Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-10 / 288. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP i Auttdfn nob&Zebn Miért történt — hogy történt? Egy brigád Periklész és kora társadalmi-politikaj jel­lemzőit elemzi. Egy másik arról bestéi, hogyan értékeli Szerb Antal Machiavelli munkásságát. Szó esik Phei- cliász peréről, az inkvizíció lényegéről, Petőfi költészeté­ről — a történelemről. Nem akarok fölösleges frá­zisokban ömlengeni arról hogy, iám nálunk egy-égy munkás, egy-egy brigád mi mindennel is foglalkozik sza­bad ideiében. Ma még ez természetesen nem általános. De tény. hogy figyelmet, megbecsülést érdemelnek azok a szocialista brigádok, akik szabad óráikban — ha csak egy vetélkedő kedvéért is — az átlagosnál sokkal többet fordítanak művelő­désre, saját maguk gyarapí­tására. A rádió, A híres történetek — nagy egyéniségek című eseményjáték-sorcrzatból ren­dezett tanulságos vetélkedőt. A nemes versengésen békés­csabai és törökszentmiklósi szocialista brigádokból ala­kult csapatok mérték össze tudásukat. Természetesen örülünk, hogy végül is a tő rökszentmiklósiak kerültek ki győztesként, de tulajdon­képpen ez mindegy. A játék valódi nyertesei között a résztvevők valamennyien ott vannak. Gyarapodtak tudás­ban, szemléletben egyaránt A vetélkedő nagy erénye volt hogy elsősorban nem adatok felsorolását nem történelmi dátumokat kért számon, hanem arról igye­kezett meggyőződni a zsűri, hogy a csapatok mennyire ismerik, mennyire látják egy-egy történelmi kor tár­sadalmi-politikai összefüggé­seit Meggyőződésem, hogy ez nehezebb, mint igennel vagy nemmel, egy számmal vagy egy névvel felelni a kérdésekre — ugyanakkor hasznosabb is. Hasznosabb, mert akik régmúlt korok tör­téneteinek okait és indokait igyekszenek megérteni, job­ban értik saját korúikat is. Ki tud többet rokonainkról? Ezen a vetélkedőn 10—12 éves gyerekek vizsgáztak ar­ról, mit tudnak finn rokona inkról. Meggyőződhetünk ró­la: sokat nagyon sokat tud­nak. Ezek a gyerekek igazán felnőtt módra készültek erre s vetélkedőre. Míg az előző vetélkedőnél örömmel vettük, hogy nem a lexikális tudás dominál, erre a gyermekvetélkedőre épp az ellenkezője az igaz. Természetesen nem lehet el­várni ilyen korú gyerekek­től, hogy nagy társadalmi összefüggésekről nyilatkozza­nak. De, ha kevesebb adatot dátumot kellett volna felso­rolni, ha ehelyett inkább me­géltek volna északi [Róná­inkról, a vetélkedő is játéko­sabb lett volna. Az iskolaszagú hangulatot Szabó Éva tanítónénis játék­vezetése sem oldotta. Így a vetélkedőt inkább érezhettük vizsgának, semmint játék­nak. Pedig ezek a gyerekek és a velük egykorú rádió- hallgatók szeretnek iátszanú Ezért a gyermek vetélkedők szerkesztésekor nem árt érit is gondolni. r- íiömböczkj — Karcagi munkások az Operaházban Tegnap reggel 9 autóbusz indult Karcagról a főváros­ba. Utasaik munkások vol­tak, 432-en, akik megnézték az Operaház Hunyadi László című előadását. Az esti ope­raelőadás előtt is gazdag programot biztosítottak szá­mukra: több csoportban meglátogatták az Országhá­zat, a Szépművészeti, a Nem­zeti, az Iparművészeti Múze­umot, felkeresték a Nemzeti Galériát és a Szovjet Kul­túra Házát. Az egész napos programon Karcag 17 üze­mének dolgozói vettek részt, legtöbben a Béke, a Május 1. és a Lenin Tsz-ből, a há­ziipari szövetkezetből és a SZIM gépgyárból. Az ötlet a zeneiskolától származik: előzetesen 30 nagyüzem zenei igényeit mérték fel, kérdőívek segít­ségével. A felmérés 600 em­bert érintett. Kiderült, hogy a munkások igénylik a ko­moly zenét, főleg az ismer­tebb operákat A zeneiskola felismerte a közművelődés­ben reá váró feladatokat kezdeményezte az Erkel ope­ra megtekintését Zenetaná­rok járták esténként az üze­meket, tsz-eket és megis­mertették a munkásokat az operával, magnetofonról fel­szárnyaltak a remekmű leg­szebb részletei is, hogy ked­vet csináljanak az operához. Szocialista brigádok versenye Jászberényi siker a döntőben Áprilisban indult a KI- SZÖV és a megyei könyvtár „Munka és művelődés” cím­mel meghirdetett vetélkedő­je, amelyen megyénk ipari szövetkezeteinek 92 szocia­lista brigádja rajtolt. ötfordulós írásbeli felada­tok megoldása után a no­vemberben megrendezett há­rom területi döntőn — Jász­berényben, Karcagon és Tö- rökszentmiklóson — legjobb .eredményt elérő 12 csapat találkozott vasárnap délelőtt Szolnokon, a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ­ban. Aktuális külpolitikai té­mák mellett Szolnok törté­nelmi múltjával, a szövet­kezeti mozgalom fontos kér­déseivel, felszabadulásunk eseményeivel foglalkoztak a versenyző csapatok; megter­vezték a KISZÖV HÍRADÓ következő számának első ol­dalát, a Szigligeti Színház művészeivel beszélgettek, író—olvasó találkozót rög­tönöztek — szorgalmasan gyűjtögetve a győzelmet je­lentő pontokat A döntő végül a Jászberé­nyi Jászsági Építőipari Szö­vetkezet Egyetértés brigád­jának győzelmét hozta, szo­rosan a nyomában egy-egy pont különbséggel végzett a második, illetve harmadik helyen a Tiszafüredi Építő és Vegyesipari Szövetkezet Május 1„ valamint a jászbe­rényi Műszeripari Szövetke­zet Delta brigádja. Megnyílt a VI. Nemzetközi Téli Egyetem Európa hírű fürdőhelyün­kön. Harkányban, tegnap ünnepélyesen megnyílt a VI. Nemzetközi Téli Egyetem — az egyetlen téli Uni versi tás hazánkban. A rendező szerv nevében Právicz Lajos, a »TIT Baranya megyei titkára köszöntötte a Bulgáriából, Csehszlovákiából, Jugoszlá­viából, Lengyelországból, a Német Demokratikus Köz­társaságból és hazánk min­K ék festő népművészek kiállítása. Tiszafüreden Beleszédül a szem a kék fehér, kék-sárga, kék-piros textíliák dús mintáinak, ele­gáns redőinek látványába, a tiszafüredi Kiss Hál Múze­umban rendezett kiállításon, amely december 8/án, vasár­nap nyílt meg. a kiállítás egy fiatal házaspár, Bolyós András és Kovács Pálma — mindketten a Népművészet ifjú mesterei — munkáit mutatjg be. _ Magyarországon ma mind­össze tizenöt kékfestő mű­hely van. így érthető, hogy a Tiszafüreden rendezett — vásárlással egybekötött —- kiállítást nagy érdeklődéssel | várták a nagyközségben. Nem csalódtak, hiszen a több száz éves múltra visszatekin­tő mesterséget a két fiatal | népművész igen magas szín­vonalon űzi. hqbol pottyant „ágyúgolyó Csaknem negyven eszten­deje, 1935. augusztusának egyik estéjén történt: három kisfiú játszott a Környei-tó partján. Már egészen sötét­re váltott a víztükör, amikor az égbolt nyugati felén szem­kápráztató fény villant. A mind jobban növekvő fény­pont sebesen közeledett, hosz- szú fénycsíkot húzott maga után. Az égi tünemény szemlélő­it szorongás fogta el, mert a különös fényjelenséghez egy­re erősödő zúgás és sivítás is társult. Néhány pillanat múl­va a sziporkázó fény vörössé változott, Tnajd a tündöklő valami nagy csattanással a közeli vasúti pálya talpfái közé vágódott. Az ijedelem múltán — elté­vedt ágyúgolyónak vélték a becsapódó tüzes tárgyat. — az egyik fiú, Glász Jóska nem állta meg: a sínekhez som- fordált és a sötétben tapoga­tózva meleg „rögökre” buk­kant. Az égből hullott léiteket másnap Kuiucz János kan­tortanitónak adta át — aki maga is észlelte az előző na­pi fényjelenséget —, majd mindketten újból felkeresték az esemény színhelyét és si­került újabb darabokat lel­niük az immár meteoritnak ítélt töredékekből. Az „égi vándor” több darabja végül is az iskola kőzetgyűjtemé­nyébe került, néhányat pe­dig Jóska gyerek őrzött fél­tett kincsként éveken át. A háborús időkben elveszett az iskolai gyűjtemény s Glász József sem lelte meg saját kincseit. A hajdani kisfiú ma már persze meglett ember és szenvedélyes természetbúvár. A „kincsekereséssel” sem ha­gyott fel: a közelmúltban gyermekkori holmijait újra aprólékosan átrostálta, s végre rábukkant a harminc­kilenc évvel ezelőtt elrejtett meteori tok egy részére. A „corpus delictit” most szak­emberek vizsgálják, hogy a ritka tudományos értékű kozmikus -leletet hitelesíthes­sek. Csodavárás nélkül... 0 den tájáról érkezett csaknem száz hallgatót. A harkányi téli egyetem I sokoldalú ismeretet nyújt a | részvevőknek Magyarország­ról és ezen belül Baranyáról. A hallgatók megismerkednek hazánk múltjával és jelené­vel, a szocialista építés har­minc esztendejével, továbbá a vendéglátó Baranya megye történelmével, gazdasági és kulturális életével, az itt élő nemzetiségek folklórjával. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága 1970-ben intéz­kedési tervet fogadott el, amelyben a cigánylakosság életkörülményeinek javításá­hoz szükséges teendőket fog­lalta össze. Szolnok megyében körül­belül tizennyolcezer cigány­lakos él, mintegy nyolcezer- kilencszáz a minimális élet- lehetőségeket sem mindenütt biztosító telepeken. A legfontosabb a munka A cigány lakosság életkö­rülményeinek javítása alap­vetően három feltételhez kö­tődik, az egyik és a legfon­tosabb a rendszeres munka- vállalás, a másik már rész­ben ennek következménye­képpen a telep elhagyása, a lakáskörülmények megjaví­tása, a harmadik pedig ezek­kel szoros összefüggésben az iskola. A munkaképes telepi la­kosoknak mintegy 79 száza­léka végez állandó vagy al­kalmi munkát. A vállalatok egyre több cigány munkást foglalkoztatnak. Az idegen­kedés szűnőben van, és a munkaerőhiány is gyorsítja a megszűnését. Az általános iskolai végzettség hiánya miatt azonban csak igen ke­vés cigány munkást lehet be­vonni a szakmai képzésbe. Szolnokon például négy év alatt 18 százalékkal növeke­dett a munkavállalók száma. Arányuk még így rosszabb, mint a megyei átlag, örven­detes viszont, hogy a nők is mind gyakrabban keresnek munkát. Törökszentmiklóson a Baromfifeldolgozó Vállalat foglalkoztatja a legtöbb ci­gány munkást. A fluktuáció azonban igen nagy gond. Van olyan dolgozójuk, aki évente többször is elmegy es visszatér a gyárba. A kisebb községekben ért­hetően nehezebb a munka­vállalás. Magas az eljárók aránya, sok az alkalmi munkás. A mezőgazdaságban viszonylag kevesen keresnek megélhetést. Néhány, hagyo­mányosan iparosodottabb községhen, mint például Jász- jákóhalmán, vagy olyan he­lyen, ahol már régebben is tettek eredményes lépéseket a cigány lakosság beilleszke­désének érdekében, mint Ci­bakházán, a megyei átlagnál jobbak a munkavállalás ará­nyai, s ennek nyomán min­den területen kevesebb a gond. Házvásárlás, házépítés A megye tíz településén vannak jelentősebb cigányte­lepek. Szolnokon öt telepen 626 család él, ez összesen 3626 lakost jelent. Jászbe­rényben két telepen 21 csa­lád, a törökszentmiklósi te­lepen 63, a jászapáti telepen 33, a cibakházin és a tisza- burain 8—8, a többin ennél kevesebb család maradt. Jászalsószentgyörgyön az úgynevezett Mirkó telepet 1973-ban megszüntették, csu­pán a Batthyány úti telepen maradt • négy csalód. A negyedik ötéves terv végéig kilenc telepet kellene felszámolni. Már most lát­ható, hogy ez nem fog si­kerülni. 1972-ben 105, 1973- ban 136 lakást juttattak ked­vezményesen olyan cigány családoknak, ahol a hitel felvételének megvoltak a fel­tételei, elsősorban az egyéves állandó munkaviszony. Az idén a terv 120 lakás átadá­sát irányozta elő, s néhány híján ez meg is valósuL A számok azt bizonyítják, hogy az állam igen nagy erőfeszítéseket tett és tesz a cigány lakosság helyzetének javítása érdekében. A taná­csok a hitelt általában he­lyesen, a célnak megfelelően használták fel. Az igénylők kétharmada házvásárlásra kért és kapott pénzt, csak egyharmad részük vállalko­zott az építésre. Azt írtuk ugyan, és ez az igazság, hogy a telepek fel­számolása nem halad a kí­vánt és tervezett ütemben, de föltétlenül hozzá kell tenni, hogy egyes telepeken már csak egy-két család él, ezért ezek, há a hivatalo- losan még nem is, gyakorla­tilag megszűntnek tekinthe­tők. Ilyen például a jász- jákóhalmi és a tiszapüspöki telep. Többnyire idős embe­rek élnek itt, akik már nem akarnak, de nem is tudná­nak elmenni, hiszen nincs meg az igényjogosultságuk a hitel fölvételére. Szolnokon az építőipari kapacitás hiánya nehezíti a lakásépítést a cigány csalá­dok részére. Megkezdődött a két telep felszámolása: a Verseghy úti és a kisgyepi telepé, a városrendezési ter­vek megvalósításával össz­hangban, eddig 24 komfort nélküli lakás épült az elköl­tözőknek. Mezőtúron a be­vándorlás, sőt egyáltalán a vándorlás nehezíti a telep felszámolását. Törökszentmiklóson és Jászapátin, noha mindkét helyen nagy erőfeszítéseket tettek a telep megszünteté­se érdekében, a várt csök­kenés helyett növekedett a putrik száma. Arra a jelen­ségre is föl kell figyelni, hogy egyes helyeken, pél­dául Tiszaburán és Jász­apátin a megszűnő telep he­lyett új van kialakulóban. Tiszaburán közvetlenül a régi mellett, Jászapátin pe­dig a templom háta mögötti utcákban. (Folytatjuk) Bistey András Félbeszakadt beszélgetés Négy éve űj foglalkozás született: nagyközségi műve­lődésügyi felügyelő. A fegy- verneki Baunok Béla a leg­elsők egyike. Első találkozónk, aztán á második, majd a harmadik is: elmaradt, illetve félbe­szakadt. Tanácsülés, fiatal közművelődési dolgozók par­lamentje — valami mindig közbejött Szerencsére ne­gyedszerre ... — A művelődési házból jövök, az egyik általános is­kolába készülök — fogad. — Közben ráérek..; A két űtícél egyben a munkakör határait is jelzi. Baunok Béla a közoktatás és a közművelődés mindenese. — Képesítés nélküli taní­tóként kezdtem. Édesanyám negyvenkét évig tanított Fegyverneken. s nekem eszembe se jutott, hogy más foglalkozást válasszak. Elvé­geztem a tanítóképzőt, maid a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakát. Az elsőtől a nyolcadikig minden osztályban tanítottam. — A közoktatás tehál rég­ről ismerős. És a közműve­lődés? — Két évig voltam a mű­velődési ház igazgatója. Nem tudnék választani. melyik területet szeretem jobban. — És melyekkel van több gondja? — A közművelődéssel. Ez részben természetes, hisz ha­gyományai révén az oktatás szervezettebb. Ami már ke­vésbé természetes, hogy ná­lunk a közművelődés tárgyi feltételei rendkívül rosszak. Űj művelődési házra lenne szükségünk például, de erre még a remény is kevés. Hon­nan vegyünk egyszeriben ti­zenötmillió forintot? — A nagyközség üzemei, szövetkezetei nem segíthet­nének? — Valamit bizonyára. X Vörös Csillag Termelőszövet­kezet vezetői már megígér­ték, hogy részt vállalnak az építkezés költségeiből, s ta­lán a többiek is. Az az igaz­ság. hogy az utóbbi néhány évben a közművelődés min­den segítséget megkap. Négy év alatt a művelődési ház állami támogatása hetven-' ezerről százötvenezerre, a könyvtáré nyolcvanezerről száznegyvenezerre növeke­dett. Évtizedek mulasztását persze lehetetlen egyszerre pótolni. •— A közművelődési Intéz­mények tartalmi munkájá­val elégedett? — A könyvtáréval mara­déktalanul. a művelődési há­zéval csak részben. Igaz, utóbbi összehasonlíthatatla­nul rosszabb körülmények között működik, s itt az igazgatók is sűrűn cserélőd­tek. A magyarázat ellenére a tény persze tény marad: kevés a klub és a művészeti csoport, a művelődési házat szinte kizárólag csak fiata­lok látogatják. — A művelődési felügyelő hogyan segíthet a gondokon? — Az elvi irányításon és a rendszeres ellenőrzésen, fel­ügyeleten túl megnróbálok módszertani tanácsokat is adni — végül is van gyakori lati tapasztalatom. A közel­múltban így hoztuk létre kö­zös erővel a nagyközség ön­álló TIT-csoportját. Ettől aa intézkedéstől az ismeretter­jesztő munka javulását re­méljük. — A közeljövő tervei? 5 — A közművelődés fejlesz­téséről szóló párthatározat végrehajtására intézkedési tervet készítettünk, s ebben az egyik legfontosabb fel­adatként a munkaügyi mű­velődés javítását jelöltük meg. A Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet és az örmé- nyesi Április 4. Gépgyár kul­turális életére ezután külö­nös gonddal figyelünk. — És a közoktatás terü­letén? — Az oktató-nevelő mun­ka színvonalának emelése a célunk. Szeretnénk egy tor­natermet építeni, s feltétle­nül javítani kell a napközis ellátáson. — Az a hír járja, hogy a művelődésügyi felügyelők sű­rűn cserélődnek... — így igaz. A szomszédos Kenderes és Kunhegyes már „elfogyasztott” egyet-egyet. Én maradok. Ügy érzem, szükség van rám. megbecsü­lik munkámat. De most, ha megbocsát, mennem kell. Az iskolában várnak.. 2 Hát ez a beszélgetés is fél­beszakadt. Baunok Béla még azt sem mondhatta el, hogy a közelmúltban kitüntették. Kiváló felügyelői munkájá­ért „Szocialista kultúráért” kitüntetést kapott. H. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom