Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-05 / 284. szám

1974. december 5. 1 \ SZOLNO? MEGYEI NÉPLAP 5 Pályamunka: e»y cirillbetűs véset Egy esztendeig tanult Moszkvában. Voltak barát­női. barátai, kitűnő tanárai, voltak utcák, ahol sétálni szeretett. Hat éve jött el. Hat éve visszavágyik. Leve­lez volt tanáraival, és Tu­nyával, a barátnőjével is. Moszkvára tereli a szót. Ha végigjárhatná az összes is­merős utcát, ha újra meg­nézhetné kedvenc épületeit! Moszkva személyes ismerő­se. Mint a barátnője, Tonya. Elek Ágnes a karcagi gim­náziumban tanít. Két cso­portot vezet a Gorkij nyelv­iskolában. Az egyik csoport­ban diákok tanulnak, mind­egyikük orosznyelv-tanár- nak készül. A másik csoport tagjai orvosok, tanárok, mű­szaki szakemberek, agronó- musok. Két éve tanulnak együtt, szeretnek órára menni, ahol mindig kitűnő a hangulat. Van, aki nyelvvizsgám ké­szül. Vezet egy 18 tagú orosz szakkört is. Reggel 8-tól dél­után négyig az iskola könyv­tárosa, munkája nyomán már áttekinthető a 15 ezer kötetes könyvtár. Másfél éve katalogizál. Osztályfőnök, he­ti 12 órában oroszt és latint tanít. Nemrég a fővárosban járt a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság helyi tagcso­portjának megalakulását elő­készíteni. Ha szovjet vendé­gek érkeznek Karcagra, őt hívják, s szívesen tolmácsol... Üjra és újra Moszkvára tereli a szót. Ha láthatná is­merőseit, utcáit, épületeit, tégláit...! Kedvenc téglája persze Karcagon is van, a gimnázium kapujánál. Ezen egy cirillbetűs véset: Ignat Ivasenko F. és két dátum: 1944 és 1924. Lapunkban már hírt adtunk az ukrán katona tragikus sorsáról, aki megsebesült Karcag felsza­badításakor, s a gimnázium­ban berendezett kórházban gyógyult meg. Akkor véste ki a téglát is. Utána ismét a frontra került és meghalt Csehszlovákiában. Erről írt Elek Ágnes ta­nárnő a moszkvai rádió Ba­rátságunk című palyázatara. A válaszlevél tudatja, hogy jó helyezést ért el. K. L. India, Burma, Szíria Vendégszereplésre utazik a néphadsereg együttese India, Burma, Közeil-Kelet — másfél hónapos vendégjá­tékra utazik a Magyar Nép­hadsereg Művészegyüttese. Időben is, távolságban is hosszú útra indul a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag érdemrenddel kitüntetett Művészegyüttese: december 11, és január 28. között In­diában, Burmában, Irakban, Szíriában és Libanonban lép­nek közönség elé. — A megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő együt­tesnek ez lesz a 33. külföl­di útja, — tájékoztatta az MTI munkatársát Radovics Ferenc alezredes, az együt­tes vezetője. Korábbi ven­dég-fellépéseink során sem volt könnyű dolga művé­szeinknek, a mostani utat azonban különösen felelős­ségteljessé teszi, hogy ezek­ben az országokban mi mu­tatjuk be első ízben a ma­gyar folklór zene- és tánc­kincsét. Utunkat államközi megállapodások tették lehe­tővé, Indiában és Burmá­ban éppen meghívóink ké­résére adunk ízelítőt a ma­gyar néptáncból, népzenebői. — A csaknem 30 000 kilo­méteres. másfél hónapos út során összesen 30 fellépé­sünk lesz, műsorunk Irak­ban és Szíriában a magyar hetek eseménysorozatát szí­nesíti. Madrigál-est A Kodály Kórus hangversenye Hétfőn a Szolnoki ÁFÉSZ Kodály Kórus Madrigál-est­jével sikerrel zárult Szolno­kon az „őszi esték a Galéri­ában” címmel szervezett és megrendezett koncertsorozat, melynek záró hangversenyét a városi tanács nagytermé­ben tartották. Ezek a hang­versenyek kétségkívül igazol­ták, hogy a közönség nagyon is igényli a közvetlen lég­körű, színvonalas kamara előadóesteket. A kórus műsorát ezúttal teljes egészében madrigálok, a reneszánsz kórusirodalom ihletetten szép darabjai al­kották. A műsort mindvégig igen színesen vezette Fasang Árpád zenetörténész. El- m 'adhatjuk, hogy kultúrál­tan. tisztán, könnvedén. szé­pen énekelt a kórus. Az est műsorából talán Monteverdi Oprimavera, ismeretlen spa­nyol zeneszerző Villancico, Jannequin Póruljárt szerel­mes (Budav Péter), valamint Viadana Áradj ránk szép ta­vaszi napsugár, Morley Tűz tűz (Rigó Éva) című művé­nek előadása tetszett a leg­jobban. A hangversenyen közreműködő Szabó András ez alkalommal két igen ne­héz művet adott elő. (Zongo­rán kísért: Labáth Valéria). Ugyanis Luzzaschi Oprima­vera és Caccini Kor mio cí­mű művének előadása, már szimpla eléneklese is nem mindennapi énektechnikai feladat a szólista számára. Nos, Szabó Andrásnál a technikai kivitelezésen túl jól sikerült a művek zenei meg­formálása is. Talán az elő­adás dinamikai megoldását tekintve lehetett volna bát­rabb, még határozottabb. Hangulatos, kedves szín­foltja volt a hangversenynek az a kezdeményező próbál­kozás, mellyel a kórus veze­tői Buday Péter és Rigó Éva aktív módon igyekeztek a közönséget bevonni az ének­lésbe. Bizonyára köztudott, milyen nagy örömet, meny­nyire másfajta élményt és kikapcsolódást jelent, ha va­laki a közönség soraiból egy­szerre a zene előadójaként lehet jelen egv koncerten. Nos, ebben az esetben két jól választott darab segítsé­gével sikerült is ezt a lehe­tőséget maximálisan kihasz­nálnia a kórus karnagyai­nak. Hayes Lenn a mély völgy ölén című kánonja után (Rigó Éva) Friderichi igen népszerű Baráti kör­ének előadása (Buday Péter) már minden bizonnyal tel­jes kikapcsolódást jelentett valamennyi énekes, elsősor­ban a jelenlevő régi és új kórustagok, illetve a kórus­muzsikát kedvelő közönség számára Egyed Ferenc Ki, merre? Útelágazásnál a végzősek Pillantó» ebbe a nagyvilágba Görbe tükör A rádió decemberi tervei Az év utolsó hónapja a rádióban az összefoglalók, mérlegkészítések jegyében zajlik. A külpolitikai műso­rok egy része szintén az esztendő fontosabb esemé­nyeinek értékelésére vállal­kozik. December 30-án Kulcsár István jelentkezik félórás összefoglalóval „öt kontinens egy éve” címmel. Benda László szerkesztésében a külpolitikai magazin a „ha­talom árnyékában” tevé­kenykedő szürke eminenciá­sokról szól. Az óesztendőt december 31-én kissé rend­hagyó, bár nem minden előz­mény nélküli műsorral bú­csúztatja a rádió külpolitikai rovata: Ónody György görbe tükrének „Pillantás ebbe a nagyvilágba” a címe. Az adás amolyan külpolitikai kabaré, amely a humor és a szatíra eszközeivel számol be 1974 fontosabb politikai akciói­December 11-én „Másutt mibe kerül?” címmel Lipo- vecz Iván vezetésével kör- kapcsolásos műsor jelentke­zik, amely azt vizsgálja, mi­ből tevődik össze és meny­nyit „kóstál” a „fogyasztói kosár” Prágában, Bécsben, Belgrádban és Rómában. De­cember 15-én a falun lakó munkásokról, a falu átalaku­lásáról ad képet Kispista Ist­ván műsora „Testvérlátogató — helyben” címmel. Rab Nóra „Az utolsó kará­csony” címmel Bajcsy-Zsi- linszky Endrét idézi a hall­gatók elé. „Hogyan lesz 2000-ben?” — ezt kérdezi december 20-i adásában Egyed László, ösz- szeállításában az idei eszten­dő legérdekesebb tudomá­nyos-technikai szenzációit köti csokorba: tudósokról, kutatókról véleményeket, prognózisokat kér arról, ho­gyan változtatják meg éle­tünket, világképünket az új vívmányok. A „Messziről jött gondolatok” című adás­ban a tudományos ismeret- terjesztő rovat ez évi kül­földi tudósvendégeinek gon­dolatai között tallóznak a szerkesztők. Többek között megszólal Alekszandr Pro­horov Nobel-díjas akadémi­kus, aki a lézeres hírközlés újdonságait ismerteti. An­thony Hewish Cambridge-i csillagászprofesszor, az új fizikai Nobel-díjas azt mond­ja el, hogyan fedezték fel a pulzárokat, e különös és titokzatos égi objektumokat, míg Borisz Petrov szovjet akadémikus a szomszéd boly­gókra küldendő automata la­boratóriumok működéséről szőL F rászkai Ottó aznap bal lábbal kelt fel. A mosakodásnál a szappan becsúszott s kád alá. Percekig térdelt, amíg megtalálta. Borotválkozás közben megvágta magát. A timsó kiesett a kezéből és pozdorjává tört. Már a villa­mosmegállónál járt, amikor eszébe jutott, hogy otthon felejtette az iratait és a pénztárcáját. Idegesen haza­rohant. aztán zaklatottan hi- dult a munkahelyére. Dühös volt az egész világra. Alig várta, hogy valakin levezet­hesse mérhetetlen haragját. A villamos éles kanyart vett és Frászkai — a kilencven kilójával — rálépett egy vézna fiatalember lábára. — Nem tud vigyázni? Ökör! — kiáltotta ingerülten és kihívóan nézett az ifjúra, aki udvariasan meghajolt és halkan, szerényen így felelt: —* Valóban ökör vagyok, de hát így rendeltetett. Ál­latoknak és embereknek egy­más mellett kell élniük a Földön. Bocsánatot kérek... A gyár kapujában a por­tás levett sapkával, széles mozdulattal köszöntötte: — Jő reggelt kívánok, osz­tályvezető kar tarai A megye mezőgazdaságá­ban egyre nagyobb szerep jut a gépeknek, — ezért nagy szükség van a képzett szakemberekre. A DATE mezőtúri Mezőgazdasági Gé­Czapkó Gábor Szolnokról jött a mezőtúri főiskolára. — A gépipariban végez­tem. azért jelentkeztem ide, hogy felsőfokú gépészeti vég­zettséget szerezzek. Még nem döntöttem, hogy mara­dok-e a mezőgazdaságban vagy pedig valamelyik ipari vállalatnál kezdek el dolgoz­ni. Középiskolában négy évig szinte csak motorokkal is­merkedtem, munkagépeket nem is láttam, és tulajdon­képpen itt jöttem rá. hogy a motorok engem jobban ér­dekelnek, — Akkor talán rosszul vá­lasztott? — Mindenképpen gépész­pályára készültem, és azért itt is sokat foglalkozunk erőgépekkel. Csak még min­dig nem tudom, hogy hová menjek, de azért ha jobban meggondolom, a szívem mé­gis az iparhoz húz. A többiek egyetértőén bó­logatnak. Czapkó Gáboron kívül mindenki valamelyik termelőszövetkezetben, vagy állami gazdaságban akar kezdeni. Beszélgető partne­reimnél „négy-egy” a mező- gazdaság javára, de az év­folyamon hetvenhetén tanul­nak. — Legfeljebb tíz-tízenöten készülődnek az iparba — mondja Kiss László. — Én — Előttem ne vegye le a sapkáját. Ha pedig már le­veszi, miért ilyen lassan és kényelmesen, mi? — Máskor igyekezni fogok — mondta a portás és tisz­telettel meghajolt. Frászkai délelőtt féltizenkettőkor ma­gához hívatta beosztottját, Spann Rezsőt. Az osztályve­zető kis ideig fel-alá járkált a szobájában, majd komoran megállt és Spann Rezső sze­mébe nézett: — Hétfőn megkértem, hogy készítsen nekem egy kimutatást. Ma szerda van! Spann ijedten magyará­zott: — Kérem szépen, a kimu­tatást már tegnap, kedden odaadtam. — pontosan erről van szó. Azt kértem, hogv szerdára készítse el. Erre maga. ami­lyen stréber, már kedden ideadja nekem. Csak azért, hogy elmondhassa a gyárban mindenkinek: ez a Frászkai egy hajcsár, nincs lelke, agyondolgoztatja az embert. Most hallgat, mi? De képzet pészeti Karán üzemmérnökö­ket képeznek.. Végzősökkel, harmadévesekkel beszélget­tünk, hogyan képzeik az életüket. ha megkapják a diplomát. Papp Béla másképp látja. — Én mindenképpen a mezőgazdaságban szeretnék elhelyezkedni. Tisztelem, be­csülöm azoknak az emberek­nek a munkáját, akik nap mint nap a határban dol­goznak. Tudom, hogy meny­nyit kell gürcölni, amíg az elvetett magból aratásra érett kalász lesz. hiszen 14 éves koromig tanyán éltem. Középiskolás koromban a Hűtőgépgyárba jártunk gya­korlatra, láttuk, hogy ott mi­lyen a -légkör, a munka. Őszinték, barátságosak az emberek, de azért a tsz-ben jobban éreztem magamat, nyaranta, amikor otthon dol­goztam. Lehet, hogy ebben az is benne volt; ismerték az apámat, tehát ismertek engem is. A bátyám is Me­zőtúron végzett hét évvel ezelőtt, ő is jól érzi magát a mezőgazdaságban. is paraszt családból szárma­zom. tizenhárom évig éltem tanyán. Nem nagy dolog, hogy fel kell húzni a gumi­csizmát. ha sár van, pedig van, aki ezért idegenkedik a mezőgazdasági üzemektől. — Akkor tulajdonképpen haza készülődnek. — Tiszainokai vagyok, oda is megyek dolgozni. — mondja Bori János. — Is­merősök az emberek, köny- nyebben elfogadnak, bizto­lem, miket gondol magá­ban! Egyszer és mindenkor­ra kikérem magamnak, hogy gondolatban ilyen minősíthe­tetlen hangot használjon a főnökével szemben! — Igenis — rebegte le­hajtott fővel Spann. — Most megkérem, hogy péntekre készítsen el egv kimutatást a műanyagok el­ső félévi felhasználásáról. Tehát mikor kapom kézhez a kimutatást? — Természetesen pénteken — mondta Spann büszkén, magabiztosan. — Miért? Leesne a gyűrű az ujjáról. ha csütörtökre el­készítené? Nincs magában semmi ambíció, igyekezet? Mikor fog leszokni erről a csiga tempóról? — Kérem szépen, elkészí­tem csütörtökre... — Péntek! Érti? Péntek! — bömbölte Frászkai és az ajtóra mutatott. Délben az üzemi ebédlőben magához hívatta Mariska nénit, a sza­kácsnőt; — Hogyan kerül a san jobban fognak segíteni a beilleszkedésben, mint egy vadidegen helyen. —• Senki sem próféta a saját hazájában — ez Kiss László véleménye. — Ha ki­kerülünk mindenütt kezdő­dik a vizsgáztatás, minden­hol mindenki arra tesz kí­váncsi, hogy mennyit tu­dunk. Ha hazamegyek sok­kal nehezebb helyzetbe ke­rülök, hiszen ott dolgoznak azok az idősebb emberek is, akik gyerekkoromban leza­vartak a cseresznyefáról. Na­gyon nehezen lehet megta­lálni azt a hangot, mellyel kezdőként, tapasztalatlanul* de mégis vezetőként beszélni kell a dolgozókkal. Ezért fé­lek én hazamenni, de tulaj­donképpen nem is az a fon­tos, hogy a szülőfalumban dolgozom-e vagy ötven Iri- lóméterrel arrébb, hanem az,’ hogy valahol hasznunkat ver gyéls. Maradunk A vita még sokáig elhű-' zódna. vélemények hangza­nak el, pro és kontra. Köz­beszólok. — A megyében Is érdemes dolgozni. — Arról szó sincs, hogy elmegyünk erről a vidékről,' mindannyian maradunk —* szögezi le Tálos István. Itt is van elég állás, minek kereskedjünk másutt. Az év­folyam társadalmi ösztöndí­jasaitól azt is tudjuk, hogy a megye mezőgazdasági üze­mei nagy szeretettel várják a mezőtúri gépészeket B. Gy. húslevesbe tarkabab és csi­petke? — De kérem, ez bableves! — nyögte rémülten Mariska néni. — Azért, mert az üzem háromezer dolgozója a bab­levest szereti, én soha ne ehessek egy jó húslevest? — ordította Frászkai és döngő léptekkel, fúitatva, elhagyta az ebédlőt. Kimerültén, fá­radtan tért haza. délután öt óra körül. Rosszkedvűen nyi­totta ki az előszoba ajtót Bentről. a hálószobából dör- mögő férfi hangot hallott: — Szeretlek. Aliz... Frászkai döbbenten fi­gyelt. A felesége gügyögve így válaszolt: — Csókolj meg. Árpád! Te szép. te vad! Frászkai hosszan, mélyen lélegzett. Az orvos nemrégi­ben figyelmeztette: magas a vérnyomása. ..Nem fogom magam minden csekélység­gel felidegesíteni. Fiatalság, bolondság” — legyintett el­néző mosollyal és sietve el­hagyta a lakást. Jókedvűen, fütyürészve sétára indult a jázmin illatú nyári estében. Galambos Szilveszter Mezőgazdaság, vagy ipar? Az a bizonyos prófétaság Közéleti, érdekképviseleti fórumok Az ifjúsági parlamentek az idei esztendő legfontosabb if­júságpolitikai eseménysoro­zatává, a szocialista demok­rácia olyan új, sajátosan if­júsági, közéleti, érdekképvi­seleti fórumaivá váltak, ame­lyek lehetővé tették az új nemzedék társadalmi, poli­tikai, mozgalmi aktivitásának, közvetlen közéleti tevékeny­ségének kibontakozását. a jogok és a kötelezettségek egybevetését — állapította meg a KISZ, Központi Bi­zottságának ifjúmunkás ta­nácsa, az év végeztével mér­legre téve e tanácskozások tapasztalatait. Az észrevételek, megálla­pítások, javaslatok summá- zásakor volt miből meríteni, hiszen az ifjúsági törvény rendelkezéseinek megfelelő­en 1974-ben az illetékes ál­lami szervek csaknem hat­ezer munkahelyen rendezték meg az ifjúsági parlamente­ket, s életre hívták ezeket a fórumokat a tanintézetek 60 százalékában, valamint a belkereskedelem, az egész­ségügy, az ipari szövetkeze­tek, az ÁFÉSZ-ek, a mező- gazdaság és élelmiszergazda­ság 42 ágazatában, alágaza- tában. A legfontosabb: a parlamentek alapvető céljai megvalósultak, minden egyes tanácskozás jelentős állomá­sa volt az ifjúságpolitikai ha­tározat és az ifjúsági tör­vény végrehajtásának, ellen­őrzésének. Ismételten bebi­zonyosodott, hogy a magyar ifjúság egyetért a párt poll­tikájával, cselekvőén részt vesz annak megvalósításá­ban. összességében az ifjú­sági parlament mérlege po­zitív, az országos tanácsko­zás-sorozat újabb lendületet adott a gazdasági vezetők és a fiatalok együttműködésé­hez, felelősségteljes munkál­kodásukhoz az ifjúságpoliti­kai célok megvalósításában. Meggyőződésünk — húzta alá az ifjúmunkás tanács —, hogy rendszerré válva az üzemi demokráciának új, közvetlen részvételt biztosító rétegfórumává fejlődik az ifjúsági parlament, amely még nagyobb aktivitásra, cselekvésre ösztönzi a fiata­lokat épp úgy, mint a gaz­dasági vezetőket. Nehéz nap

Next

/
Oldalképek
Tartalom