Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-16 / 13. szám
1975. január IG. 3ZÖLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A jómód dilemmája ..... Fii r «Ilink a társadalmi lét melegében, de a túl hosszú ideig tartó fürdő elernyeszt. Csak ki kell lépni belőle és máris kiderül, hogy ez a melegház milyen infatilissá teszi és mennyire elpolgárosítja az embert” — olvasható Regis Débruynek, Guevara harcostársának egyik munkájában. Debray-n kívül 1 (és nála jóval korábban is) sok társadalomtudós és politikus megfogalmzta már azt a gondolatot, miszerint a társadalmi jólét „langyos melege” romboló következményekkel jár. Ezek a gondolkodók úgy vélik, hogy az anyagi bőségből társadalmi méretű deviáció fakad, amelynek eredménye az enerváltság, a tespedés, az általános romlás és a hanyatlás. S mi több, a fizikai ernyedéssel — úgymond — együtt ' jár a társadalmi értékek felbomlása, az erkölcsi züllés, az állampolgárok meghasonlása, kiábrándulása és eltunyulása, s a folyamat egy idő után teljesen cselekvésképtelenné teheti az egész társadalmat. A riasztó kének felsorolását folytathatnánk, azonban célszerűbbnek látszik végiggondolni, hogy a társadalom életében jelentkező negatív tendenciák valóban az adott társadalom jólétéből fakadnak-e. Mindenekelőtt a jólét fogalmát kell átgondolnunk. Mit nevezhetünk társadalmi jólétnek, vagy jómódnak? Egyáltalán van-e az anyagi és szellemi gazdagságnak valamiféle kívánatos, kiszámítható és bemérhető határa, amelyen túl a tespedés, a bomlás, a degeneráció következik? Szocialista társadalmi viszonyainkra áttéve a kérdést, melyek gazdagodásunk — anyagi és szellemi fejlődésünk — várható^ határai, mi az, apu még elérhető, és mi az, amelytől óvni kell társadalmunkat? E kérdések évek óta érdeklődésünk előterében állnak, a mi marxistáink is vitáznak róluk. Érdekes módon akkor kerültek napirendre, amikorra társadalmunk eljutott egy viszonylag magas fejlettségi szintre, amelyen a mindennapi megélhetés gondjai már nem, vagy csak elvétve jelentenek problémát. Sokan úgy gondolják, hogy anyagi jólétünk látható jegyei (a bővülő áruválaszték, a gépkocsi, a telek, a nyaraló — hogy a megváltozott életmód egyéb kellékeiről ne is beszéljünk) már-már a fogyasztói mentalitás megjelenését, a kapitalizmus másolását, szocialista vívmányaink feladását jelentik. Mások előszeretettel állítják, hogy anyagi létünk gyors változásait a társadalmi tudat nem képes követni, s máris kialakult az a paradox helyzet, amelyet egyszer az elmaradott tudattal, másszor pedig a forradalmi változásokkal lehet illusztrálni, természetesen a szemlélő hangulatának, óhajának vagy nem egyszer szándékának megfelelően. Társadalmi jelenünk reális megítéléséhez viszont szélsőségektől mentes, objektív álláspontra van szükség. Ugyancsak objektív álláspont szükséges a társadalmi jólét megítélésében. A jóléttel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy meglehetősen relatív fogalom. Közismert, hogy egy-egy ország átlagos életszínvonalának mennyiségi mutatója más országban mérhetetlenül alacsony, vagy kimagaslóan magas is lehet. Havi 100 dollár a fejlettebb országokban nyomorúságos életmódot jelent, viszont a gyengén fejlett országokban esetleg biztos megélhetést, az adott körülményekhez képest „jómódot” biztosít. A Jőmőtl ugyanis nagyon sok tényező függvénye. Függ az adott társadalom rendszerétől, fejlettségi fokától, és függ azoktól a gazdasági-társadalmi tradícióktól, amelyek az adott társadalomban kialakultak. Megítélésünkben éppen ezért nem alkalmazhatunk valamiféle általános mércét — ilyen nirtcs is —, s ezért mindig az adott gazdaságitársadalmi 'szinthez, tehát önmagunkhoz kell mérnünk az állampolgárok életszínvonalát, jólétét. Hazánk gazdasági fejlettsége alapján a közepesen fejlett országok közé tartozik, s ebből következően életmódunk megítélésénél nem lehet a fejlett országok, vagy az alulfejlett országok mércéit alkalmaznunk. A különféle fejlettségű és elterő társadalmi rendszerű országok életmódjának, jólétének összehasonlítása egyébként is meglehetősen nehéz, nemegyszer lehetetlen vállalkozás. Az életmód és a jólét ugyanis minden esetben túlmutat azokon a mérhető és összehasonlító tényeken. amelyek az adott társadalom anyagi termelésével kapcsolatosak. A jólét nem redukálható egyoldalúan csak az anyagi jólétre, mivel az életmód és a jólét fogalma szükségszerűen tartalmazza a társadalmi élet valamennyi szféráját. Éppen ezért a jómód nerrip.sak anyagi gazdagságot jelent, hanem magában foglalja a szellemi élet gazdagságát is. Márpedig anyagi lét és kulturális élet kölcsönösen feltételezi egymást, s egyetlen társadalom sem engedheti meg magának, hogy egyiket a másik rovására egyoldalúan előtérbe állítsa. Azokban az országokban, amelyekben nem jön létre, vagy tartósan megbomlik az egyensúly a társadalom an>«gi és szellemi léte között, óhatatlanul megjelennek a deviáció, a „normálistól” eltérő különféle jegyei. Ha az anyagi jóléttel nem párosul a neki megfelelő magas szintű szellemi lét, akkor az anyagi javak fogyasztása öncélúvá válik és az állampolgárok hiába hajszolják az anyagi javak elsajátítását, a fogyasztás nem az elvesztett emberi és kulturális értékek kompenzációját jelenti, hanem zaklatott és tartalmatlan életmódot amelyen óhatatlanul a „polgáriasodás” jegyei válnak a társadalmi élet jellemzőivé. Ilyen esetekben a bőség „langyos melege” nemcsak „infantilissá” teszi az embert, hanem kiábrándulttá, cinikussá is, azaz a fogyasztásban való elidegenedés jelei nyilvánvalóan kiütköznek az állampolgárok cselekvésében, emberi kapcsolataiban és gondolkodásmódjában is. Az anyagi és szellemi lét egyensúlya megbomolhat más formában is. Azok az elképzelések ugyanis, amelyek a fejlett társadalmat megfelelően fejlett anyagi termelési szint nélkül gondolták el, a gyakorlatban sorra meghiúsultait. Gondoljunk csak a népi kommunák kínai gyakorlatára, a diákmozgalom hippi kommunáira, vagy azokra a törekvésekre, amelyek a társadalmi egyenlő-* séget az egyenlősdi alanián akarták megvalósítani. A szocializmust és a kommunizmust nem lehet voluntarista módon, a kommunizmusnak megfelelő anyagi kultúra nélkül megvalósítani, még akkor sem, ha a társadalom egésze aszkétákból áll. A szocializmus. a kommunizmus az első társadalmi forma, amelyben a társadalom képes megvalósítani az anyagi és szellemi lét egyensúlyát. Ez az egyensúly azonban nem adottság, ezt a társadalom fejlődése során kell a társadalomnak megtalálnia, kialakítania. Nyilvánvaló tehát, hogy fejlődésünk lehetőségei akkor korlátlanok, ha megtaláljuk az anyagi és szellemi fejlődés harmóniáját. Fejlődésünk középpontjában az ember áll, nem egyszerűen az anyagi javakat fogyasztó ember, hanem a sokoldalú ember, aki anyagi és szellemi igényeit egyaránt magas fejlettségi szinten akarja kielégíteni. Marx a kommunizmus állampolgárában a „totális életnyilvánítást igénylő” és annak kielégítésére képes embert képzelte el. Szocialista társadalmunkban minden lehetőségünk megvan arra. hogy anyagi fejlődésünk ne váljék öncéllá, hogy kísérője ne a fogyasztói mentalitás, vagy a „polgárosodás” legyen, hanem az új, szocialista ember kialakítása, aki anyagi jólétét képes magas szintű kulturális igényeivel összhangba hozni. M. A. Kis Kece lányom... szól a fu rulya. Egyszerre, valamennyi en. A szolnoki Kassai úti általános iskola zenetagozatos negyedik osztályában így kezdődik egy ének-zeneöra —NZs — Bemutató holnap Ariano Suassuna: A kutya testamentuma Főpróbán a Szigligeti Színházban Színes kavalkád, tüzes brazil ritmusok — jókedv és keserű igazságok... Bor József Ariano Suassuna A kutya testamentuma című brazil népi komédiáját próbálja. Pénteken, tehát holnap már bemutató előadás lesz. — Nincs összehasonlítási alapunk, mert ezt a premier darabjukat más színház előadásában sem láttuk még, csupán néhány külföldi kritikáját ismerjük, és azt tudjuk róla, hogy három évvel ezelőtt Kaposvárott nagy siker volt... A bohózathoz közelít...? — Nem, dehogy! Véresen igaz komédia, amennyire csak lehet, kerüljük is a vígjátéki elemeket. Elesettek, kiszolgáltatottak „marják” a darabban egymást, de a játék mégsem csak keserű, vagy akárcsak szomorú, és ezt nem csupán különös műfaja eredményezd, amely a középkori misztérium játékok, vásári komédiák izgalmas keveréke, hanem a naiv és gyermekes emberség, az élniakarás és a furfangosság. A szerző is utal a darab előszavában arra, hogy műve közelebb áll a cirkuszi előadásokhoz és a népi komédiához, mint bármilyen modern színházhoz. Nagy szeretettel és örömmel rendeztem ezt a különös világot bemutató, rendezőnek és színésznek egyaránt izgalmas feladatot adó játékot. — Melyik is ez a különös világ? — Kicsit leegyszerűsítve; a szerző szülőföldje, Pernambuco Szövetségi Állam, Brazília észak-keleti része, amelyet az ottani irodalom a Mohács új címere Mohács város Tanácsa új címert alapított. A régi — barokk stílusú — címer ugyanis nem fejezte már ki a Duna-parti város mai valóságát, címerképének középpontjában az 1526-os „Mohácsi vész” állott. Az új címer négy mezőre osztott, piros és ezüst színű pajzs. Az első mezőben ezüst alapon ötágú vörös csillag jelképezi a város szocialista, iparosodó jellegét, a másik levél a fejlett mezőgazdálkodásra utal. A harmadik mezőben piros alapon három ezüst színű kard emlékeztet a történelmi múltra, az 1526-os nagy csatára. A negyedik mezőben piros alapon hullámos ezüst sáv szimbolizálja a város alatt hömpölygő Dunát. A címerkép ábráinak hármas tagozódása Mohács több nemzetiségű voltát fejezi ki: a magyar, a délszláv, és a német népcsoport együttélését. „Agrárosok” népművelési gyakorlaton A kesztehelyi Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudomnáyi karának hallgatói falusi népművelési gyakorlaton vesznek részt a téli hónapokban. Az egyetemisták — a szaktudományok elsajátítása mellett — évek óta rendszeres ismereteket szereznek a falusi közművelődés különböző feladatairól és módszereiről is. Népművelési felkészültségüket az idei télen Baranya, Somogy, Tolna, Zala és Veszprém megye községeiben és termelőszövetkezeteiben hasznosítják. A tíznapos gyakorlat idején részt vesznek a falusi KISZ- szervezetek munkájában, a művelődési házak, klubok rendezvényein, az öntevékeny művészeti csoportok foglalkozásain és ismeretterjesztő előadásokat tartanak. hatalmas ország puskaporos hordójának, máskor pedig az álmodozó emberek országának nevez. A nyomortól puskaporos hordó ez a vidék, ahol híven őrzik a maguk Till Eulenspiegelének, Joao Grilónak és Háry János-szerű társának, Chico-nak a világát. A szerző 1955-ben A kutya testamentumával elnyerte a Színházi Kritikusok nagydíját Brazíliában. A darab hamar világsikerű útjára indult: Franciaország, Svájc, Ausztria, Lengyelor(Tudósítónktől) Felszabadulásunk közelgő 30. évfordulója rendezvényeinek kedves színfoltja lesz az az országos úttörő vetélkedő, amelyet a Magyar Üttörők Szövetsége, a Magyar Rádió, a néphadsereg, a határőrség, a munkásőrség és az MH§Z hirdetett meg 1974 végén. A trombita harsog, dob pereg címmel a Kossuth rádióban 6, egyenként egyórás adásban elhangzó versenyben arról adnak számot az úttörőcsapatok, hogyan ismerik hazánk és szülőföldjük felszabadításának eseményeit, fegyveres testületeinket, a katonák, határőrök, munkásőrök hétköznapjait. Az úttörőkkel együtt izzadnak a pontokért az őket patronáló fegyveres testületek tagjai is. A vetélkedőt öt tájegységre csoportosítva tartják meg, amelyek elődöntőknek is beillenek. Két elődöntő védnöke a néphadsereg, a másik három tájegység pajtásait a határőrség, a munkásőrség és az MHSZ segíti a felkészülésben. Ugvane feevveres testületek és az úttörőszövetség értékes jutalmakban is részesíti a legiobbaknak bizonyuló úttörőcsapatokat. A helyezettek tábori és sportfelszerelést, játékokat kapnak, illetve jutalomtáborozáson vesznek ré^zt. A honvédelmi tárgyú vetélkedő ma indul Jászberénv, Kiskőrös és Nagykőrös székhellyel a munkásőrség égisze alatt. Ezen Szolnok. Pest és Bács-Kiskun megye pajtásai és a velük versenyző munkásőrök döntik el, melyik megvében élők ismerik jobban hazánk felszabadulás utáni történetét, és mit tudnak a felszabadítás legjeszág után került hazánkba — és most Szolnokra. A hajdani névtelen jogász, a szerző, jelenleg egyetemi tanár, esztétikát és filozófiát tanít — Kiket láthatunk a főbb szerepekben? — Juan Grilo Szakácsi Sándor, Chico Polgár Géza, Juan Átya Pap Zoltán, Don Antonio Huszár László, a Pékné Falvai Klári, a Pékmester Hollósi Frigyes, a Bohóc Baranyai Ibolya, Miasszonyunk Szabó Ildikó, a Püspök Peczkay Endre. — ti — lentősebb csatáiról. A jászberényi pajtások tulajdonképpen már egy válogató selejtező döntőn jutottak idáig. Még decemberben arról kellett döntenie a zsűrinek, hogy öt megye — Pest Csongrád, Szolnok, Békés, Bacs-Kiskun — pályázó úttörőcsapataiból kik képviselhetnek három megyét a tájegységi mérkőzésen. Szolnok megye részvétele egy pillanatig sem volt vitás a beküldött pályázatok alapján, de az csak az év végén dőlt el, hogy megyénk színeit Jászberény, vagy Törökszentmik. lós képviseli. A szerencse a jászberényi pajtásoknak kedvezett. Ök a tanítóképző főiskola dísztermében várják ma 9 órától a „próbatételt”. Velük izgul az a négy jászberényi munkásőr is, akik a mai napra a versenyző úttörőcsapat pajtásaival „egyenrangú’’ vetélkedők. A játékszabályok szerint ugyanis, ha a gyerekek nem tudnának valamely kérdésre válaszolni — reméljük ilyen Jászberényben nem lesz — akkor a munkásőrök felelhetnek helyettük. A mai vetélkedő hangfelvételről hangzik el a Kossuth rádióban Vajek Róbert műsorvezetésével február 2-án 10 óra 03 perckor. Az ezt követő forduló végén pe- - dig március 21-én a Magyar Néphadsereg központi klubjában tartanak „díszszemlét” a tájegységek győztes csapatai. Tiszteletükre n fegyveres testületek művészegyüttesei kedveskednek műsorral. Ugyanitt veszik át ünnepélyesen a legjobbak is a jutalmakat. Reméljük a jászberényiek is köztük lesznek. — borzák — Trombita harsog, dob pereg... Késs a csatára a Szolnok megyét képviselő Jászberény
