Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-15 / 12. szám

1975. Január 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Magyar Televízió második műsorát Budapest és Pécs után ezentúl Tokaj is sugározza, mivel elkészült a máso­dik műsor sugárzására alkalmas húsz kilowatt teljesít­ményű adóberendezés a hozzá tartozó antennarendszerrel együtt A rádióban Dokumentumműsor hazánk felszabadulásáról htmjeeyzet A lopakodó hold Az utóbbi néhány évben különös dolgok derültek ki a Holdról. A Bergendy együt­tes szerint sajtból van, egy kisregény címében Peter Marsall elárulja, hogy időn­ként tombol, Szilvási Lajos­nál bujkál — most pedig lo­pakodik. Lehet, hogy e sorok írója érzéketlen a szimbólumok iránt, de ezzel együtt nem érti a hangzatos címet. i..o­­bert Mulligan filmjében egy Vadembernek nevezett in­dián lopakodik — már amennyire lopakodás az, ha valaki úton-útfélen gyilkol. Hogy miért gyilkol? Csak. Talán mert az indiánok ^le­ve rosszak, s persze a fehér emberek eleve jók. De hisz ez hazugság, badarság! Az hát. Az alkotókat (no és a magyar filmátvevő bizottsá­got) mindez nem zavarta. Nem zavarta a tucatnyi sta­tisztika, a számtalan lelep­lező dokumentum, szóval a valóság, a történelem. Az a megmásíthatatlan tény, hogy az immár évszázadok óta tartó tudatos, kegyetlen em­berirtás miatt hovatovább el­tűnnek földünkről az indiá­nok: a filmbeli „Vadember” jellemzői a fajüldözőkre il­lenek. A lopakodó hold hazug, a fajgyűlöletet szító propagan­dafilm. Egyszerűen érthetet­len, hogy mindehhez olyan nagyszerű művész is nevét adta, mint Gregory Peck, s hogy a rendező az a Köbért Mulligan, aki többek között a „Kamaszkorom legszebb nyara” című film alkotója. Mennyivel rokonszenvesebb például egy másik világhírű sztár, Marlon Brando maga­tartása, aki tiltakozásul az amerikai indiánok sorsa el­len, amerikai birtokait az indiánok segélyalapjának ajándékozta... Filmátvételünk sajnos nem sajnálta a dollárodat ezért a feltűnően rossz giccstörté­­netért. S nem sajnálták fo­rintjaikat a felemelt hely­árért — „giccsadó”, a szín­vonal nyílt beismerése — a nézők sem. Influenzajárvány ide, influenzajárvány oda, már egy hete zsúfolt nézőtér előtt vetítik Szolnokon Sam Varner (Gregory Peck) és a Vadember „nagyszerű” küz­delmét. Egy végigunatkozott előadás után állítom: három nap bőségesen elég lett volna. S e műsorbeosztást, már nem a filmátvevő bizottság „számlájára” írjuk... H. D. Ismerd me& Szolnokot! Tegnap délután Szolnokon, a MÁV Járműjavító szocia­lista brigádjainak klubjában Kaposvári Gyula. megyei múzeumi igazgató tartott elő­adást az ..Ismerd meg Szol­nokot!” című előadássorozat keretében a Járműjavító szo­cialista brigádjainak. A ha­vonként ismétlődő öt elő­adásból álló sorozat a fel­­szabadulástól napjainkig ter­jedő 30 év szolnoki vonat­kozású politikai eseménye­it, és a város fejlődését dol­gozza feL Április 4-e közeledtével egyre több rádióműsor fog­­aikozik az elmúlt három évtizedben elért eredmények­kel. hazánk iparának, gaz­daságának alakulásával, a jövő terveivel. Az évforduló jegyében indul Kerekes Ist­ván: A győzelem felé című dokurttentumműsora, amely három adásában arra keres választ; 1944-ben miért nem tudta, miért nem akarta a magyar uralkodó osztály az ország megmentésére fel­használni az adott lehetősé-A Déryné Színház társu­lata vasárnap este a kunma­­darasi művelődési központ­ban Padisák Mihály—Balázs Árpád—Hajnal István Enge­detlen szeretők című zenés játékát mutatta be. A szerző-triumvirátus ah­hoz a forráshoz nyúlt visz­­sza, amelyből a vígjátékiro­dalom nagyjai, Goldoni, Lope de Vega, Moliére is oly bő­ven merítettek, — a comme­­dia deli’ arte-hoz, az olasz és francia népi bohózatok­hoz, miközben érezhetően az a szándék vezette őket, hogy a Déryné Színház színpadi adottságaihoz jól alkalmaz­kodó művet alkossanak. Szándékuk a darab rendező­je, Petrik József segítségé­vel, sikerré teljesedett: a mai tartalmat a több száz éves múltú vásári színjátszás for­mai elemeire alapozva ad­ták elő. A hajdan még vá­sári dobogón pergő cselek­ménysort a mutatványos és és inasai fűzik egésszé, — illően dalokkal kommen­tálva. Padisák indítóötlete Ró­meó és Júlia-történet. A fia­talok a haragtartó szülők akarata ellenére szeretnek egymásba, — dehát ez ma­napság már nem igen tor­kollik tragédiába, sőt, ezúttal vérbő humor forrása az alapkonfliktus... A vígjátéki szituáció Fúj­tató Sámuel tsz-elnök és Bika Sámuel tehenész régi ellentétéből táplálkozik. A nagyhatalmú elnök — mond­ják kiskirálynak is! — az egykori jómódú gazda, és a volt szegényparaszt, mai te­henész, napjainkban — a já­tékban — a szerzési mániá­ban versenytársak. Meg­geket, hogyan lettek törté­nelmi jogforrássá az új Ma­gyarországon a népi erők, miért lehetett a ma és a holnap Magyarországának törvényes elődje a debre­ceni újjászületés. Ágh Atti­la és Sziklay László filozó­fusokkal beszélget „Lenin és az 1905-ös forradalom” című műsorában dr. Zeley László. A műsor a konkrét történeti-filozófiai gondolat­meneten túi. utal a lenini el­mélet mai aktualitására, módszertani nagyszerűségére. vesznek mindent, akár kell, akár nem, csakhogy a másik le ne pipálja... A fordulatos, pergő játékból ezeken a pontokon mindig célbatalált kritikát kap a néző, — amely a gazdagodó falu nagyzási hóbortban, rangmániában szenvedő rétegeit illeti. A nevetésben feloldódó színpa­di ellentétek Padisák olykor vaskos vígjátéki humorának pergő fordulataival Balázs Árpád fülbemászó, kellemes muzsikájának és Hajnal Ist­ván szellemes dalszövegének egységével jutnak a nézők­höz. Nem hatástalanul, ezt a minduntalan felcsattanó taps is bizonyítja. Petrik József a kis szín­pad és a színészmozgatás le­hetőségeit teljes mértékben kihasználva igazi vásári ko­médiát rendezett, a műfaj legjobb értelmezésében, de nagyon vigyázott arra, hogy az „elevenbe vágó” kritikai célzatú mondanivalónak azért valósághátteré legyen. Az előadást a főbb szere­pekben elsősorban Gömöri Vendel István, Vereczkey Zoltán, Károlyi Judith, Poll Éva, Haraszin Tibor, Haran­gozó György, Hollősy Pál és Szávay Lajos vitték sikerre, míg mások inkább csak a megrajzolni kívánt figura karikatúráját adták. Külön szót érdemelnek Gergely István ötletes, a já­ték helyszínét pillanatokon belül megváltoztató jelzett díszletei. A kunmadarasnak kellemes színházi estét kaptak az ek­­hós szekerek utazóinak kései utódaitól, és méltán ünne­pelték a társulatot. — ti — A Déryné Színhez vendégjátéka Engedetlen szeretők Előzetes a Hazai esték adásához Mint ismeretes, a televízió Hazai esték sorozatában feb­ruár 7-én Szolnokot és Esz­tergomot mutatják be. Szol­nokot a nyíregyházi, Eszter­gomot az egri főiskola diák­jainak csapata képviseli. A műsor előkészítése során már többször tárgyaltak a főis­kolások, valamint a szolnoki városi tanács művelődésügyi osztálya és a televízió illeté­kesei. E tárgyalások során alakult és alakul ki, hogy milyen módon, milyen el­képzelések alapján mutatják be a várost. Hiszen a kétórás műsorban egy óra Szolnokról szól majd, s a verseny ered­ményétől függetlenül sem mindegy, hogy ihilyen ké­pet kap az ország a fennál­lásának 900. évfordulóját ünneplő Szolnokról. Az előkészületekről Bíró Boldizsárt, a városi tanács elnökhelyettesét kérdeztük. — Valóban igaz, hogy a műsor terve sokat változott az első beszélgetések óta, s változik még most is. Először például olyan terv alakult ki, amelynek alapján a múlt em­lékei domináltak volna. Ezt a „múzeumi” műsortervet azonban nem tartottuk he­lyesnek, mivel Szolnoknak ugyan igen gazdag történel­me van, de ez a történelem nincs „kőbe írva”, azaz kevés látható jele maradt. Ha ezen a területen próbálunk ver­senyre kelni Esztergommal, nem csupán biztosan vesz­tünk, de könnyen nevetsé­gessé válhatunk az összeha­sonlításban. Elképzelésünk úgy módo­sult tehát, hogy a régmúlt Szolnok Eszter sommal mérkőzik felvillantása mellett a mű­sor nagyobbik része a mai Szolnokról szóljon. — Mit szándékoznak be­mutatni mai életünkből? vekben az szerepel, hogy két közvetítőkocsi összesen nyolc kamerával mutatja be, amit a városból ilyen módon be lehet mutatni. Az egyik ko­csi az állomás környékén áll majd, s a négy kamera nagy­jából háromszáz méteres körzetben dolgozhat körü­— Mi sok mindent szeret­tünk volna, de a lehetőségek választásra kényszerítenek bennünket. A jelenlegi ter­­lötte. A másik kocsi valahol a színház környékén helyez­kedik el, ugyanolyan appa­rátussal, mint a másik. Arra is vannak tervek, hogy a ka­merák konkrétan mit mutat­nak, de ez még változhat, technikai és egyéb szempon­tok miatt, akár műsor köz­ben is. —- Véleménye szerint a fő­iskolások hogyan készülnek a versenyre? — Igen lelkesek és szor­galmasak. A nyarat már bú­várkodással töltöttéli. Va­lamennyien szolnokiak, tehát ismerik a várost, de a felké­szülés során sok, korábba a ismeretlen dologra bukkan­tak. Ez érthető is, húszén a levéltárban, a múzeumban kutatnak, rendszeresen talál­koznak olyan emberekkel, akik felkészültségük aiapján, vagy mert nagy idők tanúi voltak, sokat tudnak segíte­ni nekik. — Talán felesleges ts meg­kérdezni, hogy bízik-e» a győ­zelemben? — Természetesen nagyon szeretném, ha Szolnok nyer­ne. De célunk nem is a rpin­­dénáron való győzelem, ha­nem az, hogy igaz legyen at rólunk alkotott kép, s ne, esetleg hangulatos, .de a va­ros életében másodrangú je­lenségekre összpontosítson a műsor. Esztergommal verse­nyezni igen nehéz, azt hi­szem nem is kell részletezni, hogy miért. Ha esélyes ver­senytársai akarunk lenni, akkor azt kell megmutatni, ami jellemző Szolnokra: a fejlődés dinamizmusát. És holt kövek helyett élő embe­reket kell a képernyőre vin­ni. Ennek érdekében min­denki megteszi, amit megte­ltet, s kérjük a szolnokiakat, hogy lehetőség szerint min­denki kísérje figyelemmel as előkészületeket, majd magát a műsort is, és adja meg a győzelmhez azt a segítséget, amit meg tud adni. Szoros kapcsolat tanár és diák között Beszélgetés a nevelésről Molnár Sándor, a szolnoki Verseghy Gimnázium igaz­gatója mondja: — Intézetünk régi jó hír­nevének öregbítése mellett a nevelés megszilárdítását tűztük célul. A közoktatásra vonatkozó párthatározat óta ez került az iskolai munka középpontjába. — Mindez bizonyos fokú pluszt követel a tanároktól. Feltételezi a tanítási órákon túl is a diákokkal való fog­lalkozást, ha úgy tetszik: a közéleti szereplést, ön sze­rint kellően felkészíti őket erre az egyetem? — Tantestületünkben na­gyon sokan közéleti embe­rek. A párt- és a KlSZ-szer­­vezetben, a NEB-nél és más testületekben is többen vé­geznek munkát. Mondhatom, ilyen vonatkozásban megle­hetősen jól állunk. Országo­san sok középiskola helyze­tét ismerve mégsem általá­nosíthatok. Sok olyan pá­lyakezdő tanár van, akinek közvetlenül az egyetem el­végzése után nincs meg a szükséges tapasztalata a mozgalmi munkában. Pedig aki csak jó szaktanár, az nem meríti ki az ideális ne­velő kritériumát. Lehet jó oktató, de jó nevelő nem. Ugyanakkor ma már nem­csak falun, hanem városban is társadalmi elvárás, hogy közéleti ember legyen a pe­dagógus. — Tantestületük helyzete tehát eleve elősegíti a neve­lőmunkát. S milyen módsze­rekkel igyekeznek célhoz érni? — Ügy vélem, egy-egy ün­nepségre politikusáéban kell felkészülnünk. Fiatalos, per­gő ritmusú ünnepséget tar­tottunk november 7-én. A megemlékezés, a politikus irodalmi műsor, s a nevelők jutalmazásának bejelentése belefért egy órába. Ennek a rendezvénynek maradandó hatása is arról győzött meg, hogy ünnenibb külsőt kell kölcsönznünk egy-egy neve­zetes évfordulónak. vagy azoknak a pillanatoknak, melyekhez a fiatalok életé­nél; egy-egy jelentősebb ese­ménye fűződik. Gondolok például a KISZ-tagsági köny­vek átadására. — A külsőség, az érzelmi hatás szerintem is fontos, de talán nem a legfontosabb módszer. — Persze hogy nem. A tantestület és a diákok kö­zötti jó összhang, a tanítási órákon túl is megnyilvánuló kapcsolattartás az alapvető. Az, hogy megértessük a ta­nulókkal, mit, miért kell csinálni. Példaként említhe­tem, hogy az őszi mezőgaz­dasági munkában való rész­vétel előtt szót értettünk a diákokkal. Az eredmény: megkaptuk a KISZ Központi Bizottságának dicsérő okle­velét. Az iskolai diákparla­ment előtt a helyettesem­mel, a párttitkárral és a párt­összekötő tanárral együtt részt vettünk az osztályok tanács­kozásain, vitatkoztunk, ér­veltünk. Bizonyára az is elő­segítette, hogy az iskolai di­ákparlament politikus hang­vételű, felelősségteljes ta­nácskozás lett. — Nos, az ilyen tények is fontos részei a nevelőmun­kának, de a fiatalok önte­vékenységének kibontakoz­tatása más módszereket is követel. — Természetesen. Minde­nekelőtt azt, hogy legyenek jól tájékozottak, az iskolai és a társadalmi élet fonto­sabb eseményeiről rendsze­resen kapjanak információt a tantestülettől. Nálunk ezért nem újság például az, hogy a tanulók képviselője részt vesz a nevelési értekezlete­ken, és ki is fejti vélemé­nyét. Tantestületünk tisztá­ban van azzal, hogy szám­talan nevelési lehetőséget ki lehet használni, ha figyelem­be vesszük a tanulók párját ritkító kezdeményezését és támogatjuk is azt. — Például? — November 4-én például Szolnok felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére az egyik osztály öntevékenyen hangulatos műsort rendezett. Egy másik osztály kezdemé­nyezésére pedig az ország felszabadulásának harmin­cadik és Szolnok 900. jubi­leumának tiszteletére rendbe hozzuk az iskolánk előtti parkot. — Intézetükben milyen $ KISZ-oktatás hatóköre? — Iskolánkban 8 Kilián­kor és 8 politikai vitakör van. A Kilián-körökön száz­­ötvennyolcan, a politikai vi­takörökön pedig háromszáz­negyvenen vesznek részt Ta­nulóinknak tehát szinte az egésze bekapcsolódott a po­litikai oktatásba. A tanárok patronálják ezeket a körö­ket — Az imént említettek ter­mészetesen korántsem ölelik fel a nevelőmunka módsze­reit. Igyekszünk például mi­nél több oldali, jó hatást biztosítani növendékeinknek. Ezért tartunk kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatot nagyüzemek szocialista bri­gádjaival. s a repülőtiszti fő­iskolával. A tiszti iskolások­kal együtt énekelt mozgalmi dalok nevelőhatását is kár lenne vitatni. — Véleménye szerint az utóbbi évek nevelőmunkájá­­nak hatása miben nyilvánul meg a Verseghy gimnázi­­umban? — Mindenekelőtt abban, hogy nincsenek kirívó fe­gyelmi vétségek. A bukási százalék sem túlságosan rossz, 6.4 százalék, pedig szigorúbbra állítottuk a mér­cét. Az egyetemre, főiskolá­ra jelentkező száznegyven növendékünk 55,88 százalé­ka sikerrel pályázott. A ne­velőmunka hatását bizonyít­ja. hogy nemcsak a diva­tos. jó kereseti lehetőséggel kecsegtető pályákra jelent­keztek. hanem sokan válasz­tották élethivatásul a peda­gógus pályát, s többen ad­ták be kérelmüket a férfias helytállást követelő, a fegy­veres erőkhöz tartozó főisko­lákra is. Az ilyen tények ar­ra vallanak: jó és ápolásra mindenképpen érdemes ha­gyomány az. hogy intéze­tünkben nem lehet olyan té­ma. amiről ne ülnénk le be­szélgetni tanítványainkkaL S. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom