Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-28 / 23. szám

SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 3 19fSvJaani4^r "8., TÍJL A FÖLDEKEN .......■»............................. Nincs kényszerpihenő Sokáig úgy élt az. emberekben, hogyha a határban learat­ták a bűzét, felszedték a cukorrépát és az utolsó szem kuko­rica is á magtárba került* akkoy a mezőgazdaságban dolgozók „hazamehetnek aludni”, > Persze ez így sohasem volt igaz, s ma már egyre kevésbé a^. Ma már a termelőszövetkezetek­ben is egyre többen kapnak folyamatosan munkát január 1 -tői december 31-i% izeket az embereket kerestük meg, és. beszélgettünk, *l, 'néhányukkal: mivel telik idejük télén? A GÉéM^HGLYlIEW A j-ászklséri • Lenin Terme­lőszövetkezet gépműhelyé­ben nyüzsgői, munka fogad. Szétszerelt , traktorok korul olajos n^unkaruhába bújt emberek dolgoznak, a he­gesztés jfcék fénye villan, ko­­pácsolÍ43 hallatszik, Birkás JózseL traktoros egy pótko­csi kerekét szereli szét, “*-,Kí kell cserélni a fék­­dojóokat, mert már egyálta- 1 zn nem fognak. Amikor (ésszel kerékagyig jártunk a sárban, bejutott az minden - '(jóvá, a legkisebb résen is. A magtár környékén meg sok a. szállítani való. Ha megjavítottuk a pótkocsit, újra „befogjuk” a traktor mögé, a téli gépjavításra csak kérőbb kerül sor. Kovács . Mihálynak nem­csak a neve, foglalkozása is Jkq«ác§. Mikor rátalálok, ép­pen ,egy borpnát javít. Hasonlít-e mestersége a lópatkoío kovácséhoz? —r Nem nagyon — vála­szolja. Ebben a műhely­ben most már inkább a gé­pek alkatrészeit . javítjuk. .Amit nyáron és ősszel el­­nyűnek az emberek és a föld, azt próbáljuk „helyre­hozni”: eke vasat élezünk, fo­gat cserélünk a boronában, elkészítjük az apróbb gépal­katrészeket. A másik mű­helyben lovat is patkóinak, két kovács ott dolgozik. Hár­man vagyunk összesen a Szövetkezetben, dé ahogy hflülqm, nem is nagyon le­szünk többen, mert az isko­lában négy éve nem válasz­­tóttá senki ezt a szakmái- T- Pedig ez a munka égy kicsit művészet i§... — Jó lenne azt tudni, amit az öregek tudtak. Több ez mint szakma. Nem mon­dom, hogy én nem tudok megcsinálni egy virágtartót, vagy egy éjjeli lámpát, de ez kevés- Nincs kitől tanul­ni, idő sincs rá, meg aztán lassan el is felejtjük a régi mesterfogásokat. Üjakat ta­nulunk, hiszen ez a foglal­kozás is „iparosodik”. SZÍXTAXAK A TRAKTOROK Egyelőre csak hallani, hogy a közelben egy lánctalpas traktor szánt, látni nem le­het a nagy ködtől. Aztán hirtelen előbukkan a DT— 75-ös, vezetőfülkéjében P. Nagy Istvánnal, a tiszafüre­di Hámán Kató Tsz trakto­rosával. Felkapaszkodom a meleg kabinba, becsapom az ajtót, kívül hagyva a nyú­lós, csepegő ködöt. P. Nagy Istvánon látszik, hogy fá­radt. — Mikor kezdődött a mű­szak? 1 —- Este II-kor, amikor már egy kicsit megfagyott a talaj. Nappal nem tudunk rámenni a földre, és csak addig szánthatunk, amíg ra­gadni nem kezd. így aztán délelőtt tíz óra tájt abba kell hagyni a munkát. Pe­dig éjjel, ráadásul ködben szántani nem leányaiéin- Úgy figyelek egész idő alatt, hogy majd kiguvad a Sze­mem, de akkor sem Iátokat méternél távolabb. — A gép hogyan boldogul a földdel? — Nem tudom, hogy mi­lyennek nevezzem ezt a föl­det, de olyan istenverte,, hogy a DT csak két ekefejet tud elhúzni, azt is csak úgy, ha nem szántunk 25 centiméter­nél mélyebben. Most jöttem ki a műhelyből, mert a mylt hét elején „kiment a traktor sebváltója’Y hat nap. kellett hozzá, amíg rendbehoztuk. Ezt js ennek a nyálkés idő­nek köszönhetem. — A szövetkezetben mi­korra fejezik be a szántást? — „Nyomjuk”, ahogy tud­juk*; hiszen el vagyunk ma­radva, de február igencsak eljön, * mire elkészülünk a szántással. Látja, most is annyira ragad, hogy alig mo­zognak a lánctalpak. Ha ki­érek, otthagyom a gépet a tábla szélén, estig ott ma­rad. Megvár. CSOMÓZZAK A rohXaat Köd lepi a jászapáti Vele­­mi Endre Termelőszövetke­zet dohánypajtáját. Elrejti a világ szeme elől az ott dol­gozó embereket. A műútról csak a bekötőutat veszi észre a? idegen, de az öreg (anyá­ban már jóleső meleg fogad­ja. A mestergerendás ház il­latozik a dohánytól, ame­lyet asszonyok ' válogatnak, osztályoznak, kötöznek, bá­láznak a hosszú asztalokon. — Mikor kezdték a benti munkát? — Az őszi hajrá, a kuko­ricatörés befejezése után, vagyis december közepétől — válaszol Gojsza Józsefné. — Jó melegben vagyunk, így aztán megy a munka. Meg keresünk egy kis pénzt is. Nem Úg3r, mint régen, mi­kor kemence mellett telelt a paraszt és azt „pusztította” amiért egész nyáron izzadt, A biztos és folyamatos egész évi munka szinie áldás. Ti­zenöt éve múlt mióta a szö­vetkezetben dolgozom, de tétlenül alig töltöttem még telet.- Ha befejezik a dohány osztályozását, hogyan to­vább? •— Számításaink szerint február végéig is eltart, míg bekötjük az utolsó csomót, utána pedig, mint mindig, a kertészetbe vagy a növény­termesztésbe megyünk dol­gozni. A.CnV.CGiŐK KÖZÖTT Nád, nád ameddig a szem „bírja”, ezt látni a Horto­bágy szélén Nagyiváa hatá­rában. A nád több mint há­rom és fél millió forintot „hoz" a helyi Petőfi Terme­lőszövetkezetnek, és munka­­lehetőséget biztosít télen is a tsz tagjainak. — Mindennap kijárunk a „határszélre”, vágjuk a na­­dat kézzel, géppel, ahogy tudjuk, majd kévébe kötve szállítjuk be a feldolgozó üzemünkbe —■ mondja Gyöngy Tamás szövetkezeti tag. — Feldolgozás? Mit készí­tenek a, nádból? — Méretre vágjuk, Utána kévébe kötjük. így exportál­juk, főleg Hollandiába, Dá­niába, NSZK-ha, de vásár­lónk az NDK is. Az a fő, hogy az aratással és a fel­­dolgozással egész évben van munka szól közbe Gyöngy Imre, aki csak névrokona munkatársának. — Én sokáig eljártam a falumból dolgozni, még Pes­ten is kikötöttem, de amikor megtudtam, hogy itthon is biztosítják a mindennapi ke­nyeret, hazajöttem.-T- Braun—Béna — Esztergom—Szolnok Versenyző városok kézfogása Kukri Béla, a szolnoki Városi Tanács elnöke hétfőn hivatalában fogadta Brunsz­­kó Antalt, Esztergom tanácselnökét és Szederkényi Jánost, a művelődésügyi osz­tály vezetőjét. Esztergom tanácsi vezetői­nek fogadásán ott volt Brezvai István, az MSZMP szolnoki Városi Bizottságának tit­kára és Bíró Boldizsár tanácselnök-helyet­tes is. HIRM AGY AB AZ ATUNK: A Hazai esték sorozatában fgferuár 7-én Szolnok—Esztergom vetélkedőjét láthatjuk majd. A képernyőn — mint már megszok­tuk — a televízió stúdiójában ül majd a két város tanácselnöke, a helyszíneken pe­dig ebben az esetben a 70 ezer lakosú Szolnok és a 30 ezer lelket számláid Esz­tergom legjobb ismerői mérik össze tudá­sukat; Brunszkó Antal Esztergom Város Taná­csának elnöke és Kukri Béla Szolnok ta­nácselnöke nem február 7-én pénteken ta­lálkozik először egymással. Ugyanis Esz­tergom yegetöi baráti látogatásra eljöttek Szolnokra, hogy a 900 éves város jelenével, örömeivel és gondjaival közelebbről is megismer ked jenek. Szolnok . szívélyesen, örömmel fogadta esztergomi vendégeit, Kicsit a fiatalabb „testvér” örömével is. Hiszen Esztergom 1972-ben ünnepelte alapításának ezredik évfordulóját. A Duna-parti város gazdag történelmi múltra tekint vissza. Történel­me során vplt királyi székhely, főváros és megyeszékhely is. Aki Esztergom nevét hallja, gondol a bazilikára, a vármúzeum­­ra és a Várhegyre. A Hazai esték egyórás esztergomi adása remélhetőleg további is­mereteket nyújt majd a harmincéves fej­lődésről. Megtudjuk, hogy Esztergom ma már nemcsak ‘ idegenforgalmáról, hanem gép- és műszeriparáról is nevezetes* Minderről baráti beszélgetvén hallot­tunk tegnap a városi tanács elnökének ta­gadó szobájában. A szolnoki vezetők el-, mondták, hogy a Hazai esték sorozatában Szolnokot mint vasutas várost mutatja be a televízió. Minden bizonnyal azonban be­mutatják a 900 éves város fejlődését, ha­talmassá nőtt iparát is, 1972. augusztus 20-án ^s?*ergcm ezer­éves fennállását ünnepelték a Duna-parti városkában. Ez év augusztus 20-án a 900 éves Szolnokot kpszöntjük itt a Tisza­­partján. Február 7-én a két város szorgos hét­köznapjait, embereinek, életét láthatjuk. Az ismerkedés, barátkozás megkezdő­dött. És ez a legfontosabb. Bárki legyen is a „győztes”... ......._ _ — góskútl —; Dr. Gergely István látogatása a Szolnoki Papírgyárban Tegnap délután dr. Ger­gely István, a Szelnek me­gyei Pártbizottság első titká­ra, Barta Lászlónak, a me­gyei pártbizottság titkárának ép Sándor Lászlónak, a Szol­nok városi Pártbizottság el­ső titkárának társaságában a Szolnoki Papírgyárba . látoga­tott. A rövid, alig 2 órás vil­lámlátogatásra két okból ke­rült sor, — A gyár, az egyik legré­gebbi ipari bázisa megyénk­nek, az idén ünnepli fenn­állásának 40. évfordulóját. Szeretnénk közelebbről meg­ismerni, vezetőivel, munká­saival szót váltani, ez láto­gatásunk egyik indoka —■ mondta dr. Gergelv István. ■— A másik, a sok jó hír, amit a gyárról hallottunk. Eljöttünk, hogy eredményér ikrái, terveikről, ‘ gondjaik­ról még többet megtudjunk, A vendegeket Szilágyi Ot­tó, a gyár igazgatója tájé­koztatta az 117? dolgozót foglalkoztató üzem termelési profiljáról, gazdasági ered­ményeiről.-- Ez az üzem, amely 1935-ben titkos tőkés vállal­­kpzáík.é n\ jött létre és egy évre rá esődbe ment, amely f950-ben ÍQ évvel a talpra­­állása után majdnem, teljen sen leégett, ma 26 ezer ton­na papírt gyárt évente. Gér pein 600 féle papíripari terv méh készül és évi termelési értéke 650 millió forint. Eb­ből 70 millió nyereségünk — fűzte hozzá nyomatúkkal Szilágyi Ottó. majd a ter­veikről, a fejlesztési lehető­ségekről beszélt, Elmondta, hogy a gyér bővítése, re­konstrukciója — amely egy új modern papírgép üzembe állítását és két aiapsonyter­­melékenységű gép „selejte­zését”, a két műszak beve­zetésének lehetőségét jelen­ti — az eddigi számítások szerint 3 milliárd forintba kerül A terv, bár még nincs rajta végleges pecsét meg­egyezik a népgazdaság fej­lesztési elképzeléseivel. Az igazgató rÖYió tájékoz­tatója után Varga Sandomé, az üzemi pártbizottság tit­kára, a párt-, a. szakszerve­zet és a KISZ-fiatalok mun­kájáról számolt be a vendé­geknek. A hallottak alapián dr, Gergely István így ösz­­szegezte véleményét: ~ A papírgyárat ügy te­kintjük, mini a mynjzásvár ros, g megye olyan ipari bá­zisát. amelynek politikairgaz­dasági hatasa messze túl jut a gyár kapuin. TydÓVk. hogy jObtí? százalékos haszgn­­kulccsal termelni ebben a gyárban — ma, amikor megdrágult a nyersanyag, s U papír ára nálunk még min­dig glcpóbb. mint bárhol a miágon — nem könnyű. Az eredmény rengeteg apró részfeladat összehangolt jó megoldásán múlik. Mindez az ésszerű üzemszervezést, <* szocialista brigádok, a gyár kommunistáinak, vezetőinek munkáját dicséri. Tudják, hogy a gyár a nők és a fiatalok bázisa, 450 nő dolgozik az üzemben és a munkásoknak majdnem 53 százaléka 30 éven aluli. Ez az arány igaz, biztosítja az utánpótlást, de gondot is je­lent. A fiatalok szakmunkás­sá nevelésének, lakásszerzé­sének, szórakozási lehetősé­geik megteremtésének gond­ját. Időszerű lenne, és szeret­nénk, ha a gyárnak nem­csak a termelési, hanem a kulturális és szociális bázi­sát is minél előbb és minél gyorsabban létre lefiétnp hozni. A beszélgetés után a ven­dégek végignézték az üzem­csarnokokat, de nemcsak a gepek működése, a papír­­gyártás technológiája érde­kelte őket, hanem az is. hogy a munkások, milyen körül­mények között dolgoznak, fizetési napon mennyit visz­nek haza a borítékban, ki­­nek-kinek mit jelent a gyár dolgozóinak 31 ezer forintos évi átlagjövedelme. K. K. Tulajdonosi lelkiismeret líUlönböxő tények, odú­tok forognál^ közkézen ar­ról, miként dézsmálta meg termelőmunkánk gyümölcseit 1974-ben a eserearányok szá­munkra kedvezőtlen , változá­sa a tőkés külkereskedelem­ben. Előre látható," hogy e hatásoktól idén sem ..függet­leníthetjük magunkat. Akad­nak, akik szamára mindez már-már - megnyugtatóan hábizik. Ha ilyen folyama­­'tok zajlanak a világgazda­ságban, mit tehetünk ätene? Többet kellett fizetni az .olajért, vegyi termékekért, a műtrágyáért, a cukorért, a papírért? Savanyú képpel ugyan, de leszurkoltuk azt az árat, melyei az eladó kért. Gondoljuk meg jobban vá­sárlásainkat *=r mondják, s úgy érzik, azt tartják. ha nem következik be a csere­arányok romlása, házunk tá­ján minden rendben lenne. Nos, az igazság az, hogy gazdasági problémáinkat nemcsak importáltuk, im­portáljuk. Ebhői hazai „áru­val” is ellátjuk magunkat bőven. Pusztán arról van szó. hogy -M amint azt Né­meth Károly, a Politikai Bi­zottság tagja, a KB titkára a párt Központi Bizottsága 1974. december 5-i ülésén el­hangzott előadói beszédében megfogalmazta -— „a külső feltételek kedvezőtlen válto­zása érzékelhetőbbé tette gazdasági munkánk gyenge­ségeit szembeötlőbbé a ter­vező és a szervező munka fogyatékosságait.” Mert hisz’ miféle, határainkon túlról jött problémákban kereshet­nénk egyebek mellett a be­ruházási. tevékenység ala­csony hatékonyságának, az energia-, a nyersanyag sok helyen fellelhető pazarlásá­nak okait? Célravezetőbb, tisztessége­sebb, ha először mindig a magunk portáján népünk körbe. Igaz ugyan, hogy' a világ 113 országával foly­tatunk úgynevezett szabad­­„devizás elszámolású kereske­delmet —- azaz sokféle, s olykor váratlan hatásnak va­gyunk kitéve —. de ezzel aligha magyarázhatjuk ter­­melőberendezéseink elérhe­tőnél kisebb kihasználtság! fokát. Az indok nagyon gyakran a szervezetlenség­ben az anyagellátás aka­dozásától a megmunkálási műveletek logikus rendjének elhanyagolásáig —, az élő­munka. , pócsékolásában lel­hető Holott csupán a gép­ipari vállalatoknál a terrpe­­lőherendezések kihasználásá­nak tízszázalékos növelése 14—15 milliárd forinttal gya­rapítaná a termékkihocsátást, s négymilliárdos többlet­­nyereséget hozna a közös konyhára- Jogos a kérdés: jut erre akkora figyelem, mint a tőkés áremelkedések vállalati következményeire? Pedig e tízsz.ázalékos javu­lás — az Üzém- és munka­szervezésre támaszkodva — nem tartozik a túlzott, tel­jesíthetetlen követelmények közé, Lebecsülnénk a világ­gazdasági változások okozta gondjainkat? Aligha, Inkább azf mondhatjuk, hegy a vál­lalatok, a különböző irányító szefvék felcserélik teendőik fontossági sorrendjét, ha a gondokat megvilágító fény­­nyalábot a cserearányok romlására veti. s a maguk portájára csupán néhány su­gárrá int. Mart igaz, a nyers­anyagok túlnyomó részét drágábban mérik, mint né­hány esztendeje — s a jövő sem ígér lényegesen kedve­zőbb feltételeket, de vajon ésszerű gazdálkodással nem tudnánk az anyagköltségek­ből egy százalékot lefarag­ni? Ez ugyanis 5,5 milliárd forint megtakarítását tenné lehetővé. Hiszen a drága nyersanyag akkor igazán drága, ha pazarolják, ha nem készül minden kilójá­ból hasznos termék, hanem harmada, fele hulladékba juh Tapasztalható hajlam ar­ra, hogy a vállalati, iparági irányítás elsősorban külső okokban keresse a nehézsé­gek, a megnőtt követelmé­nyek forrását, s ha nem a külkereskedelem alakulásá­ban, akkor az ágazati kap­csolatokban, a kooperáció gyengeségeiben, mások mu­lasztásaiban. fegyelmezetlen­ségeiben. S csak végül, úgy mellékesen kerülnek elő § saját porta rendetlenségei, lazaságai, ami már a cselek­vés irányát és erejét' is meg­határozza. Ez a szemlélet, s a nyomában kialakuló gya­korlat veszélyesebb, nagyobb károkkal jár, mint a világ­piacról származó kedvezőt­len hatás. A fogalmazás nyersességét az menti, hogy többségében régóta meglévő problémákkal kellene szem­benézni — csak utalásszerű­én: a gazdaságtalan terme­lés visszaszorításával, a ter­­mékeserélődés gyorsításával, a készletgazdálkodás gyen­géivel —, de ez még nem általános jellemzője a válla­lati magatartásnak, az irá­nyító szervek tevékenységé­nek. A külgazdasági háttér megváltozása kétségtelenül hatást gyakorol cselekede­teinkre. Mégis, fontosabb, lé­nyegesebb ennél, hogy na csak népgazdasági összesség­ben— az. ún. makroszinten — ismerjük fal és érvénye­sítsük a hatékonyság növe­lésének lehetőségeit, hanem a vállalatoknál, azaz a gaz­­daság mikro§zintjén is meg­történjék ez. Több intézke­dés erre kényszeríti a terme­lőket. áin nagy hiba lenne megállni ott, ahol a közpon­ti megszorítások hatása véget ér. E tagadhatatlan korláto­zások célja nem az, hogy béklyót rakjon a termelői közösségre, hanem a Só irá­nyok, a követendő módsze­rek eddiginél nyomatéko­sabb megjelölése. Iképqasdasrfffunkat kedvezőtlenül érintő külső hatásokat — kemény mun­kával — mérsékelhetjük. Magunk teremtette, magunk dajkálta problémáinkon azonban — ugvancsák ke­mény, b«jm*kezetes munká­val űnrá lehetünk. A ket­tő összefügg, de a teendők élén saját oortánk dolgai állnak. Azért is, t ezt diktálja a tulajdonosi lelki­­ismeret. És azért is. mert rendben lévő portán nyű­göd tabban szembenézhetünk azzal, ami másoknál törté­nik, s ami vevőként, eladó* ként, érint bennünket. ÜL O,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom