Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-12 / 290. szám

I 1974. december 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP B Olajbányászok vetélkedője Életek me^rontó'a: az alkohol Fellepnek az „Aranysarkantyúsok“ December 22-én, vasárnap rendezi meg az amatőr nép- táncmozgalom hagyományos év végi műsorát a fővárosi Madách Színházban a Nép­művelési intézet és a Fővá­rosi Művelődési F_jz. Délelőtt 10 órakor és délután fél 2- kor hagyományőrző népi együttesek, a „Népművészet mestere” címmel kitüntetett táncosok, .,Aranysarkantyús” fiatalok, valamint fővárosi és vidéki - tánccsoportok lépnek a közönség elé. Haditechnikai park A Hadtörténeti Múzeum­mal közösen haditechnikai parkot rendez be Fűzfőn a Nitrokémia. A látványos sza­badtéri kiállítást elsősorban az ipartelepen lakó és az oda látogató serdülő- fiúknak szániák. akik a bemutatott harci eszközökből képet kap­nak a haditechnika fejlődési szakaszairól. Tudósítónkló'.) A Nagyalföldi Kőolai és Földgáztermelő Vállalat orosházi üzemének 'Gagarin szocialista brigádja ez év februárjában felhívással fordult a szocialista brigá­dokhoz, hosv vegyenek részt a felszabadulási elne­vezésű vetélkedőn. Élénk visszhangot váltott ki a felhívás. Az öt üzem­ből , 127 brigád 1368 tagjá­val njevezett a vetélkedőbe, melyrjek selejtezőit üze­menként bonyolították le. A verseny győztese egyút­tal az országos olajipari döntő . résztvevője is lesz. Erre a döntőre jövőre ke­rül sor és így kapcsolódik a felszabadulás 30. és Szol­nok város 900. évfordulójá­nak rendezvénysorozatához A vállalati döntőn a7 egri Bornemissza, a hajdúszo­boszlói Április 4, az oros­házi Hunyadi Mátyás, a szanki Komarov és a szege­di Fürst Sándor brigád vett részt. Színvonalas és izgalmas volt a verseny. Az első he­lyet és a velejáró 8000 fo­rint jutalmat az orosházi Hunyadi Mátyás nevű bri­gád nyerte el- A második, illetve a harmadik helyen a Komarov és az Április 4 brigád végzett. Jutalomösz- szegijjj: 5000, illetve 3000 forint. Természetesen az igazi jutalom nem az, ami a borítékban volt. Sokkal többet jelentett az indulók nagy száma, az az érdek­lődés, mely végigkísérte a vetélkedőket. A győztes nemcsak az orosházi bri­gád. hanem a vállalat mun­káskollektívája, mely a ne­mes cél érdekében tudása legjavát adta. I Homérosz szerint a ' • bor elűzi a bajokat és gondokat, megörvendez­teti az ember lelkét, egész­ségessé, virulóvá teszi a tes­tet. De az ókori ember al­koholizmusa jóformán össze­hasonlíthatatlan napjaink al­kohol iránti szenvedélyével. A régi rómaiak ugyanis csak bort, esetleg sört fo­gyasztottak. — Az alkohol valójában akkor kezdett iga­Kínában fél évezreddel ez­előtt kiirtották a szőlőültet­vényeket, hogy visszaszorít­sák az alkoholizmus terjedé­sét. A leleményes kínaiak fölfedezték: rizsből is lehet pálinkát főzni! A rizsfölde­ket viszont már nem lehe­tett pusztasággá tenni... — Az Amerikai Egyesült Álla­mokban 1919-ben bevezették a prohibíciót, a szeszes ita­lok előállításának és forga­lomba hozatalának állami ti­lalmát. Erre föllendült a Az Egészségügyi ABC sze­rint: „alkoholtartalmú ita­lok mértéktelen fogyasztása következtében kialakuló ál­lapot, amely súlyos helyzet­be hozza az egyént és kör­nyezetét. Az alkohol már aránylag kismértékben fo­gyasztva — az egészséges ember lelki életében, maga­zán veszélyessé válni az em­beriség számára, amikor az arabok feltalálták a bor- desztillálást. A középkor óta ugyancsak megsokszorozó­dott az alkoholos italok vá­lasztéka. Ma akármelyik fa­lusi, városi élelmiszerbolt­ban, presszóban vagy ven­déglőben több tucat alkohol- tartalmú italt talál a vá­sárló a tíz-egynéhánvféle bo­ron kívül... szeszcsempészés, háromszoro­sára növekedett a szeszfor­galom, ugrásszerűen terjedt a banditizmus, gengszterek ezreinek lett biztos jövede­lemforrása a rablott, lopott, külföldről titokban behozott szesz, úton-útfélen „bögre­csárdákban” mérték az al­koholos italokat. Tizennégy évvel később Roosevelt el­nök megszüntette a prohibí­ciót. Egyébként sehol a vi­lágon nem vezetett ered­ményre á ’szesztilalom. tartásában is változást okoz. Az idült alkoholista egész­ségi állapota pedig súlyosan romlik ... Az alkoholista a családjával, környezetével szemben gátlástalanná válik. Elhanyagolja kötelességét, munkáját. Családi élete szét­zilálódik, munkateljesítménye megromlik, és az Ivászát közben szerzett rossz társa­ság a bűnözés, az erkölcsi fertő vagy az elmegyógyin­tézet felé sodorja az akarat nélküli embert.. Csak efiv húszast... Rendőri kísérettel érkezett a gy.-i kórház elmeosztályá­ra egy fiatalember. Fekete, kerekképű fiú. amint jobb kezével a cigarettát a szájá­hoz emeli, ujjai tövén teto­válás látszik: PIÁT! ' — Mikor kezdtél inni? — Nyolcadikos voltam .. I — Miért iszol? — Apám bortermelő volt, bőven termett a szőlő. Az öregapám és az apám min­dig mondta: a bor egészsé­ges, attól tisztul az ember vére. — Miért kísér a rendőr? — Újévkor a haverommal kizsebeltünk egy srácot. In­ni akartunk. — Erre kellett a gyerek pénze? Azt mondtad, van otthon bor elég. — Nem akartunk a haver­ral kigyalogolni hozzánk. Nagy hó, hideg volt és messze. — Tudod, hogy ez közön­séges rablás? Meghökken: — Csak egy húszast vet­tünk el tőle... A fiatalembert a bíróság kötelező alkoholelvonásra, néhány hónap börtönbünte­tésre ítélte. (Kulcsár) (Folytatjuk) Maeyarországon először Kopkov: Aranyelefánt Bemutató a Szigligeti Szí nházban Mi as alkoholizmus? Kétes leleményesség Mocsalkin — azaz Iványi József — magasba emeli az aranyelefántot. Kapzsiságtól tüzel a szeme, majd rémül­ten körülnéz... Főpróba a Szigligeti Szín­házban. A nézőtéren egyelő­re csak a „szakma ül”, a rendező, a dramaturg ... Valló Péter, a darab ren­dezője jegyzeteltet, javíttat, amin kell. Most még teheti, de holnap estére már az ezerszemű kritikus, a néző mond véleményt Alekszandr Kopkov Aranyelefánt című szatírájáról ... December 4-én írtuk e sorokat, azonban az ígért bemutató elmaradt. Nem hi­vatalos értesülésünk szerint az utolsó előtti főpróbán üzemi baleset történt a szín­házban, és a darab kulcs- szereplője, Iványi József megsérült. Az Aranyelefánt bemutató előadására így hol­nap kerül sor. A főpróba szünetében kér­tük a rendezőt röpke, premi­er előtti beszélgetésre. — Mi tagadás, számunkra „sötét ló” ez a szatíra, nem is hallottunk róla... — Nem véletlen ... Kop- kovnak eddig egyetlen mű­ve sem jelent még meg ha­zánkban, egyetlen darabját sem játszották. Sőt a Szov­jetunióban is csak az 1964- ben kiadott kötete emeli ki a feledés homályából. Az Aranyelefántot egyébként 1931-ben írta. a korabeli kri­tikus szerint „az igazságot a fantáziáig növesztő alkotás­sal van dolgunk.” — A szerzőről hallhatnánk valamit? A közkézen forgó drámatörténeti munkákban nem szerepel. — Autodidakta módon vált íróvá, egyébként kőműves­segéd volt, akinek tehetsé­gét Gorkij is nagyra tartot­ta. A Nagy Honvédő Hábo­rúban halt meg. — A szolnoki Aranyele­fánt... milyen lesz? — Népi játéknak rende­zem. olyan meseszerűséggel, hogy a játékstíluson azért érződjék, hogy reális törté­netet adunk. Egyébként a színlapra oda is írtuk: Tör­ténik 1928-ban. Az eszmei mondanivaló? Többrétű. Ta­lán csak egyet: \ ne légvá­rakra, vélt álmokra építsünk, hanem a munkára. Kíváncsian várjuk a pre­miert. Az Aranyelefánt föjob szerepeit Iványi József, Koós Olga, Szabó Ildikó, Ivánka Csaba. Horváth Péter. Hu­szár László és Kürtös István játsszák. — ti — Kodá'y- hangverseny Mint minden évben, de­cemberben most is több ren­dezvényen emlékeznek Ko­dály Zoltánra szülővárosá- j bari, Kecskeméten. A napok­ban ünnepi Kodály-hangver- senyt rendeztek a nagy zene­költő közelgő születésnapja tiszteletére. December 16-án születésének 92. évforduló­ján, újabb emlékünnepségre kerül sor. Megkoszorúzzák a szülőházának helyén álló épület Kodály emléktábláját, méltatják a zeneszerzőt s műveiből adnak elő. Ma^ariosz visszatérése A HÉT műsorában Kalandos hajó- és repülő­út után hazaérkezett a Tele­vízió 2 tagú forgatócsoport­ja Ciprus szigetéről. Sugár András riporter és Márton József operatőr filmje, amely bemutatja Makariosz elnök visszatérését és átfogó képet ad a ciprusi helyzetről, va­sárnap kerül a nézők elé a Hét műsorában. Arani kupola, faház A bban a moszkvai utcá­ban, ahol Len Tolsztoj háza áll. a sarkon van egy kis templom. Nagyon ré­gi lehet, talán még maga Tolsztoj is látta. Legalább­is szeretnék hinni ebben. Gö- csörtös falain a meszelés alól kitetszenek a téglák, a cirá­dákat zöldre, pirosra fes­tették, de az aranykupolák fényesen, csodálatosan ra­gyognak. Kis tér övezi a templomocskát s mielőtt Tolsztoj házához értem, meg­álltam ott. Tavasz volt. hi­deg, szeles március. Pocso­lyák csillogtak az udvar göd reiben, tollászkodó galambok röppentek fel, köröztek, le­szálltak, s burukkolva. daga. dó beggyel topogtak körülöt­tem. Szemben faház állt. tor­nácán feketekendős öregasz- szony ült mozdulatlanul, te­kintete ki tudja, min nyu­godott. A templom zárva volt, kopogtatásomra sovám. kis emberke, a sekrestyés jött elő, s nagy nehezen be­engedett. Félhomály volt. nehéz — gyertyák füstjétŐL. virágok buja illatától — ápo- rodott levegő. Némi por is szállt a kőlapokról. asszo­nyok sepregettek szorgosan, szavuk visszhangzott a fa­lak között. Zavarodottan lép­deltem oszloptól oszlopig. A fal mentén padka húzódott, azon néhány gubanc feke- téllt. csak egészen közelről lehetett felismerni az altió emberi alakokat: öreg nénik voltak, vastag kendőkbe bu- gyolálva. A fény bevetült egy magas ablakon, tompán csillogott a sok arany az ikonosztáz falán. A képekről nyúlánk szentek néztek le fájdalmas, nagy szemekkel, lapos arcú, gyér szakálla Krisztus emelte áldásra vé­kony, átszegelt tenyerét. S akkor egyszer csak, virágok halma közt megláttam a te­temet. Ott feküdt nyitott ko­porsóban az alvó nénék mel­lett: sárga arcú, hegyes or­rú halott. Hőkölve hátrál­tam. Tekintetem a seprege- tő nők vizsgálódó pillantá­sával találkozott. Nyomomba ért a halk szavú sekrestyés kulcscsomóját csörgette. Bó­logatott. mert nem értettük egymást. Körül a rücskös fa­lak, a penészzöld-vörös-fehér ikonok, az aranylemezek, a virágok, a halott, a szentek, a fejkendős asszonyok, a * padlat nagy kőlapjai, a ma­gasból sugárzó fény... Férfi­ak baritonját véltem halla­ni, bozontos szakállak mögül előtörő, nyújtott éneket. Némán mentem ki a fényre. A terecskén billegve jártak a galambok, a faház tornácán ott ült a mozdu­latlan öregasszony. A közel­ből hallatszott a hatalmas város zaja, autók, buszok morajlása. Aztán Tolsztoj házát is láttam, az emeletes vén fa­épületet. az ablakokon a se­lyemfüggönyöket. a kis fi- lagóriát a kertben, a kapu mellett az őrházikót. Az őr­ház ajtaján bekeretezett fo­tográfia függött, a nagy írót ábrázolta lóháton, télidőben. Hideg tavaszi szél fútt, a hóié a járda menti yájat- ban csordogált a girbegurba utcán. A kapuban megfordultam, s felnéztem a ház ablakaira, mielőtt elhagytam az udijnrt. Vendége voltam Lev Nyi- kolajevicsnek. Szakonyi Károly Megvédik vadvízországot A neves szakemberekből álló munkacsoport elkészítet­te a Hanság tájvédelmi kör­zetté nyilvánításának tanul­mánytervét. A munkát segí­tette a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem több tan­széke is. A Hanság egykori lápos te­rülete, nagy kiterjedésű Vad­vízország a századfc>lulói folyamszabályozások óta egy­re kisebb területre zsugoro­dott. Az elmúlt évtizedekben is sokezer hektárnyi terüle­tet nyelt el a Hanságból a ' korszerűsödő mezőgazdaság. \ Most már sürgető a tál ter­mészeti értékeinek megóvása. Mindenekelőtt az ősi és a te­lepített égererdők védelméről van szó, s a ritka növény- és állatfajok is védettségre szorulnak. Így például a va­don növő fekete ribiszke, a kievi csalán és még sokféle növény. Itt él még viszony­lag nagyobb számban Európa kiveszőiéiben lévő védett madara, a túzok. A kócsag a halász sas, á törne sólyom és a kígyós ölyv ugyancsak védettségre szorul. A tervek szerint 6500 hek­tárnyi területen alakítanak ki természetvédelmi terüle­tet. , Micsoda mázlija van (!?) Mindennapi életünk nyelv- használatában elég gyakran hallhatjuk a címbeli nyelvi formát. Ma még „az élő szó zsibongó piacán”, a beszélt nyelvi stílusban jut inkább nyelvi szerephez, s elsősor­ban a pongyolább köznapi beszédre, társalgási nyelvre jellemző kifejezésmód. A mázli szó is egyre job­ban terjed, főleg azért, mert az igényes nyelvi ellenállás nem állja útját. Ennek a jiddis-héber származású ar­gószónak. jassz-nyelvi meg­nevezésnek szócsaládja is egyre bővül, A leggyakrab­ban hallott változatai: más­íts, mázlista. Ezek a szólás- szerű formák is fel-feltűn- nek. Mázlija van. Micsoda mázlis! Micsoda mázlija van! Ezt a mázlit! Humoros, gunyoros szö­vegekben, megnyilatkozások­ban is gyakran élnek az előbb felsorakoztatott szó- és szólásváltozatokkal. Devecse- ri Gábor A sors arcai című. humoros hangvételű s gú- nvos szatírával telített ver­sében mint hatásos stílus­eszköz jelentkezik ez az ar- gotikus nyelvi képlet: „Tó- thot lesi Kovács, haragra- gyulladt szívvel: belét bics- kázni boldogan. De ' Tóth már tegnap este tóba ful­ladt: mázlija van.” A mázli, mázlis, mázlista szóalakokkal eleinte a tol­vajok a sipisták, a hamis- kártyások, a jassz-fiúk éltek előszeretettel, elsősorban azért, mert titkos, nem min­denkinek ismert, érthető szó­alakoknak tekintették e megnevezéseket. Ma már tudjuk, hogy van jó magyar megfelelőjük, s elsősorban azért hibáztatjuk a gvakori használatukat, mert sok igen kifejező magyar szót. szólás­formát szorítanak ki nyelv- használatunkból. Válogas­sunk helyettük az alábbi gazdag példatárból: szeren­cse, szerencsés, boldogulás, szerencsés fickó, a szerencse fia, szerencsefi, szerencséje van, kedvez neki a szeren- cse. hozzápártol a szerencse, jól szolgál neki a szerencse, gyűrűt váltott a szerencsé­vel, markában a szerencse, bolond szerencséje van, a szerencse üstökébe kapott stb., stb. Ha nem akarjuk, hogy szóhasználatunkat. beszédün- ket a közönséges, a lapos, az alantas, a durva szavak­kal minősítsék, kerüliük a2 argóból, a jassz-nvélvből származó szavakat. nvelvj formákat, köztük a mázli, mázlista szóa^^akat is. Dr. Bakog József

Next

/
Oldalképek
Tartalom