egész testével, minden izomszálával ,fbőgő” Biká-t, a patáját játékosan kedves mozdulattal emelő Csikó-t Találkozunk az első terrakotta figurákkal, s ezek mesevilággá érlelődött színes üveggel, fémmel, kövekkel díszített samott változataival. S örömmel fedezzük fel Nagy István kiállításán azokat az ólom plasztikákat, amelyeket 1970-ben, a1 Damjanich múzeum gyűjteményes kiállításán megszerettünk.

így üdvözölhetjük a Bimbózó szerelem kettős alakjának^ egyik változatát, a vidám, humoros mozdulatokból komponált Játszó gyermek sorozatot, a Tornászokat, az ízes-formás Fürdő bocs-át, a Delfines kislányt stb. És ezeket az alkotásokat nézve, egyenként figyelmesen élvezve-szemlélve ismét csak azt írhatjuk, amit Nagy István 1970-es kiállítása után is kifejtettünk, hogy ezek a művek nagyobb méreteket, nagyobb teret és nemes anyagot követelnek. S itt akár egyetlen alkotást is hozhatnánk bizonyítékként, a Szolnoki szfinksz-et, amely egymásba fonódó mértanigömbölyded idomaival bármelyik közterünkön helyére találna.

Feltétlen szót kell ejtenünk Nagy István tevékenységének eddig nem eléggé értékelt sajátosságáról, mégpedig a művészet általa művelt területén igen ritka humorról. A szobrászművész alkotásainak jelentős hányadánál az esztétikai-művészi kvalitások kísérőiéként jelentkezik a formákból, a kompozícióból, a figurák egymáshoz való viszonyából adódó, a nézőben örömet, mosolyt, valamiféle gyengédséget ébresztő hatást. Talán ázzál lehetne legjobban, legszemléltetőbben érzékeltetni a szunyókáló Sünike, a Számadó subája mögül előbújó, szégyenlős csacsi fej, vagy a Vakarózó puli

ménynek az alapját. És főként az a szeretet, amellyel gyerekeket, a gyermekeikkel játszó anyákat, apró állatokat szemlél, s amelyet képes művészetében számunkra is megfogalmazni.

Ez az alapérzés, valamint az a tény, hogy Nagy István maga is szeret „játszani”, szereti a mesét, a regék fantáziavilágát, az utóbbi években egy új, területet nyitott meg számára. Samottból készített figurái között is több mesealakot találunk. (Kecskecár, Török basa, Sárkány stb.)

Nagy István: Boci

kiváltotta érzéseket, hßgy a kiállítás látogatóinak legnagyobb része visszatarthatátlanul meg akarja simogatni.

Nagy István állatszeretete, a macskák, kutyák, s főleg az állat-kicsinyek elmélyült megfigyelése, egy-egy intim mozdulatuk, játékos pillanatuk megragadása és szoborrá nemesítése adja ennek a plasztikáiból áradó öröm-él-Valahol itt kell keresni azoknak a gyermeket számára tervezett „szoborjátékoknak” az alapját is amelyek még csak kisebb méretekben és Nagy 1st vár műtermének polcain, de világosan értékelhető, és élvezhető koncepcióval mutatják be a művész elképzelésének művészi funkcionális előnyeit E, M

Azutánia. ..’*(?!)

vágy „vidék”, a versből

tőség van erre?

— Kedvező számunkra, hogy -a városok közül először Szolnokon alakítottak ki körzeti fogászati hálózatot. Ezáltal többet tudunk nyújtani a betegeknek. A parandontológiai kezelésnek egymással szervesen összefüggő két oldala van. Először meg kell szüntetni a fogágybetegséget kiváltó okokat. el kell távolítani például a fogköveket, a rossz gyökereket, be kell tömni a lyukas fogakat, s ezután kerülhet sor az utókezelésre, amihez az ínyszájzuhany tartozik. Szerencsére

„Eladom a kocsimat, meg

a lovamat” — így' kezdődik a közismert nóta. S így végződik most egy fiákeres pályafutása. * Amikor a szerkesztőséghez hajtott — -alig kéthete — feladni a hirdetést, nem tudtunk beszélgetni.

— Majd máskor — mondta, vár a lovam. ,

Pár nap múlva felkerestem, akkor is éppen a lóval foglalatoskodott házának udvarán.

— A kocsit majd holnap mosom le. Jó meleg vízzel, addig meglesz itt a színben. A másik kettő úgy is tiszta. Ez a Matyi, ez betyár egy ló! Mindig bepiszkítja magát, de azért esténként akar magától hazajön. Visszatartani sem lehet. Csak a zenét nem kedveli, attól a földhöz vágja magát... A Sellő, az igen. A fél városért nem adtám volna! De hol van ő már...

Legyint egyet. B(.-megyünk a konyhába. Szálas termetével lezökken az ágyra. Felesége ételt, italt tesz az asztalra. Szíves szóval kínálnak.

•— Tudja meguntam én mát a bajlódást. Nem en■— Ezek saertnf simán ment minden?

— Korántsem. Hiába volt meg a jószándék, a lehetőség. hiányzott az építőipari kapacitás. Az ügy fontosságát megértve segített végül az Építő-Szerelő Szövetkezet elnöke. Gondot okozott a szájrózsák elkészítése is. A forgalomban lévők drágák voltak. A rendelőintezet műszerésze és a szolnoki városi hálózat fogorvosi újításként hatodáron terveztek meg egy sokkal olcsóbb, jobb szájrózsát. Igenám, de

gednek a főutakra, nem hajthatok már háztól házig. A taxisok mehetnek, én nem. Meg, hogy lassú a konflis. Minek fizetném az adót, any - nyit sem keresek már. Eladom. Elmegyek dolgozni.

Nagyot kortyol a borból. Erős kezével megtörli a száját, aztán térdére ejti, mint a bakon.

— Ismerem az egész várost, itt születtem ötvenegy éve. Ismernek engem is. Meg hát, azt hiszem, szeretnek. Sokan ragaszkodnak a konflishoz, de mit tehetek? Lessem az állomást? Kalaposak, hogy elvihessek valakit?

Fényképeket mutat.

— Látott már ilyen szépet? Ezt a kocsit egyszer a tévé is kölcsönkérte — 2 ezer forintot fizettek érte. Micsoda felszerelés! Pedig mindig leloptak róla valamit. Hol a szőnyeget, hol az ostort. Egyszer elvágták a gyeplőt, amikor belekapaszkodtam hátraestem a két ülés közé.

Rekedt, mély hangján felnevet,

radontológiai kezelés?

—• Most már a második helyiséget is berendezték. A városi tanács egészségügyi osztálya a legmodernebb turbinás fúrógépet hozatta be külföldről. Február végére érkezik meg a svéd ultrahangos fogkőeltávolító berendezés, amiből alig néhány van az országban. Akkor fogadjuk majd a körzeti fogorvosok által beutalt betegeket.

— Valamikor megírták a kuncsaftok, hogy- ekkor és ekkor jönnek, hol várjam őket. Aztán a lakzik! Az volt aztán a nagy divat! Szürke lovakkal, felékesítve, gyönyörűszép szerszámmal, kocsival! Hej, hányszor vittem a fiatal párokat! Csak a saját feleségemet nem. A felszabadulás előtt két nappal esküdtünk. Elrekviráltak mindent... Azután újra kezdtem én is, mint mindenki.

Mindjobban nekikeseredik.

— Nem kell már Tasi Sándor, nem kell már fiáker! Pedig már 12 éves korom-Az első találkozó

Tegnap tartotta első idei találkozóját a kisújszállási Tisza II. Tsz nyugdíjas klubja. Az idős embereket Bozó Imre, a szövetkezet elnöke tájékoztatta az 1974-es eredményekről, majd dr. Petkovics Tamás tartott nekik egészségügyi tanácsadást. A százötven klubtag megbeszélte az idei programokat, majd az est befejezéseként a híres hortobágyi cigányprímás, Burai Zoltán muzsikált nekik.

ban, 1936-ban bakon ültem. Hivatalosan is. Az 52-es kocsi volt az enyém. Akkor még éjszaka is jártunk. Mert hetvenhárman voltunk itt a városban! Aztán mindenki elmaradt: öt-hat éve egyedül, az egyes kocsin.

— Élt-halt a hajtásért —mondja a felesége. Ügy szerette, hogy sokszor még az iskolából is ellógott a nagyapjával. Mert már az is fiákeres volt, no és az apja is. A fiam is imádja a lovat, de őt már nem engedtem fel a bakra. Hegesztő lett.

Konstantia Lajos

A címbeli megnevezés nem hibás, csak szokatlan. Merész költői nyelvüelemény szülötte. Rózsa Endre Búcsú Azutánidtól című versében olvashattuk: „Hazám: örökszép Azutánid, nem ismer még...”. Az azután határozószóból képzett Azutánin szóalak -ia végződésével jól illeszkedik bele ebbe a szósorba: Palócia, Töcia, Ma* tyónia, Sehonnia stb. Ezéka hely, vidék, ország jelentésű megnevezések íróinak nyelvhasználatában eddig is gyakran jutóttak. . nyelvi szerephez. Mikszáth Kálmán pl. a palóc vidéket emlegeti a Palócia névvel: „Palócia nem tündérország ennyire.. (Mikszáth: Vázlatok I. 31.) Apáink gunyoros beszédhelyzetekben. használták a Sehonnia szóalakot annak az elképzelt helynek, tájnak, vidéknek átvitt értelmű megnevezésére, amely a sehonnal. a jöttment, a senkiházi, a csavargó, a Sehonniába való emberek szülőhelye.

Mai költőink a felsorakoztatott megnevezések analógiájára alkották meg a Seholia, a Polgária, a Dinontdánia nagyon kifejező erejű szavakat is. A Seholia két költőnk versében is jelentkezik. A szövegösszefüggésből és a versbeli beszédhelyzetből az is kitűnik, milyen használati értékű a szó. Sárándi József Ezer év című költeményében így ír: „Semmiekhen gazdag Sei. Mába húz a korgó hiány.” Papp József verseimül is a Seholia szóalaköt használja. Hogy milyen ez az .ország”, .táj”

punk róla gúnyt is tükröző felvilágosítást: Seholia: alle»! „az emberek embertelenül emberségesek, k csalók csalhatatlanok, a halók halhatatlanok ...” Ladányi Mihály igen sajátos stíluseszközként él a Dinomdánia szóval Négysoros című költeményé^ ben. Az elkötelezettség álláspontjáról ítélkező, bíráló Ladányi sem véletlenül átkot-* ta meg a Polgária megnevezést sem. A szövegösszefügJ gésből egyértelmű a szó hasz4 nálati értéke. „A i tömegből feltört diadalmasan a KAPARJ KURTA, NEKED IS LESZ kezdetű dal, s élt éri virágzott Polgária.” A költő Idézett szövege és a Polgária megnevezés érzékletesen hívja fel a figyelmünket a ma még fellelhető hibákra s a „visszanagypolgáriasodás” nevetséges tüneteire, veszélyeire

S végül, miért alkotta meg a költő, s miről árulkodik a címbeli Azutánia megnevezés. A vers és címe merész képzettársításokra ingerli aa olvasót, annál is inkábbj mert az azután határozószónak nagy a jelentésköre és változatos a használati értéke. Melyik értelmezés helyes. az olvasó döntse él: Azutánia az az ország, amelyben az emberek feltételekhez szabják tevékenységüket: Azután végzek társadalmi munkát, ha a szomszédom is vállalja. Előbb fizessenek, azután jobban dolgozunk.

ítt. Bakos József'

A olt, nincs fiákeres