Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-05 / 284. szám
1974. december 5. 1 \ SZOLNO? MEGYEI NÉPLAP 5 Pályamunka: e»y cirillbetűs véset Egy esztendeig tanult Moszkvában. Voltak barátnői. barátai, kitűnő tanárai, voltak utcák, ahol sétálni szeretett. Hat éve jött el. Hat éve visszavágyik. Levelez volt tanáraival, és Tunyával, a barátnőjével is. Moszkvára tereli a szót. Ha végigjárhatná az összes ismerős utcát, ha újra megnézhetné kedvenc épületeit! Moszkva személyes ismerőse. Mint a barátnője, Tonya. Elek Ágnes a karcagi gimnáziumban tanít. Két csoportot vezet a Gorkij nyelviskolában. Az egyik csoportban diákok tanulnak, mindegyikük orosznyelv-tanár- nak készül. A másik csoport tagjai orvosok, tanárok, műszaki szakemberek, agronó- musok. Két éve tanulnak együtt, szeretnek órára menni, ahol mindig kitűnő a hangulat. Van, aki nyelvvizsgám készül. Vezet egy 18 tagú orosz szakkört is. Reggel 8-tól délután négyig az iskola könyvtárosa, munkája nyomán már áttekinthető a 15 ezer kötetes könyvtár. Másfél éve katalogizál. Osztályfőnök, heti 12 órában oroszt és latint tanít. Nemrég a fővárosban járt a Magyar—Szovjet Baráti Társaság helyi tagcsoportjának megalakulását előkészíteni. Ha szovjet vendégek érkeznek Karcagra, őt hívják, s szívesen tolmácsol... Üjra és újra Moszkvára tereli a szót. Ha láthatná ismerőseit, utcáit, épületeit, tégláit...! Kedvenc téglája persze Karcagon is van, a gimnázium kapujánál. Ezen egy cirillbetűs véset: Ignat Ivasenko F. és két dátum: 1944 és 1924. Lapunkban már hírt adtunk az ukrán katona tragikus sorsáról, aki megsebesült Karcag felszabadításakor, s a gimnáziumban berendezett kórházban gyógyult meg. Akkor véste ki a téglát is. Utána ismét a frontra került és meghalt Csehszlovákiában. Erről írt Elek Ágnes tanárnő a moszkvai rádió Barátságunk című palyázatara. A válaszlevél tudatja, hogy jó helyezést ért el. K. L. India, Burma, Szíria Vendégszereplésre utazik a néphadsereg együttese India, Burma, Közeil-Kelet — másfél hónapos vendégjátékra utazik a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese. Időben is, távolságban is hosszú útra indul a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag érdemrenddel kitüntetett Művészegyüttese: december 11, és január 28. között Indiában, Burmában, Irakban, Szíriában és Libanonban lépnek közönség elé. — A megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő együttesnek ez lesz a 33. külföldi útja, — tájékoztatta az MTI munkatársát Radovics Ferenc alezredes, az együttes vezetője. Korábbi vendég-fellépéseink során sem volt könnyű dolga művészeinknek, a mostani utat azonban különösen felelősségteljessé teszi, hogy ezekben az országokban mi mutatjuk be első ízben a magyar folklór zene- és tánckincsét. Utunkat államközi megállapodások tették lehetővé, Indiában és Burmában éppen meghívóink kérésére adunk ízelítőt a magyar néptáncból, népzenebői. — A csaknem 30 000 kilométeres. másfél hónapos út során összesen 30 fellépésünk lesz, műsorunk Irakban és Szíriában a magyar hetek eseménysorozatát színesíti. Madrigál-est A Kodály Kórus hangversenye Hétfőn a Szolnoki ÁFÉSZ Kodály Kórus Madrigál-estjével sikerrel zárult Szolnokon az „őszi esték a Galériában” címmel szervezett és megrendezett koncertsorozat, melynek záró hangversenyét a városi tanács nagytermében tartották. Ezek a hangversenyek kétségkívül igazolták, hogy a közönség nagyon is igényli a közvetlen légkörű, színvonalas kamara előadóesteket. A kórus műsorát ezúttal teljes egészében madrigálok, a reneszánsz kórusirodalom ihletetten szép darabjai alkották. A műsort mindvégig igen színesen vezette Fasang Árpád zenetörténész. El- m 'adhatjuk, hogy kultúráltan. tisztán, könnvedén. szépen énekelt a kórus. Az est műsorából talán Monteverdi Oprimavera, ismeretlen spanyol zeneszerző Villancico, Jannequin Póruljárt szerelmes (Budav Péter), valamint Viadana Áradj ránk szép tavaszi napsugár, Morley Tűz tűz (Rigó Éva) című művének előadása tetszett a legjobban. A hangversenyen közreműködő Szabó András ez alkalommal két igen nehéz művet adott elő. (Zongorán kísért: Labáth Valéria). Ugyanis Luzzaschi Oprimavera és Caccini Kor mio című művének előadása, már szimpla eléneklese is nem mindennapi énektechnikai feladat a szólista számára. Nos, Szabó Andrásnál a technikai kivitelezésen túl jól sikerült a művek zenei megformálása is. Talán az előadás dinamikai megoldását tekintve lehetett volna bátrabb, még határozottabb. Hangulatos, kedves színfoltja volt a hangversenynek az a kezdeményező próbálkozás, mellyel a kórus vezetői Buday Péter és Rigó Éva aktív módon igyekeztek a közönséget bevonni az éneklésbe. Bizonyára köztudott, milyen nagy örömet, menynyire másfajta élményt és kikapcsolódást jelent, ha valaki a közönség soraiból egyszerre a zene előadójaként lehet jelen egv koncerten. Nos, ebben az esetben két jól választott darab segítségével sikerült is ezt a lehetőséget maximálisan kihasználnia a kórus karnagyainak. Hayes Lenn a mély völgy ölén című kánonja után (Rigó Éva) Friderichi igen népszerű Baráti körének előadása (Buday Péter) már minden bizonnyal teljes kikapcsolódást jelentett valamennyi énekes, elsősorban a jelenlevő régi és új kórustagok, illetve a kórusmuzsikát kedvelő közönség számára Egyed Ferenc Ki, merre? Útelágazásnál a végzősek Pillantó» ebbe a nagyvilágba Görbe tükör A rádió decemberi tervei Az év utolsó hónapja a rádióban az összefoglalók, mérlegkészítések jegyében zajlik. A külpolitikai műsorok egy része szintén az esztendő fontosabb eseményeinek értékelésére vállalkozik. December 30-án Kulcsár István jelentkezik félórás összefoglalóval „öt kontinens egy éve” címmel. Benda László szerkesztésében a külpolitikai magazin a „hatalom árnyékában” tevékenykedő szürke eminenciásokról szól. Az óesztendőt december 31-én kissé rendhagyó, bár nem minden előzmény nélküli műsorral búcsúztatja a rádió külpolitikai rovata: Ónody György görbe tükrének „Pillantás ebbe a nagyvilágba” a címe. Az adás amolyan külpolitikai kabaré, amely a humor és a szatíra eszközeivel számol be 1974 fontosabb politikai akcióiDecember 11-én „Másutt mibe kerül?” címmel Lipo- vecz Iván vezetésével kör- kapcsolásos műsor jelentkezik, amely azt vizsgálja, miből tevődik össze és menynyit „kóstál” a „fogyasztói kosár” Prágában, Bécsben, Belgrádban és Rómában. December 15-én a falun lakó munkásokról, a falu átalakulásáról ad képet Kispista István műsora „Testvérlátogató — helyben” címmel. Rab Nóra „Az utolsó karácsony” címmel Bajcsy-Zsi- linszky Endrét idézi a hallgatók elé. „Hogyan lesz 2000-ben?” — ezt kérdezi december 20-i adásában Egyed László, ösz- szeállításában az idei esztendő legérdekesebb tudományos-technikai szenzációit köti csokorba: tudósokról, kutatókról véleményeket, prognózisokat kér arról, hogyan változtatják meg életünket, világképünket az új vívmányok. A „Messziről jött gondolatok” című adásban a tudományos ismeret- terjesztő rovat ez évi külföldi tudósvendégeinek gondolatai között tallóznak a szerkesztők. Többek között megszólal Alekszandr Prohorov Nobel-díjas akadémikus, aki a lézeres hírközlés újdonságait ismerteti. Anthony Hewish Cambridge-i csillagászprofesszor, az új fizikai Nobel-díjas azt mondja el, hogyan fedezték fel a pulzárokat, e különös és titokzatos égi objektumokat, míg Borisz Petrov szovjet akadémikus a szomszéd bolygókra küldendő automata laboratóriumok működéséről szőL F rászkai Ottó aznap bal lábbal kelt fel. A mosakodásnál a szappan becsúszott s kád alá. Percekig térdelt, amíg megtalálta. Borotválkozás közben megvágta magát. A timsó kiesett a kezéből és pozdorjává tört. Már a villamosmegállónál járt, amikor eszébe jutott, hogy otthon felejtette az iratait és a pénztárcáját. Idegesen hazarohant. aztán zaklatottan hi- dult a munkahelyére. Dühös volt az egész világra. Alig várta, hogy valakin levezethesse mérhetetlen haragját. A villamos éles kanyart vett és Frászkai — a kilencven kilójával — rálépett egy vézna fiatalember lábára. — Nem tud vigyázni? Ökör! — kiáltotta ingerülten és kihívóan nézett az ifjúra, aki udvariasan meghajolt és halkan, szerényen így felelt: —* Valóban ökör vagyok, de hát így rendeltetett. Állatoknak és embereknek egymás mellett kell élniük a Földön. Bocsánatot kérek... A gyár kapujában a portás levett sapkával, széles mozdulattal köszöntötte: — Jő reggelt kívánok, osztályvezető kar tarai A megye mezőgazdaságában egyre nagyobb szerep jut a gépeknek, — ezért nagy szükség van a képzett szakemberekre. A DATE mezőtúri Mezőgazdasági GéCzapkó Gábor Szolnokról jött a mezőtúri főiskolára. — A gépipariban végeztem. azért jelentkeztem ide, hogy felsőfokú gépészeti végzettséget szerezzek. Még nem döntöttem, hogy maradok-e a mezőgazdaságban vagy pedig valamelyik ipari vállalatnál kezdek el dolgozni. Középiskolában négy évig szinte csak motorokkal ismerkedtem, munkagépeket nem is láttam, és tulajdonképpen itt jöttem rá. hogy a motorok engem jobban érdekelnek, — Akkor talán rosszul választott? — Mindenképpen gépészpályára készültem, és azért itt is sokat foglalkozunk erőgépekkel. Csak még mindig nem tudom, hogy hová menjek, de azért ha jobban meggondolom, a szívem mégis az iparhoz húz. A többiek egyetértőén bólogatnak. Czapkó Gáboron kívül mindenki valamelyik termelőszövetkezetben, vagy állami gazdaságban akar kezdeni. Beszélgető partnereimnél „négy-egy” a mező- gazdaság javára, de az évfolyamon hetvenhetén tanulnak. — Legfeljebb tíz-tízenöten készülődnek az iparba — mondja Kiss László. — Én — Előttem ne vegye le a sapkáját. Ha pedig már leveszi, miért ilyen lassan és kényelmesen, mi? — Máskor igyekezni fogok — mondta a portás és tisztelettel meghajolt. Frászkai délelőtt féltizenkettőkor magához hívatta beosztottját, Spann Rezsőt. Az osztályvezető kis ideig fel-alá járkált a szobájában, majd komoran megállt és Spann Rezső szemébe nézett: — Hétfőn megkértem, hogy készítsen nekem egy kimutatást. Ma szerda van! Spann ijedten magyarázott: — Kérem szépen, a kimutatást már tegnap, kedden odaadtam. — pontosan erről van szó. Azt kértem, hogv szerdára készítse el. Erre maga. amilyen stréber, már kedden ideadja nekem. Csak azért, hogy elmondhassa a gyárban mindenkinek: ez a Frászkai egy hajcsár, nincs lelke, agyondolgoztatja az embert. Most hallgat, mi? De képzet pészeti Karán üzemmérnököket képeznek.. Végzősökkel, harmadévesekkel beszélgettünk, hogyan képzeik az életüket. ha megkapják a diplomát. Papp Béla másképp látja. — Én mindenképpen a mezőgazdaságban szeretnék elhelyezkedni. Tisztelem, becsülöm azoknak az embereknek a munkáját, akik nap mint nap a határban dolgoznak. Tudom, hogy menynyit kell gürcölni, amíg az elvetett magból aratásra érett kalász lesz. hiszen 14 éves koromig tanyán éltem. Középiskolás koromban a Hűtőgépgyárba jártunk gyakorlatra, láttuk, hogy ott milyen a -légkör, a munka. Őszinték, barátságosak az emberek, de azért a tsz-ben jobban éreztem magamat, nyaranta, amikor otthon dolgoztam. Lehet, hogy ebben az is benne volt; ismerték az apámat, tehát ismertek engem is. A bátyám is Mezőtúron végzett hét évvel ezelőtt, ő is jól érzi magát a mezőgazdaságban. is paraszt családból származom. tizenhárom évig éltem tanyán. Nem nagy dolog, hogy fel kell húzni a gumicsizmát. ha sár van, pedig van, aki ezért idegenkedik a mezőgazdasági üzemektől. — Akkor tulajdonképpen haza készülődnek. — Tiszainokai vagyok, oda is megyek dolgozni. — mondja Bori János. — Ismerősök az emberek, köny- nyebben elfogadnak, biztolem, miket gondol magában! Egyszer és mindenkorra kikérem magamnak, hogy gondolatban ilyen minősíthetetlen hangot használjon a főnökével szemben! — Igenis — rebegte lehajtott fővel Spann. — Most megkérem, hogy péntekre készítsen el egv kimutatást a műanyagok első félévi felhasználásáról. Tehát mikor kapom kézhez a kimutatást? — Természetesen pénteken — mondta Spann büszkén, magabiztosan. — Miért? Leesne a gyűrű az ujjáról. ha csütörtökre elkészítené? Nincs magában semmi ambíció, igyekezet? Mikor fog leszokni erről a csiga tempóról? — Kérem szépen, elkészítem csütörtökre... — Péntek! Érti? Péntek! — bömbölte Frászkai és az ajtóra mutatott. Délben az üzemi ebédlőben magához hívatta Mariska nénit, a szakácsnőt; — Hogyan kerül a san jobban fognak segíteni a beilleszkedésben, mint egy vadidegen helyen. —• Senki sem próféta a saját hazájában — ez Kiss László véleménye. — Ha kikerülünk mindenütt kezdődik a vizsgáztatás, mindenhol mindenki arra tesz kíváncsi, hogy mennyit tudunk. Ha hazamegyek sokkal nehezebb helyzetbe kerülök, hiszen ott dolgoznak azok az idősebb emberek is, akik gyerekkoromban lezavartak a cseresznyefáról. Nagyon nehezen lehet megtalálni azt a hangot, mellyel kezdőként, tapasztalatlanul* de mégis vezetőként beszélni kell a dolgozókkal. Ezért félek én hazamenni, de tulajdonképpen nem is az a fontos, hogy a szülőfalumban dolgozom-e vagy ötven Iri- lóméterrel arrébb, hanem az,’ hogy valahol hasznunkat ver gyéls. Maradunk A vita még sokáig elhű-' zódna. vélemények hangzanak el, pro és kontra. Közbeszólok. — A megyében Is érdemes dolgozni. — Arról szó sincs, hogy elmegyünk erről a vidékről,' mindannyian maradunk —* szögezi le Tálos István. Itt is van elég állás, minek kereskedjünk másutt. Az évfolyam társadalmi ösztöndíjasaitól azt is tudjuk, hogy a megye mezőgazdasági üzemei nagy szeretettel várják a mezőtúri gépészeket B. Gy. húslevesbe tarkabab és csipetke? — De kérem, ez bableves! — nyögte rémülten Mariska néni. — Azért, mert az üzem háromezer dolgozója a bablevest szereti, én soha ne ehessek egy jó húslevest? — ordította Frászkai és döngő léptekkel, fúitatva, elhagyta az ebédlőt. Kimerültén, fáradtan tért haza. délután öt óra körül. Rosszkedvűen nyitotta ki az előszoba ajtót Bentről. a hálószobából dör- mögő férfi hangot hallott: — Szeretlek. Aliz... Frászkai döbbenten figyelt. A felesége gügyögve így válaszolt: — Csókolj meg. Árpád! Te szép. te vad! Frászkai hosszan, mélyen lélegzett. Az orvos nemrégiben figyelmeztette: magas a vérnyomása. ..Nem fogom magam minden csekélységgel felidegesíteni. Fiatalság, bolondság” — legyintett elnéző mosollyal és sietve elhagyta a lakást. Jókedvűen, fütyürészve sétára indult a jázmin illatú nyári estében. Galambos Szilveszter Mezőgazdaság, vagy ipar? Az a bizonyos prófétaság Közéleti, érdekképviseleti fórumok Az ifjúsági parlamentek az idei esztendő legfontosabb ifjúságpolitikai eseménysorozatává, a szocialista demokrácia olyan új, sajátosan ifjúsági, közéleti, érdekképviseleti fórumaivá váltak, amelyek lehetővé tették az új nemzedék társadalmi, politikai, mozgalmi aktivitásának, közvetlen közéleti tevékenységének kibontakozását. a jogok és a kötelezettségek egybevetését — állapította meg a KISZ, Központi Bizottságának ifjúmunkás tanácsa, az év végeztével mérlegre téve e tanácskozások tapasztalatait. Az észrevételek, megállapítások, javaslatok summá- zásakor volt miből meríteni, hiszen az ifjúsági törvény rendelkezéseinek megfelelően 1974-ben az illetékes állami szervek csaknem hatezer munkahelyen rendezték meg az ifjúsági parlamenteket, s életre hívták ezeket a fórumokat a tanintézetek 60 százalékában, valamint a belkereskedelem, az egészségügy, az ipari szövetkezetek, az ÁFÉSZ-ek, a mező- gazdaság és élelmiszergazdaság 42 ágazatában, alágaza- tában. A legfontosabb: a parlamentek alapvető céljai megvalósultak, minden egyes tanácskozás jelentős állomása volt az ifjúságpolitikai határozat és az ifjúsági törvény végrehajtásának, ellenőrzésének. Ismételten bebizonyosodott, hogy a magyar ifjúság egyetért a párt polltikájával, cselekvőén részt vesz annak megvalósításában. összességében az ifjúsági parlament mérlege pozitív, az országos tanácskozás-sorozat újabb lendületet adott a gazdasági vezetők és a fiatalok együttműködéséhez, felelősségteljes munkálkodásukhoz az ifjúságpolitikai célok megvalósításában. Meggyőződésünk — húzta alá az ifjúmunkás tanács —, hogy rendszerré válva az üzemi demokráciának új, közvetlen részvételt biztosító rétegfórumává fejlődik az ifjúsági parlament, amely még nagyobb aktivitásra, cselekvésre ösztönzi a fiatalokat épp úgy, mint a gazdasági vezetőket. Nehéz nap
