Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-07 / 286. szám

1974. december 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ünnepségek a magyar sajtó napján Tegnap a Szolnok megyei Néplap Szerkesztőségének és Kiadóhivatalának, a Magyar Rádió szolnoki stúdiójának és a Magyar Távirati Iroda szolnoki kirendeltségének munkatársai ünnepségen em­lékeztek meg a Vörös Újság megjelenésének évforduló­járól. A jelenlevők jóleső érzés­sel hallgatták meg dr Ger­gely István, a megyei párt- bizottság első titkárának le­velét, amelyben többek kö­rött ez állt: „Köszönetem fe­jezem ki felelősséggel és tu­datossággal végzett munká­jukért, a kommunista sajtó alapvető feladatainak teljesí­téséért. A lakosság gyors és megbízható tájékoztatásával, az alkotó munkára való ösz­tönzéssel. a helyes kezdemé­nyezések népszerűsítésével, a hibák bírálatával szolgálták a jövőben is pártunk céljai­nak maradéktalan megvalósí­tását. Kívánom és kérem, hogy az elkövetkező időszak­ban erősítsék tovább a párt politikájába vetett bizalmat, segítsék, hogy a közvélemény minél gyorsabban és minél alaposabban megismerked­jen a'XI. pártkongresszus ha­tározataival. Kérem, mozgó­sítsanak annak eredményes végrehajtására és újabb munkasikerekre.” Az ünnepségen dr. Boros Ottóné, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője emlék­plakettet adott át a Népsza­badság terjesztésében kiemel­kedő pártmunkásoknak. Tegnap délelőtt koszorú- zási ünnepséget tartottak a fővárosban, a Visegrádi utca 15. számú háznál, ahol an­nakidején a Vörös Üjság szerkesztősége működött. Az ünnepségen dr. Hárs István, a Magyar Rádió el­nöke. a MUOSZ elnökségé­nek tagja mondott ünnepi beszédet. Utalt többek között arra. hogy a magyar forra­dalmi újságírás előtti tisztel­gés egyben fogadalom is, el­kötelezettség a kommupista újságírás, a ma feladatainak vállalása mellett. Ezután a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Grósz Károly, az MSZMP KB agi- tációs és propaganda osztá­lyának vezetője, a Népsza­badság szerkesztősége nevé­ben Katona István, a Köz­ponti Bizottság tagja, főszer­kesztő; a kormány Tájékoz­tatási Hivatala nevében La­katos Ernő elnökhelyettes; a Magyar Újságírók Országos Szövetsége képviseletében Pethő Tibor alelnök és Ki­rály András főtitkár a Nyom­da-, Papíripar és a sajtó dolgozóinak Szakszervezete nevében Gerlach Ferenc tit­kár. a Művészeti Szakszerve­zetek Szövetsége képviseleté­ben Kárpáti Sándor titkár helyezett el koszorút a ház falán levő emléktábla alatt. A kormány Tájékoztatási Hivátala és a Magyar Új­ságírók Országos Szövetsége a sajtó napja alkalmából pénteken baráti találkozót rendezett a MUOSZ székhá­zában. A fogadáson jelen volt Grósz Károly, továbbá a la­pok és a sajtószervek vezető munkatársai. A nép szellemi tükre Lapunk évenként több mint háromszáz alkalommal hírt visz olvasóinknak a vi­lágról, beszámol távol, s kö­zel történt eseményekről, tá­jékoztat, véleményt mond, bírák vagy dicsér. E minden­napi alkalmakkor sok min­denről olvashat lapunkban, aki a kezébe veszi, de ró­lunk, céljainkról, munkánk­ról, gondjainkról és öröme­inkről — melyekből nekünk ugyanúgy jut, mint mások­nak — ritkán szólunk. Ne tekintsék hát olvasóink sze­rénytelenségnek, ha egy-egy alkalommal erre is sor ke­rül. December hetediké a ma­gyar sajtó napja, a legjobb alkalom arra. hogy számve­tést végezzünk és beszámol­junk olvasóinknak arról a szolgálatról, aminek mi a hivatásunkat tekintjük. Szol­gálatnak tartjuk az újság­írást a szó legteljesebb ér­telmében. S akit szolgálunk, a magyar dolgozó néo. Marx tanítását valljuk magunké­nak: „A szabad sajtó a nép­szellem éber szeme, egy nép megtestesült bizalma önma­gához, az a beszélő kötelék, amely az eavest az állam­mal és a, világgal összeköti, a testté vált kultúra, amely az anyagi harcokat szellemi harcokká emeli és nyers anyagi alakjukat idealizálja. A szabad sajtó egy nép kí­méletlen gyónása önmaga előtt, és tudvalévőén a val­lomás ereje megváltó. A szabad sajtó az a szellemi tükör, amelyben eov nép megpillantja önmagát. és amely minden kunyhóban el­terjeszthető, olcsóbban, mint az anyagi világítógáz. A sza­bad sajtó mindenoldalú, min­denütt jelenvaló. mindentu­dó. A szabad sajtó az az esz­ményi világ, amely állandó­an a valóságosból buzog és — egyre gazdagabb szellem­ként — új életet hozva ma­gával visszaáramlik belé.” A nép marxi értelem­ben vett szellemi tükrének lenni azt jelenti, hogy a sajtó köteles hűségesen kö­vetni a szocializmus építé­sének történelmi folyamatát. Ez ígv. önmagában roppant egyszerű dolognak tűnik. Ám, ha áttekintjük, hoev a szo­cializmus építésének útja milyen szövevényes, nyom­ban érthető az is. miiven fe­lelősséggel iár. s mennvi buktatót rejt erről az útról mindennao híradással lenni. Mi emberek sokféleképoen gondolkodunk. ítélünk, sok­féleképpen látjuk magunk körül a világot. Ebből kö­vetkezik. hoev a saitó hasáb­jain is sokféle igénvnek kel­lene eleget tenni. Van. aki a szocializmus építésének út­ját felhőtlen ég alatt való diadalmenetnek szeretné lát­ni. más még az utat sem hajlandó észrevenni, csak a kátyúkat és gödröket A két véglet között életünk, min­dennapjaink, eredményeink és gondjaink megítélésének megannyi változatát fellel­hetjük. Ha a marxi gondolatoknak akarunk megfelelni, nem le­hetünk a végletek rabjai, nem fordulhatunk semmi­lyen szubjektív nézőpont irá­nyába, mert ez esetben a va­lóság torz tükrét tartanánk olvasóink elé. Eligazodá­sunknak egyetlen szilárd pontja lehet: a marxizmus— leninizmus elméletének, a párt politikájának ismerete és szolgálata. Olyan politikának az el­kötelezett szolgálatáról van szó, amelyet közel két év­tized gyakorlata igazol, s amellyel a magyar nép a legteljesebb mértékben egyetért. Ez a politika nem­csak lehetővé teszi, hanem meg is követeli az igazmon­dást, a valóságnak megfelelő tájékoztatást. Egyenes ge­rincet kíván, fő módszere a meggyőzés, idegen tőle a pa­rancsolgatás, a talpnyalás, az emberek véleményének sem­mibevevése és manipulálása. Ezt a politikát szolgálni csak hasonló elveken nyugvó új­ságírói munkával lehet. Lenin már a kommu­nista újságírás hajnalán, hét évtizeddel ezelőtt megfogal­mazta az újságírás pártossá­gának elvét. Ennek lényegét így fogalmazta meg: a sajtó nem lehet egyes személyek, vagy csoportok eszköze, egy­általán nem lehet a proleta­riátus ügyétől független ma­gánügy. A sajtómunkát a szervezett proletáriátusnak ellenőriznie kell, bele kell viiini a proletármunka ele­ven szellemét, kihúzni a talajt az ósdi elv alól. mi­szerint az író írogat, az ol­vasó olvasgat. Egyértelmű választ adott Lenin arra a kérdésre is. hogy mi tekint­hető pártosnak: „...hogy mi a pártos, és mi a pártellenes, azt a pártprogram, a párt taktikai határozatai, és szer­vezeti szabályzata, és végül a nemzetközi szociáldemok­ráciának. a proletáriátus ön­kéntes nemzetközi egyesülé­seinek tapasztalatai határoz­zák meg.” Lenin e tanítását nem fog­hatjuk fel úgy. mintha az a sajtó egyhangúságát, unifor­mizálását jelentené. Ellenke­zőleg, a ió politikát csak úgy lehet jól szolgálni, a nép szellemi tükre követelményé­nek csak úgy lehet megfe­lelni. ha a sajtó sok szőla- mú kórusa együtt szólaltatja meg az egész művet. Így jut meghatározott szerep a rá­dió és televízió, az országos napi- és hetilapok mellett a ma már egymilliós példány­számban megjelenő vidéki napilapoknak. Népszerűségük nyitja, hogy az emberek sző­kébb környezetének króniká­sai, emellett teljes kitekin­tést igyekeznek nyújtani a nagyvilágra, az ország életé­re is. Szélesebb horizontról szólhatnak megyéjük, váro­suk eredményeiről, gondjai­ról, megteremtve a lehetősé­gét annak, hogy összevessék azokat a világban, az ország­ban végbemenő általános fo­lyamatokkal Óvnak egyben ezzel a provincializmus ve­szélyétől, s kellő fórumot te­remtsenek egyúttal a valós értékek felszínre hozásához, ápolva ígv is a jogos büsz­keséget. az alkotó munka fe­letti örömet. Áss úja ng’ráa egyéb- I ként sem tűri az uniformizá­lást. Lenin, aki maga is .új­ságírónak vallotta magát, ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy a pártmunka e terüle­tén feltétlenül nagyobb teret kell engedni az egyéni kez­deményezésnek, az egyéni hajlamoknak, teret kell en­gedni a gondolatnak és a fantáziának. Ilyen sajtőmun- kára törekedve az újságíró gyakran kerül abba a hely­zetbe, hogy a pártosság már említett kritériumai sem nyújtanak elég támpontot ahhoz, hogy valamiről meg­mondja jó az, vagy nffn. Márpedig e nélkül sem szo­cialistának. sem sajtónak nem nevezhető az újságírás. Ilyen helyzetekben is kevés a tévedés valószínűsége, ha megfogadjuk Kádár János elvtárs tanácsát: .....a dolgo­z ó tömegek, a munkástöme­gek álláspontját helyeseljük. Mindig az ő álláspontjukon és pártjukon kell állni ér­zelmileg és gondolatilag is. Ez legyen a kiindulási alap­ja minden cselekedetünknek, írásunknak.” (A kommunista újságírók aktívaértekezletén elhangzott beszédből..) Pártunk X. kongresz­szusa nagyra értékelte mun­kánkat. amikor megállapítot­ta. hogy .....a sajtó, a rádió, a televízió növekvő jelentő­ségű missziót töltenek be a tömegfelvilágosító munká­ban. a műveltség terjesztésé­ben...” Úgy készülünk az MSZMP XI. kongresszusára, hogy annak számvetése ha­sonló értékelést adhasson munkánkról. Feladataink eh­hez méltóan nagyok. A párt kongresszusa, hazánk fel­szabadításának 30. évforduló­ja méltó megünneplésére ké­szülve a mi dolgunk szembe- 1 síteni népünket önmaga j múltjával,, ielenével és jő- , vőjével. Jó katalizátornak j lenni ebben a szembesítés­ben; hű tükörképét adni j eredményeinknek és gondja- inknak; írni. szólni szere­pünkről a világban — kom­munista újságírókhoz méltó, szép feladat. Varga József A magvető ember Az első szo>noki kommunista lapszerkesztő Nagykárolyban született, 1880-ban. Ady éppenhogy be­húzta magamögött a gimná­zium kapuját, amikor Orosz Mihály legkisebbik fia — a tizenkettő közül — belépett rajta. És utána? Kaszál, ka­pál, tetőt ácsol, közben nyel­veket tanul. „Csekélyke obu- lusaimat mindig elemésztet­ték a könyvek, de friss tö- pörtyűre meg serclire min­dig tellett, ha jobban ment, még vizes uborkára is hoz­zá. ..” Havasi pásztor Márama- rosban, Goethét olvas, temp­lomot renovál Segesvárott. A Tőkével birkózik, sztrájkol a szász kelmefestőkkel, majd a vasutasokkal és cikkeket ír. „Nem igen kellettek akkor amiket papírra vetettem, de jobb is talán, mert több volt bennük a vehemencia mint a racionalitás, már pedig a forradalmár tudás nélkül csak nyers erő, látókör kell, hogy tudja mit csináljon az ember, ha mások nevében szólni mer...” Valamicske pénzt gyűjt, három élő testvére is támo­gatja, így 1912 szeptemberé­ben beiratkozhat a márama- rosszigeti református líceum kebelében működő jog- és ál­lamtudományi karra. Tanári oklevelet is kap és 1917 szep­temberében a Tisza kis erecs- kéi mellől Szolnokra zötyög vele a vonat. A Thököly úton, az akkori cigányvárosban telepszik meg, a Verseghy Ferenc Fő­gimnáziumban kezdi meg ta­nári működését. „Délelőttöm a gazdagok gyermekeié volt, igyekeztem őket felvilágosí­tani, hogy mire született az ember: nennixxá tmani eaúik á m.asTfr~xznlgá.ja. legyen: dél­utánonként meg abetűt ma­gyaráztam a házamtáján, de azt is úgy, hogy megértes­sem: <1 szolgaság műin ha a sokJszegény ezt majd így érzi, eltörnek bilincseik akár a vásári perec...” 1918 tavaszán kerül kap­csolatba a MÁV-^műhely szervezett munkásaival, élet­re szóló barátságot köt F. Bede Lászlóval. Az ő révén ismeri meg dr. Guth Antalt, a párt egyik szolnoki meg­alapítóját, későbbi népbiz­tost, majd Pesten Kun Bélát. 1918 őszén a munkásság Nemzeti Tanácshoz küldött követeléseit ő fogalmazza meg, majd a szolnoki Nem­zeti Tanács intézőbizottsági tagjává választják. Ekkor már F. Bede László — szin­tén tagja a Nemzeti Tanács­nak — legradikálisabb, leg­következetesebb támogatója „Amit elértem, a kukorica­máién robotoló szegény nép érdekében, mindent azoknak az igaz férfiaknak köszön­hettem, akik saját bajaikon fölülemelkedvén próbálkoz­tak a munkásság nagy cél­jainak eléréséért. Hogy soha utat nem téveszthettem, Kun Béla, Guth Antal, F. Be­de, meg a többi, hozzájuk ha­sonlóak érdeme, én csak azt tettem, amit a kor szava dik­tált, az meg nem volt más, mint ezek a férfiúk elérni igyekeztek: a szocializmus”. 1918 november első vasár­napján a köztársasági állam­forma megvalósítását köve­telő szolnoki népgyűlés egyik szónoka Orosz György. Kü­lönös beszéd volt, írja a ko­rabeli sajtó, nem állt másból, mint Petőfi ide illő költemé­nyéből: Akasszátok fel a ki­rályokat. .. Tíz stentori szó­nok tudott volna nagyobb hatást elérni, mint ez a re­kedtes hangú tanár, Petőfi nevében, Petőfi nyelvével... Valószínű, hogy a Kom­munisták Magyarországi Pártja szolnoki szervezeté­nek egyik alapítója. A KMP ugyanis 1918. december 12-én alakul meg Szolnokon, Orosz György párttagsági könyve pedig 1918-ban — tehát még december utolsó két hetében keltezett Ettől az Időponttól kezdve beszédei, cikkei csaknem ki­zárólag az értelmiséghez szólnak, kultúrpolitikai elkép­zeléseket tartalmaznak. A párt szolnoki szervezetétől ezt a megbízást kapta. A proletárdiktatúrát így köszönti a Szolnoki Munkás­ban: „Proletár szívek ünne­pe a mai nap. Az eszme tes­tet öltött, az ideál valósággá lett, s mi, akik azt hittük, hogy csak elültetjük a fát: íme, szedhetjük annak gyü­mölcseit is. Az öröm izgal­mától dobogjon minden munkás szív, az öröm köny- nyeítől nedvesüljön min­den proletár szem, s az öröm hozsannájától legyen hangos a róna.” Amikor ezt a cikkét írja, már a Szolnoki Munkás szer­kesztő bizottságának tagja. A tanítókhoz szóló vezér­cikkében mondja: • „Az osztályuralom a gaz­dasági kizsákmányolás rend­szerét két eszközzel tudta fenntartani: A nyers anyagi erejével és a nép sötétségben, osztálytu­datlanságban tartásával. Az egyiket, az anyagi erőt, mar kicsavartuk a kezéből, most jön a másik. Az elsőt elvé­gezte a sok harcban meged- zett fizikai munkások szerve­zett ereje, a másikat elvégzi a tanítók osztályöntudatra ébredt proletárkészsége. .Ki fogják verni a kis és nagy,_ sok értel­tást, amit ~nyof£ ■eddig a kizsákm&- 'ösziály szolgálatában a fejükbe vénéit és helyébe a 'világ és társadalom megis­merésének világosságát su- gároztatják. A kezükre bízott sok-sok kis emberjelöltből az eddigi koncért marakodó egyének helyett társadalmi embert fogunk nevelni az el­jövendő kommunista társa­dalom számára.” Naponta jelennek meg döb­benetes szépségű* és erejű cikkei, pedig ekkor már más felelős beosztást is kapott: rá bízták Szolnok szocialista művelődésügyének kialakítá­sát. „Könyvek kellenek, könyvtárak, színészet kell. kultúra kell, törődnünk kell a művészteleppel, a piktúrá- val, s hogy mindenki értse A majd a művészi szépet, aki­ket ma csak ösztönük visz az alkotó gondolatok igenlé­séig, — iskola kell, csináljunk iskolákat, százat, ezret..." Éjt, nappallá téve dolgozik. Ami Szolnokon azokban a hónapokban a munkások kul - túrálódásáért történt, jórészt _ nevéhez fűződik. A tanácsha- ’ talom intézkedéseinek az egyik legkövetkezetesebb megvalósítója. 1919 júliusában, amikor sa proletárhatalom válságos helyzetbe kerül, már az L> tüzérezred katonája. A Tanácsköztársaság leve* rése után emigrációba kény­szerül. Bécs, Berlin, Prága bújdosásának útja, majd Be­regszászon telepszik meg, il­legális újságokat, folyóirato­kat, röpcédulákat szerkeszt, a Szlovák Kommunista Párt í tagja. I «A»ikQE__a-J9éesi-dönté#—a­Felvidéket és Kárpótolj *»7 de­' tartóztatják; [télét nélkül be- börtönzik, majd hat éven ke­resztül rendőri felügyelet alatt tartják. Ezalatt írja meg doktori értekezését. 1944-től az SZKP tagja, 1945 nyarán tér haza Ma­gyarországra. „Amíg erőm engedi, dolgozom, pedig már nyugdíjas vagyok. De nem, nem pihenhetek. Bírom még, szívós vagyok. Apám is mintha jelképe lett volna az ezer év óta elpusztíthatatlan . parasztságnak, sokáig bírta az igát. A nagykárolyi temetőbe be se kell menni, már kívül­ről, a vaskerítésen keresztül el lehet olvasni egy régi megkopott sírkőről: „Itt nyugszik Orosz Mihály éli 102 évet”. Sáto-aljaújhelyen telepedik le, a Nemzeti Bizottság elnö­ke, népi kollégiumokat szer­vez, tevékeny pártmunkát végez. Utolsó bejegyzését emlék­irataiba 1959 júniusában ír­ja : >ßi£Psz£pülLJiäiülöUem-a-­világ, csakhát. körben—meg-— öregedtem. A jövő hónapban leszek nyolcvan éves. Megy az idő, megállíthatatlan. Jót van ez így. Szép vízióim vr nak: ha nem is érem me behúnyt szemmel már ideképzelem az új. err társadalmat, a k must.” 1960 jűliu~/ gazdag e-.,e értéké gozat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom