Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

\ Megyei Mozaik Autóbuszon ferselyes járat, Szolnok, öreg nénike társalog a sofőrrel. Középkorú hölgy figyeli őket, majd leszálláskor megjegyzi: — Jobban tenné, ha vezetés közben nem beszélgetne a fiával! Az Ürjézus szelíd szeme őrködik felette, legyen csak nyugodt, jó lélek ő. — így a nénike. Világos: a sofőrnek nem eshet semmi baja. De vajon ki őrködik az autóbusz felett? Boxer Személyvonat, Budapest—Szolnok—Nyíregyháza. Hegy­oldal nagyságú, züllött alakot igazoltat a rendőr. Az iratok mellett hatalmas méretű ólomboxer is előkerül. — Minek ez magának? — kérdi a rendőr. — Legyen mivel védekeznem ... *** Bát meg merik magát támadni!? — Eddig még nem mertek, de hátha! Elektrolit Szakmunkástanuló intézet, Kisújszállás. Elektrotechniká­ból felel az egyik diák. A galván-elemről kell beszélnie, de nem megy neki. Nagy nehezen eljut odáig, hogy elektrolit is van benne. — Na mi is az az elektrolit? — kérdi a tanár. — Hát az fémből van. Vasból. — Milyen vasból!? — Gömbvasból. Szerencse Autóbusz-megálló, Szajol. Nem jön a busz, zsörtölődnek az utasok. Megszólal a nagybajúszú bácsi is: — Még szerencse, hogy aszfaltból van a megálló. — Miért? — Mert ha földből lenne, gyökeret eresztenénk. Árak Piac, Kisújszállás. — Hogy a mák kilója, néném? — 35 forint lelkem. — Mennyi!? Azért már két csirkét kapok! — De mákot nem. Baj Kunhegyesen három öregasszony diskurál. — Szegény Borosa lelkem, hát 6 is itthagyott minket. — mondja az első. — De bezzeg a pénzemet magával vitte! — így a má­sodik. — Engem meg a temetésére sem hitt meg! Dicsekvés Pályaudvar, Mezőtúr. Két atyafi szopogatja a rizlinget. — Szóval maguknál úi istállót kaptak a tehenek... Hát. ugye feilődünk. fejlődünk... Mi is a napokban fejezzük be a pihenőt, tudja, a kocáknak. — Pihenőt? Az semmi! Nekünk már kiépített koca- kocogónk van ... — konstantin — Műve’ődő munkások Vízszintes: 1. A Központi Bizottság 1974. március 19— 20-i ülésén Aczél György előadói beszéde (folytatás a függ. 14., függ. 1., vízszintes 71. ) 15. Tantárgy, 16. Kényel­mes. 17. Orosz folyó. 18. Tár­sadalom- és Természettudo­mányi Intézet. 20. Hüvelyes. 21. Hangtalan rés. 22. Bara­nya megyei község. 24. Hely­zet. 27. Határozószó. 28. Ma­ros menti román község. 30. A szocialista brigádok egyik jellemzője. 32. Olasz város. 34. NRR. 35. Francia semmi. 36. Len szélei. 40. Házi szár­nyas népiesen. 42. Szőrzet. 43. krónikus. 45. Majdnem. 48. Tavak belseje! 49. Kettős mássalhangzó kiejtve. 50 Jó­kai regényalak. 51. Óriáskí­gyó. 53. Nem egészen kitá­masztva! 55. .. .yledones, vi- rágtalan növények osztálya. 56. Alapvető fontosságú az „őket” érintő műveltségi hely­zet 58. Kahána egynemű be­tűi". 59. Francia zeneszerző. 60. Rakodó szerszám köze­pe. 61. ÖY. 62. Tud. 63. Ital. 65. Csak félig akar! 66. .. .c, jugoszláv helység a Duna mentén. 69. Csarnokterem. 72. Szobrász, számos hősi emlékmű alkotója (János). Függőleges: 2. Ritka férfi­név. 3. Szláv nyelvekben ő. 4. Tengeri emlős. 5. Görög betű. 6. ...e, jugoszláv vá­ros. 7. Szolmizációs hang. 8. Sokszorosításokon az aláírás alatt látható röv. 9. Fűzérvi- rágzat. 10 Ez a tevékenység lehetőséget nvúit az aktív művelődésre (folvt. a vízsz. 37. ) 11. Kedveskedés, ford. 12. Szám. 13. Romániai hely­ség. 19. Kertész Ákos regé­nye. 23. Jugoszláv város. 25. Hajtószár, tartókötél, ismert idegen szó. 26. Bepanaszolja. 27. Hullott 29. Közbülső ál­lapot. 31. Sporteszköz. 33. Főütőér. 38. NB 1-es csapat. 39. Határozószó. 41. Kiemel­kedő szerepük van a műve­lődés terjesztésében. 42. Kos- suth-díjas színésznő, rende­ző. 44. .. .nikus, szűkszavú, velős. 46. A „Mentőcsónak” c. festmény is ez. 47. Észak- Vietnami város. 49. Fogyó. 51. Dél-afrikai telepes. 52. Vonatkozó névmás. 54. Vil­lamosipari üzemünk. 56. A Maas holland neve (e—ő). 57. Tokió városrésze. 59. Iparváros Svájcban. 62. .. .lo- var, jugoszláv város. 64. Né­met igekötő. 67. AV. 68. Nyújt. 69. Lásd a vízszintes 21-es sort. 70. Nagy Tamás. BEKÜLDENDŐ: Vízszintes 1., folytatás függőleges 14., függőleges 1., vízszintes 71., vízszintes 30., vízszintes 56., Függőleges 10., folytatás víz­szintes 37., függőleges 41. számú sorok megfejtése, de­cember 10-ig. November 17-én megjelent rejtvényünk helyes megfej­tése: Sarló és kalapács. A Népszava. Csihajda. Árulók, ötven év. Legendák. Irodal­mi Alap. Vörös katona. — Könyvet nvert: Barna Emese Szolnok. Kis Roland Jász- árokszállás. (A könyvet pos­tán küldjük el.) SZOLNOK MEGYEI NÉPI AP rejtvEnyszelvEnye 1974. december 1. •zolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 281. csípés Tiszta lap a Tiszaliget Magyarország—Svájc: Na mennyi? Az emberiség kishíján egyidős a labdával. Az álla­tok bőrébe zárt rugalmasság — mint dr. Földessy János írja — a labdajátékok objektív feltétele. S ez az ősember kétlábra emelkedése előtt már létezett. Több ezer évvel ezelőtt Kínában már „tsuh-küh-öz- tek” ami mint köztudott magyarul annyit tesz, hogy fociztak. Aztán a római légiósok az ellenség levágott fejét kergették lábbal a harcmezőn. (Egyes történészek in­nen származtatják a szövetségi kapitányok fejevételét.) Angliában aztán szigorú törvényt kellett hozni azok ellen, akik II. Edward legnagyobb bosszúságára 1310 táján egy állati hólyagból varrt labdát hajszoltak faluról városra. A faluról a városba felérkező leg­ügyesebb hajszolok aztán ott is maradtak. Bár számos király „prüszkölt” a goromba játék miatt, a derék an­golok csak nem nyugodtak. Inkább vállalták, hogy törvényes keretek közé szorítják a futball-játékot. A magyar atléták és tornászok közé 1896-ban egy edzésen dobta Ray Ferenc Svájcban tanuló diák a labdát és a sportolók azonnal úgy rávetették magukat, mintha az Aranybulla óta csak erre várt volna a magyar. Még „sírt a labda” a kifent bajszú elődeinek rúgása nyomán, de már fegyelmi ügyekben kellett volna igazságot tenni a jószerivel meg sem alakult labdarúgó szövetségnek. Levonulások, tettlegességek kísérték a gyermek „csukában” totyogó magyar lab­darúgósportot. A bundát eleink nem ismerték — ők lefekvésnek nevezték azt a hogyishíjákot amikor az egyik' csapat úgy dönt, hogy a másiknak^ kell minden­áron győzni... Aztán ment, mendegélt a magyar föci. Hol kátyús úton, hol tükörsima aszfalton. És nyomában mindig akkora sírás-rívással, vagy hangos hahotával menetelt a közönség, hogy azt már az osztrák barátaink sem állták meg szó nélkül, mondván: hol lakodalmat ül­nek, hol temetnek ezek a szegény magyarok. A hirtelen kedélyváltozásokat aztán Hosszabb lako­dalmas időszak követte. Az aranylábú fiaink rúgták a port a Wembleyben, a Népstadionban hosszú évekig. De aztán vége lett a zenének és szétszéledt a násznép a szélrózsa minden irányába. Ezután ismét egy stabil időszak következett. Marseille, Szófia... temetés te­metést ért és tulajdonképpen azóta sem értük meg az igazi feltámadást. A Tiszaliget vadonatúj stadior^ának | gyepszőnyege még tiszta lap. Erre bátran íródhat a labdarúgásnak egy új fejezetének első oldala. Ezt reméljük — már megint. Csak kezdjék már el írni... — Pb — Gyakorlat Büntető

Next

/
Oldalképek
Tartalom