Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-28 / 23. szám
SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 3 19fSvJaani4^r "8., TÍJL A FÖLDEKEN .......■»............................. Nincs kényszerpihenő Sokáig úgy élt az. emberekben, hogyha a határban learatták a bűzét, felszedték a cukorrépát és az utolsó szem kukorica is á magtárba került* akkoy a mezőgazdaságban dolgozók „hazamehetnek aludni”, > Persze ez így sohasem volt igaz, s ma már egyre kevésbé a^. Ma már a termelőszövetkezetekben is egyre többen kapnak folyamatosan munkát január 1 -tői december 31-i% izeket az embereket kerestük meg, és. beszélgettünk, *l, 'néhányukkal: mivel telik idejük télén? A GÉéM^HGLYlIEW A j-ászklséri • Lenin Termelőszövetkezet gépműhelyében nyüzsgői, munka fogad. Szétszerelt , traktorok korul olajos n^unkaruhába bújt emberek dolgoznak, a hegesztés jfcék fénye villan, kopácsolÍ43 hallatszik, Birkás JózseL traktoros egy pótkocsi kerekét szereli szét, “*-,Kí kell cserélni a fékdojóokat, mert már egyálta- 1 zn nem fognak. Amikor (ésszel kerékagyig jártunk a sárban, bejutott az minden - '(jóvá, a legkisebb résen is. A magtár környékén meg sok a. szállítani való. Ha megjavítottuk a pótkocsit, újra „befogjuk” a traktor mögé, a téli gépjavításra csak kérőbb kerül sor. Kovács . Mihálynak nemcsak a neve, foglalkozása is Jkq«ác§. Mikor rátalálok, éppen ,egy borpnát javít. Hasonlít-e mestersége a lópatkoío kovácséhoz? —r Nem nagyon — válaszolja. Ebben a műhelyben most már inkább a gépek alkatrészeit . javítjuk. .Amit nyáron és ősszel elnyűnek az emberek és a föld, azt próbáljuk „helyrehozni”: eke vasat élezünk, fogat cserélünk a boronában, elkészítjük az apróbb gépalkatrészeket. A másik műhelyben lovat is patkóinak, két kovács ott dolgozik. Hárman vagyunk összesen a Szövetkezetben, dé ahogy hflülqm, nem is nagyon leszünk többen, mert az iskolában négy éve nem választóttá senki ezt a szakmái- T- Pedig ez a munka égy kicsit művészet i§... — Jó lenne azt tudni, amit az öregek tudtak. Több ez mint szakma. Nem mondom, hogy én nem tudok megcsinálni egy virágtartót, vagy egy éjjeli lámpát, de ez kevés- Nincs kitől tanulni, idő sincs rá, meg aztán lassan el is felejtjük a régi mesterfogásokat. Üjakat tanulunk, hiszen ez a foglalkozás is „iparosodik”. SZÍXTAXAK A TRAKTOROK Egyelőre csak hallani, hogy a közelben egy lánctalpas traktor szánt, látni nem lehet a nagy ködtől. Aztán hirtelen előbukkan a DT— 75-ös, vezetőfülkéjében P. Nagy Istvánnal, a tiszafüredi Hámán Kató Tsz traktorosával. Felkapaszkodom a meleg kabinba, becsapom az ajtót, kívül hagyva a nyúlós, csepegő ködöt. P. Nagy Istvánon látszik, hogy fáradt. — Mikor kezdődött a műszak? 1 —- Este II-kor, amikor már egy kicsit megfagyott a talaj. Nappal nem tudunk rámenni a földre, és csak addig szánthatunk, amíg ragadni nem kezd. így aztán délelőtt tíz óra tájt abba kell hagyni a munkát. Pedig éjjel, ráadásul ködben szántani nem leányaiéin- Úgy figyelek egész idő alatt, hogy majd kiguvad a Szemem, de akkor sem Iátokat méternél távolabb. — A gép hogyan boldogul a földdel? — Nem tudom, hogy milyennek nevezzem ezt a földet, de olyan istenverte,, hogy a DT csak két ekefejet tud elhúzni, azt is csak úgy, ha nem szántunk 25 centiméternél mélyebben. Most jöttem ki a műhelyből, mert a mylt hét elején „kiment a traktor sebváltója’Y hat nap. kellett hozzá, amíg rendbehoztuk. Ezt js ennek a nyálkés időnek köszönhetem. — A szövetkezetben mikorra fejezik be a szántást? — „Nyomjuk”, ahogy tudjuk*; hiszen el vagyunk maradva, de február igencsak eljön, * mire elkészülünk a szántással. Látja, most is annyira ragad, hogy alig mozognak a lánctalpak. Ha kiérek, otthagyom a gépet a tábla szélén, estig ott marad. Megvár. CSOMÓZZAK A rohXaat Köd lepi a jászapáti Velemi Endre Termelőszövetkezet dohánypajtáját. Elrejti a világ szeme elől az ott dolgozó embereket. A műútról csak a bekötőutat veszi észre a? idegen, de az öreg (anyában már jóleső meleg fogadja. A mestergerendás ház illatozik a dohánytól, amelyet asszonyok ' válogatnak, osztályoznak, kötöznek, báláznak a hosszú asztalokon. — Mikor kezdték a benti munkát? — Az őszi hajrá, a kukoricatörés befejezése után, vagyis december közepétől — válaszol Gojsza Józsefné. — Jó melegben vagyunk, így aztán megy a munka. Meg keresünk egy kis pénzt is. Nem Úg3r, mint régen, mikor kemence mellett telelt a paraszt és azt „pusztította” amiért egész nyáron izzadt, A biztos és folyamatos egész évi munka szinie áldás. Tizenöt éve múlt mióta a szövetkezetben dolgozom, de tétlenül alig töltöttem még telet.- Ha befejezik a dohány osztályozását, hogyan tovább? •— Számításaink szerint február végéig is eltart, míg bekötjük az utolsó csomót, utána pedig, mint mindig, a kertészetbe vagy a növénytermesztésbe megyünk dolgozni. A.CnV.CGiŐK KÖZÖTT Nád, nád ameddig a szem „bírja”, ezt látni a Hortobágy szélén Nagyiváa határában. A nád több mint három és fél millió forintot „hoz" a helyi Petőfi Termelőszövetkezetnek, és munkalehetőséget biztosít télen is a tsz tagjainak. — Mindennap kijárunk a „határszélre”, vágjuk a nadat kézzel, géppel, ahogy tudjuk, majd kévébe kötve szállítjuk be a feldolgozó üzemünkbe —■ mondja Gyöngy Tamás szövetkezeti tag. — Feldolgozás? Mit készítenek a, nádból? — Méretre vágjuk, Utána kévébe kötjük. így exportáljuk, főleg Hollandiába, Dániába, NSZK-ha, de vásárlónk az NDK is. Az a fő, hogy az aratással és a feldolgozással egész évben van munka szól közbe Gyöngy Imre, aki csak névrokona munkatársának. — Én sokáig eljártam a falumból dolgozni, még Pesten is kikötöttem, de amikor megtudtam, hogy itthon is biztosítják a mindennapi kenyeret, hazajöttem.-T- Braun—Béna — Esztergom—Szolnok Versenyző városok kézfogása Kukri Béla, a szolnoki Városi Tanács elnöke hétfőn hivatalában fogadta Brunszkó Antalt, Esztergom tanácselnökét és Szederkényi Jánost, a művelődésügyi osztály vezetőjét. Esztergom tanácsi vezetőinek fogadásán ott volt Brezvai István, az MSZMP szolnoki Városi Bizottságának titkára és Bíró Boldizsár tanácselnök-helyettes is. HIRM AGY AB AZ ATUNK: A Hazai esték sorozatában fgferuár 7-én Szolnok—Esztergom vetélkedőjét láthatjuk majd. A képernyőn — mint már megszoktuk — a televízió stúdiójában ül majd a két város tanácselnöke, a helyszíneken pedig ebben az esetben a 70 ezer lakosú Szolnok és a 30 ezer lelket számláid Esztergom legjobb ismerői mérik össze tudásukat; Brunszkó Antal Esztergom Város Tanácsának elnöke és Kukri Béla Szolnok tanácselnöke nem február 7-én pénteken találkozik először egymással. Ugyanis Esztergom yegetöi baráti látogatásra eljöttek Szolnokra, hogy a 900 éves város jelenével, örömeivel és gondjaival közelebbről is megismer ked jenek. Szolnok . szívélyesen, örömmel fogadta esztergomi vendégeit, Kicsit a fiatalabb „testvér” örömével is. Hiszen Esztergom 1972-ben ünnepelte alapításának ezredik évfordulóját. A Duna-parti város gazdag történelmi múltra tekint vissza. Történelme során vplt királyi székhely, főváros és megyeszékhely is. Aki Esztergom nevét hallja, gondol a bazilikára, a vármúzeumra és a Várhegyre. A Hazai esték egyórás esztergomi adása remélhetőleg további ismereteket nyújt majd a harmincéves fejlődésről. Megtudjuk, hogy Esztergom ma már nemcsak ‘ idegenforgalmáról, hanem gép- és műszeriparáról is nevezetes* Minderről baráti beszélgetvén hallottunk tegnap a városi tanács elnökének tagadó szobájában. A szolnoki vezetők el-, mondták, hogy a Hazai esték sorozatában Szolnokot mint vasutas várost mutatja be a televízió. Minden bizonnyal azonban bemutatják a 900 éves város fejlődését, hatalmassá nőtt iparát is, 1972. augusztus 20-án ^s?*ergcm ezeréves fennállását ünnepelték a Duna-parti városkában. Ez év augusztus 20-án a 900 éves Szolnokot kpszöntjük itt a Tiszapartján. Február 7-én a két város szorgos hétköznapjait, embereinek, életét láthatjuk. Az ismerkedés, barátkozás megkezdődött. És ez a legfontosabb. Bárki legyen is a „győztes”... ......._ _ — góskútl —; Dr. Gergely István látogatása a Szolnoki Papírgyárban Tegnap délután dr. Gergely István, a Szelnek megyei Pártbizottság első titkára, Barta Lászlónak, a megyei pártbizottság titkárának ép Sándor Lászlónak, a Szolnok városi Pártbizottság első titkárának társaságában a Szolnoki Papírgyárba . látogatott. A rövid, alig 2 órás villámlátogatásra két okból került sor, — A gyár, az egyik legrégebbi ipari bázisa megyénknek, az idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. Szeretnénk közelebbről megismerni, vezetőivel, munkásaival szót váltani, ez látogatásunk egyik indoka —■ mondta dr. Gergelv István. ■— A másik, a sok jó hír, amit a gyárról hallottunk. Eljöttünk, hogy eredményér ikrái, terveikről, ‘ gondjaikról még többet megtudjunk, A vendegeket Szilágyi Ottó, a gyár igazgatója tájékoztatta az 117? dolgozót foglalkoztató üzem termelési profiljáról, gazdasági eredményeiről.-- Ez az üzem, amely 1935-ben titkos tőkés vállalkpzáík.é n\ jött létre és egy évre rá esődbe ment, amely f950-ben ÍQ évvel a talpraállása után majdnem, teljen sen leégett, ma 26 ezer tonna papírt gyárt évente. Gér pein 600 féle papíripari terv méh készül és évi termelési értéke 650 millió forint. Ebből 70 millió nyereségünk — fűzte hozzá nyomatúkkal Szilágyi Ottó. majd a terveikről, a fejlesztési lehetőségekről beszélt, Elmondta, hogy a gyér bővítése, rekonstrukciója — amely egy új modern papírgép üzembe állítását és két aiapsonytermelékenységű gép „selejtezését”, a két műszak bevezetésének lehetőségét jelenti — az eddigi számítások szerint 3 milliárd forintba kerül A terv, bár még nincs rajta végleges pecsét megegyezik a népgazdaság fejlesztési elképzeléseivel. Az igazgató rÖYió tájékoztatója után Varga Sandomé, az üzemi pártbizottság titkára, a párt-, a. szakszervezet és a KISZ-fiatalok munkájáról számolt be a vendégeknek. A hallottak alapián dr, Gergely István így öszszegezte véleményét: ~ A papírgyárat ügy tekintjük, mini a mynjzásvár ros, g megye olyan ipari bázisát. amelynek politikairgazdasági hatasa messze túl jut a gyár kapuin. TydÓVk. hogy jObtí? százalékos haszgnkulccsal termelni ebben a gyárban — ma, amikor megdrágult a nyersanyag, s U papír ára nálunk még mindig glcpóbb. mint bárhol a miágon — nem könnyű. Az eredmény rengeteg apró részfeladat összehangolt jó megoldásán múlik. Mindez az ésszerű üzemszervezést, <* szocialista brigádok, a gyár kommunistáinak, vezetőinek munkáját dicséri. Tudják, hogy a gyár a nők és a fiatalok bázisa, 450 nő dolgozik az üzemben és a munkásoknak majdnem 53 százaléka 30 éven aluli. Ez az arány igaz, biztosítja az utánpótlást, de gondot is jelent. A fiatalok szakmunkássá nevelésének, lakásszerzésének, szórakozási lehetőségeik megteremtésének gondját. Időszerű lenne, és szeretnénk, ha a gyárnak nemcsak a termelési, hanem a kulturális és szociális bázisát is minél előbb és minél gyorsabban létre lefiétnp hozni. A beszélgetés után a vendégek végignézték az üzemcsarnokokat, de nemcsak a gepek működése, a papírgyártás technológiája érdekelte őket, hanem az is. hogy a munkások, milyen körülmények között dolgoznak, fizetési napon mennyit visznek haza a borítékban, kinek-kinek mit jelent a gyár dolgozóinak 31 ezer forintos évi átlagjövedelme. K. K. Tulajdonosi lelkiismeret líUlönböxő tények, odútok forognál^ közkézen arról, miként dézsmálta meg termelőmunkánk gyümölcseit 1974-ben a eserearányok számunkra kedvezőtlen , változása a tőkés külkereskedelemben. Előre látható," hogy e hatásoktól idén sem ..függetleníthetjük magunkat. Akadnak, akik szamára mindez már-már - megnyugtatóan hábizik. Ha ilyen folyama'tok zajlanak a világgazdaságban, mit tehetünk ätene? Többet kellett fizetni az .olajért, vegyi termékekért, a műtrágyáért, a cukorért, a papírért? Savanyú képpel ugyan, de leszurkoltuk azt az árat, melyei az eladó kért. Gondoljuk meg jobban vásárlásainkat *=r mondják, s úgy érzik, azt tartják. ha nem következik be a cserearányok romlása, házunk táján minden rendben lenne. Nos, az igazság az, hogy gazdasági problémáinkat nemcsak importáltuk, importáljuk. Ebhői hazai „áruval” is ellátjuk magunkat bőven. Pusztán arról van szó. hogy -M amint azt Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára a párt Központi Bizottsága 1974. december 5-i ülésén elhangzott előadói beszédében megfogalmazta -— „a külső feltételek kedvezőtlen változása érzékelhetőbbé tette gazdasági munkánk gyengeségeit szembeötlőbbé a tervező és a szervező munka fogyatékosságait.” Mert hisz’ miféle, határainkon túlról jött problémákban kereshetnénk egyebek mellett a beruházási. tevékenység alacsony hatékonyságának, az energia-, a nyersanyag sok helyen fellelhető pazarlásának okait? Célravezetőbb, tisztességesebb, ha először mindig a magunk portáján népünk körbe. Igaz ugyan, hogy' a világ 113 országával folytatunk úgynevezett szabad„devizás elszámolású kereskedelmet —- azaz sokféle, s olykor váratlan hatásnak vagyunk kitéve —. de ezzel aligha magyarázhatjuk termelőberendezéseink elérhetőnél kisebb kihasználtság! fokát. Az indok nagyon gyakran a szervezetlenségben az anyagellátás akadozásától a megmunkálási műveletek logikus rendjének elhanyagolásáig —, az élőmunka. , pócsékolásában lelhető Holott csupán a gépipari vállalatoknál a terrpelőherendezések kihasználásának tízszázalékos növelése 14—15 milliárd forinttal gyarapítaná a termékkihocsátást, s négymilliárdos többletnyereséget hozna a közös konyhára- Jogos a kérdés: jut erre akkora figyelem, mint a tőkés áremelkedések vállalati következményeire? Pedig e tízsz.ázalékos javulás — az Üzém- és munkaszervezésre támaszkodva — nem tartozik a túlzott, teljesíthetetlen követelmények közé, Lebecsülnénk a világgazdasági változások okozta gondjainkat? Aligha, Inkább azf mondhatjuk, hegy a vállalatok, a különböző irányító szefvék felcserélik teendőik fontossági sorrendjét, ha a gondokat megvilágító fénynyalábot a cserearányok romlására veti. s a maguk portájára csupán néhány sugárrá int. Mart igaz, a nyersanyagok túlnyomó részét drágábban mérik, mint néhány esztendeje — s a jövő sem ígér lényegesen kedvezőbb feltételeket, de vajon ésszerű gazdálkodással nem tudnánk az anyagköltségekből egy százalékot lefaragni? Ez ugyanis 5,5 milliárd forint megtakarítását tenné lehetővé. Hiszen a drága nyersanyag akkor igazán drága, ha pazarolják, ha nem készül minden kilójából hasznos termék, hanem harmada, fele hulladékba juh Tapasztalható hajlam arra, hogy a vállalati, iparági irányítás elsősorban külső okokban keresse a nehézségek, a megnőtt követelmények forrását, s ha nem a külkereskedelem alakulásában, akkor az ágazati kapcsolatokban, a kooperáció gyengeségeiben, mások mulasztásaiban. fegyelmezetlenségeiben. S csak végül, úgy mellékesen kerülnek elő § saját porta rendetlenségei, lazaságai, ami már a cselekvés irányát és erejét' is meghatározza. Ez a szemlélet, s a nyomában kialakuló gyakorlat veszélyesebb, nagyobb károkkal jár, mint a világpiacról származó kedvezőtlen hatás. A fogalmazás nyersességét az menti, hogy többségében régóta meglévő problémákkal kellene szembenézni — csak utalásszerűén: a gazdaságtalan termelés visszaszorításával, a termékeserélődés gyorsításával, a készletgazdálkodás gyengéivel —, de ez még nem általános jellemzője a vállalati magatartásnak, az irányító szervek tevékenységének. A külgazdasági háttér megváltozása kétségtelenül hatást gyakorol cselekedeteinkre. Mégis, fontosabb, lényegesebb ennél, hogy na csak népgazdasági összességben— az. ún. makroszinten — ismerjük fal és érvényesítsük a hatékonyság növelésének lehetőségeit, hanem a vállalatoknál, azaz a gazdaság mikro§zintjén is megtörténjék ez. Több intézkedés erre kényszeríti a termelőket. áin nagy hiba lenne megállni ott, ahol a központi megszorítások hatása véget ér. E tagadhatatlan korlátozások célja nem az, hogy béklyót rakjon a termelői közösségre, hanem a Só irányok, a követendő módszerek eddiginél nyomatékosabb megjelölése. Iképqasdasrfffunkat kedvezőtlenül érintő külső hatásokat — kemény munkával — mérsékelhetjük. Magunk teremtette, magunk dajkálta problémáinkon azonban — ugvancsák kemény, b«jm*kezetes munkával űnrá lehetünk. A kettő összefügg, de a teendők élén saját oortánk dolgai állnak. Azért is, t ezt diktálja a tulajdonosi lelkiismeret. És azért is. mert rendben lévő portán nyűgöd tabban szembenézhetünk azzal, ami másoknál történik, s ami vevőként, eladó* ként, érint bennünket. ÜL O,