Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

1374, áeeembe? 1.

S20LN0K MEGTET NfiPLAí

7

Huh ístváru

. f ariak övei

Vergődő szívem f

Nem a nagyoktól lopott

.1 végső kiáltást

Szó morzsáiból Alkotom meg az enyém Nem jut az messze

Kinek adjam 5 A végső sóhajom 8

: Akit a csúcsra

Gőgje hajszol érni

Kié legyen 8

Vas-körmű kardok erdején

Sorsom kirakata mögött

Csak az juthat át

Akit segítik

Ki látja §

S várják övéi

Vergődő szívem |

CSCCCCCCCCCCCCCCCiC őri

Huh István;

XXXCT^Xy^Xv:^.CC'SCOOCCC^OOCCCOOOC^OCCCCOOSOOCOOCOOOOOXCC;

Oklöm ékeli

A rámhajló ég csíkos homlokát Kottás korbácsom veri Tört várfoltos csillagokor; át A meglékeli nap örök sugarát Fekete égre öklöm ékeli Üregbe fonnyadt szememre Behunyorog a Hold Suhogó fénypálcikák alatt

Szétszórt dalom sikolt 5

F ^"^*y^‘^00^?C.CCOSCOCOOCCCŰOO^CűSCCCOCCw■, \nnn.-n.-r.-vvi

ÖKKÉM ISTFÍlít

Havas tájban két hagymakupola

\

j oltóképpen egész Davi- dovkanak ki kellett vonulnia, íehá t nemcsak a mi zászlóaljunknak, hanem a helybeli lakosoknak is. Ebből azonban nem lett semmi, a mieink közül csak néhány piDOgva stréber jött elő meg a gyengélkedők, az írnokok ás a raktárosok; negyvenen vagy ötvenen mindössze. Az oroszok közül még ennyien sem. Akit a szolgálatvezető őrmesternek sikerült kikerges- níe a házából, az ott lézengett egy darabig a téren, de mihelyt tehette, visszaszökött. Még feltűnőbb, hegy Holló őrnagy, a zászlóalj- parancsnok is távolmaradt, pedig mostanáig minden kivégzésen megjelent, és nagyon. ügyelt a formaságokra. Sgy percre kijött a parancsnokság elé. körülnézett a templomtéren, azt mondta. hogy hideg van. és visz- szament és többé nem is mutatkozott. Így aztán hivatalos részről az orvoson és a szolgálatvezető őrmesteren kívül csak egv német teherautósofőr és egy altiszt volt jelen. Leieával * nyakában, ők hozták az elítéltet Davi- dovkára. mert itt kellett rajta végrehajtani a német hadbíróság ítéletét ISTo ás

persze, hogy itt volt még az az Ecetes nevű hajtó is. aki , három liter rumért vállalta, hogy fölakasztja az asszonyt. Ecetes az első liternek már nyakára hágott, és elég bizonytalanul állt a lábán.

Az asszony ott várt a fa alatt, mozdulatlanul, mintha a földhöz fagyott volna a lába. Egy könnye sem volt. Eddig úgy vettük észre, hogy az öregek halnak meg a legkönnyebben. Rémüldöznek ugyan, mintha nem értenék, hogy mi történik velük, de se nem könyörögnek, se nem sírnak, se nem sikoltoznak. Ez az asszony még elég fiatal volt. elég ió külsejű és elég jól ölfözört. mégsem szólt egy nanaszlő szór sem. Csak állt és égő szemmel nézte azt a kislánvt aki bemászott a teherautó alá. és onnan kukucskált kifelé. Négy- vagv ötéves lehetett Piszkos és sovánv volt. de ő is elég ió ruhákat viselt egy kis bundamellényt. vattanadrágot. , vastag paVnut- harisnyát* és gumikalocsnit Amikor a fiatalasszony nyakára ráhurkolták a kötelet üde hangon, mint a'-'t megcsiklandoztak. fölnevetett a teherautó alatt.

Három perccel később az orvos zászlós megállapította, hogy beállott a halál. Hideg szél támadt, mely lassan hintáztatni kezdte a fiatal- asszony testét A lányka ki* mászott a teherautó alól Egy ideig szemmel kísérte ezt a lengő mozgást, aztán., mint aki jól elmulatott valamin, de már kezdi sokallani a tréfát, fólkíabált a fára:

— Mama!

A

kkor már egyetlen orosz sem volt a templom előtt s a mieink közül is csak Ecetes Márton hajtó. Bíró Elek szolgálatvezető őrmester. doktor Friedrich Tibor orvos zászló® és ehy Koszta István nevű tizedes, civilben az „Arany Bika'’ szálló döntésének csaposa, aki a íurynkuiu&ai miatt már többször kérte, hogy utalják ba egy hátország; kórházba. Most is ügv állt hogy észre- vétesse az orvossal a nvakán pirosló duzzanatokat. Fried rich doktor azonban elfordult tőle és belenézett a Leica lencséiébe. A német altiszt intett a kislánynak, hogy menjen ki a kénből, de az nem mozdult álló helyéből hanem tágra nyílt, tündöklő szemmel bámult a Leicába. Talán mse sohasem látott fényképezőgépet

F'§gYe,etnr&mÁhé írás jelent meg

a Népszabadság múlt vasárnapi számában Közművelődés — könyvtár — hazafiság címmel. Szerzője dolgozata témájául a könyvtárak közművelődési funkcióját, e téren szerzett tapasztalatait választotta. Abból indul ki, hogy a könyvtárnak értékközvetítő és nevelő bázisnak kell lennie. amely a maga eszközrendszerével tevőlegesen hozzá tud járulni ahhoz, hogy...” figyeljük meg jól, mihez — a szerző az MSZMP KB közművelődési határozatából idéz: — „a felnőtt lakosság a szocializmus mai és holnapi fejlődésének meg-felelő kulturális színvonalon éljen és gondolkodjék, a műveltség tömeges méretűvé váljék.” (Az idézetben nem véletlenül emeltem ki a „mai” és a ..holnapi” szavakat.) Nincs szándékomban feleleveníteni a kórszerű műveltség tartalmáról folytatott vitákat. Sokat elmondtak arról idehaza és külföldön — Keleten és Nyugaton — egyaránt. Magam e kérdésben a marxista felfogást vallom, miszerint — nagyon leegyszerűsítve — a korszerű műveltség fogalmába egyaránt bele tartozik mindaz, amit a humánkultúra, a reáltudományok és a politikai'műveltség alatt általánosságban értünk.

Nem ismerem eléggé az országos könyvtári hálózatban folyó munkát, még a Szolnok megyei könyvtárét sem, de feltételezem. hogy az sokkal gazdagabb, és semmiképpen nem olyan egyoldalú, amint a szerző — feltehető1 jószándéka ellenére — felvázolja. Ezért a kép kiegészítésének szándékával szólok hozzá a témához, néhány tapasztalatomra és főként a cikkíró által megírtakra szorítkozva. Szerinte ugyanis elméletben még elfogadott, hogy a „könyvtár műhelye a múlt és jelen értékei feltárásának, közvetítésének As terjesztésének ..., de a felhozott péluák azt bizonyítják, hogy ez a kultúraközvetítő, feltáró tevékenység leginkább a múltra, annak is egy bizonyos, speciális szempontok szerint kikanyarított részletére vonatkozik, a jelenből pedig ugyancsak sajátos módon válogat

C/gy tr nib mintha a könyvtáraknak — hangsúlyozom: közművelődési intézményeknek! — fő feladata lenne a helytörténeti, helyismereti kutatás forrásanyaggal való segítése, sajtóbibliog- ráíiák, sajtórepertóriumok, saitótörténe- ti vázlatok összeállítása, mert ezek révén — ahogyan írja — „múltunk bibliográ- fiailaQ feltáratlan fehér foltjai lassan til- nedeznek, s kapnak egyszersmind kutatóink értékes segítséget napi munkájukban."

Oktalanság volna — s mi sem áll távolabb tőlem, — az ilyen kutató tevékenységet lekicsinyelni, szerepét történelmünk alaposabb megismerésében, s ezzel a hazafias nevelésben fel nem ismerni Kétlem azonban, hogy ez lenne a könyvtárak közművelődési tevékenységét illetően a csúcs, ahogyan arra az említett dolgozatból kiolvasható büszkeség következtetni enged. Ilyeneket’ sorol fel a szerző: a könyvtár kiadta a „Rövid értekezés a musikáról“ című Verseghy művet, vagy: „az MT.4 Irodalomtudományi Intézetének könyvtára pedig Verseghy Analytical Linguae Hungaricae című művét bocsátja rendszeresen a Szolnok megyei könyvtár fordítói munkaközösségének rendelkezésére.”

Talán eltekinthetünk egy olyan lista szerkesztésétől, amely felsorolja, hogy s tevékénység mellett mi mindent nem kutatnak. nem tesznek hozzáférhetőbbé az érdeklődőknek, de mégis egy példát megemlítek. Előfordulhat, hogy valaki azt mondja, én már eleget tudok a Marseillaise első magyar fordítójáról, most szeretnék a történelemben előbbre lépni. Szeretnék A íőfce fordítójáról, a forradalmár magvar orvosról, a KMP egvik szolnoki megalakítójárói, a Maevar Tanácsköztársaság népjóléti és egészségügyi népbiztosáról is megtudni ugyanannyit. Valón 'elkészült-e már a dr. Guth Antalról szóló írások, művek jegyzéke, az idevonatkozó forrásanyagot felkutatták-e már. s az könnyen hozzáférhető-e a könyvtárban?

f.sst a púidért mintegy jelzésképpen írtam le, arról szólva, miért tartom, megengedhetetlenül és érthetetlenül szűknek azt a kört, amelyben — a cikk szerint — a könyvtári kutatómunka folyik. Erezheti ezt a dolgozat szerzőié is. mert így ír: Vizsgálódások folynak több könyvtárban arról.

miszerint ......helyenként hézagos még a

k

özvetlenebb környezet munkásmozgalmi hagyományainak ismerete is... hazai történelmünk számunkra lényegesen fontosabb személyiségeiről nagyon keveset tud közvéleményünk.” Nos. vizsgálódások folynak. .. Ez hizonv nem vígasztal. M«*t az a me'’gvŐ7Ó<iésem hogy e*en nem. sok vizs- gálnivaló akad. elé'*”'5 köztudott ről van uevanis szó. A vizsgá’ódások helvett — az idézett közművelődési mrthnt.é- rozat szelleminek megfelelően — most már a könvvtári munka előt^rAhe kellene állítani ezeket a kérdéseke*. Pontosabban, alapvető hangsú’v-áthelvezésre van szükség eeve<:''knéi. a tört5n«imi m iit s?e*nií- letéb^n. s e műit m“”;' «mert»*5«5* eélzé kftn-v+ári. lmrm *v“lődési munkában.

Minds-z. amiről eddig szó esett, a Vuimánm.űveltség körébe tartozik. E körből még

több témát említ a cikk, mint olyat, amelyek a könyvtárak közművelődési tevékenységéhez tartoznak, s így summázza mondanivalóját: „A könyvtarakban folyó hazafias és internacionalista nevelés néhány vonását rajzoltam fel.” Egyetlen szót sem ejt viszont a cikk a korszerű műveltség olyan tartalmi elemeiről, /mint a természettudományos szemlélet, vagy a marxista—leninista politikai műveltség.

Szeretném Marx György a kiváló fizikus szavait idézni erről: „A korszerű műveltség nem ismerethalmaz, hanem élő egység. Egységes világkép, amely újszerű helyzetekben is határozott ítéletre, választásra képesít, tájékozódási készség az in- formációdzsungelben, szabad mozgás a kollektív társadalmi kultúrában. A folyton alakuló valóság tudomásulvételének igénye, a világkép önálló továbbépítése, a szép új gondolatok szeretete, a hasznos új technikák elsajátításának mohósága.”

Un est a műveltség-eszményt fogadjuk el, — s miért ne ezt fogadnánk el? —- — ennek megfelelően kell az igényt támasztani a közművelődés minden csatornájával, közte a könyvtári munkával szemben is.

Ma, amikor köztudomású, hogy az emberiség tudományos kincse 10 év alatt megduplázódik, amikor egy mai ember annyi változást ér meg élete folyamán, amennyit az ókori Mezopotámiában csak száz egymást követő generáció tapasztalhatott. Ma — mindezek tudatában— nem kell különösképpen hangsúlyozni a természettudományos műveltség minden eszközzel való terjesztésének jelentőségét Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy az iskolában tanultak az élet bármely területén csak jdeig-óráig elegendők a „fennmaradáshoz”. Életünk szerves része lett a folyamatos önképzés, a továbbtanulás. A könyvtári munkának ebben nem lenne szerepe?

Amikor a kérdést megfogalmazom, arra gondolok, hogy olyan, korábban nem is ismert fogalmak, mint a környezetvédelem, az iparszerű mezőgazdasági termelés, a népesedés szabályozása, mindennapi életünk része lett Vagy — egy kissé szélesebb horizontot ölelve — a világ túlnépesedése. éhségzóna, zöldforradalom és sorolhatnám, mind megannyi olyan új fogalom, amivel szinte mindennap találkozunk. Ezekben eligazodni segíteni, ezekhez az érdeklődőknek ajánlásokat készíteni, a könyvtári munka szerves részének tartom.

Megint egy példát. Az elmúlt években sok szó esett róla. főleg a fiatalok érdeklődését keltette fel a Nyugaton végighul- lámzó anarchista i“üegű ifjúsági megmozdulások sora. Divat lett Che Guevera emlegetése, beszéltek maoizmusról. ' a beat forradalmáról, hippizmusról. Nem tudom, készült-e az , ifjúsági propagandisták, 3 KISZ funkcionáriusai, vagy éppen az érdeklődő fiatalok számára (flyan bibliográfia, ajánlás, cikkrepertoár, vagy tanulmány. amely az e témakörben rendelkezésre álló gazdag anyagban segít eligazodni, kielégíti érdeklődésüket.

Másik példa: a fogyasztói társadalom propagandája, a nyugati világ társadalmát manipulációs célokkal ostromló információhalmaz ilyen vagy olyan csatornákon elszivárog hozzánk is. Ami ide jut belőle, természetszerűleg nem ad. nem is adhat teljes, még kevésbé hű és megbízható képet a mai burzsoá társadalomról. Az érdeklődés és a kíváncsiság viszont él az emberekben — és ez természetes dolog. Bizonyára hasznos lenne és az objektív ítéletalkotást segítené ennek a kíváncsiságnak a könyvtári munka sajátos eszközeivel való kielégítése.

4 t őnYt’tdri **t»f i»ífsí mint a köz- művelődési tevékenység része, annak egyik fontos csatornája, főként ha a hazafiságra nevelés aspektusából vizsgáljuk, mint teszi azt az idézett cikk szerzője, nem nélkülözheti korunkban azt a teljességet, amelyre e néhány reflexióval utalni kívántam.

Ezért tartom furcsának és vitathatónak a könyvtári munka közművelődési szerepét arra a néhány — mondjuk meg őszintén. keveseket érdeklő és érintő — hely- történeti. helyismereti témára, illetve az a témákban iolvó műhelymunkára szűkíteni, amiről a cikk szerzője szól. A mi történelemszemléletünk nagyobb igényeket támaszt. főként ami a szocializmus építésének időszakát közvetlenül megelőző korokat illeti Szolnokon most sok szó esik az elmúlt $00 évről. Nem mindig és nem mindenki teszi hozzá, hogv ebből az utolsó 30 évnek miiven meghatározó szerepe van a magyar nép történelmét, lövőiét illetően. Ennek a gondolatnak az erősítése is megköveteli a történelmi múltat illető szemle- l^tvqltnzást. a könyvtári nvnkának mint közművelődé«; tev5lr“nv«é<*n“k e -élre való felhasználását, Mmdem^Vett ism5*iem, hoav a könvvtári tevékenységnek nvnt kultúraközvetítő csatornának szerv“« részeként kellene kezelni a természettudományos és politikai műveltséget is...

ífs ef* hogv nvitott kapukat döngetek e reflexiókkal? A Népszabadságban megjelent cikkből ez nem déri1' ki.

T

V

EGYSÉGES VILÁGKÉP

A KORSZERŰ MŰVELTSÉG TARTALMA