Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-31 / 304. szám

I 1974. december SI. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP fUiiwmr nabSzáft^ V elemen\csere «— a haimmunká'ó Dolgozóink szabad szom hatjaik feláldozásával, nyúj­tott műszakokkal igyeksze­nek éves tervünket teljesíte­ni — hallottam a dicsekvést Szolnokon egy fontos érte­kezleten, vezető ember szá­jából. Szabó Imre műsora is, az év végi hajrá munkával fog­lalkozva, azt próbálja meg­keresni, vajon meddig sza­bad a munkások önfeláldo­zására számítani, hol a ha­tár, ahol már a hősies túl­órázás tulajdonképpen visz- szaélés a munkás jóhisze- mével. A Csepel Vas- és Fémművek hengerdéjében beszélget a riporter munká­sokkal, szocialista brigádok tagjaival és az üzem vezetői­vel. Kiderül, hogy ebben az üzemben meglehetősen „rá­hajtottak”, az év utolsó há­rom hónapjában két-két hétig 12 órás műszakban dolgoznak. Elmondják, hogy létszám- hiánnyal küszködnek, hi­szen hiányzik a harmadik műszak, ugyanakkor a drá­ga gépeket ki kell használ­ni. (Például a két új hen- gerlőgép 1 millió 200 ezer dollárba került.) Szó esik még anyaghiányról, de ar­ról is — s ezt épp az egyik munkás mondja —, hogy ugyanezt a termékmennyisé­get egyenletesebb évközi tempóval nyugodtan meg le­hetett volna termelni. A munkások vállalták az össze­sen másfél hónapos 12 órá­zást, nem utolsósorban azért, mert ez nekik is pénzt je­lent. Mindemellett a mód­szer — bár erre a műsor csak céloz — nem éppen kö­vetendő. Szabó Imre műsorának erénye, hogy sokoldalúan, ér­zékletesen tár föl egy prob­lémát, ugyanakkor a csepeli Vas- és Fémmű példája megmarad egyedi esetnek, általánosításra már nem vál­lalkozik a riporter. Hiányzik az állásfoglalás, a tanulsá­gok megfogalmazása, annak egyértelmű kifejtése, hogy szervezettebb munkával meg kellene szüntetni a szinte már megengedhetetlen mé­reteket öltő év végi hajrát. Megvásárolt szeretet Karácsony két napjának sokszínű műsorából egy csendes, halk szavú összeál­lítást szeretnék kiemelni. Kondor Katalin és Gácsi Sándor a karácsonyi ajándé­kozás szeretetvásárló „hatal­mát” igyekeznek bemutatni. Megszólal az idős szüle, aki malackáit osztja szét gyer­mekei között, a 20 éves fia­talember, aki nem különö­sebben tehetős, vasutas szü­leitől kap gépkocsit aján­dékba, a szinte még gyerek házaspár, akik lakást, ko­csira 60 ezret kaptak. Mit lehet ebből visszaadni — me­rül fel a kérdés. Szeretetet, adják a választ többen. De vajon lehet-e önzetlen az ilyen szeretet? Kérdések sorát hagyja a hallgatóban ez a műsor. Mert az ünnep azért van — mond­ják Kondor Katalin és Gá­csi Sándor — hogy ne csak pihenjünk, gondolkodjunk is. — trömböczky — Kézzük meg együtt... Sofija Veiveryte „Kolhoz­paraszt asszonyok” című ké­pe a Szolnoki Galéria balti köztársaságok képző- és iparmű vészeiét bemutató ki­állításának egyik legkiemel­kedőbb alkotása. A hatal­mas, 220 x 260 cm-es méretű festmény az előcsarnokban fogadja a látogatókat. Már a rendezésnél kitűnt: Sofija Veiveryte munkája nem tűr meg maga mellett semmi­féle más festményt. Hatalmas méretű, lendüle­tes kép. A tízegynéhány ala­kos mű valamennyi figurája egyetlen ívvel van festve. Az ecset útjárt követve szinte érezzük, amint a művésznő vállból mozgó, csaknem nyújtott karja egymásután „dobja fel” a vászonra a teljes és félkör ívekből épülő idős és fiatal parasztasszony- figurákal, hogy végül is a kép négyszögletes formátu­ma ellenére is — úgy hasson, mint egy körkompozíció. Ez a festésmód, ez a nagy­ívű, lendületes vonalvezetés nem véletlenül született So­fija Veiveryte képén. Az ív­ben gondolkodást .igényli maga a téma is, a bő, lepel­szerű, testeket dús redőkkel övező, lebbenő-Simuló ruhá­zat ugyanúgy, mint a fejek köré vont és nyakra, vállra lazán odavetett, népi vise­letét idéző fehér kendők. De nagy lendületet igényel a freskószerű festésmód ma­ga is. A nők kelme-áradatát ugyanolyan pasztell színek­kel festette a litván művész­nő, mint ahogy a hatalmas falfelületeket egyszerre fes­tő neves mesterek teszik már évezredek óta. S ugyan­olyan színgazdag — tehát festői is — ez az első lá­tásra fakónak, színben egyöntetűnek ható ruhaerdő, ■ mint ahogy ' a freskófestő mesterek művein az egyet­len szín ezernyi változatát és árnyalatát mutató részle­tek. Hibája lenne ez az alko­tásnak? Baja talán, hogy nem olyan harsány színek­kel fogalmazott kép, mint a galéria belsejében levő művek hagy többsége? Koránt se higgyük! A kiállítás megnyitása után a városunkban ven­dégeskedő művésznő őszinte érdeklődéssel járta végig a szolnoki művésztelep műter­meit. Festészetük technikai fogásairól, a művészet esz­tétikai kérdéseiről vallatta •a szolnoki művészeket. Chio- vini Ferencnél a festmények méreteivel kapcsolatban ki­alakult vitában kifejtette: tudja jól, hogy egy kép kva­litása nem méretétől függ és 50 négyzetcentiméteres felületen is lehet remekmű­vet alkotni, ő azonban a maga részéről mégis a nagy méretek híve. Sőt azt is megtudtuk tőle, jóllehet kö- zel húsz éve fest, , ezideig még egyetlen „kis” képet sem készített. Mivel nálunk inkább a normál (100 cm alatti) és a kisebb méretű képek a ked­veltek a művészek körében — sőt a mai kis lakások igényei is főleg ilyen mére­tűeket inspirálnak — érdek­lődve figyeltük, milyen okokkal magyarázza a mfl­Sofija Veiveryte: „Kolhozparasztasszonyok” vésznő a nagy formátum iránti vonzalmát. Sofija Vei­veryte Litvániában végezte el a képzőművészeti főisko­lát, ahol — Magyarországtól eltérően — nem egy, hanem két városban folyik fel­sőfokú művészeti képzés. A fővárosban: Vilniusban és Kaunasban. Veiveryte Kau- nasban tanult, mégpedig egy nálunk ismeretlen sza­kon: a monumentális festé­szeti fakultáson. Így már a kezdet kezdetétől nagy mé­retekben gondolkodott. Örökké nyugtalan, dinami­kus egyénisége ezekben a hatalmas lendületű, szug- gesztív emberalakokban ta­lál méltó művészi feladatot. Elegendő itt csupán a „Ví­vók”, vagy a „Konzílium” című műveire gondolni. Utóbbiban Sofija Veiveryte portrészerű hitelességgel, de mégis egyetlen hatalmas képpé komponálva Litvánia valamennyi híres sebészének alakját megörökítette. Műve nemcsak történeti-dokumen- tatív értékű, de nagyszerű kvalitású festmény. A nagy méretek iránti vonzalmát segítette az is, hogy a kau- nasi Képzőművészeti Főis­kolán professzora maga is a nagy méretű képek propa­gálója volt, hiszen éveken keresztül dolgozott Párizs­ban, a híres francia festő Fernand Leger tanítványa­ként. Ma már Sofija Veive­ryte tanítja a vilniusi főis­kola végzős növendékeit a monumentális képek szer­kesztésének alapjaira. A „Kolhozparasztasszo- nyok” című képén is szem­be tűnik, hogy a monumen­talitás mellett Sofija Veive­ryte művészetének másik nagy erénye a lágy, sokszor egészen reneszánsz finomsá­gokig részletezett festőiség. Ez sem véletlen, hiszen a művésznő Kaunasban, abban a városban szívta magába a festészet elemeit, ahol a leg­nagyobb litván festő, Mika- lcjus Konstantinas Ciurlionis Gorkijt és Rolland-t is el­ragadtatott szavakra ihlető, látomásos alkotásait gyűjtöt­ték össze. A zeneszerző­képzőművész zseni páratlan festőiségű képeket hagyott maga után rövid, de hihetet­lenül intenzív alkotói pálya­futása alatt, amelyek nem­csak Sofija Veiveryte mű­vészetét, de az égés? litván festészet alakulását döntően befolyásolták. Tőle tanulták a színek és fényei akadémi­kus kötöttségekül mentes használatát, szabid szárnya­lását, asszociatív kezelésének lehetőségeit. Civlionis meg szállottán kutala a színek és hangok, zerei és festői harmóniák hasnló esztéti­kai hatású, kóileg és ze neileg kifejezhcő jegyeit. A tél és tavasz ízín-hangulat élményeit ke ciklusba gyűjtve „szonáikat, fugákat, prelúdiumokat szimfóniá­kat” festett, színekkel és formavariációVal érzékel­tetve a zenei mfajok eltérő sajátosságait, 'izuálisan kö­zelítve a zetdarabok idő­tartamára, szamokra vo natkozó külöJözőségeit Sofija Véeryte-re, az eminens — mert minden megtanulhat! megtanuló — festönövendke mindezek elementáris rővel hatottak. Nemcsak mába szívta eze­ket az erményeket, de már halig? korában fel­használta,. ,'yéniségére for­málva építte művészetébe. Sikereiért gtön a főiskola után profomra mellett kí­náltak fe számára tanári állást. Ekr azonban még úgy gonda, a pedagógiai munka nzészi kibontako­zását akatyozná. Nem vál­lalta hát,mem szabad mű­vészként a hatalmas vász­nait. Ma,mikor már ered­ményei üvánvalóak, s az önképzés talán kevesebb gondot k fordítania, szíve­sen adi át tapasztalatait az újabinűvész generáció­nak. Fősvékenysége azon­ban to’bra is az önálló és miníökéletesebb képek létrehoz. SofijiV eiveryte Szolno­kon, a lti kiállításon csu­pán egművével szerepelt. A mkvai „Szovjetszkij Hudozík” kiadó azonban kitűníínnőségű és színű kiadvában, a mai szovjet alkotó bemutató album- sorozaan nemcsak egy. de becs képanyagot és érték« tanulmányt tartal- mazóiunkát íratott róla, amel; közeljövőben kerül nyilvsságra. Miérdeklődéssel várjuk. Dr. Egri Mária Isten ma mai tévéfilmen, tévéjáték 12 ma yar elbeszélésből — íjj mozifilmek Az év első hónapjában jó- néhány új, rangos produkció forgatásához kezdenek a tv stúdióban, illetve a tv meg­bízásából a MAFILM műter­meiben. Kétrészes tv-film készül Szabó Pál Isten mal­mai című regénye nyomán, amely a magyar falu felsza­badulásának mindmáig leg­jelentősebb irodalmi meg­örökítése. Apáczai Csere János életé­nek azt a mozzanatát ragad­ja meg Páskándi Géza Tor­nyot választok című drámá­jának tv-változata, amikor a külhonból hazatért gondol­kodót és népnevelőt azzal vádolják meg, hogy szimpa­tizál az angol forradalom­mal. A mai úrhatnámság szatirikus története Csák Gyula Családi sírbolt című tv-játéka. A magyar novellatermés­ben válogat a kölni televí­zióval közösen forgatásra ke­rülő koprodukció, amelyet Makk Károly rendez. A Caf­fe Hungária 13 kiváló ma­gyar elbeszélés tv-feldolgo- zása. A művészet és a való­ság kölcsönhatását kutatja Dömölky János Témák című különös hangvételű új film­je. Felszabadulásunk 30. év­fordulójára jelenik meg a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában a Jelenlét cí­mű antológia. Ebben mint­egy félszáz magyar író elbe­szélései és költeményei tük­rözik az elmúlt három évti­zed társadalmi változásait. A Nyitott könyv ennek a vá­logatásnak legnevesebb alr kötőit, legjelentősebb műveit viszi a sokmilliós nézőtábor elé. A közelmúltban Tbiliszi­ben és Milánóban járt fi’ún- átvételi delegáció több érde­kes filmet vásárolt. Lenin­grad ostromáról és védelmé­ről szól, a szovjet emberek gigászi harcát örökíti meg a „Blokád” című kétrészes film, amelyet Mihail Jersov rendezett Alekszandr Csa- kovszkij regényéből. Az első rész címe: Lugai védővonal, a másodiké: Pulkovai meri­dián. A mai grúz valóságról fest realista képet Joszeliani grúz rendező „Élt egy énekes rigó” című társadalmi drá­mája. Ignatyij Dvoreckij sok vitát kiváltott színdarabja nyomán rendezte Viktor Szo- kolov „Ez a mi otthonunk" című kétrészes filmjét, amelynek főhőse egy fiatal mérnök. Szovjet—japán kop­rodukcióban készült a „Sze­relmem Moszkva” című al­kotás, egy tragikus végű sze­relem történetét dolgozza feL F Érzékenyek vagyunk Melegfront, hidegfront. Éh­ben az évben bizony nem múlt el hét frontbetörés nél­kül, egyik napról a másikra gyakran 10—15 fokkal emel­kedett. vagy süllyedt a hő­mérő higanyszála. Dr. ör­mény Imre, az ORFI orvos- meteorológusa mondja; — Többévtizedes megfigye­lés, hogy különböző betegsé­gek gyakrabban lépnek fel frontbetöréskor, mint a me- teorológiailag eseménymentes órákban. Nagy általánosság­ban az jellemző, hogy a me­legfrontra érzékenyek köny- nyebben kaphatnak tüdő- gyulladást és szemgyulladást, gyakoribbá válik a vérzé­kenység, az izgalmi állapot fokozódik és jelentősen emel­kedik a vérnyomás. A hideg­frontra érzékenyek esetében a görcsös tünetek fokozódása jellemző elsősorban, így a szívkoszorúérgörcs, a migré­nes fejfájás, valamint az egy­re gyakoribbá váló epe- és vesekő panaszok, a sűrűsödő asztmás rohamok száma, s a vérnyomás csökkenése. A Kincses Kalendárium jsuárról rögek pedig a sinai vér­tannapját jelzik. ji nap januárban még 25-i ekkor van Pál fordu- lásjatodikához és huszon­ötéhez fűződnek a „ma- gyíéo regulái januárra”: évszázados megfigyelé­se! alapuló néphit szerint „íreszt napján, ha cse- pe eszterhéj, vagy a ke- rgásban víz ered a hő- b- termő idő lesz”. Mindkét frómtátvonulás legjellemzőbb hatása, hogy csökken a figyelem-koncent­rálóképesség. lelassul a cse­lekvési idő. A két front bio­lógiai hatása között az az alapvető különbség, hogy a melegfront az arra érzéke­nyekre előbb érezteti hatá­sát, míg a hidegfront ké­sőbb. (Melegfront esetén például mär a frönt átvonu­lása előtt felszökik a balese­tek száma, aztán rohamosan csökken.) Az orvosmeteorológia leg­fontosabb feladata, hogy a biológiailag hatékony front­átvonulásokat előre jelezze és így bizonyos védő-óvó in­tézkedéseket lehessen foga­natosítani. A Péterfy Sándor utcai kórházban például bi­zonyos műtéteket attól tesz­nek függővé, hogy milyen a beteg érzékenységi típusa. A magasvémyomásban szenve­dőkről és a cukorbetegekről kérdőívet vesznek fel. Ez a kérdőív — amelyet örményi Imre doktor dolgozott ki — az időjárásérzékenységi tí­pus meghatározására szolgál: & betegnek 50 kérdésre kell igennel, vagy nemmel vála­szolni. s ennek alapján dől el hogy az illető meleg, vagy hidegfrontérzékeny-e. Az ipari üzemekben, így első­sorban a Nehézipari Minisz­tériumhoz tartozó nagyválla­latoknak fizetniük kell a2 előrejelzésért. Egyébként az ő segítségükből is épül fel majd jövőre a Rózsadombon az Orvos-Meteorológiai La­boratórium. Ak üzemek és vállalatok a munkahelyi bal­esetek megelőzése érdekében kérik az előrejelzést, ugya­nis ennek alapján biztonság intézkedéseket lehet tenni. A munkavédelmi előírások be­tartását ilyenkor rendkívül szigorúan ellenőrzik, egyes dolgozókat pedig pihentet­nek. Hogyan lehetné megvaló­sítani, hogy mindenki tudo­mást szerezzen a várható frontátvonulásokról ? — Ez egyelőre több szén*- pontból is lehetetlen — mondja dr. örményi. — Az időjárás annál sokkal bonyo­lultabb, hogy egyszerűen „csak” meleg- és hidegfront átvonulásokról beszélhessünk. Számtalanszor előfordult már, hogy nincs frontátvonu­lás, mégis feltűnő a balese­tek, a rosszullétek száma« egyre többen fordulnak az orvoshoz panasszal. Ennek a légköri elektromosság az oka; a felső légrétegben olyan bo­nyolult fizikai jelenségek ját­szódnak le, (napkitörésekről, a fokozódó naptevékenység következményeiről van szó) amelyek megváltoztatják a frontátvonulások biológiai hatását. — Ez persze, nem jelenti azt — hangsúlyozza az or-, vos-meteorológus —, hogy a meleg- és hidegfront átvonu­lás nem befolyásolja életün­ket. De nem lehet mindent csupán erre fogni, hiszen az emberek azzal már keveseb­bet törődnek, hogy milyen életmódot folytatnak Pedig nem lehet „büntetlenül” in­ni, éjszakázni — a kimerült szervezet ugyanis fokozot­tabban reagál a fronthatá­sokra. P. S. A Kineses Kalendárium I ma is közkedvelt falun, s volt idő, amikor szinte ez volt a falusi ember egyetlen olvasmánya. Régi , kalendáriumokat ütöttünk fel, s néztünk vé­gig: mit mondanak az év el­ső haváról, januárról. Nos, előszöris közlik január egyéb elnevezéseit: vízöntő hava, télhó és Nagyboldogasszony hava A naptári részben hitfele- kezetek szerint csoportosítják a napokat. E részből kitűnt: abban, hogy elseje újév nap­ja, minden egyház egyetért, kivéve az ógörögöt, mert az ezen a napon még csak de­cember 19-ét ír. A hatodikl vízkereszt egyaránt szerepel a katolikus és a protestáns i naptárban, az újgörögögnél i viszont 6-a Epifánia névnap- ■ ja, míg az ógörögögnek er- 1 re a napra esik a karácsony estéjük. : Az ógörög újév napján a többi naptár már 14-énél tart, névnapok tekintetében 1 azonban itt sem tapasztalha- 1 tó különösebb egyetértés. A kalendáriumok szerint ezen a napon a naptár a katoliku­soknak Hilárt, a protestán­soknak Bódogot, az új-gö­Január 25: PáRlása: ha tiszta, Bőven terem » puszta. * Ha szeles, jó akozás; Ha ködös, em?k sírt ás. Ha pedig hav^gy nedves: Lesz a kényén kedves.

Next

/
Oldalképek
Tartalom